﻿Ára:
0,50
forint
|§íl\	Mondiale ’9i
Magyar Nemid
Mondiale ’90 (9-11. oldal)
1990.
június <>.
Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Szerencse^
patkó
Washington, június 5. Élete első patkódobásával, Mihail Gorbacsov ráhajította George Bush kedvenc időtöltésének jó kilós eszközét a földbe szúrt fémrúdra, s ezzel legyőzte az amerikai elnököt, aki pedig a sportban nem ismer tréfát. Ám gáláns vesztesként előhúzta a Camp David-i vacsoraasztal alól az időközben már falapocskára szögezett patkót, s emlékbe adta vendégének. A szovjet elnök pedig tudatta, náluk az ajtó fölé szegezett lópatkó szerencsét hoz.
Bölcsen, Bush tartózkodott attól, amitől ideérkezése előtt Gorbacsov dacosan, ám valójában kérlelve óvta: a diktá-lástól. Nincs egyenlő helyzetben sem a két szuperhatalom, sem a két elnök, ám a gondjaik közösek, s a megoldásukhoz is többnyire közös erőfeszítést kell tenniük. S Bush pontosan ennek a tökéletes tudatában tárgyalt, s tett apró és nagy gesztusokat. Mikor a sajtóértekezleten Gorbacsovtól tapintatlanul a maga és országa gyengeségeit firtatták, az amerikai államfő kettejük „különleges felelősségét” sietett hangoztatni. Előző este pedig odaadta a szovjet elnöknek a nyitó nyilatkozat szövegét, ne érje meglepetés. De ami a legfőbb — és legkockázatosabb — nagylelkű cselekedete volt, az Bushnak pénteken délután, valójában az aláírási ceremónia előtti utolsó pillanatban hozott döntése volt, hogy a kereskedelmi egyezményt odatette az asztalra. Vállalva vele a politikai támadásokat is, a Fehér Ház lakója mindennél hívebben érzékeltette, mennyire fontos neki a vendég és a peresztrojka sikere.
Az első kézfogástól kezdve Gorbacsov kérte Bushtól ezt a jelképes befektetést, ami utóbb mintegy fedezetet is adott neki Minneapolisban és •San Franciscóban, amikor biztatta Amerika gazdasági elitjét, ne félje tőkéjét., a Szovjetunióba vinni, ne riadjon el a válságjelenségektől. A kereskedelmi kapcsolatok rendezésének okmányban rögzített ígérete, aminek a beváltását csupán a kivándorlási jog moszkvai törvényesítéséhez kötik (persze csak a Fehér Házban, s nem a Capitóliumban), ezt meg kellett kapnia az üzletpolcok megtöltésére a látogatónak, aki mégsem térhetett haza üres kézzel. A különböző mértékben kész -vagy készülő fegyvermegállapodások gazdasági termésének a beérésére Gorbacsovnak aligha van ideje várni. Neki a híres mondást módosítya, a hidegháború utáni békéhez kell pénz, pénz, pénz. Nagy csekket pedig senki sem állít ki a nyugati világban az amerikai elnök ellen-jegyzése nélkül.
Á karikatúrán Bush derűsen köszönti a vendéget:	„Érezze
magát otthon.” Csak azt ne — jajdul fel a rajz Gorbacsovja, aki úgy állhatott egy hete az esős hetek utáni napsütésben a Fehér Ház kertjében, hogy rávetült Jelcin és Landsbergis árnyéka. A mindvégig szokott energiájával és profizmusával szereplő szovjet államférfi az ő kettejük hallatán lett ingerült a sajtóértekezleten. Érthetően. A Safire által „moszkvai Ham-letnek” nevezett Gorbacsov számára e két név jelenti a döntéskényszert. Jelcin megválasztása Achilles-sarkán sebezte meg a reformpolitikust: eddig nem volt Gorbacsovnál jobb alternatíva. Az „utánam az özönviz” jelszó hitelét naponta támasztották alá a Szovjetunióból érkező hírek, a vészes árat
feltartó gorbacsovi gátat bámulták és ünnepelték.
