﻿LAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Hattyúdalok
Moszkva, július 6.
Ha az SZKP-kongresszus küldöttei tartják a maguk szabta határidőt, úgy a félidejéhez érkezett a tanácskozásuk. Márpedig Gorbacsov határozottnak látszott a maximálisan tíz nap kijelölésében és elfogadtatásában. Mintha ennyi ideje lenne erre a gyülekezetre, egy nappal sem több.
Bár a lényegi, így a szervezeti kérdések eldöntése még hátravan, bizonyos irányzatok azért már kirajzolódnak. Fontos üzenet például a külvilágnak, amely azon töpreng, menynyi segéllyel szálljon be Gorbacsov oldalán ebbe az ingatagnak tűnő helyzetben, hogy a főtitkár kézben tartsa az események menetét. Bármilyen élés kritikák hangzanak is el r— a többi között neki címezve *— a kongresszus alakulásában, eddig az ő akarata érvényesült. Előnyei is vannak azért annak, hogy „azonos gondolkodásúak pártja” ülésezik. Kiszá-míthatóbbak a reakciók.
Az orosz pártértekezlet alapján előrelátható volt például, hogy most is az apparátcsikok lesznek túlsúlyban, s ez az egy éve még „agresszív, hallgatag többség” most zajos támadásba csap át. így Gorbacsovnak ezzel az igen kedvezőtlen pillanatban kikényszerített kongresszussal csupán kettős célja lehetett: minél szűkebbre fogni a kötelező érvényű döntések körét, és tovább biztosítani ellenőrző befolyását az SZKP felett. A beszámolója általános csalódást keltett: elnagyolt volt, és a lényeges kérdésekben vázlatszerű. De talán nem is volt célja másról beszélni, mint ami funkcióinak az új meghatározása szerint a pártra tartoznék: a fejlődés általános irányáról, a peresztrojka folytatásáról.
A vita eddigi ipenete alapján úgy tűnik fel, hogy a küldöttek többsége nem is a továbblépés útjának a megvitatására érkezett ide. A peresztrojka egészének az elfogadtatása vagy az elutasítása a tét. Hiszen azokban a vádbeszédekben, amelyeket egyes küldöttek a szónoki emelvényről a kongresszusra zúdítanak, már nemcsak egyes kérdések elhanyagolását, tévesnek minősített kezelését róják fel, hanem a jelenlegi vezetés politikájának síz egészét kifogásolják.
A bűnbakkeresők senkit sem kímélnek. Gorbacsov pozíciói még mindig viszonylag szilárdaknak, újraválasztásának esélyei jónak látszanak, azonban már nem a népszerűsége okán, hanem az alternatíva hiányában. Szerencséje is a főtitkárnak, hogy a régi mechanizmusok tovább őrölnek: az egy-pártrendszer csupán egyetlen vezető „kitermelésére” képes. Tanulságos volt egymás után hallgatni a pb tagjait. Érthetővé vált, hogy ezt a testületet valóban nem annyira a belső ellentmondásai tették — mondjuk így — kevéssé hatékonnyá, hanem inkább az elképzelések, személyiségek hiánya. Több felszólalásnál is az volt az ember benyomása: a szöveget gor-bacsovi kéz írta, hogy azután felolvastassák egy száraz stílusú, a pártfegyelemhez szoktatott apparátcsikkal. Ezért volt az, valahányszor egyéniség sejlett fel a zörgő papírok mögött — Sevardnadze, Jakovlev vagy éppen Ligacsov —, a mondanivalójától függetlenül, sikerre számíthatott a teremben.
Felszínre hozott ugyan a peresztrojka új, karizmatikus vezetői alkatokat, ők azonban
Gorbacsovtól „balra”, s az SZKP-n kívüli hatalmi formációkban kapaszkodtak meg a politikai életben: Borisz Jelcin, Anatolij Szobcsak, Gavriil Po-pov vagy Jurij Afanaszjev. A konzervativizmus viszont képtelennek bizonyult arra, hogy hasonló kaliberű figurákat állítson velük szembe. Borisz Jelcin például konszolidáló tényezőnek bizonyult orosz parlamenti elnökké történt választása után, amikor azonban Iván Polozkov vette át a köztársaság kommunistáinak az irányítását, tömegessé váltak a kilépések, felgyorsult a pártszakadás lehetősége. Országos méretekben aligha merik megkockáztatni a konzervatívok, hogy Gorbacsovot leváltva vállalják a nyílt konfrontációt.
