﻿Ára:
0.50
forint
Magyar Nemzőt
1990.
május 20.
Lili. rvfolvum
122. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
A többség bizalma
A hét híre alighanem így hangzik: ezen a héten új kormánya lett Magyarországnak. A magán- és köznyilatkozók számos kommentáló megállapítást fűztek ehhez a hírhez. Idézhetnénk az új miniszterelnököt, az ellenzék hangadóit, a külföldi újságírók vélekedéseit, leköszönő államtisztviselőket, udvarias üdvözletüket küldő államférfiakat — mindez azonban már ismert. Meglehet túlságosan is ismert, és jóllehet, korszakos fontosságú az esemény, valódi jelentőségét, igazi értékét a széles közvélemény — az a tömeg, amelyből a „többség többsége” bizalmat szavazott az új hatalomnak, tehát maga a sokszor biztatott, sokszor megcsalatott nép — még aligha érzékeli.
Ez a tömeg feltehetően nem úgy kommentál, mint ahogyan azt a televízióban teszik. Nem böngészi az új vezetők életrajzát és az újságfotókon arcvonásaikat, nem nyomozza visz-szamenőleg, ki hol mit mondott közülük, ki kinek a rokona, és miből vett autót. Ez a tömeg egyszerűen csak azt kérdezi: és most mi van? Azazhogy: mi lesz? Mert másnap a munkahelyén ugyanaz a főnök fogadja, és ugyanazt a munkát kell tovább, ugyanúgy és ugyanannyiért végeznie. Lakáshelyzet és telefon, drágulás és közbiztonság, düledező épületek és omladozó államigazgatás — mind-mind változatlan.
Az új kormánynak így elsősorban erkölcsi hitelre van szüksége. Ez előtt a tömeg előtt kell mihamarabb' bizonyítania rátermettségét, szakmai és politikai tisztességét, másságát. Nem könnyű feladat ez. Magyarországon vagyunk, ahol hatás és ellenhatás mindenkor, nemcsak a fizikában, hanem a , közéletben is kiegyenlíteni igyekszik egymást. Ahol a gyorsan és nem mindig indokoltan meggazdagodók vékony rétege akkor jelent meg. amikor a hajléktalanok, a nyomorgók, a munkanélküliek jóval kiterjedtebb csoportja. Ahol siker ellenséget szül, a jól helyezkedő pedig olykor glóriát ügyeskedhet a fejére.
Egyfelől tehát azért nehéz a kormánynak, mert új. Mert nyomasztja a leköszönő vezetés öröksége, a lekicsinylő kijelentések: úgysem sikerül nekik. Nem sikerül, mert nem jobbak, gyakorlatuk sincs, „amatőrök”. Hogy kik nem engedték őket mindeddig a hatalom közelébe, hogy miért kasztosodhatott a korábbi vezetés, arról ilyenkor nem esik szó.
Erősödik azonban az ellenszél az ellenzék, az új ellenzék felől is. Míg a korábbiak a most véget ért korszak összeügyeskedett eredménylistáját lengetik, a jelen parlament ellenoldalán ülök, meg az őket pártoló hírlapírók a bizalmatlanságot előlegezik az új miniszternek. Érdekes, ha nem is meglepő: mennyire összecseng ebben a karban korábbi ádáz ellenségek hangja is. A politikai és társadalmi hetilapként jelzett, pártállását több ízben egyértelműen kinyilvánító orgánum például címlapján az új kormányt ekképpen ábrázolja: félmeztelen, vélhetően lenge magyarba öltözött, közepesen fejlett fiatalember, egykerekű biciklin egyensúlyoz, ülepén egy MDF-jelvénnyel.
Él tovább a választáskor megismert stílus is. „Ez a kormány jóval gyengébb annál, mint amit beharangoztak. Azt mondták, nemzetközi hírű szaktekintélyek kapnak majd megbízatást. Kettő ilyen van...” — értékelt a legnagyobb ellenzéki párt egyik vezetője. Azután támadásban ré-
szesült éppen az egyik ilyen szaktekintély, mivelhogy szaktudására igényt tartott már korábbi kormány is ...
