﻿Ára:
6,50
forint
i^vliilvizsfjtí lu t
Moszkva, június 8. Szűk egy éve, hogy a bukaresti rekkenő hőségben a Varsói Szerződésnek akkor még magukat többé-kevésbé szocialistának hirdető tagállamai hitet tettek amellett, hogy a két katonai tömb léte, a párbeszéd az európai biztonság és együttműködés jelentős tényezője lehet. Az együttes ülésről készített csoportképeket egy mo-solytalan találkozó követte Nyers Rezső és Nicolae Ceau-sescu között — miként az várható volt, minden eredmény nélkül.
A politikai tanácskozó testület moszkvai tablója szinte teljesen kicserélődött. Ceausescu helyén egy mosolygós Iliescu nyilatkozott a Magyar Televíziónak, amely persze csak formai enyhülést jelent, a tartalmi problémák változatlanok. Miként önmagában még az sem adta meg az együttélés jövőjének a kulcsát, hogy a szocialista pártfőtitkárok helyett ez alkalommal többségében már Kelet-Európa népeinek választott vezetői találkoztak Moszkvában. A csomagokban azonban, amelyeket magukkal hoztak, ott lapultak az elmúlt évtizedek terhei és kötöttségei. „Tiszta lappal” csak az indulhatott volna, aki teljes mértékben függetleníteni akarja magát a nemzetközi viszonylatrendszer eddig létrejött és kialakulni készülő eredőitől — de ez nem lenne más, mint politikai vakság.
A körülmények logikájából adódik, hogy a moszkvai találkozót követően a Varsói Szerződéssel összefonódott központi fogalom a „felülvizsgálat” lett, amely már lényegesen több, mint a reform vagy a tökéletesítés, egyelőre azonban csak burkolt formában rejti magában a megszüntetés lehetőségét. De ennél fontosabb, hogy nemcsak hangsúlyeltolódásokról van szó. Létrejött egy új intézmény — a kormány-megbízottak ideiglenes bizottsága — és kitűzték a határidőt, október végét, ameddig el kell készülniük a felülvizsgálat igényével születendő konkrét javaslatoknak.
Számunkra mindebből talán nem is az a leglényegesebb, hogy teljes egészében keresztül tudjuk vinni a magyar javaslatokat, kezdve a napirendi megfogalmazástól a konkrét működési mechanizmusig. Inkább az, hogy egy, a célkitűzéseit tekintve radikális nemzeti igényt sikerült az általános konszenzus keretein belül megfogalmazni. Félreértés ne essék: az ideiglenes bizottság egyeztetése és a novemberre tervezett rendkívüli, budapesti PTT-ülés még semmiféle garanciát nem jelent a Varsói Szerződés katonai szervezetének a megszüntetésére. A mostani tanácskozás is igazolta, hogy a VSZ továbbéléséhez nem csupán ideológiai, de nemzeti érdekek is fűződnek. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy Magyarország legalábbis kisebbségben, de talán magára maradt volna, ha a deklaratív felosztás követelésével áll elő. Éppen ezért értékelendő, hogy olyan, a kijelölt céljaink felé vezető kezdeményező szerepet sikerült találni, amely egységes fogadtatásra talált.
A Varsói Szerződést valószínűleg nem lehet megreformálni. A probléma abban van: ha a Szovjetunió lemond a Brezs-nyeu-doktrínáról, akkor feleslegessé válik a VSZ is, amely legalábbis 1968 óta a korlátozott szuverenitás csendőreként volt jelen Kelet-Európábán. S ezt az ellentmondást felismerve, a jelenlegi, szovjet vezetésnek egyelőre nem sikerült olyan új funkciókat kijelölnie, amelyek egyaránt vonzók len-
nének valamennyi tagállam számára. Van azonban egy figyelmen kívül nem hagyható tényező: a Szovjetunió világpolitikai érdeke, amelynek egyes európai vonatkozásai összhangba hozhatók például a lengyel stratégiai elképzelésekkel (a hagyományosan erős bolgár kötődésről nem is beszélve).
