﻿u?* 19. |	
1‘* \2% |	Ára:
ny'*n v j	0.50
^ féts M "l" ín. ||j	forint
(|KÖKYV-g
Mafiar Nemzet
Péntek 1990. július 20.
Lili. évffllvam
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
ili Mikik sstirs Delors Gorbactsoviiál a Kremlben
Ez az ellentmondás nem egyetlen szomorú fintora napjaink történelmének. Egyfelől: adott egy ország, ahol eddig majd minden elnevezésben ott díszelgett a „munkás” szó, az uralkodó és egyetlen párt nevétől a cigarettásdobozig, de illettek ezzel az elnevezéssel filmszínházat, hatalmat, öklöt és testvériséget — mindent. Mígnem mostanra kiderült: hem tudjuk pontosan, mit jelent a szó. Zavar támadt: hova is tegyük a munkásságot? Vizs-gálgatják: milyen a természete, a szándékai, a szokásai, egyáltalán: miféle?
Aztán megfogalmazódnak találgatások is. Ök biztosan így akarják. A munkásoknak az a szándékuk, az az akaratuk ... Igen, szövegek születnek a nevükben. Nélkülük, helyettük. Aztán fogalmaznak ők is. Pontatlanul, szakszerűtlenül. Kioktatást kapnak érte, a sajtóban is. Szakszerűen, pontosan.
Aligha történhet szörnyűbb egy fogalommal, egy kifejezéssel, mint mikor üressé válik. Kiürül, mint a haza, a nép, a szabadság, mindenre ráhúzható keretté válik, merthogy kikoptatják belőle a lényeget, a tartalmat. Hogy kik? Sokan vannak. a tettesek. Legfőképpen persze a korábbi hatalom a bűnös, ezen belül azonban vezető szerep jutott a helyzet ilyenné alakításában a szakszervezeteknek. A SZOT-utód szakszervezeteknek természetesen. Annak a szakszervezeti mozgalomnak, amelyik most hatalmas taglétszámával kérkedik, ezzel bizonygatva létjogosultságát — ám közben elefelejteni látszik, hogy azt még monopoljogával szerezte. Amelyik most körömszakadtáig védi minden üdülőjét, létesítményét, vagyonát, kiváltságait.
Az új szakszervezetekkel fordított a helyzet. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség — jóllehet, tagjaik sok tekintetben hasonlóan gondolkodnak — együttesen is kevesen vannak. Ide sorolhatjuk a sorra alakuló munkástanácsokat, amelyek ugyancsak infrastruktúra nélkül, sajtó nélkül, információk, bizalmihálózat, tapasztalat és gyakorlat nélkül kísérelik meg ellensúlyozni az örökölt „hivatalos” szakszervezetek jóltáp-láltságát. Sajnos, ahol erre a helyi körülmények lehetőséget nyújtanak, nem ritka az új szervezetekkel szembeni fenyegetés, ijesztgetés, hatalmi visz-bzaélés sem, de hát ezen nem csodálkozhatunk.
Sokan vélik úgy, hogy a hatalom újraelosztása során a munkásságnak is valamiképpen pártot kellene választania, vagy építenie magának. Az a bizonyos párt pedig még most is, változatlanul csökkenő népszerűsége mellett viseli elnevezésében a munkáspárt megjelölést, de a dolgozók érdek-képviseletének színvonala — gondoljunk csak a választási-plakát-jelszavakra:	akarjátok
ismét a nagygazdákat süvegel-ni...? — nem azt mutatja, hogy változott volna az irányvonal.
Szinte mindegyik működő párt nyújtott már, ha nem is jobbot, de baráti balt a munkások felé. Lehetett erre számítani már akkor, amikor a „hivatalból” munkáspárti szociáldemokraták olyan látványos választási vereséget szenvedtek. Az így keletkezett politikai űrbe leggyorsabban az SZDSZ és az MSZP igyekezett, olykor egymással versengve beköltözni, láthatóan nem sok eredménnyel.