Az új kormányfő szerint mindez velejárója a politikának, természetes ellenzéki magatartásnak tekinthető. Valóban, ha számhavesszük az ú, kormány előtt álló feladathalmazt, az effajta parlamenti-sajtóbeli civódások csupán a .habot jelentik a „bajtorta” tetején. Abban segítenek, hogy el-kényelmesed jenék a hatalom képviselői. Túlzottan érzékeny lelkülettel nem szabad közszereplésre vállalkozni, egynéhány vitriolos szóváltásból nagy baj még nem származhat.
Valódi gondjai akkor támadhatnak az új kormánynak, ha ama bizonyos tömeget nem tudja gyors és hasznos intézkedésekkel megnyugtatni. Vállalnia kell kényes és kellemetlen feladatokat is. Ügy kell lecserélnie korrumpálódott, az eddigi hatalomba beépült vezetőréteget, hogy az ne legyen „bélistázás”: a valódi értékek megmaradjanak. Ügy kell felszámolnia pénzfaló, veszteség-termelő mamutvállalatokat, hogy. az ott dolgozók ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe.
A tömeg eközben élesen figyel. Arra vár, mikor érződik a helyi közösségekben: a munkahelyeken, a lakóhelyeken az új vezetés mássága. Gyanakszik, hátha az új vezetésben is kiütköznek a régi hibák; attól tart, hátha igazuk lesz a demagógoknak. „Az egypártrend-szerben nem volt munkanélküliség. Az az egypárt segítette az ellenzék kialakulását, ha nem akarta volna, most nem lennének. A korábbi rendszerben nem volt infláció, stabilak voltak az árak. Ismét a nagygazdákat akarjátok süvegelni...?" — hangzanak a hangzatos, megtévesztő érvek.
A kormány és a kormányt alkotó pártok feltehetően jól tudják: sikerük eredményessége alapvetően a választópolgárok, a többnyire hallgatag, ám olykor igencsak indulatos tömeg megnyerésétől függ. Nemzetközi fenyegetettségtől napjainkban kevésbé kell tartani, mint az elmúlt évtizedekben, és ha van is határainkon túli veszély, mégis csak más, ha tankok helyett bankokra kell figyelnünk.
Ha pontosan akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk: a választásra vállalkozó többség többségének bizalmát élvezi ez a kormány. Üjabbkori történelmünk könyvének lapjaira már beírták a nevüket, ez azonban önmagában még nem tekinthető eredménynek. Óriási a lehetőség, amely a kezükbe jutott, ám a játszma korántsem ért véget, még csak az elején járunk. Antall József bőséggel számíthat még utóvédharcokra. A letűnő hatalom menekülői visznek, mentenek, amit tudnak: pozíciót, állást, közvagyont. A bársonyszékek új tulajdonosai, igaz, a többség bizalmával a hátuk mögött küzdhetnek a sikerért, de feltehetően azt is tudva: e bizalom roppant törékeny ma.
A tömeg most sorsának job-bulására számít. Nem Kánaánra, de tisztes megélhetésre. Nem vagyonra, de teljesítménnyel arányos jövedelemre. Nem adómentességre, de becsületes, a társadalom érdekeit tekintő adópolitikára... A tömeg nyugalomra is számít, békére, becsülettel átdolgozott hetek után derűs vasárnapok-
Mindebből még nem tudhatjuk, mi valósul meg. Most még csak annyi a bizonyosság, hogy ezen a héten új kormánya lett Magyarországnak.
Bognár Nándor
Mitterrand Moszkvában
Francia jellegű NATO-tagságot javasol Gorbacsov a németeknek
Kohl—Antall pódiumpárbeszéd a nyugat-berlini katolikusok előtt
A külpolitikai helyzet
A NÉMET EGYESÜLÉSRŐL A SZOVJET ÁLLÁSPONTOT fejtette ki Jazoy védelmi miniszter az olasz képviselőház és szenátus hadügyi bizottsága előtt. Ügy fogalmazott, hogy az összeolvadásnál tekintettel kell lenni minden ország érdekeire, de különösen a Szovjetunió biztonságára. Moszkva — folytatta — nem akar akadályokat gördíteni a németek elé, de a miniszter érzékeltette, hogy a Szovjetunióban nem mindenki lelkesedik az egyesülésért. Eszmefuttatásának a legfigyelemreméltóbb része azonban az volt, hogy „átmeneti időre" elfogadni látszott azt a gondolatot, az egyesült Németország a NATO tagja légyen. Előbb azonban rögzíteni kell az új európai biztonsági rendszer kereteit, s ha e tekintetben sikerül megoldást találni, akkor az átmeneti időszak is lezárulhat. Az új biztonsági rendszert a harmincötöknek kell kialakítaniuk, föloszlatván a katonai tömböket.
