﻿/
Ára:
<í.50
forint
Hta&wv5®
Szombat
1990.
április 28. Lili. évfolyam 99. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KettÖS dittdeít Magyarázzák a Mitterrand-Kohl közleményt
Zeffirelli újszövetségi monumentalitással fölépített filmeposzának, A názáreti Jézusnak, amelyet magyar mozikban is vetítenek, és amelynek valódi helye a Magyar Televízióban volna) sok megrendítő, meghökkentő és elgondolkodtató jelenete van. Nézője válogatja, ki melyiket őrizgeti emlékei között a legtovább. Nekem a Péter apostollal való „filmes találkozások” adták e sokórás mozi után a legtöbb töprengeni valót, a tudatomba, lelkembe legélesebben belevésődő élményt. Izgága, indulatos, nagyhangú fitíkónak ismerjük meg azt a halászt, akire később Krisztus, mint kősziklára emeli föl, bízza rá tanításainak egyházát. A bozontos szakállú, nagydarab, ,köte-kedéshez, szókimondó politikai ellenzékiséghez és ellentmondást nem tűrő, parancsolgatáshoz szokott férfi a Názáreti tanításait hallgatván csendesül meg, válik szeretetteljessé embertársai, megértővé az egész világ iránt.
Ez a Simonból lett Péter az, aki még egy órát sem tud vir-rasztani a halálfélelemmel küzdő mestere mellett, ő ránt kardot a Krisztus elfogatására érkező katonák ellen, és ő tagadja meg kisvártatva urát háromszor is. Simon, az ember, Péter, a kőszikla, Szent Péter, az első pápa. Mint bibliai történetekben általában, Simon Péter történetében is az a lenyűgöző, hogy minden benne foglaltatik, ami később, a kereszténység két évezredes történelmére, s annak világi intézményére, az egyházra jellemző
Ezt a Zeffirelli megformálta, hozzánk külsőségeivel is hasonlatos, esendő és szent halászt volna jó megmutatni most mindazoknak, akik a törvénybe is iktatott lelkiismereti és vallásszabadság egyik látványos bizonyítékának szánt tömegkommunikációs híradásokat II. János Pál közép-kelet-európai villámlátogatásáról ellenségesen, ironizálva vagy éppen agyonpolitizálva tárgyalják. Talán a filmművészet meggyőző erejétől „letaglózva” elfogadnák azt az igazságot, amelyet évtizedeken át elferdítve vagy sehogyan sem hallgattak, hogy tudniillik a pápaság intézménye nem politikai hatalom, nem evilági uralomra törő „királyság”, de nem is emberi jellegzetességek nélkül való, égi helytartóság. Talán elhinnék a kétkedők is, a számítók is, hogy II. János Pál messzebbre tekint a napi politikai erőviszonyoknál is, a pártoknál, kormányoknál, de még a Földet át- meg átrajzoló világpolitikánál is.
A pápaság intézményével, de II. János Pál személyiségével sincs ugyanis igazán tisztában az, aki a múlt heti, csehszlovákiai villámlátogatás után csupán azt latolgatja, vajon mi vár e térségre a Vatikán új, kelet-európai politikájának jóvoltából? Ha a lengyel származású, utazó pápának ez a második közép-kelet-európai „vizitje” (az első útja e térségben szülőföldjére, Lengyelországba vezetett néhány évvel ezelőtt) új, vatikáni külpolitikát kondit meg, az csak annyi, hogy a pápavárosban is örömmel fogadják, aminek minden demokratikusan gondolkodó, s tiszteseséges ember örül, hogy a bolsevizmust lerázó, új demokráciák errefelé is nyitva állnak a kereszténység előtt. Hiszen jött volna mifelénk a Szentatya korábban is, ha tehette volna! De nem, a Vatikán „külpolitikáján” múlott, hanem a közép- és kelet-európai, ateista	des pót izmusokén,
hogy a bíborosi, püspöki meghívások mellé (teszem azt 1978-ban, amikor Prága püspöke hívta meg II. János Pált) nem
csatoltak állami meghívóleveleket is. Például: Jakesét.
