﻿Felső tízezer
Az új osztály lelépett, most a legújabb születik. Érkezését jelzi, jelzik. Aki lesi, figyeli, arra torz képet vág, annak szamárfület mutat. Más, mint másutt az uralkodó elit. A felső tízezer nálunk lent szerveződik. Lejjebb mint Nyugaton, csak az elesettekhez képest van jent. Más országban a soraiba az öröklött vagy szerzett politikai és gazdasági hatalom, a vagyon, az összeköttetés emel, e jellemzők kombinációja és átválthatósága. Helyet foglalnak benne a tudományos és művészeti élet kiválóságai. A mi uralkodó elitünk azonban foghíjas. A politikai hatalom, a tudomány és művészet jelesei már láthatók, a gazdasági potentátok azonban alig mutatkoznak.
A társadalom felső rétege első nemzedékes. Annak, aki odatartozik, se hitbizománya, se apáról fiúra szálló címe, rangja, se világcégekben való érdekeltsége, se ingatlanvagyona. A magyar dollármilliomos külföldön él. Belenéztem egyszer egy kiadványba, amely az USA-ban élő dúsgazdag magyarokat tartja számon. Ott a vagyon nyilvános: üzletet fiad-zik, presztízst ad. Nálunk rejtőzködik. Becslések szerint ugyanis több honfitársunknak volna mivel belépnie az alapítók nemzedékébe, de gazdagsága szigorúan titkos, pénzéhez nem nyúl. Letagadja az eredete miatt: külföldi magán- és állami üzletek jutalékából, belföldi spekulációból, mindenféle sápokból gyűjtötte. Letagadja, mert fél az adóhivataltól és a politikai elszámoltatástól. Ezért pénzét svájci vagy más bankok védelmére bízta. Ha félelme elmúlik, talán idehaza is befekteti vagyonát, kivált, ha ezt a pénzt nem a „szaga” minősíti.
A rejtőzködő vagyonosok természetesen óvakodnak a fényűzéstől, és nem jelennek meg az úri világ találkozóhelyein) amelyek istenigazában még nincsenek is. A drága vendéglők, mulatóhelyek és játékkaszinók jobbára konjunktúralovagokat látnak vendégül, akiket a felső tízezer nem fogad be. Nem fogad be, mert ad magára és a hangoskodónak nincs annyi pénzük, mint amennyi feledtetné az eredetét. A felső tizezer, amely még képlékeny, kirekeszteni már tud. Soraiban a nemzetgazdaságot egy maroknyi ember képviseli, néhány nagyvállalati menedzser, bankvezér és sikeres magánvállalkozó, aki egy közepes méretű, jó hasznot hozó üzemet birto-
kol.
Nos, a felső tízezer azért foghíjas, mert a nagytőke teljességgel hiányzik belőle. Az okok ismeretesek. A múlt rendszer, akár a polgári forradalom, leszámolt az arisztokráciával, de egyúttal a harmadik renddel is. A polgárság még a feudalizmus idején alapozta meg gazdasági hatalmát, módszerekben, eszközökben nem válogatva. Kifejlődött és nem pattant ki teljes vértezetben egy istenség agyából. A mi történelmünkben nem teljesedett ki, illetőleg megszakadt a polgári átalakulás. A pártállamban a staféta-, botot néhány kisiparos, kiskereskedő tartotta a kezében, és adja most át. Ily módon tőkére csak behozatallal tehetünk szert; a tulajdononos külföldön él. Csak képzelegni lehet róla, hogy némely dúsgazdag magyar majd hazatelepül, illetőleg egyik-másik nem magyar származású majd országunkat választja hazájának, miként az „Üj földesúr”.
Kialakul-e egyáltalán a magyar polgárság felső rétege.
