﻿s. Magyar Nemzet
Mai melléletünk: KILÁTÓ
i»»o.
június 18. UH. évfolyam 141. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
M*apír-iét
Még nem szakadt ketté, hivatalosan legalábbis nem jelentették be, gyakorlatilag megtörtént a szakadás a Magyarországi Zöld Pártban. Ha a hazai pártok belső harcainak történetét nézzük, mondhatnánk azt is, hogy honi zöldjeink a nálunk szokásos mintát követik. Vihar egy pohár vízben — akár kézlegyintéssel napirendre térhetnénk az ezer, mások szerint ezerkétszáz tagot számláló párt vezetőinek csetepatéi fölött. Egymás címkézése görögdinnyének, illetve arisztokratának aligha érdemel más gesztust.
Tetszetős lenne azon elmélkedni, hogy a görögdinnye nagyon ízletes gyümölcs, és az arisztokrata szónak is több értelme s főként más hangzása van, mint akár néhány évvel ezelőtt, a lényeghez nem jutnánk közelebb. Ahhoz ugyanis, hogy ez a meddő perpatvar — vagy még az sem, hiszen a szemben álló felek nem egy asztalnál vitatkoznak — ezer vagy ezerkétszáz párttag és még annál is több szimpatizáns bizalmát rendítheti meg. Olyan emberekét, akik azért csatlakoztak a zöldekhez, mert azt hitték és várták, hogy ez a párt valóban a környezet ügyeivel törődik.
Ez a hit és várakozás jellemezte — lehet, hogy jellemzi még ma is — a rokonszenvezök széles táborát, akiket épp a választási küzdelmek visszásságai és a politikai csömör tartott vissza a szavazóurnáktól. (Vajon vizsgálta-e valaki, hogy a sokat emlegetett hallgatag többség akkor is távol maradt volna-e, ha valóban létezik egy komoly, a legszélesebb rétegek környezeti érdekeit hitelesen képviselő Zöld Párt? Egyes közvélemény-kutatások szerint egy ilyen párt a voksoknak akár a tizenhat százalékát is megszerezhette volna.)
Ám ha e vélekedésnek csupán részben van valóságalapja, már az is elég ahhoz, hogy más szemszögből vizsgáljuk a zöldek egymás közti küzdelmét. Ami a szó hagyományos értelmében sajnos nem is igazi küzdelem, hisz a szemben álló felek csupán vádaskodnak és lehetőleg mindig a másik távollétében.
Mindez azért szomorú, mert eközben elsikkad maga az ügy, és csak csekély számú választó bízik már a pártban, amelynek képviseletét továbbra is vállalja s amelyért hajlandó dolgozni, ök ugyanis környezetük védelmében csatlakoztak a zöldekhez, mert úgy vélték, hogy egy új és a hagyományostól eltérő felépítésű párt szervezettebben és eredményesebben veheti fel a küzdelmet a mindinkább fenyegető ökológiai válsággal.
Deklarált elvekben, szavakban nem is volt hiány.
Nem arról van ugyanis szó, hogy az egyik fétt — úgymond — hagyományos felépítésű környezetvédő pártot akar, annak megfelelő működési renddel és alapszabállyal, miközben a másik a nyugat-európai értelemben vett zöld gondolatot képviseli — amely a maga nemében szintén hagyományos, legfeljebb más vonalat követ —, hanem arról, hogy ezt a pátot ugyanúgy fölülről szervezték, mint annak idején a hivatalos környezetvédő mozgalmat s mint nemrégiben több, más pártot. E szomorúan kicsinyes és nem is igazi szópárbajban tehát nem azért kellene villogni, hogy melyik fél teríti rá a másikra a vizes lepedőt, hanem azért, hogy végre
kiderítsék, miért nem sikerült a pártba bevinni az olyan eredményes, független környezet-védő csoportokat, mint a győri Reflex, a BME Zöld Kör, a Duna Kör vagy a Levegő munka-csoport, hogy közülük csak néhányat említsünk.
