﻿“ 20.
Szombat
Ára:
0.50
forint JL
i»»o.
július 21.
UH. évfolyam 170. szám
ALAPÍTOTTA: P E T II Ó SÁNDOR
j\ lapképlet Kuba vádaskodik

LsIt!
IFI
,'rXSZ
t.K'tt
"AÍ-JS
Sf
A teheráni háborús csúcs-konferencián, 1943-ban Churchill és Sztálin Németország jövőjéről tárgyalt. Mindkettőjük nézete megegyezett abban, hogy a háború után olyan helyzetet kell teremteni, amely lehetetlenné teszi a németek gyors talpra állását. Mivel szorgalmas, tehetséges és alapos nép, egyhamar magukhoz térhetnek. Az angol miniszterelnök tizenöt évet tartott szükségesnek, a Szovjetunió gene-rálisszimusza negyvenet. A különbség ellenére mindkettőjüket igazolta az idő. A hidegháború következtében a „német csoda” megindulásához tíz év is elegendő volt, a német egység helyreállásához negyvenöt.
A berlini fal leomlásának robaja jelezte, hogy az események történelmi léptékkel is nehezen közelíthetők meg. Mert szinte egy időben Európa két legnagyobb népe került válaszút elé. A világnak egyszerre kell szembenéznie a német- és az oroszkérdéssel, Európa történelmének talán legfontosabb alapképletével. A kontinens közepén a nyolcvanmilliós német tömbbel és a két világrésznyi orosz birodalommal.
A politikatudományi intézeteket a kormányok és nagy-vállalatok elárasztották megrendelésekkel: dolgozzák ki a lehetséges változatokat és adjanak előrejelzéseket a jövőre. A szakértők között máris ádáz vita dúl, hogy melyik történelmi analógia felhasználása adja a legreálisabb kiindulási alapot. A pragmatikus angolok nemzetközi botrányba keveredtek Nicholas Ridley volt kereskedelmi és ipari miniszter szokatlanul erős kifejezésekkel tűzdelt cikke és a kormányfő vidéki rezidenciáján egybegyűlt németszakérttők megállapítása, inak kiszivárgása, még inkább kiszivárogtatása miatt. Három fő kérdésre keresték a választ: „Kik a németek?”; „Megváltoztak-e a németek?”; „Milyen következmények várhatók az újraegyesítéstől?” Miért az angolok rukkoltak ki elsőként az általános európai aggodalmak megfogalmazásával? Nos, ebben nyilván szerepet játszik az, hogy mindig az angol politika ragaszkodott a legkövetkezetesebben az „európai egyensúly” elvéhez és politizált Boling-broke aforizmája szerint: „Angliának nincsenek barátai vagy ellenségei. Angliának érdekei vannak.” De a történelmi reminiszcenciákon túl, az angolok néztek leginkább gyanakodva az Európai Pénzügyi Rendszerre (EMS), amelyben a robosztus DM, a német márka maga alá gyűri a többi fizetőeszközt.
Visszatérve a történelmi ösz-szehasonlításokra és tanulságokra, az elemzések egy része a XVIII. századra és a napóleoni háborúk idejére tekint, amikor a németek és az oroszok általában azonos oldalon álltak. Szóba jöhet az 1814—15-ös Bécsi Kongresszus és a Szentszövetség, amelyben a cári birodalom központi helyet foglalt el. Természetesen lehet hivatkozni a bismarcki alaptörvényre: Németország nem engedheti meg, hogy kétfrontos háborúba kényszerítsék, ezért tűzön-vízen keresztül jó viszonyba kell lennie Oroszországgal. Rapallo ugyancsak gyakran szerepel napjainkban, mint az első világháborút követő német-szovjet megegyezés jelképe. A győztes hatalmak két évvel később a locarnói szerződéssel vonják a saját oldalukra Németországot. amely tagja lesz a Népszövetségnek. Bármennyi-
re is ellenszenves, de a felsorolásból nem hagyható ki az 1939-es Molotov—Ribbentrop paktum sem. A második világháborút követően a Willy Brandt nevével jegyzett „Ost-politik” mutatja, hogy mind a német, mind az orosz politikában meghatározó tényező a két ország viszonyának alakulása.
