﻿Ára:
0.50
forint
szabad!
Gorbafsov-köszöntő latolgatások
A csúcs igazi tétje a német egység megítélése
Moszkvai lapvélemény: Hiba volt nem rendezni a magyarországi szovjet ingatlanok sorsát
A külpolitikai helyzet
CSÜCSLAZBAN ÉG WASHINGTON, ámbár az amerikai kormányzat szeretné lehűteni a várakozásokat. Baker külügyminiszter is azt fejtegette tévényilatkozatában, hogy a találkozót nem szabad az aláírt egyezmények számával mérni. Közölte azonban, hogy a Bush-kormán.vzat ragaszkodik az egységes Németország NATO-tagságához, fölveti a balti kérdést, s változatlanul úgy véli, az összeurópai csúcstalálkozónak feltétele a hagyományos haderőcsökkentési egyezmény aláírása.
A leszerelési alkuk, meglehet, nem tükrözik majd e tanácskozásnak a lényegét. William Hyland, a Foreign Affairs szerkesztője, Kissinger munkatársa a The New York Timesban azt fejtette ki, hogy ez lesz az első csúcs a hidegháború befejezése óta. Vagyis, most lehetne lelő-' szőr fölvenni azt a fonalat, amelyet Jaltában és Postdamban elvesztettek. Decemberben, Máltán a két nagyhatalom vezetője még nem fogta föl teljes mértékben a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásának a hatásait. Éppen ezért hagyományos napirendet dolgoztak ki a washingtoni tárgyalásokra: fegyverkorlátozás, kereskedelmi és politikai együttműködés. Ha e tekintetben sikeresek, már jó üzletet kötöttek, de sokkal fontosabb, hogy hozzáfogjanak a hidegháború utáni időszak rendjének a kialakításához. S az új kérdések — az egyesült Németország szerepe, az orosz birodalom sorsa, s a szovjet—amerikai kapcsolatok Európában —, túlmutatnak a tradicionális megközelítéseken. A következő napokban nem az Egyesült Államodnak kell a szovjetek iflegja/zhatósá&at jíipphafpínia, jjg» nem éppen ellenkezőleg, arról-van szó, hogy Gorbacsov szeretné megtudni Washingtonban: ha hém avatkozik be Kelet-Európá:ban és liberalizálást hajt végre ott, vajon engedményekre számíthat-e, türelmes lesz-e a Nyugat a rendkívül bonyolult, belső problémáival és biztonsági bizonytalanságaival szemben.
AZ IZGALOM EURÓPÁRA IS ÁTTERJEDT, hiszen a legfontosabb témája e csúcsnak — mégha csak a színfalak mögött is — Németország. A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt feszegeti, Vajon Bush nem olyan partnerrel találkozik-e, aki már kudarcot vallott. A Stutt-garter Zeitung szerint, Gorbacsovnak mindenképpen kézzelfogható sikerrel kell hazatérnie. A lap ugyanakkor aggódva kérdi, mi lesz. ha a legnagyobb szovjet köztársaság is fellázad a központ diktátuma ellen. Elképzelhető azonban, hogy a válsághelyzetben a karizmatikus Jelcin Gorbacsov utolsó reménységévé válhat, s talán szövetkezhetnek is. A Süddeutsche Zeitung szerint, az Orosz Föderáció új elnöke annak köszönheti előretörését, hogy engedményeket kínált föl a konzervatívoknak, s ezzel ismét közeledett Gorbacsovhoz. A francia Le Párisién Libéré úgy fogalmaz, hogy Németország igépyli majd a legtöbb időt a találkozón. Az újság úgy vélekedik, hogy Gorbacsovnak vajmi kevés eszköze van az egyesített Németország NATO-tagságának a megakadályozására, kivéve, ha nem dönt úgy, hogy csapatait a keletnémet lakosság akarata ellenére is ebben az országrészben tartja. A Le Figaro viszont, úgy látja, hogy a Szovjetunió kész az engedményekre, ha minimális biztosítékot kap a jövőre, arra, hogy az egységes Németország sohasem lesz fenyegető katonai nagyhatalom.	(fí. M.j
Ilerlini iM'jeltiitis
A VSZ-tagálIamok június kozpppn tartanak esúestalálkozót
Hittem, tudtam: szabad vagyok.