Ennek magyarázatára is lehet tetszetős elméleteket gyártani. A lényeg mégiscsak az, hogy ezek az alulról, demokratikusan szerveződött, független csoportok lehettek volna az igazi bázisai egy valóban új típusú Zöld Pártnak. Nem akarván az elméletgyártás hibájába esni, nem taglalom, hogy miért nem csatlakoztak és miért őrizték meg inkább a függetlenségüket. Elfogadható magyarázatot erre végül is csak ők adhatnának, s valamit az is jelez, hogy ezt nem tartják szükségesnek. Épp ezért azok a vádak, melyeket a zöld párti ellenfelek egymás fejéhez vágnak, hogy tudniillik a régi beidegződések szerinti, állampárti módszerekkel él az egyik, s hogy a másik csupán vezető szerepének megőrzéséért küzd, számomra legalábbis üres szócséplés.
Ez akkor is így van, ha a pártról szólva mindkét fél meg nem engedhető módszerek használatával vádolja egymást és tesz szemrehányást egyebek közt a választási kudarcért. Ne szépítsük, ez a választás a Zöld Párt számára a várakozásokkal ellentétben, kudarcot hozott, még akkor is, ha egyébként nem alaptalanul hivatkoznak a hasonló, nyugat-európai példákra. Ez az elemzés azonban csak akkor lenne elfogadható, ha más, volt szocialista országokban nem könyvelhettek volna el a miénknél nagyobb sikereket az ottani zöldek, függetlenül attól, hogy sikerült-e parlamenti mandátumot szerezniük vagy sem.
A párt, mint ez kiderült, nem volt felkészülve a választási küzdelemre, nem volt mindenki által elfogadott programja sem. Elsősorban ez, másodsorban pedig az akkor már kiütköző belső harcai akadályozták meg a sikeres szereplését és nem a hazai választási rendszer, mely — és ez kétségtelen tény — nem kedvez a kis pártoknak. Másról volt, van ugyanis szó: az állampárt idején nagy tapasztalatokat szerzett és minősíthető eredményt elérő, független környezetvédő mozgalmak, csoportok távollétéről. A zöldeket elsősorban ez hitelesítené és ez az a legitimitás, ami mind a mai napig hiányzik. Alátámasztásul csupán annyit, hogy országos listáit is csak azokban a megyékben sikerült a Zöld Pártnak felállítania, ahol ezek a csoportok támogatták a jelöltjeit.
Mindaddig, amíg ezeket az alapvető kérdéseket együtt és egymás közt nem tisztázzák, nincs remény a kibontakozásra, akár sikerül a pártot kölcsönös kompromisszumok árán együtt tartani, akár nem. Mindenesetre intő jel, hogy sem a Békés megyei Vidratanyán rendezett úgynevezett küldöttkongresszust, sem az azt követő megnyilatkozásokat a tagság széles köre nem fogadja el hitelesnek. Mindez csak zavart kelt egy olyan időszakban, melyben a Zöld Pártnak számos kérdésben kellene félreérthetetlenül állást foglalnia, hallatnia a szavát. Addig azonban, amíg ezt helyette a független környezetvédők teszik meg, ez a párt csak papíron létezik és az több, mint riasztó. Épp a környezetvédelem ügye miatt.
Sárvári Márta
Honi áii kormányközlemény
Ezer letartóztatott, több száz sebesült Bukarestben
Kohl nyilatkozata: a lengyel határok elismerése a német egység feltétele
A külpolitikai helyzet
A KÖZÖS NÉMET VÁLASZTÁSOK lehetőségéről tárgyalt az NDK és az NSZK külügyminisztere. Eredményként a tudósítók — elsősorban is a keleti fél álláspontját idézve — arról számoltak be, hogy a bonni, decemberi közös voksolás valószínűleg tavaszra tolódik, mivel Berlin az együttes választástegyesülés lezárásának szeretné tekinteni, tehát előbb az összes toSbi kérdésben is egyezségre jutni, pontos ütemtervvel együtt. Az „összes többi kérdésbe” nyilvánvalóan beleértendő a leendő egységes állam biztonságpolitikája is, elsősorban is a határok garantálása, illetve a nemzetközi viták középpontjában lévő NAT©-tagság problémája. Az előbbit illetően a hét végén a Vatikánban maga a pápa is sürgette Lengyel-ország nyugati határainak végleges elismerését, Kohl kancellár, pártjának, a CDU-nak egy helyi kongresszusán arról szólt, hogy a nyugati lengyel határok elismerése alapvető feltétele a német egység megvalósításának.
