﻿Áru:
0,50
forint -L
SzamEiai
1990. június 30. Lili. évfolyam 152. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A.	gorbacsovi lét
Moszkva, június 29. Felröppentek a hírek, hogy talán inkább mégse most. Jó lenne megvárni, amíg kissé megszilárdul a helyzet, visszahúzódik a konzervatív dagály, amely az utóbbi napokban elöntötte az orosz területeket, s nem ennyire ingoványos talajon kényszerül Gorbacsov a kiutat keresni.
De az már nem megy. Az idő nem old meg semmit a szovjet jelen problémáiból, erre hivatkozva sürgették korábban maguk a reformerők az eredetileg csak jövőre, majd az ősszel esedékes XXVIII. pártkongresszus összehívását. Elérték a céljukat: hétfőn összeülnek az SZKP küldöttei. Csakhogy ez már nem az a Szovjetunió, és nem az a párt, amely február tájékán volt, amikor a tömegeket mozgósító radikálisok felvillantották a gyors és gyökeres változások lehetőségét. A roham megtorpant, az ideológiai sáncaikat kiépítő konzervatívok ellentámadásba mentek át, s éppen a napokban aratták legnagyobb győzelmüket, az Orosz Kommunista Párt létrehozásával.
Olyan pillanatban ül össze a kongresszus, amikor a szovjet emberek többsége vagy érdektelenné, vagy fásulttá vált. A tagköztársaságok jelentős része befelé fordult, a saját szuverenitásának a kiépítésével van elfoglalva. Az átlagoroszt az foglalkoztatja, hogy hová menjen nyaralni: miután Kelet-Európából kiszorult, már a Baltikumban sem látják szívesen, az egyébként is szennyezett vizű Fekete-tenger partján pedig újra belecsöppenhet az abházok és grúzok leszámolásába. Ha azt hallja, piacgazdaság, áremelés, munkanélküliség, tovább csökkenő életszínvonal jut az eszébe. Nincsenek új jelszavak, elhasználódtak a régebbi mozgósító ifogalmak. A peresztrojka egyaránt kisajátította magának a jobb- és a baloldalt. E kategóriák itt egyébként más erőket takarnak, mint másutt: az előbbi az ortodox kommunistákat, az utóbbi a szociáldemokrata megújulás híveit jelöli. De mert öt év elteltével sem keltenek reményt a reformok, a konzervativizmus sem látszik olyan ijesztőnek.
Gorbacsov mindenképpen a legnehezebb alakítása előtt áll. Nincs szilárd tábora, a többségről már nem is beszélve^ A demokratikus erők feltehetően azért akarják rávenni a párt elhagyására, hogy államelnökként határozottabban fordulhasson a radikális megoldások felé. A konzervatívok arra készülnek, hogy vele, vagy nélküle, de átvegyék a hatalmat a központi pártszervekben. Kérdéses, hogy ilyen előzmények után kellően hatásosnak bizonyulnak-e a szándékolt konszolidációs megoldások. Például az a megszellőztetett tervezet, hogy Gorbacsov pártelnökként fölé helyezné magát a napi politikai küzdelmeknek, a két táborból választott alelnökökre bízva a frakciók egyensúlyoz-gatását? Hiszen ha a demokratikus szárny eléggé erős ahhoz, hogy megbirkózzék a konzervatívokkal, célravezetőnek látszik, ha vállalja a nyílt szervezeti szakítást, igényt tartva a pártvagyon és a hatalmi szervezet arányos részére. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy a kompromisszumos félintézkedésekben csalódott párttagok tömeges kilépésével lassanként felmorzsolódik a demokratikus platform.
A gorbacsovi egységtörekvések persze, távolról sem öncélúak, hiszen a mostani feltételek között rendezett átmenet csak úgy képzelhető el, ha a kiala-
kult struktúrával sikerül elfogadtatni a szükséges lépéseket. Hiába erősödtek meg ugyanis a helyi államigazgatási központok, továbbra is meghatározó az állampárt, amelyet apparátusa éppen úgy éltet, mint a megszokások. Jurij Prokofjev, a centrista moszkvai első titkár anekdotája szerint, ha a fővárosban rémhírek terjengenek egy földrengésről, az emberek nem a tanácsba, hanem a pártközpontba telefonálnak és hitetlenkednek: miként lehet az, hogy a párt nem tud erről a káoszról? S valószínűleg nem alaptalan Gorbacsov félelme, hogyha most esik szét az eddigi összetartó tényező, akkor ki tudja, milyen új erőket szippant be a centrumba a keletkező vákuum.
