﻿Ára:
0.30
forint
Nag\ar Nemzet
1990. májú* 5.
Lili. évfolyam
104. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
As	új parlament
Felemelő és megható jelenet volt az új parlament alakuló ülésén a 88 éves Varga Béla, az 1945—1947-es országgyűlés elnöke a szónoki emelvényen. Korát meghazudtoló-an, erőteljes hangon mondta el megnyitó beszédét. Egy bölcs, sokat tapasztalt öregember mély gondolatait Magyar-ország nemzetközi helyzetéről, a szabadság követelményeiről és a parlament feladatairól. És nem kevésbé megindító mozzanat volt, amikor a 89 éves korelnök, Kéri Kálmán tábornok, különféle börtönök és a recski tábor lakója, elfoglalta helyét az elnöki emelvényen, s mint egykori hadműveleti főnök levezényelte az első ülést a tisztségviselők megválasztásáig. A kerék valóban teljes fordulatot tett, helyre állt a magyar parlamentarizmus demokratikus rendje.
A közvéleményt — ez tagadhatatlan — váratlanul érte az esetleges nagykoalícióról terjengő híresztelés és a kormányzó párt, valamint a legnagyobb ellenzéki pórt frakcióvezetőinek közös sajtóértekezlete. Ha a nagykoalíciót kategorikusan el is vetették, azért olyan egyezményt ismertettek, amely a két párt között az együttműködés széles körű lehetőségét villantotta fel. Az SZDSZ-hí-vek egy része rosszalló fejcsó-válással fogadta a bejelentést, mintegy az ellenzéki álláspont feladásával vádolva a pártot. Másfelől az egyezmény célszerűsége kétségtelen. A józan ész győzelme volt, még ha a formai megoldás a gyakorlatlanság tojáshéjait viselte is magán. Az eljárási kezdetlegességektől eltekintve a lényeg helyeselhető. A személyi kérdésekben mindenképpen. Így lehetővé vált a történelmi nap ünnepélyességének fenntartása, a hosszadalmas és a múltból megismert bonyolult szavazási eljárás elkerülése, a parlament működőképességének biztosítása. Rögvest általános egyetértéssel megszületett az 1956. október 23-i forradalom és nemzeti szabadságharc nemzeti ünneppé nyilvánításáról szóló törvény és a szándéknyilatkozat a mielőbbi csatlakozásról az Európa Tanácshoz. Elhárult az esetleges obstrukció veszélye, amitől a borúlátók tartottak.
Ami az egyezség alkotmánymódosító részét illeti, itt már bizonyos fenntartásokkal találkozott a döntés. De az aggályokat lecsöndesítette az az óhaj, hogy ne csak a parlament, hanem az új kormány is legyen működőképes.
A második napon az ideiglenes államfő kormányalakítási megbízást adott az MDF elnökének, Antall Józsefnek. Ez teljes mértékben megfelelt a demokratikusan választott parlamentek általános szabályának. A kijelölt miniszterelnökről Göncz Árpád és Szabad György bővebb „ismertetést” adott a televízió Hírháttér műsorában. Mélységes bizalmukról biztosították a leendő kormányfőt és reménykedéssel tekintettek működése elé. Lapunk hagyományait tekintve szokatlan, hogy múltbéli kapcsolatokra hivatkozzunk, de éppen az államfő és az Ország-gyűlés elnöke említett tévészereplése — úgy véljük — felmentett e kötöttség alól. Antall József ugyanis a hetvenes évek közepén hosszabb időn keresztül a Magyar Nemzet külső munkatársa volt, magyar orvostörténeti sorozata jelent meg a lapban. Érthető öröm — mondhatnék —, elégtétel számunkra is, hogy a népfelség akaratából létrejött első Országgyűlés — várhatóan — őt választja majd a kormány fejévé. Az angolok ilyenkor azt mondják: „Give him a chancel”
Adjuk meg neki az esélyt! A lehetőséget, hogy bizonyítsa képességeit. Erre kapott felhatalmazást a választóktól. Mi is előlegezzük a bizalmat.