A magyar miniszterelnök, Antall József bonni látogatását megelőzően — a Welt am Sonntagnak nyilatkozva — ugyancsak szólt a leendő egységes Németország NATO-tagságáról, mint kívánatos lépésről, amely jóval biztosabb garanciákat jelentene, mint a semlegesség. Antall egyébiránt azt is kijelentette, hogy hazánk feltétel nélkül támogatja magát az egyesülést. Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes a jugoszláv Borbángk nyilatkozva általában támogatta a szabad választás és döntés jogát, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ennek érvényesítése n.em sértheti más népek jogait és érdekeit. Burkoltan célozva a németek jogaira, hozzátette: ennek gyakorlása né növelje á feszültséget, ne csökkentse az Összeurópai biztonság szintjét. Konkrétan szólva a NATO-tagságukról, Petrovszkij úgy vélte, ez nem ellentételezhető azzal, ha az NDK jelenlegi területén maradhatnak szovjet csapatok, mivel a tagság megbontja — megengedhetetlen módon — a katonai egyensúlyt a két tömb között. (Mindez azonban csak az esetben igaz, ha Moszkva továbbra is tömbszemléletben gondolkodik, illetve, ha sikerül fenntartania —■ meglehet, engedmények árán — saját tömbjét.)
A RÉGI ÉS AZ ÚJ CSATÁJA volt jellemző általában is a szovjet belpolitikára a hét végén. Rizskov kormányfőnek a moszkvai pártbizottságon elhangzott kijelentését nyilvánosságra hozta az Interfax: eszerint a kommunizmus olyan távoli eszménykép, amelynek elérése a belátható jövőben elképzelhetetlen. Maga e kijelentés is elképzelhetetlen lett volna korábban, s amikor Jelcin amerikai útja során „megvalósíthatatlan álomnak” nevezte a kommunizmust, heves bírálatot kapott ezért. Az SZKP-n belüli Marxista Platform viszont a híradóban éppen azt vallotta, hogy nem veti el a kommunista távlatokat, s bírálta a párt KB-t a túl sok liberális és szociáldemokrata cél miatt. A KB nemzetközi politikával foglalkozó testületének nyilatkozata szerint, viszont, az SZKP a szocialista és- szociáldemokrata pártokban természetes partnert lát, hangsúlyozva, hogy azoknak szakítaniuk kell a kommunistaellenes klisékkel, nekik a szociáldemokráciával szembeni elfogult nézetekkel.
Az SZKP nézetei viszont immár nem mindenki számára kötelezőek: a hét végén az OSZSZSZK népi küldöttei kongresszusukon törölték az Oroszországi Föderáció alkotmányából az SZKP vezető szerepét rögzítő cikkelyt. Ugyancsak a belső ellentétekre utalt az a példa nélküli bírálat, amely Baklanov KB-titkárnak szólt a külügyminisztériumtól. Baklanov, aki a katonai-ipari komplexumot felügyeli, azért kapta a bírálatot, mert egy interjúban korábban megismételte a szovjet vezérkari főnök rosszalló megjegyzését, miszerint a Szovjetunió külpolitikája túlzottan „előreszaladt” az egyoldalú lépésekkel.
