﻿Ára:
0,50
forint
Maspr Nemzet
Szamba*
1990.
május 12.
Lili. évfolyam
110. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA
il kilépés
Kilépjünk-e a Varsói Szerződésből? Hozzon-e határozatot arról a magyar parlament, hogy megkezdi erről a tárgyalásokat? Az eredeti javaslat több részből áll, s alapgondolata távlatilag helyes. Előbb-utóbb el kell érni, hogy a Szovjetunió ítélje el az 1956-os beavatkozást a magyar forradalom ellen. Ez történelmi tartozása, bár a múltnak csak része. A múlt fél évszázadot foglal magában, a második világháborút is, az ezt követő évtizedeket is. Ami a jövőt illeti: Magyarország joggal kívánja, hogy régi kötöttségek föloldásával a tá-gabb európai közösség tagjának tekinthesse magát. E folyamat már megindult, de hogy a hirtelen kilépési szándék ezt segíti-e, s most gyorsan meg kell-e indítani a tárgyalásokat — ezzel szemben jogosak a kétségek. Szerencsés-e az időzítés?
A Varsói Szerződés bomlófélben van, magától el fog tűnni, minek foglalkozni a kilépés-
sel.	Ez az érv a sürgetés ellen szól, s alátámasztja azt a véleményt, hogy kár lenne nemzetközi vitába bonyolódni, esetleg új, kiszámíthatatlan feszültségeket kelteni e lépéssel. De ez csak az egyik tényező a többi között. A Varsói Szerződés kétségtelenül válságban van, de még létezik. Keretet ad bizonyos tevékenységeknek, némi lehetőséget az együttműködés számára. Még van funkciója.
Magyarország a nagy változások, az Európához közeledés mellett is — a Kárpát-medencében marad, Közép-Kelet-Eu-rópában terül él. A szomszédaival fennálló kapcsolatrendszer egyik kerete egy ideig még a Varsói Szerződés. Remélhetően fokozatosan formálódik majd olyan tanácskozási, szervezeti, talán még szövetségi megoldás is, amely a rossz emlékű Varsói Szerződés nyújtotta együttműködési lehetőséget valami jobbal, hatékonyabbal, korszerűbbel váltja fel — de itt, a Duna-medencében, szomszédainkkal az összehangolt cselekvésre, a viták levezetésére még bizonyos fokig felhasználható a régi szerkezet. Voltaképpen ilyen formán, mint szövetségesek állapodtunk meg a Szovjetunióval arról a csapatkivonásról, amelynek a viszonylag zökkenőmentes lebonyolítása, a két fél minél harmonikusabb összmunkája elemi érdekünk. Semmi nem indokolja, hogy ne várjuk meg, amíg a szovjet erők lépnek ki belőlünk.
De ezzel korántsem merül ki a Varsói Szerződés még megmaradt nemzetközi szerepe. Bécsben tárgyalások folynak az európai hagyományos fegyverzet — tehát az egymással csaknem fél évszázada szembenálló óriási katonai erők — radikális leépítéséről. E tárgyalásokat a Varsói Szerződés és a NATO tagjai folytatják egymással, ehhez a példátlan méretű csökkentéshez — két fél szükséges. A nyugatiak stabil és felelősséget vállalni tudó partnert keresnek, nem pedig széthulló, cselekvőképtelen és kiszámíthatatlan aláíró-csoportot. A bécsi tárgyalásokon részt vesz Magyarország is, mint a Varsói Szerződés tagja, s érdeke, hogy beleszólhasson mind az egyezmény tartalmába, mind végrehajtásába és az ellenőrzésbe.
Nem arról szövögetünk álmokat, hogy 1990-ben már ki is kiáltják az egységes Európát. Senki nem gondolhat arra, hogy ma kilép a Varsói Szerződésből és holnap belép az új Európába. De azok a tanácskozások, amelyek most az osztrák fővárosban (az egyik teremben a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállama, a másikban a helsinki záróokmány aláíró harmincöt ország küldöttei), folytatnak, a jövő felé
vezető utat kövezik ki, éppen egy Varsói Szerződés nélküli világba.
Nemcsak a volt szocialista államok szervezete van átalakulóban, netán megszűnőben. Éppen Havel csehszlovák elnök fejtette ki az Európa Tanácsban, hogy a NATO sem maradhat a régi, s maguk az atlantiak is mérlegelik a változtatások lehetőségét, bár az ő szövetkezésük nem vallott kudarcot. Egy új európai biztonsági rendszer sokoldalú megújulást követel, s e folyamatban részt venni a levegőben lebegve nem lehet. A nyugatiak is stabil partnerszövetséget akarnak látni az asztal másik oldalán. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy sehol a nyugati publicisztikában és a politikusi megnyilatkozások között nem olvasni-hallani biztatást a Varsói Szerződés mesterséges felbomlasztására.
