﻿Hit és oktatás
Gorbacsov újabb belpolitikai erőpróbája
Konzervatív tömbnek ígérkezik az orosz kommunista párt
Bajor politikusokkal és üzletemberekkel találkozott Münchenben Antall József
A külpolitikai helyzet
BORÚS BELPOLITIKAI VISZONYOK KÖZÖTT, a köztársaságok függetlenedési törekvései, etnikai zavargások és súlyos gazdasági válság közepette ült össze kedden délelőtt Moszkvában az oroszországi kommunisták tanácskozása. Az eszmecserén délelőtt Gorbacsov, majd Rizskov elnökölt, aki egyébként jelölt a megalapítandó új párt élére, s ez a fejlemény megfigyelők szerint egyértelműen arra utal, hogy a moszkvai legfelső vezetés szeretné megkönnyíteni a kormányfőnek a távozást.
Gorbacsov hosszú beszédet tartott az értekezleten. Ö is javasolta, hogy alakuljon át a konferencia pártalapító kongresszussá, s az új pártot nevezzék el az OSZSZSZK Kommunista Pártjának. Ez az indítvány egyébként utalt arra is, amit az elnök a korábbiakban is kifejtett, hogy tudniillik, az Orosz Föderáció számára nyilvánvalóan nem lehet megoldás sem a bezárkózás, sem a kiválás a Szovjetunióból, a szabályozott piacgazdaságra kellene áttérni.
A MpSZKVAI GYŰLÉSSEL érdekesen csengett össze a Komszo-molszkaja Pravdának és az Ogonyok főszerkesztőjének a véleménye. Korotics Sydneyben azt mondta a Reuter tudósítójának, hogy Gorbacsov elnöki hatalma rövidesen jelképessé válhat, az SZKP több részre szakad szét, de az oroszországi KP megalaíkítása a konzervatívokat erősítheti. A másik lap is azt hangoztatja, hogy a konzervatív erők szorgalmazták az új KP létrehozását, s kapkodva hozták a döntéseket a kongresszus megszervezéséről is. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy á párton kívülieknek a hetven százaléka teljesen feleslegesnek tartja a .pártalakítást. A párttagok elméletileg helyeslik a határozatot, de számukra is ismeretlenek azok az okok, amelyek miatt a központi Vezetés sürgeti a párt megalakítását. A felső pártvezetés — jegyzi meg a Kom-szomolszkaja Pravda — úgy vélekedett, hogy az oroszországi újjászületést a KP újjászületésével kell kezdeni, noha sokan arra törekednek, hogy előbb az oroszországi államiságot állítsák helyre.
E GYORSÍTOTT ÜTEMMEL SZEMBEN csak a Demokratikus Platform léphetne föl, de ennék a szárnynak nincs elegendő küldötte a konferencián, bár a párttagság körében rengeteg a híve. A pártapparátus viszont szövetségesre talált az SZKP fundamentalistáiban, s így elképzelhető, hogy az új párt vezetése ideológiailag jobb-ratolódik az SZKP jelenlegi vezetésének az irányvonalához képest. A főtitkári posztra esélyesnek említik egyébként Ligacsovot is, aki rendkívül konzervatív nézeteivel tette ismertté a nevét. Az sem mellékes egyébként, hogy az új párt lehetőséget nyújt az apparátusnak új beosztások teremtésére, s ezzel elhelyezhetők lesznek a létszám-csökkentéssel fenyegetett, „de nagy tapasztalatú munkatársak”. Az új párt egyúttal új apparátus is, így átmenthető az apparátcsikok nagy része.	(B. M.)
Munkatársunk müncheni íelffonjeleníéve
A magyar kormányfő követendő példának tekinti a nyugatnémet demokráciát
ra utalni, ezért nem idézi fel a
Az újságok egy közepesen súlyos baleset szokásos terjedelmében adtak hírt arról, hogy az egyházak és a kormány között megállapodás jött létre a hitoktatás iskolai bevezetésének elvi kérdéseiről.
Ezt a megállapodást bizonyos társadalmi hánytorgás előzte meg, melynek során kiderült, hogy a hit és a vallás megítélésében, ugyanúgy, mint minden más lényeges és lényegtelen dologban, az emberek véleménye és viselkedése alapvetően különbözik.
