﻿ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
S&éljjárús
Gorbacsov-győzelem — kételyekkel
Megbuktatták Ligacsovot, de a gondok maradtak
A „hetek” alaposan megvizsgálják Moszkva támogatásának a feltételeit
A külpolitikai helyzet
DIADALRÓL — mármint Mihail Gorbacsovéról — írnak a vezető brit lapok, annak kapcsán, hogy az SZKP kongresszusán döntő erőpróbában kerekedett földi a főtitkár. A The Daily Telegraph szerint Gorbacsovot azért választották újra, mert megmondta a kemény vonal híveinek, hogy szembe kell nézniük a kommunista hatalmi monopólium megszüntetésével. Ezzel a kiállásával elnyerte egyesek vonakodó csodálatát, de újabb szövetségesekre van szüksége ahhoz, hogy megszilárdítsa pozícióit. A lap megjegyzi: „Gorbacsov ismét bizonyságot tett arról, milyen mesterien emelkedik a nagy alkalmak helyzeti magaslatára, s arról a képességéről is, hogy szónoki és taktikai eszközeivel felőrölje ellenfeleit”. A Financial Times úgy véli, hogy reformprogramjának dühödt és indulatos védelmével Gorbacsov bírálói ellen fordult, s a vezetést is fölszólította távozásra, ha n ért egyet a politikájával. A The Guardian úgy látja, hogy „Gorbacsov ellenfeleiből egyszerűen kiszaladt a gőz, amikor elérkezett az erőpróba pillanata. Kiderült, hogy ismételgetett bírálataik nem egyebek, mint frusztrációs Sikolyok. S ezeket félresöpörte a szovjet elnök. A konzervatívok még arra is képtelenek voltak, hogy elfogadható alternatívát állítsanak Gorbacsovval szemben, újább bizonyítékot szolgáltatván teljes zűrzavarukról.”
GORBACSOV, VAGY SENKI MAS — írta szerdán a Le Párisién. A francia sajtó egyébként elemzéséiben azt fejtegeti, hogy a moszkvai kongresszuson vereséget szenvedtek ugyan a konzervatívok, de a reformerek áttörése még mindig nem meggyőző. A pártvezetést ugyanis még sohasem támadták ilyen lendületesen, de Gorbacsov-nak sikerült úrrá lennie a helyzeten. Az idézett lap szerint a főtitkár „segíti majd a pártot abban, hogy békésen, szenvedés nélkül haljon el”. A Le Figaro is úgy értékeli, hogy az értekezletnek nem volt más választása, pedig a delegátusok tpdták, a kádereknek újabb tisztségeket és előjogokat kell feladniuk. A Libération kifejti: „A kongresszus eltemette az apparátus utolsó reményeit, de kedden még meg kellett választani valakit, aki majd táncol a síron.” Gorbacsov meglepő hangvételű beszédéről a lap azt írja, a főtitkár azt a szándékát juttatta kifejezésre, hogy megszüntesse a hatalmi monopóliumot, és zöld jelzést adjon a többpártrendszernek. Gorbacsov úgy verte le a pártapparátust, hogy nem tett neki engedményeket — jegyzi meg a Libération —, de ezzel egymaga lesz felelős mindenért, minden mentség nélkül, s ez hasznos lehet az ellenfelei által szervezett összeesküvéseknek. A pártnak benyújtott számlát rendezhetik ugyan a kongresszuson, de az eddigi tíz nap — hangzik a párizsi vélemény — „nem javított az ország gondjain”. (B. M.)
