﻿Ára:
(>.50
forint
Mai mellékletül!!;: Ajánló júniusra
Magyar Nemzőt
1990. májuk 20. Lili. évfolTam
12.1. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Kapcsolatok
Trianon közelgő évfordulója előtt
Az eligazodási zavar egyik oka, hogy változott a rendszer, és sok állomáson megszakadt az összeköttetés; új vonalakra is szükség volna, de még azt sem tudni, hogy hová vezetnek. Csak a személyes kapcsolatok alakulgatnak. Az ügyesen helyezkedők tudják, hogy kinek van és lesz szava. Ismerkednek velük, teszik nekik a szépet, hivatkoznak rájuk. A befolyásos emberek is elobb-utóbb megtalálják egymást, és — tekintet nélkül a pártállásra — a kéz a jövőben is kezet
Eligazodási zavaruk a már létező és az alakuló — parlamenten kívüli — társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek, társaságoknak, szövetségeknek van. Kihez forduljanak? Az államigazgatásnak egyelőre legfeljebb annyi az ereje, hogy tudomásul vegye a létezésüket. Hátterük, kapcsolatuk csak a vallásos egyesületeknek van. A kisebb-na-gyobb szervezetek kapaszkodókat keresnek. A képviselők megannyi levelet kapnak közérdekű magánügyekben; a sajtótól elvárják, hogy ismertesse a programjukat; jelesül, hogy milyen érdekek és értékek szószólói. A nyilvánosságtól nemcsak új tagok jelentkezését remélik, hanem azt is, hogy megteremti a kapcsolatot az „il-letékessel''. ö azonban még gyakorta ismeretlen, ijletőleg tájékozatlan; nem sejti, hogy hozzá tartozik-e az új szervezet vagy sem. Mert sokfajta érdeklődés, élethelyzet tömörít embereket, és e társaságok nem illeszkednek a tanácsoknál megszokott profilokhoz. Ugyan hová tartozhat az Optimisták Klubja, az amatőr írók, költők társasága vagy az Emberi Értékekért Egyesület, és mindazok az új szervezetek, amelyek a maguk elképzelése szerint tartalmasabb életet ígérnek? Amit ma az államigazgatás kultúraként értelmez, abba a körbe aligha illeszthető a munkájuk. Nyilván nem mindegyikkel lehet, nem mindegyik akar együttműködni, de esélyt kell adni mindahánynak. A többi szerveződéssel egyenlő esélyt.
A rendszerváltás előtt a társadalmi szervezetek ismerték a címzettet. Akitől segítséget kértek, akitől intézkedést vártak — nemegyszer hiába. Az az elv is érvényesült, hogy ha az ügyben nincs illetékes, akkor ügy sincs. A pártállam — a társadalom differenciálódásától függetlenül — felülről lefelé építette a tömegszervezeteit. Aszerint, hogy milyen érdeket (és milyen mélységben) ismert el. hozta létre azokat, vagy járult hozzá egyesületek alakításához. Ily módon eleve korlátozta a teendőiket. Jó ré-^ szűkét amúgy is ..központilag" határozta meg. A tömegszervezeteknek jobbára üzenetközvetítő szerepük volt; a tagság problémáit továbbították a pártnak, a kormánynak, legtöbbször lemondva az érdekek nyilvános ütköztetéséről. Az előterjesztés elsikkadását. visz-szautasítását pedig tudomásul vették. Mindezek ellenére a helyi társadalmakban a különböző szervezetek vagy az ösz-szefogó lakosság sok értelmes, emberséges cselekedettel büszkélkedhetett. Vendéglő nem lévén például megszervezték, hogy főzzenek az öregekre. Kifestették az óvodát, megannyi földmunkát elvégeztek az útépítéshez, a csatornázáshoz. Az ilyen jó szokások megőrzendők.
A régi mechanizmus eleve nem lett volna alkalmas arra. hogy a civil társadalom remélt önszerveződésenek az útját egyengesse, es a különböző ér-
dekek kifejezésének és érvényesítésének demokratikus esélyét megadja. De új mechanizmus még nincs. Miként Piran-dellónál, a szerepek kerestek szerzőt, akként nálunk az érdekek keresnek megfogalmazót, illetőleg színpadot és sikert. Ám nemcsak az eddigi elhallgattatott érdekek, hanem a megszólaltatottak is. A megújuló társadalmi szervezetek, nyilatkozataik szerint, továbbra is kiállnának mellettük. Ügy tetszik, azonban, hogy ők sem tudják, hol és hogyan. Nemcsak a külső körülmények tisztázatlansága és tagságuk egy részének bizalmatlansága miatt nem lelik a helyüket, hanem azért sem, mert megszűnt a régi kényelmük, akár a problémák átpasszolásában, akár a működési feltételekben.
