﻿Mai mellékletünk: CIVIL TÁRSADALOM
június 11.
Lili. évfolyam 135. szám
Koppenhágától 3Moszhváiy
i
A washingtoni csúcs alighogy befejeződött, végkifejletét még igazán értékelni sem tudtuk, máris diplomáciai nagyhét kezdődött Európában. A helsinki folyamatba illeszkedő koppenhágai találkozót az emberi dimenziókról a résztvevő harmincöt ország külügyminiszterei nyitották meg, érzékeltetvén rögvest azt is, hogy e politikailag megújuló térségben a humán kapcsolatrendszernek sokkal nagyobb jelentősége lesz, mint a fegyveres szembenállásnak, amely eleddig a kontinens viszonyait jellemezte.
Koppenhága azonban csak egyike volt az egyeztetéseknek, a közös kiútkeresésnek. Moszkvában gyűltek össze a Varsói Szerződés állam- és kormányfői, hogy Gorbacsovtól első kézből kapjanak tájékoztatást eszmecseréjéről Bush elnökkel, s megvitassák azon nyomban a szervezet jövőjét. Skóciában a NATO-tagországok diplomáciai vezetői tanácskoztak, s minő egybecsengés, ők is arról dis-kuráltak, mi legyen az atlanti szövetség sorsa az átalakuló Európában. S mintegy kiegészítette ezeket a megbeszéléseket Thatcher látogatása a szovjet fővárosban. Magyar szemszögből meg érdekes fejleményekkel kecsegtetett Jeszenszky Géza külügyminiszter körútja, aki Koppenhágából Párizsba, onnan meg Brüsszelbe ment, hogy a Nyugat-európai Unió, illetve az EK tisztségviselői előtt ismertesse az új kormányzat külpolitikai törekvéseit.
Az események sodrába ekként belevetette magát az új magyar kabinet, igyekezett — a parlamenti útmutatásoknak megfelelően is — kezde-ményezően fellépni, mindenütt, ahol csak képviselői megjelentek, s ez a lendület kiválthatja a választók elégedettségét. Mindazonáltal a magyar diplomáciának számot ikell vetnie azokkal az alapvető összefüggésekkel, amelyek a lehetőségeit körbehatárolják. Óvakodnia kell attól, hogy bizonyítási vágya, s lelkesedése elszigetelje az országot a környezetében. S tudomásul kell vennie, hogy az európai mozgásoknak nem Magyarország a középpontja, hanem a német egység megoldása. A nagyhatalmi döntéseket is ez a kérdés befolyásolja, s Budapest, akár tetszik ez nekünk, akár nem, csak mellékszereplő:	belesimulhat a
rendezési folyamatokba, kiszámítható politikájával előmozdíthatja az európai összeolvadási irányzatoknak az érvényesülését, de vissza is vetheti a kibontakozást, ha mindenáron önmagára akarván felhívni a figyelmet, zavarba ejtő követelésekkel áll elő.
Rendkívüli képzelőerőre és önmérsékletre lesz egyszerre szüksége, ha tiszteletet szeretne magának kivívni Európában az új magyar vezetés. Nem tévesztett ösvényt egyelőre, de érzékelnie kell: a látványos diplomáciának vége, lezárult az a korszak is, amelyben a múlt értelmetlen, hibás intézkedéseit el lehetett törölni. A kelet-európai dráma is elérkezett az utolsó felvonásához, mindenütt törvényes kormányzatok váltják fel a levitézlett állampártokat, vagyis a politikai verseny-futásban szerzett előnyünk vi-szonylagossá válik, kihasznál-ható csak a gazdasági reformunknak az előrehaladottsága.