HfniBka<ársa*«k i
ízkvai <ele»|eienté»e
A konzervatívok veresége a fődtkárheljetíes-választáson Terjed a bányászsztrájk
Felháborodunk, ha a privatizálás. a vállalati átalakulások során az állami vagyon elkótyavetyéléséről hallunk. Csodálkozunk és bosszankodunk azoknak a trükkjein, akik a rendelkezések között lavírozva könnyedén tudják az állami telket, a tanácsi lakást olcsón saját ingatlanná átvarázsolni. És ámuldozva figyelhetjük az „ejtőernyősök,, ügyes ugrásait te. Nemcsak azért hallhatunk. olvashatunk többet ilyenekről, mert manapság szenzációra éhesek az újságok. A nyilvánosság ereje mutatkozik meg a feltárt gazdasági krimikben, a ha-talomátmentésekben, a korrupciókban. Könnyebben leleplezhe-tők a törvényeket kijátszó, a gazdasági és a politikai élet vagányai, mert a mai vezetők, a régi és az új káderek alatt nem feszül semmilyen szervezet, párt védőhálója. Nincsenek tabutémák, nem járkálnak közöttünk szent tehenek.
Ezek a megszellőztetett ügyek azért szenzációk, ment rendszerint nagy összegek és ismert nevek húzódnak meg mögöttük. Sokkal több van azonban az apróbb törvénysértésekből, a kisebb csalásokból, az állam és a közösséget károsító hétköznapi bűnökből, amelyekre nem irányul a nyilvánosság reflektorfénye. Teljesen fellazult az állampolgári fegyelem és a közmorálnak alig van fékező hatása. Egyesek úgy látják: a zavarosban halászó elit cselekményei hatnak a köznépre és gerjesztik a szabálytalanságokat. Mások ennek az ellenkezőjét állítják: az értelmiség, a vezető réteg körében azért harapódzott el a gátlástalanság, a törvények kijátszása, mert a torzulásokat általános társadalmi jelenségként érzékelik. Ügy vélem, mindkettőben van jó adag igazság.
Amíg a nyugati országokban szent az adótörvény és megbélyegzett ember az, aki kijátssza, nálunk a vállalatok, a szövetkezetek és a kisvállalkozók szinte sportot űzve „verik át” az államot a valóságot meghamisító adóbevallásaikkal. A hazai statisztikákból például az derül ki: a vállalkozó kisiparosok, kiskereskedők kevesebb jövedelmet vágnak zsebre, mint amennyit az állami üzletekben, műhelyekben dolgozó pályatársaik keresnek. Legalábbis kimutatásaik, könyvelésük szerint. S ezt az adóhivatal többnyire elfogadja, mert mind a módszerek, mind a technikai felkészültség tekintetében lemaradásban van. nem tudja fü-1 öncsípni az adóosalót. A különböző tanfolyamok szervezésénél — a menedzserképzéstől a nyelv-oktatásig — megnőtt a kalózko-dó szakemberek, tanárok száma, akik jelentős összegeket vesznek fel előlegként, de a vállalt szolgáltatást már nem a jelzett színvonalon nyújtják. Mind többen taxiznak engedély nélkül, és a valutával való üzérkedés is szép pénzt hoz, anélkül, hogy nagyobb kockázatot kellene azoknak vállalniuk, akik erre adják a fejüket.
Az állampolgári fegyelem hiányának egyil* tipikus példája az építésügyi szabályok be nem tartása. Űj épületeket emelnek, régieket bővítenék olyan körzetekben, ahol építési tilalom van. Olyan területeket parcelláznak fel, amelyeket közösségi létesítmények oéljára kellene fenntartani. A közüzemi díjak beszedése Is egyre nagyobb erőfeszítésébe kerül a hivataloknak, és nő azok tábora is, akik rendszertelenül fizetik a ’ havi OTP-részleteiket vagy egyszerűen abbahagyják a törlesztést — jóllehet, itt nemcsak a fegyelem hiányáról van szó, hanem arról is, hogy sok család lecsúszott a létminimum alá.
