﻿Arai
0.50
forint
Kedd
Nem tudom, mit kívánna Magyarország, ha álmában megjelenne a jó tündér, és azt Ígérné: három vágyát teljesíti.
Kettőt még könnyedén kitalálok: jókedvet, bőséget.
Mi lenne vajon a harmadik kívánság?
Békesség?
De hiszen az benne vagyon a jókedvben, s bőségben. Háborúban senkinek nincsen jókedve, s a bőség is azonnal nyomorra fordul.
A jókedvben benne vagyon az idegek kellemes nyugalma és frissessége, benne foglaltatik az egészség, a jó közérzet és talán maga a jóság is; a derűs kedvű emberek talán jók is, önzetlenek, rokonszenvesek.
A jó kedélyű nemzet vonzó, összetartó, s bizonyára erős is.
Mi lenne hát vajon a harmadik kívánság?
Talán a műveltség. A szellemi pallérozottság, alapos tudás, szakismeret, olvasottság.
Csakhogy hitem szerint ez is a bőség része. Aki a nemzetnek bőséget kíván, nem viseli el a szellemi szegénységet sem; a bőség nemcsak a sok kolbász a kamrában, s a tágas, tiszta lakás — hanem az elmék bősége is.
Ugyan mi lenne akkor a harmadik kívánság? Hiszen, ha ily szélesre tágítom az első kettőt, az adott kettőt, hogy jóformán mindent beleértek, ami szükséges — vajon ott szo-ronganánk és dadognánk a jó tündér színe előtt szép közös álmunkban és nem tudnánk kinyögni egy épkézláb harmadik óhajt?
Avagy esetleg átadnánk a harmadik esélyt másoknak? Ha nálunk már túlcsordul a bőség és a jókedv, átengedjük a tündért a szomszédainknak, Európának?
Nem is olyan rossz ötlet. Nekünk lenne jó, ha nemzetközi közegünk nyugodt, elégedett, megenyhült és derűs lenne. A legszebb nemzeti álmok közé tartozna a gyanakvásoktól megtisztult, jóhiszemű Európa; a világ, amelyben nem működik a rossz alattomosság, az ádáz gyűlölet, amelyben nem sisteregnek vad, s légből kapott vádak.
Igen, lehet, hogy a harmadik kívánság nagy esélyét kiterjesztenénk az egész világra. Hátha más nemzetek álmában sohasem jelenik meg a jó tündér — hadd részesüljön e lehetőségből minden nemzet.
Persze, önzetlenségünkben egészséges nemzeti önzésünk mutatkozna meg. Európaiságunk	magyarságközpontú,
mint ahogyan magyarságunk nagyon is európai. Én nemcsak a tündérálmok világában. Végül is a magyar külpolitika, amióta a saját hangján szólal meg, immár néhány esztendeje, valóban európai összefüggés-rendszerben fogalmazza meg a magyar érdekeket. Azt is lehetne mondani: amióta újra igazán nemzeti a külpolitikánk, azóta szolgálja a nemzetközi célokat is. Nem túlzás tehát; hogy harmadik kívánságunk a világ jó esélyeit gyarapítaná. Abban a jóhiszemű reményben, hogy mások is hasonló indulattal lennének irántunk.
Mi történne azonban, ha ajánlatunkat elhárítanák az érdekeltek? Köszönik, nem kérnek belőle, nekik is megvannak a saját jó tündéreik, meg a terveik is.
Akkor talán mégis magunk használnánk fel a lehetőséget.
Jobb erkölcsöket kérnénk, példának okáért. Mert — noha a jókedvtől és a bőségtől is igen messze vagyunk még azt mégis tudjuk, hogy az anyagi és szellemi gazdagság, akár jókedvvel tetézve, még tá-
volról sem jelent nemes erkölcsöket is. Kérdés, persze, hogy ki mit ért morálon. Én most csak egymás sérthetetlenségének tiszteletben tartását értem, meg azt, hogy ki-ki a saját érdekeit ne mások rovására érvényesítse; hogy széles jókedvében ne rúgja szét a ház oldalát, ha a ház nem az övé; hogy gazdagságra, jólétre tö-rekedésében ne nyomorítsa meg a másikat; hogy szép átmenetünk zűrzavarában ne di-namittal halásszon; hogy a hatalomváltás mély történelmi mozgását ne saját kis magánhatalma megszerzésére fordítsa.
