﻿Ára:
0,50
forint
Magyar Néniül
1990.
május 22.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Sokkterápia ?
„Polgártársak! Ezúton tudatjuk mindenkivel — polgártársakkal és polgártársnőkkel, honatyákkal és honanyákkal, továbbá pártjainkkal és kormányainkkal —, hogy hőn szeretett közös tulajdonunk, a magyar gazdaság állandó megfigyelés alatt áll! Árgus szemek figyelik minden lépését, nyo-jnon követik merre indul útnak, kikkel tart kapcsolatot, kikhez közeledik s kiktől távolodik el, miként változik karaktere, jelleme, legbensőbb lényege, szokásai. Felhívjuk tehát mindenkinek a figyelmét, gondolja meg jól, mit tesz és mit nem tesz, mert a világ tágra nyílt szeme rajtunk, s minden, amit elkövetünk, felhasználható ellenünk — vagy éppenséggel mellettünk. Éljen és virágozzék a magyar gazdaság!”
A fenti, némiképp eklektikus szöveg — de hát elvégre a rendszerváltoztatás kellős közepén toporgunk — elhangozhatott volna a dísztribünről a május elsejei felvonuláson (ha lett volna ilyen), vagy akár az e havi rádiókabaréban is. Any-nyi azonban bizonyos, hogy — stílusos fordulattal élve — a benne foglalt állítások nem nélkülöznek minden alapot. Aligha kétséges: soha ennyi jelentés, tanulmány, elemzés nem foglalkozott a magyar gazdaság és a magyar társadalom állapotával, esélyeivel, soha ennyi szervezet, csoport, bizottság, tanácsadó testület, kormányhivatal nem érezte feladatának, hogy súgjon nekünk, azaz megállapításokat tegyen gazdaságunk válságos helyzetének okaira, jellemzőire, s a válságból való kijutás módozataira vonatkozóan. Ez egyfelől terhes ajándék, mert — színházból vett hasonlattal élve — nem biztos, hogy egy vadonatúj színtársulat szereplését megkönnyíti, ha már legelső fellépéseit is hatalmas és kritikus nézősereg előtt (gondoljunk csak a túlérett paradicsomokra), minden szegletet bevilágító rivaldafényben kell prezentálnia. Másfelől, ez a figyelem és — tegyük hozzá — a legtöbb esetben segítő szándékú érdeklődés, azon túl, hogy a „több szem többet lát” elve alapján hasznos tanácsokkal szolgálhat a program kialakításakor, garanciát jelenthet arra is, hogy túlságosan nagy ballépéseket ne kövessenek el a legelöl állók, s csökkentheti a színfalak mögötti jótékony homályt kedvelő taktikázások, suskusok gyakoriságát is.
Persze attól, hogy ezernyi elemzéssel, programjavaslattal bombáznak minket, a felelősség még a kormányé marad, a megfontolásra érdemes tételeket beépítheti ugyan, de saját koncepcióját magának kell kidolgoznia.
Az elemzések egy része nyilván használhatatlan, egy másik részük inkább csak kuriózumként érdekes; van egy olyan kör azonban, amelyet figyelmen kívül hagyni egyszerűen lehetetlen, de legalábbis rendkívül kockázatos. Bizonyára ezek közé tartozik a Nemzetközi Valutaalap álláspontja, amelyet Michel Camdessus, a szervezet vezérigazgatója fejtett ki az Európa Tanács múlt heti budapesti közgyűlésén. Köztudomású ugyanis, hogy hazánk pénzügyi helyzete, a fizetőképesség megőrzése nagymértékben függ attól, miként ítéli meg a pénzügyi világban rendkívül nagy befolyással bíró IMF a magyarországi viszonyokat, a változások komolyságát, megújulási esélyeinket. Nos, a vezérigazgató meglehetősen radikális elképzelésekkel állt elő, bírálván a fontolva ha-haladás fokozatos reformjait. A piacgazdaság egymással ösz-szefüggő elemeit szerinte csak egyszerre és gyorsan szabad bevezetni, különben nem hoz-
zák meg a kívánt eredményt. Külfölditőke-bevonás, konvertibilis pénz, az árak és a bérek teljes felszabadítása, szigorú monetáris politika, az infláció kordában tartása — ezek a leg-fotosabb címszavak. Mindezért vállalni kell az életkörülmények közötti különbségek további növekedését — a legsebezhetőbb rétegeket szociális védőhálóval védve —, továbbá a nagyarányú munkanélküliséget is. Az eredményt tehát egyfajta sokkterápia hozhatja meg, amely — Camdessus szerint — csak felfedi az eddigi rejtett egyensúlyhiányokat, ezért csökken alkalmazása nyomán az életszínvonal.