Vigasztalhatnánk magunkat, átmeneti társadalomban élünk, az ország kompját még nem kötötték ki szilárdan az új parthoz. A régi közigazgatási adminisztráció, a rendfenntartó szervezetek elbizonytalanodtak, halogatják a népszerűtlen döntéseket, á szigorú Intézkedések meghozatalát. A hangulatrontó lépéseket örökségül kívánják hagyni az ősszel megválasztásra kerülő új önkormányzatoknak. Pedig e restancia nélkül sem lesz majd könnyű
azqknak a dolga. Legyünk optimisták. Tételezzük fel, hogy minden posztra alkalmas emberek kerülnek. Olyanok, akik a közérdeket tartják szem előtt, és következetesen megkövetelik a törvények tiszteletét. Gyors változásra még ebben az esetben sem lehet számítani. Mert vérünkbe ivódott hosszú évtizedek — vagy talán évszázadok — alatt, hogy egyfajta civil kurázsi, ha valaki kijátssza a hivatalt. Nálunk mindig is bocsánatos bűn volt. ha valaki úgy tollasodott, gyarapodott, hogy másokat félrelökött a vályútól.
S benne van ebben a mentalitásban az ideiglenesség érzete is. Az, hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap, meddig érvényesek a mai rendelkezések. Jövőre vajon a jelenlegi adópolitika és vámszabályozás lesz-e majd érvényben? A privatizáció milyen arányokat ölt és hol lehet számolni állami beavatkozásokkal? A gazdasági vezetőgárda felfrissítésénél valóban a szakmai hozzáértés lesz-« a mérce, vagy nagy súllyal esik latba a párthovatartozás is? Életünk tele van kérdőjelekkel. Hajtsunk rá, szerezzük meg tehát, amit meglehet — szabályosan vagy szabálytalanul, mert holnap már más szelek fújhatnak ... Igen, a szelek. Hankiss Elemér írta egy korábbi esszéjében a Valóságban, hogy az a pongyolaság, az az elnagyoltság és befejez etlenség, ami az országot jellemzi, nagymértékben az átmenetiség és a zűrzavar érzéséből táplálkozik. Az emberekben meggyökeresedett az a meggyőződés „hogy nem érdemes komolyan és alaposan megcsinálni, véglegesen tető alá hozni a dolgokat. Épp csak legyen valami a fejünk felett és valamicske kényér a kezünkben, aztán majd meglátjuk. Ha jó szelek fújnak, akkor gyorsan préseljük ki az uzsorahasznot, mert aztán úgyis szedjünk kell a sátorfánkat. Szétszedhető bódék, felvonulási barakkok, ideiglenes rendeletek, hebehurgya kampányok, kesze-kusza átmenetiségek: mintha ez lenne a mi formánk (vagy inkább: for-mátlanságunk). Ritkán építünk az évszázadoknak".
Zavarodottság és értetlenség fészkelte ma magát az emberek lelkivilágába. Egyre több üzemünk csődöt jelent be, nő a munkanélküliség, mozgásképtelenné tesznek bennünket a felvett óriási hitelek és azok kamatai, ugyanakkor egyes rétegek gyarapodnak, nemzetközi hírű építészekkel terveztetik villájukat, a hétvégeken az M7-esen milliókat érő nyugati kocsikból álló konvojok robognak a Balaton felé, a külföldi luxusutak hamarabb elkelnek, mint az olcsó bécsi, isztambuli, velencei kirándulások. Honnan, miből? Van, aki csak magában morog, mások visszahúzódnak a politizálástól, az emberek bizonyos hányadát viszont mindez tettekre sarkallja. Ez utóbbi nagyon is hasznos lenne, ha mindenki a becsületes utat választaná, szorgalmával, tehetségével akarna boldogulni. Cselekedeteiket azonban motiválja az a tudat is: tisztességes munkáival nem lehet sokra menni, fix fizetésből lakást építeni, nyugati kocsit venni. Tehát keressük a kiskapukat, biztatják magukat, vágjunk bele kétes üzletekbe, ne sajnáljuk az állam bácsit, most szeljünk le a közös kenyérből minél nagyobb szeletet. S nemcsak a pénzügyi műveleteknél lehet csalni, de bőven kínál ilyen lehetőséget a minőségrontás, a szerződések be nem tartása, a trehány munka is.