Köztudomású, hogy a kapitalizmus hajnalán a tőke úgy jött a világra, miként a csecsemő: „inter faeces et urinas”. A latin helymegjelölés arra utal.
hogy a szülés lefolyásának a környéke nem mondható felemelőnek. A medikus, aki először látja, mint jön világra a gyerek, attól borzad el, hogy az újszülött kencébe mártva érkezik. A mi közvéleményünk egy része hasonlóképp iszonyodik, mer a vagyonszerzés módját illetően a legnagyobb tisztaság követelményét támasztja. A történelem tapasztalata szerint a korai kapitalizmus tőkése — ha bepiszkolódott is —, néhány emberöltő után tiszteletre méltó őssé, dinasztiaalapítóvá nemesedett. Dickens csalókkal és hajcsárokkal, gyermekeket rabszolgamunkára fogó szörnyetegekkel jeleníti meg a korai kapitalizmust. Mégis, ha e gátlástalan elemek nem gyűjtenek vagyont, és nem működtetik azt, ma nincs műszaki-tudományos forradalom, nincs jóléti állam, és az utódok nem alkotják meg az elődök legendáját.
A XX. század végén születő tőke magzati máza azonban más vegyi összetételű és környezete nem olyan mocskos, mint az eredeti felhalmozás idején volt. Mondhatnánk, a tőkés „polgárosodott”. Nemcsak szuverén személyiséggé vált, hanem saját érdekében körültekintővé is. Viselkedését a törvények, a szakszervezetek, a társadalmi nyilvánosság meg-regulázták. Idealizálni azonban nem kell. A verseny éppolyan kemény, könyörtelen, mint volt, ha a hatásait enyhítik is. Nálunk azonban sokan valamiféle verseny nélküli piacgazdaságot képzelnek el, és sajátos fejlődésüket csak a kisvállalkozóra építenék. Eszményítik a család tisztességes és szorgos munkájával megteremtett kisüzemet, kisbirtokot, ami egyszer majd harmonikusan fölnövekszik. Ügy képzelik, hogy a nagyválalatot, a termelőszövetkezetet meg kell szüntetni, hogy a kisemberek feltörekvése előtt elháruljon az akadály. A gazdag országokban értelmes munkamegosztás van a nagy-, a közép- és a kisvállalatok között. Ez nálunk is kialakult. E kapcsolat azonban ma úgy jelenik meg — úgy tálalják —, hogy némely nagy fizetésképtelensége magával rántja a kicsiket. Ami itt és most való igaz, de ezt a válsághelyzetet is művi úton állították elő. Tehát nem ez a törvényszerű. A nagyvállalat fenntarthatja, erősítheti is a kicsit.
A visszaélések is jelzik, hogy közvélményt azzal kábítják: csak „a kicsi a szép”. Azok a gazdasági vezetők, akik külföldi tőke bevonásával akarták megmenteni cégüket és átmenteni önmagukat, most inkább kihasítanak saját használatra egy darabot a vállalatból — helyiséget, berendezést —, és kft.-t alapítanak. A termelő-szövetkezetekben is hasonlóan járnak el. Holott, ha jól tudom, a nagyvállalatok privatizálása a tagok földtulajdonának az elismerésével, a szövetkezetek átalakítása van napirenden. Egy túlméretezett gazdasági szervezetet — hogy mozgékonyabb legyen —, szét lehet bontani, de egy vállalat méreteit a piac határozza meg, és nem az ideológia. A túlzott nagyüzemesítésnek nem ellenszere a kisüzemesítés. Arról nem is szólva, hogy a felzárkózás lehetetlen a korszerű technológiát leginkább befogadó nagyvállalat nélkül.
A polgárosodás vállalkozás. Nagyvállalkozás is. A felső tízezerhez a nagytőkés, a menedzser is tartozik. Akinek presztízsét nem elsősorban költséges kedvtelései adják, hanem az, hogy milyen hasznot hoz az országnak, miként lendíti fel a helyi társadalmat.
Kovács Judit
Még a heten kijelölik a csehszlovák kormányfőt
Havel személyes sikereként értékelik a Fórum győzelmét
IJjabb Sevardnadze—Genscher találkozó: érik a kompromisszum a németkérdésben
„MEGKORONÁZOTT KIRÁLY” — így ír a Le Figaro vezércikkében Václav Havel elnökről a Polgári Fórum hét végi választási diadalát követően. Több francia lap is Havel személyes győzelmének tekinti a Fórum választási sikerét. Meglepetést keltett a párizsi sajtóban, hogy a kommunista párt viszonylag jól szerepelt, és a legnagyobb ellenzéki csoportosulás lesz az új parlamentben. A Le Quoti-dien de Paris a morva és a szlovák önrendelkezést hirdető pártok előretörését úgy értékeli, hogy az felidézi „a szinte valamennyi kelet-európai országban jelentkező nacionalizmus veszélyét”. A Les Echos arra is rámutat, hogy Csehszlovákiában is meg kell kezdeni a jelentős gazdaságátalakítást, amit eddig ugyancsak halogattak, s e kényszerű, megszorító lépések nehézségeket okozhatnak majd a győztes Fórum számára.