Csakhogy a peresztrojka kifulladt, és nincs stratégiai válasz a legfontosabb kérdésre: miként lehet fájdalommentesen leépíteni, gazdasági érdek-közösséggé átalakítani a birodalmat, amelynek a fenntartására — s ez volt az öt éve megkezdett új politika közmegegyezéses alapja —, az eddigi eszközök csődöt mondtak, kimerültek. Az alapkérdésben megjelölt koncepció hiányában Gorbacsov csupán a pillanatnyi erőviszonyok mesteri egyezte-tője maradt egy országban, amely jobb esetben is az akaratukat tűzzel-vassal keresztülvinni képes reformcárokhoz szokott. így a radikális tábor most abból indul ki, hogy vagy elfogadtatja a koncepcióját az elnökkel, vagy megpróbálja az általa játszott központi szerepet mással helyettesíteni. A konzervatívok .pedig már az orosz pártértekezleten értésre adták, hogy elszámoltatásra, pontosabban felelősségre vonásra készülnek. A vádpontok között szerepel a gazdaság romlása, a nyugtalan közállapotok, Kelet-Európa elvesztése, a vádlottak padjára pedig Gorbacsov mellé ültetnék mindenekelőtt Alekszander Jakovlevet Eduard Sevardnadzét.
A külvilág a peresztrojkát abból a szempontból ítélte és ítéli meg, hogy a nemzetközi élet biztonságosabbá vált. Ennek a folyamatnak a továbbvitele azonban nehezen képzelhető el, legalábbis az eddigi ütemben, ha kisebbségben marad az az érvelés, hogy a kölcsönös, még ha nem is egyenlő mértékű leszerelésre a Szovjetuniónak van nagyobb szüksége, mert a hadikiadások csökkentése nélkül elképzelhetetlen a gazdaság és a társadalom modernizálása. Márpedig mind gyakrabban hallani befolyásos körökből egy másik kiindulópontot: hogy a külpolitika elvesztette Kelet-Európát, ahol is nyugtalanító a szocializmus veresége (Jegor Ligacsov), ráadásul lehetővé tette részleges erőfölény kialakulását NATO oldalán (Dmitrij Jazov), akkor, amikor a katonai konfliktus lehetősége még nem szűnt meg (Oleg Baklanov).
Ettől válik a kongresszus nemzetközi horderejűvé. Hekövetkezhet pártszakadás, elindíthatja új hatalmi központok kialakulását, szemére hányhatják a — ma még — főtitkárnak a belső átalakítási koncepció fogyatékosságait mindez akár szovjet belügynek is tekinthető. Ha azonban Gorbacsov, aki először világított rá, hogy a Szovjetunió nem fejlődhet öntörvényűén, a „szocializmusba zártan”, csupán a nemzetközi folyamatok függvényében — mindezért mentegetőzni kényszerülne és külpolitikájával kisebbségben maradna, az már nemcsak személyes tragédiája lenne.
Lambert Gábor
Kompromissanmos ajánlat Moszkvának
Megnemtámadási nyilatkozatot készül javasolni a NATO
Megállapodás Párizsban: július 15-től vízum nélkül utazhatunk Franciaországba is
A GORBACSOVI KÍSÉRLET ÖSSZEOMLOTT, a peresztrojka általánossá válása és a szocializmus megújítása helyett forradalmak következtek be Közép- és Kelet-Európábán — állapítja meg legújabb számában a tekintélyes francia .hetilap, a L’Express. A terjedelmes cikk szerint a demokratikus átalakulást eredményező változásokhoz annak idején Moszkva adta meg a kezdő lökést, ám most tudomásul kell vennie az eredeti szándékaitól eltérő, váratlan fordulatot. A kérdés ma az — írja az újság —, milyen formában hagyják maguk mögött a térség országai a kommunizmust, milyen poszt-kommunista társadalmat építenek fel, .mely modell alapján.
