﻿Mai mellékletünk: EGYHÁZI ISKOLÁK
Árai: tt.50 forint
Magyar Nemzet
Hétfő
május 21.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Rosszkedvű
Kemény alkudozások után
Moszkva és Washington eredményeket vár a csúcstól
Rendkívül^érdeklődés kísérte a romániai választásokat
A külpolitikai helyzet
AZ ÉV VÉGÉIG el lehet készíteni a hadászati támadófegyvereket 50 százalékkal csökkentő megállapodást. Teljes áttörés nem történt ugyan Baker amerikai külügyminiszter ötnaposra nyúlt moszkvai tanácskozásán, az elért haladás azonban lehetővé teszi, hogy — bár nem a washingtoni csúcstalálkozón, de — még ebben az esztendőben, talán egy_újabb Bush—Gorbacsov randevún, aláírják a történelmi jelentőségű egyezményt. A moszkvai eszmecsere-sorozat egyik legfőbb eredménye a vegyi fegyver leszerelését célzó megállapodástervezet, amely kész az aláírásra. A két nagyhatalom ennek értelmében jelentős mértékben csökkenti készleteit, s megegyezett a későbbi teljes felszámolás ütemében is, amihez azonban nemzetközi szerződésre is szükség van. A szovjet és az amerikai elnök aláírására vár szintén az atomkísérletekről szóló megállapodás.
Bush amerikai elnök Baker tárgyalásait értékelve úgy ítélte, hogy azok „nagy jelentőségű előrelépést" eredményeztek. Bush hozzáfűzte, hogy néhány problémát azonban még meg kell oldani. A május végi csúcstalálkozón Moszkva és Washington több kétoldalú, műszaki, kereskedelmi, kulturális egyezséget is köt. Mint Baker moszkvai sajtó-értekezletén megjegyezte, szovjet tárgyalópartnereivel érintették Litvánia kérdését. Washington továbbra is fontosnak tartja, hogy a problémákat békésen, párbeszéddel rendezzék, a tárgyalásoknak azonban még le.keli rakni az alapjait.
Központi helyen szerepelt a Szovjet helyzet értékelése az Európai Közösség külügyminiszteréinek nem hivatalos írországi találkozóján is. A Tizenkettek diplomáciai vezetői aggodalommal szóltak Gorbacsov sorsáról, de egyúttal valamennyien támogatásukról biztosították a szovjet elnököt. Eszerint az Európai Közösség Gorbacsov segítségére fog sietni, ha a romló gazdaság veszélybe sodorná a szovjet reformokat ezt jól értesült diplomáciai források közölték.
A NÉMETEK TÖRTÉNELMI PILLANATAKÉNT értékelik az NDK-ban és az NSZK-ban egyaránt az elemzők az államszerződés múlt hét végi aláírását. A német újraegyesítés folyamatát „visszafordíthatatlannak” tekintik a szakértők, de mint Baker moszkvai megbeszélései is jelezték, nehéz viták várhatók még az egyesített Németország katonai-politikai státusáról. Sevardnadze, a szovjet diplomácia vezetője határozottan leszögezte, hogy Moszkva elfogadhatatlannak tartja Németország NATO-tagságát, s e tekintetben szemernyit sem közeledett a szovjet és amerikai álláspont. Falin, a Kreml egyik külpolitikai tanácsadója még a külügyminiszternél is kategorikusabban fogalmazott: a Szovjetunió „minden körülmények között ellenezni fogja Németország NATO-tagságát". Falin azt sugallta, hogy Gorbacsov ezt az álláspontot kívánja képviselni a Bushsal folytatandó tárgyalásokon is. Az akadályokra figyelmeztet kommentárjában a Frankfurter Allge-meine Zeitung. A cikk szerint a Varsói Szerződés 'katonai és politikai erődítményét mintha a tengerár sodorta volna el, s a szovjet vezetők csak most kezdenek magukhoz térni. Olyan sok ment veszendőbe számukra a kelet-közép-európai térségben — írta a frankfurti lap—, hogy „most majd Németországban próbálnak valamit megtartani". A Frankfurter Allgemeine épp ezért tartja fontosnak a gyors haladást az egyesítés érdekében.	(P. T. R.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Derűlátó nyilatkozatok, konkrét megállapodások
Nem a lakáshiány, a munka-nélküliség, a szerkezetváltás lesz itt a legnehezebb föladat. Hanem a habitusunk átgyúrása. A nem éppen oktalanul és alaptalanul kialakult ingerültség, bizalmatlanság, borúlátás, marakodó hajlam. A csepülés, fitymálás, mindenre legyintés. Nehéz lesz a káröröm, a gyanakvás visszacsavarása takaréklángra. Annyira, amennyi szükséges a realizmushoz. Amennyi megvéd a szalmaláng lelkendezéstől, kótya bohém-ségtől. Mert, persze, egy csöppnyi távolságtartás, kétely, szkepszis kötelező. Van abban jó, bölcs, szükséges is, hogy a magyar nem oldódik egyköny-nyen, hajlamos a zárkózottságra, a gyanakvó latolgatásra, mert nem felejti sem személyes, sem történelmi tapasztalatait. Csakhogy manapság az összeférhetetlenségig fokozódott benne a feszültség; veszekedős, ideges nép lettünk, önmagában alig bízó, tárgyilagosságra ritkán képes, teljesítményeit nemigen becsülő.