Azokban az időkben is, amikor bilincsek nélkül, egyre kevesebb „testőrrel” a nyomunkban tapicskoltunk a Magyar-ország formájú, langyos vízzel teli medencében. „Csak” a lelkünk volt rab, a szárnyunk törött és a látóhatár ködbe vesző.
Nemcsak hihettem, az is vol-
tam.	Ezzel együtt és ennek ellenére.
Némi megszorítással. Bizonyos mértékig.
Hoppá! — kapja fel a fejét erre a világ minden valamirevaló 'bölcselője.
A szabadságnak nincs mértékegysége. Ha ráteszed a mérlegre, vagy teljesen kileng a mutató, vagy helyben marad.
A szabadság a felnőttség állapota. A felnőttről csak a gyerek hiszi, hogy mindenható. Aki valóban fel nőtt, a zsigereiben érzi a korlátáit. Ettől nem lehangolt lesz, inkább erős, s kedvet érez, hogy szép szorgosan átugorja, kerülgesse, félrerakja az akadályokat.
Szabadon élni — még nem tudhatjuk igazán mit jelent. A gyerek, amikor először engedi el apja a víziben, rémülten kapálózni kezd. Eltelik kis idő, amíg felismeri: tud úszni.
Szabadon élni, lélekben szabadon — ezt tanulgatjuk most, amikor nincs már okunk félelemre, amikor joggal hisszük: szabadok vagyunk.
, A szabadság nemcsak mámo-ritó, de tébolyító is. Nem egy szabad magyar első tetteként felborogatja a szemetesedényeket, odébbsodorja a villamoson a mellette állót, ordítozva mond el mindennek mindenkit.
Bódító érzés, hogy mindezt megteheti és — szabad marad. Hogy közben más, nem kevésbé nyomorító hatalmak foglya lesz, csak lassan veszi észre.
Azután egy napon már nem borogat, nem szitkozódik. Ráeszmél, hogy ennek semmi értelme. Elég marhaságot csinál az ember amúgy is, minek tetézni ostoba pojácáskodással. Méltatlan ez egy értelmes emberhez. Márpedig egyre inkább annak látja magát.
A külső rácsok lebontásával erősödik a remény, hogy mind több ember juthat erre a belátásra. Mind többünket juttat el ide a szabadság.
Amit el kell hinnünk.
Nem kell osztatlanul lelkesednünk az új világért. Nem kell mindig egy irányba menetelnünk. Egyet nem érteni lehet szabadként és nem szabadként viselkedve is.
Tudni kell a különbséget a szabad és a nem szabad állapot között. Ha két vagy több honatya nem túl épületes gondolatokkal áll ki a nagy nyilvánosság színe elé, első szavunk az, hogy ezt már átéltük egyszer. Ez a benyomás, amely nem alaptalan, rögtön szilárd véleménnyé önthető, de talán bölcsebb várni ezzel és tovább töprengeni, legalább a második gondolatig. Eszünkbe jut talán, hogy ezek a honatyák egy többpártrendszerű, választott parlamentben mondanak nem túl épületes dolgokat, azok a honatyák pedig egy pártállam kirakat-országgyűlésében.
Ezeket mi választottuk, azokat úgy kaptuk pártunktól és kormányunktól, mint az óvodát a kerületek, az útlevelet a polgárok, az eltávozást a katonák. Nem jár. de adható.
Azon eltöprenghetünk, miért nem tudtunk jobbakat választani. Azon is, miért nem vagyunk ni is jobbak. Azon is, hogyan tgyünk ellene. Keseregni, elégedni nem érdemes. Ha
netán rossz lóra tettünk, sem dől össze a világ. Mert van módunk a változtatásra. Nem úgy, ahogy a hosszú kushadás-ból kiszabaduló ember képzeli, hogy most azután mindenbe beledumálhat, sőt ő mondja meg, mit tegyen a kormány, a parlament, de rögtön, mert az ő szava szent, mert ő a nép.
Korábban az ügyek intézésére kijelöltettek emberek. Most megválasztattak.
