﻿Ara:
0.50
forint
Lili. évfolyam
115. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Kétkedő
remények
Nyilvánvaló volt, hogy új parlament sem különbözhet sokban a magyar társadalom egészétől. Hiszen a politikai életünk új szereplői is ugyanabban a közegben éltek, mint bármelyikünk:	kö-
zülünk választódtak ki. Pontosabban azok közül, akik a néhol már fülsértő zajongás és a kardcsörtetés ellenére is vállalták a politizálást, vágytak a karrierre — és némi hatalomra. És azok közül, akik úgy érezték: most kínálkozik alkalom arra, hogy kiélhessék ambícióikat, próbára tegyék képességüket. Ilyen volt a kínálat:	közülünk választottunk.
Józan ésszel mást nem is tehetünk, mint azt, hogy — már-csak önzésből is — sikert kívánunk munkájukhoz.
Nekünk, választóknak azonban a csodára még várni kell. Legalábbis egyelőre minden jel erre utal. Mert egyszerű szemlélődőként is van olyan érzésünk, hogy a politika porondján egyelőre minden ott folytatódik, ahol a választási küzdelem idején abbamaradt. Csak a politikai ellenfelek már nem érik be küzdőtársaik le-kommunistázásával, a vádak ennél jóval súlyosabbak. Hírek szivárognak ki arról: ki kit kívánt feljelenteni tíz vagy húsz esztendeje, mert úgy érezte, hogy munkatársa veszélyezteti a szocializmus építését. Suttognak arról, ki volt bizalmasan súgó embere az állambiztonsági szervezetnek. Az érintettek egyelőre tagadnak, visszautasítanak, provokációról beszélnek
—	és megsértődnek; még akkor is, ha néhány hónapja ők sem válogattak a módszerekben. És okkal sértődnek meg, mert biztos egzisztenciát, szakmai és hivatali előmenetelt áldoztak fel a bizonytalan ideig tartó politikai karrierért, az ország sorsáért felelősségtudattól
—	és némelyek láthatóan: hatalomvágytól — vezérelve.
De egyre inkább úgy látszik
—	nem volt módunk ezt megtapasztalni a korábbiakban — nálunk ez is része a hatalomért folytatott küzdelemnek. Nehezen szabadulunk a régi beidegződésektől. S ilyen helyzetben még csak csodálkozni sem lehet azon, ha a parlament üléseinek tanúbizonysága szerint bizonyítási kényszer vett erőt a honatyákon. Mintha úgy éreznék: rögtön a ciklus kezdetén bizonyítaniok kell, hogy különbek elődeiknél. Ezért azután némelyek valami egészen különleges tettel kívánják beírni nevüket a majdani történelemkönyvekbe. Talán azért is, mert érzik: igazán nagy dolgok a magyar történelemben az elmúlt néhány hónapban is történtek, így ők sem kívánnak lemaradni elődeik mögött. Jelzi ezt az is, hogy csaknem mindenki sürgősséggel kívánja indítványát megtárgyalni a Tisztelt Házban. Egy-egy „sürgősségi” indítvány ugyanis nyomban a képviselőre irányíthatja a közfigyelmet, különösen akkor, ha mindez kellő szereplési vággyal is párosul. Arról nem is szólva, hogy az ingyenreklám lehetőségét kínálja az adott pártnak — ami jól jöhet a következő népszerűségi lista ösz-szeállításakor.
Csakhát az átlagpolgár nemigen érti — különösen, aki járatlan a nemzetközi jog kérdéseiben —, miért kell sebtében külön felhatalmazni a napok múlva megalakuló kormányt, hogy tárgyaljon a határainkon kívül élő magyarság sorsáról. Ez nemes gesztus, fontos — de a belső bajaink?! A dráma, a csőd? Az egyszerű választó csak azt tudja, hogy amaz min-
den kormányzatnak egyébként is kötelessége! így csupán azt érzik, szükség van bizalomerősítő lépésekre, amelyek vitája során lehet elérzékenyülni, látványosan egyetérteni, a külföldi pénzembereknek bizonyítani: no lám, az ellenfelek is képesek nálunk az együttműködésre.
