﻿(••Orttk
l»»«. június 28. Lili. évfolyam 150. szám
--------v-----------------
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Métf nem dőlt el semmi
A pénteki KB-ülésen múlik az SZKP-kongresszus kezdete
Prágában közzétették az új kormány névsorát
MÉRLEGET VON a nyugati sajtó, összegzi milyen eredménnyel zárult az Európai Közösség vezetőinek dublini csúcsértekezlete. Hangsúlyeltolódások mutatkoznak, de többnyire azonos a vélemény: a Tizenkettek nagy része elégedetten távozhatott az ír fővárosból, a kompromisszumokkal véget ért találkozóról. A fő figyelem a Szovjetuniónak nyújtandó segélyre összpontosul á világlapokban. A jól értesültek tudni vélik, hogy tizenöt-húsz milliárd dolláros segély-csomagról lesz szó, de a Tizenkettek több hónapos felmérést tartanak szükségesnek a támogatás megindítása előtt. így érvényesül Thatcher miniszterelnök elképzelése, aki ellenezte a gyors döntést, előbb a szovjet féltől vár kézzelfogható reformokat. A lapok szerint Kohl is elégedett lehet, mert a közösség elvileg, egyetért azzal, hogy szükséges Moszkvát támogatni, s így később várhatóan elhárulnak az akadályok a NATO-tagság kérdésében. Ugyanilyen kompromisszum érezhető a pénzügyi és gazdasági unió ügyében: Thatcher némileg tudta fékezni a folyamat iramát, a közösség mégis az unió felé halad, decemberben Rómában folytatnak tanácskozásokat a kérdésről.
A brit sajtó érthetően úgy látja, hogy a többi tagállam vezetői közeledtek Thatcher álláspontjához. Elfogadták, hogy a szovjet segélyezés előtt „körül kell nézni’’ Moszkva háza táján — írta a Daily Mail. A The Times szerint „Thatcher felmérte az integráció irányában tartó árhullám sebességét”. A Financial Times egyenesen úgy véli, hogy „a miniszterelnök kései megtérésen esett át a Dublinba vezető úton”. Kevésbé nyersen fejezte ki eltérő nézeteit, s „ha ez az új Európa-szemlélet fennmarad, az növelheti Nagy-Britannia befolyását a közösségekben”.
A nyugatnémet sajtó némiképpen másképp látja. A Frankfurter Rundschau például a nehézségekre helyezi a hangsúlyt, a lap szerint az EK-kormányok csak üggyel-bajjal képesek azonos szemszögből mérlegelni a világpolitikai helyzetet. A Die Welt kommentárja nem tartja szerencsésnek, hogy Dublinban elég nyíltan összekapcsoltak Németország NATO-tagságának és a Szovjetunió megsegítésének a kérdését. „Ez sem a szovjet reformpolitikának, sem a német ügynek nem tett jót” — írta. A Frankfurter Allgemeine Zeitung már kevésbé szemérmes, „Kényes összefüggések" című írásában nem takargatja, hogy létezik kapcsolat a két témakör között.
A francia lapok hangvétele inkább derűlátó. A Le Quotidien de Paris szerint a Tizenketteknek először sikerült valóban közös külpolitikát kialakítaniuk egy fontos kérdésben. A szovjet segélyakcióról hozott elvi döntés újdonság az EK politikájában. A Libération szerint Kohl gondosan előkészítette „lélektanilag” Gorbacsov támogatásának a javaslatát, hiszen az NSZK önmagában is jelentős ösz-szeget ajánlott fel Moszkvának. A párizsi lapban nyilatkozó egyik szakértő azonban fenntartásait sem rejtette véka alá: Deniau volt miniszter szerint „Gorbacsov megzsarolta Kohlt, és a bonni kancellár a többiek támogatásával akarja kifizetni a kért árat”.
