﻿/
Fc-lcL
1990.
április 27. Lili. évfolyam 98. szám
Ára:
0.50
forint
J\r€t€jfj i€t h ti rí
Ki tünteti majd el ia választási plakáttengert? Az emiatti aggodalom végigkísérte a kampányt a tömegtájékoztatásban, s mindjárt a második fordulót követő napon önálló jegyzetet is szentelt a témának a tévéhíradó kommentátora. Ma már sok nyugtalankodó társával együtt megelégedéssel tapasztalhatja: hazai viszonyainkhoz képest gyors az előrehaladás. Falragaszmentesek immár a pártfelhívásokkdl teledekorált fővárosi aluljárók. Az autóbusz- és villamosmegállókban létesített várakozóhelyiségek falait lemossák a BKV emberei. Jórészt megtisztultak a telefonfülkék üvegtáblái is.
No persze, marad azért bőven dolguk a pártok aktivistáinak is, ha ugyan veszik olyan komolyan az utólagos falra-gasz-levakarást, mint amikor a kampány idején az ellenfél reklámját tépték le a falról. Méghozzá oly sietősen, hogy a fecniket egyszerűen a fal tövébe dobták, a szélre bízva az eltakarítást. Amit ez rontott a városképen, az már alig számít. Hiszen a fővárost, de ameny-nyire vidéki útjaimon látom, hovatovább az egész országot elborítja a szemét mindenütt, ahová nem jutnak el a közterületek hivatásos tisztántartói.
Ki tudná megmondani, honnan indult a gátlástalan szemetelés. De a lakótelep-építkezések biztos hatalmas lökést adtak neki. A lakótelepeken úgy kezdődtek el a beköltözések, hogy szanaszét hevert a házak között az építéssel együttjáró hulladék: rakodólapok darabjai, szakadt • cementeszsákok, rozsdásodó kátrányoshordók, felszabdalt rögzítőpántok, hungarocelldarabkák, no meg természetesen a csorbult, s ezért vissza nem váltható sörös- és pálinkásüvegek. Ilyen körülmények között szinte magától értetődött, hogy a beköltözők ezek mellé szórták a kartondoboz- és gurtnimaradványokat, majd pedig mindazt, amit kicseréltek az új lakásban: a linóleum padlóburkolattól kezdve a régi keverőtárcsás mosógépig, meg a kilyukadt lavórig. Eleinte tán abban a hiszemben, hogy előbb-utóbb majd „illetékesek” eltakarítják a maradványokat. Később meg már ref-lexszerűen. Mert takarítás nem volt; a lakótelepek építése — mint tudjuk — sohasem fejeződik be egészen.
Azóta már felnőtt egy nemzedék a lakótelepeken vagy azok tövében. Tagjai magától értetődőnek tartják, hogy ott dobják el a cigarettásdobozt, ahol az utolsó szálat kivették belőle. Az utcán sebtiben elfogyasztott élelmiszerek csomagolóanyagát: zacskót, műanyag poharat,	kartondobozokat
szintúgy. És, hogy napközbeni szintúgy.	, . , „
A különböző egyéniségű emberek hagy olvasztó tégelye, az uniformizáló szocializmus megtette a maga hatását. A fél élet megtakarításaiból és a hátralévő, részben törlesztett kölcsönökből épült lakóházakkal szegélyezett budai utcák is ugyanolyan szemetesek már, mint a lakótelepi közterületek. A magánerős társasházak lakói kertjüket még gondozzák, de az már nem zavarja őket, hogy kertkapujukkal szemben hónapok óta ott hever egy egykori karosszék ülőrésze, több^ lyukon kitüremkedő afrikkal. Vagy egy viharvert lámpaernyő, esetleg egy zománcát vesztett vájdling. Megtanulták, hogy ami nem az ő dolguk, abba ne szóljanak bele, még kevésbé legyenek öntevékenyek.
Tudomásul veszik azt is, hogy hulladékhalmok díszelegnek a legnépszerűbb hegyvidéki kirándulóhelyek	turistautjai
mentén. Még ötletet is kapnak belőle, hova hajítsák a lekopott profilú gumiabroncsot vagy a
régi tévékészülék maradványát. Eljutnak odáig, hogy amikor természetes vizeinkben fürde-nek, már észre sem veszik a mellettük ringatózó, lerágott kukoricacsutkát, kivájt dinnyehéjat.