Sajátságos etikett volt errefelé érvényben még az enyhül-tebb politikai korszakokban is. Közép- és Kelet-Európából jártak a Vatikánba látogatóba vezető politikusok, ha úgy találták, ez segít országuk gazdasági bajain, és az ő lanyhuló népszerűségükön. De a pápa nem nyert bebocsátást e vidékre akkor sem, „amikor a szláv népek közé a kereszténységet elvivő Cirillnek és Metódnak az ezerszáz esztendős évfordulóját köszöntötte a keresztény világ — öt esztendeje —, amikor a cseh Ágnest avatták szentté — öt hónapja. Nem a Vatikán új kelet-európai politikájáról helyes tehát elmélkedni mostanság, hanem Közép- és Kelet-Euró-pa új kereszténységpolitikáján. A II. János Pált ide invitáló meghívások ugyanis mind azt jelzik: errefelé, is nyilvánvalóvá vált, hogy az emberi jogok és a demokrácia győzelme a kereszténység diadala is egyben. A demokratikus Európához való kapcsolódás vágya együtt jár, együtt kell, hogy járjon a keresztény Európához való kapcsolódás igényével is. Nem teljes és ingatag talajon álló az a szabadság — hívta föl rá a figyelmet II. János Pál a prágai Szent Vitus kategrális-ban mondott beszédében — amit nem kísér mély erkölcsi és szellemi megújulás. Ez pedig a keresztény hívők küldetése nélkül elképzelhetetlen.
Más kérdés természetesen, hogy az a fölismerés, amelyet II. János Pál csehszlovákiai központú, de közép- és keleteurópai hatósugarú fogadtatása tett közzé, hogy tudniillik, e térség történelmi, nemzeti, művelődési hagyományai és jelenkori késztetései a demokrácia európai hagyományú megvalósítását rajzolják elő, milyen politikai gondolatok sugallnak, milyen politikai terveket kovácsolnak. Több millió ember őszinte és spontán lelkesültsé-gén, hitbéli bizonyságtételén nem lehet politikai konzekvenciák megtétele nélkül átal'tekin-teni. Kiváltképpen nem, ha ez az őszinteség, ez a lelkesültség a következetes és hivatalos istentagadás évtizedei után tör felszínre. II. János Pálnak Karol Wojtyla korában már volt a prágaihoz hasonló élménye a hitetlenségben tartott ember kitartó hitéről. Amikor 1945-ben az első orosz katonával, ki rendházat elfoglalni küldetett, hosszan elbeszélgetett, ezt tapasztalta : „Mindent megtudtam arról, hogy a következetes tagadás körülményei között miként vésődik be az Isten kitörölhetetlen igazságként az emberi tudatba.
E kitörölhetetlen igazság kül-és belpolitikájának nyílt most tér Közép- és Kelet-Európá-ban. De ez a kitörölhetetlen igazság nem aprózható föl a napi politika kívánalmai és szempontjai szerint. Többfelől is hallani csalódott hangokat, miért nem „tett rendet” Szentatya csehszlovákiai útja alkalmával a nemzetiségi kérdésben. Föltehetőleg azért nem, mert a nemzetiségi gondok csak egy részét jelentik a kommunizmus pusztításai fölött megmaradt, az ideológia erőszakos érvényesítésétől máig bénult társadalmaknak. A keresztényeknek pedig hitük erejével a társadalom valamennyi problémájának megoldásában kell segédkezniük. Ha nem így cselekednének, nem is volnának kereszténynek mondhatók. A Vatikán „új, közép- és keleteurópai külpolitikája” tehát elsősorban abban fejeződik ki napjainkban, hogy segíti megerősödni a hitét a tegnap még „a csend és a hallgatás egyházának” nevezett közép- és kelet-európai keresztényeknek.
Lócsel Gabriella
Párizs és Bonn támogatja a litván függetlenséget
Demokráciát követelő tömegtüntetés a mongol fővárosban
A KOHL—MITTERRAND LEVÉL előrelépés a litván függetlenség megvalósulása felé — szögezte le Vytautas Landsbergis pénteken közzétett válasznyilatkozatában. A litván vezetés örömmel nyugtázta, hogy a két vezető nyugati politikus nem várja el a balti államtól a március 11-i függetlenségi deklaráció visszavonását. A francia külügyminisztérium szóvivője ugyancsak szükségesnek-tartotta hangsúlyozni: Mitterrand elnök és Kohl kancellár mérsékletre intő üzenete nem azt jelenti, hogy a függetlenség feladására szólították volna fel Landsbergist. A jobboldali pártok ugyanis szinte egységesen támadták a francia—nyugatnémet csúcstalálkozón megfogalmazott állásfoglalást, amiért benne — úgymond — feláldozzák Litvániát.