George Bush egyelőre megfizette a felárat, ám szállítania mihamarabb kell Mihail Gorbacsovnak. Elsőbben is a német megoldást. Ahogyan az üveget ki félig telinek, ki félig üresnek látja, a csúcs megítélése is annak a függvénye, hogy mennyi rejlik a diplomáciai talányokban. Camp Dávid szellemét már sokszor emlegette a világsajtó. Hol jogosan, hol megalapozatlanul. Európa azonban elég hamar meg fogja tudni, hoz-e neki is szerencsét a patkó. Megint fontosabbnak tűnik az, amit nem mondtak ki, mint ami elhangzott. Bush mintha kezdene megbarátkozni az új európai biztonsági rendszerrel, Gorbacsov nem emlegette, mint még Ottawában is, a moszkvai vétójogot a német NATO-tagsággal szemben. Viszont a hajdani Amerikát a földrészről kiszorítani próbáló Kreml mai vezetője nemcsak ragaszkodik immár a jenki jelenléthez, hanem hozzájuk csatlakozva igyekszik ő is bennmaradni, természetesen más feltételekkel. A kilencpontos terv, amelyről Baker kezdett most alkudozni Sevardnadzéval, valójában nyugati gesztuis Gorbacsov-Hamletnak.
Az amerikaiak különben megértik e hamleti dilemmákat. Valahányszor felködlik az igazi partnerség lehetősége az oroszokkal, bennük is felidéződnek szövetségesi emlékek, s' még inkább a közös szuperhatalmi sors: még csak pedzegeti Bush és Gorbacsov a regionális rendezéseket, és feltehetően elpanaszolják egymásnak, hogy Samirrál vagy Castróval nem lehet bírni. (Legalábbis az utóbbi miatt nyíltan panaszkodtak a moszkvai vendégek.) Ám a kelet— nyugati viszályt felváltó észak—déli szembenállás esélye mind gyakrabban vetődik fel amerikai elemzésekben. Tényleg csak félig volt tréfa a Bakernek feltett kérdés, és az ő válasza is, hogy netán Moszkva is belép majd a NATO-ba: az új európai rendszer kevesebb lesz ugyan, mint Gorbacsov szeretné, és több, mint amennyit ma Bush akar, ám mégiscsak új szövetségi szálakat alakít ki a hidegháborús ellenlábasok között. A tömbök akkor is eltűnnek tehát, ha az Atlanti Szövetség megmarad valamiféle alszervezetnek a földrész fölé húzandó új tető alatt. S bár csak Bush mondta, ám Gorbacsov hallgatása ékesszóló beleegyezés volt: a nagyhatalmi gyámkodás alól kiszabaduló németek joga dönteni, hova is akarnak tartozni.
Előbb-utóbb ezt a baltiaknak is meg kell kapniuk. A vendég jogászi érvelés nem szerelte le az amerikai politikusokat. Bushra a kongresszusi nyomás nem enyhült a csúcs után, s Gorbacsov megjegyzése a zsidó kivándorlás leállításáról sokakban idézi fel, hogy másfél évtizede is a közel-keleti homokban akadt el a világhatalmi szekér. S mert a fegyveregyezmények még a hidegháborúhoz tartoznak, annak a lezárását jelentik, velük az új korszaknak csak az álapjait lehet lerakni. Az építkezéshez új elemek kellenek, s azoknak a szakítópróbája a Baltikumban, és Németföldön van. S persze, leginkább nem távol Moszkvától. Hazaérve Mihail Görba-csovnak sietve kell felszögéz-nie a Kreml kapujára a szerencsepatkót.
Avar János
íj kezdet a Badapest-Moiszkva-Yiszonybaii
Sevardnadze és Jeszenszky Koppenhágában találkozott
Egyoldalú nukleáris leszerelési intézkedéseket jelentett be a Szovjetunió
A külpolitikai helyzet
A TITKOK FELLEBBENTÉSE követte Washingtonban Gorbacsov elutazását, s a The Washington Post a többi között nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai elnök csak az aláírás előtt néhány órával döntött úgy: megköti a kereskedelmi szerződést a Szovjetunióval. George Bush öt héttel korábban bizalmas levélben közölte a moszkvai elnökkel, ne váron e kérdésben megállapodást. Döntő volt azonban Gorbacsov fellépése; a szovjet elnök a Bushsal folytatott bizalmas megbeszélésekén létfontosságúnak minősítette a szerződést a peresztrojka szempontjából.