Ez egyébként alapfeltétele a politikai stabilitásnak, amit a leendő kormányfő tervezett kormányának bemutatása után elsőként hangsúlyozott. Más kérdés, sokan a kormánylista megismerése után most fanyalognak. Mert — szerintük — többnyire ismeretlen vagy alig ismert emberek kormányozzák majd az országot. Ök bizonyára a változásokban kulcsszerepet vállalókat hiányolják a kormányból. Bizonyára hiányozni is fognak, de a politika nem ismeri az érzelmeket! Azt illeti a döntés joga, aki a legtöbb választótól kapott bizalmat — legalábbis a következő választásokig. Valóban különös fintora a sorsnak, hogy az átalakulásban jeleskedő politikai erőknek és személyiségeknek a támadások kereszttüzében alig volt idejük képességeik bizonyítására.
De hát ez a politika. így azt sem lehet előre megjósolni, mennyi idő adatik meg a most hivatalba lépő kormányzatnak, amely egyelőre biztonságban érezheti magát. Aggodalmas-kodnak emiatt néhányan, mert úgy vélik: olyan jól sikerült a két legnagyobb párt megállapodása, hogy ezzel hosszú időre minden más politikai erőt kizártak a váltógazdálkodásból. Így ők „színjátéknak” tartják a vitákat, mesterkéltnek a kompromisszumokat. A szocialisták pedig feltűnően visszafogottak ellenzéki szerepükben. Márpedig a valós ellenzék hiányát nem pótolhatja a parlamenten kívüli ellenzékként működő pártok közös nyilatkozata — amit tegnap olvashattunk —, amelyben újfent a nép feje fölötti alkuról, a parlament szavazógéppé változtatásáról, súlytalan képviselőházi ellenzékről és a demokrácia szabályainak megsértéséről beszélnek. S a közelmúltbeli nyilatkozatuk azt sejteti: a választási kudarcot okozó politikai vonalvezetéssel, és talán még annál is ingerültebb stílusban ismét a politika színpadára kívánnak lépni a szociáldemokraták.
Mindezen lehet mosolyogni, lehet ezeket a politikai erőket a demagógia vádjával illetni. A születendő magyar demokrácia azonban olyan helyzetben van, hogy egyetlen veszélyt sem becsülhet le. Az életkörülmények romlása, a növekvő munkanélküliség nyomán keletkező hangulatban ugyanis még a demagógia is termékeny táptalajra hullhat az elégedetlenkedők körében.
A hivatalba lépő kormányzatnak számolnia kell hát a parlamenten kívüli ellenzékkel, mert ők bizonyára szeretnének mielőbb a hatalom sáncain belülre kerülni. S nekik valójában semmi sem drága, ök már a következő választásra készülődnek: ez pedig növeli a bizonytalansági tényezők számát. A politikai csatározások közben nekünk, választóknak, így csupán a reményünk marad, hogy egy valódi demokrácia megteremtésére képes politikusi garnitúra lépett a politika porondjára. Persze nem árt tudni: reményeinkben csalatkoztunk már néhányszor.
Császár Nagy László
Amerikai lapok találgatásai
Erős vagy gyönge Gorbacsovval tárgyal majd Bush
Nyugati kommentárok szerint a kisgazdapárt „túlképviselt9* az Antall-korinányban
A külpolitikai helyzet
A BAKER—SEVARDNADZé-TALALKOZÓT apró részletességgel elemző tudósítások elsősorban arra keresik a választ, hogy vajon milyen csúcsot tud előkészíteni a két külügyminiszter. Egyelőre igen eltérő találgatások a jellemzők. A tekintélyes The Washington Post például úgy véli, Gorbacsov belpolitikai helyzete szilárdabb, mint gondolják, hiszen a korábbi elképzeléseik és tervek szerint az elnök-főtitkár nem rohan haza, hanem a csúcs előtt még Kanadába is ellátogat, majd a Bushsal való megbeszélések után még magánprogramra is készül, amit a lap szerint aligha tenne, ha otthon nagy bajok várnák. A The New York Times viszont borúlátón ír a csúcslkilá tások -ról, és elsősorban is a balti bombára hivatkozva.