Sokkterápia vagy fokozatos reformok? — egyebek között e dilemma körül forgott a vita az Európa Tanács budapesti parlamenti közgyűlésén is, amely Közép- és Kelet-Európa gazdasági reformjainak lehetőségeivel foglalkozott. Volt aki a két megoldás kombinációiát javasolta, mások úgy vélekedtek, nincs szükség sokkterápiára, de gyors, alapvető reformok kellenek, s így egy-két év alatt is lehet már eredményt elérni. A záródokumentum hangsúlyozza, hogy a piacgazdaság bevezetésével szükségképpen együtt járó, a lakosság jelentős rétegeit hátrányosan érintő változások enyhítésére meg kell hozni a szükséges intézkedéseket. Fontosnak tartották leszögezni azt is, hogy a keleteurópai térségnek további jelentős segítségre van szüksége a fejlett országok részéről. A segítség egyik alapvető eleme a nyugati technológia átadása lehetne, ám ezzel kapcsolatban érdemes idézni Salvatore Zéc-chini, az OECD főtitkárhelyettesének véleményét: a keleteurópai társadalmak legújabb generációi nem a piaci szabadverseny szellemében nőttek fel, s csak egy polgári-tőkés réteg kialakulása után biztosítható, hogy a már szemléletében is megújult társadalom befogadója lehessen a modern technológiának.
A mindenképpen figyelemre méltó elemzések közül ki kell emelni a Kék Szalag Bizottság igen terjedelmes és részletes programját, amely radikalizmusában inkább a sokkterápiát ajánlókhoz közelít, továbbá a Híd-csoport megújított javaslatát, amely kimondottan elkerülendőnek minősíti a sokkterápia bevetését. Ugyanakkor a Híd-jelentés is hitet tesz az állami tulajdon határozott lebontása, a külföldi működő tőke nagyarányú bevonása, a vállalkozói gazdaság gyors megteremtése, továbbá a legkróniku-sabban fizetésképtelen negyven vállalat idei felszámolása mellett.
A kuriózumok között említhető az amerikai hírszerzés, a CIA egyik legújabb, a törvény-hozás számára készített „kijózanító” jelentése Kelet-Euró-páról. Eszerint a radikális reformok sem hozhatnak gyors áttörést ebben a térségben. A helyzet mindenképpen romlani fog, mielőtt javulhatna, ráadásul a legsúlyosabb válság a tervgazdaságot legkeményebben megreformáló országokban — köztük Magyarországon — várható, ahol az infláció mellett a munkanélküliség is drasztikusan fog növekedni.
Tehát nem lesz könnyű, de ezt tudtuk magunktól is. Mint ahogyan az is sejthető, a Nyugat erőteljes támogatása nélkül nem juthatunk előre. Ez ügyben biztató, hogy Michel Camdessus megígérte: ha bizonyosságot szereznek a következetes és gyors reformlépésekről, a pénzügyi segítség sem marad el. Akárhogy is, valahogy úgy kellene cselekedni, hogy szaván foghassuk a vezérigazgató urat. És nemcsak az áhított dollárok miatt.