A parlament rendkívül érzékeny testület. Egy még nem profi képviselőház különösen. A második nap vitája, majd határozata Litvánia ügyében már előre vetette annak árnyékát, hogy — a szerdai megállapodás ellenére — milyen váratlan nehézségekkel kell majd számolnia a kormánynak. A litván helyzet rendkívül kényes világpolitikai ügy. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország különleges óvatossággal kezeli a kérdést, de még a skandináv országok is.
A szomszéd államokban élő magyar nemzetiség helyzetét átgondolt elővigyázatossággal igyekszünk megközelíteni, nehogy ártsunk nekik. Róluk nem is hozott határozatot az új Országgyűlés első ülése. Az előzetes megállapodások és a napirend ellenére miért kezdeményezne az SZDSZ ezt a vitát? A politikai pártok, társadalmi szervezetek, intézmények teljes rokonszenvükről biztosították a litván népet. Szükség volt-e tehát, egy országgyűlési határozatra, amely óhatatlanul gyöngíti a szovjet államfő helyzetét? Akiről éppen Varga Béla állapította meg, hogy milyen óriási szerepe van a kö-zép-kelet-európai változásokban.
Távol álljon tőlem az eseményhez nem illő okoskodás. Mégis — úgy érzem — beszélnem kell hiányérzetemről. Fejcsóválva olvastam a lapok tudósításaiban, hogy a megnyitó ülésen harmincöt magyar egyház és felekezet képviselői jelentek meg. Hirtelenében legjobb akarattal sem tudtam húsznál többet felsorolni. De ami még meglepőbb, a csaknem négyszáz tagú parlamentben az egyháznak egyetlen hivatalos képviselője sincs.
Megválasztottak ugyan kilenc lelkészt és egy rabbit, de nekik — a hivatalos egyházi felfogás szerint — szüneteltetni kell papi tevékenységüket. Ez érthető és logikus, mert különféle pártok képviseletében kerültek be a parlamentbe és a hívőket megzavarná a lelkészek politikai hovatartozása. A legnagyobb egyháznak, a katolikus egyháznak pedig egyáltalán nincs képviselete, mert szabályok megtiltják a képviselői tevékenységet.
Komoly hiányosság ez, hiszen a választások során a szavazót a nemzeti középnek adtak bizalmat és felhatalmazást az ország kormányzására, annak a nemzeti középnek, amelynek minden koalíciós pártja a keresztény világnézet mellett kötelezte el magát. Mind a parlament, mind a kormány munkájának igen fontos eleme az egyházakkal való jó egyetértés. Lényeges kérdések várnak rendezésre, így az egyházi iskolák újraindítása, az elkobzott egyházi javak visszaadása és sok más egyéb. A törvényhozói munkában mindenképpen szükség lenne az egyházak megfelelő képviseletére.
A második hiányérzetem nemzetiségeket illeti. A nagyjából 300-350 ezer főnyi német, szlovák, horvát, szerb és román nemzetiségnek nincs képviselete a magyar parlamentben. Rendkívül súlyos hiba ez, amit még a választójogi törvény elkészítésénél követtek el. A nemzetközi visszhang aligha lesz kedvező.
Igazán csak a kétkamarás országgyűlés tehetné rendbe mind az egyházi, mind a nemzetiségi képviselet ügyét. Erre kellene haladnunk.
Pethő Tibor
Bonn a 2+4 nyitányán
Változatlanul ütközőpont a német MTO-tagság
Moszkvában tagadják a Gorbacsov-ellenes februári katonai puccskísérletet
A külpolitikai helyzet
NAGYPOLITIKAI HÉTVÉGÉ KEZDŐDÖTT pénteken Bonnban, ahol a szombati 4+2 tanácskozását előkészítendő diplomáciai körforgás kezdődött. A résztvevőik mindegyike mindenkivel külön-külön találkozott, egyidejűleg pedig — ugyancsak a német egyesítés kérdését megvitatandó — Londonban cserélt véleményt Thatcher és Mitter-rand. Helmut Kohl, fogadva James Baker amerikai külügyminisztert, megvitatta vele Bush elnök legújabb javaslatait, amelyeket a megfigyelők hajlamosak úgy tekinteni, mint washingtoni „ajándékot" az európai biztonsági rendszerről folytatandó tárgyalásokhoz. A részleteiben megismert terv szerint az Egyesült Államok lemond az ötszáz kilométernél rövidebb hatótávolságú nukleáris rakétáinak korszerűsítéséről, csakúgy, mint az európai nukleáris tüzérségi fegyverek modernizálásáról. Washington ezúttal azt is indítványozta Moszkvának, nyomban kezdjenek tárgyalásokat a rövid hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről, azt követően, hogy aláírták az egyezményt az európai hagyományos erők csökkentéséről. Mindezekkel egy időben George Bush sajtóértekezleten bejelentette: az Egyesült Államok felhívta a NATO-országok vezetőit, hogy június végén vagy július elején tartsanak csúcstalálkozót, mert — tekintettel a jelentős keleteurópai változásokra — át kell tekinteni az Észak-atlanti Szövetség katonai stratégiáját.