Az osztrák Dér Standard is kétségeit hangoztatja a Fórum nagy sikeréről írva. A lap szerint a Polgári Fórum „alig szervezett mozgalom, amelyet nem politikai elvei, hanem karizmatikus vezető személyiségei éltetnek”. A Kurier úgy véli, a Fórumnak megbízható koalíciós partnerre lesz szüksége, s ezt a kereszténydemokratákban találhatja meg. A Die Presse említést tesz a kereszténydemokraták vártnál sokkal gyengébb szerepléséről is, rámutatva, hogy az abortuszról elindított vita sok progresszív katolikust is elriasztott tőlük. A bécsi lap emlékeztet rá, hogy a csehszlovák politikusok körüli legutóbbi botrányok is sok rosszat sejtetnek a jövőre nézve, hiszen az egykori állambiztonsági szolgálat a parlament jij tagjairól is rendelkezhet kompromittáló anyagokkal.
KEVÉSBÉ LELKESEK a kommentárok a hét vége másik kelet -
európai választását, a bolgár voksolást elemezve. A Le Figaro például azt emelte ki, hogy Bulgáriában a megújult kommunista párt „még nem bizonyította be, hogy valóban megváltozott”. A nem hivatalos eredmények szerint a választások első fordulójában a szocialisták a listákon eldöntendő kétszáz képviselőhelynek mintegy felét megszerezték, ám az egyéni választókerületekben, amelyeknek túlnyomó többségében csak a második forduló után várható döntés, az ellenzék jobban áll. Az előrejelzések szerint így a két szemben álló nagy vetélytárs, a Bolgár Szocialista Párt és a Demokratikus Erők Szövetsége közül valószínűleg egyik sem tudja megszerezni az abszolút többséget a 400 tagú alkotmányozó nemzetgyűlésben. Ilyen formán megnő majd a jelentősége annak, hogy a kis pártok melyik fő politikai erővel hajlandók koalícióra lépni. Az első jelek szerint a földművesszövetség igen halványan szerepelt, míg meglepetést kellett a török—muzulmán párt eredménye, akár 7-8 százalékot is elérhetnek. A koalíciós latolgatások mindenesetre elég koraiak, hiszen mint a magyarországi példa is mutatta, az egyéni listás választásokon, váratlan, földcsúszamlásszerű győzelmet is elérhet bármelyik vezető erő.
AZ EGYSÉGES NÉMETORSZÁG NATO-tagságát érintő vita mindinkább megoldhatónak látszik, ez derül ki a legutóbbi értékelésekből, miközben Breszt szovjet határvárosban Sevardnadze és Censcher egynapos tanácskozást tartott hétfőn. A munkatalálkozót beharangozó elemzők úgy ítélték, hogy a súlyos gazdasági gondokkal küszködő Szovjetunió, számítva a nyugati, s főként a nyugatnémet segítségre hajlandó lesz némileg módosítani álláspontját. A Süddeutsche Zeitung azt is tudni vélte, hogy a washingtoni látogatáson lévő keletnémet kormányfő Gorbacsov szovjet elnök tervezetét vitte magával a Fehér Házba. Az ez idáig meg nem erősített értesülés szerint a német NATO-tagság elfogadásának feltételeként szabja Moszkva az észak-atlanti szövetség politikai szervezetté való átalakítását. Az NDK öt, jövőben kialakítandó tartománya átmenetileg különleges státust kapna. A NATO-csapatok itt nem állomásozhatnak, a szovjet egységek egy ideig azonban ott maradnának. A különleges státust a két katonai szövetség szerződésben szavatolná. A^terv az európai piz-tonsági rendszer végső kialakításáig maradna eleiben, s Gorbacsov — így a nyugatnémet lap — síkraszáll a katonai tömbök feloszlatása mellett is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szintén áttörésként értékeli a tényt, hogy az összeurópai békerendszer mindinkább alakot ölt. Egy út maradt: a NATO-nak és a VSZ-nek úgy kell megváltoztatnia egymáshoz való viszonyát, hogy a német NATO-tagság a Szovjetunió számára is elfogadható legyen. A londoni lapok is arról cikkeznek, Thatcher kormányfő szovjetunióbeli útja után, hogy Moszkva kész ejteni az egyesített Németország semlegesítésének követelését.	(P. T. R.)