Minő paradoxona korunknak a német egység megközelítésének angol és orosz változata. Margaret Thatcher aggódik NATO-szövetségesének európai túlsúlya miatt, Gorbacsov pedig Kohl kancellárral tárgyalva a Kaukázusban, szülőházának falai között hozzájárul az egységes Németország NATO-tagságához.
„Kik a németek?” — kérdezhetné szakértőitől Gorbácsov is. Kik ismerik legjobban a németeket? Talán ők önmagukat. Ugyanis a német Gründlichke-itnek megfelelően az első világháború után igyekeztek választ keresni erre a kérdésükre: „VJ árum sind wir verhasst?" Miért gyűlölnek bennünket? S a kor egyik legkitűnőbb történésze, Eduard Mayer így próbálta megfogalmazni a magyarázatot. Ha mérlegeljük — úgymond, hogy a német szellem i vei gazdagította az emberiséget, nem kétséges, semmi restelked-nivalója sincs az angol vagy a francia szellemvilág adományaival és termékeivel szemben. Az elvont bölcsészeiben, az egzakt tudományokban, a zenében, az irodalomban a német géniusz nemcsak egy vonalban haladt ezekkel a nagy nemzetekkel, hanem gyakorta túl is szárnyalta őket. Mégis minket, németeket inkább aszerint ítélnek meg, hogy mi adtuk a világnak a militarizmust, a kaszárnyái drillt, az egyesületi ember típusát. De az idegenek nem értik meg, hogy Kant megfogalmazása szerint a kötelességteljesítés kategorikus impe-rativusa a német gondolkodás központi eszméje. Ennek pedig nincs derűs arculata, nincs vonzereje. (Hangsúlyozom, a német történész mindezt a második világháború és Auschwitz előtt írta.)
A Németország és Oroszország között fekvő közép-európai kis országok (a Mittel Európa, a Zentral Európa vagy a becsmérlő Zwischen Európa) lakói most elsődlegesen a szovjet tömbtől való elszakadás bonyolult körülményeivel, küszködnek, s így még nem vonták le a szükséges következtetéseket a világhelyzet drámai és alapvető megváltozásáról. A magyar politikai élet kisszerű marakodásait figyelve ágy tűnik, mintha még nem hatolt volna tudatunk mélyére, hogy a sors egyetlen intésére összeomlott az egész jaltai—potsdami rendszer, merőben új (vagy régi) remények és félelmek, rokon- és ellenszenvek tompíthatják tisztánlátásunkat.
Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy éppen a nemzetközi terület az, ahol a kormány jó eredményeket mutathat fel. Kapcsolataink minden területen folyamatosan javulnak és kezdenek kirajzolódni a nyugat-európai és atlani orientáció körvonalai, miközben csillapodóban vannak a szenvedélyek a magyar—szovjet viszonyban is. Az 1990-es Németország és remélhetőleg Oroszország is igyekszik a jövőben gondolkodni. Ne kövessük el tehát a hibát, hogy a mi tudatunkat továbbra is a múlt elfogultságai befolyásolják.
IVÍ/i.7 Tibor
Madrid jelentősen korlátozza kapcsolatait Havannával
Észak-Korea visszahökkent a határok tervezett megnyitásától
OKTÓBERBEN tájékoztatja Moszkvát az Európai Közösség, hogy milyen gyakorlati támogatást tud majd nyújtani a szervezet gazdaságának — jelentette, ki moszkvai tájékoztatóján Jacques Delors. Az EK bizottságának elnöke szerint a vendéglátó politikusokkal tartott megbeszélések hozzájárultak ahhoz, hogy a brüsszeli központ jobban lássa a szovjet folyamatokat. Moszkvának égetően szüksége van a széles körű támogatásra — állapították meg megfigyelők s a segély mértéke nagymértékben függhet a közönség tanulmányától, amelyet a következő hónapokban készítenek el az illetékesek. Szakértők hozzáfűzik, hogy a német NATO-tagság elfogadása után a Szovjetunió minden bizonnyal azt szeretné, hogy érezhetően szabaddá váljék kapcsolatának a fejlesztése az európai országokkal, s ezen belül a tizenkettekkel is.