Nagy dolgokra azért még mozgósíthatók, ha a környezetről van szó. A Duna-gát ellen ezrek és tízezrek vonultak az utcára. A bioszféra megmentésére egyenesen párt alakult. És se szeri, se száma a különböző szervezeteknek, amelyek a környezet védelme jegyében követelnek, tiltakoznak, felháborodásuknak adnak hangot. Várva, hogy aztán valaki majd cselekszik.
A választásokon legtöbb szavazatot szerzett párt azt írta egyik plakátjára: Országos, tavaszi nagytakarítást! Értettük, persze az allegóriát, tudjuk, minek az eltakarítására gondoltak. Hiszen nagy dolgokra vannak elszánva. És valóban el kell takarítani a tévtanokat, a téveszméket, a demagógiát, a két'lelkűséget, a hamis tudatot. Félre kell állítani ezeknek a fő hordozóit is. Akiknek a vezetői tudása abból áll, hogy törlesz-kednek fölfelé, és szigorúságukat demonstrálandó, rúgnak lefelé. Akiknek pozíciójuk mindenekelőtt a belőle nyerhető apró előnyök miatt fontos, nem azért, mert abban tudják képességeiket legjobban hasznosítani. Akik a tisztességet csak másoktól várják el, önmagukkal szemben más mércét állítanak.
De vajon van-e igazi hitele ennek a tisztító akciónak, ha közben fizikailag továbbra is mocsok vesz körül bennünket? Vajon nem lehetne-e az átvitt értelemben vett nagy-takarításnak az előjátéka egy nagyon is konkrét — és öntevékeny! — takarítási akció utcákon, tereken, erdőkben, hegyekben, vizek partján? A hőn óhajtott Európa városainak lakónegyedei feltűnően tiszták és ápoltak. Bármennyire figyeltem, soha nem láttam egyetlen járókelőt sem, aki miután kifújta az orrát, hanyagul maga mögé dobta volna a használt papírzsebkendőt. Láttam viszont szemétszállítókat, akik összeszedték a tartály kiürítésekor leesett hulladékot. És láttam jól öltözött bolti kiszolgálókat, akik kötényben, gumikesztyűsen vizesvödörből sikálták az üzlet előtt már tisztára sepert járdát.
Ha nem széttaposott kefíres poharak, sztaniolpapír-darab-kák, színes papirdobozok, üvegcserép, és hadd ne soroljam tovább, mi egyéb borítja a járdákat, talán azt is jobban el lehet majd viselni, hogy a házak falai jó darabig, valószínűleg, még vedlettek lesznek, s kátyúból sem lesz kevesebb az úton. Bár a leendő önkormányotok talán majd megtalálják a községi költségvetésekben azokat az összegeket, amelyéket eddig kevésbé fontos célokra fordítottak, mint a természeti. és az épített környezet rendben tartása.
Az öntevékeny nagytakarítás azonban szinte nem kerül pénzbe. S aki végzi, az a későbbiekben már ügyel rá, hogy ne legyen szükség még egy ekkora szeméttelenítési akcióra, amilyen most esedékes. Ügy hallottam, a nagytakarítást hirdető párt környezetvédői szervezik a plakáterdő maradékainak eltávolítását, önmagukat mozgósítva, nem másoktól követelve. Ha egyszersmind a hulladékhegyeket is el tudnák tüntetni, az szervező erejük és a társadalomra gyakorolt pozitív befolyásuk fényes bizonyítéka lenne. Ha pedig sikerrel járnának, egész Magyarország óriási lépést tenne előre az Európába vezető úton.
Érsek Iván
Csapás Havel Közvetítő javaslatára
Palesztin menekülttáborra támadtak az izraeli katonák
Moszkvai közlés szerint május 5-én kezdődik a 2+4 külügyminiszteri találkozó
IZRAEL ÉS A PALESZTINOK közötti közvetítést ajánlott ismételten a Jeruzsálemben vendégeskedő Václav Havel, a Jichak Samírral történt szerda esti megbeszélésén. A csehszlovák államfő javasolta jószolgálatokra minden bizonnyal nagy szükség lenne, főleg azután, hogy csütörtökön a Gázai-övezet egy menekülttáborában esztelen vérengzés történt. A vak lövöldözésbe kezdett izraeli katonák több embert agyonlőttek, legalább százat megsebesítettek a Dzsabalia utcáira vonult védtelen tüntető tömegből. A súlyos incidens mindkét szembenálló oldalon a szélsőségeseknek kedvezhet, s meglehet, az sem véletlen, hogy annak a Havelnák a látogatása alatt dördültek el a fegyverek, akinek útjához és esetleges közbenjárásához — az izraeli Haaretz szerint i— a PFSZ vezetője nagy reményeket fűzött.