Most kellene e bajokra gyógyírt ajánlani. De nem tudok. Ha megújulnak majd az önkormányzatok. visszatér a rendőrség önbizalma, lesz tekintélye a polgármesternek és minden egyes tisztséget vállalónak, akkor talán majd elkezdődhet a fokozatos javulás az állampolgári fegyelem megszilárdulásában. E téren nagy szerepe lehet a lakosság öntevékenységének — lásd a legújabb kezdeményezést:	a szerveződő
önkéntes polgári őrségeket —, csakúgy mint a törvényes út kijelölésének. Hogy a rendet ne sérthesse meg büntetlenül senki.
Keserű Érni
Moszkva, július 11.
Szinte biztosra vehető, hogy csúszik az SZKP 28. kongresszusának napirendje, s nem fejeződik be csütörtökre. Karimov üz-bég pártvezető is azt erősítette meg sajtóértekezletén, hogy jó, ha a hét végére sikerül végezni a kitűzött feladatokkal.
Pedig a lényegi kérdések már eldőltek. Gorbacsovot újjáválasztották, a politikai bizottságban — semmit sem bízva a véletlenre — túlsúlyban lesznek a köz-társasági első titkárok, akik jelentős részben a kb összetételét is befolyásolják. Mint Karimov elárulta ugyanis, kvóták szerint áll majd össze a központi bizottság, a köztársaságok öt-öt, valamint minden százezer párttag után egy helyet kapnak benn<».
S eldőlt az is, hogy a konzervatívok utolsó reménye sem vált valóra. Elvesztették a főtitkárhelyettesi tisztségért folytatott csatát, s ez alighanem Jegor Ligacsov politikai karrierjének a végét is jelenti. Gorbacsov újabb taktikai húzásokkal erősítette meg a centrista pozíciókat: miközben lényegi kérdésekben elhatárolta magát a Demokratikus Platform pozíciójától, megosztotta a konzervatív tábort, hogy azután szétzúzza az ideológiai Szélsőségeseket.
Üjabb határozattervezetek megvitatásával kezdődött a nap, s Vlagyimir Liszenko, a Demokratikus Platform egyik 'ismert vezetője megragadta az alkalmat, hogy ismét a pártvagyon elszá-moltatását, társadalmasítását szorgalmazza. Javasolta továbbá, hogy a kongresszus támogassa a sztrájkoló bányászok követelését.
a kormány lemondását. Ezzel sikerült úgy kihoznia a sodróiból Nyiikolaj Rizskovot, hogy a miniszterelnök ■ személyeskedésbe ment át, s Gorbacsovnak kellett lecsendesítenie. Miután a kongresszus elutasította a pártva-gyonnal kapcsolatos felvetést, a főtitkár visszautasította Liszenko másik kezdeményezését is, s ■megemlítette: a felbujtók reményei nem igazolódtak, „nincs semmiféle általános sztrájk”. A TASZSZ jelentései mindenesetre ellentmondanak ezen kijelentésnek. Kedden a donyecki medence 120 bányája közül egyharmad-ban leállt a termelés, a többiek dolgoztak ugyan, de csatlakoztak a politikai követelésekhez, a kormány lemondásához, a pártvagyon társadalmasításához, a fegyveres erők és jogvédő szervek de-poiitizálásához. A kuznyecki medencében különböző időtartamokra — két órától egy napig — ugyancsak a szénkitermelő vállalatok körülbelül egyharmadá-nál szünetel a munka. Vorkuta 13 vállalata közül reggel tíz, délután még egy további csatlakozott az egész napos politikai akcióhoz. A karagandai szénmedencében is több bánya sztrájkolt.
