﻿Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzői
Szerda
1990.
május 2II. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Antall József	felvázoltag
A teljes újrakezdés előtt áll Magyarország
Kétórás parlamenti expozé — Négy alapelv a kormányzáshoz Közeledés	Nyugat-Európához, jó viszony szomszédainkkal
Száznapos gazdasági csomagterv — Az ellenzék mérsékelt és éles bírálata —Ma várható az új kormány eskütétele
Magyarország, május 22.
EZ AZ ÜLÉSSZAK valójában már hétfőn elkezdődött, amikor a leendő kormány tagjai bemutatkoztak az illetékes parlamenti bizottságok előtt. Bár az előző napokban meglehetősen sok ellenvetés hangzott el a várható kormánylistával kapcsolatban, jószerivel csak a szabad demokraták viselkedtek ellenzékként, amikor kifogásolták a leendő honvédelmi államtitkár megbízását, aki szerint az ellene emelt kifogás nem más, mint egyszerű .politikai provokáció. De hát a demokrácia elején tartunk, s kivált erre az időszakra igaz, hogy a korábban elkövetett politikai, hivatali tévedésekért nem csupán az előző hatalom tagjainak kell felelni, nem csupán tőlük kell számonkérni a botlásokat, hanem a közélet mindahány — így újdonsült — szereplőjétől is. Ez elengedhetetlen kelléke, sőt, alapfeltétele a születendő demokráciának. Ügyhogy az elkövetkezendő időszakban vélhetően nyilvánosságra kerül még néhány, a fiókok mélyén féltve őrzött dosszié vagy levél a korábbi tévedésekről, amelyeknek bizonyára lesznek — ahogy eddig mindig is voltak — vétlen áldozatai is, de, úgy tetszik, ezt a folyamatot nem tudjuk megspórolni, hiszen minden jel arra utal, hogy ezen a tájon csakis ezen az áron teremthető meg, szerezhető vissza a politikai hatalom iránt igencsak megcsappant bizalom.
A NEMZET MEGÚJHODÁSI PROGRAMJA címmel terjesztette be a kijelölt miniszterelnök a kormányának irányelveit. Ebből nem csupán azt tudhattuk meg — amivel később minden frakcióvezető egyetértett —.hogy ünnepi pillanatnak vagyunk tanúi, hanem azt is: a kormány a szabadság, a nép, a gazdasági jordulat és az európaiság kormánya lesz. A kijelölt miniszterelnök hangsúlyozta: magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett a munkának ilyen előnyös világtörténelmi csillagzat alatt. Am az is igaz, hogy egyetlen kormányzat sem örökölt ilyen súlyos hagyatékot elődeitől. Azon túlmenően, hogy ez meglehetősen ellentmondásos helyzet, nyilvánvalóan a súlyos örökség a meghatározó. Ezért is hívta fel a figyelmet a kijelölt kormányfő a legjobb tartalékaink mozgósítására. A kormányzat önmeghatározása közben a koalíciós partnerek ígéretet tettek egyebek között a kultúra és a sajtó szabadságára, a szociális piacgazdaság megteremtésére, valamint arra, hogy ezen kormány segítségével visszatérhetünk a megbontott egységű Európához.
AZ IRÁNYELVEKRŐL MEGOSZLOTTAK a vélemények. Míg a koalícióhoz tartozó pártok tagjai felállva ünnepelték a kijelölt miniszterelnököt, addig az ellenzék zöme csendben ülve fogadta a hallottakat Nem meglepő, hogy a frakcióvezetők igencsak eltérően szóltak hozzá a program vitájához. Míg a szabad demokraták vezetője az uj agrárpolitikát kifogásolta a két párt megegyezését erősítő udvariassággal a szocialisták szószólója a konszenzus lehetosege mellett a program illuzórikus voltára is felhívta a figyelmet. Ugyanakkor a fiatal demokraták példát mutattak az igazi ellenzéki magatartásból Mint frakcióvezetőjük elmondta: nem kaptak garanciát arra, hogy a leírtak a valóságban is megvalósíthatók, s ennek személyi feltételeit sem látják biztosítottnak. Az irányelvekből pedig a programot hiányolták, sőt: egyenesen „alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatasi kísérletnek” minősítették ezt a „fogalmazván.v.”-ról nyitott vitát, amelyet súlyos belső ellentmondások terhelnek.
A VITA tehát elkezdődött. Pillanatnyilag azonban szembe kell néznünk a tagadhatatlan tényekkel. Így azzal, a választás két fordulójának eredményei alapján ez á koalíció élvezi a társadalom többségének bizalmát. Elérkezett azonban az az időszak a iparlamentariznrius történelmében, amikor nem elsősorban pártokra és pártfrakciókra tagolódik a képviselőház, hanem kormányra és ellenzékre. Felelős ellenzékre. amely az együttműködési szándék mellett — a civil társadalom hiánva miatt —, reméljük, helyettünk, választók helyett is ellenőrzi majd a kormányzati munkát, s hosszabbítja vagy vonja meg a nyugati demokráciákban általában száz napra szabott bizalmat. Mert ez a felelős ellenőrzés vezethet majd olyan értékeléshez, amely minden politikus tevékenységét nyilvánosan mérlegeli. Ez adhat biztosítékot aira. hogy a parlamenti csatározások során a legjobbak választódnak ki.
Korszakos ülésszak
Fontos állomásához érke-tett a másfél hónappal ezelőtt újonnan megválasztott Ország-gyűlés: kedden 15 órakor kormányalakító ülésszakra szólította a képviselőket a parlamenti csengő.	„ . .