Ez aligha baj. Olyan sokáig éltünk együtt és értettünk egyet pártunk-kormányunk —
6 így önmagunk — ideológiai elgondolásaival, hogy egy kis nézetkülönbség igazán jólesik. Emlékezzünk rá: vonakodás nélkül jártunk a marxista estire, lelkesen készültünk vizsgáinkra, jutalmul kapott plusz szabadságunk során. A léttudat viszonyát máig kirázzuk a kisujjunkból, s fordulatos vitáink során bízvást kijelenthetjük, hogy egy Munkácsy-festmény szép, egy Trabant viszont mindössze kellemes. Hittünk ebben az érték- és érvrendszerben, hitünk kizárólag földi dolgokra vonatkozott, így aztán csak a földön vetett bukfenceket. Az égi dolgok messzire estek tőlünk, gyanús homályba vesztek, esendő lelkünk megszűnt léleknek lenni. A hitetlen nép okos és elvihű szemét az aranyborjúra emelte.
Itt mindjárt van is egy bökkenő: az aranyborjú. Aki sohasem tanult hittant és nem ismeri a Bibliát, az úgy néz rám most, mint süket a cimbalmosra. Elmondom hát: amikor Mózes felment a hegyre az Űrhoz a törvényekért, odalent, a lapos földön a nép aranyból borjút csinált és azt imádta. (Mózes hirtelen támadt dühében földhöz csapta a kőtáblákat, aztán mehetett Istenhez másolatért.) Lám, ezek a nézetkülönbségek és hajlamok több ezer évesek, s semmiféle parancsolatra, érvelésre nem tűnnek el, legyen ez az érvelés vakbuzgón vallásos, vagy tudományosan vakbuzgó. Egyértelműnek látszik: ha az ember pótszabadságot kap, hajlandó a tízparancsolatot és a kommunista kiáltványt egy füst alatt bemagolni; az már más kérdés, hogy tanulmányai során okul-e. Ha viszont nem jár érte pótszabadság, akkor fütyül az ideológiára és a teológiára, hajlamos inkább táncot járni az aranyborjú körül, miközben az istenkereső mózes-félék — Thomas Mann szerint is — öklüket rázva dühönge-nek.
Bízvást induljunk ki abból, hogy korunk (magyar) gyermekét nem a Biblia, a vallás, a papság mételyezte meg, lelkét nem a buzgó istenhit járta át, hanem a vasmerev tan, amelyet pártunk-kormányunk felkent papjai terjesztettek, úton-útfélen, ártatlan kisdobosok között és a tudományok egyetemein; ez az ideológia vastag, rendíthetetlen tarkókat növelt, megátalkodott egyértelműséget és egyneműséget teremett, amelyben aztán megvalósult az érzéketlenek uralma.
Normális az volt, aki az aranyborjút imádta, deviáns az, aki Mózes törvényeire hallgatott.
S lám, még be sem zárták előadótermeiket a marxista-leninista esti iskolák, melyeket a népnyelv „foxi-maxi”-nak becézett, a pedagógiai főiskolákon még úgy adják ki a diplomát, hogy az úttörővezetői jogosítványt is belepecsételik, lám-lám társadalmi lelkiismeretünk egyik fele máris rettegni kezd, hogy úristen.
kötelező lesz az iskolai hitoktatás, hogy Magyarországon, én uramisten, keresztény kurzus következik. Ugyanekkor a mózesi lelkülettel rendelkezők (nem vallási-felekezeti értelemben gondolom) úgy érezték, itt az ideje kitekerni az aranyborjú nyakát. Kétségkívül volt bennük némi türelmetlenség, hiszen hol a szociális, hol a szocialista borjú körül szolgált a nép, ezúttal negyven esztendőnél is tovább. A borjú, majdnem egy ember-életnyi időn át, erkölcsi szerepben tündökölt. Ez kissé már a legszelídebb Mózest is elvadítja.
Így történt, aztán, hogy két vidéki katolikus pap nemrégiben, az iskolai hitoktatással kapcsolatban, enyhén agresz-szív memorandumot intézett a vidéki iskola igazgatóságához, ezt a memorandumot a leleményes igazgató eljuttatta egyházi és kormánykörökhöz, valamint a szabad magyar sajtó prominens képviselőihez, bizonyítékul, hogy íme, az őspárt terrorja után itt a keresztény kurzus terrorja.
