﻿Ára:
0,50
forint
Magyar Noiwl
1990. június 29. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Döntünk
A döntés megszületett: egy hónap múlva újból az urnák elé hívnak bennünket, választópolgárokat, hogy ezúttal félre nem magyarázhatóan határozzunk egyetlen kérdésben: mi magunk akarunk köztársasági elnököt választani, vagy rábízzuk a döntést az általunk szabadon választott parlamentre? A.kérdés egyértelmű, nincs benne a honi közéletben gyakran tapasztalható csúsztatás, nem lehet félrehallani, félremagyarázni. Az összegyűlt csaknem kétszázezer aláírás ugyanis — ahogy a múlt év novemberében is — tiszteletet parancsoló tény. Olyan tény, amelyet lehet ugyan — ámde fölösleges — dühödten támadni; és olyan, amelyet semmiképpen sem lehet politikai alkudozások tárgyává termi — mert akár a dühödt kirohanások, akár az alkudozások politikai szűklátókörííségről tanúskodnak.
Kétségkívül igaz: a köztársasági elnök megválasztása körüli huzavonában a sikeres aláírás-gyűjtési akcióval alighanem sikerült a világelsők körébe felküzdeni magunkat. Ennek következtében pedig rekordgyorsasággal kell majd módosítani a sok hercehurcával a közelmúltban kiigazított alaptörvényünket. Ez pedig újabb bizonyíték azok kezében, akik az új parlament ténykedésének első pillanatától kezdve fölöslegesnek vélték az alkotmány aprólékos átformálását.
Tagadhatatlan, hogy egyaránt szólnak szakmai érvek a köztársasági elnök parlamenti megválasztása mellett; ugyanúgy, ahogy a nép általi döntésre voksolók véleményét sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Való igaz, a miénkhez hasonló parlamentáris demokráciákban általában nem a nép, hanem a parlament választja meg a legfőbb közjogi méltóságot. Ahogy az sem tagadható, hogy a magyar közjogi hagyományok is azokat támogatják, akik a képviselőtestület általi elnökválasztás mellett kardoskodnak. Kérdéses az is — aggodalmaskodnak mások, és nem is alaptalanul —, hogy a demokrácia nevében feláldozhatjuk-e a végrehajtó hatalom egységét? Ugyancsak érvek sokasága sorakoztatható fel amellett (és ellen), hogy akkor tud a pártoktól semlegesen működni a köztársasági elnök, ha pártalkuk emelik a hatalomba; vagy akkor válhat minden magyar államférfijává, ha a választó bízza meg teendőinek ellátásával. Ugyanakkor az is nyilvánvaló — érvelnek mások , —, nem a megválasztás módja, hanem a hatalmi jogosítványok határozzák meg, hogy parlamentáris vagy pre-zidenciális köztársaságban élünk-e. A közvetlen elnökválasztás — hangoztatják a népszavazásra voksolók — jobban biztosítja a hatalommegosztás klasszikus elvének érvényesülését, és meggátolja azt, hogy a pártalkuk — akár külső sugallatra is — tovább gyengítsék a köztársasági elnök jogkörét. Ahogy nem tartják elfogadhatónak azt sem, hogy a képviselők választásával lezárják a közvetlen demokrácia érvényesülését.'
okáig sorolhatók még az ek és ellenérvek. Jelenlegi jzetünkben azonban a köz-taság elnök megválaszlásá-: módja nem teóriák, hanem tikai harc kérdése. Jelzik a közelmúltban lezajlott lamenti csatározások is. Az ik vélemény szerint látnunk ene, hogy a „felelőtlen alá-í-gyűjtési akció"’ — amel-, hogy alááshatja az or-
;	kormányozhatóságát
nem egyéb, mint a kommu-ák utolsó hatalomátmentési ■rlete Ugyanakkor meg kell Igatni a másik véleményt is,
mely szerint az elnök parlament általi megválasztása az új hatalmi elit alkudozását jelenti, amelyből nem csupán a nép, hanem némely létező politikai erő is kirekesztődne.