Hogy-hogy nem: az új szervezetek is nagyobb kényelmet reméltek. Az indulás terheit az államigazgatásra hárítanák. Gyakran hivatkoznak az egykori tömegszervezetek kiváló állami ellátására. Nem hinném azonban, hogy bármely szinten a költségvetés feladata volna eltartani az egyesületeket, klubokat, társaságokat. De az önkormányzat támogathat — miként külföldön — olyan rendezvényeket és tanfolyamokat, humánus programokat, amelyek a helyi és az országos politikával összecsengenek. Egyébként az új szerveződéseknek önerőből kell boldogulniuk. Am miből fedezzék a helyiségbért, a programokat ismertető kiadványokat, a meghívókat? A tagdíjak nem fedezik a költségeket. Külföldön a nagyobb politikai klubok köteteket, folyóiratokat adnak ki. A nagyobbak és kisebbek tájékoztatóikon, meghívóikon hirdetéseket jelentetnek meg. Előadás-sorozataikra bérletet, rendezvényeikre belépőjegyet kell váltani. Egy nyugati kisvárosban a háziasszonyok szervezetének a gázművek ad otthont, ahol egyben a különböző gázkészülékek állandó kiállítása is van. Itt politikusok tartanak tájékoztatást és szakácsok főzőtanfolyamot — különös tekintettel a gáztűzhelyek energiatakarékos használatára. Hasonló megoldások nálunk is lehetségesek. Egy szervezet létesítése tehát eleve az apparatcsikokétól eltérő magatartást igényel. Üzleti érzéket, a lélek kiszabadítását a pater-nalizmus nyűgétől, a mindent készen kapni illúziójával való leszámolást.
Az államigazgatás bizonyára aszerint osztályozza a szerveződéseket, hogy milyen hasznukat látja. Ezt a szempontot is másként kell értelmeznie, mint eddig. Mert lehet, hogy azok, akik a lélek épülését írták a zászlajukra, árokásásra nem alkalmasak, de a társadalmi szolidaritás megerősítésében részük lehet. Ez is értékelendő. Miként az emberi érdeklődés sokfélesége is. De osztályozni kell a társadalmi szervezeteket aszerint is. hogy melyik döntés előkészítésébe kell bevonni őket. Arról nem is szólva, hogy nálunk is létrejöhet a polgári kezdeményezések mozgalma, és az egyesületek is élnek javaslatokkal.
A helyi társadalmakban az élet diktálja a kapcsolatok megteremtését. Országosan is ki kell alakítani ezeket. S ha egy-egy társadalmi probléma túlterjed egy tárca működési területén, a demokratikus országokban új intézményt hoznak létre a kezelésére. Nem a probléma létét vitatják, nem úgy szerveznek egy intézményt, hogy majdcsak rálel a feladatára.
Kővár* Judit
Antall: Párizs jobban megérti a magyar kisebbségek ügyét
Ellátási ostromállapot Moszkvában, fegyveres összetűzés Jerevánban
A külpolitikai helyzet
A DIPLOMÁCIAI BEMUTATKOZÁST is megejtette a hét -végén az újonnan alakult magyar kömény feje és több minisztere. Jelképes, hogy Antall József — egy jóval korábbi meghívásnak eleget téve, de már miniszterelnökként — Nyugat-Berlinbe látogatott, míg Jeszenszky Géza Becsben Alois Mock osztrák külügyminiszterrel, majd az „ötök" értekezletén vasárnap Ausztria, Olaszország, Csehszlovákia és Jugoszlávia képviselőjével találkozott, hogy azután Nagvcenken végül Antall lássa vendégül a politikusokat. Az osztrák, a nyugatnémet és a svájci pénzügyminiszter szokásos évenkénti eszmecseréjén közben csehszlovák kollégája*társaságában Rabár Ferenc pénzügyminiszter is részt vett, aki Václav Klausszal egyetértésben azt hangsúlyozta, hogy sem Budapest, sem Prága nem akar „kérelmező” lenni Nyugaton, hanem a piacgazdaság kifejlesztésével, megfelelő gazdaság-politikával kedvező belső feltételeket kíván teremteni a nyugati vállalkozók befektetéseihez.