A ROMÁNIÁI VISZONYLAGOS NYUGALOMRÓL beszámoló írások továbbra is bírálják a bukaresti vezetést, amiért sajátságosán és egyben a Ceausescu-módszerekre kísértetiesen jellemző módon lépett fel az ellenzékkel szemben. A hírközlő szervek — miközben „bizonytalan nyugalomról” írnak —, külön tudósításokban jelentkeznek Temesvárról, ahol a forradalom féléves évfordulójára emlékeztek, és a megmozdulások résztvevői elítélték a román vezetés legutóbbi akcióját. A nyugati hírügynökségek azonban úgy tudj'ák, hogy Temesváron a helyi rendőrség fellépne egy esetleges „központi bányászakcióval” szemben. A vezető lapok Nyugaton a román társadalom megosztottságáról írnak, a régi módszerek alkalmazásáról, „a terrorgépezet visszatéréséről”, továbbá ennek kapcsán csak latolgatni tudják, vajon a régi rezsim emberei mennyire képesek az újraszerveződésre. Ugyancsak szólnak külön is a vidék és város ellentétéről, illetve arról, hogy a demokratikusan megválasztott román vezetés nem éppen biztatóan reagált az eseményekre. (T. J.)
Államcsánykísérletnek tartja a román vezetés a tüntetést
Felre Román: A demokráciától fenyegetettek állnak a bukaresti erőszakhullám mögött
Bukarestből jelenti az MTI: Újfasiszta típusú államellenes akcióról volt szó. Elsősorban a rendfenntartó erők megsemmisítésére, információs és döntési képességük meggyengítésére törekedtek azok az elemek, akik végrehajtották a június 13-i erőszakos cselekményeket a választásokon törvényesített demokratikus intézmények ellen — érté-
kelte a román kormány a bukaresti rendzavarásokat. A közleményt a vasárnapi lapok ismertették.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy a tüntetők már egy nappal korábban behatoltak a televízió székházába, szidalmazták az intézmény elnökét, továbbá ultimátumban követelték a kormány lemondását. Ezt a helyze-
tet szem előtt tartva június 12-én a főügyészség felkérte a belügyminisztériumot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a .törvénysértő akciók ellen. A kormány úgy ítéli meg, hogy június 13-án hajnalban a rendőrség törvényesen lépett fel, de ezt követően erőszakos és barbár cselekedetekre került sor, amelyek végül is szélsőséges megnyilvánulásokban csúcsosodtak ki.
A közlemény a továbbiakban rámutat, hogy a rendőrség és a segítségül hívott katonai egysegek együttműködése nem volt megfelelő. Ez pánikot és zavart keltett a rendfenntartó erők so-' raiban. Ebben a helyzetben az agresszorok csoportjai rendkívüli és előre nem várható hevességgel támadták az állami objektumokat. Az események vizsgálata alapján megállapítható, hogy a terrorista támadások a politikai egyensúly megbontására kidolgozott forgatókönyv alapján zajlottak le, államcsíny céljából. Ezt a forgatókönyvet jó előre kidolgozták és csupán az alkalomra vártak, hogy végrehajtsák.
A kormány közleménye sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy június 14-én és 15-én a közrend helyreállításakor „bizonyos túlkapások” is történtek, olyan embereket is bántalmaztak, akik nem álltak közvetlen kapcsolatban az előző nap eseményeivel. „A kormány világosan és félreérthetetlenül elhatárolja magát a törvényes kereteket túllépő mindenfajta akciótól, következetes marad a jogelvekhez és a demokratikus intézményekhez. Megengedhetetlennek tartja egyes politikai központok feldúlását, egyes személyiségek fizikai megtorlással való fenyegetését. A kormánv kész minden intézkedést megtenni a politikai önkifejezés szabadságáért és ez alól csupán a törvény által tiltott újfasiszta jellegű szélsőséges uszító akciók képeznek kivételt.”
A közlemény szerint a kormánv
felszólítja a felelős tényezőket,
hogy szavatolják a sajtó demokratikus intézményeinek korlátlan szabadságát és kiemelt feladatként állítja a parlament elé a sajtótörvény kidolgozását, amelynek tükröznie kell az ország demokratizmusát.
Végezetül bejelenti, hogy a június 13-ról 14-re virradó éjszakán elkövetett barbár cselekedetek felelőseit törvényesen vonják felelősségre.
Bukarestben a zavargások idején több mint 1000 személyt vettek őrizetbe, közöttük 51 kiskorút. A lefogottak közül 83 ellen büntetőeljárást indítanak, 155 személyt megbírságoltak — jelentette be a román kormány-közlemény.