Zsubori Ervin
Valószínu Iliescu és a front győzelme
Kétkedő vélemények a román választások tisztaságáról
Fegyveres ellenállássá változtathatja az Intifádát az izraeli vérfürdő
A külpolitikai helyzet
NEM CSEKÉLY FENNTARTÁSOKKAL tudósítottak a romániai választásokról a Bukarestbe sereglett sajtótudósítók, s egybehangzóan kiemelték, hogy bár hivatalosan csak pénteken hirdetnek eredményt, a Nemzeti Megmentési Front győzelme biztosnak látszik. Többek között azért, mert az ellenzéki pártokat megfélemlítéssel, sőt erőszakkal is gátolták a választási kampányban. „A szavazás után sem lesz az országban — ellentétben a többi kelet-európai állammal — nem kommunista kormány” — írta a The Wall Street Journal, amely rámutatott: „Románia forradalma véresebb volt, mint a többi, hatásaiban kisebb, és további erőszakot ígér. A demokrácia felé vezető út itt látszik a leghosszabbnak és a legveszélyesebbnek. Ehelyütt van a legnagyobb esélye annak, hogy egy ország visszacsúszik a. diktatúrába, vagy a zűrzavarba, Romániának van a legkisebb lehetősége arra is, hogy támogatást kapjon a Nyugattól”. A lap szerint a front Ceausescu alatt szolgált volt kommunisták, a diktátort megbuktató és őt likvidáló katonatisztek és néhány, időnként kiábrándult értelmiségiek keveréke. Az ellenzéki pártok — idézett véleményeket a Wall Street Journal — arról panaszkodnak, hogy nem volt módjuk hatékony kampányra, hiszen a front uralta a tévéközvetítéseket, és ők küldték ki a legtöbb választási biztost is. fgy még a front nagyarányú győzelme sem hallgattathatja el azokat, akik szerint a választás lényegében tisztességtelen volt.
A VÁLASZTÁSI KÖRÜLMÉNYEKKEL egyidejűén a lapok, közöttük a The Washington Post megírják, Iliescu, aki a társaival eleinte azt ígérte, hogy a választások előtt visszalép, most kiaknázta a nyugati stílusú politika és a gazdasági vállalkozás iránt támadt bizalmatlanságot. Az elnök hatékony politikusnak bizonyult, hiszen képes volt betölteni azt az atyaszerepet, amelyhez sok román a Ceausescu-korszakban hozzászokott. A BBC diplomáciai főmunkatársa szerint is a románok túlnyomó többsége két okból szavazott a front jelöltjeire; egyrészt, mert évtizedeken át megszokták, hogy a hatalmat gyakorlókra voksoljanak, másfelől nem akartak túlságosan nagy változásokat, kiváltképpen nem, ami az alapszükségletek kielégítését és a szociális biztonságot" illeti. A brit lapok ehhez még hozzáteszik, a románok többsége a frontot azonosította a decemberi forradalommal, ugyanakkor hatékony volt az emigrációból hazatérő ellenzéki pártvezetőket „külföldiként” megbélyegző kortespropaganda. A The Times első oldalán „Románia a régi gárdára szavaz’’ címmel moldáviai jelentésében korrupcióról és komédiáról számol be, a snagovi tudósításában pedig kiemeli, hogy az idősebb szavazókkal „segítőket” küldtek be a szavazófülkébe. A The New York Times szintén arról írt, hogy a kommunista párt volt tagjai a front érdekében manipulálják a választási eredményeket. „Kérdés az is — fűzi hozzá a lap —, hogy milyen szerepet játszottak a holt lelkek a választásokon. A legutóbbi, az 1977-es népszámlálás óta ugyanis egymillió romániai halt meg, de nevük változatlanul szerepel a névjegyzékben. Ha a front és Iliescu valóban az előre jelzett 83 százalékkal győzött, még erősebb lesz a gyanú, hogy csaltak, hiszen Ceausescu a szavazatok 98 százalékát szokta megszerezni a választásokon, ellenjelölt nélkül.
KÉT TÉMA FOGLALKOZTATJA élénken a nemzetközi közvéleményt; a Bush—Gorbacsov találkozót előkészítő szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszéléseket elemzik világszerte, a Közel-Keleten pedig nagy fölháborodást váltott ki az Izraelben lezajlott mészárlás, amelynek súlyos következményei lehetnék, azaz láncreakciót válthat ki. Ammanban válaszul terroristák máris megtámadtak egy francia turistacsoportot, és további hasonló akciókkal fenyegetőznek. Az Arab Liga a Biztonsági Tanács összéhívását sürgeti, másik öt közel-keleti ország pedig fegyverarzenálját összevetve, képesnek nevezte magát, hogy szembeszálljon Izraelnek állítólag kétezer atombombából álló nukleáris erejével.
E kiújult feszültséggel ellentétben Bush a Baker meghallgatását követő 'beszédében azt mondotta, a START-egyezmény kérdéseiben még vannak tisztázandók, de általában biztatónak tartja a moszkvai közeledést. Ugyanakkor bizonyos nemzetközi kérdésekben, mint a német egyesítés, Afganisztán, Kuba, változatlanul eltérnek a két nagyhatalom nézetei. Különösen, hogy a Szovjetunió kitartóan ellenzi az egységes Németország NATO-tagságát, és ragaszkodik bizonyos, hidegháborús győzelemből származó előjogokhoz.	(Zs. E.)