A Kyodo japán hírügynökségnek adott interjújában a magyar kormányfő ugyancsak a gazdasági szerkezetváltás iránti eltökéltségét hangoztatta, kiemelve, hogy a külföldi adósságok törlesztését minden körülmények között folytatni fogjuk. A nyugat-berlini jégcsarnok-ban szombaton tartott előadásában Antall a Magyarország előtt álló három kihívás' között említette meg a szociális piacgazdaság Ludwig Erhard szellemében történő bevezetését, hozzátéve, hogy a kormány ez ügyben nem lóg belemenni kompromisszumokba. Emellett Antall József az új társadalmi struktúrák, intézmények és szabályok létrehozását és az Európához való felzárkózást minősítette a legjelentősebb kihívásnak. Cáfolta, hogy Magyarország csatlakozási vágyának elsősorban' anyagi, gazdasági mozgatórugói lennének, mindenekelőtt a politikai, történelmi és érzelmi motívumokat találta meghatározónak. A magyarországi békés fordulat jellegzetességeit elemezve Antall rámutatott: a régi rendszer kiszolgálói el fogják tudni érni, hogy á történelem enyhébben bírálja el súlyos felelősségüket saját népük évtizedeken át tartó elnyomásáért. A keresztény kötelesség, o megbocsátás rájuk is érvényes.— szögezte le a miniszterelnök, aki a többi hasonló helyzetben levő kelet-európai országgal egyetemben, hazánk legfőbb támaszának is az emberek Istenbe és önmagukba vetett hitét, reményét, az irántuk megnyilvánult szolidaritásból fakadó bizakodást nevezte. Egy kérdésre válaszolva Antall kijelentette, hogy kormánya a kereszténységet az európai népek integrációja kovászának tekinti. Valótlannak értékelte ugyanakkor azokat az állításokat, amelyek szerint az MDF-ben zsidóellenes, antiszemita áramlatok léteznének. Viharos tapsot váltott ki Antall azon történelmi párhuzama, amelyben báró Eötvös József másfél évszázaddal ezelőtti megállapítását — A magyar függetlenség a német egységtől függ — azzal egészítette ki: A német egység a magyar függetlenségtől függött.
A SZOVJET—AMERIKAI CSÜCSTALÁLKOZÖ egyik legfontosabb témája lesz egyébként a leendő egységes Németország politikai-katonai hovatartozása. A Time magazinnak nyilatkozva Mihail Gorbacsov megismételte azt a módosított szovjet álláspontot, amelyet néhány napja a francia államfőnek is kifejtett. Eszerint tehát Moszkva hajlandó lenne megfontolni a német NATO-tagság elfogadását, amennyiben az egységes Németország státusa az Atlanti Szövetségben azonos lenne a Franciaországéval, vagyis nem venne részt a NATO integrált katonai szervezetében. A szovjet elnök figyelmeztetett: ha a Nyugat ragaszkodik a nagy Németország teljes körű NATO-tagságához, rákényszerítheti Moszkvát arra, hogy felülvizsgálja az európai enyhülési folyamathoz való hozzáállását. Miközben Gorbacsov célzott arra, hogy az e heti csúcson közeledhetnek a felek nézetei a németkérdésben. Genscher nyugatnémet külügyminiszter díszdoktorrá avatása alkalmából a Georgetown-egyelemen, beszédében Németország NATO-tag-sága mellett érvelt, tudomást sem véve az új szovjet indítványról. Alekszandr Jakovlev, Gorbacsov jobb keze, az amerikai NBC-tévében viszont úgy tolmácsolta Gorbacsov „engedményét”, hogy ezáltal az egységes Németország politikai szempontból mégiscsak egyszerre lenne a NATO és a VSZ tagja. Jakovlev amúgy igen sikeresnek jósolta a Bush—Gorbacsov megbeszéléseket, miként a szombati Pravda is derűlátással számolt be a hadászati támadófegyverek csökkentéséről folyó tárgyalásokról. A szovjet pártlap a szovjet küldöttségvezetőt idézve közölte, hogy a litvánprobléma egyáltalán nem zavarta meg a tárgyalások menetét. A Krasznaja Zvezda már csalódottabb hangon arról az értesülésről tájékoztat, hogy a két fél nem a tervezett 50, hanem csupán 30—35 százalékkal mérsékelné hadászati támadó fegyverzetét. „Gearge Bush és Mihail Gorbacsov három napot tölt majd Európa jövője és az amerikai—szovjet viszony megvitatásával — jegyezte meg a brit The Sunday Times. — A durva tény azonban az, hogy többé egyiket sem diktálhatják: az előbbit N.vugat-Európa kancelláriáiban fogják eldönteni, az utóbbit meg Moszkva és Leningrád utcáin."	(V. L.)