Párizsból jelenti a Reuter:	A
legutóbbi bukaresti erőszakhullám mögött azok a „spekulánsok, csempészek és keritők állnak, akik fenyegettetve érzik magukat a demokráciától” — jelentette ki Petre Román.
A román kormányfő az egyik francia tévéállomásnak nyilatkozva elismerte, hogy az ország külföldi megítélése sokat romlott a kormányellenes tüntetések erőszakos elfojtása miatt, de hozzátette:	a demokratikus útról
már Romániában sem lehet letérni. Véleménye szerint a bukaresti incidensek nem jelentik azt, hogy az ország visszafordult volna. A vezetés „változatlanul elkötelezettje a demokráciának, amelybe az ellenzék léte és a véleménykifejtés szabadsága is beletartozik”.
Elismerte, hogy a bányászok rendőri szerepe „teljesen szokatlan”, de szavai szerint a rendőrség képtelen volt megbirkózni a kirobbanó zavargásokkal. A miniszterelnök mindazonáltal nem volt hajlandó elítélni a bányászok garázdálkodásait, mondván: ők ugyanazok a munkások, akik a Ceausescu-rendszer ellen is harcoltak és életüket áldozták. Inzultus lenne őket fasiszta hordáknak nevezni — tette hozzá.
IJjabb Iáin teles a román fővárosban
Bukarestből jelenti az MTI: Ismét tüntetés van Bukarestben: vasárnap az esti órákban több száz főnyi tömeg gyűlt össze az Egyetem téren. A tüntetők a járdákon, az egyetem melletti parkban, sétányon álldogáltak, miközben az úttesten tartott a közúti forgalom. A tömeg Iliescu-elle-
nes jelszavakat hangoztatott: „Le Iliescuval, Ceausescu mellé!”, „ítéljék el Iliescut a kiontott vérért!”, „Iliescu számunkra a második Ceausescu!”.
A rendőrség egyelőre nem avatkozott be, helyi idő szerint este kilencig rendbontásra nem került sor.
A Idaríóúatoüakal internálotáborfoa harcollak
Bukarestből jelenti az MTI: Több mint ezer személyt tartóztattak le eddig Bukarestben és a sebesültek száma meghaladja a félezret. Ezt Dumitru Bitlan vezérezredes, a bukaresti rendőrség felügyelőségének vezetője jelentette ki, egyben arról is tájékoztatva, hogy folytatódik a bukaresti zavargásokban részt vevők azonosítása.
Az MTI tudósítója arról értesült, hogy a megvert és letartóztatott személyeket Bukarest határába szállítják, ahol gyűjtőtábort rendeztek be az egyik katonai laktanyában. A területet szigorúan őrzik, az elhurcolt egyetemisták szüleit sem engedik a
közeibe és a táborból csak az szivárgott ki, hogy a begyűjtőiteket kínozzák és vallatják.
Az internálótáborba hurcolták azokat a cigányokat is, akik bosz-szúból, mert a bányászok szétverték a viskóikat, otthonukat, az elutazókat meg akarták támadni. A fejszékkel, láncokkal, botokkal, vasdorongokkal felszerelkezett 150—200 főnyi cigánycsoport autóbuszt kerített hatalmába és az Északi-pályaudvarra vitette magát, ahol rendőrgyűrűbe ütközött. Más irányból érkezett csoportok is hasonló kelepcébe jutottak, így a bányászok megmenekültek a vérbosszútól.
Iliescu szerint erős parlemenli ellenzékre
van szükség
Bukarestből jelenti a Reuter: Románia elnöke szombaton az ellenzék egyik vezetőjének kijelentette, hogy elítéli az erőszakot és a parlamenti demokráciát támogatja.
A Reuter brit hírügynökség Ion Iliescu és Ion Ratiu, a Parasztpárt elnökjelöltje találkozójáról beszámolva emlékeztetett rá, hogy az elnök volt az, aki a fővárosba hívta a bányászokat a