﻿Ára:
0.50
forint
Szerda
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
1990.
május 16.
Lili. évfolyam 113. szám
Leszoktatott
ország
A csúcselőkészítés végső szakasza
a Gorbacsov-Bush találkozó előtt
Kohl szerint decemberben akár össznémet választásokat is rendezhetnek
A CSÚCSELŐKÉSZÍTÉS lesz a legfőbb moszkvai feladata Baker amerikai külügyminiszternek, aki kedden megérkezett a szovjet fővárosba. A négynapos tárgyalássorozat középpontjában a leszerelés kérdései állnak, amelyekben a korábbi fokozatos 'haladás után megtorpanás érződik a két nagyihatalom egyezkedésein. Valószínűleg a moszkvai eszmecserék adnak utoljára alkalmat a Bush—Gorbacsov május végi csúcstalálkozó előtt, hogy a hadászati fegyverzetcsökkentés problémakörében közeledjenek a nézetek. Mindemellett fontos téma az átalakuló Európa által felvetődő új helyzet földrészünkön. Elkerülhetetlennek látszik a balti változás érintése is, bár szakértőik szerint Washington — eddigi politikáját folytatva — nyilván nem kíván közvetlen nyomást gyakorolni Moszkvára.
A helyi válságövezetek közül különös jelentőséget kaphat a megbeszéléséken a Közel-Kelet, hiszen a napokban járt Moszkvában Asszad Szíriái elnök, s jelenleg is a szovjet fővárosban tárgyal Mubarak egyiptomi vezető. Geraszimov szóvivő még azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Muharaik és Baker találkozni fog a szovjet fővárosban. Az amerikai lapok mindazonáltal nem túl derűlátóik Baker útjának esélyeit latolgatva. A kommentárok szerint már a múlté a máltai csúcsot követő kedvező légkör, s a megtorpanást az elemzők elsősorban a Szovjetunió mind súlyosabb belpolitikai és gazdasági nehézségeivel indokolják.
A KILÁTÁSOK nem a legkedvezőbbek ugyan, Washingtonban azonban már a Féhér Ház egyik illetékese ismertette Gorbacsov amerikai látogatásának várható programját. Némi meglepetést keltett, hogy a május 30-án Washingtonba érkező szovjet elnök valószínűleg éllátogat Kaliforniába, és a programiban szerepel egy minnesotai találkozó is. A hírek szerint Gorbacsov felkeresi Los Angeles-i otthonában Reagan volt elnököt, Minneapölisban pedig üzletemberékkel találkozik majd. Miközben az amerikai hírmagyarázóik mind ke-vesébb esélyt adnak a hadászati leszerelési megállapodás július elejei aláírásának, addig hazájában is csak növekednék a szovjet elnök-pártfőtitkár gondjai.
A radikális nézeteiről ismert Jelcin élesen bírálta a szovjet vezetőt, azt állította, hogy „nem ura már önmagának, és kicsúszott kezéből az ország politikai irányítása”. Jelcin úgy tartja, hogy Gorbacsov hatalmának az elvesztésétől félve, „pánikba esett”, és ímegkeményítette politikáját. A radikális képviselő „szégyenletes megfu tárnod ásnak” minősítette Gorbacsov és a szovjet vezetők levonulását május elsején a dísztribünről. „Kötelességük lett volna végighallgatni a tömeget” — fejtette ki Jelcin, aki továbbra is pályázik az Orosz Föderáció elnöki tisztségére. Gorbacsov csökkenő népszerűségét jelzi a Reuter értesülése is: az elnököt egy moszkvai kerületben a párttagok az SZKP júliusi kongresszusának a küldöttévé választották ugyan, de Gorbacsov a szavazatoknak mindössze csak 61 százalékát kapta meg.
A NÉMET ÚJRAEGYESÍTÉS kérdésében is valószínűleg megpróbálják közelíteni az álláspontokat a felek Baker moszkvai tárgyalás-sorozatán. A német—német államszerződés volt a témája a bonni koalíció vezetőinek részvételével tartott tanácskozáson. A hírek szerint az államszerződés tervezetének kidolgozása után, most az össznémet választások időpontja válik a következő fő kérdéssé az egyesítés folyamatában. Kohl kamcéllár a hét elején először jelezte, hogy december 2-án — ha az NDK is úgy akarja — meg léhetne rendezni az össz-német választásokat. Az elemzők szerint a korábbi külön választás megtartása helyett a nyugatnémet szociáldemokraták tartományi győzelmei, valamint a kiszámíthatatlan szovjet belpolitikai helyzet körüli aggodalmak késztetik a kancellárt az össznémet voksolás mielőbbi megrendezésére. A szákértők mindazonáltal rámutatnak, hogy az NSZK-bán és az NDK-ban is ódzkodnak a szociáldemokraták a gyorsított választásoktól.