így a fő célponttá a politikai bizottság tagjai váltak. Többen közülük tisztában vannak azzal, hogy ez a kongresszus volt a hattyúdaluk. Gyökeresen kicserélődnek a vezető testületek, a kérdés csak az, hogy milyen elv szerint? Sikerül-e például Gorbacsovnak a maga emberét ültetni a minden bizonynyal létrehozandó főtitkárhelyettesi posztra, avagy ezt a tisztséget a konzervatívok sajátítják ki maguknak? A jelen helyzetben gorbacsovi győzelemnek számítana az is, ha az új vezető testület — amelyet feltehetően ismét politikai bizottságnak hívnának majd — köztársasági első titkárokból, vagy túlnyomórészt belőlük állna össze.
Maga a kongresszus a személyi kérdésekben hozza a legfontosabb döntéseket, a tíz nap másra aligha elegendő. Minden csak utána kezdődik majd igazán. Felismerve a határidőcsapdát, többen máris kibúvót keresnek: folytassák ősszel, az-úttal már programadó értekezletként a kongresszust, vagy hozzanak létre állandóan ülésező „parlamentet”. De akik a reformer, vagy a centrista körökből szót kapnak, azok azt hangoztatják, hogy ennek a pártnak már nincs több esélye. Vagy felnő a társadalmi fejlődés diktálta feladatokhoz, vagy a folyamatok peremére szorul. S erről most kell dönteni.
Ez a történelmi kihívás azonban a többségnek mintha nem hatna át a tudatán. A visszavágásra fenekedők tábora erős. Nyilvánvalóvá tették, hogy az általuk is sürgetett konszolidáció alatt nem az érdekek kompromisszumát, hanem az erős kezű rendteremtést értik.
Igen, valóban sok ilyen felhívás hangzik el, ahelyett, hogy azt elemeznék: miért szerepelt olyan rosszul" a párt a helyhatósági választásokon — mondta erről Anatolij Szobcsak az egyik szünetben köréje sereglő újságíróknak. A népszerű le-ningrádi polgármester meggyőző érvekkel fejtegette, hogy a megújulás záloga, ha az SZKP megtanul harcolni a szavazatokért, parlamenti erőként működik tovább. Kissé távolabb álldogálva egy küldött — történetesen egy magas rangú tiszt — is végighallgatta a szavait. Majd mielőtt sarkon fordult volna, egyetlen szóval sommázta a véleményét: provokátor.
Gyakorta hallani a meggyőző érvet, hogy a peresztrojkának nincs reális alternatívája. S aki végiggondolja a dolgokat, valóban nem tud mit mondani erre.
Csak hát vajon a történelem fordulópontjain, vagy a Szovjetunió elmúlt hét évtizedében mindig a racionális értelem határozta meg az események menetét?
Lambcrt Gábor
A nagy világpolitikai fordulat esélye
Átfogó NATO-javaslatok a nemzetközi megújulásra
Gorbacsov kész elmenni az atlantiak csúcsértekezletére
A külpolitikai helyzet
MINDIG KÉSZEN ÁLLOK az utazásra — jelentette ki a szovjet pártkongresszus egyik szünetében Gorbacsov, ezzel már el is fogadva a meghívást a NATO egyik soron következő csúcsértekezletére. Az atlanti szövetség pénteken befejeződött tanácskozásáról beszámolva a tudósítók nem fogynak ki a felsőfokú jelzőkből. Valóságos „béke-offenzíváról” beszélnek, s a londoni tanácskozást a NATO történetében a legfontosabbnak ítélik. Már az is eldőlt, hogy a jövő hét végén Wörner főtitkár tájékoztatja majd a szovjet vezetőket a londoni csúcsértekezlet eredményeiről.
