﻿Kedd
Ára:
<»,50
forint
-	___	TAR 7
Magyar Nemzet
május A.
Lili. évfolyam
100. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Keserű pohár
Gorbacsov veteránokkal találkozott
„Letűnt erők rendezték” a Vörös téri tüntetést
— mondotta a szövget államfő
A külpolitikai helyzet
BÍZNI KELL-E GORBACSOVBAN, ez a kérdés nemcsak a hivatalos szovjet politikai tényezőket, hanem az ellenzéki gondolkodókat, sőt a külföldi kormányzatokat is foglalkoztatja. .Andrej Szaharov özvegye, Jelena Bonner az Egyesült Államokban tartott előadásán kárhoztatta azt a tétlenséget, amellyel a Nyugat a baltikumi eseményeket szemléli. Azt sürgette, ihogy tegyék félre a peresztrojkát féltő megfontolásaikat, s gyakoroljanak nyomást az elnökre. Bonner azzal érvelt, hogy a pozitív változások mindig ott mentek végbe, ahol a Nyugat a legerőteljesebben igyekezett befolyásolni Gorbacsovot. Már öt év telt el — mondta —, és kísérlet sem történt a szovjet alkotmány és a fönnálló szerkezet reformjára. Gorbacsov folyamatos válságokkal küszködik, s most visszatérőben van a szocializmus egy meghatározhatatlan változatához. Sem a Szovjetunióban, sem pedig azon kívül nem értik igazán, mi is történik. Bonner azzal vádolta a Gorbacsov-féle vezetést, hogy a politikai és az etnikai változásokra a hagyományos orosz keménységgel válaszol: az örményországi események megmutatták, hogy Gorbacsov demagógiája nincs összhangban cselekedeteivel. Az örmények átalakítási törekvéseit összezúzták a sztálini alkotmány megőrzése végett.
A SZOVJETUNIÓ JÖVŐJÉT ILLETŐEN nem ennyire borúlátó Armand Hammer. Az amerikai vállalkozó, az Occidental Petroleum elnöke, aki már Lenint is ismerte, úgy véli, hogy Gorbacsov öt év alatt független államok szövetségévé formálja át a Szovjetuniót, s ebben a szövetségben a szocializmus és a kapitalizmus jegyeit egyaránt magán hordozó vegyes gazdaság lesz a jellemző.
A CBS amerikai televíziós hálózat vitaműsorában a szovjet külügyminiszter tanácsadója leszögezte, ha a peresztrojka megbukik, akkor minden lehetséges. Az alternatíva a diktatúra. Vitalij Csurkin egyébként a közelgő nagyhatalmi csúcsról fejtette ki a véleményét, mondván, az Egyesült Államoknak is érdeke, 'hogy megjavuljanak a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunióval, különben mások lépnek a helyére.
Ebből az utalásból és Sevardnadze bonni javaslataiból a nyugatnémet sajtó azt a következtetést vonja le, hogy Moszkva kész meggyorsítani az egységesülés folyamatát, tehát a vártnál is eredményesebben zárult a 2+4 formulában elképzelt első külügyminiszteri találkozó. A Frankfurter Allgemeine Zeitung is úgy véli, átmeneti időt igényel azoknak a szempontoknak a tisztázása, amelyek közül a legfontosabb probléma a szövetségi hovatartozás. A szovjet diplomácia vezetője, írja a lap, azt mondta, „elképzeléseinknek megfelelően időben nem szükséges okvetlenül egybeesnie a .belső és külső vonatkozások rendezésének. Már az össznémet parlament és az össznémet kormány megalakulása után is néhány évig érvényben lesznek olyan intézkedések, amelyek összefüggnek a külső vonatkozások rendezésével”.	(B. M.)
Tudósítónk telexe
A múlt iránti büszkeség és a jövőbe vetett bizalom jellemezte a gyűlést a Kremlben
választotta a 39 éves Ivars God-manist, aki a népfront parlamenti frakcióját vezeti. Godmanis a népfront egyik legismertebb ve-
zetője, egyetemi tanár, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa.
