﻿<i.50
forint
Magyar Nemzet
Kedd
1990. május 29. Lili. évfolyan 124. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
S&ubtul préda ?
Az Írásjelek sorában utóbbi időben kitüntetett szerephez jutott a kérdőjel, és bármennyi erőfeszítés is tapasztalható a bizonytalanságok, kétségek eloszlatására, egy darabig még bizonyára kellemetlen kísérője lesz életünknek.
A kormányalakítást, a kormányprogram formálódását megelőző időszakban újraéledtek azok a feszültségek is, amelyek — mondhatni — évek óta kísérői az építésügynek, a területfejlesztésnek, a településpolitikának és az építészetnek. Feloldásukhoz, a megnyugtató rendezéshez nem járult hozzá a hajdani ÉVM megszüntetését követő átszervezés sem. Szorosan összetartozó területeket különítettek el, és ez tovább nehezítette a rég vajúdó problémák egyértelmű, dinamikus megoldását.
Az épített emberi környezet egyrészt elszakíthatatlan a bennünket körülvevő természettől, másrészt viszont olyan egymásra épülő, egymástól el nem választható, csakis összehangoltan művelhető tevékenységek eredménye — rosszabb esetben csődje —, amelyek az eddiginél jóval nagyobb figyelmet érdemelnek. Felmérhetetlen a veszélye annak, ha e komplex feladatok kikerülnek a nemzet, a társadalom ellenőrzése alól, ha szabad prédáivá válnak az önös érdekek különböző, még oly divatos köntösben megjelenő, a köz érdekeit jélresöprő, elhamarkodott „akcióinak”.
Még mielőtt bárki is a köz-pontosítás, a monolit hatalmi struktúra utóvédharcosainak vélné mindazokat, akik az épített környezet, az építésügy, az építészeti kultúra kérdőjeleire csupán a kormánytól és az immár hivatalukba lépett új miniszterektől várják a választ, csak néhány témát említek, amelyek aligha nélkülözhetik az irányt szabó értelmet, az össznemzeti érdekek markáns, szervezeti megjelenítését sem.
Az átgondolt, más ágazatokkal összehangolt területrendezés és -fejlesztés, a településtervezés, az építészeti örökség megóvása, a műemlékvédelem a település- és tájrehabilitáció mind gyötrőbb lemaradásainak felszámolása, az építészeti-műszaki tervezés sokasodó gondjai, maga az építési tevékenység és a vele összefüggő szabályozások olyan feladatok, amelyek gyakorlati megvalósulása, annak mikéntje a gazdaságikulturális kibontakozás szerves része. Nemzeti kincseink célratörő, egy ország erőforrásaival való ésszerű gazdálkodás jegyében fogant megőrzését, gyarapítását hivatott szolgálni.
S akkor még nem is szóltam, — pedig talán egy emberközpontú kormányprogrammal mindennél előbbre valóbban összecseng — az emberek közérzetét, életminőségét meghatározóan befolyásoló keretekről, az épített környezet fontos eleméről, a lakásokról, az otthonteremtés mind kilátástala-nabbnak rémlő gondjairól, a lakáspolitika helyi, önkormányzati szinteken aligha megoldható, gyökeresen új alapokra helyezéséről. Ebben — és ez a nálunk sokkal jobban álló országok tapasztalatain alapuló vélemény — aligha lehet önálló, értő, e kérdésekkel mélyrehatóan foglalkozó szerv nélkül előrelépni.
A településrendszer fejlesztése, az „újjáépülésünk” alapjául szolgáló infrastruktúra óriási lemaradásainak a felszámolása, a hátrányos helyze-
tű területek felzárkóztatása, a lakáspiac mielőbbi létrehozása olyan koordinatív irányító szervet igényel, amelyről széles e világon egyetlen állam sem mond le, ám amelynek kontúrjai ma még csak igen halová-nyan sejlenek föl.