MIND VALÓSZÍNŰBB, hogy a tervezett időpontban, a jövő hétfőn megkezdődik az SZKP XXVIII. kongresszusa. Pénteken ül össze Moszkvában a központi bizottság plenáris ülése, amelyen fő téma lesz a pártkongresszus esetleges elhalasztása. Medvegyev KB-titkár tájékoztatóján megerősítette, hogy az említett párttanácskozáson születik a végleges döntés. Nyugati hírügynökségek Moszkvából arról számoltak be, hogy egy váratlan telefonbeszélgetés zavart okozott a vilniusi parlamentben. Az AFP értesülése szerint a két legfőbb litván vezető, Landsbergis elnök és Prunskiene kormányfő különbözőképpen értékeli Gorbacsov viszonyulását a litván függetlenségi nyilatkozat felfüggesztéséhez. Landsbergis még kedden tárgyalt a szovjet elnökkel, aki a tanácskozás után váratlanul felhívta a litván miniszterelnök-asszonyt. A vilniusi elnök szerint Gorbacsov ragaszkodik a függetlenségi nyilatkozat előtti állapotok visszaállításához. Prunskiene ellenben úgy értelmezte Gorbacsov szavait, hogy a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztése nem jelent szükségszerűen visszatérést a kikiáltás előtti állapothoz. Landsbergis igen hasznosnak nevezte megbeszéléseit Gorbacsovval, Vilniusban ismertette, hogy Moszkva két lehetséges változattal számol. Az egyik, államszövetségi rendszerben különleges státust adna Litvániának a Szovjetunión belül, míg a másik a teljes elszakadástól tart. A litván parlament csütörtökön folytatja vitáját a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztéséről. Prunskiene asszony, aki még kedden forró hangvételű beszédében szorgalmazta a felfüggesztést, kijelentette, hogy ilyen értelmű döntés esetén Moszkva megszüntetné a gazdasági blokádot, s „tárgyalások kezdődhetnének Litvánia különleges státusáról, beleértve annak független államiságát is”.	(P. T. R.)
Moszkvai tndósíténk telexe
Centrista színezeti! a szovjet párt programtervezete
Moszkva, június 27.
Pénteken összeül az SZKP Központi Bizottsága, amely megvitatja a főtitkári beszámolót és végleges döntést hoz az SZKP 28. kongresszusának időpontjáról, jelentette be szerdán Vagyim Medvegyev pb-tag. A kb ideológiai titkára megerősítette, hogy az orosz pártkongresszuson is többen fordultak az elnökséghez azzal a kéréssel: napolják el későbbre az SZKP ülésszakál. Medvegvev szerint azzal érveltek, hogy az elmúlt időszakban sok nagy jelentőségű fórum ült össze és a társadalom elfáradt a döntésdömpingtől — most a gyakorlati dolgokkal kell foglalkozni.
Az is kiderült a kb-titkár szavaiból, hogy a központi pártvezetés kikérte a köztársasági és területi titkárok véleményéi, akiknek a túlnyomó 'többsége a halasztás ellen foglalt állást. Az erőviszonyok ismeretében fogalmazott már úgy Medvegyev, hogy a halogatás negatív társadalmi reakciót váltana ki, s ezért szerinte is a tervezett időpontban, azaz hétfőn kell összeülnie a kongresszusnak. Az utolsó szó persze, tette hozzá, a pénteki plénumé.