A kiszivárogtatás szerint azonban a csúcs jó hangulata sem tudta megtörni Gorbacsov hallgatását a németkérdésről. A Frankfurter All-gemeine Zeitung úgy véli, Moszkva elvi kérdésként tart ki a német NATO-tagság elutasítása mellett. A lap szerint ennek az az oka, hogy a szovjet vezetésnek még nincs új Németország-politikai elképzelése, ellenben még mindig azzal a nehézséggel küzd, hogy pszichológiailag, ideológiaiag, nemzeti és hazafias szempontból megeméssze az európai szomszédságában bekövetkezett változást. Ezzel párosul az a feltételezhető taktikája, hogy politikai kivárással mind több gazdasági ellenszolgáltatást csikarjon ki. A Die Welt hamis staratégia követésével vádolja Gorbacsovot, azt írván, „úgy fest, még mindig nem érti meg, hogy országát csak üzleti könyveinek a feltárása, politikájának a nyitottsága mentheti meg, és szerencsétlen hazájának legfontosabb segítőiként éppen a németekre számíthat. .Az egységet tehát nem akadályoznia, hanem éppen előmozdítania kellene".
ÉRTHETŐEN CSALÓDOTTAN NYILATKOZOTT a csúcstalálkozó eredményeiről Márkus Meckel, az NDK külügyminisztere, miután szerinte is semmit sem léptek előre Washingtonban a németkérdésben. Ezért úgy látja, ideje, hogy a két német állam maga vegye kezébe a kezdeményezést. Átfogóbb keretbe helyezte e témát iHenry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, aki tévényilatkozatában azt fejtegette: egy jövendő európai biztonsági rendszerben a semleges Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria mellett csökkentett fegyverzetű övezeteket kell kialakítani Németországban, csakúgy, mint az európai Oroszországban, így lehetetlenné válnék a meglepetésszerű támadás.
A politikus szerint ennek értelmében a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások elavultak, hiszen á Kelet és a 'Nyugat közötti választóvonal immár nem az Elbánál van, hanem a szovjet— lengyel határon. Ezért — mint mondotta — a Nyugatnak most gyakorlati javaslatokat kell tennie új európai biztonsági struktúrákra, nem engedve át a kezdeményezést a Szovjetuniónak.
Valójában hasonló gondolatot követnek a japán elemzők; a The Japán Times úgy vélte, a legfontosabb kérdés,' amellyel a két nagyhatalomnak szembe kell néznie, nem szerepelt a washingtoni csúcs napirendjén. A lap ennek az alátámasztására abból indult ki, hogy a Szovjetunió egyre inkább kormányozhatatlanná válik, ugyanakkor az Egyesült Államok domináló szerepe a világ ügyeiben az utóbbi években csökken. A két nagyhatalom tehát ma már lényegében csak válaszolni tud a földünkön bekövetkező változásokra, és megszűnt a2 a szerepük, hogy ezeket maguk idézzék elő. A nemzetközi kapcsolatokat 1945 óta meghatározó kétpólusú nagyhatalmi hegemóniából szemlátomást több pólusúvá alakul át a világ, ez az igazi üzenete a washingtoni csúcstalálkozónak, állapította meg a The Japan Times.