A L’Express úgy véli, Gorbacsov és társai Kelet-Európábán szerették volna „kipróbálni” a peresztrojkát és a glasznpsztyot, amihez legelőbb is eltávolították a régi vezetőket és fiatalabb, reformerként ismert személyekre hízták a kommunista pártok irányítását. Feladatuk lett volna, hogy demokratizálják a párt belső életét, szétválasszák a pártot az államtól, s bevezessék a piacgazdaság mechanizmusát. A terv bukását a L’Express Magyarország példájával bizonyítja. A Kreml valószínűleg nem arról álmodott, hogy Magyarországon olyan kormányfő lesz, aki párizsi munkalátogatásán Valéry Giscárd d’Estaing-nel ebédel, jegyzi meg a hetilap, amely Fejtő Ferenctől is közöl egy elemzést. Szerinte egyértelmű választó-vonal jött létre Magyarország, Csehszlovákia, az NDK és Lengyel-ország, illetve Bulgária és Románia között. Csehszlovákiát és Magyarországot ma joggal lehet valóban függetlennek tekinteni — hangsúlyozza Fejtő, aki szerint a térség közös tapasztalata: köny-nyebb volt az áttérés az egypártrendszerről a demokratikus pluralizmusra, mint a központosított gazdaságról a szabad vállalkozásra.
AZ OECD FRISS JELENTÉSE ugyancsak ezt látszik alátámasztani, hiszen leszögezi ugyan, hogy közép- és hosszú távon ígéretes a kelet- és közép-európai országok integrálódása a világgazdaságba, ennek a megvalósulását azonban több tényezőtől teszi függővé. A huszonnégyek alapvető feltételnek tartják ezekben az államokban a piacgazdaság jogi alapjainak és intézményeinek a megteremtését, a gazdaság jelenlegi torzulásainak és merevségének a teljes felszámolását (ide értve a szubvenciókat és a valódi árrendszer érvényesülését gátló egyéb tényezőket), a költségvetések reális alapokra helyezését. Az OECD tanulmánya szerint a kezdeti időszakban a térségben óhatatlanul terjed a munkanélküliség, a megszerzett szociális vívmányok veszélybe kerülnek. A jelentés nem találja egyedül üdvözítő megoldásnak a külföldi segítséget és a tőkebeáramlást, az sem biztos, hogy ezek az összegek teljes mértékben kiegyenlíthetik azokat a veszteségeket, amelyek a KGST energiaár-rendszerének a megszűntével hárulnak az érintett országokra. Az OECD becslése szerint az idén és jövőre az övezet államai mintegy hatmilliárd dollár támogatást remélhetnek, amelyen belül a magánberuházások részesedése egyelőre nem lesz jelentős.
Az ENSZ nemzetközi gazdasági ügyekkel foglalkozó osztálya ugyanakkor a fejlett nyugati országokénál gyorsabb gazdasági növekedést jósol Kelet- és Közép-tEurópának a következő tíz évre. Egy jugoszláv tengerparti üdülőhelyen megrendezett kerekasztal-konferencián ezzel szemben egy jugoszláv szakértő úgy vélekedett, hogy a kelet-európai országoknak — nem számítva a Szovjetuniót — legalább huszonötmilliárd dollárnyi pénzügyi segítségre lesz szükségük a következő három évben. Szerinte ez tenné lehetővé a gazdaság megélénkülését.
A PRAVDA MEGENGEDHETETLENNEK TARTJA mindazonáltal, hogy a Szovjetuniónak szánt nyugati segélyek folyósítását politikai feltételekhez kössék — legalábbis ez derült ki az SZKP lapjának pénteki kommentárjából. A Pravda ugyanakkor helyeslőn említi, hogy a nyugati segélyek-a szovjet gazdaságpolitika átformálását és a piacgazdálkodás megszervezését mozdítanák elő. A kérdés alighanem egyik központi témája lesz Helmut Kohl hivatalosan most bejelentett, július közepén esedékes moszkvai látogatásának. S hogy a gazdasági válság mennyire fenyegetően tornyosul a SZKP-kongresszus előtt kiélesedő politikai küzdelmek mögött, azt jelzi: a Trúd pénteken jelentette, hogy július 11-én a donyecki és a kuznyecki szénmedence bányászai egynapos figyelmeztető sztrájkot tartanak, tiltakozásul, amiért a tavaly nyári munkabeszüntetéseket követően tett ígéreteit a kormányzat egy esztendő alatt sem teljesítette. Közben a szovjet sajtó kongresszusi előzetesei egybecsengően kádercserét szorgalmaznak a politikai és a központi bizottságban. (V. L.)