Ügy tűnik, Gorbacsov a pártfunkcionáriusok szondázásából azt a következtetést szűrte le, hogy késő meghátrálni, így vélhetően egv olyan küldöttfórum- I
mai kell majd szembenéznie __ beszámolóját elmondania, amelynek az alaphangulatát a konzervatív diadalba torkollt orosz pártértekezlet adja meg. A különböző frakciók közötti konszenzusra törekvést tükrözi a Pravdában szerdán közölt programnyilatkozat-tervezet, amelynek a kidolgozásában Medvegyev szerint a demokratikus és a marxista platformok képviselői is részt vettek. A dokumentumtervezet hangsúlyozza, hogy az SZKP a szocialista választás és a kommunista perspektíva pártja, amely döntő pillanatokat él át: a korábbi parancsuralmi-admi-nisztralív rendszerről való lemondást ugyanis a belső ellentmondások éleződése, a vélemények polarizálódása kíséri. A cselekvési program centrista színezetű: egyformán elhatárolódást mutat a megjelölt két szélső pólustól. Egyfelől „a konzervatívdogmatikus áramlatoktól”, másfelől azoktól a mozgalmaktól, amelyek „tagadják a szocialista választást, a társadalmi tulajdon túlnyomó részének magánkézbe adását tanácsolják”. A szociál-demókratikus erők hibájaként rója fél a tervezet, hogy a fej lett. ipari államok gazdasági-társadalmi struktúrájának átvételekor nem veszik figyelembe a szocialista sajátosságokat, továbbá ezen nézetek számos képviselője nem tekinti a marxizmust ideológiai alapnak.
A dokumentumról szólva Medvegyev elismerte, hogy „némely, többek között lényegi, kardinális kérdésben a különbségek megmaradtak" a különböző frakciók között. S bár oszlatni igyekezett a pártszakadással kapcsolatos aggodalmakat, hangsúlyozván: erőfeszítéseket kell tenni ennek elkerülésére a kongresszuson, de kiderült, számol azzal, hogy „egyes emberek” elhagyják a pártot. Véleménye szerint ebben „nem kell tragédiát látni" és ez nem jelent még szakadást.
A konszolidálódásra tett erőfeszítésekkel magyarázza most az SZKP vezetése, hogy miért van szükség a pártvezetői és az államelnöki funkciók összevonására. Medvegyev .szerint a jelenlegi konkrét helyzetben a szétválasztás egyáltalán nemkívánatos, mert komoly politikai következményekhez vezethet. Az egyszemélyi vezetés lenne tehát a garancia arra, hogy a Szovjetunió „továbbhalad az 1985-ben választott úton”. Ugyanakkor az ideológiai titkár elejtette azt az elképzelést, a kongresszus döntésétől függően elképzelhető, hogy a jövőben valós hatalmú elnök áll majd a központi bizottság élén, akinek esetleg két helyettese lenne. A jelek szerint tehát ismét napirendre került ez a régebbi elképzelés, amely az ellenőrzés lehetőségét meghagyná Gorbacsovnak a párt felett, ugyanakkor az ügyvezetői teendők a két, feltehetőleg a meghatározó frakciókból kikerülő alel-nökök kezébe kerülne.
A dolgok állása szerint legalábbis kérdéses, hogy lehet-e ezek egyike Jegor Ligacsov. Medvegyev is ütött egy apró szöget a közismerten konzervatív pb-tag politikai koporsójába, amikor az orosz pártértekezleten elhangzó tj felszólalásáról szólva megjegyezte, hogy ő maga tartózkodna Gorbacsov nyilvános kritikájától, a bírálatra ott van például a politikai bizottság ülése, kifelé azonban a kollektív felelősség elve érvényesül.
A programtervezet a külpolitikai alapirányok között említi a kelet-európai országokkal folytatott politikai és gazdasági együttműködés új formáinak a fejlesztését. A Magyar Nemzet azt kérdezte Medvegyevtől, hogy melyik vélemény tükrözi a politikai bizottság többségi álláspontját: Li-gacsové-e, akit aggasztanak a kelet-európai fejlemények és nemrégiben parlamenti vitát javasolt a kérdésről, avagy Se-vardnadzéé, aki bocsánatot kért Kelet-Európa népeitől egyes honfitársai „sértő és megengedhetetlen kirohanásai” miatt? Válaszában Medvegyev úgy tolmácsolta a pb véleményét, hogy a Változásoknak mélyek a gyökerei. Észrevételezte ugyan, de bel-iigynek minősítette egyes országok eltávolodását a szocializmustól. A felületen úgy tűnhet, hogy valami itt elveszett, de perspektivikusan a viszonyok normalizálódásáról van szó, állapította meg.