Maradna a munkások pártfogójaként — mind mostanában időnként hallhatjuk — a kormány? Egyik miskolci olvasónk szerkesztőségbe írt le-
velében ezt így indokolja: „Különösen egyes fejlesztési programok bukása és a vállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerülése óta éles ellentét van vállalati vezetők, az őket mindenben kiszolgáló szakszervezeti funkcionáriusok és a megnyomorított életű munkások, bányászok között. Több bányavállalati vezető például az amúgy is méltánytalanul nagy jövedelme ellenére súlyos visz-szaéléseket követett el... A legutóbbi példa, a márkushegyi bányászok vezetőellenessége előbbiekből és az ezekhez hasonló okokból fakad. Azért „kormánypártiak” tehát a munkások, vagy a bányászok, mert az ilyen vezetőktől és áz ilyen „szakszervezetektől” szeretnének megszabadulni. Alapvetően téves az a sajtóban több helyen megjelent megállapítás, amely a bányászok kormánypártiságát Bethlen István képviselő megjelenésének tulajdonítja. A képviselő úrnak ehhez semmi köze.” Az okfejtésben lehet igazság, már csak azért mert a mostani kormány aligha került volna hatalomra a munkások szavazatai nélkül, természetes tehát, ha voksaikért most megértést, támogatást várnak — és kapnak.
A kérdés persze ettől még megmarad. Mit hozhat a társadalom, és benne a munkásság egymáshoz képest rendezetlen viszonya, egyszerűbben:	mit
hozhat magával a munkássors? A válasznak egyelőre még csak a körvonalai látszanak. Az egyre bizonyosabb, hogy a hajdani MSZMP gyámkodása mellett kifejlődött, többnyire ki-szuperált pártkáderek által irányított, kényszerűen örökölt szakszervezet létjogosultságát semmiféle cégtábla-átfestés nem tudja iagzolni. Helyüket előbb-utóbb a valódi szakszervezeteknek kell elfoglalni — természetesen nem az irodavillákban, hanem a tárgyaló-asztaloknál, a gyűléseken.
Ezek az új szakszervezetek pedig hadd alakuljanak tetszésük szerint. Abban sem látok kivetnivalót, ha esetleg némelyik párt közelében jön létre szakszervezeti csoportosulás — a manapság hallható és sajtóban olvasható megnyilvánulásokkal szemben van erre példa Nyugaton isf a piacgazdaságot művelő országokban Sőt, bár ezt a hivatalos nyilatkozók tagadni szokták: léteznek keresztény pártokhoz közel álló szakszervezetek is. munkások árra is rá fognak jönni, maguktól, hogy mennyiben más a munkástanács, más a szakszervezet, és hogy szükség van mindkettőre.
Fontosabb ennél, hogy végre valódi munkásképviselökre van szükség. Olyanokra, akik nem a Gorkij fasor gesztenyefáinak árnyékában, a szakszervezeti irodavillák hűvösében feszítenek középkék öltönyükben, hanem akik orrukban érzik a vasszekrényes műhelyöltözők csípős izzadságszagát. Olyanokra, akik tudják, mit jelent hajnali sötétben elindulni otthonról, dudaszóra gépet bekapcsolni, másik dudálásra kibontani a parizert a papírból...
Ha a munkássors jobbításában a kormány segít, az mindenképp hasznos. Ha némelyik párt is, azt sem szabad visszautasítani. Az igazi támogató azonban a tisztességes, dolgozni akaró, egymással is összefogó munkáslömeg. Ezt kell megóvni minden demagógiától, ezt kell, hogy féltve őrizze kormány és pártok, társadalom és igen. a sajtó is.
Az erős és öntudatos munkásság ugyanis az igazi demokráciának sohasem zavaró tényezője, hanem támasza.
Bognár Nándor
Nemzetközi érdek a szovjet gazdaság talpra állítása
Kambodzsai rendezés: a vezető fővárosok elégedettek, Pekíng és Sziltanuk duzzog
BÉCSBEN NEM FOGADTÁK megértéssel Antall József magyar kormányfőnek Brüsszelben tett kijelentését, amely szerint Ausztriának közös piaci tagsága végett fel kell adnia semlegességét. Az osztrák lapok ismertették Vranitzky kancellár válaszát a magyar állásfoglalásra. „Az ilyen ajánlások — fejtette ki Vranitzky —, mégha a legjobb szándék vezeti is őket, céljukat tévesztik, mert Ausztria szilárdan ragaszkodik semlegességéhez”, ami az ország egész létének fontos tényezője. A kancellár szerint még nem dőlt el, milyen is lesz az európai politikai együttműködés, tehát felesleges vitázni a semlegesség és a közös piaci tagság összeférhetőségéről.