Lambert Gábor
A Szovjetunió nem fogadfa el az egységes Németország NATO-tagságál
Negyvenöt évvel a második világháború után a Szovjetunió a legkeservesebb győzelem napját ünnepli. Most érkezett el ahhoz a pillanathoz, hogy föl kell ismernie, 1945 tavaszán antifasiszta szövetségeseinek az oldalán megnyerte minden idők legnagyobb fegyveres küzdelmét, évtizedek múltán azonban elvesztette a békét; lelkiisme-ret-vizsgálatra, és még inkább alapvető átalakításra szorul.
Ennek a gyötrelmes változásnak több vonatkozása van, valamennyit fölsorolni szinte lehetetlen. Józan ésszel át kell gondolnia az államot eddig összetartó, de a valósággal szemben csődöt mondott ideológiáját; ennek a szellemében át kell szerveznie a társadalmat minden részletében, a gazdaság irányításától a politikai rendszerig, a kulturális szabadságtól a népek és nezetiségek együttműködéséig. Még a leltárba vétel is fölmérhetetlen. Mára mindez a káosz képét mutatja, a széthullás látszatát, amelyet föltartóztatni világbiztonsági érdek, mert senkinek nem válnék javára, legkevésbé a közvetlen szomszédoknak, ha ez a birodalom széthullana, még kevésbé, hogy visszatérjen a múltjába.
Nem lenne méltó sem az
Irténelmi pillanathoz, évfordulóhoz, ha át-buzgalmunkban ta-kétségbevonhatatlan . Nem szorul fölül-i az a tétel, hogy a izmussal szemben ez és lakossága hozta a b áldozatokat; más Dgy a méretek indokolatlanok voltak, mert a sztálini világhatalmi megszállottság az emberéletet értékelte a legalacsonyabbra. Nem az áldozatok voltak általában hiábavalók, hanem az arányuk. A legkevésbé azt értette meg a világ, hogy a hazatért hadifoglyok százezreit miért kellett halál táborokba .hurcolni, miért kellett népekre és nemzetiségekre rásütni a kollektív felelősség bélyegét, kitépni gyökérzetüket, elsüllyeszteni őket a szokásaiktól idegen fagy bi-rodalában, messzi tajgákon.
Ma viszont az egyik legnagyobb megpróbáltatást talán az okozza, hogy negyvenöt év szellemét kell búcsúztatni, új értékeket keresni. A nagy honvédő háború, bizonyos mértékig érthetően, átitatta a gondolkodás-módot, megpróbálta hősi eposz-szá tenni a sanyarú mindennapokat. Regények, kantáták, monumentális alkotások születtek, és miközben Európa meg a világ megpróbált alkalmazkodni az új Németország létéhez, ott náluk a régi ellenségkép változatlan maradt. Annál keservesebb a mostani csalódás. A sokágú szovjet válság közepette is elképzelhetjük az érzelmet: mit gondolhat a politikailag viszonylag iskolázatlan átlagpolgár, akit ezzel ellentétes szellemben neveltek, hogy most tudomásul kell vennie, Németország lesz Európa közepének legnagyobb hatalma, eddig még fölmérhetetlen befolyással, anyagi erővel..