Milyen szép is volna, ha komolyan vennénk, hogy nemcsak az Országgyűlés elnöke Szabad.
Módónban áll valamit tenni vagy nem áll módomban (legfeljebb csak látszólag) — a különbség mindössze ennyi a tegnap és a ma között.
Nem magyarázom, mert akinek magyarázni kell, annak hiába, milyen hatalmas ez a mindössze. És tágítható.
Ha az ember ezt felismeri, nem búslakodik, nem fanyalog nem a száját húzza, nem szur-kálódik, mint nem szabad korában joggal tette. Méltósággal egyenesen jár, gondolkodik és cselekszik. Bírálja, amivel nem ért egyet, szóvá teszi, amit hibásnak ítél. Keresi a módját, hogy szabadságával éljen.
A hepciáskodás, az ajakbigy-gyesztés a lelkében még mindig görnyedt ember fegyvere. Aki nem elég erős ahhoz, hogy valóban szabadnak érezhesse magát. Aki nem mer bízni, nem mer remélni, nem mer dicsérni, mert túl sokáig nem volt erre semmi oka.
Aki akkor is csak a rosszat keresi és látja meg mindenben, amikor a sorsa nem kijelöltetett, hanem általa is meghatározható, az nem engedte még magába a szabadságot, nem tudta átadni magát annak az állapotnak, amely lényegében különbözik a szolgaléttől, de különbözik a kivonulás semleges státusától is. Amely a „közöm van hozzá” állapota.
A szabad ember természetesen nem együgyű, nem kriti-kátlan, nem vezethető az orránál fogva. A hatalmat gyakorlók tetteit figyeli, köveli, igyekszik megérteni, magyarázni, bírálni ha kell. Nem úgy általában, a nem a lényegtelenben elveszve, nem a felszín alatt kotorászva a múltból ismerős bornírtságok után. Ami van, nem fátumnak tekinti. Tudja: megmásíthatja.
Az akadékoskodó gyanakvás és a méltóságteli kétely nem édes testvérek.
A szolga figyeli sunyítva és mutat szamárfület hátat fordító gazdájának. Nyelvet öltö-getni józan értelmiségi észszel csak viccből lehet, komolyan tenni ezt, gyermetegségre vall.
A szabad ember tudatában van annak, mit ér. Kikéri magának, hogy hülyének nézzék,, hogy hazudjanak neki. Hogy rossz irányba vigyék a sorsát. Kivívja, hogy szabadként kezeljék.
A szabadság mindenekelőtt lelkiállapot. Az erejét kipróbáló, megtapasztaló, önmagát sikeresnek átélő ember sajátja. Elsajátítható képesség. Nem érdemes felcserélni könnyebben megszerezhető tulajdonságokkal, amelyek még az infantilis társadalmi létben gyökereznek.
A szabad ember, ha körülnéz, szabad embereket lát maga körül, s ehhez mérten szól. hallgat, él.
Légy szabad!
Ez nem azonnal csodát tevő varázsige. Az itt hatástalan. Csupán jámbor óhaj, jó tanács. Nekem, neked. Minél többünknek.
Javornirzky István
Berlinből jelenti az AFP: A Varsói Szerződés Szervezetének tagállamai június 11—15. között az NDK-beli Strausbergen tartják következő csúcstalálkozójukat — jelentette be szerdán Berlinben a keletnémet védelmi minisztérium szóvivője.
A tanácskozáson elsősorban a VSZ jövőjéről és az új európai biztonsági rendszer kialakításáról lesz szó.
Moszkvából jelenti az MTI; A Magyarországról távozó szovjet Déli Hadseregcsoport (DHCS) által hátrahagyott, s eddig szovjet tulajdonban lévő ingatlanok értékesítésének problémáiról közölt budapesti keltezésű cikket legújabb számában a Moszkovszkijé Novosztyi című hetilap.