Már hónapok óta érezhető, hogy a köztársasági elnök megválasztásának módja igazi törésvonalat jelent a honi politikai élet porondján. Megnyilatkozott és megingott ebben a kérdésben — a fiadal demokraták kivételével — már csaknem mindenki! A népszavazás kitűzésének időpontja azt sejteti, hogy a legerősebb politikai erő rövid néhány hónap alatt immár második vereségét szenvedi el a népszavazás kérdésében. Az MDF-ések a novemberi sikertelen bojkottfelhívás után — amikor még elfogadták, hogy a köztársaság első elnökét a nép emelje a hatalomba —, ezúttal hiába érveltek a parlamenti vitában a népszavazás decemberi vagy januári kiírása mellett. Pedig hivatkoztak a nyári időszakban ■ közügyek iránti lanyhuló érdeklődésre, a népszavazási és ön-kormányzati kampány szétválaszthatatlanságára és az ez által óhatatlanul is bekövetkező zavarodottságra, a kidobott százmilliókra, a kampányzajokban kimerült állampolgárokra : érvelésük hasztalannak bizonyult.
A törésvonalat nem csupán az mutatja, hogy az MDF két képviselője nyílt színen foglalt állást a köztársasági elnök közvetlen megválasztása mellett, hanem az is: egyelőre csak magánbeszélgetések során egyre többen hangoztatják ennek szükségességét. Ugyancsak egyfajta törésvonalat jelez, hogy a korábban közvetlen választást szorgalmazó kereszténydemokraták csak a vezetőségválasztásuk óta tartják magukat e kérdésben a. koalíciós fegyelem kívánalmaihoz.
Az ideiglenes köztársasági elnök a szabad demokraták
—	akik novemberi győzelmük után nem zárták ki a közvetlen választás lehetőségét — álláspontját fogadta el. Való igaz: lássunk tisztán mielőbb, hiszen az alapvető kérdések és a politikai erőviszonyok tisztázása nélkül nehéz lesz elkezdeni alig-alig odázható bajaink orvoslását.
Most azonban egyelőre semmi kétségünk, nem lehet arról, hogy pillanatok kérdése, s újfent nyakunkba izúdul az újabb kampány. Plakátokon, fizetett hirdetésekben, a tévé képernyőjéről, politikai nagygyűléseken, a parlamenti ülésteremben biztatnak majd bennünket, arra: döntsünk mi, választópolgárok az elnök személyéről — és öt párt arra, hogy bízzuk a parlamentre a döntés felelősségét. A kérdés akár úgy is leegyszerűsíthető, hogy öt párt harcol egyetlen politikai szervezet ellen. És az is nyilvánvaló, hogy a szocialisták esetleges veresége nem csupán érzékeny veszteséget okoz a baloldalnak, hanem még inkább a közélet perifériájára taszíthatja őket.
A kampány és a politikai küzdelem tehát folytatódik. Sajnos, politikai kultúránk jelenlegi állapotát ismerve semmi kétségünk nem lehet arról
—	jelzik ezt a parlamenti felszólalások, a képviselőházon belüli és kívüli hangulatkeltések és hordószónoklatok —, új fent megélői lehetünk az Övön aluli ütésváltásoknak, egymás lejáratásának. Pedig most a kérdés közérthető, érdempontokért küidő pártoknak legalább most az egyszer manipulálás helyett csupán arra kellene biztatni bennünket, választópolgárokat, hogy szavazzunk — és nézeteink, lelkiismeretünk szerint válaszoljunk a feltett kérdésre.
Császár Nagy László
Mégsincs koalíció Bukarestben
A román kormányprogram hallgat a kisebbségi jogokról
Bush nem ért egyet Mitterrand és Kohl szovjet segélytervével
A külpolitikai helyzet
A SZOVJETUNIÓBELI FEJLEMÉNYEK foglalkoztatják változatlanul a leginkább a világsajtót. Különösen az SZKP-ban uralkodó bizonytalanság, és a Moszkva és Vilnius között végre megindult alkudozás. Miközben a hírügynökségi elemzések és a nagy lapok egyetértenek abban, hogy a szovjet kommunisták soraiban kiéleződő politikai küzdelem nem sok jóval kecsegtet, az amerikai elnök interjújában lényegében elvetette Párizs és Bonn ama javaslatát, miszerint a Nyugat egységesen nyújtson azonnali nagy összegű gazdasági segítséget a Szovjetuniónak — „Gorbacsov megmentésére", valamint a Németországra vonatkozó szovjet álláspont befolyásolására.
