﻿Kedd
július 3.
UH. évfolyam
154. szám
Két tábor néz farkasszemet a moszkvai kongresszuson
Gorbacsov bírálta a konzervatívokat, de elismerte a peresztrojka gyengeségeit
A NATO új nukleáris stratégiával kíván elébe menni a további leszerelési alkudozásoknak
A külpolitikai helyzet
SORSDÖNTŐNEK TEKINTIK több szempontból is az SZKP hétfőn kezdődött XXVIII. kongresszusát, amely ellen a Vörös téren több százan tiltakoztak „Állítsátok bíróság elé a kommunista pártot népellenes bűnökért” feliratokkal. Mihail Gorbacsov beszámolójában sorra vette azokat a kérdéseket, közöttük a vádpontokat is, amelyek az utóbbi időben vitákat váltanak ki a Szovjet Kommunista Pártban és a társadalomban egyaránt. Mint a főtitkár elöljáróban hangoztatta, „a Szovjetunió vagy tovább halad a megkezdett változások útján, vagy felülkerekednek az átalakítással szembenálló erők, s akkor sötét idők várnak ránk”. S úgy folytatta: Tisztázni kell, mi az oka, hogy az átalakítás politikája a kezdeti sikerek unán nem volt képes hozzájárulni a társadalom több betegségének a leküzdéséhez. Ennek kapcsán elsősorban a gazdasági reform, a piaci viszonyok kibontakozásának a megtorpanását, valamint a nemzetiségek közötti viszályok fölerősödését jelölte meg alapvetőnek.
Gorbacsov aláhúzta, erősíteni kell az emberek bizalmát, hitét a peresztrojkában, s fölsorolta azokat a példákat, amelyek rontották a hangulatot. Ezek között említette a rablógazdálkodást, a súlyos környezeti károkat, a Bajkál- és az Aral-tó pusztulását, Csernobil tragédiáját. Ugyancsak ide sorolta a bányászat súlyos gondjait, a véres nemzetiségi viszályok fölerősödését, a gazdaság militarizálódását, az afganisztáni háború veszteségeit. Gorbacsov bírálta a kormányt, amiért idejében hozott intézkedésekkel nem volt képes enyhíteni ezeken a gondokon. Ugyanakkor elismerte a politikai bizottság közvetlen felelősségét is, hiszen e testületnek tudomása volt a gondokról, de nem segített a szakminisztereiknek. A főtitkár mindazonáltal fölhívta a figyelmet, a kongresszus nem azért jött össze, hogy ítélkezzék a párt egyes vezetői fölött.
KÜLÖN KITÉRT BESZÁMOLÓJÁBAN a nemzetiségi villongásokra, s elismerte: a központi vezetést felkészületlenül érte e konfliktusok viharos felszínre törése, s nem mindig a megfelelő módon válaszoltak rá. Ennek az okát egyebek között abban jelölte meg, hogy a párt korábban megoldottnak tekintette e problémakört. Gorbacsov értékelése szerint a peresztrojka és a glasznoszty előmozdította a nemzeti öntudat erősödését, ám a felszín alatt továbbra is hatottak a térségek aránytalan fejlődéséből, a demográfiai különbözőségekből adódó ellentmondások, valamint a Vallási érzelmek, amelyéket szeparatista erpk igyekeztek kihasználni. Sok kommunista is a nacionalista erőkhöz sód födött, és teljességgel jogosak a pártot emiatt érő bírálatok.
Az elszakadási törekvésekhez lazán kapcsolódott a másik gondolatsor, a kelet-európai változások értékelése; Gorbacsov utalt azokra a véleményekre, amelyek a szocializmus csődjéről szólnak. Vajon milyen szocializmus csődjéről van itt szó? — tette föl a kérdést. Amire a válasza, hogy a sztálini felfogású szocializmus szenvedett kudarcot. S hozzáfűzte, az, hogy e térség államai merre haladnak, az az érintett országok népeinek a döntési joga. Visszautasította azokat a támadásokat, amelyeknek céljuk az elmúlt évek külpolitikai vonalának a beféketítése. Mint mondotta, ez az időszak igazolta a választott út helyességét, megerősítette a külpolitika eredményességét.