Folynak a tárgyalások a prágai koalícióról
Prága, június 11.
Örömtelinek és kitűnőnek nevezte e választások légkörét Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök. Immár rendszeres vasárnap kora délutáni rádióbeszélgetésében azt hangoztatta, az emberek a szabadság és a demokrácia győzelmének tartják az eseményt, s megemlítette, már a héten ki akarja nevezni az új miniszterelnököt és összeállítani az új kormányt. Havel azt is jelezte, alapvető fontosságú beszédet kíván mondani az összeülő új parlamentben, a törvény-hozás jövőbeni tevékenységével kapcsolatos elképzeléseiről. A drámaíró-elnök a kötetlen beszélgetésben érintette a nemzetiségi pioblémákat ia Mint mon-
dotta, az utóbbi években elég figyelmet fordítottak az emberi jogokra, most arra van szükség, hogy a kisebbségek jogaira összpontosítsanak. „Nem hagyom jóvá a kollektív bűnösség elvét és el kell ismerni a kollektív jogokat” — jegyezte meg.
A nemzetiségek képviselete, a csehszlovák szövetségi és a szlovák parlamentbe bekerült Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés koalíció volt az egyik témája a köztársasági elnök szóvivőjének hétfői, a prágai várban megtartott nemzetközi sajtóértekezletén is. Michal Zantovsky arra a kérdésre, szá-mítanak-e, hogy akár a szlovák, akár a szövetségi kormányba bevonják a magyar nemzetiséget
képviselő koalíciót, azt felelte, a pozsonyi kormány dolga, hogy megteszi-e vagy sem, a prágai kabinetről nem tud mondani egyelőre semmit.
Zantovsky egyébként megerősítette, hogy a pár napon belül várható az új kormányfő kinevezése. Mint mondotta, Václav Havel valószínűleg az eddigi miniszterelnököt, Marian Calfát bízza meg újra kormányalakítással. Azt is megemlítette, most folynak a tárgyalások a legtöbb szavazatot elért pártok és mozgalmak között az esetleges koalícióról. Havel elnök maga még 39 napig marad hivatalban, és ezalatt már nem tesz külföldi látogatást. Havel „újraelnöklésé-vci” kapcsolatban a szóvivő megismételte, amit az elnök már koiábban is hangoztatott, miszerint ezt attól teszi függővé, hogy sikerül-e megfelelő kormányt ösz-szcállítani.
Prágában egyébként időközben nyilvánosságra hozták a hivatalos előzetes adatokat, arról, hogyan alakul a mandátumok száma a pozsonyi törvényhozásban. Eszerint a Közvélemény az erőszak ellen mozgalom 46, a Kereszténydemokrata mozgalom 30, a Szlovák Nemzeti Párt 21. a CSKP 20, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom—Együttélés 12, a Demokrata Párt 6, a Zöldek pártja pedig 3 mandátumot mondhat magáénak, A Közvélemény az erőszak ellen mozgalom, a Kereszténydemokrata és a Demokrata Párt máris be-
jelentette. készek szövetségre lépni, hogy közös kormányt alakítsanak.
(L. P.)
A hét végén megtartott csehszlovákiai választások tökéletes rendben zajlottak le; a precíz szervezésnek köszönhetően rendkívül nagyarányú volt a részvétel; a választási bizottságok fel-készülten, hozzáértéssel és pártatlanul végezték tevékenységüket — ígv összegezte tapasztalatait az amerikai kongresszus által szervezett nemzetközi megfigyelőküldöttség, amelynek munkájáról a delegáció két magyar tagja, Haraszti Miklós (SZDSZ) és Roszik Gábor (MDF) számolt be a parlament hétfői ebédszünetében rendezett sajtótájékoztatón.