Douglas llnrd a londoni csúcsértekezletről
Az atlantiaknak a Moszkva által várt üzenetet kell adniuk
Londonból jelenti az MTI: „Az Észak-atlanti Szövetségnek a Szovjetunió által várt üzenetet kell adnia jövő heti csúcsértekezletéről — az üdvözlet és együttműködés .kéznyújtását egész Európának” — jelentette ki pénteken Douglas Hurd. Politikusok és üzletemberek Edin-bourghban tartott .konferenciáján mondott beszédében a brit diplomácia vezetője aláhúzta: a jövő csütörtökön Londonban ösz-szeülő kétnapos csúcstalálkozón különös nyomatékot kell kapnia annak, hogy a NATO „nem pusztán katonai szövetség”. Hangsúlyozta azonban, hogy a NATO továbbra is a nyugati szövetség biztonságának alapköve marad.
Mértékadó londoni források szerint a külügyminiszter által
említett „üzenet” megnemtámadási nyilatkozatra vonatkozó ajánlat formáját öltheti. A csúcs-értekezleten részt vevő állam-és kormányfők állítólag javasolni kívánják, hogy a NATO 16 és a Varsói Szerződés 7 tagállama — az érintett kormányok egyéni csatlakozásával — írjon alá megnemtámadási nyilatkozatot. Ily módon nem teljesülne ugyan az a szovjetikívánság, hogy a NATO és a VSZ. lépjen formális kapcsolatra egymással, de a két szövetségi rendszer tagállamainak egyéni döntésével megerősített nyilatkozat részét alkothatná a Szovjetunió jogos biztonsági érdekeit garantáló nyugati csomagtervnek.
A megnemtámadási nyilatkozattervezet értesülések szerint
Gazdasági gyorsprogram
Alapvető fontosságú gazdasági intézkedések bevezetéséről tájékoztatta tegnap az újságírókat László Balázs, a kormány szóvivője. Matolcsy György államtitkárral együtt Ismertette azt a gazdasági gyorsprogramot, amely 1990. júliusától indulóan az idei kedvezőtlen gazdasági folyamatokat hivatott megállítani és megfordítani, kedvező alapot teremtve egy 1991. január elsejétől induló hároméves, új kormányprogramhoz. A főbb ár- és szociálpolitikai intézkedésekről, valamint egyéb, a tájékoztatón elhangzott témákról — így a Magyar Nemzet további sorsát illető kormányálláspontról — lapunk 3. oldalán olvasható részletes beszámoló.
előirányozza konzultáció s mechanizmus létrehozását, de arról még vita van, hogy aláírását csupán a két szövetség 23 tagállamára .korlátozzák-e, vagy megnyissák valamennyi európai ország előtt. „Bizonyos azonban.
hogy a NATO-nyilatkozat szövege el fog 'kerülni minden olyan megfogalmazást, amely a Varsói Szerződés intézményes megörökítésének tűnhetne” — hangsúlyozza a The Guardian.
Jeszenszky és Wörner dcgcdelt megbeszéléseivel
Csiikken^né Európa biztonságát Magyarország NATG-i a gsága
- jdenteite ki küiíjgyeink irányítója Brüsszelben
Csaknem két órát töltött pénteken a NATO brüsszeli központjában Jeszenszky Géza külügyminiszter:	előbb Manf-
red Wörner, a 16 országot tömörítő nyugati katonai-politikai szövetség főtitkára folytatott vele megbeszélést irodájában, majd a szomszédos konferenciateremben a tagállamok állandó NATO-képviselőivei, nagyköveteivel találkozott.
Jeszenszky Géza az első magyar külügyminiszter, aki a NATO székhelyén látogatást tett. A pénteki megbeszélésről sajtóértekezletén mind a magyar külügyminiszter, mind Manfred Wörner igen elégedetten nyilatkozott az újságíróknak — jelentette az MTI.