A magyar kormányfő hazarrkr/cll Xyugaí-Ileriinból
Kolil kim*ríni hazánk az í vli/ril teljes jogú lf|iíja l«*h€»t az EGK«nak
Antall József repülölérl nyilatkozata
Budapestről jelenti az MTI: Antall József miniszterelnök vasárnap délben a menetrendszerinti berlini Malév-járattal hazaérkezett Nyugat-Berlinből, ahol a Német Katolikusok Központi Bizottságának meghívására részt vett a 90. Német Katolikus Kongresszuson. A miniszterelnök a Ferihegyi repülőtérről helikopterrel folytatta útját Nagycenkié, hogy eszmecserét folytasson az Alpok—
Duna Együttműködés tagországainak miniszterelnök-helyetteseivel, ám előtte rövid interjút adott magyar újságíróknak.
Antall József elöljáróban elmondta, hogy útjának egyik legfontosabb eseménye az a beszélgetés volt. amelyet Helmut Kohl szövetségi kancellárral folytatott. Az eszmecserén mindenekelőtt Magyarországnak Európához fűződő kapcsolatairól volt szó. Kohl
reálisnak vélte, hogy hazánk 1992-t követően, még az évtized végéig teljes jogú tagja legyen az Európai Gazdasági Közösségnek. Ez természetesen nemcsak rajtunk múlik — fűzte hozzá Antall József —, hanem a Közös Piac belső szervezetén, a tagállamok belső viszonyain. És azt is figyelembe kell venni, hogy még Ausztria sem csatlakozott, nekünk pedig nyilvánvalóan csak azután lesz esélyünk a tagság elnyerésére.
Antall József szólt arról is. hogy sikerült találkoznia Lothar de Maiziere-rel, az NDK miniszter-elnökével, akivel áttekintették a két országot érintő kérdéseket és megállapodtak például abban, hogy a varsói paktummal összefüggésben koordinált álláspontot alakítanak majd ki. Egyetértettek abban is, hogy — mivel teljesen új helyzetet teremt a német valutaunió — a két ország felülvizsgálja összes eddigi gazdasági szerződését. Az NDK továbbra is egyik fontos gazdasági partnerünk marad — folytatta Antall József.
A külkapcsolatokról szólva egyébként leszögezte: a magyar kormány különösen fontosnak tartja a német kapcsolatokat, ám ez nem jelenti azt, hogy más országokkal ne törekedne jó együttműködésre. Egyre intenzívebbek a magyar—francia kapcsolatok, ezt jelzi például, hogy a romániai kérdésben szinte először a történelemben Franciaország nagyobb összhangot alakított ki Magyarországgal, mint Romániával. De a brit és az olasz kormányzat is maximálisan támogatja az új magyar kormányt.
Végül a legközelebbi diplomáciai eseményekről ejtett néhány szót a miniszterelnök. Mint mondotta: az már biztos, hogy június
21-én utazik hivatalos bonni látogatásra, és ez útja során több nyugatnémet várost is érint majd. Ugyancsak június végén tesz eleget egy francia meghívásnak, sőt kilátás van — egyelőre időpont nélkül — egy moszkvai látogatásra is. Hamarosan Magyarországra érkezik a finn miniszterelnök, és szó van a lengyel miniszterelnök látogatásáról is. Nem kizárt ez sem, hogy időközben sor kerül egy
olyan nemzetközi tárgyalásra, melynek napirendjén a Varsói Szerződés szerepel.
Berlin, május 27.