Moszkvában pedig a határok mentén végbement változások láttán élnek a gyanúperrel: egyesek netán ki akarják őket rekeszteni a közös európai házból. Minden eddigi pozíciójukat elveszthetik, anélkül, hogy kapnának cserébe valamit. E félelmek jogos vagy alaptalan voltától függetlenül is fennáll annak a veszélye, amit Karén Brutyenc, az SZKP KB nemzetközi osztályvezetőjének első helyettese „tradicionális reagálásnak” nevezett, a szovjet fél részéről. S csak azok engedhetnék meg maguknak, hogy ne foglalkozzanak e tényezővel, akik elég erősek vagy kellőképpen messze vannak a Szovjetuniótól. De mint a washingtoni csúcstalálkozó igazolta: még ők sem teszik.
Szovjet—magyar viszonylatban több olyan jelzés történt, (gondoljunk csak a csapatkivonások rendezetlen anyagi kérdéseinek egyoldalú megvilágítására, avagy a más KGST-or-szággal szemben nem alkalmazott gépipari importkorlátozásra), amelyekre érdemes odafigyelni. Túlzott jelentőséget egyelőre nem érdemes tulajdonítani az ügynek, hiszen a retorika szintjén magyar részről is megvoltak a méltó — vagy néha méltatlan — válaszok. A gondok csak akkor kezdődnék, ha ezek a felgerjedések beépülnek azoknak a szakértői tárgyalásoknak a légkörébe, amelyeknek kétoldalú kapcsolataink meghirdetett új alapjait kell lerakniuk. Ezért is volt lényeges, hogy a moszkvai találkozó egyúttal alkalmat nyújtott a magas szintű kapcsolat-felvétel megteremtésére is, s ezen tudomásul vették a magyar célkitűzéseket, nyugtázták a kiszámítható partnerség igényét.
Ennek pedig a jelek szerint meghatározó eleme lesz a vitás kérdések tárgyalásos rendezése. Másként nem is lehet, hiszen amilyen hangsúlyt kapott Antall József felszólalásában az „életképtelen	szervezetek”
megszüntetésének az elkerülhetetlensége, ugyanúgy megfogalmazódott, hogy helyükbe az egységes európai biztonsági struktúrának kell lépnie. Ebben nem nélkülözhető sem az E(ívesült Államok vagy Kanada, de a Szovjetunió felelős részvétele sem. A fentiekből nyilvánvalóvá válik, hogy a mégoly túlhaladottnak ítélt katonai tömb — használjuk egyelőre ezt a szót — felülvizsgálatának az ütemét nem óhajainknak vagy éppen kinyilatkoztatásainknak, hanem az összeurópai folyamatok menetének kell meghatározniuk. Legalábbis mindaddig, amíg a jelenlegi, és már évek óta többé-kevésbé erősödő nemzetközi tendenciák érvényesülnek.
Különben egy keserű évforduló, Trianon tapasztalatai is arra intenek, hogy ne képzeljük magunkat huszárnak egy táblán, ahol gyalogok vagyunk csupán. Egy történelmi fordulat küszöbén hosszú távú terhes következményei lehetnek, ha a külpolitikai stratégia nincs összhangban a nemzetközi realitásokkal. Olyan pillanathoz érkeztünk, amikor visz-szanyert szuverenitásunk azt is jelenti, hogy lóugrásainkért már nem tehetjük felelőssé a történelmet. Célszerűbb tehát kockáról kockára szívósan menetelni előre.
Lambert Gábor
VSZ-tagországban első ízben
Állandó képviseletet nyit Budapesten az Európai Közösség
Széles körű nemzetközi helyzetértékelés Gorbacsov és Thatcher moszkvai tárgyalásain
A külpolitikai helyzet
Még MINDIG MOSZKVA áll a nemzetközi sajtó érdeklődésének a 'középpontjában, hiszen pénteken a hírügynökségi jelentések nemcsak a Varsói Szerződés csúcsértekezletére tértek vissza, hanem bőven foglalkoztak a brit kormányfő pénteken kezdődött szovjetunióbeli látogatásával is. A szövetség történetében először a csütörtöki egynapos VSZ-tanácskozás oldott, nyílt légkörben zajlott le — állapította meg az AFP kommentárja. A hangulat kedvezett a 'kelet-európai vezetők kétoldalú eszmecseréinek: az ülést megelőző éjszaka jórészt azzal telt el, hogy a politikusok egymással tárgyaltak. „Egy kicsit olyan ez, mint egy temetés. Jó alkalom a viszontlátásra azoknak, akik már régen találkoztak” — idézte a lengyel küldöttség egyik tagjának tréfás megjegyzését a Reuter.