A vezető lapok és hírügynökségek éppen a balti helyzet miatt is Moszkvára irányították a figyelmet, hiszen a litván miniszterelnök a szovjet fővárosba utazott, hogy találkozzék Gorbacsovval, és valamiféle kompromisszumot érjen el. Miközben Prunskiene úgy távozott Vilniusból Moszkvába, hogy nem kapott határozott választ arra, fogadja őt Gorbacsov, a tudósítóknak viszont elárulták, a vitt kompromisszumcsomag szerint Litvánia hajlandó felfüggeszteni minden március 11-e után hozott törvényt, de magát a függetlenségi határozatot nem vonja vissza.
A MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEK ISMERTETÉSÉRE is jutott hely a nemzetközi sajtóban. Egyrészt helyszíni beszámolók jelenték meg az Európa Tanács vitájáról, többen idézték Antall József felszólalását. A lapok egyúttal ismertetik az új magyar kormány névsorát. A londoni Financial Times a ténybíren túl, rövid elemzést is közöl. A lap szerint Antall „figyelemre méltó és váratlan” engedményt tett koalíciós partnerének, a kisgazdapártnak, azzal, hogy négy miniszteri tárcát is kapott a párt, holott ez aránytalan parlamenti erejéhez képest. A francia Libération is megjegyzi, hogy mind a kisgazdapárt, mind a KDNP felsrófolja az árat. A Financial Times ehhez azért hozzáteszi, hogy a kulcsposztok a fórum kezében maradnak. A lap külön is idézi Jeszenszky Gézát, aki „óvatos a magyar külpolitika központi kérdésében, a Varsói Szerződésiből való kilépésben”.
Egy másik londoni lap, a The lndependent, Bőd Péter Ákos és Kádár Béla miniszteri kinevezését kommentálva írja, hogy „Antall tudja: meg kell győzni a Nyugatot, Magyarország biztonságos hely a befektetésekre”. Az új kormány gazdasági nehézségeit több lap is részletezi, és itt ismételten szólnak az Európa Tanács vitájáról, amely éppen a reformok fokozatai körül csúcsosodik ki.
A KELET-EURÓPAI GAZDASÁGGAL foglalkozik az a jelentés is, amelyet a CIA készített, és az amerikai kongresszus egyesített gazdasági bizottsága tett közzé. Eszerint a születő új demokráciáknak félelmetes gondokkal kell szembenézniük. A prognózis szerint keserves pénzügyi megpróbáltatások várnak rájuk. A CIA szakértői mások hasonló jóslatait ismétlik, miszerint, ha a kelet-európaiak türelmetlenné válnak a spártai életkörülmények miatt, akkor az új kormányokat a labilitás veszélye fenyegeti. Nyilván ezt kivédendő merül fel az a taktika éppen az új kormányok részéről, hogy rendre hangsúlyozzák ugyan a radikális változások fontosságát, mégis az óvatosabb, el-nyújtottabb átmenetet ígérik, úgymond külön tompítva az így is kétségtelenül sokkoló fájdalmakat. Megjegyzendő, hogy e tekintetben óriásiak a különbségek az egyes országok között.
Ion Iliescu, a hét végi román választások biztos győztesének kikiáltott politikus, az IPS hírügynökségnek írt cikkében úgy véli ugyan, Románia számára is a piacgazdaság jelenti a jövőt, de az átmenetet fokozatosan tudja csak elképzelni. Hangsúlyozza, hogy országának teljesen el kell felejtenie a gyors átalakulás gondolatát. Eközben mind nagyobb figyelem hárul Bukarestre, egyrészt azért, hogy miként rendezi el a tüntetéseket, és így hogyan jut túl a választásokon, másrészt továbbra is rendre szóba kerül a nemzetiségek ügye. Az amerikai képviselőház több mint száz tagja külön levelet írt ez ügyben Iliescuihoz. Ugyancsak a nemzetiségi kérdés, de általában a demokratikus átalakulás és a gazdasági változás kapcsán felmerült aggályok késztették arra a Királyhágó-melléki református egyházkerület igazgatótanácsát és esperesi tanácsát, hogy szákítson a korábbi egyházi konformizmussal, és politikai elkötelezettséget vállaljon a román társadalom iránt. Az erre vonatkozó dokumentumot Tőkés László püspök és Papp Benjámin tanácsos írta alá.	(T. J.)