Bármily gyakorta is emlegetik az elemzők a nagyhatalmi státus leértékelődését, s az önálló Európa felzárkózását, az átrendeződés még tart, s a szovjet—amerikai viszony to-
vábbra is erőteljes hatást gyakorol e térségre. Tanulságos tehát, ahogy Washingtonban Bush megközelítette Gorbacso-vot. Hanyatlását, gyöngeségét nem aknázta ki, megpróbált inkább mentőövet dobni a válsághullámokban hánykolódó szovjet elnöknek, de ezt elegánsan, nem megalázóan tette. S volt oka rá, hiszen a szétrobbanó Szovjetunió, a hatalmi váltás, az esetleges konzervatív fordulat beláthatatlan következményekkel terhelné meg a szépen újjáépülő Európát. Azt is érzékelték az Egyesült Államokban, hogy Moszkva ódzkodása Németország NATO-tagságától nyilvánvaló szovjet érdekeket szolgál: ha kellő biztonsági és gazdasági biztosítékokkal enyhítik meg, akkor Gorbacsov legyűrheti önnön belső ellenállását, amelyet a konzervatív és tábornoki körök is táplálnak. Ám éppen Bush gesztusai el is oszlathatták a szovjet elnök gyanúját a Nyugat rossz szándékairól, következésképpen a reformpárti legfelső szovjet vezetés egyetértésével találkozhatott a magyar felvetés a VSZ felülvizsgálatáról.
Hogyne, hiszen ugyanazokban a napokban a NATO-kül-ügyminiszterek is arról morfondíroztak, hogyan formálhatnák át az atlanti szövetséget politikai testületté, amelynek azonban fenn kell maradnia, s ezt jelezte Thatcher is a napokban Moszkvában, mert a Kelet bizonytalanságai ezt megkívánják. Meg persze Washington ragaszkodása, hisz máskülönben mi kapcsolná Európához intézményesen. A biztonsági és együttműködési értekezlet ezt az alkalmat még nem kínálja. De vajon nem ugyanez az aggodalom motoszkál a szovjet vezetők fejében. A VSZ köti a Szovjetuniót	Európához,
amelynek új eseményeiből, különösképpen a gazdasági csábításokból, kimaradni semmiképpen sem akar. De új keretek csak akkor jönnek létre, ha Bécsben megállapodik egymással a két katonai tábor a hagyományos	fegyverzetek
nagyarányú csökkentéséről. A tömblogikát meghaladni — bármily furcsa is — csak annak fenntartásával lehet, s teljesen nem is számolható fel, amíg el nem ülnek a német egységesülést övező félelmek.
A magyar diplomáciának nagyszerű és súlyos kihívásokkal kell szembenéznie, s egyszerre kell képviselnie a nemzet és Európa érdekeit. Nyilván ez vezérelte Moszkvában és Koppenhágában, Párizsban és Brüsszelben. Bizonyítania kell, hogy nem a belpolitikai feszültségeket vezeti le, amidőn igen aktívan sürgeti a VSZ felülvizsgálatát, hanem ötletei is vannak az új biztonsági rendszerre. S érzékeltetnie kell, hogy a választások után nem a trianoni méregtől pukkadozó kis ország kér éltet vagy halált, hanem hajlandó megérteni mások félelmeit is, ekként sürgetve a rendezést. Szerencsés alakzattá nőheti ki magát a Róma által serkentett pentago-nális együttműködés, amelyben magyarok, csehek és szlovákok, jugoszlávok, olaszok és osztrákok vesznek részt, s ez a VSZ- és NATO-tagokból, semlegesekből és el nem kötelezettekből álló csoport terjesztett elő javaslatot a dán fővárosban a kisebbségekről. A Duna—Adria megragadható esély arra, hogy másokkal együtt, tehát nem az elszigetelődés veszélyében, Budapest is felmutathassa Európának az új Európát.	Blahó Miklós
A közép-európai korszakváltás záróakkordja
Csehszlovákiában döntöttek, a bolgárokra új forduló vár
Gorbacsov és Jelcin közeledésének jelei Moszkvában
A HÉT VÉGI HÍRMAGYARÁZATOK zöme a világlapokban visz-szatér á Varsói Szerződés csúcsértekezletének értékelésére, s ezzel ösz-szefüggésben elemzik a NATO-külügyminiszterek skóciai találkozóját, s a német egyesítés problémakörét. Az amerikai lapok méltatták a moszkvai tanácskozást, s kiemelten foglalkoztak a magyar állásponttal. miszerint 1991. végéig számolják fel a VSZ katonái szervezetét. A kommentátorok azonban arra is rámutattak, hogy a VSZ „gyorsuló felbomlása” nem feltétlenül szolgálja — rövid távon pedig bizonyosan nem — a Nyugat érdekeit. Az elemzők e fejlemények láttán attól tartanak, hogy