A közéletben pedig azt értem erkölcsön, hogy senki érdeme le ne tagadtassék, senki tiszta ember be ne mocskoltas-sék, s a szakmai tudás, a hozzáértés örökké konvertibilis értékeiből semmit el ne veszítsen ez az ország. Azt értem, hogy semmiképp se honosodjék meg egy újabb, más előjelű kontraszelekció. Az igazi váltás az, ha mindenütt, ahol csere történik, jobb, fölkészültebb, értőbb, igaz ember kerül a régi székbe. Ez sine qua non előfeltétele annak, hogy ügyeink gyorsabban, szakszerűbben intéződjenek — magyarán: hamarabb vergődjünk följebb, siettessük a jó irányú történelmet.
Sem bőség, sem jókedv nem lesz egyhamar ebben az országban, ha nem az erkölcsi tisztaság és a szakmai tudás csinál karriert mindenütt.
Ám nagyon türelmetlenek sem lehetünk, bármennyire el vagyunk késve. A tisztségviselők nem születnek, hanem kialakulnak: a tapasztalat megszerzéséhez is idő kell. Nemcsak a közéletnek — a közvéleménynek is erkölcsösnek kell lennie: azaz türelmi időt, tanuló időt is kell adnia az új helyen munkájukat végzőknek.
Nehéz lesz, mert mi türelmetlen ország vagyunk. Itt igen könnyen fortyan fel mindenki, itt bárkit percek alatt kiosztanak, lefitymálnak, s egy kis gonoszkodásért senki sem megy a szomszédba. Ugyanis elkésett ország vagyunk — a történészek, a szociológusok, lélektanászok vagy statisztikusok föltehetőleg, ki is tudnák számítani, hány évtizedet, évet, hónapot, napot, és percet késtünk. Kevés, sajnos, a türelmi tartalékunk. Korábbi várakoztatások és hitegetések őrölték fel kitartásunkat. Nehéz tudomásul venni, hogy most ismét előszobázunk a történelemben, s ama jókedvtől, s bőségtől még mindig oly sok idő választ el. Idegesek vagyunk, és nemcsak a pénzünk inflálódik.
A harmadik kívánságunk tehát: erkölcs és türelem, szaktudás és tisztaság, mindenféle rossz törtetés letörése, nyugalom és bölcsesség.
Mindezt, tudom, könnyű mondani. Magam is türelmetlen vagyok, s ha a jövőre gondolok, kapkodva szedem a lélegzetet: amióta a világon vagyok, még soha nem volt jelenem, mindig csak ígért jövőm volt. Megértek mindenkit, aki háborog. És mégis, más út nincs, csak ez a nehéz kaptató, amitől kihagy, újra meg újra, a lélegzetünk.
A jövő évezred Magyarországa számon fogja tartani, hogy e sűrű, nehéz kilencvenes években mennyire volt okos, kitartó, reménységgel teljes, türelmes és bölcsen türelmetlen is a magyarság.
A harmadik kívánság tehát így is megfogalmazható: add, jó tündér, hogy legyen erőnk, eszünk és szorgalmunk bőséget és jókedvet teremteni földünkön.	Bodor Pál
(Tudósítónktól)
Hagyományos, mégis újszerű magyar—Osztrák kormányfői találkozó zajlott le hétfőn Sopronban. E város már több ilyen, jó légkörű eszmecserének adott helyet — a mostani mégis eltért a többitől. Mint Franz Vranitzky megjegyezte: ez az első, amely az új európai körülmények, a természetellenes megosztottság fölszámolása közepette jött létre. Egészében elmondható:	a
soproni találkozó a szokott baráti légkörben folyt, de az eddigieknél többet is adott, a kapcsolatok magasabb szintre emelésének ígéretét és lehetőségét.