A jelen hónapok és hetek nemzetközi életének egyébként is jellemzője a rendkívüli óvatosság és tapintat, amellyel a nyugatiak Gorbacsovot kezelik. Megmutatkozik ez a litvánkérdésben éppen úgy, mint a német egyesüléssel összefüggő szovjet aggodalmak figyelem-bevételénél. Lehet, hogy a szovjet elnök bukása után egy „jobb Gorbacsov” jönne, de a nemzetközi közvélemény inkább azt feltételezi, valamilyen lesújtó fordulat következnék: a hadseregre támaszkodó diktatúra, esetleg annak a szélsőséges nagyorosz nacionalizmusnak erői kerekednének felül, amelyek már jelentkeztek is (például magyarellenes megnyilatkozással). Megmerevedés, keménység venné át a peresztrojka helyét, az enyhülés megállna, megfordulna, reményeink összeomlanának, legalábbis elhalasztódna megvalósulásuk.
A nyugati „kíméletnek” nem valami „gorbimánia” az oka, hanem a felismerés: az új csak a peresztrojka Szovjetuniójával teremthető meg, és nem valami mással, sem egy diktatúrába merevedettel, sem anarchiába fulladttal. A ma még talán teljes egészében fel sem mérhető szovjet fordulat jelentőségét a nyugati hatalmak elismerik, és a világ átformálásában — amennyire ez rajtuk múlik — ezt a Szovjetuniót tekintik partnernek —, hozzá közeledve és nem tőle távolodva.
A Szovjetunió óriási problémákkal küszködik, a külföld aggódik, s kár lenne „kis akciókkal” tovább nehezíteni Gorbacsov helyzetét, rontani tekintélyét, esetleg újabb érveket adni konzervatív ellenfeleinek. Nem is szólva Ma-gyaroszág ellenségeiről, rágalmazóiról, akik újabban nyiltan kezdik mutatni arcukat. Kereken kimondva: kár lenne új feszültséget teremteni Magyar-ország és a Szovjetunió között. Éppen most, amikor a földrész sorsát alakító jelentős nemzetközi erők az ellenkezőjét teszik. Igaz, a magyar parlamentben elhangzott javaslat azt ajánlja, hogy a Varsói Szerződés tagjaival kezdeményezzünk tárgyalásokat, de ezt a világ mindenképpen a Szovjetunióval szembeni lépésként értékelné.
Bármilyen nemes szándék diktálta is a parlamenti javaslatot, egyáltalán nem biztos, hogy a még meg sem alakult magyar kormány első feladatai közé kell tartoznia. A Varsói Szerződés-beli tagságunk ma már semmiképpen sem akadályozza a magyar külpolitika mozgását, van időnk előkészíteni az újfajta kapcsolatrendszert szomszédainkkal, annak mechanizmusát, hozzájárulni az új Európa kialakításához. Az ilyen diplomáciai ütemterv kevesebb érzékenységet sértene, és több haszonnal járna.
Tatár Imre
Cyásmflnet a párizsi törvényhozásban
Franciaországot földúlta az antiszemita merénylet
Pekingben cáfolják Teng Hsziao-ping halálhíréi
A külpolitikai helyzet
AZ EURÓPAI ERŐEGYENSÚLY fontos és súlyos vitát kiváltó kérdése napjainknak, különös tekintettel a német újraegyesítésre, s nem kevésbé arra, hogy a .kelet-európai változásokkal általánosságban is bizonytalanná vált a Varsói Szerződés jövőbeni szerepe. Ennek a bizonytalanságnak a részeként fogadták az egyes fővárosokban a magyar szabad demokraták nyilatkozatát, miszerint követelik, hogy Budapest haladéktalanul lépjen ki a VSZ kötelékéből. A francia AFP végigköveti a kelet-európai katonai tömb jelenlegi állását, s megállapítja, hogy az NDK vezetői világosan szólnak róla: a majdani egységes Németországnak a NATO-hoz, és nem a Varsói Szerződéshez kell tartoznia.