A külügyi szóvivő rámutatott, (hogy a levél fenntartások nélkül elismeri a litván nép döntését, és általánosságban is hitet tesz a népek önrendelkezési joga mellett. A két államférfi pusztán azt tanácsolta Vilniusnak, hogy egyelőre függesszék fel az ezen alapuló intézkedéseiket, lehetővé téve ezzel a párbeszéd megkezdését Moszkvával. Erre való készségét egyébként Landsbergis kifejezte még csütörtökön publikált válaszában: hajlandó tárgyalni a függetlenség megvalósításának „időzítéséről és formájáról”.
Mihail Gorbacsov közben szverdlovszki beszédében megint egyszer kikelt a „demokráciára spekuláló” „kalandor litván vezetők ellen”. „Egy olyan alapvető kérdésről, amely a köztársaságot és annak lakosságát, valamint az egész soknemzetiségű állam sorsát érinti, a képviselők éjjel összegyűltek, és kézfelemeléssel döntöttek. Ez semmilyen
immár az egész balti térségben éreztetik hatásukat. Litvániában május elsejétől jegyre adják az élelmiszereket. A vilniusi kormányzat most azzal próbálkozik, hogy Moszkva megkerülésével közvetlen cserekereskedelmi kapcsolatokat építsen ki egyes szovjet városokkal és tagköztársaságokkal.
A NÉMET EGYESÍTÉS az egyik fő témája az NDK-miniszterelnök szombaton kezdődő moszkvai látogatásának, amint az Európai Közösségek dublini csúcsértekezletének is. Nyilván ebből az alkalomból adott interjút a szovjet diplomácia irányítója az Irish Times című lapnak, amelyről a szovjet külügyi szóvivő már pénteken tájékoztatta a sajtót. Sevardnadze szavaiból kiderül: a Szovjetunió továbbra is elveti az egységes Németország NATO-tagságát, viszont léhetséges változatként elképzelhetőnek tartja, hogy az egyesített Németország egyidejűleg legyen mindkét katonai tömb tagja. A külügyminiszter szerint a cél olyan katonai-politikai státus meglelése, amely nem módosítaná radikálisan az eddigi európai erőegyensúlyt.
A GAZAI INCIDENS ügyében szóbeli üzenetet küldött Bush amerikai elnöknek Jasszer Arafat. A PFSZ nagykövete egyúttal tárgyalt Nagy-Eritannia és a Tuniszban Írország képviseletét ellátó Olaszország misszióvezetőjével is. Nem kis várakozás előzte meg a szovjet fővárosban a szíriai elnök vizitjét, és szombatra tervezett megbeszéléseit Gorbacsovval. Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva és legközelebbi övezetbeli szövetségese a tárgyalások után új kezdeményezésekkel kísérli meg kilendíteni a holtpontról a közel-keleti rendezést. Az Izraelben vendégeskedő csehszlovák államfőnek ugyanakkor a megszállt területeken élő palesztinok képviselői aggodalmukat fejezték ki, amiért a prágai kormány hozzájárul ahhoz, hogy a szovjet zsidók Prága érintésével utazzanak Izraelbe. A Havel kíséretében tartózkodó csehszlovák külügyminiszter az AFP-nek nyilatkozva, nem győzte hangsúlyozni: a közel-keleti konfliktusban mindkét félnek igaza van.
Ugyanez aligha mondható el a szélsőséges arab túszejtőkről, akik most Líbia közbenjárására négy belga túsz kiszabadulását ígérték. Az alku hírét a Reuter közölte, hozzátéve, hogy Brüsszel cserébe kereskedelmi megállapodásokat kötne Tripolival, és szabadon engedne egy palesztin terroristát. A megegyezést állítólag maga Kadhafi kezdeményezte, miként Velajati iráni külügyminiszter is, aki egy televízióinterjúban burkoltan tett ajánlatot: a Libanonban raboskodó tizenhat nyugati túsz szabadon bocsátását a Libanonban és Izraelben fogva tartott iráni és palesztin foglyok kiszabadulásához kötötte. Velajati célzott arra, hogy egy ilyen megállapodás „más folyamatokat is előmozdítana”. Mintegy válaszként a leginkább érintett Féhár Ház szóvivője kijelentette: „Nem kereskedünk túszokkal”.	(V. L.)