Valljuk be, a gorbacsovi diplomácia igen nagy hajlékonysággal, és ha lassan is, de al-kalmazkodóképességgel igyekszik igazodni az új helyzethez. Igen kínos körülmények között van, mert a tét az ő számára nem egyszerűen nemzetközi beilleszkedés, hanem éppen belső viszonyainak a figyelembevétele. A honvédő, háborús szellem, a társadalom militarizálása, a közéletben a hadseregnek, a legfelsőbb tisztikarnak sokkal nagyobb szerepet juttatott, mint brámelyik más szerveződésnek. Érvényesül ez a párt-
vezetésben, a kormányzati munkában, a helyi irányításban, a katona politikai tényező. Mégha fönntartásokkal fogadjuk is az időnként fölröppenő kósza híreket, amelyeket még Bush is variál, hogy tudniillik voltak fegyveres puccskísérletek, mozgósítások, azt kétségbe vonni oktalanság volna, hogy Gorbacsovnak számolnia kell a katonák reagálásával. Különösen ebben a kényes pillanatban, amidőn minden bomlási jelzés, a belső és a külső meggyöngülés érzete nagy kísértést ébreszt az erő alkalmazására. A politikában a fantázia publicisztikai műfaj, a papír minden föl-tételezést elvisel, de azért képzeljük el az idei győzelem napján, milyen érzelmek tölthetik el az agg marsaitokat és tábornokokat, amidőn csapataikat megszemlélve befolyásuk esetleges csökkenésével kell számolniuk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen feladatra vállalkozott a szovjet elnök-főtitkár, maga elé tűzve a célt, az egyenesen a háborúból kinőtt birodalmat és társadalmat átvezeti a békébe, konszolidációt, amilyen időtávon belül csak lehet, prosperitást teremt. A roppant néhézségeket, hirtelen fölbukkanó új válságokat látva, a világ már-már kezdi elveszíteni benne a bizodalmát. Nem vágta-e túl nagy fába a fejszéjét, a történelem nem sokkal na-gyobb-e nála, nem kell-e végül összeroppanva föladnia, ami mindannyiunkra nézve katasztrofális lehet? Szkeptikus szellemek most bírálgatnak, néha még gúnyolódnak is vezető államférfiak fölött, hogy javíthatatlan gorbacsovisták, holott a tények cáfolják derűlátásukat. Támadják Busht, amiért óvatos a litvánkérdésben, cáfolják Mitterrand-1 és Thatchert, amiért néhány napja londoni sajtó-értekezletükön rendíthetetlenül Gorbacsov mellett tették le a garast; a rosszabb változatra készítenek föl ezek a kétkedők.
Alaptalanul? Aligha. Dőre volna, aki nem látná, hogy mindez a kedvezőtlen fordulat ugyancsak bekövetkezhet. Nem azért, mert Gorbacsov ingadozó volna, haboznék a döntésekben, egyszer hideget fúj, másszor meleget. Próbálná ki a helyében bárki más, akinek eny-nyi visszahúzó erővel, a múlt kísérteteivel, a nómenklatúra még szétöretlen hatalmával, megcsontosodott társadalommal kell megküzdenie. Keskeny ösvényen botorkál, az utat neki kell kitaposnia. A győztes második világháború után az elvesztett békét visszahódítania.
A világ yezető politikusai nem azért államférfiak, mert a hivatásuk erre a posztra állította őket, hanem mert nekik kell bölcsen a jövőbe, előre látniuk. Fölmérték, hogy közös érdek a szovjet átalakulást minél zökkenőmentesebbé, megrázkódtatásokat nélkülözővé tenni; ők már megvívták a maguk és társadalmuk békéjét, most másokat kell segíteni ebben. Nem lenne méltó a győzelem napjának negyvenötödik évfordulójához, ha nem hajtanánk fejet azok előtt, akik valóban tömérdeket áldoztak ezért; ha akkor nem zúzzák széjjel a fasizmust, ma Európa és a világ nem köszöntheti ilyen magabiztosan csaknem fél évszázados eredményeit. De egyúttal legyünk realisták is. Ez a győzelem nem lehet addig teljes, amíg az egyik kivívója nem szüntette meg a nélkülözést, az elmaradottságot, nem békéi meg mindenekelőtt önmagával, nem találja meg lelkének a nyugodalmát is.
Várkonyi Tibor
Moszkva, május 7.
A felszólalók nemegyszer hangoztatták, hogy a veteránok teljes szívvel támogatják a peresztrojkát. szögezte le a hétfő esti Izvesztyija, s alighanem ez volt a Krelmben, a győzelemnapi évforduló előtt tartott gyűlés legfontosabb üzenete. Mihail Gorbacsov és a szovjet vezetés többi tagja a háború és a munka veteránjaival találkozott, olyanokkal, akiknek az állampolgári hozzáállása az Izvesztyija szerint „nagyon erős morális tényező az ország jelenlegi ügyeiben”.