Más kelet-európai országokban, például Lengyelországban és Csehszlovákiában jóval óvatosabbak, ám az ő felfogásuk szerint is mind kisebb a jelentősége a moszkvai parancsnokság alatt álló szervezet katonai küldetésének és hálózatának. Dientsbier prágai külügyminiszter úgy vélekedik, hogy ma a leszerelési tárgyalásokra vonatkozó közös álláspont kialakítása a VSZ legfőbb feladata. A bolgár ellenzék, amelynek esélye van rá, hogy a júliusi választásokon bekerüljön a kormányba, úgy ítéli meg, a Varsói Szerződés minden valószínűség szerint igen gyorsan felbomlik, de Szófiának egyelőre a VSZ keretein belül kell maradnia. „Konkrét és gyakorlati értelemben a Varsói Szerződés már nem működik — mondotta egy diplomata a hagyományos haderők csökkentéséről tartott bécsi tárgyalásokon. — Az embernek nélha olyan érzése támad, mintha huszonkettőn lennének egy ellen, vagyis a Szovjetunió állná az egyik oldalon, vele szemben, a másikon pedig az összes többi ország, a NATO-tagok és a kelet-európai államok.”
EGYMÁSNAK ELLENTMONDÓAN nyilatkoznak e témában a szovjet vezetés tagjai is. Kaién Brutyena, az SZKJ5 KB nemzetközi osztályának egyik vezetője a pénteki La Reyubblicában úgy fogalmazott: „Világos, hogy a Varsói Szerződés szervezete a jelenlegi formában nem maradhat fenn. Ennek oka a kelet-európai változásokon túl, az összeurópai folyamatok alakulása, ami új biztonsági rendszer megteremtését igényli. A VSZ jelenlegi feladata, hogy csökkentse és megszüntesse a katonai szembenállást, de mindaddig garantálja a tagországok biztonságát és határait, amíg az új európai struktúrák nem alakulnak, ki. A VSZ és a NATO jövője attól függ, hogyan alkalmazkodnak az új helyzethez, és képesek-e stabilizáló szerepet betölteni, előkészítve önmaguk felszámolását..”
Egészen másként hangsúlyozott Pjotr Lusev hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, aki abból az alkalomból nyilatkozott a TASZSZ-nak, hogy május 14-én lesz a VSZ fennállásának 35. évfordulója. Szerinte napjaink Kelet-Európá-jában nincs, és nem is léhet más alternatív mechanizmus, amely m VSZ-nél hatékonyabban befolyásolhatná az európai kontinens stabilitását. Mit mondotta, a kelet-európai országokban zajló folyamatok nem az elkülönülésre, hanem a Varsói Szerződésen belüli további összefogásra irányulnak, s e sajátos megállapításhoz hozzáfűzte: ezt az érintettek geopolitikai helyzete, biztonsági érdeke és kölcsönös gazdasági egymásrautaltsága határozza meg.
A KATONAPOLITIKAI FÖLALLAST vitatták meg a NATO hadügyminiszterei is a Sziklás-hegység egyik üdülőhelyén, első alkalommal azt követően, hogy, megítélésük szerint, a drámai kelet-európai átalakulások és a Varsói Szerződés megingása következtében csökkent a kelet—nyugati feszültség. A miniszterek kivétel nélkül úgy vélekedtek, hogy lehetőség nyílik a nukleáris stratégia fokozatos kiigazítására, egyelőre azonban nincs döntés arról, — s ez ellentmond a korábbi híreknek —, hogy a Nyugat hajlandó-e egyoldalúan is csökkenteni rövid hatótávolságú tüzérségi fegyvereinek a számát, vagy ezt a lépést csak a Szovjetunióval folytatandó leszerelési tárgyalások eredményeképpen kész megtenni. A NATO raktáraiban mintegy 1600 nukleáris töltetű tüzérségi lövedéket tárolnak, s az a rendeltetésük, hogy nagyon rövid távra lőjék .ki őket, a VSZ tankjainak, és egyéb hagyományos erőinek esetleges elsöprő előrenyomulása esetén. Több NATO-tagország kormánya azonban úgy véli, a tüzérség gyors ütemben veszít a jelentőségéből, amikor Kelet-Burópátoan lassan gyökeret ver a demokrácia, s küszöbön áll a két Németország egyesítése. A miniszterek egyébként felkérték a tagországok tisztségviselőit, hogy vizsgálják felül a NATO általános stratégiáját e helyzetből kiindulva, s azt is figyelembe véve, a Varsói Szerződés összeomlása esetén nem tehetik ki a Szovjetuniót annak, hogy a határainál álljanak a nyugati erők.	(Zs. E.)