Az építésügy a legjobb helyre — amennyiben ennek feltételei az építész miniszter sze-| mélyén túl is megteremtődnek i —, valószínűleg az eddiginél tágab'ban értelmezett Környezetvédelmi Minisztériumban kerülhet. A tárca képe most van kialakulóban, és nem le-' hét rossz néven venni, ha so-i kákát kétségek is gyötörnek.
| Mindenesetre hallottunk olyan elképzelésekről, miszerint egy olyan koordinatív irányító szervezetre (is) szükség volna, amely politikailag semleges, független az egyes hierarchikus szintektől, s ezek között egyeztető szerepet tölthetne be. Országos Területrendezési és Közérdekű Munkák Tanácsának hívnák, és kezdeményező, cselekvő részvételt vállalna minden olyan nagyobb szabású, nagyobb közösséget érintő munkában, amelynek anyagi forrása is a legszélesebb rétegek pénzéből táplálkozik. Jól bele tudna illeszkedni egy korszerű államigazgatási szervezetbe, szoros kapcsolatot építve ki az önkormányzatokkal, részvételre kérve föl a különböző érdekeket megjelenítő kamarák, egyesületek és más testületek képviselőit is.
Egybecseng ez az elképzelés a főépítészi kollégiumnak Wekler Ferencihez, az ország-gyűlés önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottsága elnökéhez írt levelével is. A főépítészek, akik részben önkormányzati, részben szakhatósági munkát végeznek, a rájuk bízott területen felelős indukáló szerepet töltenek be, ezért függetlenségük megőrzése közös érdek. Felelősségtől áthatott írásuk minden sora megszívlelendő. Hely híján csak néhány részletét idézhetem:	„Meggyőződésünk,
hogy a megalakuló önkormányzatoknak egyik legalapvetőbb feladata lesz illetékességi rületük felhasználásának, ren dezésének egyértelmű szabá lyozása, amely tulajdonaik ha tékony működtetésének, az ön-kormányzat gazdálkodásának és az ott élők életminőségének is fontos befolyásolója ... Az állampolgárok építéshez való jogának biztosítása mellett, de a területekért való küzdelem farkastörvényei ellenében szükséges, hogy a társadalom törvényhozási szinten biztosítsa a települések harmonikus fejlődése és a kulturált környezetalakítás feltételeit... Szükség van továbbá arra, hogy a magyarországi polgári hagyományok folytatásaként a települések rendezésének irányítását konszolidált állandóságban, szakmailag igen képzett, elismert, megbecsült értelmiségiek lássák el. Ma is élnek még a Fővárosi Közmunkatanács és a vidéki városok mérnöki hivatalai, főmérnökei eredményes tevékenységének tárgyiasult bizo-tiyítékai... Környezetünk védelme, megfelelő alakítása, használata és fejlesztése érdekében alapvetően fontosnak tartjuk, hogy az ezzel kapcsolatos legfontosabb viselkedési normákat, az eltérő érdekek ütköztetésének módját és érvényesítési lehetőségeit, társadalmi érdekből szükséges korlátáit az országgyűlés törvényi szinten határozza meg.”
Komor Vilma
Vészterhes örmény évforduló
Barikádokat emelnek a jereváni utcákon
Szíria és Libanon nélkül egyezteti politikáját az arab világ
A külpolitikai helyzet
A SZOVJET—AMERIKAI CSÚCSÉRTEKEZLET, s ezzel szoros ösz-szefüggésben a Moszkvában uralkodó mind kiszámíthatatlanabb állapotok foglalkoztatták a világsajtót egy nappal az előtt, hogy Mihail Gorbacsov keddi kanadai látogatásával megkezdte volna észak-amerikai útját. Az amerikai sajtó, amely már előzetesen óriási teret szentelt a szerdán nyíló csúcsszintű megbeszéléseknek, egyöntetűen úgy vélekedik, hogy nem a hadászati leszerelés, hanem a németkérdés, Európa jövője áll majd a tárgyalások előterében. A megfigyelők másik jellemző megállapítása, hogy a szovjet elnök jóval gyengébb alkupozícióban lesz, mint fél évvel ezelőtt, Máltán. Ezért is tartotta szükségesnek Baker külügyminiszter újra hangsúlyozni vasárnap, hogy az esetleges megállapodások mihamarabbi rögzítése a legfontosabb feladat.