Európa Tanács — vita a reformokról
Sokkterápia vagy fokozatosság
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének konferenciája csütörtökön folytatódott Budapesten. A résztvevők a kelet-európai gazdasági reformok megvalósításáról cserélték ki nézeteiket, vitatkoztak arról, gyorsan vagy csak fokozatosan kell az átalakulást megvalósítani, s a Nyugat miképpen támogathaná az alapvető változásokat Európának ebben a régiójában.
A felszólalók számos tekintetben egymással ellentétes véleményeket fogalmaztak meg. Onno Ruding volt holland pénzügyminiszter, a Nemzetközi Valutaalap Interim bizottságának volt elnöke, aki neves pénzügyi szakember, és várhatóan ő lesz az alakulóban levő Európai Üjjápítési és Fejlesztési Bank első számú vezetője, úgy vélekedett, hogy Kelet-Euró-pában a sokkterápiát és a fokozatos reformokat ügyesen kell kombinálni az adott ország sajátosságainak megfelelően. Vélemé-
nye szerint a legfontosabb a reformok megkezdésénél az árak felszabadítása, a privatizáció, a költségvetés túlzott szerepének le.r építése. Óvott viszont attól, hogy a privatizáció során az állami vállalatok a korábbi menedzserek kezébe kerüljenek, mégpedig túl olcsón. Magyarország helyzetével kapcsolatban azt a tanácsot adta, hogy az új kormánynak sikeresen kell menedzselnie az ország külső adósságát, hogy hazánk első osztályú adós maradjon. Ez nagyon fontos az átalakuláshoz szükséges külső források biztosítása, a külföldi tőkebefektetők bátorítása szempontjából.
Bőd Péter Ákos, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke, kereskedelmi és ipari miniszterjelölt úgy foglalt állást, hogy Magyarországon mindenképpen meg kell gyorsítani a reformokat. Az új kormány gyors gazdasági szerkezetváltást, privatizációt és külgazdasági reorientációt akar
végrehajtani. Szerkezetváltás terén elkerülhetetlen a veszteségesen, nem kellő hatékonysággal működő vállalatok rövid időn belül történő leépítése.
Bőd Péter Ákos hangsúlyozta: amennyiben megválasztja a parlament miniszternek, mindenképpen hathatós intézkedéseket fog tenni a reform jelentős gyorsítása, az alapvető struktúraváltás megvalósítása érdekében. Magyarországon arra van szükség, hogy tízezrével jöjjenek létre kis- és középvállalatok, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a gazdaság versenyképességének javításához, exportkapacitásainak növeléséhez. Ezzel párhuzamosan elkerülhetetlen a meglevő monopóliumok széttörése.
Ezt követően Pierre Defraigne, az Európai Közösségek Bizottságának igazgatója az elhangzottakkal több ponton ellenkező véleményt fejtett ki. Ö azt hang-
Miiiail Gorbacsov:
súlyozta, hogy Kelet-Európábán az átmenet fokozatos lehet, és eközben nagyban törekedni kell a politikai stabilitásra. Véleménye szerint nem a tulajdonjog megváltoztatása a legfontosabb, ennél lényegesebb, hogy a vállalatok vezetése önállóvá váljon, és felelőssé tehető legyen a cég működéséért. A privatizáció során mindenképpen el kell kerülni, hogy az állami monopóliumokat magánmonopóliumok váltsák fel.
A tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet társadalmi hatásaival foglalkozó délutáni ülésen a felszólalók nem hagytak kétséget afelől, hogy a kelet-kö-zép-európai országoknak — s köztük hazánknak — jelentős szociális problémákkal kell szembenézniük gazdaságuk átalakítása során. Nincs olyan csodaszer — mondták —, amivel a szociális feszültségek fokozódása elkerülhető lenne egy nagyszabású gazdasági váltás során.
A szovjet társadalom konzervativizmusa akadályozza a reformokat
Moszkvából jelenti a Reuter: Mihail Gorbacsov csütörtökön az oroszországi parlament ülésének szünetében újságírókkal beszélgetve azt mondta, hogy a szovjet társadalom konzervatív beállítottsága akadályozza a reformok megvalósítását az országban. „Az átalakítás egyelőre ellentétes a tömegék eredendően konzervatív gondolkodásmódjával. A politikában nem fogadják el a pluralizmust, és a régi ideológiai elveket és klisék szorításában élnek. A gazdaságban pedig azt mondják, hogy ehhez sem lehet hozzányúlni, meg ahhoz sem lehet hozzányúlni” — mondotta.