Jeszenszky bevezető nyilatkozatában j. elmondta, hogy nagy megelégedésére szolgált a NATO központjában tett látogatás, amelynek során lényegi eszmecserére került sor, s nemcsak általánosságokról volt szó. Partnereit tájékoztatta arról, hogy az új magyar kormány a lehető legteljesebb mértékben elkötelezett a nyugati értékek mellett. Kényelmes parlamenti többséggel rendelkezik és ez megfelelő biztosíték céljának megvalósítására, arra, hogy visszavezesse az országot eredeti útjára.
Wörner kijelentette, nagy hatást gyakorolt rá és a NATO-nagykövetekre mind a magvar külügyminiszter őszintesége, mind az a mód, ahogy mondanivalóját kifejtette. A magyar külügyminiszter látogatása is tanúsítja a NATO-nak azt a törekvését, hogy a lehető legtöbb kapcsolatot építse ki a Varsói Szerződés országaival, különösen pedig az olyan államokkal, mint Magyarország, amelyek ma demokratikusak és ugyanazokat az értékeket osztják, mint a szövetség országai. A A NATO azon dolgozik, hogy új európai együttműködési és biztonsági rendet alakítson ki. A NATO változik, de meg akar maradni a biztonság és az együttműködés eszközeként, az új európai rend részeként.
A nyilatkozatokat .követően egy nyugati újságíró azt tudakolta Jeszenszky Gézától, hogy miután Magyarország tárgyalásokat .kíván folytatni a Varsói Szerződésből való kilépésről, szándékában áll-e belépni a NATO-ba?
A magyar külügyminiszter válaszában leszögezte: — Igaz, hogy
Európában megváltozott a biztonsági helyzet, ám még ha politikailag most talán lehetséges is lenne számunkra, hogy fontolóra vegyük a NATO-tagságot, egy ilyen lépés nem növelné, hanem csökkentené az európai stabilitást, nem növelné az európai biztonságot. Az a véleményünk, hogy a Szovjetuniót be kell kapcsolni valamilyen párhuzamos, a NATÖ-tól független európai biztonsági rendszerbe. Ügy gondolom — folytatta Jeszenszky Géza —, a jövő kulcsa nem az, hogy szövetséget cseréljünk, hanem inkább az, hogy csökkentsük egy olyan ország félelmét az elszigetelődéstől, amely végül is nukleáris szuperhatalom.
Mit jelent konkrétan Magyar-ország szempontjából a NATO júniusi turnberry értekezletén kiadott nyilatkozat, amelynek értelmében a NATO barátságát és együttműködését kínálja a Szovjetuniónak és Európa minden országának — 'kérdezte a NATO-főtitkárt az MTI tudósítója. Wörner válaszában hangsúlyozta:	a
NATO nemcsak ki akarja építeni, de el is akarja mélyíteni a kapcsolatokat Magyarországgal. Elmondta, hogy magyarországi látogatásra szóló meghívást kapott Jeszenszky Gézától, és ennek örömmel fog eleget tenni. A NATO és tagállamai minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy támogassák a demokráciát és a gazdasági fejlődést Magyarországon, mondotta a főtitkár.
Manfred Wörner a küszöbön-álló NATO-csúcsértekezletről szólva kijelentette, hogy az igen világos üzenetet küld majd a világnak a NATO átalakulásáról és a szövetség békés, nem támadó jellegéről.
A NATO-val való kapcsolat-építés előzményét jelentették a tagállamok parlamenti képviselőiből álló észak-atlanti közgyűléssel kialakított kapcsolatok — ezek áttekintésére nyílt mód Péter Corterier, a közgyűlés főtitkára és Jeszenszky Géza péntek délben lezajlott megbeszélésén, majd ebédjén. Az utóbbin részt vett Henning Wegener NATO-fő-titkárhelyettes is.
Ez az utóbbi találkozó módot nyújtott arra is — mondta a külügyminiszter az MTI tudósítójának —, hogy „felvessük az európai biztonsággal összefüggésben a nemzeti kisebbségek számunkra nagyon fontos kérdését”. — Igen fontos, hogy a ki-
I