Vitáink görcsösek és indulatosak. Túl gyakran mutál a szellem hangja s csap át rikácsoló felzettbe. Hiába jelenik meg a magyar sajtóban mindennap valahol egy vezércikk, jegyzet, esszé a türelemről, a másság (józanul vitázó) elviseléséről — tán sosem voltunk még ilyen heveskedők, dühö-
sek.	Sosem voltak ilyen köny-nyen divatba hozhatók a rágalmak. a rosszindulatú értelmezések. Olcsó, gyors sikerre törekvő lapokban sokat sejtető, félig kimondott inszinuá-ciók színesítik politikailag csiklandóssá a felületesen szürke hasábokat.
Az idegesség és az idegesi-tés, a bizonytalanság és a vaklárma, a riogatás és a remények hitelrontása, a félszájú fintorgás,	megelőlegezett
rosszindulat is, furamód, mindmind a demokrácia ürügyén érvényesíti magát. Holott, persze. nagyon is rostáló szabadság a demokrácia. Olyannyira, hogy olykor a rosta, a fontosabb. A tízparancsolat kegyes demokráciája is csupa oltalmazó tilalom — miközben egyenlő emberekhez szól.
Lehet, hogy a parlamenti demokrácia játékszabályaiba hamar beletanulunk; kérdés azonban, hogy mikor jutunk el a demokrácia stílusához. A szabadságnak esztétikája is van, stilisztikája, talán még beszédtechnikája is ...
Hol, miben függ össze ez az össznépi rosszkedvvel?
Vajon nem az lenne a meghökkentő, ha megannyi csalódás és nélkülözés után. s a várható nehézségek, létbizonytalanságok tudatában itt mindenki derűs, udvarias, lovagi-as és türelmes lenne? Aki netán merő stilisztikai kényességből effélére áhítozik, vajon nem a közérzet jólnevelt kép-mutatását igényli? Illedelmes nyomor, pallérozott stílű keserv, míves düh, nyájas kedélyű szorongás — ilyen álságos-ságra senki sem vágyakozhat.
Arra azonban igen. hogy közérzetünk is realista legyen. Azaz jó és rossz megítélésében egyaránt tárgyilagos. Ne kicsinyelje soha e nemzet tehetségét, képességeit, eddigi teljesítményeit s ezutáni esélyeit — de az akadályokat sem. S e mértéktartó józanság szabja meg stílusunkat, szavainkat is. A becsmérlés helyében ha a tisztességes becslés, a szitkozó-dás helyett ha a szigorú vélemény szólal meg. ha az eleve rosszmájúságot — azaz az indulatos előítéletet — kiszorítja szerepköréből a haza érdekére, és csak arra tekintő elemző mérlegelés, akkor a közélet stílusa is nyomban emelkedet-tebb és akkurátusabb lesz.