A Komszomolszkaja Pravdában közölt figyelemre méltó cikket Da-sicsev szovjet történész, aki sürgette az egyesített Németország NATO-tagságát ellenző szovjet álláspont felülvizsgálatát. A történész szerint az egységes Németország NATO-tagsága nem változtatná meg lényegesen az európai helyzetet, s nem gyengítené a Szovjetunió biztonságát. A kelet-európai országok függetlenedésével immáron sem a Szovjetuniónak, sem a Nyugatnak nincs szüksége erőegyensúlyra, ez csak az egyeduralomra törekvés és a terjeszkedés veszélyének ki-zására esetén indokolt — írta Dasicsev. — Jelenleg ilyen veszély nincs Európában, .bár a földrész stabilitása sókban függ majd a kelet-európai országok belső fejlődésétől, válságuk sikeres leküzdésétől. A cikkíró végezetül megállapítja, hogy mindkét félnék nagyobb rugalmasságra van szüksége e kérdéskör elemzésekor.	■ (P. T. R.)
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Engedmények is vannak Baker „csomagjában”
A	napirendjén
A minisztériumok szándékosan akadályozzák a rendszerváltozást
— állítja a kisgazdák képviselője
A külpolitikai helyzet
A forradalom szakítás a megszokottal. A mi esetünkben egyben szakítás a leszoktatás-sal, a 45 évig tartó elvonókúrával. Amire vissza kellene szokni, az merőben új feladattá vált. Alig megvalósíthatóvá. Szentül meg vagyunk győződve, hogy „ez nálunk lehetetlen”. Az alkalmazott (az ellenünk irányuló) pedagógia sikeres volt.
A nevelési tervet annak idején az analfabétákra szabták. Elvégre sokan voltak, ök a legelesettebbek, őket kell felemelni. Oda. ahová a többiek lesüllyednek. Mert kihúzták alóluk a talajt, mert alkalmazkodnak. Az írástudatlanokat tekintve a szókincs felesleges fényűzés. Néhány szóval leírható a környező világ, fenntartható az emberi érintkezés, lebonyolítható a mindennapi élet, felcsillantható a jövő — tehát politikai program is adható. Ha többre van szükség, akkor az a környezet, a kapcsolat, az életvitel hibája. Azt kell tehát megnyesni, összelapítani, kifakítani, hogy begyömöszölhessék a fogalmakba. Ez a világ megváltoztatásának a módja! Egy filozófiai rendszer egyetlen comicsbe belefér.
Az élet egyszerű. Csak végletek vannak, átmenetek nincsenek, a végletek összebékíthetet-lenek. Választani tehát két eshetőség között lehet, amely közül az egyik nem jöhet számításba. Az ember vagy hős vagy gyáva féreg, vagy barát vagy ellenség. Cselekedetei vagy jók, vagy rosszak. A múlt gyászos, a jövő ragyogó. A művészi alkotás vagy előrevivő vagy hátráltató. Ez megítélésének egyetlen mércéje. Szép, az, ami vonalas. Hogy aznap mi a szép és csúnya, a haladó és a konzervatív, ki az ártatlan, ki a bűnös stb., azt a tantestület, helyesebben a legfőbb nevelő dönti el. A kevés használatos jelző közül a bölcs egyedül neki jár. ö megkíméli tanítványait a gondolkodás fáradalmaitól, kész nézetekkel látja el őket.