FESZÜLT ÉRDEKLŐDÉSSEL kíséri a Nyugat is az SZKP kongresszusát, amely egyes megfigyelők szerint számukra legalább akkora kockázatot rejt magában, mint a Szovjetunió részére. A NATO központban úgy fogalmaztak, e tanácskozás alkalmas arra, hogy lemérjék Gorbacsovnak az erejét, és fogalmat alkothassanak arról, milyen mértékben képes a szovjet elnök alapvető döntést hozni a német egyesítés és a fegyverzetkorlátozás ügyében. A Reuter elemzése szerint a pártkongresszus jelentős jelzéseiket adhat minden olyan kérdés tekintetében, amelyeket a július 5—6-án Londonban tartandó NATO-csúcson megvitatnak. Egy nyugati diplomata ennél határozottabban fejtette ki véleményét. Szerinte „Gorbacsovnak túl kell élnie a pártkongresszust ahhoz, hogy bármilyen ügybe belefoghasson”.
Marshall Goldman amerikai egyetemi tanár, aki már régóta jósolgatja, hogy Gorbacsov ,,hamarosan megbukik”, most úgy fogalmazott: a szovjet vezető tudja mi történik. Baloldali és jobboldali ellenfelei megpróbálják kihúzni alóla a pártot, ezért az elnök megkísérli együtt tartani a kommunista szervezetet. Más szakértők azon a véleményen vannak, hogy Gorbacsov nem látszik elég erősnek, de a párt rszéről őt érő bírálatok valószínűleg növelni fogják a népszerűségét. A nyugatiak a jövőt illetően egybehangzóan annyit fogalmaztak meg biztosan, hogy „hatalmas bizonytalanságok korszakában élünk a Szovjetuniót illetően”.	(ZS. E.)
Moszkvai tudósítónk telexe
Sötét idők várnak a Szovjetunióra a maradi erők győzelme esetén
- jelentette ki Kongresszusi beszédeben a fStltkSr
Moszkva, június 2.
Ahogy én értelmezem, a kongresszus nem azért gyűlt össze, hogy rögtönítélő bíróságként döntsön, említette meg egy helyen az SZKP XXVIII. kongresszusán mondott előadói beszédében Mihail Gorbacsov.
Mint az előre megírt beszédből is kitűnt, a szovjet pártvezetés azért számolt azzal, hogy az országos helyzetet, az elmúlt öt év negatív gazdasági eredményeit kihasználva a konszolidálódó konzervatív erők személyes felelősségrevonást kezdeményez-
nek, és végső soron a peresztrojka politikáját is a vádlottak padjára ültetik. A kongresszus első napján számos jel igazolta, hogy valami hasonló készül. Már a hétfői Pravda is erre intett: a pártfórumot üdvözlő első oldalán közölte egy minszki üzemi párttitkár delegátus cikkét. A „leghatározottabb öntisztítást” követelte Csikin elvtárs, aki szerint halaszthatatlan szükség van a szervezeti és ideológiai elkülönülésre azoktól, „akik lejáratták a kommunista elnevezést, a saját tevékenységükkel kárt okoztak a szocialista építésnek”. Továbbá: minden gondért a párt és állami vezetés durva hibái a felelősek, s nem a szocialista választás. „Ezen hibák táptalajául szolgáltak a kispolgári pszichológia növekedésének, a morál és az erkölcsi'ség éles zuhanásához vezettek. „A piac kapcsán pedig el kell gondolkodni: megfelel-e egyáltalán ez a terminus a peresztrojka számára? Mi van emögött? Valamint, meg lehet-e változtatni a tulajdonviszonyokat objektív előfeltételek és prognózis nélkül?”
Illúziók nélkül
Ilyen ráhangolódás után aligha érhette váratlanul a pártvezetést, hogy percekkel a kongresszus megnyitója után egy magadam küldött, Vlagyimir Bludov lépett a teremben elhelyezett egyik mikrofonhoz, az SZKP KB és PB haladéktalan lemondását indítványozva. Továbbá, hogy ne válaszszák be őket a kongresszus vezető szerveibe az élelmiszerprogram végréhajtásábán elkövetett kudarcaik miatt. Gorbacsov olyan higgadtsággal söpörte asztal alá a javaslatot, hogy érezhetővé vált: nincsenek illúziói a terem hangulatát illetően.