Alig zajlottak le az első sza-
bad választások és állt föl az annak megfelelő kormány (amelynek voltaképpen szurkolnunk kellene, hiszen nincs közösebb érdek, mint az, hogy ennek a testületnek sikeredjék) — máris, előlegbe, itt is, ott is működik a kaján fintorgás. Magyarországon mintha divat lenne a kudarcra spekulálni. Amatőr kormány — legyint, aki tegnapig a profi kormányt szidta: mintha nem maga is azt akarta volna, hogy olyanok kerüljenek most már a bársonyszékbe, akik még soha nem voltak miniszterek. Andrásfalvy Bertalan még természetes civil hangon nyilatkozza el magát, talán óvatlanul, de mindenképp jószándé-kúan (az élsport tömegsport hasonlat mintájára fogalmazott szillogizmusában az elitkultúránál fontosabbnak minősítette az össznépi szellemi igények ébresztését és kielégítését) és már összerándulunk ingerülten: mert ezer ellenérvünk van. Mesterkéltnek tartjuk e szembeállítást, mert „tömegkultúra” sem létezhet ott, ahol nincs szigorúan válogató, világszínvonalú elitképzés; mert egy nemzet kultúrájának húzóágazata mindenkor a csúcsteljesítmény (amiképpen egyetlen teniszcsoda föltűnése tömegsporttá teheti egy egész országban a teniszt)... Vitatkozzunk hát nyugodtan az új miniszterrel, nyilván maga is ezt kívánja, de ne vörösödjék bele a fejünk az indulatba, ne emlegessünk, inszinuálón, népi proletkultot, mert a 168 órának adott nyilatkozatának a világon semmi köze ehhez.
Andrásfalvy Bertalannak föltehetőleg az fáj, és joggal, hogy szellemi életünk háttéripara leromlott a szegénységben. Millió ember nemhogy a szellemi cselekvésből, de még a fogyasztásból is kiszorult: örvendjünk, hogy ez gondja, szívügye a miniszternek, és vitatkozzunk vele, ha a másik irányban elveti a sulykot. Vitázva szurkoljunk neki. Még akkor is, ha új módi politru-kot, kormánybiztost kívánna kinevezni azoknak az egyetemeknek a felügyeletére, amelyekről úgy ítéli meg, hogy korábban kialakult hierarchiák rendezkednének be az autonómia sündisznóállásaiba; való igaz, ellenszenvesnek, adminisztratív rendszabályozásnak tűnik fel e szándékolt lépés, s mintha az egyetemeken belüli egészséges erők lebecsüléséből eredne; ám akkor se csepüljük eleve az új minisztert, akinek még időt sem adtunk, hogy érveit kifejtse, s tetteivel bizonyítson. Jóhiszemű, vitázó ro-konszenvünk nélkül a hibátlan jószándék is tévedésbe fordul és bukik: hát még milyenné fajul az. ami eleve tévedésként születik meg.
Higgadt, művelt polémiában kell élnünk egymással, hogy mindvégig a pártérdekek fölötti körben, az össznemzeti érdek körében maradjunk meg.
A Németh-kormány is több megbecsülést, tárgyilagosságot érdemelt volna: a felismerését és elismerését annak, amiben csapata felelősen, kezdeménye-zően és szakértelemmel járt el. Antall József kezdő kormányának is bizalomra, vitázó összetartásra van szüksége — mindannyiunk érdekében.
Azaz: új közéleti stílus nélkül nem lehet megújítani az országot. A szétcincáló kis perpatvarok. fölényeskedések, orrhúzások helyett érett nyugalomra, kitartó bizakodásra, rengeteg munkára és az ország legjobb erkölcsi és szellemi erőinek érvényesítésére van múlhatatlanul szükség. Kimondom: arra. hogy most az ellenzék is a kormányt segítse, az ország érdekében.
Moszkva, május 20.
A tudósítók tulajdonképpen mór hozzászokhattak, hogy csúcs-találkozók közeledtével tolódik a külügyminiszteri tárgyalások napirendje, s ezúttal Moszkvában sem volt másként. Szombaton előbb délelőtt tizenegyre, majd három órára jelentették be James Baker sajtóértekezletét, hogy azután végül valamivel hat után érkezzen meg az amerikai diplomácia vezetője, s közölje, ami az előzményekből is sejthető volt: a jelenlegi kormányzat lég intenzívebb tárgyalásait folytatta a szovjet vezetéssel. De hozzá is tette mindjárt, amit őt követően Eduarcf Sevardnadze egyetérlőleg erősített meg: haladást és reális eredményeket értek el, s ez derűlátóvá teszi, hogy eredményes lesz a már nem is egészen két hét múlva kezdődő washingtoni csúcstalálkozó.