Minthogy nemcsak igével él az ember, kenyere sem különb a szellemi táplálékánál. Aki igénytelen, az elégedett. Aki megérte a kirakatok csábítását, a válogatást, az udvarias kiszolgálást, az emlékezetvesztésre ítéltetett. Ha a nevelési tervet az analfabétákra méretezték, akkor a kereskedelmet a vasúttól távoli falvak szatócsboltjához, az egészségügyi ellátást pedig a szegényrendeléshez igazították. Viszont forradalmasították. Miként a nevelésből, az árukból és a gyógyításból mindenki egyenlően részesülhetett. Egyazon szinten. A szolgáltatót pedig felszabadították alárendelt helyzetéből, öt is „bevették” az államba, akár a köztisztviselőt. Ezért adott, sőt, kegyet gyakorolt. Aki vásárol, aki beteg, az kap, tehát hálára kötelezett. Nem a vevő válogat az áruban, hanem az eladó a vevőben. Nem a beteg választ orvost, hanem az orvos beteget. Választás az, ha elismeri páciensnek és nenj minősíti hipochondemek, netán tettetőnek, lógósnak. Választás az is, ha az egyikre kellő gondot fordít, a másikat elhanyagolja. Mindez pedig nemcsak a hiánygazdaság, a központi elosztás következménye. A nevelés célja „az új ember” — az igénytelen, a leszoktatott — előfeltétele volt egy gazdasági sémának, amely alattvalói tudat nélkül aligha dacolhatott volna a valósággal, az élet követelményeivel.
A leszoktatás, mint említettem, csak bizonyos rétegekre vonatkozott. Azokra, akik hoz-
zászoktak a szellemi, az anyagi fogyasztás bizonyos szintjéhez, illetőleg szerették volna elérni azt.. A többieket azonban rászoktatták. Rájuk számíthatott a rendszer, ők részesültek a kontraszelekció áldásaiban, őket emelték ki. Az elért magaslat, amit meghódítottak — az alföldi embernek egy homokbucka is hegy —, a későbbi nemzedékeknek már lapály volt. Adottság, amin változtatni kell. Azt, hogy az elmúlt 45 évben fejlődés, haladás is mutatkozott, egyebek között annak köszönhető, hogy az elégedettség nem öröklődik. Megjegyzendő: az úgynevezett internacionalizmus is nemzetközi nivellálásra késztetett. Eszmeileg oly módon, hogy a valóság megváltoztatásának átvették a receptjét, gyakorlatban pedig úgy, hogy ha Moszkvában újságpapírba csapják a húst, a kenyeret pedig kézből kézbe adják, akkor a higiénikus csomagolás követelőzés, és polgárjoga van a kosznak. Ha a háború után is felcserek gyógyíthatnak, akkor le kell szállítani az igényeinket az egészségügyi ellátásban. E kiegyenlítődést akár balkanizá-lódásnak is mondhatnánk.
Az 1956-os forradalom egyik oka a sémába szorított élet- és személyiség, az eltorzított emberi viszonyok voltak. A forradalom egyik eredménye, hogy mindez felszínre került. Ki kellett tehát egyezni a le-szoktatottakkal. Megszólaltak a hallgató múzsák, ha nemegyszer szilenciumot parancsoltak is rájuk, elismertek bizonyos fogyasztási igényeket, s a társadalmi differenciálódás utat tört. Ám csakhamar kitetszett, hogy a hiánygazdaságban is érdekeltté tehetőik bizonyos rétegek. Ha nem volt hiány, előállították azt: a keresett árut nem rendelték meg, vagy raktárakban rejtették el. A hiány kereseti forrássá vált, az áruhiány megkenéssé, az ápolásigondozási hiány hálapénzzé, a munkaerőhiány	túlórává,
gmk-vá, másodállássá.
Pénzzel minden megszerezhető, akár az egyetemi felvétel is. A baksis mindennapi gyakorlat. Kényszer. Adják a szegények is. íme, a balkanizá-lódás egy újabb vonása. A puha diktatúra eltűrte a korrupciót, a megvesztegetést. Támaszt vélt azokban, akik ily módon előnyhöz jutnak. Az alattvaló pedig eltűrte az újabb egyenlőtlenséget. Jelesül, hogy fix árak vagy azonos felvételi pontok adta azonos esélyek közepette is hátrányban van. Alárendeltsége nőtt. Immáron két úr szolgája:	a
pénzé és a hatalomé.
Napjainkban hiába nagyobb a kínálat mint a kereslet, számos fogyasztási cikkben, hiába félti állását a közalkalmazott, eladó és előadó változatlanul vevő- és ügyfélellenesen viselkedik. Az alattvaló pedig hallgat. De van egy másik vonulat is. A korai kapitalizmus megmutatja kirívó arculatát. A főváros bazárosodik, ellepik a bódék, az utcai árusok. Ez is Balkán. így nem maradhat. A portékájukat fennhangon kínálók előbb-utóbb csak beköltöznek a boltokba, vagy kiköltöznek a csarnokba. Pallérozód-nak. De megőrzik jó szokásukat. A legkisebb vállalkozó ugyanis köszön, rábeszél, emberszámba vesz, alkudni is enged, és eltűri az ellenvéleményt.
