﻿MDF—SZDSZ megállapodás az ülés előtt
Az Országgyűlés megalakulásával ú| fejezet kezdődött a magyar demokrácia történetében
Habsburg Ottó és Varga Béla a díszpáholyban Göncz Árpád az ideiglenes köztársasági elnök —- Szabad György elnököl a képviselőházban A lemondott kormány az új testület megalakításáig hivatalában marad Törvény az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségéről A forradalom kezdetét és a köztársaság kikiáltását ünnepeljük október 23-án Szándéknyilatkozat az Európa Tanácshoz való csatlakozásról — Valószínűleg a parlament választ majd köztársasági elnököt — A két nagy párt a minősített többséges szavazás korlátozását javasolja
PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ
MAR AZ ÜLÉSSZAK megkezdése előtt csókolgatták, vállon veregették' egymást az idősebb nemzedékhez tartozó honatyák. „Ezt is megéltük, öreg harcos” — mondogatták egymásnak	meghatottam
Egyébként is a meghatottság volt a jellemző a szabadon választott képviselőház ülésének első óráira. A Himnusz közös eléneklése után a Nemzetgyűlés egykori elnöke és titkára hangoztatta, hogy a magyar nép szabadságszeretetének köszönhető, hogy eljutottunk e minden felszólaló által történelminek nevezett eseményig. A jelenlegi történelmi helyzet azonban felelősséget ró a honatyákra, s nem fecsérelhetjük ezt a nemzetközi hírnevet, amelyet a politikai közélet múlt esztendőben színen lévő szereplői elértek.
Csak remélni lehet, hogy nem késett el a figyelmeztetés, hiszen egyre gyakrabban hallhatjuk mostanában, hogy az elmúlt hónapokban némiképpen csökkent a nemzetközi érdeklődés irántunk. S ugyancsak némi csalódottságot sugallt egyikmásik külhoni tudósitó arckifejezése, gesztusa is, akik az ülésszak tegnapi napjának egynémely percében úgy érezték, érezhették, mintha visszacsöppentek volna a II. világháborút követő időszakba. Nem is csoda, hiszen úgy élhették meg a történéseket, mintha egy improvizált történelem-órára csöppentek volna be. S ez bizonyára nem kevés csalódást okozott azoknak, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy a elmúlt esztendőben Közép-Euró-pában példamutató módon Magyarország elsőként Európába igyekezett. Ez azonban csak elvétve került szóba, nyilván azért is, mert így lehetett elkerülni azoknak a közéleti szereplőknek a méltatását, akik a hatalom bástyáin, sáncain belül nem keveset kockáztattak a haladásért.
TEGNAP UGYANIS politikai bombaként robbant a hir az MDF és az SZDSZ megállapodásáról, amely mögött számos honatya — az utóbbi hetek határozott állításaival ellentétben — egy lehetséges nagykoalíció körvonalainak
kibontakozását sejti. Legalábbis ez érződött a folyósói beszélgetésekből, miközben a két legnagyobb párt vezetője az ország nyilvánossága előtt határozottan cáfolt minden ilyen híresztelést. Hangoztatták: a megállapodás kizárólag arról szól, ami annak szövegében olvasható. Vagyis: a kormányzás megkönnyítése érdekében listát állítottak össze azokról a törvényekről, amelyek meghozatala esetében kétharmados többségre van szükség. Ugyancsak megállapodás született az ideiglenes — majdan végleges
—	köztársasági elnök személyéről, és arról, hogy az államfőt, újabb alkotmánymódosítás után mégsem népszavazás után választjuk, hanem a képviselőház választja meg titkos szavazással. Ennyi, és nem több, amiről a megállapodás szól. Mindez azonban nem nyugtatta meg egyértelműen a honatyákat, még a kormányzó pártok mindegyikét sem. Mert voltak, akik kamarillapolitikáról, színfalak mögötti egyezkedésről beszéltek. Egy ilyen elhatározás azonban kockázatos lenne, hiszen egykönnyen átrajzolhatná Magyarország pártpolitikai térképét...
A HATALOMVÁLTÁS újabb fontos lépéséhez érkeztünk hát
—	amely véglegesen csak a helyhatósági választások után következik be —, ennek jeleként új ideiglenes köztársasági elnököt, házelnököt választott a képviselőtestület. S a hatalomváltás , jegyében lemondott a Németh-kormány, amely elbizonytalanodásai és tévedései ellenére is kulcsszerepet — és nem kevés kockázatot — vállalt a békés átmenet biztosításában. S fontos érdeme ennek a kormánynak, hogy ígéretéhez képest működőképes országot hagyott az utódokra. Döntően az utódokon múlik, hogy képesek lesznek-e oly mérvű bizalomra szert tenni, s azt őrizni addig, amíg kilábalunk a válságból.