AZ EGYOLDALÜ DÖNTÉS alapján az Egyesült Államok kivonja Európából az ott állomásoztatok;, mintegy kétezer nukleáris robbanótöltetének egy részét. Ezzel egyidejűleg lemond a 155 milliméteres atomtüzérség korszerűsítéséről, amely már folyamatban van. Ezeknek a fegyvereknek a hatótávolsága 15—30 .kilométer közé tehető, és annak a nukleáris arzenálnak a felét képezik, amelyet az Egyesült Államok európai szövetségeseinél elhelyezett. Az Egyesült Államok fejlesztésének középpontjában jelenleg az úgynevezett TASN, a taktikai levegő—föld rakéta áll, ez 500 és 1000 kilopiéter ‘közötti hatótávolságú. Repülőgépről indítják, s nemcsak hatékonyabb fegyver az eddigieknél, hanem jóval kevesebb politikai problémát is okoz, állítják NATO-körökben. Az 500 kilométer és annál rövidebb hatótávolságú rakéták leszerelésének terve annak beismerése is, vonják le a következtetést, hogy lehetetlen olyan új, szárazföldi indíttatású atomfegyverek telepítése, amelyek csakis a kialakuló kelet-európai demokrácia országaira mérendő csapást szolgálhatnák. Ugyanakkor elhangoznak olyan jelzések is, hogy a „drámai” amerikai döntés szemlátomást azt a célt szolgálja, biztosítsa a Szovjetuniót: az egyesült Németország akkor sem jelentene veszélyt Moszkvára, ha a NATO tagja lenne.
„A KÉT NÉMET ÁLLAM EGYESÍTÉSI folyamatában nem lehet figyelmen kívül hagyni a Szovjetunió biztonságpolitikai és gazdasági érdekeit” — jelentette ki éppen ezeknek az aggodalmaknak az eloszlatására Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere. A bonni diplomácia vezetője határozottan kijelentette: senki 6em ákarja Moszkvát „Európa szélére szorítani”. Egyúttal azonban kiáll azért, hogy az eljövendő egységes Németország tagja legyen a NATO-nak. A 4+2 tanácskozássorozatnak viszont éppen ez az egyik legérzékenyebb pontja, nevezetesen, hogy a szövetségesek korántsem látnának szívesen egy semleges egyesült Németországot. Ugyanakkor Moszkva is kitartott mindeddig amellett, hogy az NDK nem lehet a NATO tagja. Ebben a szemléletben látnak változást azután, hogy a Berliner Zeitungban Geli Batenyin vezérőrnagy úgy vélekedett: nem zárható ki az egységes Németország politikai jellegű tagsága a NATO-ban. A lehetséges változatok közül a vezérőrnagy ezt minősítette a „leginkább előnyben részesítendő variánsnak”. A Sevardnadze által szóba hozott kettős (NATO és VSZ) tagságról úgy vélekedett, ennek csak akkor lenne létjogosultsága, ha a Varsói Szerződés kilátásai kedvezők volnának. Ám amint Batenyin megállapította: „Tekintettel a keleteurópai országokban hatalomra kerülő új kormányokra, még csak reménykedni sem lehet ilyen távlatokban. Csehszlovákia, a VSZ katonailag legjelentősebb állama, gyakorlatilag ott tart, hogy nem vesz részt a szervezet munkájában. S közel áll ehhez a ponthoz Magyar-ország és Románia Is. A Varsói Szerződés ideológiai alapjai romokban hevernek." Az ismertetett elképzelés szerint, amelyet — mint a Berliner Zeitung megjegyzi — nyilvánvalóan nem minden szovjet illetékes oszt, a Bundeswehrnek az NSZK területére kell szorítkoznia, míg az NDK nemzeti néphadserege magvát képezné egy tömbön kívüli seregnek. Az átmeneti időszakban Batenyin szerint a szovjet egységeknek német földön kellene maradniuk, hogy ellensúlyozzák a katonai egyensúly megbomlását.	(Zs. E.)