„Ütőn visszafelé” címmel közölt vezérkommentárt a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung, amely szerint az SZKP kongresszusára előterjesztendő programnyilatkozat aggodalomra ad okot. Mint az újság fogalmaz, noha a dokuméntum szerzői meglepően hevesen bírálják a peresztrojka eddigi menetét, a tervezet az ebből levonandó tanulságokra nézve mégis inkább nyomasztó, semmint iránymutató tételeket tartalmaz. Csütörtökön egyébként a Pravdában publikálták az SZKP szervezeti szabályzatának azt a variációját is, amelyet a KB pénteki ülésén vitat meg, hogy a jövő héten kezdődő kongresszus küldöttei „munkaokmányként'’ kapják kézhez. A szabályzat a humánus, demokratikus szocializmus megteremtését hirdeti, ám a demokratikus centralizmus rendjét megőrzi, a frakciók létrehozását tiltja. Hirtelen ebben a tervezetben is felbukkant, hogy a párt „Marx, Engels és Lenin eszméinek alkotó fejlesztésére és a kommunista távlatokra” alapozza tevékenységét
ÉRETT FORRADALMI HELYZET — Vlagyimir Iljics a Frankfurter Rundschau megállapítása szerint amúgy nem nevezte volna másként az SZKP XXVIII. kongresszusa előtti állapotokat. A Süd-deutsche Zeitung hírmagyarázatában rámutat, hogy Gorbacsov egyáltalán nem lehet biztos pártvezetőként való újjáválasztásában. Márpedig a mai körülmények között az ö személye jelenti az egyetlen biztosítékot a civilizált fejlődés folytatására — ezzel már az SZKP-n belüli Demokratikus Platform prominensei érveltek moszkvai sajtótájékoztatójukon. Amint kifejtették, az egész Szovjetuniót fenyegető legnagyobb veszély ma a konzervatív erők térnyerése, s ennek legutolsó állomása az oroszországi KP tanácskozása volt.
Az ellenkező találgatások dacára várhatóan hétfőn megkezdődő SZKP-kongresszuson a konzervatívak még nyíltabban hallatják majd hangjukat, minden eddiginél keményebben fognak szembeszállni Gorbacsowal. Ezért vélik úgy a radikális reformkommunisták, hogy Gorbacsovnak meg kell maradnia az SZKP-főtitkári tisztében. A demokratikus platform vezetői újólag jelezték: ha a'pártkongresszuson bekövetkezik a konzervatív fordulat, alighanem kilépnek az SZKP-ból a platform hívei, és egy demokratikus, szocialista, szociáldemokrata elvekre épülő párt szervezésébe fognak.
Túlélte a kormányalakítást Vic-tor Stanculescu, aki megtartotta honvédelmi miniszteri tárcáját. A belügyminisztérium élén néhány nappal ezelőtt megtörtént a váltás, amikor a tömegek nyomására Mihai Chitacot leváltották, és helyére a bukaresti katonai törvényszék elnökét, Doru-Viorel Ursut nevezték ki, aki a június 13-i események egyik „rendcsiná-lója" volt.
Amikor az ülésen Petre Román bemutatta kormányának tagjait, a képviselőktől a legtöbb tapsot Andrei Plesu kapta, aki megőrizte tisztét, továbbra is ő tölti be — mint független politikus — a művelődésügyi miniszteri funkciót. A kormány tagjainak többségéről viszonylag keveset tudni. Az a tény, hogy a vezetés — Iliescu irányításával — sok cseréhez folyamodott, és múltjuk miatt támadhatatlan személyeket vont be a kormányzásba, azt jelzi, hogy a törvényes román kormány összetételét illetően igyekszik kivédeni az ellene irányuló esetleges támadásokat.
Román a kabinet programját beterjesztve a fő hangsúlyt az ország gazdasági helyzetének átalakítására, a piacgazdálkodás bevezetésére helyezte. Közölte, hogy a kormány fejleszteni kívánja az energiaszektort, az alapanvag-ki-termelő ipart, nagyszabású technológiai korszerűsítésekre törekszik, támogatja a magánkezdeményezéseket, a magángazdálkodás kibontakozását. Nem zárkózik el attól, hogy a nemzetgazdaságot külföldi tőkével fejlesszék, s akár a tőzsdét is megnyithatják az országban. Oktatási területen új utakat kell keresni, az iskolákban növelni kell a képzés szintjét, arra kell törekedni, hogy az ifjúság általános képzésben részesüljön, s * 35
ugyanakkor emelni kell a kulturális színvonalat is.