Észtország segítséget nyújt Litvániának
Rizskov: Moszkva nem enged a Vilniusszal szemben támasztott igényeiből
Moszkvából jelenti az AFP: Rizskov szovjet miniszterelnök pénteken a moszkvai televízió adásában kijelentette, hogy a Litvániával szembeni követelések teljesítésében Moszkva nem fogad el semmiféle kompromisszumot. A politikus egy litván újságíró kérdéseire válaszolva megismételte azt a három feltételt, amelyet Moszkva szabott a gazdasági blokád feloldásához: a litvánoknak vissza kell vonniuk a személyi igazolványról, a sorozások leállításáról, valamint a kommunista párt helyi tulajdonáról szóló rendeleteket. Ami az összes többi kérdést illeti, a miniszter-elnök szerint a tárgyalások megkezdése érdekéljen vissza kellene
térni a függetlenség kikiáltását megelőző, március 10-i állapotokhoz.
Moszkva tehát fenntartja eddigi álláspontját. Észtország viszoni a jelek szerint kész szembeszállni a központi akarattal. Az észt népfront egyik vezetője kijelentette: segíteni fognak Litvániának a blokád túlélésében, vállalva akár a moszkvai megtorló intézkedéseket is. Marju Lauristin szerint az észt legfelsőbb tanács tagjainak többsége egyetért a segítségnyújtással, bár moszkvai tisztségviselők megfenyegették őket:	ugyanúgy járnak majd,
mint a litvánok.
Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök egyébként beje-
lentette. hogy köztársasága leállította a hús. a tej és a többi élelmiszer szállítását a Szovjetunió többi részébe. Egyes jelentések szerint Vilnius mór küldöttségeket küldött Leningrádba és Ki-jevbe a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére, s Prunskiene szerint a tyumenyi olajme-zó munkásai is készek lennének olajat szállítani élelemért cserébe. Mivel azonban a vasúti és a közúti szállításokat Moszkva ellenőrzi. megfigyelők szerint az esetleges közvetlen árucsere nem sok sikerrel kecsegtet.
A Moszkvához hű Litvániai KP szervezte demonstráció keretében péntek reggelre — javarészt orosz nemzetiségű — teher-aulósofőrök állták el járműveikkel Vilnius városközpontjának útjait. A sofőrök a két órára tervezett „blokád” idejére lezárták és otthagyták teherautóikat. A Sajudis aktivistáinak körülbelül egy óra múlva sikerült traktorokkal el vontatni a járműveket és megnyitni a közlekedés előtt a belvárosi utakat. A megmozdulás szervezői és résztvevői nyilatkozatukban felszólították a litván parlamentet: vagy vonja vissza „jogellenes” rendelkezéseit. vagy mondjon le.
Pozitívan értékelte Vagyim Per-filjev szovjet külügyi szóvivő Francois Mitterrand francia elnöknek és Helmut Kohl nyugatnémet kancellárnak a litván vezetéshez intézett levelét. Kérdésre válaszolva Perfiljev elmondta. Moszkva hivatalosan nem reagál a levélre, mivel azt a litván vezetéshez intézte a két nyugati politikus.
Landsbergis szerint a Kohl— Mitterrand-levél „előrelépés a litván függetlenség megvalósulása télé". A litván Legfelső Tanács elnöke örömmel nyugtázta, hogy a kél vezető nyugati politikus nem várja el Litvániától a március 11-i függetlenségi nyilatko-
zat visszavonását. Landsbergis megismételte, hogy erre a balti köztársaság vezetése nem is lenne hajlandó. Kész viszont tárgyalni a függetlenség megvalósításának „időzítéséről és formájáról”. A litvánok — mondta — soha nem is gondolták, hogy a függetlenség néhány nap alatt megvalósítható. s most sem követelik a teljes függetlenséget haladéktalanul. annak minden gyakorlati következményével együtt. Nyilatkozatát Ed Tuskenis parlamenti szóvivő közvetítésével hozta nyilvánosságra csütörtökön.