Jazovot Rómában tájékoztatták a NATO változó stratégiájáról, és sürgették, hogy az Atlanti Szervezet és a Varsói Szövetség mielőbb állapodjék meg Bécsben. Az egyezség azért késik, mert Moszkva lefékezte a tárgyalásokat, miután bizonytalanná vált a német egyesülés katonai részletei miatt, de azért is, mert Magyarország és Csehszlovákia fontolgatja a kilépést a VSZ-ből. Minő Martinazzoli olasz miniszter közölte Jazovval, hogy a hagyományos fegyvereknél meglevő szovjet fölény fölszámolását feltételnek tekintik az európai rendszer további alakításához.
TÖRTÉNELMI PÉLDÁKKAL ÉRVELT a nyugatnémet kancellár az Interparlamentáris Unió leszerelési konferenciáján; Azt fejtegette, hogy az egységes Németországnak a NATO-ban kell maradnia, s a területén amerikai csapatoknak kell állomásozniuk, de ezeket az erőket nem tolnák át a mai NDK térségébe. Kohl azt mondta, hogv nem szabad megengedni egy második Versailles-t, Németországnak szövetségi kötelékekkel kell kötődnie Európához.
Ugyanezekről a kérdésekről beszélt a Pravdában a NATO főtitkára. Ez volt az első eset, hogy az SZKP központi lapjában szót kapott az Atlanti Szövetség ilyen magas rangú képviselője. Wörner úgy fogalmazott, hogy a NATO-nak nincs szüksége ellenségekre, s a Szovjetunióban nem tegnapi ellenfelét, hanem jövőbeni partnerét látja. Fölhívta a figyelmet arra. hogv a szovjet reformok okozta belső problémák kockázati elemeket is magukban hordoznak, s mert a NATO a stabilitás megőrzésére törekszik, kész előmozdítani a változásokat a térségben. Kitért arra is, hogy az Atlanti Szervezet is módosulások előtt áll, az európai helyzet átalakulásával összhangba kell hozni a katonai stratégiát is, a minimális védelem elvének megfelelően. Hang-: súlyozta, hogy az európai tagországok nagyobb szerephez juthatnak a NATO-n belül. Wörner szerint Németország NATO-tagságával csak nyerne a Szovjetunió. Egyrészt növekednék a stabilitás, másrészt Moszkva partnerekre lelhetne az Atlanti Szövetség tagállamaiban.
(B. M.)
A francia elnök nem foglal! állási Németország katonai hovatartozásáról
Moszkvából jelenti az MTI: Németország egyesítése és az azzal összefüggő kérdések alkották e szovjet és a francia elnök pénteki tárgyalásainak napirendjén szereplő témák hetven százalékát. Ez derült ki Mihail Gorbacsov szavaiból. A Szovjetunió elnöke Francois Mitterrand francia köz-társasági elnökkel közösen tartott pénteken a tárgyalások után sajtóértekezletet. Mitterrand pénteken délután érkezett Moszkvába villámlátogatásra.
A két államfő szavai szerint mindenekelőtt az egységes Németország politikai-katonai hovatartozását, valamint az új európai biztonsági rendszert érintették. Mitterrand arra emlékeztetett, hogy Németország ma a két európai tömb határa mentén van kettéválasztva. Az esetleges NATO-tagsággal kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy sokan ezt olyan kész ténynek tekintik, mintha Németország egyesülése is megvalósult volna. A hovatartozás kérdése ma még nincs eldöntve.