A carpentrasi zsidó temető meggyalá»asa miatt Mitterrand elnök megdöbbenéséi fejezte ki Franciaország főrabbijának
Párizsból jelenti az MTI: Francois Mitterrand köztársasági elnök személyesen kereste fel lakásán Joseph Sitrukot, Franciaország főrabbiját, hogy kifejezésre juttassa mélységes megdöbbenését, felháborodását és együttérzését a zsidó közösséggel a Car-pentras városában történt megdöbbentő sírgyalázás .miatt.
A város zsidó temetőjében csütörtökön ismeretlen tettesek 34 sírt törtek össze, rongáltak meg, sőt egy 81 éves ember nemrég eltemetett holttestét is kiásták, és egy napernyő nyelére felnyársalták. A rendőrség nagy erőkkel folytatja a nyomozást, Pierre Joxe belügyminiszter személyesen sietett a helyszínre. Mitterrand hihetetlen és tragikus ügynek nevezte a sírgyalázást, kijelentve, hogy az „messze túlmegy az anti-
szemitizmuson, merénylet az egész emberiség, az emberi méltóság ellen”. Az elnök külön üzenetet intézett Carpentras zsidó hitközségének elnökéhez, s ebben kijelentette: feltétlenül felkutatják a tetteseket. Mitterrand testvéri szolidaritását juttatta kifejezésre a közösség tagjai iránt.
Franciaországban példátlan méretű országos felháborodást keltett a sírgyalázás ügye: a politikai és társadalmi élet szinte minden jelentős képviselője mélységes megdöbbenéssel és felháborodással nyilatkozott az akcióról, követelve a tettesek felderítését és méltó megbüntetését.
A felháborodott nyilatkozók között voltak még a szélsőjobboldali '— és nemegyszer antiszemita jelszavakat is hangoztató — Nemzeti Front képviselői is. A
front vezére, Jean-Marie Le Pen „tudatos provokációnak” nevezte az ügyet, szerinte az „a jobboldal lejáratását" célozta.
Több állásfoglalás ugyanakkor rámutatott, hogy Franciaországban egyes elemek tudatosan szítják az idegengyűlöletet általában, s ezen belül az. antiszemitizmust is. Éppen ennek hatására a francia nemzetgyűlés a múlt héten fogadott el egy új törvénytervezetet, amely az eddiginél szigorúbb büntetéssel sújtja a faji jellegű uszító propagandát, az antiszemitizmust.
A francia törvényhozás mindkét házában negyedórás gyászszünetet tartottak pénteken, hogy kifejezésre juttassák a törvényhozók megdöbbenését és felháborodását a carpentrasi zsidó temetőben történt sírgyalázás miatt. Mindkét házban több felszólaló követelte, hogy a hatóságok tegyenek meg mindent a bűnösök felkutatására és példás megbüntetésére.
Pénteken több városban voltak kisebb tüntetések, tiltakozó gyűlések a fajüldözés és az antiszemitizmus propagandája elleni lépések megszigorítását követelve. A Szocialista Párt arra szólította fel az ország lakosságát, hogy csendes megmozdulásokon tiltakozzék a szélsőséges elemek akcióinak elszaporodása s különösen a carpentrasi akció ellen.
A meggyalázott temetőben pénteken a helyi zsidó közösség tartott gyászistentiszteletet, vasárnap Franciaország főrabbija látogat a helyszínre. Pénteken felkereste a temetőt Jack Láng fran-
cia kulturális miniszter és a No-bel-békedíjas, kárpátaljai származású író, Elie Wiesel is. Mindketten kifejezték együttérzésüket és aggodalmukat a szélsőséges akciók elszaporodása miatt.
A UPI jelenti: Zevulun Hammer izraeli vallási miniszter pénteken a franciaországi főrabbinak írt táviratában megdöbbenését fejezte ki a dél-franciaországi Carpentras város zsidó temetőjében előző nap elkövetett sírgyalázás miatt. Hammer — mint az izraeli hadsereg rádiójának adott nyilatkozatában elmondta — táviratával bátorítást akart nyújtani Franciaország zsidó közösségének, és kifejezésre kívánta juttatni „Izrael állam haragját”.