Az ingatlanok ügyében komoly érdekellentét van a Szovjetunió és Magyarország között — írja Szvjatoszlav Bulah. felsorolva, milyen ingatlanokról, létesítményekről is van konkrétan szó. A szovjet vezetés a szerző szerint a közelmúltban is követett el komoly hibákat e kérdésben, Így értékeli Bulah azt. hogy előbb
A csehszlovák külügyminiszter szerdán úgy nyilatkozott, hogy az értekezletre Moszkvában kerül majd sor. Az UPf-nak Jiri Dienst-bier kijelentette:	az egynaposra-
tervezett, szavai szerint június 7-én rendezendő államfői; talál- • kozó részvevői a német egyésülé-1 si folyamattal és a várható új ; fegyverzelkorlátozási megállapodásokkal összefüggésben vizsgálják majd meg a Varsói Szerződés jövőbeni szerepét.
aláírták a csapatkivonásról szóló kötelezettségvállalást és a kivonás pontos menetrendjét, s csak utána vetődött föl a szovjet tulajdon sorsának rendezése.
A magyar álláspontot röviden úgy jellemzi az írás. hogy az a DHCS ingatlanainak jogállását nem a kormányközi szerződésekben foglaltaknak, hanem a magyar jogszabályoknak megfelelően akarja értelmezni. Ez az álláspont — írja. Bulah — végül is azt jelenti, hogy a magyarok szubjektív ítéletére van bízva, mit tartanak használható ingatlannak. s így nem a tényleges érték a meghatározó.
A cikk szerint vannak olyan
esetek, amikor a magyar fél nem hajlandó! elismerni egyes ingatlanok használhatóságát. hogy így ingyen jusson hozzájuk, miköziben magyar vállalatok a Szovjetuniónál érdeklődnek a szóban forgó ingatlanok megvétele ügyében. Egyfelől elismeri a- szerző, hogy az ingatlanok egy része nem felel meg az európai normáknak. másfelől viszont hangsúlyozza, hogy ettől még van értékük az ingatlanoknak.
Ha ezek ingyen vagy nagyon olcsón jutnak magyar tulajdonba, akkor ennek eredményeként ki-
zárólag a szovjet költségvetésből fogják finanszírozni annak az infrastruktúrának, házaknak, is-. kóláknak, felszereléseknek a felépítését, amelyekre a Magyarországról a Szovjetunióba visszatérőknek van szükségük.
A cikkből kiderül, hogy a tisztázásra váró jogi, pénzügyi kérdéseknek szovjet részről nincs gazdájuk. A szovjet védelmi minisztériumban nemcsak hiányoznak az ehhez értő szakemberek, de a minisztérium nem is érdekelt a DHCS vagyonának sorsá-
Washingloni (udósílánk (rlexjelritlrse
Fokozódó várakozások európai ügyekben
<;»rba<*«ov—lto TV Vu találkozó Síin FranrÍM'óban
Washington, május 30. Lapzártánk és a magyar éjfél utánra várták Gorbacsov megérkezését Washingtonba, ahol csütörtökön reggel ünnepélyesen fogadja öt Bush a Fehér Ház kertjében, s utána kezdődnek a szovjet—amerikai csúcs érdemi tárgyalásai.
A hatalmon talán még nem kell megosztoznia Mihail Gorbacsovnak Borisz Jelcinnel, ám a kedd esti tévéhíradókban, a szerdai lapok címoldalán közölt képekben ris a belpolitikai vetél.vtárs mögé szorult: bár a szovjet elnök olt a szomszédban, Kanadában, moszkvai szenzációt minden szerkesztő fontosabbnak minősítette. Hiszen ezzel is érzékeltetni lehetett, ami a csúcs előtt a legjobban foglalkoztatja az amerikai közéletet, a vendég bizonytalan hátországát. A házigazda, George Bush és a tanácsadói azonban — egy magas rangú névtelen megfogalmazásával — „korántsem írják le Gorbacsovot”, hiszen semmi jelét nem tapasztalják hivatali hatalma gyengülésének. Más kérdés, hogy a szovjet’ államfő belpolitikai helyzete lehetővé teheti-e számára a fegv véresők ken tési megállapodásokon túlmenő nagyvonalú alkudozást, ami pedig a csúcs központi témája volna
.McKlcpHrttrkH remélve