Megengedheti-e magának Gorbacsov, hogy akárcsak nyolc napra elhagyja a válságoktól megrengetett Szovjetuniót? — kérdezte hétfői kommentárjában a nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az újság hírmagyarázója a helyzet dramatizálásának szándéka nélkül emlékeztet a moszkvai felvásárlási hisztéria nyomán fenyegető zavargásokra, az Oroszország elnöki tisztségéért folytatott viaskodásra, a baltikumi konfliktusban megmerevedett arcvonalakra, és az ismét fellángolt, nem kevésbé vészterhes Kaukázuson túli nemzetiségi viszályra is. A Die Welt azt jegyzi meg, hogy Gorbacsov Washingtonban most első ízben már nem egy földrész, vagyis Kelet-Európa nevében szól majd.
Gorbacsov indítványára egyébként, hogy tudniillik az eljövendő Németország Franciaország példájára váljon ki a NATO katonai szervezetéből, az elemzések rendre visszatérnek. A Tiké Washington Post egyenesen tudni véli, hogy a Fehér Ház előre számított a szovjet javaslatra, s ezért máris nyomást gyakorol Párizsra: erősítse katonai együttműködését is az Észak-atlanti Szövetséggel. A Süddeutsche Zeitung kevéssé tartja átgondoltnak Gorbacsov kezdeményezését, mivel szem elől téveszti Németország NATO-ba való betagolódásának fő okát — a német katonai potenciál ellenőrzését. A Frankfurter Allgemeine ugyancsak elveti a szovjet államfő ajánlatát, hiszen, szerinte Párizs azért határolhatta el magát katonailag a NATO-tól. mert atomfegyverei vannak.
A francia sajtóból is az világlik ki, hogy a német NATO-tagság lesz Bush és Gorbacsov vitájának a középpontjában. A Libération utal arra, hogy Washington ismét gazdasági előnyökkel kecsegteti Moszkvát, amely mindazonáltal hagyott kompromisszumhoz vezető „kiskapukat”. A Le Quotidien de Paris cikkírójának is az a benyomása, hogy a szovjet elutasítás korántsem végleges, az üzleti körök lapja, a Les Echos pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy „a Nyugat nem akarja fegyverletételre kényszeríteni Gorbacsovot”. A vezető brit lapok elsősorban Gorbacsov belső nehézségeiről festenek drámai képet. Mint a The Guardian washingtoni jelentése rámutat: „A kiszámíthatatlanság érzete lengi körül a szerdán kezdődő csúcstalálkozót.” Az újság moszkvai tudósítója párhuzamot von Hruscsov és Gorbacsov között, aki „túlbuzgó elődjének sorsára juthat”, ám nem palotaforradalomtól kell tartania, mint inkább attól, hogy az ország fokozatosan kormá-nyozhatatlanná válik.
A BAGDADI ARAB TALÁLKOZÓ sem véletlenül lett Gorbacsov és Bush megbeszéléseihez időzítve. Megfigyelők szerint ugyanis a várhatóan éles vitáktól kísért tanácskozás határozott fordulatot hozhat az arab világnak a két nagyhatalomhoz, valamint az átalakulóban levő Kelet-Európához fűződő kapcsolataiban. A Szíria és Libanon részvétele nélkül megrendezett konferencia elsősorban az arab—izraeli konfliktust vizsgálja, ezen belül is mindenekelőtt a szovjet zsidóknak a megszállt területeken való letelepítését, illetve az Intifádát. Több szakértő szerint a feszültség jeleit mutató izraeli—amerikai viszony bátorítóan hathat a szélsőségesebb nézeteket valló arab államokra. Maga Samír izraeli kormányfő azt a reményét fejezte ki, hogy a bagdadi csúcs „nem önt olajat a tűzre”, és elősegíti a légkör javulását, az arab—izraeli béketárgyalások megindítását.	ÍV. L)
moszkvai Indósítónh {elenlése
Húsz feledi az áldozatok száma az örményországi összecsapásokban
Moszkva, május 28.
Hétfőn a szovjet televízió esti híradója helyszíni felvételekkel számolt be az Örményországban kialakult válságos helyzetről. Hétfőn, a függetlenség napján Jerevánban százezres tömeg emlékezett meg az ünnepről és a vasárnapi összecsapások áldozatairól. A tv-kamera tanúsága szerint az örmény főváros utcáin fegyveres csoportok cirkálnak, a rejtekhelyről felvett képek tüzelésre kész, fedezéket kereső alakokat mutattak. Jerevánból érkező, nem hivatalos információk szerint a városba vezető utakat örmény fegyveresek őrzik.