Az első moszkvai visszhangok rendkívül derűlátók. Geraszimov külügyi szóvivő a NATO-tanácskozást értékelve megállapította, hogy az atlanti szövetség politikájában „kedvező irányú változás tapasztalható". A Reuter jelentése szerint a szóvivő azt is kiemelte, hogy a kedvező nyugati javaslatok a legjobbkor jöttek Gorbacsov elnök számára is, hiszen a Kreml vezetője a pártkongresszuson a konzervatív katonák bírálatainak a kereszttüzében áll. „A NATO válasza cáfolja, hogy Moszkva egyoldalú engedményeket tett volna. Bizonyítja, hogy a példánk követésre talált” — mondta Geraszimov.
A NATO elfogadott nyilatkozatában megnemtámadási szerződést ajánl a Varsói Szerződés tagállamainak. Kilátásba helyezi az egyesült Németország hadseregének a csökkentését, s újrafogalmazza az Észak-atlanti Szervezet nukleáris stratégiáját. Megerősítették Bush javaslatát, hogy Gorbacsovot és a Varsói Szerződés tagállamainak vezetőit hívják meg a NATO központjába, s a helsinki folyamat egy titkárság felállításával intézményesüljön. Diplomáciai források tudni vélik, Bonn kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyesült Németország hadseregének a létszámát négyszázezer főben állapítják meg, mintegy figyelembe véve a moszkvai aggodalmakat.
AZ ÜJ KORSZAKNAK kézzelfogható jelei is lesznek a kelet—nyugati viszonyban. Erről szólt az MTI washingtoni tudósítójának egy magas rangú amerikai diplomata. Mint elmondotta, az amerikai törvényhozás várhatóan félmilliárd dollárt szavaz meg Kelet-Euró-pa támogatására a következő évre. Elsősorban Lengyelország és Magyarország számíthat a segítségre; az emberi jogok helyzete miatt Románia szóba sem jöhet. A diplomata szerint Magyarország washingtoni megítélése igen jó, s a további támogatás a gazdaság újjáalakításának a függvénye. Egy Marshall-terv lehetőségét viszont határozottan elutasította a nyilatkozó, a gazdaság gyökeres átalakításának a privatizáláson kell alapulnia.
Csehszlovákia esetében még csak most készülnek a támogatás módozatainak a tervei, Bulgária pedig csak csekély segítségre számíthat- „A mód, ahogyan Romániában lecsapnak az ellenzékre, igen drágának bizonyul majd a bukaresti kormány számára” — szögezte le a diplomata. Szólt arról is, hogy a jövő heti houstoni csúcstalálkozón Kelet-Európa új kezdeményezést nem várhat, elsősorban a Szovjetunió segítségének az ügye lesz terítéken.
NE SIESSÉK EL a kapitalizmusra való áttérést, hogy ily módon elkerülhessék a drámai társadalmi konfliktusokat — ezt tanácsolja Galbraith világhírű amerikai közgazdász a kelet-európai országoknak. A térségünkkel foglalkozó brüsszeli tanácskozáson a profesz-szor hangoztatta, hogy Nyugat-Európának a világháború után csaknem tíz évre volt szüksége a normális termelés helyreállítására, s a helyzet szerinte egyszerűbb volt, mint a jelenlegi kelet-európai állapotok. Galbraith arra biztatta az új kormányzatokat, tartsák fenn a támogatásokat a lakosság élelmiszer-ellátásában és lakáshoz juttatásában.
Ügy vélte, az állami vállalatok részvényei „egy részének vagy a többségének állami kézben kell maradnia, így elkerülhető, hogy egész gazdasági ágak jussanak külföldi tulajdonba. A professzor szerint a Nyugat néha olcsó tanácsokat ad, s olyan kapitalizmus felépítésére ösztönöz, amilyen még az Egyesült Államokban sem létezik.
Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kérdésekkel foglalkozó magyar miniszter osztotta amerikai kollégájának a véleményét, az óvatosságot szorgalmazó intelmeket. Conable, a Világbank elnöke a houstoni csúcs előtt szintén megfontoltságra intett. Sürgette a hitelező nyugati országokat, hogy engedjék el Lengyelország és más, közepes jövedelmű államok adósságainak egy részét. A kelet-európai térség országainak némi reményi adhat, hogy Bécsben a japán külügyminiszter kifejtette: Tokió a jövőben az eddiginél tevékenyebben elő kívánja mozdítani Kelet-Európa, különösen Magyarország és Lengyelország fejlődését.	(P. T. R.)