A Szlovákiából vissztérő megfigyelők elmondták: több helyen észrevételezték — s ez nagyon kellemetlen volt a megfigyelő delegáció magyar tagjai számára —, hogy a Magyar Televízió, amelynek adását körülbelül 600 ezer szlovákiai magyar nézheti, a 48 órás kampánycsendet megszegve, beleavatkozott a csehszlovákiai választásokba. Kifogásolták, hc£v az említett műsorban valótlan információ hangzott el az egyik csehszlovákiai párt megszűnéséről — mondta Roszik Gábor. — Ehhez Haraszti Miklós hozzáfűzte: a megfigyelőbizottság az eset kapcsán egyrészt szóvá telte, hogy az MTV egy párt oldalán avatkozott be.
Haladást sikerült elérni Hresztben
Moszkvából jelenti az MTI: Bizonyos haladást sikerült elérni a breszti egy napos munkatalálkozón — közölte Hans-Diet-rich Genscher nyugatnémet és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter megbeszéléseiket követő sajtóértekezletükön.
A két külügyminiszter közel hétórás megbeszélésein részletesen áttekintette a német egyesítéssel és a kollektív európai biztonsági rendszer kialakításával összefüggő kérdéseket. A szovjet tévé helyszíni beszámolója szerint szó volt arról is, hogy lehet-
Wawhingtoni tudósítónktól
séges-e valamiféle kompromisz-szum az egyesített Németország NATO-tagságára vonatkozóan.
A kél külügyminiszter közös sajtóértekezletén nyíltnak és konstruktívnak minősítette a tárgyalásokat, amelyeken bizonyos haladási sikerült elérni. A tárgyalások légkörét a teljes bizalom és egymás megértésének szándéka jellemezte. Genscher és Sevardnadze megállapodott, hogy a Hatok június 22-én esedékes találkozóját megelőzően még tárgyalóasztalhoz ülnek.
Az visít és az utolsó ADK-kor mányid a Fehér Házban
Washington, június 11.
„Jó fogadtatásra számíthat a Fehér Házban — mondta a politikai diplomáciában szokatlan fordulattal péntek este Bush elnök, amikor Kohl kancellárt kísérte ki a vacsoráról. S hétfőn Lothar de Maiziere valóban illő módon volt kezelve: a félórás megbeszélést követően az amerikai elnök munkaebédet adott az NDK kormányfője tiszteletére. De Maiziere — a bemutatkozó, és egyben minden valószínűség szerint búcsúlátogatáson — minden dicséretet megkapott, ami a keletnémet történelmi fordulatnak, és neki, Helmut Kohl politikai szövetségesének kijár. Szóvivője szerint George Bush „nagy tiszteletét” nyilvánította az NDK-népnek, és méltatta de Maiziere fontos szerepét, s legfőképpen „együttműködését Kohl kancellárral”. A Fehér Ház a találkozó után újból megerősítette, hogy az egységes Németországnak NATO-tagként kell erősítenie Európa biztonságát, s nem szabad „kipé-cézni” a haderőcsökkentésnél. Fitzwater egyébként megismételte azt a hét végi washingtoni vé-
leményét, hogy „jelentős haladás” észlelhető a német ügyben,
Az egységes Németország nem fenyegeti a Szovjetuniót — mondta többször is az elmúlt napokban, így a Helmut Kohllal tartott péntek ’ esti vacsorája után George Bush. Míg a nyugatnémet kancellár azt 'hangoztatta, hogy a „dolgok jó irányban ha-ladnaik”. Amerikai megfigyelők különösen a Varsói Szerződés csúcstalálkozójának a szervezet átalakításáról hozott döntését tartják 'fontosnak, s azt a megállapítást, hogy a NATO többé nem minősül fenyegetésnek a „Kelet” számára. A hétfői The Wall Street Journal úgy véli, immár körvonalazódik az alku Moszkvával, s alapjában a Nyugat feltételeinek megfelelően. Vagyis a szovjeteknek bele kell törődniük, 'hogy elvesztették Ke-let-Európát és hídfőállásukat keletnémet földön, s ezért bele kell egyezniük olyan szerződésekbe, amelyek rözítik a Vörös Hadsereg kivonulását a térségből, fegyverei jó részének megsemmisítésével. El kell fogadniuk az NDK beolvadását az NSZK-ba, annak NAT©-tagsága megőrzésével, ha-