Néhány érintett is nyilatkozott. Václav Havel csehszlovák köz-társasági elnök a katonai tömb legfontosább, történelmi jelentőségű megbeszélésének minősítette a csütörtöki eseményt. Miköziben megerősítette azt a prágai szándékot, hogy radikálisan alakítsák át a VSZ-t, azt is megismételte, hogy Csehszlovákia óvakodik kilépni a paktumból, mert ezzel elvesztené befolyásolási lehetőségét a VSZ sorsára. Ion Iliescu román államfő szükségesnek tartotta megemlíteni a Rompres tudósítójának, hogy első ízben találkozott Mihail Gorba-csovval, ami alkalmat adott arra, hogy „mindenféle mendemondákat” tisztázzanak. A VSZ-en belüli együttműködés új formáiról szólva azt hangsúlyozta, fontos, hogy megőrződjék a kontinens biztonsága.
A SZÖVETSÉG FELOSZLATÁSÁT egyetlen tagállam sem vetette fel — utalt a The Daily Telegraph Kviszinckij szovjet miniszterelnök-helyettes vélekedésére, hozzáfűzve: a szovjet politikus annak ellenére mondta ezt, hogy „Antall József magyar konzervatív kormányfő a csúcs előestéjén idejét múltnak és értelmetlennek minősítette a paktumot”. A The Guardian úgy találja: Moszkvában a felék nyomást is óhajtottak gyakorolni a NATO-ra, hogy maga is változtasson. A NATO külügyminiszteri értekezlete egyébként máris melegen üdvözölte a VSZ-csúcs állásfoglalását. E dokumentumot a The Indepen-dent minimalistának tartja, amely világosan érzékelteti, hogy a blokk katonai szervezetként kimúlt. A francia sajtó hírmagyarázatai azt domborították ki, hogy Moszkvában nem mutatkozott egyetértés az egységes Németország NATO-tagságánalk kérdésében. A Le Monde-nak adott interjújában Jeszenszky Géza emlékeztetett arra, hogy a nyugati hatalmak sem látnák szívesen a „brutális” szakítást a Varsói Szerződéssel, ami szerinte „veszélyes és ostoba lépés” lenne. A magyar diplomácia irányítója mindazonáltal leszögezte, hogy Budapest párbeszédet kezd valamennyi tagállammal. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy vélte: Gorbacsov is kellőképpen belátta, hogy a maga jószántából kell letennie a garast a változás mellett.
Az újság szerint a VSZ az eddigi adminisztratív formájában lég feljebb az év végéig fog fennmaradni. A Frankfurter Allgemeine a lassan konzultatív testületté váló VSZ majdani szerepét latolgatva egyebek közt kifejti, hogy olyan eszközként is működhetne, amelynek a segítségével a Szovjetuniót integrálni lehetne az európai folyamatba.
A VSZ-csúcs eredményeiről is eszmét cserélt pénteken este a Fehér Házban Bush elnökikel a bonni kancellár, aki a harvardi egyetem végzős diákjai előtt csütörtökön azt fejtegette, hogy a Nyugatnak közös erőfeszítésekkel kell kirángatnia Kelet-Európát a gazdasági és környezeti pusztulásból, az erkölcsi válságból. Kohl és Bush első számú témája persze az egységes Németország szövetségi hovatartozása volt. A hírügynökségek pénteken gyakran emlegették az NDK miniszter-elnökének azt a moszkvai megállapítását, miszerint az NDK-beli helyzet, a lakosság nyomása nem engedi meg, hogy az újraegyesítéssel megvárják az új európai biztonsági rendszer megteremtését.
EURÓPA ÜGYEI voltak Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov moszkvai tárgyalásainak a középpontjában is, miközben Kirgíziából és Üzbegisztánból újabb nyugtalanító hírek érkeztek. A brit kormányfő pénteken Gavriil Popovval, a moszkvai városi tanács radikális reformernek tekintett elnökével folytatott megbeszéléssel kezdte meg hivatalos programját a szovjet fővárosban. Thatcher a Pravdában megjelent nyilatkozatálban méltatta a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásókon elért haladást, a bécsi hagyományos erőkről folyó egyezkedésekről azonban azt állította, hogy a szovjet hozzáállás megkemé-nyedése miatt zsákutcába jutottak.	(V. L.)