Az örmény belügyminisztérium jelentésére hivatkozva az Izvesztyija arról tudósított, hogy a vasárnapi, pályaudvar elleni támadás során tiz katona és tiszt sebesült meg, kettő közülük belehalt sérüléseibe. A támadók közül heten haltak meg. Jereván külvárosában pedig a belügyi csapatok elleni támadás során — az Izvesztyija megfogalmazása szerint — több mint tízen vesztették életüket, és tucatnyi a sebesültek száma. A TASZSZ jelentése szerint
tizenegy támadó, valamint az ezred parancsnokhelyettese halt meg az összecsapás során. A hétfő délutáni tudósítás folytatódó támadásokról tett említést, fegyverszerzési célzattal. Az éjszaka folyamán tizenegy rendőrtől vettek el fegyvert és lőszert. Mov-sziszjan köztársasági első titkár vasárnap esti televíziós beszédében rendkívül feszültnek értékelte a helyzetet, és arra szólította fel a lakosságot — írta az Izvesztyija —, hogy ne ugorjon be a provokációknak, amelyek vér-i fürdőhöz és az erőszak további terjedéséhez vezethetnek. Az Izvesztyija tudósításából nem derül ki, hogy a provokáció veszélye a belügyi csapatok részéről áll-e fenn, mindenesetre az örmény össznemzeti mozgalom vezetői is részt vettek a televíziós adásban, és támogatták az első titkár nyugalomra intő felhívását.
A helyszínen tartózkodó Satalin vezérezredes, a belügyi csapat parancsnoka a TASZSZ-nak úgy nyilatkozott, hogy az áldozatokért az „örmény terroristák fegyveres csoportjai” a felelősek. Közvetve bírálta a köztársasági vezetést is,
megemlítve, hogy a fegyveresek kihasználták, hogy a belügyi csatiatok nem avatkozhatnak be az események menetébe a köztársasági vezetés hozzájárulása nélkül. A leghatározottabb intézkedésekre van szükség a terroristák lefegyverzése érdekében, jelentette ki, s követelte, hogy amennyiben a helyi rendfenntartó szervek nem képesek erre, úgy a köztársasági vezetés a megfelelő jogi aktussal hatalmazza fel a belügyi csapatokat erre. Mint megemlítette, a belügyi csapatok egyre nehezebben türtőztetik magukat, hogy ne válaszoljanak a provokációra.
—t —r
Moszkvából jelenti a Reuter: Az örmény Népfront egyik illetékese szerint hétfőn a hajnali órákban is voltak lövöldözések Jerevánban. Az Armenpressz örmény hírügynökség egyik munkatársa a brit hírügynökség moszkvai irodáját telefonon arról tájékoztatta, hogy a délelőtti órákban tömeg gyűlt össze a jereváni operaház előtti Színház téren. A városban több helyütt leálltak a munkával, az emberek az utcákon barikádokat emelnek — jelezte az örmény újságíró.
A szomszédos Azerbajdzsánhoz tartozó, de többségében örmények lakta Karabah-hegyvidéki Auto-
nóm Területen is feszült a helyzet. A Reuter Sztyepanakertből származó értesülései szerint katonák foglalták el a karabahi köz-igazgatási székhely főbb pontjait, és a szokásosnál nagyobb számú katonai járőr cirkál a város ut-
Az Armenpressz hírügynökség az MTI moszkvai irodájának adott tájékoztatásában közölte, hogy hétfőn Jerevánban kétszáz-ezres tömeggyűlést tartottak az ellenzéki szervezetek. Élesen elítélték a véres összetűzéseket, s alapos vizsgálatot követeltek az ügyészi szervektől.