Londoni icfefonjelcntrsiink?
Az iij európai helyzethez igazodik a NATO
London, július 6.
Fordulópontról, átalakulásról, a békéhez vezető új útról beszélt sajtóértekezletén George Bush, aki egyben közölte, a történelmi NATO-csúcs eredményeiről beszámol Gorbacsovnak telefonon. A szovjet elnököt az atlanti szövetségesek meghívták Brüsszelbe, hogy kifejtse nézeteit arról az új Európáról, amelyhez igazodni a Nyugat is kíván.
Kulr«niondat
A kétnapos londoni csúcsot lezáró tájékoztatóján az amerikai elnök azt emelte ki, hogy a NA-
TO — fel- és elismervén a kelet-európai változások óriási jelentőségét — új javaslatokkal állt elő, kész módosítani a stratégiáját, s intézményes kereteket adni a helsinki folyamatnak. Azt ■is hangoztatta Bush, ami nyilvánvalóan a vaskos záróközlemény egyik kulcsmondata, hogy az atlanti szervezet soha nem alkalmaz elsőként erőt más országokkal szemben, sőt hajlandó megnemtámadási nyilatkozatot aláírni a Varsói Szerződéssel. Azt is szorgalmazzák a nyugati szövetségesek, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai államok nyissanak nagyköveti szintű képvi-
seleteket Brüsszelben a NATO mellett, ekként is előmozdítván az új európai szerkezetek kialakulását.
Bush megjegyezte, a bécsi megállapodást a hagyományos fegyverek korlátozásáról mihamarább alá kellene írni, hogy aztán folytatni lehessen az eszmecseréket a hadseregek létszámáról. Az elképzelések szerint a nemzeti hadseregeket mindinkább nemzetköziek váltanák fel. Ebből is következik, hogy a nukleáris stratégia is változik, amennyiben csak utolsó eshetőségként vetnének be atomfegyvereket. Használatukról azonban nem mondanak le. S végül Bush azt hangoztatta:	a
NATO hatpontos javaslatot terjesztett elő a helsinki folyamat in tézmény esi tésére, ind í t vá nyoz-za a többi között, hogy hozzanak létre konfltktusmegeíőző központot, s teremtsék meg a tanácskozás parlamenti testületét is, például az Eurppa Tanács kibővítésével.
Miután e londoni csúcsnak láthatatlanul is vendége volt Mihail Gorbacsov, Bush-t arról is faggatták a tudósítók, vajon egységes álláspontra jutoltak-e az állam- és kormányfők Moszkva segélyezésével kapcsolatban. S az elnök kifejtette ismert nézetét, miszerint készpénz küldéséről szó sem lehet, de a támogatás más formáiról igen. A Szovjetuniónak kell azonban eldöntenie, visszafogja-e katonai költekezését, külföldi elkötelezettségeit, például Kubában, s ezáltal megnyitja-e az utat a nyugati kölcsönök előtt. Bush súlyos problémákról beszélt e tekintetben, vagyis azt érzékeltette, hogy reformok, további változások nélkül a szövetségesek együttesen nem -sietnek Gorbacsov megsegítésére. De — mint utalt rá —, ha a németek kormányhiteleket adnak, az az ő dolguk.
hangulat
Nagy érdeklődés kísérte Mar-garet Thatcher sajtóértekezletét is, hiszen a brit kormányfő a modernizálás híve a NATO-ban. A miniszterelnök a közleménynek arra a részére mutatott rá, amely hangsúlyozza, nem fordulhat elő, hogy az atomfegyvereket nem veszik számításba katonai támadás esetén, ha a NATO-orszá-gokat ekként provokálnák. Kifejtette, hogy a kis hatótávolságú fegyverekre szükség van, méghozzá német földön, akkor is, ha . a keleti fenyegetés enyhül. Ennek elismerése egyébként az, hogy csak az utolsó lépésként fordulnának a nukleáris eszközökhöz.