emiatt esetleg zsákutcába jutnak a tárgyalások Bécsben, a hagyományos leszerelésről, s Moszkva lelassíthatja, szüneteltetheti csapatkivonásait a térségből. A világlapok egyöntetűen kiemelik, hogy a magyar küldöttség szorgalmazta leginkább a szervezet önfeloszlatását. A magyar álláspont azonban nem mindenütt váltott ki egyértelmű helyeslést. A szakértők rámutattak, hogy Gorbacsov ígérete a gyökeres átalakításra, egyelőre kielégíti a tagállamok többségét, s a Corriere della Sera szerint a novemberi újabb csúcs kitűzésével a résztvevők e taktikát el is fogadták, gyakorlatilag elhalasztódott a döntés a „haldokló, széthulló VSZ sorsáról”. Bonnban úgy vélték, hogy a felszámolási eljárást „már nem lehet mesterségesen elnyújtani”, a katonákon kívül Moszkvában sem akarja ezt már senki. A paktumfelszámolás végrehajtási szakasza azonban igen nehéz lesz, s az nem valósulhat meg a kelet—nyugati tárgyalásoktól függetlenül. — szögezték le a nyugatnémet kommentátorok. Véleményükkel szinte teljesen egybecseng a keletnémet miniszter hét végi nyilatkozata: a Varsói Szerződés katonai szervezete még az idén megszűnik. Eppel-mann azt is bejelentette, hogy a VSZ védelmi miniszterek e heti NDK-beli tanácskozásán a szervezet átalakítása lesz napirenden.
ÜNNEPRONTÁSKÉNT értékelte egy-két brit lap a moszkvai magyar indítványt. A The Daily Telegraph azt fejtegette, hogy miközben Thatcher miniszterelnök asszony szovjetunióbeli látogatásával igyekszik kifejezni támogatását Gorbacsov erőfeszítései iránt, addig a magyar javaslat újabb csapást mér a szovjet elnök hatalmi bázisára. Ezzel szemben a The Guardian azt emelte ki, hogy a magyar kormányfő sem az azonnali kilépés szándékát hangoztatta a moszkvai csúcstalálkozón. A lap azt is megemlítette, hogy Antall kormányfő véleménye nem egészen egyezik a magyar ideiglenes köztársasági elnökével, ugyanis Göncz Árpád az azonnali kilépés mellett szállt síkra. A vezércikk szerint különös jelentősége van annak, hogy Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország is indítványozta a két katonai szövetség jövőbeni egyetlen biztonsági rendszerré való összeolvadását. A The Guardian úgy vélte: a NATO-nak jó lennt komolyan vennie az új, „politikai” Varsói Szerződést, mint hidat, melyen megközelíthetők a szovjet biztonsági gondok.
A NÉMETKÉRDÉS volt az egyik iközponti téma nemcsak Moszkvában, hanem a NATO skóciai külügyminiszteri tanácskozásán is. A belga Le Soir szerint közeledés jelei mutatkoznak a problémakör megítélésében. Különös érdeklődésre tarthat számot a Dér Spiegel értesülése, amely szerint Koppenhágában Sevardnadze állítólag jelezte Gen-schernek, hogy a Szovjetunió végül is „egy megváltozott NATO tagjaként el tudná képzelni az egyesült Németországot”. A nyugatnémet hetilap azt is tudni vélte, hogy ezzel egyidejűleg a Szovjetunió mintegy 20 milliárd dollár gazdasági segítséget kér az iNSZK-tól. Genscher bonni külügyminiszter egy tévés nyilatkozatában nem erősítette meg, de nem is cáfolta a különös „árukapcsolást”. Attól óvott, hogy valaki feltételezze, ebben a kérdésben bármit is meg lehet vásárolni. Ugyanakkor sokat sejtetően arról is beszélt, hogy az ideológiai feszültségek helyét gazdasági feszültségek vehetik át a kelet—nyugati viszonyban, s ezért Bonn kiáll a szoros együttműködés mellett. A Dér Spiegel úgy tudja, hogy a nyugatnémet fél késznek mutatkozott Koppenhágában az „átfogó segítségre”, de a segélyprogramba szeretné bevonni Washingtont és az Európai Közösséget is. Derűlátóan nyilatkozott a német egyesítés megoldatlan kérdéseiről Kohl kancellár is, aki nem hivatalos megbeszéléseket folytatott még a múlt hét végén Bush elnökkel. Kohl kifejtette, hogy reményei szerint „őszig” sikerül tisztázni a német egység belső és külső feltételeit. Ezekről a problémákról tárgyal majd az amerikai vezetőkkel Lothar de Maiziere, az NDK miniszter-elnöke, akinek személyében keletnémet kormányfő először kezdett látogatást az Egyesült Államokban.	1 (P. T. R.)