GORBACSOV MAGA IS MEGERŐSÍTETTE e véleményt, amikor a kaliforniai Stanford-egyetemen úgy fogalmazott: „A japánokból, a koreaiaktól, a kínaiaktól és más ázsiai népektől tanulhat az egész világ, mi is. Ha nem akarjuk magunkat a pálya szélén találni a csendesóceáni térségben — akárcsak Európában —, a lehető leggyorsabban fel kell számolni politikai és katonai vetélkedésünket” — javasolta Amerikának. Ezzel lényegében rácáfolt azokra a borús jövendölésekre, hogy Moszkva katonapolitikája megkeményedhet a leszerelési és csapatkivonási kérdésekben — és még inkább rácáfolt erre Sévard-nadze keddi koppenhágai bejelentése, miszerint a Szovjetunió egyoldalú lépéseket tesz nukleáris erejének európai leépítésére. Ez annyit jelent, hogy több tucat kilövőállást és másfél ezer nukleáris robbanótöltetet vonnának vissza a térségből. A koppenhágai emberjogi konferencián egyébként indítványoztak egy új csúcsértekezletet is, amelyet Párizsban rendeznének meg, a helsinki folyamatok felgyorsítására. Olaszország pedig javaslatot fogalmazott meg, hogy dolgozzák ki a nemzetiségek európai alapokmányát.	(Zs. E.)
A koppenhágai emberjogi konferencián
indítványozták az európai csúcsértekezlet összehívását
Antall József nyilatkozata a Magyar Nemzetnek
Antall József miniszterelnök interjút adott a Magyar Nemzetnek, aimelyben kifejti, hogy kétpólusú politikát akar Magyar-országon. Alapvető nemzeti célként említi a szovjet hadsereg kivonulási ütemtervének pontos betartását, s a Varsói Szerződésből való kilépés tárgyalásos előkészítését. Beszél a sajátosan provinciális magyar ipari-katonai komplexum ellenállásáról, mint a teljes rendszerváltás egyik akadályáról. Véleménye szerint: a politikai hatalomnak fel kell fogni a sajtó szerepét, és a sajtónak is meg kell találni a saját helyét, közszolgálatot kell ellátnia. (Az interjú az 5. oldalon olvasható.)
A helsinki folyamatban részt vevő harmincöt ország külügyminiszterei koppenhágai találkozójukon kedden megkezdték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) decemberi csúcstalálkozójára való felkészülést. Ezzel, valamint Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter új egyoldalú szovjet leszerelési bejelentéseivel az emberi dimenzióról rendezett koppenhágai tanácskozás külön nemzetközi politikai dimenziót is nyert.
Mint az MTI jelenti, a koppenhágai Bella konferencia-központ-
ban kedd délelőtt fél 11-kor Margit dán királynő jelenlétében, Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter beszédével megnyílt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet „emberi dimenzióról” rendezett találkozója.
A helsinki folyamat 35 résztvevője — az összes európai ország, Albánia kivételével, plusz az Egyesült Államok és Kanada — általában külügyminiszterével képviselteti magát a tanácskozás startján. Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter hétfőn este érkezett meg Koppenhágába, a program szerint szerdán fejti ki hazánk álláspontját az emberi di-
menzió összetett és fontos témakörében.
A csúcsértekezlet helyére és előkészítési mechanizmusára vonatkozó javaslatot Alois Mocfc osztrák külügyminiszter tette meg a humán dimenzióról rendezett konferencia első ülésnapján — Ugyanazon a helyen, a Bella konferencia-központ hangárszerű nagytermében — rendezett külön-tanácskozáson. Roland Dumas francia külügyminiszter a házigazdaként felkért franciák nevében azonnal elfogadta a javaslatot, és rögtön időpontot is indítványozott: tartsák meg a csúcs-értekezletet december 19—21. között. A francia kormány erre a három napra már le is foglalta az UNESCO-palotát.
A csúcs várható három fő témájaként Roland Dumas a következőket említette: a helsinki folyamat eredményeinek áttekintése a kezdetektől napjainkig Európa megbékélése a német egység létrejöttéből kiindulva; végül pedig az európai biztonsági és együttműködési folyamatnak nyújtandó új ösztönzés. Az utóbbival a miniszter azokra a különböző javaslatokra utalt, amelyek a résztvevők részéről az EBEÉ szilárdabb szervezeti formáinak megteremtését, titkárságának létrehozását, miniszteri tanácskozásainak, csúcsértekezleteinek rendszeresítését célozzák.