Antall József és Franz Vranitzky hétfőn délelőtt találkozott Sopronban. Tárgyaltak négyszemközt, majd kíséretük tagjaival együtt, s dálben közös nemzetközi sajtóértekezletet tartottak a városháza nagytermében. Bevezetőjében a magyar miniszterelnök elmondotta: jelentősnek tartja e tárgyalásokat. Megvitattak minden olyan témát, amely fontos a két ország szempontjából. A külpolitikai kérdések között tájékoztatta partnerét moszkvai tárgyalásairól és benyomásairól. Ismertette a legfrissebb magyar belpolitikai fejleményeket, szólt a pártok közötti viszonyról, kifejtette véleményét a népszavazási kezdeményről.
Tanácsadói körben részletesen szóltak Magyarország részvételéről az európai integrációkban. Megköszönték Ausztriának, az EFTA tagjának —, hogy támogatta kapcsolatteremtésünket ezzel a gazdasági szövetséggel. Ami a Közös Piacot illeti, Magyaror-
szágnak éppen úgy, mint Ausztriának szándéka a belépés. Egyetértettek abban, hogy az erről szóló tárgyalásokról 1992, a Közös Piac teljes integrációjának létrejötte előtt, nem lehet szó. Antall József számításai szerint magyar szempontból az évtized közepe előtt ez elképzelhetetlen, esetleg csak a második felében. Franz Vranitzky úgy vélte, Ausztria és Magyarország felvételi tempója nem lesz azonos. (Mi mindenesetre szívesen vennénk — mint tárgyaló küldöttségünk egyik szakértője mondta —, ha az osztrákokkal egy időben vagy tőlük nem sokkal lemaradva történne meg ez.) A kancellár arra biztatta mindkét állam gazdasági köreit, hogy jó kétoldalú kapcsolatainkat szélesítsék regionális jellegűvé, több országra kiterjedővé. Magyar részről megemlítették: szívesen veszünk részt az osztrákokkal közösen üzleti tevékenységben harmadik országokban, például a Szovjetunióban, ahol elképzelhető vegyes vállalatok létesítése is.
A gazdasági témakörrel kapcsolatban — még a sajtóértekezlet előtt — László Balázs kormányszóvivő arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy Antall József ismertette a magyar kormány terveit Vranitzky kancellárral. Egyebek között közö.lte, hogy gazdaságunk talpra állításának hároméves programja 1991 januárjában veszi kezdetét, súlypontja az infláció letörése és a vállalkozások élénkítése lesz. Ezekben a napokban egy gyors akcióprogramon dolgozik a kpr-mány, elsősorban a vállalati sor-
ban állások felszámolására, a kölcsönösen kifizetetlen, illetve kiegyenlítetlen tartozások összege ugyanis már eléri a 300 milliárd forintot. Elképzelhető, hogy 34 nagyvállalat ellen kell csődeljárást indítani, ez azonban nem megsemmisítésüket, hanem kisebb egységekké alakításukat, bérbeadásukat, eladásukat jelentené.
Szó volt Bős—Nagymaros problémaköréről. A kancellár elmondta: az osztrák cégek a szerződések alapján milliárdos nagyságrendű kártérítést igényelnek a magyar féltől, s a vita nem a kártérítés szintjéről folyik, a lebonyolítás módozatairól hangzott el több elképzelés. Antall József ezt azzal egészítette ki, hogy megoldásként e cégek esetleg részt vehetnének a Bécs—Budapest kiállítás előmunkálataiban. Magyarország — az ismert feltételek mellett — részt kíván venni a világkiállítás megrendezésében.
Még mindig hosszú-hosszú a sorban állás a határátkelőhelyeken (ezúttal nem annyira a magyar, inkább az osztrák fél tüzetes vizsgálódásai miatt). Antall József elmondta, harminc-negyven új átkelőhelyet szán-dékszunk létesíteni, beleértve természetesen a kishatárforgalom céljait szolgálókat. Vranitzky kancellár, aki a bevándorlási és menekültügyi gondjaik miatt most kisebb lelkesedéssel szólt e témáról — öt-hat nemzetközi jellegű átkelőhely létesítéséről beszélt, amelyek „igen sok pénzbe kerülnek”.