S ha már helyt adtunk a* történelmi emlékezésnek, akkor szorítsunk helyet a történelmi ténynek is. Eszerint pedig dr. Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés első — törvénytelenül elitéit, tavaly rehabi-
litált — elnöke mondta a negyvenes években: „Magyar bajok, magyar célok, és magyar álmok szerint kell megterveznünk ezt a demokráciát, mélyre Nyugat és Kelet csak példát adhat nekünk, de mintát sohasem! Ezt meg kell érteniük a türelmetleneknek, szőrszálhasogatóknak és a mindenáron való kritizálóknak is. A szabad vélemény és a szabad kritika fel-
Szerdán délelőtt 10 órakor m kezdődött az új, többpárti Országgyűlés alakuló ülése. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke nyitotta meg a 43 év utáni első szabad, demokratikus választás eredményét tükröző parlamentet. Ezt követően a képviselők közösen elénekelték a Himnuszt, majd meghallgatták Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című versét, Oszter Sándor színművész tolmácsolásában.
Szűrös Mátyás ezután köszöntötte az új Országgyűlés díszvendégeit: Habsburg Ottót, az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét, s a kíséretében levő Pedro Bofill alelnököt; a határokon -kívül élő magyarság jelen levő vezetőit, képviselőit; Varga Bélát, az 1946-os Nemzetgyűlés volt elnökét. Üdvözölte a magyarországi egyházak és hitfelekezetek megjelent vezetőit, képviselőit, továbbá a parlamenti pártok díszpáholyban helyet foglaló vendégeit.
Az ideiglenes elnök a hivatalos program megkezdése előtt elmondott megnyitó beszédében leszögezte:	a szabad, demokratikus
választásokon a rendszerváltozás jegyében született új Országgyűlés ünnepi és alakuló ülése történelmi esemény. Hazánkban politikai fordulat zajlik, új, ményteljes kor veszi kezdetét. Kérte a képviselőket, gondoljanak mindazokra, akiket a kor követelményeiből fakadó hit és szenvedély fűtött, s a haza, a nemzet iránti elkötelezettség vezérelt, amikor pártállásuktól, egzisztenciális helyzetüktől függetlenül, emelkedett gondolkodással, magatartással és meggyőződéssel
tétlen tartozékát jelenti minden demokráciának.” JELENLEGI VISZONYAINK között pedig jelenti ez azt is, hogy a heves szócsaták és az esetleg nagyra növő hatalmak közben a kisebbségnek is kijár a tisztelet, az állampolgári biztonság és a megbecsülés. Ennek megléte jelzi majd, hogy demokráciánk képes lesz-e bizonyítani életképességét.
lebontói lettek a múltnak, vagy már tisztultabb légkörben csatlakoztak a kezdeményezőkhöz, és együtt lerakták az alapjait az új Magyarországnak. A fontos az volt, és marad változatlanul, hogy a magyar nép, az ország lakossága vérontás nélkül, békés úton térjen át a demokráciába.
Szűrös Mátyás a továbbiakban kifejtette: az érdem nemcsak a miénk, hiszen szerencsés külső, illetve nemzetközi változások nagymértékben segítették a magyar szándékok valóra váltását. Ugyanakkor arra valóban büszkék lehetünk — mondotta —, hogy hazánk úttörő szerepet játszott azokban a változásokban, amelyek — a demokratizálódás jegyében — egy-két év alatt gyökeresen átalakították Közép-és Kelet-Európa politikai arculatát. Most már előre kell néznünk, mert hátravetett tekintettel nem lőhet előre haladni — jelentette ki. A józan érzésű és gondolkodású emberek békességre, megértésre és törvényes rendre vágynak. Következzék hát a megfontolt nemzetépítés, érdemi vita és munka a politikai és gazdasági demokrácia érdekében, amelyben a munkásembernek és a vállalkozónak, az értelmiséginek és a parasztembernek egyaránt megadatik az állampolgári méltóság, a félelem nélküli lét-biztonság és boldogulás.
Végezetül államfői megbízatásának lejártával köszönetét mondott a bizalomért honfitársainak, a népnek. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy felelős posztokon szolgálva a nemzetet, tevőleges részese lehettem a nagy időknek" — mondta Szűrös Mátyás.
VARGA BÉLA:
A második magyar ezer év kezdődik
Szűrös Mátyás ünnepi megnyitóját követően Varga Béla mondott beszédet. Bevezetőben köszönetét mondott azért, hogy 43 esztendő után ismét visszatérhetett hazájába, és jelen lehet a magyar történelem új korszakának nyitányán.
Majd így folytatta: — Köszö-
nöm a Gondviselésnek, hogy megérhettem népem sorsának jobbra fordulását. Köszönöm a meghívást. Köszönetéin szól az Amerikai Egyesült Államok nagy népének, amely annak idején, sok ezer magyar menekülttel befogadott, s megtisztelt azzal, hogy évekig ott képviseljem a magyar szabad-
ság ügyét. Elismeréssel adózom a nagy orosz birodalom vezetőjének is, aki nagy államférfihoz illően zárja be a kis magyar nép és ama nagy nép viszonyának legszomorúbb fejezetét. De legnagyobb köszönetéin a magyar népé, amely szabadságszeretetét több mint négy évtized alatt őrizte oly módon, hogy anélkül a mai napig így eljutni nem tudott volna.