Kohl fogadta Bakert és Sevardnadzét
Bonnból jelenti az MTI: Helmut Kohl szövetségi kancellár pénteken fogadta James Baker amerikai külügyminisztert, és egyebek mellett megvitatta vele George Bush elnök legújabb javaslatait.
A bonni kormányfő előzőleg külön nyilatkozatban szívből üdvözölte az elnöknek azt a döntését, hogy — tekintettel a közép-és kelet-európai fejleményekre — leállítja a rövid hatótávolságú Zxmce-rákéták utódmodelljének kifejlesztését, valamint az atomtüzérségi lövedékek további korszerűsítését. A javaslat előtt Bush konzultált Kohllal — jelentették be Bonnban.
Helmut Kohl pénteken fogadta Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisztert is.
A szovjet diplomácia irányítója
az NSZK-ba való megérkezésekor és a tévének is nyilatkozva — a szovjet kompromisszumos készség hangoztatása mellett — ismét elutasította az eljövendő egyesült Németország NATO-tagságának gondolatát. Az esetleges német NATO-tagság kapcsán feltett kérdésre világos nemmel válaszolt. Az egyesült Németország az európai béke tényezője lehet, de egy katonai szövetséghez való tartozása nem járulna hozzá a stabilitáshoz — mondotta. Mindamellett jelezte: ebben a kérdésben keresni kell a kompromisszum lehetőségét. A Szovjetunió azt szeretné — mondotta —, ha az egységes Németország a nyugalom és a stabilitás tényezője lenne Európában. E Németországnak a Szovjetunió véleménye szerint olyan egységes, szabad államnak kell
lennie, amelynek nincs szüksége katonai-politikai tömbök pótlólagos ellenőrző mechanizmusára.
Sevardnadze várakozása szerint az első 2+4-es külügyminiszteri tárgyalásokon a résztvevők még nem hoznak végleges döntéseket, hanem ismertetik kormányaik álláspontját.
Időközben sor került Sevardnadze és James Baker találkozójára is, és az NSZK fővárosába megérkezett Marcus Meckel keletnémet külügyminiszter, valamint Douglas Hurd brit és Ro-land Dumas francia külügyminiszter.
A lengyelek ne tartsanak az egyesült Németországtól
— érvelt Weizsácker Varsóban
Varsóból jelenti az MTI: Ri-chard von Weizsácker nyugatnémet elnök, hivatalos lengyelországi programja befejeztével, pénteken Gdanskba utazott. A varsói repülőtéren Wojciech Jaruzelski köztársasági elnök és Tadeusz Mazowiecki kormányfő búcsúztatta.
Itt — végleges elutazását megelőzően — megkoszorúzta a wes-terplattei emlékművet, amelyet a hitleri német agresszióval szembeszegülő, mindvégig kitartó lengyel véderő emlékére emeltek. Koszorúzott az elnök a gdanski hajógyár előtt 1970-ben elesett munkások emlékművénél, és meglátogatta a Szent Brigi tta-templomot, a hajógyár mellett a Szolidaritás másik „bölcsőjét”. Végül találkozott Lech Walesával, a Szolidaritás elnökével.
Az első varsói értékelések szerint Weizsácker kiválóan látta el a bonni vezetés által rábízott feladatot: igen meggyőzően érvelt amellett, hogy Lengyelországnak nem kell tartania az egyesült Németországtól, határai biztonságban vannak, azt az NSZK-hoz és az NDK4ioz hasonlóan a majdani Németország is tiszteletben fogja tartani.