A többi között elhangzott a kérdés: vajon az a tény, hogy Magyarország ki akar lépni a Varsói Szerződésből, azt jelenti-e, hogy elveszítette érdeklődését az európai biztonság iránt? Antall József válaszában határozottan fogalmazott. Nem azt jelentettük ki, hogy azonnal ki akarunk lépni, hanem azt, hogy a Varsói Szerződést felül kell vizsgálni. Magyarország a Varsói Szerződés katonai szervezetét 1991 végéig mindenképpen el kívánja hagy-
Bukarestből jelenti az MTI: A választások után kialakult új helyzetben a román kormány keresi annak módját, hogy miként tudná megfékezni a sorozatos tüntetéseket. Doru-Viorel Ursu belügyminiszter kezdeményezésére a parlament határozatot hozott az engedély nélküli tüntetések. felvonulások megakadályozására és szétoszlatására. A törvényhozásban a Nemzeti Meg-mentési Frontnak kétharmados többsége van. A Rompres jelentése szerint hetvenketten szavaztak a rendelkezés ellen.
A belügyminiszter ugyanakkor közölte, hogy szeretne szót érteni az egyetemi diákliga vezetői és más független politikai szervezetek képviselőivel. A belügyi tárca új vezetője hétfőn est.e újabb megbeszélést kezdeményezett ezekkel a politikai szervezetekkel.
Miközben folynak az erőfeszítések arra, hogy a helyzet nyugvópontra jusson és ne fajuljon polgárháborúvá, különböző politikai pártok nyilatkozataikban a kormányt teszi felelőssé a történtekért. Követelik a június 13— 14—15-i események kivizsgálását és a vétkesek megbüntetését.
A román kormány tudatában van rendkívül kényes helyzetének, de szilárd elhatározása, hogy tovább folytatja a román társadalom demokratizálását —
ni, már az idén ősszel sem vesz részt hadgyakorlatain. Bizottság kiküldését javasoltuk, amely az említett felülvizsgálatot elvégezné 1990 novemberéig: meghívtuk Budapestre a Politikai Tanácskozó Testület tagjait e bizottsági munka eredményeinek megvitatására. A bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások eredményessége érdekében tartjuk fontosnak, hogy ez a Varsói Szerződési folyamat másfél éves időszakot öleljen fel. A legnagyobb mértékben érdekeltek vagyunk az európai biztonsági rendszer kialakításában, e rendszer kialakulása éppen e másfél év alatt indul. Ehhez szükséges természetesen, hogy a NATO is újraértékelje katonai doktrínáját. Erre vonatkozóan a magyar miniszterelnök moszkvai útja előtt háromoldalas levelet kapott George Busától, amelyben az elnök kifejtette: szükségesnek tartja a NATO-szövetségek számára is a felülvizsgálatot, legalábbis az átértékelés megvitatását. Kölcsönös tennivaló tehát ez, amelyet a magyar lépés semmiképpen sem zavar.
A magyar miniszterelnök az NSZK-ba teendő útjával kapcsolatban leszögezte: rendkívül fontosnak tartjuk a német egyesülést, az eljövendő Németország igazi demokrácia, jogállam lesz, miként az NSZK is az volt. Az a magyar gesztus, melynek értelmében bonni nagykövetünk diplomáciai hatáskörét az egész jövendő Németországra kiterjesztettük, ennek a véleményünknek a jele.
Az új és sikeres magyar-osztrák kormányfői találkozó hosszú folyamat új állomása. A sajtóértekezlet résztvevőiben joggal alakulhatott ki az a vélemény, hogy osztrák szomszédunk változatlanul szilárd pont lesz — gazdasági, politikai és emberi szempontból egyaránt — a jövendő magyar külpolitika kialakításában.
Tatár Imre
ezt a román kormány szóvivője jelentette ki hétfőn a külföldi tudósítók részére tartott sajtóértekezleten.
Az Egyetem téren hétfőn délután több ezer főnyi tüntető gyűlt össze: a tüntetők elfoglalták a teret és leblokkolták a közlekedést. A tömeg lliescu-ellenes jelszavakat kiáltozott, és követelte az elnök távozását.
Tőkés László Temesváron arra figyelmeztetett, hogy az ország a polgárháború felé tarthat, ha nem szakítanak a diktatórikus módszerekkel! A Királyhágó-melléki református egyházkerület püspöke részt vett a Ceauses-cu-ellenes felkelés kitörésének féléves fordulóján tartott megemlékezésen. A bányászok bukaresti fellépését a pekingi diáklázadás elfojtásához és a marosvásárhelyi magyarellenes kilengésekhez hasonlította temesvári sajtóértekezletén. — Kétségbeejtő a helyzet, bármi történhet. A bukaresti események a tavaly júniusban Pekingben és a márciusban Marosvásárhelyen történtekre emlékeztetnek minket — mondotta.