A nyugatnémet sajtó is részletesen foglalkozik á magyar miniszterelnök brüsszeli látogatásával, s nagyrészt arra helyezi a hangsúlyt, hogy Magyarország „lélegzetelállító következetességgel” tartja a nyugati irányvonalat. A Stuttgarter Zeitung ugyanakkor azt is megemlíti, hogy mindezt az Antall-kormány „nagy körültekintéssel” teszi, s a Varsói Szerződésből meghirdetett magyar kilépés után sem ólhajtja az országot semlegesnek nyilvánítani. Erre már csak azért is szükség van, hogy Budapest csatla'kozhassék majd a közös biztonságpolitikájú európai unióhoz. A stuttgarti lap úgy véli, hogy a semlegesség fogalma belátható időn belül elveszti értelmét. A TASZSZ is beszámolt a brüsszeli útról. Kiemelte a magyar kormányfő értékelését, amely szerint a NATO hozzájárul az európai biztonsághoz, ám ez nem irányul a Szovjetunió ellen, s az új rendszerből a. Szovjetuniót, éppen úgy nem lehet kihagyni, mint az Egyesült Államokat.
DÖNTÖ EREDMÉNYNEK minősíti a nyugatnémet sajtó, hogy a 2+4 tárgyalásokat követő záróokmányból majd kiderül, nem lesz békeszerzödésszerű megállapodás az egyesülő Németország ügyében. A Die Welt örvendetesnek tartja a párizsi megállapodást, a Lengyel-országgal létrejött egyezséget „második áttörésként" értékeli Kohl és Gorbacsov szovjetunióbeli egyezsége után. A békeszerződés kizárásával ugyanis az NSZK elintézettnek tekinti a háborús jóvátételek ügyét, s ez a téma immár lekerül a napirendről. Varsóban is elégedetten nyugtázták a párizsi egyezséget, a határok sérthetetlenségét biztosító garanciák kérdésében kialakult egyetértést. Az Odera—Neisse határ biztonsága nem a „lengyelek érzékenységének", hanem a jövő egyesült Európájának az egyik alapkérdése — szögezte le a Trybuna.
A JÓ IRÁNYBAN TETT, fontos lépésként értékelte Igor Roga-csov Washington döntését, amely szerint az Egyesült Államok a továbbiakban nem támogatja a Szihanuk-féle kambodzsai ellenzéki koalíciót, és tárgyalásokat kezdeményez Vietnammal. A szovjet külügyminiszter-helyettes úgy vélte, hogy ez áz új amerikai megközelítés hozzájárulhat a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös megértéséhez a Biztonsági Tanácsban. A szovjet politikus azt is elmondotta, hogy Moszkva nem mond le az együttműködésről szövetségeseivel, Vietnammal, Kambodzsával és Laosszal, de számítani kell a segítségnyújtás bizonyos „szerkezeti átalakítására". Fantasztikus jutalmat kapott Vietnam és Phnom Penh-i szövetségese—ezáll Szihanuk hercegnek, a kambodzsai ellenállás vezetőjének a nyilatkozatában, amely elítélte a washingtoni döntést. Másfajta értékelés hangzott el Tokióban, ahol Kaifu Tosiki kormányfő üdvözölte a lépést: „Jó dolog ez, új szél fúj a kambodzsai béke irányában,” Érthetően Hanoiban is elégedetten fogadták Washington párbeszédkészségét. Nem váltott ki viszont lelkesedést Pékingben az amerikai békülékenység. A szóvivő - szavaiból kiderült, hogy Kínának nem tetszik az amerikai elhatározás, különösképpen nem a közvetlen tárgyalásokra tett ajánlat Hanoinak. A szóvivő arra nem volt hajlandó egyértelmű választ adni, hogy Peking e fordulat után is folytatni kívánja-e a vörös khmerek támogatását.	(P. T. R.)