Tudósítónk telexe
Margaret Thatcher ellenzi közös NATO- és VSZ-szervek alakítását
Bari Károly vessző futása
Ritkán szólal meg irodalmon kívül Bari Károly. Lapunk mai számában költőtársának, Mezei Andrásnak, mondja el azt a (sorsot, ami „egy versért kiróható”. Bari Károly egy 1972-es költeményében életveszélyes sorokat vetett papírra, évtizedek legkeményebb csöndjét törte fel. A csak 1988-ban megjelent vjers azonban szűnni nem akaró aláztatások sorát rótta ki a költőre. Az interjú lapunk 11. ölalán olvasható.
Moszkva, június 8.
Udvarias szavakban ez alka-ilommal sem volt hiány: a peresztrojka a „legnagyobb hatást gyakorló, hatalmas, történelmi változások folyamata”, amely sok év óta Európában végbemegy. — jelentette ' ki Margaret Thatcher. A brit kormányfő csütörtökön érkezett a szovjet fővárosba, ahol pénteki tárgyalásait követően közös sajtóértekezletet tartott Mihail Gorbacsovval.
A két vezető többórás megbeszélést folytatott, amelyeket Thatcher mint „nagyon érdekes, elmélyült és baráti vitát jellemzett. A brit miniszterelnök találkozott szovjet kollégájával, Nyikolaj Rizskovval, és egyórás „nagyon érdékes” eszmecserét tartott Dmitrij Jazov honvédelmi miniszterrel. A kiadott szovjet tájékoztató szerint ezek kö-
zéppontjában az új európai biztonsági struktúrák kialakításának problémái, továbbá a német újraegyesítés külpolitikai tényezői álltak.
Lényegében ezek a problémakörök, valamint a washingtoni csúcstalálkozó áttekintése adtaa legfelső szintű találkozók lényegi részét, valamint Gorbacsov vázolta a jelenlegi szovjet belpolitikai helyzetet. Sajtóértekezletén Thatcher határozott támogatásáról biztosította a szovjet változásókat és reformokat, amelyek, ha sikerrel végződnek, „jelentősen előremozdítják a szabadság ügyét”. Konkrét külpolitikai kérdésekről szólva ugyanakkor ismét bizonyságát adta annak, hogy kemény tárgyaló partner. A német újraegyesülést úgy közelítette meg, hagy „az NDK, csatlakozik az NSZK-hoz”, amely
a NATO tagja, és az is marad. Az NDK szabadon dönthet arról, hogy belépjen-e az Atlanti Szövetségbe, s az egyesült Németország is szabadon dönthet szövetségi kötelezettségei megválasztásában. Thatcher kijelentette, hogy az amerikai csapatok európai jelenléte földrészünk biztonságának létfontosságú tényezője, csakúgy, mint a szövetségi fegyverrendszer modernizálása — beleértve a nukleáris készleteket is — mivel „mindkét fél megbízható védelmet igényel”.
Megértéssel nyilatkozott viszont arról, hogy a Szovjetuniónak és a Varsói Szerződésnek biztonsági garanciákra van szüksége. Megállapítása szerint most úgy Nagy-Britaninia, mint az Egyesült Államok ezen intézkedések kimunkálásán fáradozik. A legjobb út, az összeurópai folyamatok keretében fejleszteni a ■kapcsolatokat, jelentette ki , a brit kormányfő, és kedvezően nyilatkozott a magas szintű európai fórumok, a rendszeres külügyminiszteri taláikozóók létrehozásáról.
Ugyanakkor lényegében elvetette azokat a szovjet javaslatokat, hogy a NAT® és a VSZ hozzon létre közös, vagy párhuzamos szervezeteket, és az egységes biztonsági rendszerről is fenntartásokkal nyilatkozott. Mint mondotta, sem erre, sem az általános tömbszervezetek számára „jelenleg nem lát lehetőséget”, talán majd a jövőben. Most „gyorsabb eredményeket ad” a már meglevő szervezetek, a már ismert struktúrák kihasználása a helsinki folyamat keretében.