Külpolitikai téren a kormányfő nem bocsátkozott részletekbe, a világpolitika nagy kérdéseit nem érintette, és elkerülte a Varsói Szerződéssel és a KGST-vei kapcsolatos problémaköröket is. A korábbról ismert nyitási politikának adott hangsúlyt, kiemelve, hogy Románia a világ valamennyi államával jó kapcsolatok kialakítására, együttműködésre törekszik, de külpolitikájában mindig előtérbe helyezi a nemzeti érdekek szolgálatát.
A kormányfő expozéja csak érintette az emberi jogok általános elveit. Nem tért ki külön a kisebbségi jogokra, így a nemzetiségi kollektív jogok kérdése sem szerepelt a programban.
A román képviselőház és a szenátus külön-külön bizalmat szavazott az új kabinetnek.
*
Párizsból jelenti az MTI: Ro-land Dumas francia külügyminiszter a szenátus külpolitikai vitájában ismét szükségesnek tartotta megemltíeni, hogy Románia csak akkor részesülhet a francia és a nemzetközi támogatásból, ha megfelel a feltételeknek, vagyis érvényre juttatja a politikai pluralizmust, megvalósítja a jogállamot. .A külügyminiszter csütörtökön délután egy újabb beszédében még egyszer visszatért a román problémára. Kijelentette: bár a francia kormány nyíltan kimondta elítélő véleményét a bukaresti erőszakos cselekményekről, megítélése szerint „nem szabad bojkottálni Romániát”, mert egy ilyen lépés a román népnek ártana. „Segítenünk kell a fiatal román demokráciának abban, hogy folytassa az utat” — mondotta.
A magyar diplomácia sikere
GEORGE BUSH NEM TARTJA SZÜKSÉGESNEK, hogy megnemtámadási szerződés jöjjön létre a NATO és a Varsói Szerződés között. Az amerikai elnök európai és japán újságíróknak adott nyilatkozatát a NATO-csúcstalálkozó és a vezető tőkés országok houstoni csúcstalálkozója előtt csütörtökön közölte a párizsi Le Figaro. Bush szerint mind a NATO, mind a VSZ számára eléggé megnyugtató lehetne, ha az átalakult atlanti szövetség és „az, ami megmarad a Varsói Szerződésből" közösen deklarálná: nem tekinti veszélyesnek a másikat. A két tömb közötti formális szerződést kizáró Bush, mint a beszélgetésből kiderült, nem vár alapvető változtatásokat a NATO katonai elképzeléseiben. „Fenn kell tartanunk a peresztrojkát, de a szovjeteknek kell eldönteniük, megmentik-e Gorbacsovot vagy sem” — jelentette ki a Fehér Ház gazdája, aki úgy vélekedett, hogy intézményes állami segítségnyújtás helyett az Egyesült Államoknak a magánszektorban kell segítenie a Szovjetunió gazdaságának a finanszírozását. Elutasította azt a nézetet, miszerint Bonn az általa felajánlott gazdasági segélyekkel úgymond megfizetné a német egyesítés árát Moszkvának. ÍV. L.)
Sok ismeretlen are az máj román kabinetben
Klanculcscu és az Egyetem téri ..rendcsináló" maradt
Dokumentum elfogadásával ért végei a koppenhágai találkozó
Megalakult az új román kormány:	Petre Román kijelölt
miniszterelnök csütörtökön a képviselőház és a szenátus együttes ülésén beterjesztette kormányának névsorát. A kabinetnek 23 tagja van — jelentette az MTI.
A kormány összetétele tükrözi a május 20-án megtartott választásokon kialakult politikai erőviszonyokat, a Nemzeti Megmentési Front abszolút többségét. Nem ' koalíciós kormány alakult, mint arról .korábban a front vezetői nyilatkoztak. Egyszintű kabinetet hoztak létre, amelyben független politikusok is helyet kaptak. Megszüntették a miniszterelnök-helyettesi tisztségeket, szerepüket államminiszterek vették át. ösz-szevonásokkal egyharmadával csökkentették a minisztériumok számát, s ugyanakkor a döntési kört szűkebbre vontak, ezzel is hatékonyabbá kívánják tenni a kormány munkáját, összetételé-
ben viszonylag fiatal kormánv jött létre.