Franciaország fontosnak tartja, hogy a jövőbeni NATO-tagsággal járó egyensúlytalanságot szüntessék meg. Mitterrand — bár érzékeltette, hogy elfogadhatónak tartja a német NATO-tagságot — nem foglalt állást nyíltan e kérdésben.
Gorbacsov kulcskérdésnek nevezte az egységes Németország jövőjének alakulását. Kijelentette: — Az egységes Németország jövőjéről maguknak a németeknek kell dönteniük, de e döntés meghozatalakor nagyon sok külső szemponttal is számolni kell.
Gorbacsov arról beszélt, hogy a német NATO-tagság egy fontos stratégiai ponton felborítaná a kialakult egyensúlyt. — Az egyebek között Helsinki és Bécs nevével összefonódó európai folyama-
tok az egyensúlyhiány foglyaivá válhatnak — érvelt Gorbacsov. Lehetséges megoldásokat felvázolva kérdezte a szovjet államfő: Miért ne lehetne az egységes Németország — Franciaországhoz hasonlóan — csak a NATO politikai szervezetének tagja? Vagy miért ne lehetne Németország egyidejűleg mindkét európai tömb tagja?
Mitterrand egyetértett azzal, hogy a kérdésről a végső döntést a német népnek kell kimondania. Szükségesnek tartotta, hogy kellő garanciát kapjon mind a Szovjetunió, mind a többi olyan ország, amely átélte két világháború borzalmait. Emlékeztetett rá, hogy már a berlini fal ledőlésekor sürgette a határok garanciáit. Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy békés szerződéses formában zárják le végleg a II. világháborút és az azt követő időszakot.
E téma kapcsán Gorbacsovnak felidézték egy kérdésben azt a korábbi kijelentését, amely szerint, „ha Németország egyesül, akkor az én székemben egy tábornok fog ülni". A szovjet vezető szemmel láthatóan nem örült a kérdésnek, válaszra sem méltatta, csupán annyit mondott: a Szovjetunióban a tábornokoknak éppen akkora beleszólásuk van a leszerelési kérdésekbe, mint az Egyesült Államokban.
Részletesen volt szó Litvánia problémájáról is. Gorbacsov azt hangoztatta, hogy a kérdés a Szovjetunió belügye, s ez fontos az álláspontok tisztázásához. A megoldást alkotmányos keretek között kell megtalálni. Mint mondta, a szövetségi kapcsolatok megújítása közben számolni kell az ügy politikai és lélektani ösz-szetevőivel is. A litván vezetés március 11-i és azóta tett lépéseit szeparatistának minősítette, s bí-
»A Wallenberg-gyilkosság
tárgyában«
Üj, eddig ismeretlen tényeket tár fel az a riport, amely mai számunk 11. oldalán, Budapest, 1952—53 feleimmel, A szovjet titkosrendőrség ->a Wallenberg-gyilkosság tárgyában- kirakatpert készített elő cím alatt jelenik meg. Mindmostanáig a legsűrűbb homály vette körül az aljas indokból összetákolt peranyagok közül azt a konstrukciót, amelyet a szovjet titkosszolgálat
koholt, és magyarországi kiszolgálóinak hathatós segítségével konkretizálni akart 1952 —1953 folyamán Budapesten. Vélhetően csak Berija és bűntársai végérvényes kikapcsolásával a kezdeményező szovjet szervek éléről következeit be a fordulat: 1953 végén váratlanul eltávolították az AVH börtönéből azokat, akik a „vizsgálat” gyötrelmeit túlélték.
rálta a függetlenségről szóló döntés meghozatalának körülményeit is. Mint mondta, az ügyben a szovjet vezetést nagy — bár nem határtalan — jó szándék vezérli.
Mitterrand arról beszélt, hogy a század első felében Párizs elismerte az önálló litván államot, s nem ismerte el öt évtizeddel ezelőtti bekebelezését. Ezen jogi álláspont fenntartása mellett azonban számolni kell azzal, hogy öt évtized eltelt, s Litvánia a Szovjetunió része lett. A francia elnök végezetül megerősítette, hogy Pá-
rizs ebben az esetben is a politikai tárgyalásos megoldást támogatja.
Eduard Sevardnadzéval tárgyait pénteken a szovjet fővárosban a francia külügyminiszter. Roland Dumas Francois Mitterrand köz-társasági elnököt kísérte el moszkvai villámlátogatására.