Lehet, hogy a piacgazdaság fog leszoktatni arról, amire rászoktattak bennünket?
Kovács Judit
Washington, május 16.
A külügyminiszter Moszkvába érkezésének óráiban jelentette be a Fehér Ház a két hét múlva kezdődő Bush—Gorbacsov csúcs részletes programját.
Hétfőről keddre kellett halasztania az elnöki szóvivőnek a bejelentést Mihail Gorbacsov amerikai látogatásának programjáról, mert az amerikai kormányt meglepetésként érte, hogy a szovjet államfő a csúcsot követően „vidéki”, voltaképpen magánlátogatásokat is le kíván bonyolítani.
Amikor keddi sajtótájékoztatóján Fitzwater elnöki szóvivő vázolta a csúcs menetrendjét, csupán megerősítette, hogy Gorbacsov 3-án — a Bushsal közös
reggeli sajtóértekezletet követően — előbb Minneapolis'ba repül, majd San Franciscóba, s ott töltve az éjszakát, 4-én indul haza. Hírék szerint Minnesotá’ban mezőgazdasági szakemberekkel találkozik, Kaliforniáiban pedig Reagannel és Schultzcal, kinék egyetemén, a Stanfordon évzáró beszédet is mond. Maga a hivatalos csúcs 31-én és július 1-jén lesz (Gorbacsov 30-án este érkezik Washingtonba), és 2-án a két elnök Camp David'ben tölti napját.
A NATO-hoz és az amerikai csapatok európai állomásoztatá-sához való washingtoni ragaszkodást még egyszer hangsúlyozva indult hétfőn este Moszkvába James Baker. Az amerikai külügy-
Megdöbbentő állítással állt a Tisztelt Ház plénuma elé tegnap Ömolnár Miklós kisgazdapárti képviselő, aki még a napirendek vitája előtt kapott szót. Erre a házszabályok csak rendkívüli esetben adnak lehetőséget. A képviselő meg nem nevezett informátoraira hivatkozva állította: a minisztériumi tisztségviselők ha-talomátmentésse] akadályozzák a rendszerváltást. Sorra alakulnak a kft.-k, a törvénykezési tilalom ellenére a mezőgazdasági tárca vezetője a közelmúltban tíz nap alatt tizenkilenc miniszteri rendeletet látott el kézjegyével. Többhónapos . tanulmányútra utaznak a minisztériumok vezető tisztségviselői, és az új minisztériumok üres kasszával kezdik majd ténykedésüket, állította konkrét eseteket nem emlitve a képviselő.
Az ügyvezető miniszterelnök éppen ezeket a konkrétumokat sürgette — némi késéssel — a szünet után, s ígéretet tett arra.
miniszter a Hans Morgenthau-dí-jat vette át New Yorkban, s az alkalomból mondott beszédében nyomatékkai hangoztatta, hogy az atlanti szövetségnek kell maradnia az európai béke fő garantálójának és egyúttal a földrész „jövőjéről folyó politikai tanácskozások központi fórumának”. Az Európa mindkét felében szorgalmazott új biztonsági rendszernek is kész Washington megfelelő szerepet szánni: az lenne „a kontinens lelkiismerete”, s ekként ugyancsak a politikai párbeszéd fóruma, amelyen „a Kelet új demokráciáinak 'biztosítania lehet szavukat egy új Európában”. Noha az amerikai katonai jelenlét méretei és formája is változhat, akkor sem szabad azt teljesen felszámolni, ha Moszkva kivonja valamennyi katonáját Kelet-Európából, hiszen „a szovjet hadsereg továbbra is jóval nagyobb erőt képvisel, mint amilyennel bármelyik állam rendelkezni fog”. Vagyis az amerikai fővárosban „kritikusnak” minősített moszkvai tárgyalásai előestéjén Baker ismét szükségesnek tartotta egyértelművé tenni, hogy a Bush-kormány nem osztja nyugat-európai szövetségese némelyikének nézeteit a NATO „feloldódásáról”.