A korszakos jelentőségű ülésszakot Szabad György, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg. Rövid köszöntő szava] után azonnal arra kérte jegyző képviselőtársát. ismertesse az
igazoltan távol levők névsorát. Mindössze öt név hangzott el: Bokros Lajosé (MSZP), dr. Ká-vássy Sándoré (FKGP), dr. Horváth Lászlóé (FKGP), dr. Ómolnár Miklósé (FKGP) és Haraszti Miklósé (SZDSZ). Szabad György, a bejelentések sorában szólt arról is, hogy az elmúlt napokban több büntetés-végrehajtási intézetből — Balassagyarmatról, Má-rianosztráról, Pálhalmáról és Szegedről — több száz elitéit aláírá-
sával érkeztek petíciók a T. Házhoz. A petíciók az igazságszolgáltatással, illetve az ítélet-végrehajtással foglalkoznak, ezért véleményezésre megkapta azokat az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi, valamint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. A megbízott házelnök arra kérte a bizottságokat: mihamarabb írásban terjesszék véleményüket a plénum elé.
A plénum határozatképességének megállapítása után — 353 képviselő volt jelen a teremben vette kezdetét az érdemi mun-
ka.	„Dr. Antall József kijelölt miniszterelnök úr benyújtotta a kormányprogram irányélveit, és megnevezte az új kormány miniszterjelöltjeit. A házszabály rendelkezéseinek megfelelően hétfőn és kedden délelőtt az illetékes bizottságok a miniszterjelölteket meghallgatták” — mondotta az ülésszak tárgysorozatának megállapításakor bevezetőjében Szabad György, majd hangsúlyozta: a kormányalakítás olyan jellegű esemény az Országgyűlés és az ország életében, amely indokolja, hogy a plénum önálló ülésen tárgyalja. Ezért indítványoz-
ta — s ezzel a parlament tagjai 349 igenlő szavazattal. 3 tartózkodás mellett egyetértettek —. hogy az ülésszak napirendje a kormányprogram ismertetése, továbbá vitája, a program elfogadásáról és a miniszterelnök megválasztásáról szóló határozathozatal, a Minisztertanács tagjainak bemutatkozása, valamint a miniszterelnök és a kormány tagjainak ünnepélyes eskütétele legyen.
Ezután dr. Antall József kijelölt miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre.
Egy éven belül megállítják az elszabadult inflációt
— ígérte expozéjában a kijelölt kormányfő
Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim!
Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt, olyan pillanatban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sohasem fog eljönni; de ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot.
A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony né? ha fáradtak és türelmetlenek vagyunk, mindnyájan, politikusok és a közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le. amely, ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el. az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes ország-lásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne, olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a végletek elkerülésére.
Tisztelt Ház!
Ami az elmúlt két évben történt. az páratlan a mi történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja. Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként egész térségünk szá-
mára. És ezt így tartja számon világ. A bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az. Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket ’ történelmi követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismerétével és az utókor ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el.
Eél a szociális piacgazdaság
El'ső alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamisás követelményének tartja, hogy a vélemény-, 6zólás-. gyülekezési, mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a kultúra teljes körű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait sérti.
A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási szabadság is. ’
Történelmi feladat a vállalkozás, a gazdasági szabadság helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre: törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség, az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott.
kényszerpályára szorított erergiá-jának. Nem lesz új jövőnk, ha tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás, az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a lemaradók társadalmi jogait is. szükség lesz körültekintően kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya, az új kormány biztosítani akarja a kisközösségek önrendelkezési jogát is.
Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép kormánya kíván lenni. Negyven-három év óta első ízben a magyar nép által szabadon választott parlament iktat be most egy kormányt. Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyűléstől, és bizalmat kap a kormány, akkor tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk, hogy ez a gondolat az, amelyet az egvpártrend-szer kormányai a legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű. de rövid közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ez a szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való készségét.
Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes-évszázados beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő érdekében, védelmében, szolgálatában működnek, így álljon a magyar nép, bizalommal és kritikával, új állama, Országgyűlése és kormánya mögé.
Harmadik alapelvünk szellemé-
ben, ez a kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a legnehezebb feladatok ezen a téren várnak rá. A gazdaság nehéz helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután tudjuk elvégezni, s amit megtudunk ezután, azt közölni fogjuk az ország nyilvánosságával.
Az közismert, hogy az infláció mértéke , meghaladja az évi 20 százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint 21 milliárd dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és Kelet-Európábán. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a munkaerő jelentős részét alkotja. Az infrastruktúra állapota fejletlen, és ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és szegények — nem sorolom tovább.
Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaságé, amelyben a piac nyitottságát szociális, és tegyük hozzá, környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki.
Egyszerre kell megváltoztatnunk politikai és gazdasági rendszerünket
Látnunk, kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt, még akkor sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is. Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk, mindnyájunknak másként gondolkodni és dolgozni.
Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta nem kezdhetett munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súiyos hagyatékot elődeitől. A teljes újrakezdés előtt állunk most, tisztelt Honfitársak, úgy, ahogyan 1848-ban. 1967-ben, 1918-ban és 1945-ben állt a nemzet. Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban mindazt, ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt, amelyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a történelem, s ki tudja, mikor fog legközelebb.
Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Áz 1948 után bevezetett, szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell; a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer; a teljesítményt, a minőséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk, életerőnk megcsappant, szellemi erőforrásaink és kulturális örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az erkölcsi értékrend részben felbomlott. Most egyszerre kell — s csak egyszerre lehet — megváltoztatnunk politikai és gazdasági rend-