A hozzászólók némelyike ugyan adatokkal hozakodva elő a veteránokkal . szembeni méltatlan bánásmód miatt kesergett, de a szónoklatok többségéből a múlt iránt érzett büszkeség és a jövőbe vetett bizakodás kerekedett ki — csakúgy, mint évtizedeken keresztül. Elképzelhető, hogy a szovjet vezetésnek kellett egy ilyen hangulati váltás a zűrzavaros, híresztelésekkel és felkavaró jelenségekkel teli elmúlt hét után. Amikor is előbb egy katonai hatalomátvételről terjedtek a mendemondák, majd elérkezett május 5-e, amikorra a szélsőjobboldal zsidóellenes pogromokat hirdetett az ország több városában. Az előbbi rémhírt felelős politikusok cáfolták, az utóbbit maguk a tények. Moszkvában, Leningrádban, és máshol is nyugodtan telt el a hétvége, sehonnan sem érkezett jelentés incidensekről.
A kérdés már csak az, hogy a veterán találkozó a múlt hét el-
lenpólusát jelzi-e, szabadjára engedve az alkalom kínálta lehetőségeket, avagy valami nagyobb periódus kezdetét? Zárszavában Gorbacsov úgy értékelte, hogy a Szovjetunió a peresztrojka folyamatában kritikus úthoz érkezett, és ezt azok is látják, akik véreségét kívánnák. Itt kitért a szélsőségesnek minősített jelszavakra, amelyeket egyes május elsejei tüntetők hangoztattak a Vörös téren, és mindezt úgy értékelte; ez azt fejezte ki, a szervezői ezen kirohanásnak megértették, hogy lejárt az idejük. Mögöttünk áll az erő, hangoztatta a szovjet vezető, szilárdaknak és kitartóknak kell lennünk abban, amit elhatároztunk. A nemzetiségi problémákról szólva az elnök tarthatatlan szeparatista tervekkel vádolt bizonyos erőket, akik a demokrácia, a glasznoszty és a szabadság légkörét akarnák kihasználni ezek megvalósítására. Kijelentése szerint ez a. felelőtlen politika zsákutcába vezet.
A felszólalók sorában helyet kaptak litván és lett veteránok is. akik a két köztársaság felszabadításával kapcsolatos áldozatokra emlékeztettek. A lett veterántanács elnöke kifejtette, hogy a közársasági szeparatista erők a lakosságnak az életkörülmények miatti aggodalmát használták ki a parlamenti döntés meghozatalakor.
Rigában egyébként hétfőn folytatta ülésszakát a legfelső tanács, és a köztársaság kormányfőjévé
Moszkva, május 7.
Jóllehet a felék nézetközelségét hangoztatta Gennagyij Gera-szimov a „négy plusz kettő" tárgyalások bonni fordulóját értékelve, ám azt is megjegyezte: a miniszterek véleménye különbözött a jövendő német állam katona-politikai státusát illetően. A külügyi szóvivő , kifejtette, ihogy a Szovjetunió számára nem elfogadható az egyesült Németország NATO-tagsága, mivel ez a jelenlegi európai erőegyensúly radikális megbomlását eredményezné. Mint hozzátette, a szovjet kormány ezen álláspontja figyelembe veszi a lakosság közvéleményét is. A szovjet népnek meg keli bizonyosodnia arról, hogy igazságosan zárják le a múltat, jelentette ki. Értékelése szerint Moszkva még egyszer megerősítette Bonnban, hogy minden kérdést átfogóan kell kezelni, „csomagterv” alapján, az érdekek teljes egyensúlyát keresve.
A hétfői Izvesztyija ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy Moszkva Bonnban engedményt tett a józan észnek. Tovább már nem ragaszkodik a korábbi követeléshez, hogy az egységről csak azután lehet szó, miután végérvényesen szabályozták Németország blokk szerinti
Washingtonból jelenti az MTI: Amerikai illetékesek és szovjet szakértők csoportja az elmúlt napokban Washingtonban megkezdte á május 30—június 3. közötti csúcstalálkozó technikai előkészítését. Ezt közölte hétfőn a Fehér Ház szóvivője. Részletekkel nem szolgált, de annyi bizonyos, hogy Mihail Gorbacsov különgépe a Washington melletti Andrews légitámaszpontot (a kormány repülőterét) veszi majd igénybe. Nyílt kérdés még, hogy a főváros mellett a szovjet küldöttség elláto-gat-e máshová is.