Ezek utón a sajtóban dorgálást kapott a két buzgó pap, akik valószínűleg hajdan sok éven át hányták falra a borsót, s most remény ébred bennük, hátha a borsó — ha keményen hányják — mégis megtapad.
Egy biztos, nem tapad az meg ilyen hirtelen.
A mag a jézusi példázat szerint sem hullt mindig termékeny talajra, hogy szökkenne most szárba könnyedén a szocialista betonon. Ezt a betont jól megkeverték, s negyven esztendeig szilárdult.
A Mózeseknek — bár türelmetlenségük roppant érthető — most nem az a dolguk, hogy földhöz csapják a törvénytáblát; a parancsolatokat, a hitet szerényen, kissé görnyedten, s roppant óvatosan kell cipelni. Ugyanis most jött el és valóban eljött az igazi, reményteli türelem kora.
Nekünk pedig jó tudnunk: egyáltalán nem rólunk van szó. Nem a mi szabadságunkról, nem a mi hitünkről vagy hitetlenségünkről, hanem gyermekeinkről. Minket a földi és az égi világ szempontjából, és társadalmi szempontból is elhasznált a sors. Nem sokat lehet kezdeni filozófiánkkal, erkölcseinkkel, hitelünkkel és hitünkkel. A lét és a halál szent dolgaiból mi kimaradtunk, a mi korunk nem a szépség ideje volt, hanem a kellemes Trabantok kora.
A legelemibb emberi tisztesség azt kívánja: jól gondoljuk meg, mire akarjuk tanítani gyermekeinket, mitől tiltjuk őket, mint ajánljunk nekik.
Minden hívő tudja és mélyen átérzi, hogy az életben és a halálban a legfontosabb a hit, benne a szeretet, ez az elevenek egyetlen reménye. Aki nem hisz, az nem tudja ezt, fel sem foghatja, az ő számára természetesen minden — az élet lég jelentéktelenebb dolga is — fontosabb.
Az egyezmény, amelyet a kormány az egyházakkal kötött, figyelmes és türelmes. Mindezt belátja, amikor megfogalmazza az iskolai hitoktatással kapcsolatos álláspontot; hívők és nem hívők szabadságát egyféleképpen tiszteli, de egy icipicit felbillenti az ateista szemléletmód érzéketlen és korlátlan uralmát, így a hitet, az idealista világnézetet valóban visszahelyezi az emberi szabadságjogok közé.
A többi rajtunk múlik. Pót-szabadsághoz és aranyborjúhoz szokott mindannyiunk előtt ott áll a kérdés, nyersen és kegyetlenül: mire szánjuk gyermekeinket?
Kristóf Attila
München, június 19.
„Büszkék vagyunk arra, hogy a mi politikai küzdelmeink eredményeként Bajorország még messzebb került a Kelettől” — jelentette ki az NSZK-ba érkezvén Antall József miniszterelnök, a bajor kormányfő köszöntő beszédére adott válaszában. Antall József első hivatalos külföldi látogatásának nyitó napján vendéglátóján, Max Streiblen kívül találkozott München és Freising bíborosával, valamint bajor bankok és vállalatok vezető képviselőivel.
Az ünnepélyes repülőtéri fogadtatást követően a magyar kormányfő és kísérete a Princ-Karl-Palais-ba hajtatott, ahol előbb Max Strelbl, majd Antall József mondott rövid beszédet. Streibl mindenekelőtt emlékeztetett Magyarország ama bátorságára, amelyet a német menekültválság megoldásakor tanúsított. Méltatta Budapest úttörő szerepvállalását, a békés rendszerváltás eredményeit. Megállapította, hogy hazánk és az NSZK, ezen belül Bajorország gazdasági és kulturális együttműködése „napról napra javul”. Közölte: Münchenben elsőrendű fontosságot tulajdonítanak a Magyarországhoz fűződő viszony kiszélesítésének. S végül annak reményében üdvözölte Antall Józsefet a rezidenciáján, hogy modellértékűvé fejleszthetik a kétoldalú kapcsolatokat.