Munkatársunk bukaresti telexe
Az eredmények a Ceausescu-időkre emlékeztetnek — vélekednek megfigyelők
Bukarest, május 21.
A derűs vasárnapi beszámolók után valóságos bomba robbant a román főváros nemzetközi sajtóközpontjában: a legfontosabb külföldi megfigyelőcsoportok „durva szabálytalanságokat” fedtek fel mind a szavazás előkészületeiben, mind lebonyolításában. Ugyancsak kételyeiket hangoztatták a hétfő éjjel közzétett „exit poll” becsléseivel kapcsolatban a Liberális és Parasztpárt képviselői. Ez utóbbi szervezet első embere máris közölte, óvást emelnek a kihozott választási eredmények ellen.
A Nemzeti Megmentési Front és Ion Iliescu fölényes győzelméről tanúskodó reprezentatív mintán alapuló előrejelzéssel rögtön vasárnap éjfélkor, a sza-
vazóhelyiségek egy órával későbbre tolt zárása után lépett a televízió nyilvánossága elé a nyugatnémet Infas és a román Irsop közvélemény-kutató intézet. (Számos helyen ennek ellenére még folyt az igencsak elhúzódó voksolás, hiszen aki éjfélig beállt a sódba, annak még engedélyezték, hogy leadja szavazatát.) Nem csoda, hogy a Rompres 80—90 százalék körüli részvételi hányadot jósolt. Az Infas—Irsop becslése szerint Iliescu az elnökjelöltekre leadott szavazatok 83, Radu Campeanu (Nemzeti liberális Párt) 11, Ion Ratiu (Nemzeti Keresztény- és Demokrata Parasztpárt) 6 százalékot szerezte meg. A képviselő- és szenátorjelöltekre leadott voks okból az NMF 66—66, az NLP 10—9,5, az RMDSZ 6—6, a környezetvédők 5—5. az NKDP 4—3.5. és az
AUR (a Vatra Romanesca „politikai fedőszervként elkönyvelt” szövetség Románia egységéért)
2—2 százalékot kapott.
Vizsgálatot követelnek
Campeanu már kora reggel kijelentette a rádióban:	„Az
eredmények borzasztóan eltúlzottak, olyannyira, hogy a Ceausescu-időkre emlékeztetnek." A liberális elnökjelölt ugyanazt hangoztatta, amit valamennyi hétfői nyilatkozó, hogy tudniillik hivatalosan csak a végeredmények ismeretében foglal állást, de megjegyezte: pillanatnyilag nehéz szabad választásokról beszélni. A megfigyelők vélekedésére is kíváncsi — mondta Campeanu, akinek nem is kellett sokáig várnia. Bush elnök személyes megbízottja, Garrey Carruthers által vezetett amerikai megfigyelőcsapat szembeszökő óvatossággal bíráló jelentésében igyekezett különbséget tenni a választási kampány visszásságai és a szavazás „jó lefolyása között”. Az új mexikói kormányzó a demokrácia felé tett lépésnek minősítette a vasárnapi eseményt, ám sürgette, hogy a felmerült szabálytalanságokat egy független bíróság haladéktalanul vizsgálja ki.
Legfontosabb észrevételük a román sajtóban tapasztalt esélyegyenlőtlenségre vonatkozott. Az Európai Demokratikus Unió (ÜDE) sajtótájékoztatóján pedig egyebek közt a következő kifogásokat említették: a választási bizottságok elnökeit sokszor a helyi hatóságok nevezték ki, ami főleg falun nyomást gyakorolt a választásokra. Nem kaptak magyarázatot a választásra jogosultak & a névjegyzékbe felvettek száma közötti százezres különbségre. Kevés volt, s ezért túlterhelt a szavazóhelyiség, nehezen lehetett eligazodni a Bukarestben például 32 oldalas képviselői és szenátori listákon. Előre kitöltött, illetve lebélyegzett szavazólapokra bukkantak. Közismert székusokat láttak szavazóhelyiségekben, és sok olyan személyt engedtek urnához, aki nem szerepelt a lajstromban. Miközben az ÜDE képviselői megértőnek mutatkoztak a romániai demokrácia „éretlenségéből” fakadó hibák iránt, nem hagytak kétséget afelől, hogy náluk (azaz Nyugat-Európában) hasonló esetek érvénytelenné tehetnék a választásokat.