A román törvényhozás két háza, a képviselőház és a szenátus hétfőn ülést tartott Bukarestben. Jóváhagyták a képviselők mandátumát és megválasztották a testületek vezetőit.
A szenátus elnöke Alexandru

Lili. évfolyam
142. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
1 harmadik kívánság
Tőkés püspök szerint
a román diktatórikus módszerek polgárháborúval fenyegethetnek
Antall József és Franz Vranitzky első kormányfői találkozója Sopronban
ROMÁNIÁBAN VÁLTOZATLAN A FESZÜLTSÉG, a véres események mind az országban, mind külföldön fölkavarják az érzelmeket. Hétfőn az RMDSZ is tiltakozó nyilatkozatot adott ki, miközben az Egyetem téren ismét tüntetők ezrei gyűltek össze. A kormány közleményt adott- ki, amelyben kifejezte készségét, hogy szavatolja a politikai véleménynyilvánítás jogát, de nem említett konkrét biztosítékokat.
A The New York Times azt írta hétfőn, hogy az Iliescu-kormány egyetlen nap alatt súlyos, feltehetően tartós kárt okozott Románia nemzetközi tekintélyének. „Kevés megfigyelőt lepnek meg az elmúlt hetek fejleményei, hiszen a romániai politikában mély gyökerei vannak az erőszaknak. A bizalmatlanság a Megmentési Fronttal szemben nyilvánul meg, amelyet a volt kommunisták irányítanak, jegyzi meg a lap bukaresti tudósítója, rámutatva: a tény, hogy Iliescu „merészen letagadta a tényeket", a bányászok okozta pusztítást illetően, arra utal, a kormányzat is megfélemlített. A román elnök külpolitikai tanácsadója azt mondta, a bukaresti vezetés csak utólag tudta meg, hogy a bányászok ellenzéki pártokat és újságokat is megtámadtak.
AZ OLASZ KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBA KÉRETTÉK Románia római ügyvivőjét és kifejtették neki: az olasz kormányt mélységes aggodalommal töltötték el a legutóbbi események. Emlékeztettek arra is, De Michelis külügyminiszter májusban fölhívta a román kormányzat figyelmét arra a felelősségre, amelyet a demokrácia érvényesüléséért visel. A Corriere delta Sera vezércikkében azt írta, valami jóvátehetetlenül elromlott Romániában. A demokrácia illúziója darabokra tört a botöző különítmények színrelépésével.. Iliescu győzött, de egyedül maradt. Rendszere nem számíthat többé a Nyugat gazdasági támogatására, de még kelet-európai szomszédainak a megértésére sem.
TŐKÉS LÁSZLÓ TEMESVAROTT ARRA FIGYELMEZTETETT,
hogy az ország a polgárháború felé tarthat, ha nem szakítanak a diktatórikus módszerekkel. A püspök a pekingi diáklázadás elfojtásához hasonlította a bányászok bukaresti fellépését, s sajtóértekezletén leszögezte, „kétségbeejtő a helyzet, bármi történhet”. Rámutatott arra, hogy a hatóságok Ceausescu módszereit alkalmazzák ellenfeleik lejáratására, így a külföldiek, a fasiszták, a huligánok emlegetésének a módszerét. Tőkés László egyébként a koppenhágai emberi jogi értekezletről érkezett Erdélybe. Mielőtt elutazott volna, a dániai fővárosban bírálta a tanácskozás elé terjesztett román javaslatot, mert az nem szól a kollektív jogokról, viszont hosszasan részletezi kisebbségek kötelezettségeit. Hangsúlyozta, az RMDSZ választási sikere „nem módosította a román kormány magyar- és nemzetiségellenes politikáját".	(B. M.)
Közös Piac, Bős-Nagymaros, VSZ
Lendületben a magyar—osztrák gazdasági együttműködés
A bukaresti parlament határozata a tüntetések megfékezésére Isme! ezrek követelik lliesru lemondását az Egyetem téren