Adok. hogy adj
Mint a két külügyminiszter egymást követő értékeléséből kiderült, a legfontosabb eredmény, hogy sikerült megoldani a stratégiai felezőegyezmény kidolgozását mindeddig hátráltató kulcskérdéseket. a tengeri, valamint a légi telepítésű cirkálórakéták problémáját. Ezzel együtt sem
várható, hogy az év vége előtt alá lehetne írni a megállapodást — ami már egy újabb idei csúcs-találkozót feltételez. Mint Baker elmondta, megoldatlanok maradtak még olyan kérdések, mint a szerződés pontos teljesítése, a mozgatható kilövőóllású kontinentális ballisztikus rakéták szintjei és kontrollja, a nehézrakétákkal folytatott kísérletek lehetséges korlátozása és mások. Ezek tisztázására a héten, szerdán vagy csütörtökön szovjet szakértők utaznak Washingtonba, hogy a két elnök azután már minél nagyobb előrehaladásról számolhasson be. De hogy a későbbi aláírástól függetlenül lényegében már kész a stratégiai felezőmegállapodás, azt az is igazolja. hogy a két külügyminiszter már előbbre tekintett: megkezdődött és várhatólag Gorbacsov washingtoni útjáig befejeződik egy közös nyilatkozat kidolgozása, amely a két ország céljait rögzítené a stratégiai támadófegyverek korlátozásának .következő szakaszában.
A mostani döntő előrelépésről, a robotrepülőgépeket érintő megegyezésről Sevardnadze elmondta, hogy ez „nem volt egyszerű". A tárgyalások befejező szakasza „minőségileg új volt". Az előrelépést megoldási csomagterv tette lehetővé, az „adok, hogy adj" el-
ve alapján. Voltak olyan pillanatok. amikor úgy tűnt. hogy a csomag szétesik, vallotta be a szovjet diplomácia vezetője, de pánik és kétségbeesés elkerülésével, türelmesen dolgoztak tovább — a jelek szerint eredménnyel.
Vegyi fegyverek
Baker szerint leginkább a nehézbombázók cirkálórakétáiról folyt a vita, s a szovjet fél végül is beleegyezett, hogy a hagyományos robbanófejekkel ellátott amerikai „Tacit Rainbow” rakétákra ne vonatkozzék a megállapodás.
A nukleáris leszerelésen túl lényegi eredmény, hogy csaknem aláírásra készen áll a kétoldalú megállapodás a vegyi fegyverek gyártásának aztwinali beszüntetésére, a meglévő készletek fokozatos felszámolására. A két ország arzenáljainak nyolcvan százalékát megsemmisítené, felgyorsítva a nemzetközi konvenció kidolgozását, majd nyolc éven belül a jelenlegi két százalékára apadnának a tartalékok, s ezek sem maradnának meg újabb két évnél tovább, globális betiltásuk függvényében. Aláírásra készen állnak az 1974—76-os, a föld alatti nukleáris kísérleteket korlátozó szerződések jegyzőkönyvei is.
Baker úgy értékelte, az egyetlen terület, ahol a vártnál kisebb az előrehaladás, ez az európai hagyományos fegyverek és fegyverzetek korlátozása. Az amerikai javaslatokra a szovjet fél ezide-jűleg nem tudott „tartalmi választ" adni. hárította a felelősséget Moszkvára, míg Sevardnad.ze azt hangoztatta, hogv a taktikai atomfegyvereket „szélesebb megközelítésben" kell értelmezni, és ezen erők légi komponenseit is be kell kapcsolni a tárgyalásokba. Bár az amerikai külügyminiszter nem erősítette meg az újságírói feltételezéseket, hogy a megtorpanás összefügg a német egyesítésben mutatkozó nézetkülönbségekkel. ám ő is és Sevardnadze is elismerték, a jövő Németországának katonai-politikai státusát illetően ,.lényegi ellentmondások" maradtak fenn. Mindenesetre Baker emlékeztetett arra, hogy Washingtonban a hagyományos erőkről kötött megállapodást úgyszóL ván az összeurópai csúcsértekezlet szükséges feltételének tekintik — amelynek mielőbbi megrendezését viszont Moszkva viseli a szívén.