Ahogy az amerikaikhoz hasonlóan. immár a németek is mondják. ..ellopták a sliowt" Antall Józseftől, amikor első miniszter-elnöki útján a hét végén Berlinben járt. A 90. német katolikus gyűlés több mint százezer keletéi nyugatnémetet megmozdító többnapos rendezvénysorozata olyan vendégekkel szolgált, mint Weizsacker nyugatnémet szövetségi elnök, Kohl kancellár és más bonni politikusok, s a külföldi vendégek közül a legnagyobb figyelem a litván miniszterelnök-asszonv látogatását kísérte. Antall József fellépésről csak a legalaposabb újságok emlékeztek meg részletesebben, s annak sem volt különösebb visszhangja, hogy egy nap leforgása alatt mindkét német kormányfővel négyszemközti- megbeszélést folytatott.
Magyar szemmel nézve ez persze nem változtat azon, hogy U2 új kormányfő első külföldi útja Berlinbe vezetett. Hogy ez az új kormány új külpolitikai orientációját jel/i-e, arra Antall József kitérő választ adott a magyar újságíróknak, mondván, hogy a meghívást már hónapokkal ezelőtt megkapta a katolikus rendezvényre, ígv a hét végi, nem hivatalos látogatás nem ilyen szempontból értékelendő. Ugyanakkor bejelentette, hogy június 21-én hivatalosan is Bonnba látogat, vagyis Németország nyilván előkelő helyen szerepel a fontossági sorrendben. Antall József kilátásba helyezte, hogy a magyar külképviseleteket német földön megerősítik, és egyelőre meg nem határozott városokban új konzulátusok megnyitása várható. Hamarosan szakértők tárgyalják meg. miképpen lehet az NDK-val fennálló hagyományos kapcsolatokat a német gazdasági és valutaunió után is megőrizni. Ezt mindkét oldalon fontosnak tartják. Antall József abban is bízik, hogy az NSZK nemcsak az NDK-val lesz elfoglalva, hanem komoly segítséget nyújt a többi között Magyarországnak is.
(brdö)
Munkatársunk telefonjrlrntrsr
A magyar külpolitika réljait elemezte a miniszterelnök
Bécs—Nagycenk, május 27.
„A magyar külpolitika kiegyensúlyozott, a kapcsolatok szélesítésére törekszik” — hangoztatta Antall József vasárnap délután Nagycenken, ahol a Duna—Adria „ötszögcsoport" tagországainak a miniszterelnök-helyetteseit fogadta, akik aznap délelőtt Bécsben tanácskoztak az öt tagállam együttműködésének a fejlesztéséről. A magyar kormányfő, aki a hét végén a német vezetőkkel tárgyalt Berlinben, azt mondta az újságíróknak a Széchenyi-kastély kertjében, hogy sohasem titkolta: „számunkra rendkívül fontos Ausztria, mint szomszéd és az NSZK, amely a legjelentősebb nyugati gazdasági partnerünk". Az egyesített Németország Európában rendkívüli gazdasági és politikai súllyal rendelkezik majd. „Mi — szögezte le — az egyesített Németországtól egyáltalán nem tartunk, s a német egységnek az első pillanattól kezdve hívei voltunk. A megbeszéléseket követően Kohl kancellárral és de Maiziere NDK-beli kormányfővel még jobb esély van a kiváló együttműködésié,"
Magyarország azonban arra törekszik, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a kapcsolatai, tette hozzá Antall József, utalván arra, hogy a francia kormány az utóbbi időben különleges érdeklődést tanúsít hazánk iránt, s nemcsak pénzügyi értelemben, hanem a magyar kisebbségek ügyében is. amel.voen Párizs igen pozitív szerepet vállalhat. De az angol—ma-gyai kapcsolatok is nagyon jól alakulnak, s az Egyesült Államok szintén támogatja az új magyar kormányzatot. Igen hasznos volt amerikai útja. mondta, amelyet Jeszenszky Gézával együtt tett. s Göncz Árpád is kedvező benyomást keltett az óceán túlsó partján. A japán miniszterelnök is támogatást ígért. Antall József megjegyezte ugyanakkor, hogy támogatást kell szereznünk az európai egységszervezelekhez való csatlakozásunkhoz. Kohl kancellár megígérte, hogy előmozdítja ügyünket. Riegler osztrák alkan-cellár az EFTA-tagsággal bíztat, miközben „közös célunk a Közös Piac" Az olasz küldöttségvezető pedig eppen Nagycenken ismételte meg. hogy a római vezetés is