Gorbacsov nem is titkolta, hogy e kérdésben különbözik az álláspont a két ország között. Emlékeztetett arra, hogy csütörtökön a VSZ Politikai Tanácskozó Testületé mély változásokról döntött, előtérbe kerül a szervezet politikai jellege. Ha ebben az irányban haladnak tovább a dolgok — tette hozzá —, megvan a lehetőség, hogy ne csak megállapodások szülessenek az együttműködésről az európai általános folyamatok keretében, de közös intézmények is kialakuljanak. Reményét fejezte ki, hogy a júliusi NAT®-csúcson „komolyabb beszélgetés” lesz erről a témáról, és Thatcher szavait is úgy értelmezte, hogy a brit kormányfő „nem elutasítja, hanem tartalékolja” a szovjet javaslatokat.
Gorbacsov politikai kérdése-
Moszkvából jelenti az MTI: 78-ra emelkedett az öt nappal ezelőtt kezdődött kirgíziai zavargások halálos áldozatainak száma, míg a sebesültek száma eléri a 330-at. A zavargásokban a feldühödött tömeg több mint kétszáz lakóházat felgyújtott, s több helyen támadást intézett a helyi rendőrségek ellen. Frunzéban a tömeg csütörtökön politikai követeléseket is támasztott. A helyi pártszékház és a kormány épü-
ket is kapott. Pénteken az orosz küldöttkongresszus külön szavazással elfogadta a szuverenitási deklaráció egyik pontját, mely a köztársasági törvények elsőbbségét rögzíti a föderáció területén. A szovjet elnök ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az orosz kongresszus eddig semmi olyat nem tett, ami alkotmányellenes, meggyőződését fejezte ki továbbá, hogy a jövőben sem fog a szövetség érdekei ellen cselekedni. Szavaiból némi közeledés is kivehető volt Jelcin felé, amennyiben kijelentette, hogy több mindennel egyet tud érteni, amit az orosz elnök az utóbbi időben mondott. Gor-bacsovtól megkérdezték, hogy legutóbbi gazdasági programja társadalmi fogadtatását követően nem kellene-e kormányának benyújtani a lemondását. Hosszú, több mint negyedórás pogrambeszédszerű válaszában a szovjet elnök — megkerülve az egyenes feleletet — védelmébe vette a program, egészét, amelyet, véleménye szerint a kellő átdolgozás után elfogad majd a Legfelső Tanács.
— t —r
*
Londonból jelenti az MTI: „A peresztrojkához kötöttem életemet, sorsomat. Nem térek le utamról, bármilyen nyomás is nehezedjék rám” — válaszolta Gorbacsov a BBC televízió főmunkatársának, Thatcher brit kormányfővel folytatott tárgyalásai után adott exkluzív nyilatkozatában.
A Szovjetunió kész újra kereskedni Litvániával, ám a továbbiakban már csak piaci feltételek alapján — jelentette ki a Reuter szerint egy stockholmi sajtóértekezletén Jegor Ligacsov.
A szovjet elnök ezzel egyidejűleg utasította a szovjet belügyminisztériumot, hogy akadályozza meg a litván parlament amneszitiatörvényénék teljes körű végrehajtását.
A három szovjet balti köztársaság — Litvánia, Észtország és Lettország — bejelentette csat-lakozási szándékát az európai biztonsági és együttműködési értekezlethez. A balti köztársaságok azt szeretnék, ha a 35 tagországot számláló szervezet az év végén megrendezésre kerülő párizsi csúcstalálkozóján kérelmüket megvitatnák. Erről a három köztársaság külügyminisztere Koppenhágában, az értekezlet emberi dimenziókkal foglal-> kozó ülésén közös levelet tett I közzé.
lete előtt mintegy négyezres tömeg követelte a vezetés lemondását.
Üzbegisztán Kirgíziával határos területein is rendkívüli állapotot hirdettek ki pénteken, az egyre szélesedő nemzetiségi ösz-szecsapások miatt.
Üzbegisztánnak a kirgíziai Os területtel határos térségében a köztársasági vezetés utasítására léptették életbe ezeket az intézkedéseket. Iszlám Kartmov üz-
Moszkvában józanságra intik a (eleket
Üzbegisztán némely vidékeire is kiterjesztették a rendkívüli állapotot