A dokumentum, amely a NA-TO-vezetők szerint a „történelmi találkozó" hangulatát tükrözi, elismeri, a kelet-európai változásokat s azt az igényt, hogy az atlanti szövetség is kövesse a fejleményeket, vagyis .semmiképpen ne tűnjék fel fenyegető szervezetként, így is közvetve felkarolva Gorbacsovot, akinek vitái a tábornokokkal mind hevesebbnek látszanak. A jövő megítélésében azonban bizonytalan a NA-
TO, s ezért óvatos is. Megismétli éppen ezért, hogy az egységes Németországnak a NATO-ban a helye, miként az Egyesült Államok és Kanada európai befolyása sem lanyhulhat. De a NATO-tagak „barátként nyújtják kezüket a volt ellenfeleknek, az együttműködésen s nem a konfrontáción a hangsúly. Mint Bush is hangoztatta, „túl kell lépni a feltartóztatás politikáján”.
Ezt a készséget jelzi az is. hogy a NATO szorgalmazza, a két katonai tömb közös nyilatkozatban mondjon le az erő használatáról, s a Szovjetunióval együtt a többi kelet-európai ország is nagyköveti szinten képviseltethetné magát a NATO mellett. Bush megjegyzése szerint azonban „a tagság nincs a lapok között”. Hitet téve a továbbiakban a bizalomerősítés és a fegyverzetcsökkentés mellett a közlemény tisztázza a vitát a létszámok korlátozásáról.
Ilizonyífnw
A tizenhat vezető úgy határozott, hogy a bécsi megállapodás után keríthetnének erre sort. elkötelezhetik magukat amellett, hogy a német kérdést ebben az értelemben is megvizsgálják, de ezt az új egységes szuverén országot nem lenne helyes jkipé-cézni”, mert a baljóslatú ver-sailles-i szerződést idéznék fel. A NATO a maga részéről új stratégiát dolgoz ki, amelyet jövőre újabb csúcstalálkozón szentesítenek majd. De fenntartják a hagyományos és nukleáris fegyverek „megfelelő” keverékét s ha kell, korszerűsítenek is. Ám alighogy a bécsi egyezségett megkötik, tárgyalások kezdődhetnek a kis hatótávolságú rakétákról, s ha a Szovjetunió kész hasonló lépésre, akkor felszámolhatóak a nukleáris tüzérség alkotóelemei is.
Ebben a mind biztonságosabbá váló Európában fejlődhet igazán az európai enyhülési folyamat, intézményesülhet Helsinki, méghozzá a következő alapelvekre épülve: garantálni kell a szát*id és tisztességes választásokat, a jogok tiszteletben tartását, a piac-gazdaságok kibomlásával szorosabbra kell fűzni a gazdasági együttműködést, s mindent meg kell tenni- a környezet védelmére. Ebből kiindulva minden évben magas szinten konzultációt lehetne tartani Európában, s az EBEÉ-t titkársággal kellene .működővé tenni.
A tízoldalas dokumentummal
—	mint az állam- és kormányfők a sajtóértekezleteken fejtegették
—	azt akarta a NATO bizonyítani, hogy kész maga is változni, s megemészteni így a szovjet és közép-európai fordulatokat. A nukleáris és hagyományos fegyverzetek szintjének a csökkentésével, a bizalomerősítő, európai összefogást sürgető javaslatokkal igyekeznek is elébe menni a fejleményeknek, szeretnék irányítani az eseményeket.
Blahó Miklós
Washingtoni tudósítónk telese
Könnyítés Moszkvának
Washington, július 6.
Elnöke sajtóértekezletére ébredt pénteken Amerika: a Fehér Ház feltehetőleg számított is a hétkor kezdődő tévéhálózati híradók nagy nézettségére, s így a képernyőkön negyed nyolc tájban feltűnő George Bush valóban országos közönségnek ismertethette a NATO-csúcs itt rendszeresen ; történelminek minősített eredményeit és javaslatait. Benne a
Mihail Gorbacsovnak szóló meghívást egy atlanti tanácskozásra. S mivel az amerikai tévések közül többnek ezúttal is sikerült kamera- és mikrofonvégre kapnia Moszkvában a szovjet vezetőt, már a választ is tudjuk: Gorbacsov elvben elfogadta a NATO invitálását, noha még nem kapott a londoni csúcsról érdemi tájékoztatást. A szovjet elnök-főtitkár azonban addigi értesülései
\