Rosszízű tréfa
A parasztpárt székházéban két incidenst idéztek fel külön az informátoraik által összegyűjtött rengeteg példából. Bukarest egyik kerületében egy szavazóhelyiséget az éjjel szó szerint megrohamozták az ácsorgást megelégelt lakosok (volt, ahol 3—4 órát kellett várni az urnához jutásra), míg egy másik körzetben egy katona vagy egy rendőr két lövést adott le a szavazóhelyiség-
ben. Corneliu Coposu, a parasztpárt elnöke magyar újságíróknak válaszolva arról tájékoztatott: pártja kétségbe vonja az eredményt. Panasszal kívánnak élni a liberálisok is — fejtette ki a Magyar Nemzet kérdésére Sorin Botez alelnök, aki komédiának, rosszízű tréfának, a vártnál is arcátlanabb manipulációnak titulálta a vasárnap történteket. Egyszersmind érzékeltette, hogy az illetékes központi választási bizottságnál hiába is keresnének jogorvoslatot, ugyanis ott egyértelműen a kormány és az NMF mozgatja a szálakat. „A szabálytalanság túl enyhe kifejezés, ez támadás a demokrácia ellen” — állította Botez, aki nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy akár az ENSZ-hez forduljanak, de egyelőre kivárják a végelszámolást.
Botez utalt arra, hogy a múlt héten a történelmi	pártok kez-
deményezték a szavazóhelyiségek nyitva tartásának meghosszabbítását, amit Iliescu a törvény betűjére hivatkozva elutasított, s lám ezután mégis megszegték. Beszámolt arról is, hogy némelyik katonai alakulat egységesen voksolt a frontra és Iliescura. Egyébként,	mint	rámutatott,	a
liberálisok	eleve	ellenezték	a
fegyveres	őrök	jelenlétét	a
szavazókörökben, s ezt szerintük a politikai feszültség sem indokolhatta.
A hatalom új arca
Az RMDSZ elnökségének kabinetfőnöke úgyszintén az előrejelzések pontosságát vitatta, s arról tájékoztatott, hogy Erdélyben a kérdezőbiztosokat furcsamód többnyire románlakta településekre küldték. Ezért nem tükrözi a felmérés azt az RMDSZ által rögzített tényt, hogy a romániai magyarság szinte hiánytalanul élt állampolgári jogával, természetesen a Magyar Demokrata Szövetség mellett téve le a garast, amely emiatt teljesítményét 9,5—10 százalékra taksálja. Kilengésekről, atrocitásokról, hétfő délutánig nem értesítették.
Attól a megállapítástól, hogy a súlyos szabálytalanságok mögött szándékosság húzódna meg, a külföldi megfigyelők érthetően tartózkodnak. Ellenzéki körökben viszont egyértelműen csalást, manipulációt kiáltanak. A kérdés, hogy sikerül-e bizonyítaniuk a botránnyal fenyegető vádakat, s ha igen, keresztül tudják-e vinni a választások eredményeinek legalább részleges semmissé tételét. A hétfői események mindenesetre egészen új megvilágításba helyezik a hatalomnak az Egyetem tériekkel szembeni gyaníthatóan elkerülhetetlen erőpróbáját. Miként azt is korai lenne találgatni, hajlandó-e biztos győzelme birtokában Iliescu és az NMF újra kormányzati együttműködést ajánlani az egyszerre csalódott és felháborodott ellenzéknek.
Vlda László
A kijárási tilalom ellenére
Izrael-szerte terjed a palesztin tiltakozás
Mint az MTI jelenti: hétfőn, az egész gazai-övezetre, az összes ciszjordániai városra és menekülttáborra elrendelt kijárási tilalom ellenére újabb tömegtüntetésekre került sor, és ugyanolyan „válaszra”: délutánig nyolcvan palesztint ért az izraeli katonák lövése. Három férfi meghalt. A tiltakozás jeleként három.
napos általános sztrájkba kezdtek a palesztinok az Intifada, egyesített vezetésének felhívására: bezártak a különböző intéz, mények, sok helyen kövekből útakadályokat emeltek, és fekete zászlókkal, valamint a PFSZ lobogóival emlékeztek a halottakra. Szolidaritásul az izraeli állampolgárságú arabok is munka.