Az AFP jelentése szerint az amerikai zsidó közösség elször-nyedve értesült a dél-franciaországi Carpentras város zsidó temetőjében elkövetett sírgyalázás-ról. Seymour Reich, a Nemzetközi Rágalmazásellenes Liga elnöke a francia hírügynökségnek adott nyilatkozatában hangoztatta: „Az antiszemitizmusnak ez a rendkívül nyers kifejeződése ismét nyilvánvalóvá teszi, hogy Franciaországnak komolyan kell vennie a zsidóellenesség közelmúltbeli megnyilvánulásait”, _
Húsz sírkövet rombollak le a kelet-franciaországi Wissembourg város zsidó temetőjében. A hírt a város csendőrsége jelentette pénteken.
A sírgyalázást szerdán fedezték fel. A csendőrség közlése szerint a temető legrégebbi részét dúlták fel ismeretlen tettesek.
Kohl szintén párbeszédre bíztatta a litván miniszterelnököt
Bonnból jelenti az MTI: Helmut Kohl szövetségi kancellár pénteken egyórás megbeszélésre fogadta Kasimiera Prunskiene litván miniszterelnök asszonyt, s megvitatta vele a balti köztársaság függetlenségi törekvéseit.
Prunskiene ismertette a litvániai helyzetet és körvonalazta elképzeléseit a problémák megoldására vonatkozóan. A bonni kormányfő a Francois Mitterrand francia köztársasági elnökkel közös kezdeményezésének szellemében megerősítette az NSZK érde-
keltségét a békés egyetértésben elért megoldásban, a nyílt párbeszéd mielőbbi felvételében — jelezte Hans Klein, a kabinet szóvivője.
Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter pénteken szintén megbeszélést folytatott Prunskiene asszonnyal a litvániai helyzet alakulásáról. A külügyi hivatal közleménye szerint ennek során a német államférfi kifejezte azt az Óhaját, hogy a szovjet és a litván kormány között jöjjön létre párbeszéd Moszkvában és Vilniusban.
Moszkva leállította a kemény valuta átutalását Rigának és Tallinn-nak
Vilnius metkrzdí a nyugati olajimportot
Moszkva leállította a ke-ményvaluta-átutalásokat Észtországba és Lettországba. Lettország arra kényszerül, hogy fejadagokat vezessen be egyes élelmiszerekre — közölte pénteken az AP—DJ amerikai gazdasági hírügynökség tallinni sajtójelentésekre hivatkozva.
A Szovjetszkaja Esztonija című lap közlése szerint az észt lakosság pánikszerűen vásárolja fel a lisztet, tésztaféléket, a sót és a gyufát, mivel ezen termékekre június 1-jétől alkalmaznák a fejadagot.
A két balti köztársaság ke-ményvaluta-ellátását április 28-án állította le Moszkva, de ezt csak pénteken erősítették meg hivatalosan — közölte az észt televízió. Az intézkedés miatt lehetetlenné válik, hogy a balti köztársaságok lakosai külföldi utazásukhoz rubeljeiket konvertibilis valutára váltsák. Az észtek jelentős számban utaznak a közeli Finnországba és Svédországba — emlékeztet rá az AP—DJ.
Litvánia, amely ellen olaj- és gázembargót vezetett be Moszkva, esetleg már szombaton a köztársasághoz tartozó Klaipéda kikötőjén keresztül megkezdi az olajimportot. Ezt a BBC rádió je-
lentette. A Reuter úgy tudja, hogy a litvánok Szaúd-Arábiával, Dániával és az amerikaiakkal is tárgyalnak olaj beszerzéséről. A vásárlás sikere függ azonban attól is, tud-e majd a köztársaság hitelek , révén nyugati valutát szerezni a nyersanyag árának ki-egyenlítéséhez.
Prunskiene miniszterelnök asz-szony szerint május 25-re teljesen elfogynak a felhasználható helyi nyersolajkészletek. Hétfőtől már leállítják a benzin kiadását a magánautósok részére, akik jelenleg még havi 30 litert vásárolhatnak.
Az AFP jelentése szerint Edgár Saavisar észt miniszterelnök pénteken Moszkvában tárgyalásokat folytatott hivatalos szovjet személyiségekkel, közöttük Dmit-rij Jazov hadseregtábornokkal, szovjet védelmi miniszterrel — tudatta az Észt Népfront közleménye.
Az észt miniszterelnök, aki csütörtök óta tartózkodik Moszkvában, többek között kérte a védelmi miniszter egyetértését ahhoz, hogy azok az ész fiatalok, akik katonai vagy az azt helyettesítő polgári szolgálatukat Észtországban szeretnék letölteni, megtehessék azt. Edgár Saavisar ezt már