Szélsőséges módszernek nevezte a politikai sztrájkot a kongresz-szus egyik szünetében újságíróknak nyilatkozó Alekszandr Ja-kovlev. A kb-titkár mindazonáltal érthetőnek találta a bányászok elkeseredését. A moszkvai első titkár kijelentette, nem támogatja a sztrájkot, amelynek időzítése szerinte nyilvánvalóvá tette a szervezők szándékait:	politikai
harc folyik, s ebben ily módon akarják a párt ellen hangolni a
közvéleményt, oktalanul feszültséget szítanak.
A kongresszus hangulata nem tükrözte a növekvő országos feszültséget, a küldöttek jelentős része továbbra is a szocializmus megvédését tekintette elsődleges feladatának. A kérdés ma világos: a Szovjetunió vagy megszűnik mint szocialista soiknemzeti-' ségű ország, vagy mint korábban is, méltó helyet foglal el az emberi civilizáció élén haladó hatalmak között — próbálta újrafogalmazni Ligaosov a kb-beszá-moló jelentésében egészen másként felállított alapkérdést. A konzervatív politikus a végsőkig küzdött: igényét jelentette be a főtitkár-helyettesi posztra. Gorbacsov pedig a pártcsoportok képviselőivel megvitatva a lehetséges jelölteket, világossá tette: az ő választottja az 58 éves ukrán Vlagyimir Ivasko, aki hétfőn lemondott ukrán legfelső tanács elnöki tisztéről. (A parlament az ülésszak megkezdődésére hivatkozva hazarendelte a pártkongresszuson részt vevő tagjait, Ivasko az an-tikammunlsta, nem konstruktív-erőknek tulajdonított döntés ellen tiltakozva lépett vissza.) A főtitkár-helyettesi posztra más jelöltek neve is felmerült, azonban valamennyien visszaléptek — kivéve Ligaosovot. A plénumon
pedig felbukkant egy önjelölt is, a 45 éves Anatolij Dudirev, a le-ningrádi technológiai intézet rektora. ök hárman kerültek fel a szavazólapokra, jóllehet nem minden előzmény nélkül. Minimális többséggel, 2197:2084 arányban járultak hozzá a küldöttek, hogy ne szabjanak korhatárt a jelöl-hetőségnek. A 69 éves Ligacsov így ezen az akadályon túljutott.
Ám a délutáni ülésszakon egész mozgalom indult be a visszahívásra, s a kongresszus 2293:1916 arányban megszavazta, hogy ne vegyék fel a jelöltlistára. Hívei azonban heves tiltakozásba kezdtek, arra hivatkozva, hogy a kongresszus felülbírálhatja az eljárást szabályozó kb-rendeletet, s a terem — bizonyítván képléken.ységét — ezt a kezdeményezést is jóváhagyta. Így Ligacsov versenyben maradt, ám mérsékelt esélyekkel indult Gorbacsov jelöltjével szemben, aki szerint a peresztrojka már így is húsz évet késett — de akinek a párt társadalmi szerepéről vallott nézetei alkalmasak lehetnek arra, hogy a mérsékelt konzervatívokat „elcsábítsák” Li-gaosovtól. Nem beszélve arról, hogy ukrán nemzetiségű lévén, eleve számolhatott az orosz túlsúlytól tartó erők bizalmára.
Lambert Gábor Vida László
Tudósítónk telefonjelentése
Alkui ígérő közlemény a houstoni csúcstalálkozón
Houston, július 11.
Bush elnök szerda délben ismertette a hetek houstoni csúcstalálkozójának több fontos kompromiszumot tükröző zárónyiiatkozatát, amely a kelet-európaiak segítését ígéri és Moszkva segélykérelmének „tanulmányozását”.