Delors a szovjet fővárosban nem hagyott kétséget afelől, hogy e szándékokat az Európai Közösség nem kívánja keresztezni, sőt a Pravdában kifejtette: „Élénken foglalkoztat minket, milyen lesz a »Nagy Európa- architektúrája, s ezért erőfeszítéseket teszünk, hogy megszilárdítsuk kapcsolatainkat az összes többi európai állammal.'’
A pártkongresszuson „megerősödött” Gorbacsovnak gyorsan kell cselekednie, határozott lépéseket kell tennie a kátyúban veszteglő szovjet gazdaság ki mozdítására, a piaci viszonyok meghonosítására. Az átfogó nyugati támogatás, a tevékeny közreműködés nélkülözhetetlen a szovjet gazdaság szerkezeti átalakításához, s az együttműködés révén a Szovjetunió sikeresen bekapcsolódhat a világgazdaságba. Delors is hangsúlyozta, hogy a hatalmas munkaerő-tartalékokat és természeti erőforrásokat hatékonyabban kell kiaknázni, s párhuzamosan meg kell teremteni a nemzetközi gazdasági élethez igazodó bank- és valutarendszert. Figyelemre méltó, hogy a brüsz-szeli bizottság elnöke nem rokonszervezett azokkal a törekvésekkel, amelyek azt tükrözik, hogy egyes szovjet köztársaságok önálló pénznem bevezetését fontolgatják.
KELET-EURÚPA-SEGELYCSOMAGOT hagyott jóvá az amerikai szenátus külügyi bizottsága. A több mint félmilliárd dollárból a magyar és lengyel vállalkozások támogatására 225 millió jut. Ez a pénzügyi csomag meghaladja a Bush elnök által tervezett 300 milliós összeget. Pell, a külügyi bizottság elnöke úgy vélte, hogy a megemelt támogatás által az Egyesült Államok nagyobb szerepet játszhat Kelet-Európa átalakításában.
A térségbeli országok gondjainak a nagyságára világít rá a ba-seli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) jelentése az adósságterhekről. A nyugati pénzintézetek követelései e szerint csupán tavaly 8,6 milliárd dollárral nőttek a kelet-európai országokkal szemben. A Szovjetunió tartozásai meghaladják a 43 milliárd dollárt, ebből a tavalyi növekedés ötmilliárdnál több volt. Figyelemre méltó, hogy ugyanakkor a latin-amerikai országokkal szemben jelentősen estek a bankkövetelések. Éppen ezeket az államokat igyekezett megnyugtatni Enrique Báron, az Európa Parlament elnöke, aki kifejtette: nem helytálló az a vélemény, amely szerint az Európai Közösség Kelet-Európát, az Egyesült Államok pedig Latin-Ameri-kát kísérelné meg befolyási övezetévé alakítani. A politikus az EK és latin-amerika viszonyát érintve úgy vélekedett, hogy a nyugateurópai gazdasági és politikai unió megteremtéséből Latin-Amerika is hasznot húzhat.	(P. T. R.)
Moszkvai tudósítónk telexe
A Szovjetunió csak a reformprogramja alapján számlikat az EK Megíiségérc
Moszkva, július 20.
Október végén dönt az Európai ' Közösség a Szovjetuniónak nyújtandó rövid távú segélyekről, derült ki pénteken Jacques Delors moszkvai sajtóértekezletén. A brüsszeli bizottság elnöke tárgyalásokat folytatott a szovjet vezetőkkel. többek között Gorbacsov-val, s mint elmondta, elsősorban a küszöbönálló gazdasági és államszerkezeti reformok lényegéről próbált képet kapni. Szeptemberben kell előállnia a Rizskov-kormánynak az átdolgozott reformkoncepciójával, amelynek — mint Delors szavaiból kitűnt — ezúttal még csak az alapvonásaival ismerkedhettek meg a delegáció tagjai. A közös piaci vendég mindenesetre érzékeltette, hogy a gazdasági közösség várakozó álláspontra helyezkedett, nem rohan azonnal a mély válságba jutott szovjet gazdaság megsegítésére. Elővigyázatosnak kell lenni, meg kell várni, milyen irányban hatnak a reformok, hangoztatta Delors. aki szerint október végéig folyamatosan tanulmányozni fogják a kérdést.