Lambert Gábor
ÁllaiursínykíiwrlH?
Párizsból jelenti az AFP:	A:
oroszországi kommunisták 'közelmúltbeli kongresszusa ahhoz hasonló „államcsínykísérlet’’ volt Mihail Gorbacsov ellen, mint amilyen 1964-ben Nyikita HruSr csovot eltávolította a hatalomból. Ezt a Le Monde szerda esti számában nyilatkozta Andrej Gracsev, az SZKP KB külügyi osztályának helyettes vezetője.
A nyilatkozó szerint Gorbacsov „sértetlenül” került ki ebből a „merényletből”, mivel „politikájának köszönhetően” a párt már nem rendelkezik sem akkora befolyással, sem pedig akkora hatalommal, hogy képes lenne a hivatalos irányvonal megváltozz tatására.
Mindez azonban kudarc a peresztrojkára és az elnökre nézve, akit ezzel megfosztottak politikája egyik lehetséges támaszától. De mindenekelőtt ez a kongresszus magára a pártra nézve jelent kudarcot, mert a perifériára szorult — mondta.
A kongresszus küldöttei minden bizonnyal úgy hitték, hogy a múltra szavazva a jövőre adták le vóksukat — vélekedett a politikus és reményét fejezte ki, hogy az SZKP 28. kongresszusa helyreigazítja majd a hibát;: „Az SZKP számára ugyanis ez lesz az egyetlen és utolsó lehetőség” — mondta Gracsev.
A litván vezetők váratlan moszkvai villámlátogatása
Mn folytatja a vitát a vilniuwi parlament
Moszkvából jelenti az MTI: A szerda esti órákban Moszkvába érkezett Litvánia két legmagasabb rangú vezetője:	Vytautas
Landsbergis, a köztársaság Legfelső Tanácsának elnöke, valamint Kazimiera Purnskiene miniszterelnök — közölte az MTI tudósítójának kérdésére telefonon Litvánia moszkvai képviselete.
A litván parlament elnöke és a köztársaság kormányfője a repülőtérről azonnal a Kremlbe
ment, ahol Mihail Gorbacsov fogadta őket.
Landsbergis és Prunskiene a litván képviseletről kapott tájékoztatás szerint a krendbeli tárgyalások végeztével azonnal a repülőtérre megy, s még az éjszaka visszautazik Litvániába.
A képviselet munkatársa Landsbergis és Prunskiene programjáról semmilyen részletet nem volt hajlandó közölni.
A két politikus igen rövid időt, esetleg csak néhány órát tölt
Akiért Kádárék ellen vizsgálat indul
CARLOS,
a rettegett terrorista
Bombaként robbant a belügyminiszteri bejelentés az Ország-gyűlés keddi ülésén: ügyészségi vizsgálat indul Kádár János, Ben-kei András, Gyenes András, Korom Mihály, Németh Károly és Rácz Sándor ellen, mert 1979 augusztusa előtt az akkori magyar kommunista pártvezetés föltehetőn menedéket nyújtott nemzetközileg körözött terroristáknak. A hírhedt Carlos-csoportról van szó, amely — így Horváth Balázs — nemcsak élvezhette az MSZMP legfőbb vezetőinek „vendégszeretetét”, de magyar földön kiképzési lehetőséget is kapott.
A közlésnek nyilvánvalóan nagy nemzetközi visszhangja lesz. Hiszen Carlost az Interpol, de a világpolitika is az „első számú terroristaként” ismeri, akinek több véres merényiét, gyilkosság, repülőtéri lövöldözés terheli a lelkiismeretét, ártatlan áldozatainak a listája hosszú és megdöbbentő. A fiatalember, aki 1949. december 13-án született Venezuelában, rejtélyes férfiú. Az elfogását az is nehezítette, hogy még hiteles fénykép sincs róla: csupán távoli fotók repülőtereken, túszul ejtett gépek árnyékában, a fején maszkkal vagy harisnyával. A termetét, körvonalait ismerik, az arcát igazán nem.