Roland Dumas elfogadta a csúcshoz vezető folyamat állomásaira vonatkozó Mock-javaslatet. Eszerint Bécsben előkészítő értekezletet tartanak és titkárságot hoznak létre egy francia diplomata irányításával a munka elvégzésére, majd szeptemberben a külügyminiszterek James Baker meghívására az ENSZ-közgyűlés alkalmával Washingtonban tartanak előkészítő tanácskozást. Egy további állomás lehet — ha szükséges — a csúcs előestéjén egy újabb külügyminiszteri találkozó.
A csúcs kitűzése a 35-ök derűlátását tükrözi a hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások eredményes befejezésének idei lehetőségét illetően. Washington és több nyugati ország a csúcs előfeltételének tekinti ezt a megállapodást.
A szovjet leszerelési szándékok komolyságát mutatja, hogy Koppenhágában újabb egyoldalú szovjet döntéseket ismertetett fel-szólalásábín Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Elmondta, hogy miután a NATO felülvizsgálta döntését a taktikai atomrakéták korszerűsítéséről, és miután az Egyesült Államoknak szándékában áll kivonni atomtüzérségének egy részét Európából és tárgyalásokba kezdeni a többi európai nukleáris fegyverről a Szovjetunióval, a Szovjetunió is újabb lépéseket kíván tenni.
Utalva arra, hogy a Szovjetunió már régebben javasolta az atomfegyverek felszámolását, be-
leértve a kettős rendeltetésű atomfegyvereket, illetve az atomfegyver-hordozó repülőgépeket, bejelentette, hogy a Szovjetunió egyoldalú lépéseket is tesz az európai atomfegyverzet csökkentésére. Közép-Európában felszámol hatvan taktikai'rakétaindító állást és ötven egységet az atom-tüzérségből. Ez azt jelenti, hogy visszavon érről a területről 1500 atomtöltetet, és az év végéig ösz-szesen felszámol 14Ó rakétaindítót és 3200 atomfegyvert.
Koppenhága, mondotta Sevardr nadzé, összekötő láncszem a washingtoni csúcs és a Varsói Szerződés országainak moszkvai csúcsértekezlete, illetve a NATO londoni csúcstalálkozója között. A Varsói Szerződés csúcsértekezletének céljaként azt jelölte meg, hogy egyenjogú, szuverén államok valóban demokratikus politikai szervezetét hozza létre. Kijelentette, hogy lehetséges a kompromisszum a német kérdésben is.
Sevardnadze szólt azokról a javaslatokról, amelyek a helsinki folyamat és az európai dimenzió kiteljesítésére hangzottak el a különböző delegációk részéről. A Szovjetunió egyetért azzal, hogy kétévenként legmagasabb szintű találkozók, évente miniszteri találkozók legyenek; jöjjön létre 35.-ös nagyköveti konzutációs mechanizmus; legyen európai konfliktusmegelőző központ; állítsák fel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet állandó titkárságát, hozzanak létre bizottságot az emberi dimenzió kérdéseinek vizsgálatára, s egyetért azzal a javaslattal is, hogy Európa váljon jogállamok egységes és demokratikus térségévé.
A konferencián közleményben jelentették be, hogy július 10-én ül össze Bécsben a párizsi EBEÉ-csúcsértekezlet előkészítő bizottsága, amelynek létrehozásáról a nap folyamán állapodtak meg a külügyminiszterek. Ez a bizottság fogja kidolgozni többek között a csúcsértekezlet napirendjét.
Az AFP jelenti: James Baker amerikai külügyminiszter kedd este Koppenhágában többórás megbeszélést tartott szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval. A Szovjetunió koppenhágai nagykövetségén lezajlott találkozón a németkérdésről és az európai biztonság új. egyensúlyáról volt szó.
Az amerikai külügyminiszter a dán fővárosban kedden találkozott Hans-Dietrich Genscherrel, a nyugatnémet diplomácia irányítójával is. A DPA szerint a megbeszélésen a miniszterek a NATO és a Varsói Szerződés közötti új viszony kialakítása mellett foglaltak állást.
Jeszenszky Géza kedden délután a koppenhágai emberi dimenziós értekezlet színhelyén, a Bella konferencia-központban találkozott Eduard Sevardnadzéval,