A szervezet tuniszi vezetése egyébként sürgősen tájékoztatta az eseményekről az ENSZ-t, valamint a Biztonsági Tanács öt állandó tagját képviselő nagyköveteket. A jelentések emlékeztetnek arra, hogy Izraelben a védelmi tárcát pillananyilag Samír irányítja, aki nem túlzottan lelkesedett Havel kezdeményezéséért, és szóvivője útján leszögezte: „Arafattal, aki Izrael Állam eltűnését akarja, sem a közvetlen, sem a közvetett párbeszéd nem lehetséges.” Ráadásul a szörnyű tragédia éppen akkor történt, amikor végleg kudarcba fulladt a Munkapárt elnökének kormányalakítási kísérlete, és megfigyelők szerint, ha nem hozzák előre az általános választásokat, a Knesszetben uralkodó patthelyzet közepette csak szélsőjobboldali pártok kegyeinek kiszolgáltatott kabinet igazgathatja Izrael ügyeit.	__
A sors furcsa fintora, hogy az amerikai AP tegnap idézte Arafatnak azt a jordániai tévényilatkozatában elhangzott megállapítását, miszerint Jeruzsálem katonai támadást készít elő az aráb országok ellen. A PFSZ elnöke megismételte az arab csúcstalálkozó megtartására vonatkozó felhívását is, s utalt a szovjet zsidóknak a megszállt területeken való letelepítésére. Samír mellesleg felkérte Václav Halveit, hogy Csehszlovákia közbeeső állomásként segítse kivándorlásukat Izraelbe. Közben Varsóban a Gazeta Wyborcza arról az értesülésről számolt be, hogy június első napjaiban nyitják meg a Moszkva—Varsó—Tel-Aviv légihidat.
NEM SÉRTŐDÖTT MEG GEORGE BUSH amiatt, hogy handsbergis litván államfő az 1938-as müncheni döntéshez hasonlította az amerikai elnök elhatározását, hogy tudniillik nem léptet életbe szankció-, kát a Szovjetunióval szemben — közölte a Fehér Ház szóvivője. Előtte Bush fejtette ki, hogy az amerikai nép nagy többsége az ő álláspontját támogatja. „Nem érdekünk olyan lépésekre kényszeríteni a Szov-, jetuniót — érvelt az elnök —, amelyek világszerte visszavetnék a szabadság ügyét. Nem akarjuk aláásni Mihail Gorbacsov helyzetét, és ezzel segédkezet nyújtani a kemény vonalas erőknek, akik szívesen visszaállítanák az órákat a hidegháborús időszakba.”
MITTERRAND ÉS KOHL is elutasította az „új Münchenről” szóló történelmi párhuzamot, s szinte szó szerint az amerikai elnökkel megegyezően foglalt állást az 55. francia—nyugatnémet csústalálkozót lezáró közös sajtóértekezleten, amelyen a vendéglátó egyszersmind bejelentette: a felek közös üzenetet intéztek Vytautas Landsbergishez. Bár a két államférfi elsősorban a nyugat-európai egységért kifejtett együttes erőfeszítéseiket domborította ki nyilatkozatában, a kérdések zöme az időszerű nemzetközi kérdésekre vonatkozott. A kétnapos csúcs alatt véglegesen tisztázták a német egységre vonatkozó korábbi nézeteltéréseket, ami már csak azért is sürgető lehetett, mert mint a szovjet külügyi szóvivő közölte: Bonnban május 5-én tartják a „2+4” konferencia első külügyminiszteri találkozóját. Nyilván ezzel függ össze, hogy a hét végén Moszkvában tárgyalt az NDK kormányfője, s hogy éppen most kezdett vitát a lengyel Szejm a varsói külpolitika alapelveiről és feladatairól. Mitterrand bejelentette, hogy Franciaország nem tekinti a német egyesülés feltételének, hogy előzőleg formailag garantálják a német—lengyel határt, de aláhúzta: erről mindenképpen nemzetközi érvényű megállapodást kell kötni. Miközben a nyugatnémet kancellárral együtt síkraszállt a NATO csúcstalálkozójának összehívása mellett, a francia elnök megerősítette azt a véleményét, .hogy jelenleg nem időszerű a rövid hatótávolságú nukleáris rakéták kérdéseiről tárgyalni. Megint ilyen értelmű Információk szivárogtak ki az Atlanti Szövetség brüsszeli központjából is; mint a Reuter hírül adja, a NATO le fog mondani az említett atomeszközök nagy vitákat kiváltott korszerűsítéséről.	(V. L.)