Némiképpen meglepő volt pénteken, a kongresszust megelőző KB-plénumon, hogy a vezető szerv egyhangúlag jóváhagyta a beszámoló alapelveit — amely végül is „az SZKP Központi Bizottságának politikai jelentése az SZKP XXVIII. kongresszusának és a párt feladatai” elnevezést kapta —, ám miután a főtitkár előterjesztette azt, érthetőbbé váltak ennek okai. Gorbacsov megvédte a vezető testületet; figyelembe véve a szovjet társadalom fejlődésének legnehezebb szakaszát, a megoldandó problémák újdonságát és méreteit, a KB alapjában és nagyjából teljesítette a reá háruló feladatokat, hangzott az értékelés. Általánosságban kaptak helyet bírálatok a szövegben, amiért „nem minden esetben és nem mindig időben” reagált a testület az élet által felvetett problémákra, ám a vezetés politikai tevékenységének eredményeit a peresztrojka méreteivel kell mérni. A jelenlegi KB — hangoztatta Gorbacsov — képesnek bizonyult forradalmi átalakítási politikát javasolni és hatalmas munkát kifejteni végrehajtása érdekében.
„Egyszerűen ostobaság”
A beszéd egészére jellemző, hogy Gorbacsov nem volt hajlandó védekezni és magyarázkodni politikája miatt, sőt, konzervatív bírálóval szemben ellentámadásba ment át. Miután kifejtette, miért is volt objektíve elkerülhetetlen a peresztrojka politikájának meghirdetése, rátért arra, hogy a sikeresen kezdődő folyamat vajon miért „nem hozott gyógyulást sok betegségünkre?” Bizonyos értelemben a helyzet még romlott is. Ez elsősorban a fogyasztói piacra vonatkozik, de egészében a gaz-
daságra is, a közállapotokra, a nemzetiségi kapcsolatokra. Pontos válaszra azért is van szükség, hogy az emberek hitét megerősítsék a peresztrojkában, állapította meg a főtitkár. „Hiszen már most vannak olyan hangok, .mi több
—	úgymond sajátos álláspont formálódott: minden bajunkban a peresztrojka a bűnös. Elnézést az éles hangvételért, de ez egyszerűen ostobaság” — jelentette ki a teremben ülő, több mint 4600 küldött csendjétől övezve Gorbacsov.
Nem nevezte ugyan meg, hogy milyen konszolidálódó sajátos álláspontra gondol, ám azzal, hogy hitet tett a peresztrojka folytatása mellett, s annak a társadalom demokratizálódása, a piaci viszonyok gyorsabb bevezetése vált zálogává, világossá tette mindenki előtt a stratégiáját. Beszédének már a második mondatában megfogalmazta az alapvető választást és a döntés következményeit. „A kérdés ma így fest: a szovjet társadalom vagy előrehalad a megkezdett mély átalakulások útján
—	és akkor, meggyőződésem, hogy nagy, soknemzetiségű államunkra méltó jövő vár, vagy a peresztrojkaellenes erők maradnak felül, és akkor az ország, a nép előtt — nézzünk szembe az igazsággal — sötét idők állnak.”
Ebből az alapállásból kiindulva dolgozta ki a vezetés kongresz-szusi taktikáját Gorbacsov. A várható kritikának elébe menve, ugyanakkor a későbbiekben egészében igazolva a pártvezetés tér vékenységét, elismerte: a KB, a PB — ám ugyanakkor a köztársasági, helyi párt-, állami és gazdálkodói szervekben dolgozó kommunisták is — sok mindent előreláthattak volna. Elsősorban a gazdaságban és a szociális szférában, a nemzetiségi kapcsolatok terén, a kultúrában és az ideológiában nem kellett volna megengedniük a negatív folyamatok kifejlődését. „Ezekért a hibás számításokért a Politikai Bizottság nem hárítja el magától a felelősséget.” Gorbacsov közölte, hogy a napirendre felvették a PB tagjainak és póttagjainak, a KB titkárainak a beszámoló jelentéseit is, a küldöttek így megkaphatják a szükséges információt a párt vezető szerveinek tevékenységéről.