A továbbiakban, a jövőről szólva, a magyar egység fontosságát elemezve, hangsúlyozta: Mohács után, az első világháború után, a második világháborút megelőzően és alatt a magyar egység hiánya, a lelkekben dúló polgárháború is hozzájárult nagy nemzeti tragédiánkhoz. Az egyéni kívánalmak, a politikai ambíciók, a világnézeti osztályharcok vagy faji ellenségeskedések nemcsak a nép lelki egységének ártanak vészesen. „Ne fecséreljük el ezekkel az ország nemzetközi hírnevét, amelyet 1956-ban, s az elmúlt év folyamán is elnyert!" — szólította fel a jelenlevőket, s rajtuk keresztül az ország lakosságát is, majd így folytatta:
„E történelmi pillanatban rünk a világban talán másodrendű ügy. Nem cél, hanem következmény. Annak következménye, hogy mit tesznek a magyarok, a képviselők ebben az évekkel ezelőtt még alig elképzelhető történelmi helyzetben ... Mélyen be kell idegződnie a magyar tudatba, hogy hibáinkért most egyedül mi magunk vagyunk és leszünk felelősek. Az emberi szabadság nem körülmény, hanem feladat. A bilincsek lehullásával együtt jár a magunkra, magunk által szabott emberi kötelesség. Nehezebb olykor szabadnak, mint rabnak lenni” — mondotta.
Varga (Béla méltató szavakkal szólt a magyar nép tehetségéről, figyelmeztetve ugyanakkor, hogy ezt elhomályosíthatja a pártoskodás. A magyar nép büszkesége embersége legyen — hangoztatta. — Tartsa tiszteletben nemcsak a más ember véleményét, hanem személyiségét is. Tudja megbocsátani mások vétkeit, érezvén és tudván a sajátjait. Ebből fakadhat az igazi önismeret és a magyar önbizalom. A magyar nép szellemében és lelkében értékes, különösen most, amikor talán a legnehezebb feladat a magyar szellem, a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar civilizáció megmentése, védelme, támogatása és ápolása az ország határain kívül élő, oly sokszor meggyötört milliónyi magyar életében.
Kiemelte: minden magyar fejben és szívben tudatosulnia kell, hogy Magyarország Európához tartozik, nemcsak földrajzi helyzete, hanem hagyományai és gondolatvilága okán — ahogyan ezt 1000 évvel ezelőtt Szent István látta.
Az európaiság gondolatát folytatva kifejtette: ami az ország házában ma történik, nem csupán negyven-egynéhány eszten-dőnyi fájdalmas fejezet vége, hanem a második magyar ezer év kezdete is.
S e második ezer év kezdetén már tudni kell, hogy az ország -alapítók nem a „Koppányok” voltak, és a pogányság nemcsak nyilas vagy sztálinista pogányság formájában jelentkezik — amelyektől már megszabadult a magyar nép —, hanem ma az országot, Európát, s magát a Földet egy újabb, a természetromboló technikai pogányság réme fenyegeti.
Végezetül Varga Béla utalt emigrációba kényszerülésének körülményeire, hangsúlyozva: a nemzet érdekében munkálkodott az elmúlt évtizedekben is, s egykori parlamenti elnöki tisztét most visszaadja a magyar népszuverenitás birtokosának, a magyar parlamentnek.
Ezután Vörös Vince, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a Nemzet-gyűlés volt jegyzője mondott beszédet. Mint mondta: meghatót -tan szól azon az ünnepi napon, amikor először ülésezik az új, többpártrendszerű Országgyűlés, amelyet egy nép szabadságharcnak nevezhető szavazással hozott létre. Hozzátette: e nap jelentőségét, magasztosságát számára érzékletesebbé teszi, hogy élete során immár a harmadik alkalommal részese olyan eseménynek, amelynek célja a rossz, népelnyomó rendszer megváltoztatása. Ilyen törekvés bölcsőjénél volt ott 1944. december 21—22-én Debrecenben, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásakor. Visszaidézte az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakuló ülését, s az ott elfogadott, a magyar néphez intézett szózatot, amelynek főbb gondolatai ma is időszerűek. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés annak idején deklarálta: „kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar szuverenitás birtokosa. Azért ült össze, hogy megjelölje a kivezető utat a hazánkra szakadt szerencsétlenségből. Sorsunk nehéz, de hittel hisszük, lesz magyar felemelkedés. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával új fejezete kezdődött a magyar történelemnek, megkezdődött a független, szabad, demokratikus Magyarország építése.”
A továbbiakban kifejtette, hogy mint az Ideiglenes Nemzetgyűlés volt képviselője, annak az 1944-es szózatnak az üzenetét is magával hozta a múltból erre a mostani ünnepélyes Országgyűlésre. Majd így folytatta: nem kisebb ennek az Országgyűlésnek a felelőssége, mint amit 1944-ben Debrecenben vállaltak. Ennek az Országgyűlésnek kell megmutatnia a kivezető utat a jelenlegi nehéz helyzetből — hangsúlyozta.