Carlos igazi neve Ilitch Rami-rez Sánchoz. Az apja jómódú venezuelai ügyvéd, aki eredetileg katolikus papnak készült, de két év után kilépett a szemináriumból. A bogotai egyetemre iratkozott be; itt ismerkedett meg a marxizmussal, de a 'kommunista pártba soha nem lépett be. A korabeli mozgalmat túlságosan „konzervatívnak", forradalmiig „langyosnak” tartotta, a vonzalma inkább az ultrabalos szervezetekhez közelítette. Három fia született: a legnagyobb (Carlos) az Ilitch melléknevet kapta, a középső a Lenint, a legkisebb a Vladimírt. Így költözött be a családba a bolsevik párt alapítójának a három neve. Hruscsov Szovjetuniójával a jómódú ügyvéd azért került el minden kapcsolatot, mert azt túlságosan is összefonó-dottnak vélte az „imperialista világgal”. A szívéhez a legközelebb Mao Ce-tung rendszere állt, de az sem teljesen fönntartások nélkül, hiszen a korabeli Kína nemzetközi stratégiai okokból Moszkva ellenében Washington jóindulatát kereste. A család maga volt a „forardalmi fészek"; oda látogattak a szélsőséges mozgalmak vezetői és harcosai, Ilitch, Lenin és Vladimír itt fogadhatta be szinte gyermekkorban a könyörtelenséget, a kompromisszumok elvetését, a megalkuvás gyűlöletét.
Ilitch Ramirez Sanchez élvezte a jómódú apa bőkezűségét. Fiatalon bejárta az egész világot, mígnem a gazdag ügyvéd a feleségét és három fiát Londonban telepítette le. Havi 1000-1500 fontot küldött nekik megélhetésre ^csakugyan fejedelmi ellátás. Bőségesen elég az utazásokra: a Közel-Keletre, ahol az ifjú ember először Nayef Hawatmeh szélsőséges alakulatával, a Palesztinái Népi Demokratikus Fölszabadítási Fronttal került kapcsolatba. Ez a szervezet követte el a legborzalmasabb és leghidegvérűbb merényleteket. Időközben azonban Carlosnak folytatnia is kellett a tanulmányait. Az apa két nagyobb fiát 1968-ban Moszkvába küldte, ahol megtanultak oroszul Két évet maradtak ott, és jóllehet valószínűleg a marxizmust—leni-nizmust sajátították el, a szakértők fölteszik, hogy már akkor megkapták a fegyveres alapkiképzést is. Az szakította félbe az idilli hónapokat, hogy Carlos gyomorfekélyben betegedett meg, az apja Londonba vitette vissza gyógykezelésre.
De utána ismét Moszkva, a Lu-mumba egyetem. Ezúttal nem sokáig, mert 1970 közepén kizárták a tanintézetből, és „szovjetellenes tevékenység” miatt kiutasították az országból. Állítólag azért, mert tüntetésen vett részt az egyik afrikai állam moszkvai nagykövetsége előtt, de mást gyanítanak. Bevett KGB-módszer volt, hogy ezekkel a vádakkal a beszervezett ügynököket „fehérre mosták”,
így próbálták meg elterelni róluk a gyanút. Annyi tény, hogy ezt követően Carlos Párizsban bukkant föl, ahol ezúttal a kubai hírszerző szolgálattal lépett kapcsolatba. Aligha azért, mert Moszkvában „szovjetellenes magatartást” tanúsított...