Tálára még a szovfetí-aoBBerflkffll csúcs előtt
összeül az Arab Liga
A sziriai elnök Moszkvába látogat
Kairóból jelenti az MTI: Valóságos vérengzés történt csütörtökön a gazai övezetben levő Dzsabalia menekülttáborban, ahol a vak lövöldözésbe kezdett izraeli katonaság legalább két palesztint agyonlőtt, 110-et megsebesített:	ugyancsak sérülést
szenvedett hót katona.
Az egy helyszínen eddig még soha nem látott méretű véres tragédia a .muzulmán Ramadan böjti hónapját lezáró Eid el-Fitr napi főimát követően robbant ki: a menekülttábor utcáira vonuló tüntető — de fegyvertelen — tömegre elkezdtek tüzelni a megszálló alakulatok. Az utóbb hermetikusan lejárt helyszíniről több forrás egybehangzóan azt közölte: a polgári lakosságra egyidejűleg nyitott tüzet egy katonai he-
likopter és egy páncélozott parancsnoki jármű.
Az igen nagy számú, súlyos sebesültön túl a helyszínen belehalt szívlövésébe egy 25 és egy 35 éves férfi. Az előző két nap 13. illetve 14 éves áldozatával együtt immár 690 felett van azon palesztin polgárok száma, akik életét izraeli fegyverek oltották ki az Intifáda, az engedetlenségi mozgalom kirobbanása óta.
A PFSZ tuniszi vezetése a súlyos fejleményről sürgősen tájékoztatta az ENSZ-t.
Csütörtökön Ciszjordániában is agyonlőttek egy palesztin fiút — e napon ő volt a harmadik polgári áldozat. Kabatije vátos-ban a tüntetőkre tüzet nyitó izraeli katonák megölték a 17 éves
Moher Sabanit és legalább négy embert 'megsebesítettek.
Václav Havel csehszlovák államfő „abszurdnak” minősítette a volt rezsim 1967-ben hozott döntését a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról Izraellel. Havel szavai szerdán este hangzottak el azon a díszvacsorán, amelyet tiszteletére adott Hájim Herzog izraeli államfő.
Havel Jichak Samírral folytatott megbeszélésén tájékoztatta a miniszterelnököt két héttel ezelőtt Jasszer Arafattal tartott prágai találkozójáról és felajánlotta jószolgálaiait és közvetítését Izrael és a palesztinok között. A Haaretz izraeli lap Havelt idézve közölte, hogy a PFSZ vezetője, aki nagy reményeket fűzött a csehszlovák államfő útjához, szeretné, ha Izrael elfogadná az izraeli—palesztin párbeszédet előirányzó amerikai javaslatot.
Az Arab Liga tagállamaiból immár 11 hivatalosan is hozzájárult a PFSZ kezdeményezéséhez, hogy összehívják az arab vezetők rendkívüli tanácskozását. További államok, így Irak és Bahrein szintén jelezték, hogy megteszik ennek érdekében a hivatalos lépéseket. A pánarab szervezet szabálya szerint ilyen támogatás esetén a Liga főtitkárának. Sedli Klibinek kötelező megkezdenie a konzultációkat az ösz-szes tagállammal, hogy megegyezzenek az arab csúcs időpontjáról és helyszínéről. A tárgyalás témája a PFSZ indítványa szerint egyrészt a megszállt területeket egyre inkább betelepítéssel fenyegető nagyarányú zsidó bevándorlás, másrészt az Irak elleni fenyegetések lennének.
A csúcshoz további lökést ad az a teljes körű felháborodás és
tiltakozás, amivel az utóbbi két napban az arab államok reagáltak az amerikai szenátus „Jeru-zsálem-határozata” ellen. A washingtoni szenátorok nagy többséggel „határozatban” mondták ki, hogy az Izrael által elfoglalt és egyoldalúan bekebelezett Ke-let-Jeruzsálem — (a mohamedán világ szent helyeivel, az Al-Ak-sza mecsettel és a sziklatempolm-mal) — „Izrael örökös fővárosa és az is marad”.