Moszkva bízik a mielőbbi segélyprogramban
A szovjet fővárosban lóriival
az EK Bizottságának elnöke
Moszkvából jelenti az MTI: Az Európai Közösségek és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak lehetőségeiről tárgyalt csütörtökön Moszkvában a legfőbb szovjet \ zetőkkel Jacques Delors, az 1 Bizottságának elnöke. Delors i jának célja annak a jelentésnek az összeállítása, amely a szovjet gazdasági helyzetet feltárva tesz javaslatot a tizenketteknek segítségnyújtásra.
Jacques Delors szerdán érkezett a szovjet kormány meghívására Moszkvába, s nem sokkal megérkezése után elsőként ívnyid Abalkin miniszterelnök-helyettessel tárgyalt.
Mihail Gorbacsov a Kremlben csütörtökön délelőtt megtartott megbeszélésen kifejtette Delors-nak. hogy nem ért egyet a szovjet gazdaság helyzetéről adott pánikkeltő értékelésekkel. Nem tagadva, hogy valóban nehéz a helyzet, a szovjet elnök annak a véleményének adott hangot, hogy az ebből való kilábalás nemcsak a Szovjetunió, hanem a nemzetközi közösség érdeke is.
A szovjet külgazdasági együttműködés kiszélesítése az elnök ■szerint lehetővé teszi az új gazdasági rendszerre való gyorsabb átállást. Ha azonban ez nem történik meg, s a szovjet gazdaság visszatér a korábbi irányítási rendszerhez, akkor a jelenlegi helyzet jelentősen elhúzódhat.
Delors Nyikolaj Rizskov kormányfővel folytatott eszmecseréjén elsősorban az 1989 decemberében Brüsszelben aláírt hosszú távú gazdasági és kereskedelmi megállapodás gyakorlati megvalósításának lehetőségeit tekintette át.
A találkozón szóba került a német egyesülés kérdése is. Ennek kapcsán a szovjet miniszterelnök egyebek között kifejtette: az NDK fokozatos bekapcsolása az EK gazdasági tevékenységébe nem jelentheti a szovjet—NDK gazdasági kapcsolatok szintjének visz-szaesését, a Németországba irányuló szovjet export megnehezítését. Delors és Eduard Sevard-nadze külügyminiszter megbeszélésén ugyancsak a Szovjetunió és
az Európai Közösségek közötti kapcsolatok bővítéséről volt szó.
A Szovjetunió azt reméli, hogy hamarosan megvalósul az Európai Közösségek által a szovjet gazdasági reformok céljaira előirányzott segélyprogram. Jacques Delors-nak, az Európai Közösségek Bizottsága elnökének mostani moszkvai tárgyalásai ösztönzőleg hatnak majd az Európai Közösségek dublini csúcsértekezletén hozott elvi döntések mielőbbi gyakorlati végrehajtására. Szovjet részről úgy vélik, hogy a közösség irányító szerve és Moszkva kapcsolatait a jövőben a folyamatos politikai párbeszéd szintjére kell emelni — hangsúlyozta csütörtöki sajtóértekezletén Va-gyim Perfiljev, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának helyettes vezetője.
Perfiljev a Közös Piac és a Szovjetunió jövőbeni együttműködését illetően azt hangoztatta, hogy Moszkva egyenrangú alapon kívánja bővíteni kapcsolatait a közösséggel. A Szovjetunió és az Európai Közösségek vezető testületé között megindult politikai párbeszédet folyamatossá kell tenni, beleértve az EK külügyminiszteri tanácsával történő véleménycsere rendszeressé tételét is. Perfiljev logikus lépésnek nevezj te, hogy az elkövetkezőkben megteremtsék a szovjet kormány és az Európai Közösségek Bizottsága közötti állandó kapcsolattartás mechanizmusát.
Vagyim Perfiljev nem kívánta kommentálni az élmúlt napok sűrű moszkvai diplomáciai programjával, Kohl kancellár, a NA-TO-főtitkár és Delors látogatásá-
val összefüggő konkrét pénzügyi kérdéseket. Megjegyezte azonban, hogy a német egyesítés ügyében történt áttörés kapcsán Moszkva nem ért egyet azokkal a nemzetközi méreteket öltött találgatásokkal, ki nyert és ki vesztett a Gorbacsov—Kohl találkozón. Perfiljev azt hangoztatta, hogy a szovjet—német	megállapodás
mindkét ország érdekeit figyelembe vette, és annak egyetlen nyertese van: az alapvetően újjáalakuló Európa.