Mindezt azonban házigazdái változatlanul nemzetközi jogi erővel rendelkező lengyel—német, sőt — ha mód van rá — azt megelőzően lengyel—NSZK és lengyel—NDK szerződésekben szeretnék garantálva látni, és továbbra is ott akarnak lenni a négy nagyhatalom, illetve a két német állam tanácskozásain, amelyek az egyesülésről folynak.
Jakovlev szerint
a szovjet hadsereg nem gyakorol nyomást a politikai vezetésre
Moszkvából jelenti az MTI: Litvániát nem akarjuk erőszakkal a Szovjetunión belül tartani, de a probléma megoldását kizárólag az érvényes törvényekből kiindulva, párbeszéd útján szabad keresni — közölte pénteken Moszkvában Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, az elnöki tanácsadó testület tagja. A szovjet politikus az Interfax — a moszkvai rádió által létrehozott — hírügynökség szervezésében tartott sajtóértekezletet a külügyminisztérium sa j tőközpontjában.
Jakovlev csakis alkotmányos alapokon tartotta lehetségesnek a civilizált párbeszédet Litvániával. s úgy fogalmazott, hogy az elszakadás kérdésében kizárólag népszavazás illetékes dönteni. — Addig viszont nincs miről tárgyalni, hiszen Vilnius egyoldalúan már ejöntött, félresöpörve az elmúlt ötven esztendő realitásait, a helsinki alapokmányt, lábtörlőnek használta a szovjet alkotmányt — mondta a szovjet pártvezető, hangsúlyozva, hogy a litván vezetésnek felül kell vizsgálnia meggondolatlan döntéseit, „be kell fagyasztania törvényellenes intézkedéseit”. Most minden a litvánoktól függ — mondta.
A szovjet vezetés politikai okokból vonult le május elsején a Lenin-mauzóleum mellvédjéről — közölte Alekszandr Jakovlev egy kérdésre válaszolva, s úgy fogalmazott: a felvonulás végén először azt hittem, hogy — az orosz népszokásoknak megfelelően — „falusi bohócok, maskarások” mennek végig a téren, anarchista és cári zászlókat lengedve, Miklós cár és Sztálin portréival. A hasonlatok, jelszavak becsületsértőnek számítottak volna minden civilizált államban. Ultrajobboldali, ultrakonzervatív ak-
ció volt, amely nyilvánvalóvá tette, hogy ezek az erők bármely erőszak-cselekedetre képesek az átalakítás és annak vezetői ellen. Nem szabad megengednünk, hogy visszaforgassák a történelem kerekét — fejtette ki véleményét az SZKP KB titkára.
Jakovlev bejelentette: az általa vezetett, az 1930-as, 40-es és 50-es évek törvénysértéseivel foglalkozó rehabilitációs bizottság jelenleg szünetelteti üléseit, mivel a szovjet vezetés arra készül, hogy a sztálini önkény alatt politikai Okokból meghurcolt embereknek széles alapokon, átfogó módon adja vissza a becsületét.
Mint az AFP jelenti, Jakovlev határozottan cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint ez év februárjában katonai puccskísérlet lett volna Mihail Gorbacsov ellen.
Jakovlev kijelentette, hogy a katonák körében nem volt semmilyen mozgás, és a hadsereg nem gyakorolt nyomást a politikai vezetésre. Nincs semmi alapja annak az állításnak, hogy katonai presszfió hatására megváltozott volna Mihail Gorbacsov politikája — szögezte le.
Csütörtökön röppent föl NATO-körökből az a híresztelés, hogy a szovjet hadsereg egyik elitalakulata februárban erődemonstrációt próbált tartani Moszkvában, és ez a Nyugatal, illetve Litvániával kapcsolatos álláspontjának megkeményítésére késztette Gorba-csovot. Ugyanezen források szerint a Moszkvához közeli, 3-4 ezer fős Taman helyőrségben géppisztolyokat osztogattak a város katonai akadémiája hallgatóinak.
Jakovlev szerint azonban nincs semmi alapja annak, hogy a hadsereget a pártvezetés elleni szervezkedéssel vádolják.