Számonkérés
A főtitkár ezzel a húzással egyrészt elejét vette annak, hogy a kongresszusi többség kényszerítse ki a számadásokat, s kézbe vette a küldöttfórum irányítását, másrészt a reá összpontosuló támadásokat „szétosztotta” a Politikai Bizottság tagjai között. A vita során hozzászólók most dilemma elé kerülnek: a beszámolót vegyék-e tűz alá, avagy valamelyik PB-tag jelentését.
Még az első nap során a küldöttek elé állt Nyikolaj Rizskov kormányfő, Vagyim Medvegyev ideológiai titkár és Alekszander Jaikovlev, a KB nemzetközi ügyekért felelős titkára. Meglepő módon a liberalizmusért a konzervatívok egyik célpontjának tekintett Jakovlev aratta a legnagyobb sikert. Míg Rizskovtól az elnökséghez intézett levélben számon kérték, hogy a kormány ténykedéséről és nem a saját tevékenységéről számolt be a neki jutó húsz perében, az apparátus száraz beszédstílusát peresztrojka melletti tartalommal megtöltő Medvegyevet meg kis híján kitapsolták a szónoki emelvényről, addig Jakovlev szavait hosszú, ütemes taps fogadta — nagyobb tét- * szésnyilvánítás, mint Gorbacsovét.
Ilyen és egyéb apró jelzésekből vonható le az első nap alapján
az a következtetés, hogy bár a deklaráltan radikális demokratikus platformhoz tartozónak a küldötteknek mintegy három százaléka vallja csak magát, ám a terem hangulata befolyásolható, és egyelőre még nincsenek merev fronthatárok a demokratikus és konzervatív erők között. Gorbacsov elejét vette, hogy a kongresszus légkörét a számonkérés határozza meg: maximálisan tíz napban határozták meg az ülésszak időtartamát, amelyből egy napot szekciókban üléseznek a delegátusok. A sűrű napirend így szoros menetrendet ír elő; a vezetői beszámolókon kívül meg kell hallgatni a központi revíziós bizottság jelentését, valamint egy beszámolót a pártvagyonról és költségvetésről. A küldöttek elfogadják „a humánus, demokratikus szocializmus felé” elnevezésű programnyilakozatot, az új alapszabályt és egy sor más dokumentumot. Továbbá meg kell választani a vezető szerveket, s erre Gorbacsov szerint is legalább két-három napot kell hagyni. A főtitkár egyébként megemlítette, hogy az előzetes felmérés alapján úgy tűnik, a küldöttek többsége a jelenlegi főtitkári tisztség, valamint a Politikai Bizottság intézményének a meghagyása mellett van, ugyanakkor szó lehet főtitkárhelyettesi poszt létrehozásáról is.
Tűrhetetlen piac
A jövő stratégiáját felvázolva Gorbacsov elsőrendű feladatnak minősítette, hogy a gazdasági reformok megvalósításának keretében gyakorlati és hatékony intézkedések komplexumát valósítsák meg, stabilizálják a politikai és a szociális helyzetet, megszilárdítsák a törvényességet és a közrendet. Mint hangsúlyozta, a legmagasabb fokú közmegegyezésre van szükség. „Most nincs itt az ideje az ultimátumoknak és konfliktusoknak, az át nem gondolt cselekvésnek, amely szembeállítja az embereket és még inkább bonyolítja a helyzetet. Az erőfeszítések egyesítése érdekében kell most hangulatot kelteni” — aktualizálta centrista politikáját.