Politikai irányvonalának határozott támogatására szólította fel a szovjet tévé kádereit Mihail Gorbacsov. A szovjet elnök két és fél órás látogatást tett csütörtökön a moszkvai tévéközpont-ban, ahol külön találkozott a vezető szerkesztőkkel és riporterekkel.
Gorbacsov, aki nemrégiben rendeletben foglalt állást a tévé és a rádió függetlensége, a pártatlan tájékoztatás mellett, közvetve bírálta a sajtót, amiért egyes orgánumok „még mindig keresnek valamit” túl a vezetés iránymutatásain. Hangoztatta, hogy a tévének közre .kell működnie az átalakítási folyamat előbbrevitelé-ben.
A tévé elnöke a televízió pártirányítását megszüntető elnöki rendelet megjelenése után aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az eddigi egypánti uralom után a szovjet televízió a különféle politikai erők nyomása alá kerül. Gorbacsov nyilván ezeknek az aggodalmaknak az eloszlatását kívánta elérni személyes megjelenésével.
Szöuli rrlesülrs szerint
Ito Te Vii még az idén a Szovjet un iába utazik
Tokióból jelenti az MTI: A szovjet—dél-koreai	diplomáciai
kapcsolatfelvételre még az idén sor kerül és az ünnepélyes aláírásra Ro Te Vu államfő utazik a Szovjetunióba — közölte csütörtökön, szöuli kórmánvforrásokra hivatkozva, a Jonhap hírügynökség.
Ezzel azonban nem zárul ,le a két ország közötti csúcstalálkozók sora, ugyanis Mihail Gorbacsov közvetlenül japáni látogatása előtt vagy az után Dél-Koreába utazik — vélik tudni Szöulban.
A diplomáciai kapcsolatok felvételéről hamarosan szakértői tárgyalások kezdődnek Moszkvában. A két ország külügyminisztere valószínűleg az ENSZ közgyűlése alkalmából találkozik kora ősszel és akkor végzik el a végső simításokat a dokumentumokon.
A szovjet—dél-koreai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére tervet dolgoz ki a szöuli kormányzat — közölte a Jonhap.
A tervben elképzelések szerepelnek a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, a dél-ko-
reai cégeknek a szovjet természeti kincsek kiaknázásában közreműködő vegyes vállalkozásaira, a hitelnyújtásra és egy kölcsönös beruházásvédelmi megállapodás-
A dél-koreai illetékes szerint Szöul lényegesen bővíteni kívánja a fogyasztási termékek exportját és „szükség esetén” e termékek előállítására gyárak építését is tervezi a Szovjetunióban.
A kilátásba helyezett hitelekről szólva elmondta, hogy azokat „hosszú távra nyújtanák, figyelembe véve azonban Dél-Korea lehetőségeit”. Szöul arra kéri majd a szovjet illetékeseket, hogy a vegyes vállalkozási tevékenységben képződő nyereséget kon-vertibilis valutában vihessék ki az országból. Amennyiben erre Moszkva nem hajlandó, akkor a dél-koreai fél beleegyezne abba is, hogy a nyereség ellenértékének megfelelő nyersanyagot vigyen ki a Szovjetunióból.
Ezekről a kérdésekről is tárgyalást folytat majd augusztusban Moszkvában a dél-koreai elnök gazdasági ügyekkel megbízott titkára.
A nirnrkiiliválság miatt
egyre feszültebb Madrid és Havanna viszonya
Havannából jelenti a Reuter: A rendőri kordont kijátszva, szerdán újabb kubainak sikerült bemenekülnie a spanyol nagykövetségre, bár egy rendőr figyelmeztető lövéseket adott le. Ezzel a kubaival 13-ra emelkedett a havannai diplomáciai képviseleteken tartózkodó menekültek száma, a spanyol nagykövetségen rejtőzködők pedig már négyen vannak.
A menekültügy miatt Kuba és Spanyolország viszonya alaposan lehűlt, bár ez a viszony egyébként sem volt már olyan kiegyensúlyozott, mint volt sok évvel ezelőtt, beleértve a Fronco-dikta-túra időszakát.
Spanyol részről határozottan, de szélsőségektől mentesen utasították vissza a túszügy kapcsán elhangzott, esetenként igen udvariatlan, és a diplomáciai életben