Az arab csúcs várható helyszíne Bagdad vagy esetleg Tunisz lesz. A tanácskozást Arafat szeretné még a május végi amerikai-szovjet csúcs elé időzíteni, hogy arra befolyást tudjanak gyakorolni.
Damaszkuszban csütörtökön hivatalosan bejelentették: szombaton Moszkvában tárgyalásokat folytat Háfez Asszad sziriai elnök és vendéglátója, Mihail Gorbacsov szovjet államfő. Szíria első számú vezetője legutóbb 1987. áprilisában látogatott el a szovjet fővárosba.
A két országot barátsági és együttműködési szerződés fűzi össze. A szovjet—szír kapcsolatokban az utóbbi egy évben bizonyos lehűlés következett be. miután a moszkvai vezetés nem volt hajlandó teljesíteni a legmodernebb fegyverek — köztük rakéták és repülőgépek — hitelbe történő szállítására feladott rendeléseket. Túl a fizetőképességgel kapcsolatos felvetéseken, több magas szintű szovjet kijelentés hangzott el, miszerint ideje véget vetni a közel-keleti fegyverkezési versenynek. Damasz-kusznak védelmi képességei fejlesztésére kellene inkább koncentrálnia.
Miilerraaad és Mohi párbeszédre ösztökéli Landsbergist
Párizsból jelenti az MTI: Lényegében önmérsékletre intette a litván vezetőket Francois Mitterrand és Helmut Kohl. Csütörtökön Párizsban véget ért csúcstalálkozójukról közös levelet intéztek Vytautas Landsbergis litván elnökhöz, s ebben azt javasolták, hogy „egyelőre függesszék fel" meghatározatlan időre „a litván függetlenség kinyilvánításának következményeit”. Levelük másolatát megküldték Mihail Gorba-csovnak is. A két nyugat-európei vezető szerint az ilyen magatartás megkönnyítené az általuk is alapvető fontosságúnak tartott párbeszéd megkezdését.
Az Élysée-palota csak csütörtökön késő délután, órákkal a csúcs-találkozó befejezte után tette közzé a levelet, nyilván azért, hogy azt előbb eljuttassák a címzetthez, illetve Gorbacsovhoz. A két
nyugat-európai vezető a levélben fenntartás nélkül elismerte a litván nép jogát a szuverenitásra, de úgy vélekedett, hogy Litvánia és a Szovjetunió között „történelmileg bonyolult, összetett viszony” jött létre.
Mitterrand sajtókonferenciáján utalt arra, hogy Litvánia hosszú időn keresztül volt a cári birodalom, később pedig a Szovjetunió része. A levélben most azt hangoztatják, hogy ezek a kapcsolatok egyaránt fennállnak politikai, jogi és gazdasági téren, s átalakításuk hosszú időt igényel. A két vezető nyugat-európai politikus feltétlenül „a párbeszéd klasszikus útját” ajánlja a litván elnöknek, aláhúzva, hogy ezzel lehet megszüntetni a jelenlegi válságot, s elérni a minden érintett állal elfogadható megoldást.
Elmebetegnek bizonyult Lafontaine merénylője
A politikus élet© egy hajszálon függött
Bonnból jelenti az MTI: Az NSZK Szövetségi Gyűlése csütörtök déelőtt nyilatkozatban bélyegezte meg az Oskar Lafontaine Saar-vidéki miniszterelnök, az SPD kancéllárjelöltje ellen végrehajtott gyilkossági kísérletet. Az észak-rajna-vesztfáliai választási kampányban küzdő politikai pártok, az SPD, a CDW és az FDP vezető képviselői csütörtöki napra lemondták minden nyilvános szereplésüket. A tartományban május 13-án lesznek tartományi választások.
Lafontaine időközben a javulás útjára lépett és rövid időre délelőtt el is hagyhatta ágyát. A kli-
nikáról üdvözölte elvbarátait. Ezt nagy örömújjongás közepette Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke és parlamenti csoportjának vezetője jelentette be a frakció csütörtöki ülésén. Közlése szerint Lafontaine élete hajszálon függött: a merénylő kése az agy vérellátását biztosító nya'ki ütőeret mindössze egy milliméterrel kerülte el. Döntő volt a gyors orvosi beavatkozás is — jelentette ki Vogel, aki ezután Bonnból rögtön visszatért Kölnbe barátja klinikai ágyához. Vogel szerint az SPD kacellárjelöltje, mihelyt kiheverte a késszúrás következményeit, folytatja részvételét a