A Polgári Fórum fölényes győzelmet aratott
Prága, június 10.
A Polgári Fórum elsöprő győzelme, a magyar nemzetiség parlamenti képviselete, erős kommunista pozíció és a jelek szerint a legnagyobb részvételi arány Közép- és Kelet-Európá-ban, ez a legfontosabb eredménye a szombat délután két órakor véget ért kétnapos csehszlovákiai választásoknak.
Péntek estig a csehszlovák választópolgároknak több mint, a fele járult az urnákhoz, s másnap este a televízió kommentátora büszkén jegyezte meg, a jelzések szerint kilencvenhat százalékos a részvétel, és ezzel csúcsot állítottak Kelet- és Közép-Euró-pában. A prágai szervezők saját bevallásuk szerint gondosan ta-
nulmányozták a magyarországi tapasztalatokat, a közvélemény • kutató intézet, az INFAS nyugatnémet Canet céget és a francia Bull társaságot hívta segítségül. A nyugati számítógépek és szakemberek a Prágába összesereglett újságírókat is elkápráztatták gyorsaságukkal, színes grafikonjaik fél órával a voksolás befejezése után már megjelentek a televízió képernyőjén. Az első közlés szerint a Polgári Fórum és szlovákiai testvérszervezete, a Közvélemény az erőszak ellen a szövetségi parlament alsóháznak is tekinthető népi kamarájába ötvenkét százalék szavazatot, míg a nagy rivális, de a Bartoncik-ügy miatt alaposan megtépázott Keresztény és Demokrata Unió tizenkét százalékot, a kommunis-
Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a három első párton kívül melyek lépték át a bűvös 5 százalékos küszöböt és jutottak így be a prágai parlamentbe. Vasárnap este aztán a központi választási bizottság közzétette az első, hivatalos eredményeket. A szövetségi gyűlés népi kamarájába Csehországban a Polgári Fórum a voksok 53,15 százalékát, a CSKP a 13,48" „-át, a Keresztény-demokrata Unió a 8,69" „-át, a Mozgalom az önigazgató Demokráciáért—Morvaország és Szilézia Társaság elnevezésű morva tömörülés a 7,89%-át kapta meg. Szlovákiában a Népi Kamarába a Közvélemény az erőszak ellen mozgalom a szavazatok 32,54%-át, a Kereszténydemokrata Mozgalom 18,98" o-át, a CSKP a 13,81 "'„-át, a Nacionalista Szlovák Nemzeti Párt 10,96%-át, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Együttélés koalíció 8,58%-át kapta meg. A szövetségi gyűlés nemzetek kamarájába leadott szavazatok megoszlása: Csehországban Polgári Fórum 49,96" n-ot, a CSKP 13,8" „-ót, a morva tömörülés 9,1" „-ot, a Kereszténydemokrata Unió 8,7%-ot szerzett.
Szabad'
és demokratikus
Szlovákiában, a Nemzetek Kamarájába került a Közvélemény az Erőszak Ellen 37,28%-kal, a Kereszténydemokrata Mozgalom 16,66%-kal, a CSKP 13,43»/„-kal a Szlovák Nemzeti Párt 11,44%-kal és a Magyar Kereténydemok-rata	Mozgalom—Együttélés
8,49%-kal. A szlovák parlamentben a legerősebb párt a Közvélemény az erőszak ellen 29,34%-kal, utána a Kereszténydemokrata Mozgalom következik 19,2%-kal, majd a Szlovák Nemzeti Párt 13,94" „-kai, a CSKP 13,34%-kal. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom—Együttélés kiváló teljesítménnyel, a vártnál többet, 8,66%-ot ért el, és mivel a szövetségi és cseh parlament 5 százalékos bejutási küszöbe helyett a pozsonyi parlamentbe már 3 százalékot meghaladva be lehet kerülni, mandátumhoz jutott 4,39",„-kai a Demokrata Párt és 3,48%-kal a Zöldek Pártja. A hivatalos adatok szerint is több mint 600 ezres a szlovákiai magyarságnak az a része, amely nem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom—Együttélés koalícióra adta le voksát, a Közvélemény az erőszak ellen mozgalommal közös listán induló Független magyar kezdeményezésre szavazott feltehetően,
Egyébként az előzetes hivatalos eredmények szerint eddig a szövetségi parlamentben a Polgári Fórumnak 114, a Közvélemény az erőszak ellen mozgalomnak 50, a CSKP-nak 40, a Kereszténydemokrata Uniónak és a Kereszténydemokrata Mozgalomnak 33, a morva tömörülésnek 16, a Szlovák Nemzeti Pártnak 11 és á Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés koalíciónak tíz képviselői helye van.