Nem egyszerűsödött a helyzet a fogyasztói piacon — szentelt jelentős teret a főtitkár a jelenlegi talán legégetőbb problémának, sőt tette hozzá, sok esetben éleződött, tűrhetetlenné vált. Feltűnést keltett, hogy ezzel kapcsolatban egyértelműen bírálta a kormányt: képtelen volt a gazdasági reform bevezetésének komplex megközelítésére, nem tudott szembeszegülni a pozíciókat megőrizni kívánó régi gazdaságirányítási struktúrák nyomásával. Gorbacsov szerint a PB-nek támogatnia kell a kormányt, ám egyidejűleg magasabb követelményeket támasztania vele szemben. A gazdasági rendszer fundamentális változásainak a szükségességét észrevételezte, kiemelvén: új gazdasági modell kialakításáról van szó, a gazdálkodás és a tulajdon különböző formáival, amely teret nyit az üzleti aktivitásnak és a kezdeményezőkészségnek, az eredményes munka új és erős motiválását hozza létre. Többek között megemlítette: fel kell gyorsítani a# árubörze létrehozását, a bank-rendszer reformját, stratégiai tekintetben pedig fel kell számolni az ágazati minisztériumokat, a közeljövőben pedig csökkenteni a számukat. Hangsúlyt kapott a konvertibilis rubel megteremtésének szükségessége, mint amelyről a döntést tovább már nem lehet halogatni. A mezőgazdaságban kitért arra, hogy a tartósan vesz-
teséges kolhozokat gyökeresen át kell alakítania.
A nemzetiségi kérdést nem lehet megoldani a peresztrojka folytatása és elmélyítése nélkül, s nem érhető el siker, ha nem tudják harmonizálni a népek egymás közötti viszonyát, szögezte le a szónok. Lényegi új fejlemény annak határozott megfogalmazása, hogy a szövetség átalakítása nem korlátozódhat a köztársaságok jogainak, ha mégoly jelentős kiszélesítésére is; „szuverén államok valós szövetségére van szükség”. Bejelentette, hogy a föderációs tanácson belül különbizottságot hoztak létre az új szövetségi szerződés előkészítésére, amely magában foglalja a Szovjetunió fundamentális átalakításának teljes kérdéskompi ex umá t.
Gorbacsov véleménye szerint a kongresszusnak elmélyült analízist és értékelést kell adnia az országban kialakult bonyolult helyzetről, javaslatokat kell tennie a törvényesség és a közrend megszilárdítására. Indítványozta, hogy a pártszervezetek nyilvánítsák ki a közvélemény előtt: az SZKP ellene van a jogvédő szervekre gyakorolt bármiféle nyomásnak.
A szovjet társadalom ideológiai és szellemi megújulását érintve az SZKP vezetője emlékeztetett rá, hogy a párt kezdeményezésére számolják fel a szellemi élet abszurd tilalmait. Lépéseket tesznek továbbá, hogy felszámolják az évtizedek alatt kialakult szakadékot a pártszervek és az értelmiség között. A pártszervek lemondtak az alkotó értelmiség feletti gyámkodásról, megszabályo-zásukról. A párt és az értelmiség közötti új viszony kialakítása Gorbacsov szerint nemcsak a peresztrojka egyik vívmánya, de további előremozdításának fontos előfeltétele is. (Szavainak, amelyeket a délutáni televíziós híradó rövid összefoglalójában is kiemeltek, külön jelentőséget ad, hogy egy olyan fórum előtt hangzottak el, amelynek egyes tagjai hétfőn is kifogásolták a munkásság jelen lévő képviselőinek alacsony arányát.)
Szórványos taps
A beszámoló viszonylag kis teret szentelt a külpolitikának, ám alapvető következtetéseket fogalmazott meg. Először is, hogy nem lehet a saját biztonságot mások rovására, a saját érdekeket mások kárára megteremteni. Valamennyi nép szabad választási jogának elismerése alapfeltétele az új világrend építésének. Másodszor, hogy nem lehet a virágzó, szabad, demokratikus társadalom irányába haladni magányosan, a saját utat szembe helyezve más társadalmi fejlődésekkel. A kor parancsa az együtt-fejlődés, együttműködés. Végül, hogy a szovjet népgazdaság bekapcsolódása a világgazdaságba nemcsak a belső modernizálás érdekében szükséges, de hogy másokkal közösen meg lehessen teremteni a világtörténelem visz-szafoidíthatatlan, békés szakaszának anyagi alapjait. Ezen integráció egyik perspektivikus iránya, állapította meg Gorbacsov, az együttműködés a hadiipar konverziója, polgári termelésre való átállítása terén.
A peresztrojkának köszönhetően fordulat következett be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatában, a megértés és több kérdésben a partnerség irányába, s ez az egész nemzetközi helyzetet kedvező irányban változtatta meg, értékelte a főtitkár. Kelet-Európáról szólva hangoztatta: az itteni népek vá-
\