Péntekre virradóra éjszaka belehalt égési sérüléseibe az a litván férfi, aki csütörtökön Moszkvában a Bolsoj Színház előtti téren benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát — közölték pénteken hivatalos moszkvai források az AP-vel.
A férfit Stanislavas Janaitis néven azonosították. A moszkvai rendőrség szóvivője szerint ön-gyilkosságának elkövetésekor „ittas állapotban” volt. A rendőrség és'a belügyminisztérium szóvivője szerint nincs bizonyíték arra hogy politikai megfontolások vezérelték volna.
A Post-Factum független szovjet hírügynökség szemtanúkra hivatkozva azt közölte, hogy Janaitis. mielőtt a lángok elborították volna, „különféle dolgokat kiabált, egyebek között függetlenséget követelt Litvániának".
*
Londonból jelenti az AFP: A brit fővárosban tárgyaló Borisz Jelcin Thatcher kormányfővel folytatott megbeszélései után sajtóértekezletén kitért a litván válságra is. Elítélte a balti köztársasággal szembeni gazdasági blokádot. másfelől úgy vélekedett, hogy a tárgyalások megkezdéséhez a blokádot és a március 11-i vilniusi függetlenségi nyilatkozatot egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni.
At. elnyomó pórijai fogjákV
A francia jobboldal aggódik a párizsi üzenet miatt
Párizsból jelenti az MTI: A közös francia—nyugatnémet felhívás. amellyel Francois Mitter-rand és Helmut Kohl mérsékletre intette a litván vezetést, nem azt jelenti, hogy a függetlenség feladására szólították fel Vytautas Landsbergis. Ezt a francia külügyminisztérium szóvivője szögezte le pénteken. A jobboldali pártok ugyanis szinte egységesen támadták a párizsi csúcstalálkozóról Vilniusba küldött üzenetet s a jobboldali sajtó iis hasonló hangon írt erről. A Le Quotidien de Paris például címoldalán hatalmas betűkkel jelenti ki: „Litvániát feláldozták”.
A francia jobboldali pártok kelet-európai ügyekben illetékes közös szóvivője. Alain Lamassoure képviselő, előzőleg a jobboldal
„aggodalmait” juttatta kifejezésre. Kijelentette: egy dolog az. ha nem akarnak „olajat önteni a tűzre”, s megint más. ha „az elnyomó pártját fogják”, ez utóbbi pedig „a szabadság minden védelmezőjét aggodalommal tölti el”.
Külön nyilatkozatot tett a Gaulleista RPR vezetése, valamint a szélsőjobboldali Nemzeti Fi ont. A jobbközép pártjai számára azonban meglehetősen nehéz feladatot jelent az állásfoglalás bírálata, mert nem tudja az össztüzet egyedül Mitterrand elnökre összpontosítani. Annái kevésbé, mert a közös levél Kohl kezdeményezésére született, márpedig vele és pártjával a jobboldali francia pártok szoros kapcsolatot tartanak fenn.
Washingtoni tudósítónk t<>l<‘\j«‘lrnt<:so
Időzített bombák
Washington, április 27'.
A ketyegésmár jól hallható, legfeljebb azt nem tudni, mikorra van időzítve a szerkezet robbanása. A Bush—Gorbacsov csúcs közeledte a jelek szerint nemcsak a különböző megállapodásokon löket ösztökéli szorgosabb munkára, ,s természetesen a balti válság alakulása is pillanatok alatj módosíthatja a politikai feltételrendszert. Míg korábban a kormány igyekezett kitérni az elől,
hogy vízumot kelljen adnia a litván .kormányfő-asszonynak, Kazimiera Prunskienének, immár bármikor rendelkezésére áll, bár továbbra sem szeretnék, ha közvetlen a csúcs előtt akarna idelátogatni. S a külügyi sajtótájékoztatón kitűnt, hogy „Litvánia állampolgárként" kaphatja meg, ami a balti bekebelezést és Vilnius függetlenségét egyaránt el nem ismerő, kötéltáncot járó kormány szóvivőit kínos kitérőkre