Ezen a csúcson a demokrácia és a piacgazdaság térnyerését ünnepelhettük, s mi üdvözöljük a változásokat, válaszolunk rájuk és kezelni óhajtjuk őket — állapította meg George Bush a záró-nyilatkozaitot követő sajtóértekezletén, amelyen megjegyezte, hogy Gorbacsov is „pozitívnak tarthatja” a houstoni eredményt, amelyet részben márts tudatott a szovjet vezetővel, akinek újraválasztásához táviratban gratulált már. Szó sincs a szovjetek megsegítésében „fékezésről”, a reformok támogatást érdemelnek, viszont a rakétákról, vagyis Moszkva katonai kiadásairól sem lehet megfeledkezni. Egy kérdésre válaszolva az amerikai elnök úgy vélte, Moszkva támogatásának tanulmányozása” „elvezethet” Washington közvetlen segélynyújtásához is. Nem sokkal Bush előtt tartott sajtóértekezletén Francois Mitterrand francia államfő megállapította, hogy biztató a houstoni egység a szovjetek ügyében, mert immár nemcsak — az amerikai nézetnek megfelelően — a feltételeken van a hangsúly. Helmut Kohl német kancellár pedig közlte, a most elrendelt tanulmányok elkészülte nyomán kormánya javasolni fogja a Nyugat nagyarányú és közös segélycsomagját Moszkvának.
A csúcs nyolcvannégy pontos zárónyilatkozata sorra veszi a világgazdaság és nemzetközi pénzügyi rendszer problémáit, s megállapítja, hogy a hét vezető tőkés ország elkötelezi magát a világkereskedelmi	tárgyalások
uruguayi fordulóján folyó alkudozás „megélénkítésére”, azoknak a GATT elnöke által nemrég kifejtett kompromisszumos kereteknek alapján, amelyek biztosíthatják „egy kiegyensúlyozott és érdemi megegyezéscsomag-
nak” a megszületését. Az utalások az agrár- és egyéb — szabadkereskedelmet zavaró — állami támogatások csökkentésére az amerikai nyomásnak köszönhetők.
Több pont is külön foglalkozik Közép- és Kelet-Európa kilátásaival, úgy számolva, hogy e térségben növekedni fog a beruházási és tőkeigény, főként ott, ahol komolyán megvalósítják a piac-gazdaságra való áttérést. A kelet-európaiaknak „ösztönözniük kell a gazdasági növekedést” és még inkább „integrálódnia kell a globális gazdaságba” — vélik a hetek, tudatva, hogy „támogatják e változásokat és készek segítésére”. „Azokat a közép- és kelet-európai nemzeteket, amelyek szilárdan elkötelezték magukat a gazdasági és politikai reformok megvalósítására”, amihez a külföldi magántőke-befektetések „lé-nyegbevágóan” járulhatnak hozzá. Ugyancsak fontos feltétele a térség államai fejlődésének, hogy kivitelük „eljusson” a nyugati piacokra. A nyugati hatalmak .különböző módokon és formákban” tudják támogatni e fejlődést, s a houstoni nyilatkozat utal a Cocom-könnyítésekre, a 24-ek minapi döntéseire.
Radikális lépéseket
Tudatják a hetek, hogy „megvitatták” a Szovjetunió helyzetét és Gorbacsovnak hozzájuk intézett üzenetét. S majd a házigazda, Bush feladata lesz ismertetni a houstoni „választ” Moszkvával. /A hetek üdvözlik a szovjet reformtörekvéseket, amelyek „megérdemlik támogatásunkat”. Ám ahhoz Moszkvának „eltökélten” kell reformprogramját megvalósítania. A nyugati világ vezetői „üdvözlik” Gorbacsov készségét a gazdasági párbeszédre is. s a hetek „együtt és egyénileg” óhajtják támogatni a Szovjetuniót, „némelyek máris készek nagyméretű pénzügyi hiteleket nyújtani”. S a nyilatkozat 44-ik pontja jelzi a houstoni kompromisszum egyik elemét: arra bűz-