Mint a CBS tudósítója érzékelte, a Fehér Házban korábban rettegtek a „gorbacsovi meglepetésektől", ma kifejezetten Szeretnék, ha a látogató ilyennel szolgálna, elsősorban a német kérdésben. (Egyelőre csak a magának megint sok ..szabad programot" biztosító Gorbacsov váratlan találkozásai ígérnek netán meglepetést: a kél-két hivatalos tárgyalás Bushsal csütörtökön és pénteken többnyire másfél órára van tervezve, s ha az első nap az amerikai elnök, a másodikon a szovjet ad is díszvacsorát, munkaebédek egyrhással nem lesznek, s mindkét délben majd négy óra áll a vendég rendelkezésére, azon kívül, hogy pénteken a kongresszusi vezetőkkel leggelizik és Dán Quayle alelnök-kel találkozik — legutóbbi. 1987-és washingtoni vizitjén Gorbacsov Kissingertöl Billy Grahamig, Yoko Onótól Róbert DeNiróig amerikai személyiségek jv. csoportjával beszélgetett, a meghívottak listáját a szovjet nagykövetség nagyobb titokban irtotta, mint a hadászati tárgyalások részleteit:)
‘ Az első szenzációs fejleményre mát Gorbacsov Washingtonba érkezése előtt sor került: előbb csak névtelen kormánytisztviselők, majd a külföldi tudósítóknak taitott sajtótájékoztatóján Ra.vmond Seitz külügyminiszter-heívettes. és őt követően a State
Department szóvivője is megerősítette a szöuli híresztelést, hogy a szovjet elnök kaliforniai látogatása során találkozik az odarepülő Ro Te Vu dél-koreai államfővel. Az amerikai kormányzat csupán azt hangsúlyozta, hogy nem játszott közvetítő szerepet az első szovjet-—dél-koreai csúcs létrejöttében, legfeljebb a helyszín „biztosításával".
Alkllk CS/SCg
James Baker külügyminiszter kedd esti tévéinterjújában „nem akarta csökkenteni a jelentőségét" Jelcin győzelmének, s persze beleszólni sem óhajtott a szovjet belügyekbe. ám megjegyezte azért, hogy „talán jól is jön Gorbacsovnak" e fejlemény, „hiszen Jelcin is reformer" A magas rangú névtelenek egyike pedig úgy vélte, nem túl hízelgőén az új orosz elnök iránt, .hogy Jelcin intellektuálisan könnyűsúlyú és demagóg. győzelme inkább megerősítheti Gorbacsov centrista helyét a konzervatívok és liberálisok között.
Talán Bush megfontolásaira is hatott ez, hiszen mind több jelzés érkezett az elmúlt huszonnégy órában olyan amerikai kezdeményezésekről, amelyek meg akarják könnyíteni a szovjet államfőnek a belenyugvást a német NATO-tagságba: ez viszont a komoly alkudozás szándékára vall. Baker megismételte, hogy az egész Nyugat, sőt három Varsói Szerződés-tagállam is ezt akarja,' s a szovjet csapatok keletnémet földön tartásával megpróbálni meggátolni a folyamatokat „aligha találna a németek helyeslésére" A külügyminiszter óvatosan azt mondta, a megoldást nem biztos, hogy már e csúcson meglelik, de a tárgyalások majd folytatódnak. E estére nyilvánosan is kimondta azt, amit a rá feltűnően emlékeztető névtelen magas rangú a The Washington Post számára kifejtette: ha — Gorbacsov minapi kompromisszumos javaslatának megfelelően — Németország nem lenne a NATO katonai szervezetének tagja, az ösztönözhetné a német atomfegyver-szerzési törekvéseket.
Mrgogri'r.ósrk sora
Washingtonban bizonyos zavart okozott a csúcs előestéjén, hogy Dumas francia külügyminiszter megértőén nyilatkozott Moszkva aggályairól a német atlanti kapcsolatok ügyében. A Bonn-nal tudatosan szorosan együttműködő Bush-kormány éppen ezért sietne elkerülni a nyugati „szakadást", s gyaníthatóan ezért vetődött fel Gorbacsov ideérkezésére időzítve, hogy Washington már az első
A katonai létesítmények kérdésében komoly a magyar—szovjet érdekellentét
— írja a Mos/kiirs/kijr \(n»s/íyi