A magyar politikus néhány németül elmondott bevezető szó után legelőször a német, illetve a bajor és a magyar történelem közös pontjaira és sorsfordulóira emlékeztetett. Nem akar rossz-
magyarok ezer évvel ezelőtti kalandozásait, jegyezte meg tréfásan, majd a közép-európai gondolat szellemében kijelentette: külföldi, de nem idegen városba érkezett. Nem véletlenül vált München a magyar emigráció fővárosává — folytatta eszmefuttatását. A kettészakított magyar törénelemnek azonban vége — szögezte le a külföldi magyarsággal való szálak szorosabbra fűzésére célozva és a két éve elhunyt bajor miniszterelnök, Franz Józef Strauss egy könyvére hivatkozva felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a magyar nép számára az európaiság és a kereszténység nem politikai program, hanem önnön történelme. Megerősítette, hogy Magyarország olyan úton indult el, amelyen a nagy európai értékek a meghatározóak.
Antall József hangoztatta, a magyarok büszkék arra, hogy előmozdíthatták a német egység ügyét, amitől szerinte senkinek sem kell tartania. Már korábban — akkor még ellenzékben — is támogatólag nyilatkozott a német újraegyesítésről, s ezen álláspontját most csak újra aláhúzhatta. „Nem ismerek különb demokráciát, mint amilyen az^ NSZK-ban megvalósult” — hangsúlyozta, és követendő példának nevezte a jogállamiság és szociális piacgazdaság fémjelezte nyugatnémet társadalmi berendezkedést. Miként értésre adta, Magyarországon kevésbé vannak megelégedve a jelenlegi körülményekkel, mint amilyen kedvező hazánk külföldi megítélése. „Segítsenek abban, hogy Magyarország valóban elfoglalhas-
sa helyét az európai népek családjában” — szólította fel a jelenlevő politikusokat és gazdasági szakembereket Antall József, hozzáfűzve, hogy nem a kisebbségi érzés szól belőlünk, de józanul látjuk a gazdasági, a társadalmi és az erkölcsi válságot.
Magyarország jó és megbízható partner lesz — ígérte a miniszterelnök, aki miután bejegyzést tett a bajor kormány vendégkönyvébe, többek között Somogyi Ferenc külügyminisztériumi és dr. Matolcsy György miniszter-elnökségi államtitkár társaságában zárt ajtók mögötti tanácskozásra vonult vissza bajor házigazdájával. Ezt követően Antall József a bajor üzleti élet kiválóságai előtt kötetlen beszélgetés során fejtette ki a magyar félnek
Moszkvából jelenti az MTI: A Kreml kongresszusi palotájában kedden délelőtt Mihail Gor-bacsovnak, az SZKP KB főtitkárának elnökletével megnyílt az Oroszországi Föderáció kommunistáinak pártkonferenoiája. amelyen várhatóan megalakítják a több mint százmilliós szovjet köztársaság kommunista pártját. A több mint 2700 küldött — és még kétszáz meghívott munkás és paraszt — két szakaszban végzi munkáját: előbb a párt alapításával kapcsolatos szervezeti kérdéseket vitatják meg, megválasztják a kp vezetőit, s .majd csak az SZKP 28. kongresszusát követően dolgozzák ki a párt programját és szervezeti szabályzatát.
Az Oroszországi Föderációban kibontakozó társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok, a köztársaság növekvő szuverenitása időszerűvé teszi, hogy megalakuljon a köztársaság kommunistáinak önálló pártja — jelentette ki Mihail Gorbacsov. Az SZKP főtitkára, a Szovjetunió elnöke az oroszországi pártértekezleten elmondott bő egyórás beszédében megindokolta az önálló oroszországi kommunista párt létrehozásának szükségességét. Azt javasolta. hogy az értekezlet hozzon olyan döntést, amelynek értelmében átalakulnak pártalapító kongresszusé. Javasolta egyúttal azt is, hogy a létrehozandó új párt neve — az előzetes vélemények figyelembevételével — az OSZSZSZK Kommunista Pártja legyen.
Az SZKP és a KB oroszországi irodája nevében Mihail Gorbacsov tartott beszédet. Elsőként arról szólt, hogy az egész országot, benne a legnagyobb köztársaságot, Oroszországot átható válságból, a kiút a szabályozott piacgazdaságra való mielőbbi áttérés. Kitért arra is, hogy szakadék van a jogalkotói munka és a társadalmi, politikai folyamatok között: egyfajta jogi vákuum keletkezett. A közvélemény hangját tolmácsolva a szovjet vezető azt hangoztatta, hogy örvendetes a sok új, a reformok megvalósításához elengedhetetlen törvény elfogadása, de súlyos gond, hogy azok egyelőre nem érvényesülnek.