A vasárnap délelőtt tartott nemzetközi sajtótájékoztatón a nyugati megfigyelők pozitívan nyilatkoztak tapasztalataikról, azt hangoztatva, leszámítva a „kisebb rendellenességeket”, Csehszlovákiában valóban szabad és demokratikus választásokat tartottak. Louis Jung, az Európa Tanács küldöttségének a vezetője, aki Dunaszerdahelyre és Szent-mihályfalvára is ellátogatott, fi-
noman fogalmazva megjegyezte, bizonyos pillanatokban „mint nagyon élő problémát” érzékelték a nemzetiségi gondokat. Csehszlovákia jövőjének, tette hozzá a veterán európai politikus, a nemzetek és nemzetiségek intenzív együttműködésének a kereteiben kellene fejlődnie.
Barátként
A csehszlovák fővárosban akkreditált magyar tudósítóknak Csapody Miklós országgyűlési képviselő, aki a külügyi bizottság három másik tagjával együtt szintén megfigyelőként vett részt a választásokon, elmondotta, több alkalommal tapasztalhatták Szlovákiában, elsősorban Pozsonyban, hogy a szavazólapok közül néhány pártét, kifejezetten a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés koalíció szavazócéduláit, feltehetően félreértésnél fogva, nem kapták meg a választópolgárok.
Csapody Miklós elmondotta, politikai jelentőséget szánt a találkozójának Jan Sokol nagy-szombati érsekkel, aki a szlovákiai magyar katolikus hívők főpásztora is. A magyar képviselő végül azt hangoztatta,, mint egy, a szabad választásokon már túllévő ország parlamentjének a képviselői, barátként jöttek, s nagy várakozással tekintenek a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kisebbségi politikájára, illetve a Magyarország és a térségbeli szomszédos országok iránti csehszlovák politikára. „Nagy aggályaink vannak az erősödő nacionalizmusok, vádaskodások, a magyarellenesség, éppen úgy, mint a csehellenesség miatt. Próbakőnek tekintjük a magyar püspökséget és a magyar egyetemet.”
Prágában egyébként már szombaton sajtótájékoztatót tartott a győztes Polgári Fórum. Jan Úrban szóvivő közölte, a fórumnak és szlovákiai testvérszervezetének az új kormány összeállításában a legközelebbi partnerei a kereszténydemokrata pártok lesznek és kizárta azt a lehetőséget, hogy bármiféle szövetségre lépjenek a kommunistákkal. Urban jelezte, az új kormány élére Marian Calfa jelenlegi miniszterelnök és a kereszténydemokrata vezető, Jan Carnogursky is esélyes. Valószínűleg megőrzi külügyi tárcáját Jiri Dientsbier, és lehetséges, hogy marad a néppárti Richard Sacher belügyminiszter
Drámai bejelentés
A hét végének meglepő fordulata különben az, hogy a Közvélemény az erőszak ellen pozsonyi sajtóértekezleten a mozgalom vezetője, Jan Budaj drámai bejelentést tett. Közölte, mivel a titkosrendőrség jegyzékeiben munkatársként volt nyilvántartva, visszavonja képviselői jelöltségét. Elmondotta, a hetvenes évek végén igyekezett emigrálni, de megmondták neki, soha nem kap útlevelet, ha nem írja alá az együttműködést a titkosrendőrséggel, amelynek aztán valójában soha nem dolgozott. Ennek ellenére, hangsúlyozta, erkölcsi kötelességének érezte, hogy visszalépjen a képviselői jelöltségből. A pozsonyi sajtótájékoztatón különben elmondották, a Közvélemény az erőszak ellen mozgalom megbeszéléseket kíván kezdeni a politikai közép csoportosulásaival és azokkal is, akik elég erősen kerültek ki a választásokból, fgy a kereszténydemokratákkal.