Következtek az újabb hosszabb közel-keleti utak:	Libanonba,
ahol ezúttal palesztinai menekült-táborban kapott kiképzést japán és nyugatnémet terroristákkal együtt. Valószínűleg innen ered a Carlos fedőnév is: három hamis útlevelet kapott: kettőt amerikaiként, Mario Clarké és Glen Geb-hard névre, a harmadikat And-ros Carlos Martinez-Torres „perui üzletemberként”. A tűzkeresztségen Londonban ment át. A brit cionista mozgalom tiszteletbeli elnökét és a Mark and Spen-cer üzletház tulajdonosát szemelték ki áldozatul, a gyilkosságot Carlosnak kellett volna végrehajtania. Este hétkor erőszakkal hatolt be a házba, fegyvert fogva a portugál inasra, majd szemben találta magát Edward Sieffel, az „elítélttel”. A pisztolyt a szerencsétlen férfi szájához szögezte, majd meghúzta a billentyűt. Utána távozott. A rádióból tudta meg, hogy kudarc volt, mert Sieff különleges protézist hordott; a lövedék nem tudta átfúrni a fémötvözetet, célt tévesztett.
De legközelebb Carlos már nem adta magát olyan könnyen. Félelmetes kalandjai voltak a világ minden részén, áldozatainak a listája pontosan nem is megállapítható. Egyebek között ő ejtette túszul Bécsben az OPEC (az olaj-exportáló országok szervezete) minisztereit, mert nem srófolták elég magasra az árakat, amennyire Kadhafi líbiai vezető szerette volna. Két véres merénylet között Carlos egyébként gyakran élvezte Tripoliban az ezredes vendégszeretetét.
Horváth Balázs belügyminiszter közlése szerint Kádárék jóvoltából Magyarországét is ... A vizsgálatnak elébe vágni nem lehet, és mert a bejelentés szűkszavú, egyelőre csak föltételezésekbe bocsátkozhatunk. Ha így történt, valószínűleg szovjet utasításra kapta Carlos a magyarországi „vendégjogot”; Budapest ebben az időben híven szolgálta Brezsnyevék külpolitikáját, ezen belül is buzgón a közel-keletit, és a kiképzés ennek lehetett a része. Volt az akciónak egy fedőszerve is, a Szolidaritási Bizottság, amely állami költségvetési eszközökből tartotta fönn magát, és jóllehet, valóban végzett esetenként karitatív tevékenységet is, ez adott alkalmat olyan „vendégek” fogadására, akikkel a hivatalos magyar diplomácia sok és érthető okból nem tarthatott kapcsolatot. Nem Carlos lehetett az egyetlen...
A vizsgálat valószínűleg hosz-szas és aprólékos lesz, nem is könnyű. Hiszen az egyik gyanúsított, Benkei András volt belügyminiszter egyszerűen „ostobaságnak” minősítetté a föltételezést, és azzal hárította el a vádat: csak nem gondolják, Magyarország olvan valakinek adott búvóhelyet, akit az Interpol köröz, miközben az állam tagja volt a nemzetközi rendőri szervezetnek. Majd meglátjuk, mit igazolnak a bizonyítékok, netán mit erősítenek meg.
Várkonyi Tibor
*
Néhány emlékezetes dátum a Carlos-csoport dossziéjából:
1983. augusztus: Nyugat-Bér-linben robbantást hajtottak végre a Francia Kulturális Központ ellen. Egy személy meghalt, 23 megsebesült.
1983. december: a marseilles-i vasútállomáson felrobbant bőröndbomba megölt 2, és megsebesített 45 személyt.
1983.	december: bomba robbant a francia „golyóvonat” belsejében, amely megölt 3 személyt, 4-et megsebesített. (Az akciókért felelősséget vállalt a francia ACTION DIRECTE is, feltehetően együttműködtek az OAS-sal.
1984.	január: a libanoni Tripoliban bomba robbant a Francia Kulturális Központban. Egy személy meghalt.
(Folytatás a 4. oldalon)