Éppen a vasárnapi véres események miatt maradt el az örmény függetlenségi nap alkalmából hétfőre tervezett nagyszabású felvonulás, és csupán kisebb megemlékezéseket tartottak. Az örmény távirati iroda munkatársa telefonon elmondta az MTI-nek, hogy téves tájékoztatáson alapultak a szombat esti jereváni összecsapásról szóló korábbi hírek. A pályaudvaron a belügyi egységek és a fegyveres kommandó közötti összecsapás valójában szombat délelőtt történt. Ugyanezen a napon még egy helyen, az örmény főváros közvetlen közelében történt halálos áldozatokat követelő összecsapás:	örmény
fegyveresek ostrom alá vettek egy belügyi laktanyát, és lelőtték a parancsnok helyettesét.
lluss/.i in hatnrttzoü nvitólirsirile Bagdadban
Gorbacsov eröleljesen kritizálja Izrael letelepítési politikáját
Bagdadból jelenti az MTI: Szaddám Husszein iraki elnök, a bagdadi rendkívüli csúcs házigazdája határozott hangvételű beszéddel nyitotta meg hétfőn az arab vezetők konferenciáját. Az iraki elnök szerint a csúcsnak világossá kell tennie, hogy „amennyiben Izrael agressziót követ el, vagy csapóst mér bármely arab országra, számíthat az ellenakcióra”.
Egyben felhívta az Egyesült Államokat is politikájának az átértékelésére. Az arabok örömmel üdvözölnék az egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten alapuló, a beavatkozást és a károkozást kizáró viszonyt — mondta.
Ügy vélte, az arab államoknak aszerint kell alakítaniuk a más országokkal fenntartott kapcsolataikat, hogy az utóbbiak milyen álláspontot képviselnek az arab érdekekkel, jogokkal és az arab államok biztonságával kapcsolatban.
Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára meglepő bejelentéssel szolgált. Szerinte az Irak és Irán közti viszály lezárultával új korszak kezdődik az Arab (Perzsa-) öböl partjainál, „a gyümölcsöző és békés együttműködés érája”.
Bár a résztvevők úgy döntöttek, hogy levelet küldenek George Bushnak és Mihail Gorbacsovnak, annak tartalmáról egyelőre nem sikerült közös arab álláspontot kialakítani.
Ami Közép-Kelet-Európát illeti, a csúcshoz igen közeli források szerint lényegében már meg is született a konszenzus, aminek lényege: a Szovjetunióval és
a többi e térségbeli állammal a végbemenő változások nyomán a fenntartott kapcsolatokat „a kölcsönös érdekek alapján” működtetik és fejlesztik. Ez lényegében azt jelzi, hogy az arab fővárosokban — vagy legalábbis többségükben — immár megértik: alapvető a változás a korábbi, döntéseikhez és kéréseikhez szinte automatikusan támogatást adó Kelet-Európábán. A régi szövetségesek politikai támogatásának elnyeréséhez — vagy netán egyesek semlegességéhez is — a jövőben nekik is intenzív diplomáciai munkál kell végezniük.
Éles hangon bírálta Izrael bevándorlási-letelepítési politikáját Mihail Gorbacsov szovjet elnök Szaddám Husszein iraki államfőhöz intézett üzenetében, amelyet hétfőn ismertetett a TASZSZ szovjet hírügynökség. A szovjet vezető a bagdadi arab csúcsértekezlet alkalmából üdvözölte az iraki elnököt.
Az üzenetben Gorbacsov egyebek közt megállapította: az izraeli politika súlyosbítja a közel-keleti helyzetet, ugyanis a — részben a Szovjetunióból érkező — bevándorlókat a megszállt arab területeken telepítik le. Ez nyílt kihívás a nemzetközi közösséggel szemben, és olyan kísérlet, amely a közel-keleti békefolyamat megállítását, a szovjet—arab kapcsolatok megrontását célozza. Gorbacsov az üzenetben kilátásba helyezte: a Szovjetunió — az ENSZ-en, illetve kétoldalú csatornákon keresztül — lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy „gátot vessenek Tel-Aviv terjeszkedő terveinek”.
í j (örvényekkel kell Jugoszláviában lehel övé (enni az elszakadási — jelrntrltr ki a szövelségi elnök Bclgrádbnn
Belgrádból jelenti a Reuter: Jugoszláviának új alkotmányra van szüksége, hogy elkerülhesse a polgárháborút és stabilizálhassa a helyzetét — mondta hétfőn a szövetségi parlamentben Bo-riszav Jovics jugoszláv elnök. Egyúttal leszögezte: nincs szán-
dékában szükségállapotot kihirdetni és a szabad választások eredményét megsemmisíteni Szlovéniában és Horvátországban.
Jovics, a keményvonálas szerb politikus „kaotikusnak” nevezte az ország helyzetét és sajnálattal állapította meg, hogy mindinkább