Az eszmecsere témái között szerepelt a helsinki folyamat fejlődése, az európai együttműködési és biztonsági rendszer, valamint az 1990-es európai csúcstalálkozó előkészítése.
Antall Józseí találkozóra készül Helmut Kohllal
Az MTI jelenti: A Német Katolikusok Központi Bizottságának meghívására Antall József miniszterelnök szombaton és vasárnap nem hivatalos látogatást tesz Nyugat-Berlinben. Részt vesz a német katolikus egyházak képviselőinek kétévente megrendezés-
re kerülő összejövetelén, ennek keretében pódiumbeszélgetést folytat Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. A magyar kormányfő várhatóan találkozik Richard von Weizsáckerrel, az NSZK szövetségi elnökével is.
i\em szabad megengedni eg> második Versailles-t
— mondta n bonni kam-Hlár a/ IPI' kanbrrnriáján
Bonnból jelenti az MTI: Helmut Kohl. az NSZK szövetségi kancellárja az Interparlamenhj-ris Unió, az IPU leszerelési világkonferenciája alkalmából, a tanácskozás záróülésén tartott beszédében pénteken megerősítette az eljövendő egyesült Németország NATO-tagságának szükségességére vonatkozó álláspontját, s kiállt azért is, hogy az Egyesült Államok és Kanada továbbra is tartson csapatokat Európában.
Egyidejűleg azonban kötelező érvénnyel megígérte, hogy az egységes Németországban a nyugati szövetség berendezéseit és csapatait nem fogják előretolni az NDK mai területére. A kancellár a történelem első és legfontosabb leckéjének nevezte azt, hogy Európa békéjét, stabilitását és biztonságát mindig csak úgy lehetett szavatolni, ha Németország, mint Európa szívében elterülő ország, szomszédaival szoros kapcsolatokat ápolt, ha velük rendezetten érintkezett, és ha a kölcsönösség egymást gazdagító viszonyában élt.
— Ha ellenben kérkedő elva-kultságból vagy bűnös megszállottságból nacionalista különutat választott, vagy ha vesztett háborúk után az egykori ellenfelek elszigeteltségbe kényszerítették, az egyenes következmény békétlenség, stabilitáshiány és bizonytalanság volt egész Európára nézve. A szenvedéstől kísért történelem csak egy következtetést enged meg: nem szabad megengedni egy második Versailles-t. — A kancellár köszönetét fejezte ’kf Gorbacsov elnöknek azért, hogy
ő is < tott.
következtetésre ju-
Ezért — mondotta Kohl — még csak gondolni sem szabad arra, hogy az egyesült Németország bármiféleképpen semleges, demilitarizált, szövetségen vagy tömbön kívüli legyen. — A transzatlanti kapcsolatokat mind a németek, mind Európa szemszögéből létszükségletnek minősítette. — Csak a NATO teremthet Európában tényleges egyensúlyt — jelentette ki a kancellár.
Washingtonból jelenti az MTI: Eduard Sevardnadze genfi tárgyalásaikon megerősítette, hogy a Szovjetunió is érdekelt a hagyományos haderőcsökkentési tárgyalások mielőbbi befejezésében. Ezt jelentette ki Washingtonban Hans-Dietrich Genscher. Az NSZK külügyminisztere pénteken több órán át tárgyalt amerikai kollégájával, James Bakerrel, s utána mindketten teljes egyetértésüket hangoztatták a sajtó előtt. A bécsi tárgyalások mellett az európai változások és a német egységről folyó „4t 2"-es megbeszélések voltak napirenden.
Baker aláhúzta, hogy Sevardnadze legutóbbi moszkvai tárgyalásaikon ugyancsak a bécsi szerződés mielőbbi megkötése mellett szállt síkra. Ezért is várható, hogy a kérdés előtérben áll majd a jövő heti csúcstalálkozón — tette hozzá Genscher. Az NSZK külügyminisztere egyébként megerősítette, hogy a nyugatnémet kormány egyik magas rangú képviselője Moszkvában tárgyal a német egyesülés gazdasági kihatásairól.