Az összefüggések bonyolult rendszere jellemzi azt is, hogy Washington milyen elkötelezett-
Tudosífónk íelexf
Washington, május 20.
A csúcsra mégis megszületnek a hadászati szerződés körvonalai — írják nagy címekkel a vasárnapi lapok, míg az elnök Texasban ugyancsak elégedetten, sőt „feldobottan" értékelte a külügyminiszterétől kapott első jelentést.
Szombat reggel még a tőle megszokott óvatos módján beszélt James Baker moszkvai tárgyalásairól a texasi árvízszemlét tartó George Bush, hogv aztán délutánra hirtelenjében derűlátóvá váljon, s esti austini egyetemi évzárón szónoklatában kifejezetten „feldobottan-’ szóljon a Mihail Gorbacsovval a jövő hél
ségekre készül a kétoldalú kapcsolatokban. Sevardnadze számos, a csúcson aláírásra előterjesztett dokumentumot sorolt fel — mindjárt az élen a kereskedelmi megállapodással —. Baker azonban óvatosabban fogalmazott, amikor az ezt korlátozó Jackson—Van-nick törvény felfüggesztéséről kérdezték. Azt idézte az emlékezetbe, hogy ez a szovjet kivándorlási törvény elfogadásának a feltétele, amelyet a parlament a pillanatnyi helyzet szerint május utolsó napjára ütemezett be — amikor is már Gorbacsov majd Washingtonban tartózkodik.
Hiába próbálták határozott állásfoglalásra késztetni, az amerikai külügyminiszter elzárkózott attól, hogy Moszkvából túlzottan bátorítja a litván, függetlenségieket. A balti helyzet változik, mondotta, és reménytelinek minősítette Gorbacsov találkozóját Prunskienével, ám megállapította: úgv gondolja, hogy mostantól Moszkva és Vilnius aktívabban keresi majd a békés párbeszéd Washington által is üdvözlendő közös alapját, de egyelőre ezt még nem találták meg.
Időkérés
A litván parlament e kérdésben egyelőre „időt kért". Szombati rendkívüli ülésén nem hoztak döntést — elnapolták — arról, hogy mit és hogvan függesz-szenek fel: a függetlenségi nyilatkozat után hozott jogi aktusokat vagy esetleg — mint azt Moszkva követeli — magát a március 11-i alapnyilatkozatot. Netán egyiket sem, több képviselő ugyanis a kitartásra buzdított. A kivárás, hátterében esetleg a hétfői, a szovjet elnök mellett létrehozott föderációs tanács ülése áll, amelyen az előzetes hírek szerint részt venne mindhárom balti parlamenti elnök. Gorbacsov mindenesetre újabb jelét adta a moszkvai álláspont változatlanságának: szombaton érvénytelennek nyilvánította az észt parlament május 16-iki törvényét a köztársaság ideiglenes irányításának alapjairól. Észtország hétfőn a Moszkva-hű erők által meghirdetett politikai sztrájkra készül, és változatlanul igen feszült a helyzet Lettországban, ahol a különböző, az ott élő oroszokat és a hadsereget képviselő szervezetek bizottságot hoztak létre a szovjet alkotmány védelmére — magában rejtve alternatív hatalmi szervezetek megalakításának lehetőségét.
Lambert Gábor
második felében tartandó csúcs-találkozójára megnyílt megegyezési lehetőségekről. Nemzetbiztonsági tanácsadója, Brent Scow-crofl pedig azt közölte az újságírókkal az elnöki repülőgép fedélzetén, hogy ha még maradtak is apró nyitott kérdések, „megállapítható: a csúcsra megvalósul, amit a két vezető Máltán kilátásba helyezett, tehát a START-szerződés fő elemei elkészülnek’-.
A vagy ötszáz oldalas hadászati megállapodás pedig az év második felében lesz aláírható. Bush a moszkvai külügyminiszteri tárgyalásokat „nagy előrelépésnek-- minősítette, amelyek révén „elérhetővé váltak a Máltán kitűzött célok-’. Mivel az elmúlt
Bush „áttörésnek” nevezi Baker tárgyalásait