Meglepetést keftett, hogy az előző, ideiglenes kormányból kevesen maradtak. Nem került vezető tisztségbe Voican Voiculescu, aki eddig miniszterelnök-helyettes volt, és kimaradt a kormányból Sergiu Celac külügyminiszter. Az új külügyminiszterről, a 40 éves Adrián Nastaséról mindössze annyit tudni, hogy nemzetközi jogászként tevékenykedett, és 85 tudományos dolgozata jelent meg Romániában és külföldön. Tagja a francia nemzetközi jogi társaságnak. A kormánynak két olyan tagja is van, akik nem kaptak miniszteri kinevezést, de ismert szaktekintélyek:	Romulus Nea-
gun, a külügyminisztérium államtitkára és Andrei Tugulea, az oktatás- és tudómányügyi minisztérium államtitkára. Hivatalos közlés szerjnt a kormány tagjai nem töltöttek be a diktatúrában magas párt- és állami tisztségeket.
Koppenhágából jelenti az MTI: Hosszas egyezkedés után, csütörtökön este elfogadták az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) emberi dimenzióival foglalkozó koppenhágai találkozó dokumentumát. A húszoldalas dokumentum konszenzussal született meg, vagyis mind a
35 résztvevő állam egyetértését fejezte ki a legfontosabb emberi jogi és humanitárius kérdésekben. A magyar diplomácia sikerének értékelhető, hogy több magyár javaslatot sikerült beépíteni a dokumentumba.
A résztvevők megállapodtak abban, hogy július 19-én Bécsben tanácskozást tartanak az őszi párizsi összeurópai csúcsértekezlet előkészítése céljából, illetve abban, hogy az emberi dimenzióval foglalkozó következő tanácskozást 1991-ben Moszkvában rendezik.
A dokumentum bevezető részében a 35 állam üdvözli a tavalyi párizsi találkozó óta lezajlott európai változásokat. Egyetértenek abban, hogy a törvény előtti egyenlőségre mindenképpen szükség van, biztosítani kell a szabad választás jogát, szét kel) .választani az államhatalmat és a pártokat, polgári ellenőrzést kell megvalósítani az erőszakszejvek fölött és lehetőséget kell adni az állampolgárok jogvédelmének erősítésére.
A részt vevő államok megegyeztek abban, hogy tiszteletben tartják az emberi szabadságjogokat, egyebek között a vélemény-nyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés, a szabad kivándorlás és az információáramlás szabadságát. Külön teret szentelnek az államok és polgáraik közötti szabadabb érintkezés biztosításának, így például a vízumkönnyítéseknek. Üdvözlik a már elfogadott
könnyítéseket a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók esetében, és felhívnak arra, hogy a többi országban is fontoljanak meg ilyen lépéseket. Javasolják, hogy vizsgálják meg az országok a halálbüntetés elför-lését.
A magyar diplomácia aktív tevékenységének köszönhetően a dokumentum szövegébe bekerült az, hogy a szabadon választott polgári, politikai, , társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer* hez való jogot egy-egy állam „a nemzetközi joggal összhangban és az EBEÉ-ben vállaltaknak megfelelően gyakorolja”. Először szerepel egy EBEÉ-dokumentum-ban a nemzeti kisebbségek autonómiájára vonatkozó utalás.
Ugyancsak most utaltak először az antiszemitizmusra, illetve az antiszemitizmus elleni küzdelem fontosságára. A 35 állam elítéli a totalitarizmust, a faji, vallási vagy ideológiai alapon álló megkülönböztetést. Elismerik továbbá a cigányság problémáit — szögezi le a dokumentum.
A nemzeti kisebbségekkel foglalkozó részben az foglaltatik, hogy ezt a kérdést csak a jogállamiság alapján működő demokratikus politikai rendszerben lehet eredményesen megoldani. Fontosnak tartják, hogy a nem kormányzati szervek, pártok, vallási csoportok is folytathassák a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére tett erőfeszítéseket. Leszögezik: nem érheti hátrányos megkülönböztetés a nemzeti kisebbségek tagjait.
Az államok egyebek között a következő jogokat ismerték el zeken a területeken: az anyanyelv szabad használata a köznapi életben és a közhivatalokban, az egyes országok törvényeinek meg-