A pártnak szóló jogos bírálatok nem teszik elfogadhatóvá a likvidátori magatartást, az eddig elért eredmények semmibevételét — mondta a kibontakozás lassú üteme miatti elégedetlenségről szólva.
Érintette az oroszországi szuverenitással összefüggő kérdéseket, hangsúlyozva, hogy véget értek azok az idők, amikor az
a gazdasági együttműködés bővítésére vonatkozó elképzeléseit. Antall tárgyalt Friedrich Wet-ter bíborossal is, majd késő este Streibl kormányfő adott vacsorát magyar kollégája tiszteltére.
A müncheni tárgyalásokról László Balázs kormányszóvivő elmondta, hogy bajor részről százmillió márkával toldották meg a korábban már felajánlott de részben a bankok gyönge munkája miatt igénybe nem vett kétszázötvenmilliós hitelkeretet, amely vegyes vállalatok alapítását, a szakképzést és a kis- és közepes cégek támogatását mozdítaná elő. A Siemens képviselője kifejtette, az Ikarusszal és a Csepel Autógyárral tárgyal vegyes vállalatok létrehozásáról.
Vida László
állóan a köztársaság számára legfőbb kérdéseket sem. Az önálló köztársasági állami, társadalmi struktúrákat újból meg kell teremteni — mondta Mihail Gorbacsov. Elvetette azokat az elképzeléseket, amelyek a köztársaság bezárkózását vagy a Szovjetunióból való kilépését szorgalmazzák.
A mostani tanácskozás történelemformáló abban az értelemben, hogy döntéseitől a Szovjetunió, Oroszország és az SZKP jövője függ — tette hozzá a szovjet vezető. Bírálta azokat, akik parlamenti párttá akarják „lefokozni” az SZKP-t, de azokat is, akik, nem véve tudomást a változások támasztotta követelményekről, ragaszkodnak a régi dogmákhoz. A főtitkár szerint mindkét irányzat a párt belső szétverését eredményezheti.
Mihail Gorbacsov szavait három korreferátum, a szerkesztő:-bizottságé, valamint a Demokratikus, illetve a Marxista Platform képviselőié követte.
Homlokegyenest ellentétes politikai álláspontok, megközelítések rajzolódtak ki az oroszországi pártértekezlet első napi vitájában. Vita van nemcsak az orosz-országi kommunista párt jellegének megítélésében, de még abban is, egyáltalán létrehozzák-e most az új pártot.
A pártértekezlet előkészítő bizottsága nevében elsőként felszólaló küldött azért bírálta az SZKP vezetését, mert az halogatta a pártalakítást, s emiatt a kommunisták elveszítették a kezdeményezést. Gyökeresen más pártépítési elvekről szólt a Demokratikus Platform nevében Vlagyimir Liszenko. — Fel kell tennünk a kérdést, hogy lemon-dunk-e a kommunista párt azon alapjairól, amelyek napjainkban nem működnek és csak visszafelé húznak bennünket — mondta. — Nem tűzhetjük ki magunk elé az SZKP-nak a megelőző években hangoztatott utópisztikus céljait a kommunizmus felépítéséről. Liszenko síkraszállt azért, hogy szakítsanak a párt „régi, lejáratott” elnevezésével.
Javasolta egyúttal, hogy — Gorbacsov indítványával szemben — a mostani pártkonferencia ne alakítsa meg az új pártot, csak vitassa meg a pártalapítás elveit, s azokat bocsássa összoroszorszá-gi pártszavazásra.
Sydneyből jelenti a Reuter: Még az idén protokolláris jellegűvé válhat Mihail Gorbacsov elnöki hatalma, és meglehet, hogy az SZKP két-három pártra esik szét. Ezt mondta kedden Sydneyben a Reuternek adott nyilatko-
Sem bezárkózás, sem kilépés
Az önálló köztársasági struktúrákat újra létre kell hozni
— mondta Gorbacsov az oroszországi kommunisták' előtt
OSZSZSZK nem dönthette el ön-