„Bármely ágazatot nevezzük is meg, mindenütt a régi beidegződések hátráltatnak minket” — tette hozzá. „Ennek a gondolkodásmódnak a megváltoztatása és az ellenőrzött piacgazdaságra való áttérés az átalakítás legnehezebb feladata.”
Gorbacsov márciusban, amikor államfő lett, ígéretet tett a piac-
gazdaság bevezetésére, és egyben elismerte, hogy ez hirtelen áremeléssel és nagyfokú munkanélküliséggel jár majd. Ugyanakkor a program bevezetését a körülötte kitört heves viták nyomán mindeddig elnapolták. A tulajdonviszonyokról, a vállalkozási szabadságról és a külföldi befektetésekről is rendelkező gazdasági csomagtervet a jövő héten terjesztik a parlament elé, bevezetését pedig az év végéig elnapolták.
A mostani beszélgetésben Gorbacsov visszautasította azokat az utalásokat, amelyek szerint a gazdasági visszaesés káoszba sodorja az országot, és megerősítette, hogy minden erővel megakadályozzák polgárháborús állapot kialakulását. „Amikor az emberek arról beszélnek, hogy káosz van, és szétesik az ország, biztos vagyok benne, hogy Lenin azt mondaná: ebből a káoszból egy másfajta életforma kristályosodik ki” — jelentette ki a szovjet elnök.
Moszkvai tudósítónk telexe
Közeledtek a nézetek a leszerelési kérdésekben
(Moszkva, május 17.)
A fegyverzetcsökkentési problémakörben az álláspontok közeledését állapították meg a felek, tolmácsolta újságíróknak a szovjet—amerikai	külügyminiszteri
tárgyalások eddigi eredményeit Gennagyij Geraszimov szóvivő. Sevarnadze és Baker még szerdán este megvitatták a leszerelési problémákat és a kétoldalú kapcsolatokat, különös tekintettel a kereskedelmi-gazdasági együttműködésre. Némely területen — mondotta Geraszimov — kedvezőek az eredmények. Sevardnadze részletesen beszámolt a szovjet belpolitikai helyzetről. Csütörtökön délelőtt és délután is összeült a két külügyminiszter, miközben szakértőik, a már bevált módszer szerint, munkacsoportokban is tanácskoztak. Előtérben állt a május 30-án kezdődő csúcstalálkozó, s a kedvező tárgyalási légkör bizonyítékaként a szovjet tömegtájékoztatási eszközök is átvették Baker értékelését, amely a CBS adásában hangzott el: reális esély van arra, hogy a csúcson áttörés lesz a stratégiai felezőegyezmény előkészületeiben. Arra emlékezve, hogy egy fél éve még a megállapodást akarták bejelenteni Washingtonban, ez persze nem túl nagy eredmény, de
az elmúlt hetek szovjet belpolitikai fordulatait, a tárgyalási pozíció megmerevedését illetően reményteli lehet. Valószínűleg ezért is tartotta fontosnak Baker, hogy bonyolultnak minősítve a szovjet belpolitikai helyzetet, ezúttal is tudtul adja Washington érdekeltségét a peresztrojka sikerében.
A mostani tárgyalások egyik résztvevője, Alekszander Bessz-mertnih első külügyminiszter-helyettes a TASZSZ-nak nyilatkozva nagyon konstruktívnak, tárgyszerűnek és komolynak minősítette a tárgyalások légkörét. Kijelentette, hogy a Szovjetunió változatlanul konkrét megállapodásokat, eredményes csúcstalálkozót remél, de azt is hangsúlyozta: Moszkva olyan egyezményekre törekszik, amelyek kiegyensúlyozottak, kölcsönösen előnyösek és egyik felet sem érintik hátrányosan. Besszmerlnih szerint számos dokumentum születik, amelyek egy „valóban történelmi" csúcs-találkozót készíthetnek elő. Sevardnadze a reggeli tárgyalások megkezdése előtt úgy nyilatkozott, hogy még szerda este sikerült tisztázni az amerikai álláspontot minden kérdésben, így a tengeri és légi telepítésű cirkálórakéták terén is.
—t -r