Korábbi találgatások Williams-burgot, a viszonylag közeli történelmi városkát, illetve Kenne-bunkportot, George Bush elnök Maine állambeli, tengerparti nyaralóját . emlegették. Megfigyelők szerint valószínű, hogy Mihail Gorbacsov látogatása — tekintettel u Szovjetunió belső helyzetére — időtartamában az adott terminuson belül viszonylag rövid lesz, és Washingtonra összpontosul majd.
Varsóból jelenti az MTI: Hétfőn Varsóban a lengyel külügyminiszterrel is tárgyalt Alekszander Bondarenko, Eduard Sevardnadze szovjet külügyminsizter külön-megbízottja, aki azzal a "céllal érkezett a lengyel fővárosba, hogy a bonni „4+2” külügyminiszteri szintű tanácskozásról tájékoztassa a lengyel felet, ismertesse az ott képviselt szovjet álláspontot. Vasárnap James Baker amerikai külügyminiszter tett ugyanebből a célból villámlátogatást Varsóban és elhozta a hatok meghívását
hovatartozásának kérdését. A lap szerint nem reális és nem is megvalósítható azt követelni, hogy az NSZK lépjen ki a NATO-ból. A kommentár rámutat, hogy ezzel a követeléssel a Szovjetunió magára maradt, mert Csehszlovákia és Lengyelország is úgy véli; a szövetségi kötelezettségek megbízhatóbb biztonsági garanciák, mint egy „kötetlen” Németország. Ha a Szovjetunió továbbra is kitart álláspontja mellett, a keletnémetek többségének állhatatos törekvését akadályozva — folytatódik az okfejtés — akkor a Kelet-Európábán tmár létrejövő instabilitási fészkekhez még egy járult volna, méghozzá a földrész szívében.
Az Izvesztyija azt magyarázza, hogy az egyesítés két síkon, eltérő sebességgel megy végbe. Az államközi kapcsolódás a németek belügye, míg a határok, a fegyverzetek szintje, a biztonság valamennyi érdekelt európai állam ügye. Kérdéses, hogy meddig maradjanak a szövetséges csapatok Németország területén., A szovjet álláspont szerint a négyhatalmi katonai jelenlét stabilizáló tényező az egyesítés folyamatában, s az átmeneti szakasz befejeződésével távoznának onnan, írja az Izvesztyija.
—t -r
A szovjet külügyi szóvivő üdvözölte Washingtonnak azt a szándékát, hogy lemond Európában tartott szárazföldi telepítésű taktikai nukleáris fegyvereinek korszerűsítéséről és a Láncé típusú rakéták telepítéséről.
Geraszimov szerint a döntés az európai helyzet józan elemzésének eredménye. A szovjet álláspont szerint már a hagyományos fegyverzetről folytatott tárgyalások befejezése előtt tárgyalásokat kellene kezdeni a taktikai nukleáris eszközökről.
Moszkva szerint a tárgyalásokon a kérdéskör egészét át kellene tekinteni, beleértve a levegőből indított nukleáris eszközöket is.
Geraszimov szerint a Bush-nyi-latkozattal élesen ellentétesek azok az értesülések, amelyek szerint egyes NATO-körökben olyan légi indítású rakéták telepítését tervezik az NSZK területén, amelyek képesek lennének elérni a Szovjetunió európai területeit.
a párizsi, a határokkal foglalkozó harmadik fordulóra a lengyelek számára.
Bondarenko megerősítette:	a
Szovjetunió támogatja azt a lengyel 'követelést, hogy az egyesült Németország nemzetközi rangú szerződésben garantálja Lengyel-ország jelenlegi nyugati határait. A szovjet diplomata kiállt a német-egyesülés minden külső aspektusának átfogó, nemzetközi szerződéses rendezése és amellett, hogy a német egyesülés teljesen összhangban valósuljon meg az új
Moszkva üdvözli az amerikai döntési a Lanee-rakétákkal kapcsolatban
HlrgkezdődöR a «súrs rlökmíü:.M>
Sevardnadze külön megbízott ja a lengyel fővárosban, a NATO főtitkára Washingtonban