A júliusra tervezett atlanti csúcs azért is vált hirtelenjében fontossá a Fehér Ház számára, amelyet korábban a kisebb NA-TO-tagoknak jószerivel rákény-szeríteniük kellett e tanácskozásra, ahol ők is „beleszólhatnak” a német egységgel kapcsolatos nagyhatalmi alkudozásba. Most viszont a The Wall Street Journal szerint amerikai kormánytisztviselők aggódni kezdtek, hogy a Németország NATO-tagságát egyelőre elutasító Moszkva valójában nemcsak a gazdasági árat próbálja ekként felsrófolni, ihanem a háttérben „politikai és stratégiai közös nevező” kezd kibontakozni Bonn-nal. S mivel az Amerikában is rögvest felidézik a németek és oroszok — egy szakértő szavaival — „szerelem-gyűlölet viszonyát” végig a történelemben, s közelebbről az évszázadi váratlan kiegyezéseket is, nyilvánvalóan némi nyugtalanságot keltenek a „páneurópai” biztonsági rendszer iránti vonzódás jelei éppen német politikai tényezőknél is. Ha Bonn hangsúlyozza is, hogy
hogy egy héten belül kivizsgáltatja az általánosságokban megfogalmazott állítások valóságtartalmát, és arról jelentést tesz a képviselőháznak.
Nagy várakozás előzte meg a döntést, hogy a bizottsági javaslat ellenére sürgősséggel megtárgyalják-e a Varsói Szerződésből való kilépésünket. A kérdés napirendre tűzését a képviselők elfogadták; ám a sürgősséget elvetették. Így a képviselők megfelelő előkészítés után harminc napon belül vitatják meg ezt a kérdést.
Éles, helyenként személyeskedő vita során hoztak döntést a képviselők az államtitkárok jogállásáról, és felelősségéről, majd elfogadtak egy indítványt arról, hogy a magyar kormány tárgyaljon a határainkon kívül élő magyarság helyzetéről. Végezetül határoztak a megyei sajtó eladásával kapcsolatos bizottság felállításáról.
(Részletes beszámolónk a 3. oldalon.)
szó sincs a NATO „helyettesítéséről”, csupán „kiegészítése” kerülhet szóba, a maguk mindenképpen módosuló európai szerepét kereső amerikaiak félnek a meglepetéstől. Róbert Hormats, hajdani pénzügyminiszter-helyettes egyenesen úgy véli, Gorbacsov „ászt” tart a kezében a német tömbtagság vitájában.
Bakernek tehát egyebek között azt is ki kell puhatolnia, mikor óhajtja — és akarja-e, képes-e rá egyáltalán — Moszkva kijátszani ezt az „ászt”? A csúcs előtti utolsó külügyminiszteri tárgyalások előtt tehát az ilyenkor szokásosnál is óvatosabban beszélnek az amerikai kormánykörökben. Persze nemcsak a fenti megfontolások okán. Washingtonban nyílt kérdés, hogy amikor fogadja Bakert, s majd ide érkezik tárgyalni az elnökkel, melyik Gorbacsov lesz az: a februári vagy az áprilisi? Az év elején ugyanis a szovjetek több fontos, a csúcsra valóban legalább elvi hadászati megállapodást ígérő engedményt tettek, amit viszont Se-vardnadze áprilisi washingtoni tárgyalásain — házigazdái megrökönyödésére — visszavont. Elsősorban a tábornokok növekvő befolyását gyanítják emögött amerikai elemzők, s immár kevesen akadnak, akik számítanak is a START-megegyezésnek a két elnök általi ellenjegyzésére, amit a szovjet külügyminiszter pedig megjósolt áprilisban a Fehér Ház kertjében.
Baker szóvivője viszont úgy fogalmazott, hogy ha sikerül dűlőre jutni, „annál jobb, ha nem, dolgozunk rajta tovább”. Annak viszont híre ment Washingtonban, hogy a Bush-kormány értesítette szövetségeseit, ne nagyon számítsanak a hadászati alku megkötésére a csúcson. Holott kormánytisztviselők kiszivárogtatták, hogy Baker csomagjában új részelképzelések, közte amerikai engedmények is vannak, így a szárnyasrakéták és a mozgatható kilövő állású földrészköziek korlátozására.
A háttérmagyarázatok szerint a Baker vitte engedményekre azért kerül sor, mert amerikai elemzők szerint Gorbacsovnak beszűkült a mozgástere — mindamellett a megyegyezéshez mind-