Ugyanakkor egyértelművé tette. hogy a Közös Piac számára a tárgyalópartner Gorbacsov, a központi vezetés, nem pedig a köztársaságok. Az EK tiszteli más országok szuverenitását, jelentet-
te ki, s a Szovjetunió egészével állnak kapcsolatban. Sőt, meglepetését fejezte ki, hogy Ukrajna és egyes köztársaságok saját valuta bevezetését fontolgatják Minden ismert föderációban a pénzügy, a biztonság és hadsereg kérdése a központi hatalom hatáskörébe tartozik, emlékeztetett rá. Ügy vélekedett, hogy a gazdasági reformok jelen szakaszában a külön valutáknak romboló hatásuk lenne A Szovjetunió integrálódását a világgazdaság egészébe meglátása szerint a versenyképesség, valamint a bank-és valutarendszer megteremtése segíthetné leginkább, amely garantált lehetőséget adna a külföldi vállalatoknak az együttműködésre.
A magyar rádió kérdésére válaszolva Delors elmondta, hogy 1992-ig semmiképpen nem tervezik a közösség kibővítését újabb tagállamokkal, s ezért nem is kezdenek tárgyalásokba az esetleges jelentkezőkkel erről a kérdésről. A delegáció egyik tagja viszont megemlítette, hogy elképzelhetők külön szerződések Ke-let-Európúval, s még az év végéig megkezdődhetnek a tárgyalások ezek tartalmáról, mindenekelőtt Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Magyarországgal — vagyis azokkal az. országokkal, amelyek
komoly szándékot mutatnak a társult együttműködésre.
Lambert Gábor
Prunskiene litván miniszterelnök pénteken este a Reuter hír-ügynökségnek telefonon úgy nyilatkozott, hogy a nap folyamán húsz percet tárgyalt Gorbacsoe-val, és a szovjet államfő készségét nyilvánította a Litvániával folytatandó tárgyalások azonnali megkezdésére. Nyikolaj Rizskov kormányfő hasonlóan foglalt állást — fűzte hozzá a miniszterelnök asszony.
Borisz Jelcin választási beszédei után a gyakorlatban is harcot indított az apparátusi kiváltságok ellen. Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsa elnökségének Jelcin által aláírt rendelete értelmében a legnagyobb szovjetköztársaságban augusztus elsejétől eltörlik az oroszországi apparátus tagjainak járó kedvezményeket.
A rendelet értelmében „beosztásra és hivatali rangra” való tekintet nélkül érvényüket veszítik a párt- és állami vezetők részére előnyöket és kiváltságokat biztosító rendelkezések. A határozat értelmében nem jár ezentúl a fekete csukott luxusautó, a különleges ellátás és megkülönböztetett egészségügyi ellátás a köztársasági vezetőknek. Az intézkedés — amely a moszkvai központi apparátus tagjaira természetszerűleg nem terjed ki — mégis ellenállást szülhet az ap-paracsikok körében.
A Szovjetunió nyugati határain ideiglenesen felfüggeszti a határátlépés egyszerűsítésére vonatkozó, 1988 szeptembere óta ér-
vényben levő rendeletet — jelentette be pénteken este a szovjet televízióban mondott beszédében Nyikolaj Rizskov.
A szovjet miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a csütörtökön hozott kormányrendelet ideiglenes érvényű. Az intézkedést azzal magyarázta, hogy a környező országok és a Szovjetunió árrendszere közötti különbség miatt az elmúlt két év során a szóban forgó körzetekben szinte már áttekinthetetlen méreteket öltött a spekuláció és a csempészés. A külföldi állampolgárok nagy arányú felvásárlásai nyomán a nyugati határvidékeken a lakosság áruellátása az országos átlag alá esett.
Benzinhiány van a Szovjetunió nyugati részén. A DPA nyugatnémet hírügynökség jelentése szerint még az egyébként jól ellátott Moszkvában is adagolják az üzemanyagot; egy-egy tankoláskor legfeljebb 40 liter benzin vásárolható.
Sokkal súlyosabb a helyzet a Szovjetunió más vidékéin, például Ukrajnában, ahol — délről hazatérő vakációzók beszámolói szedint — 10 literben korlátozzák az egy-egy autós által vásárolható benzin mennyiségét. A Feketetenger partján a benzin „feketén” hétszeresébe kerül a hivatalos eladási árnak: egy kanna (20 liter) benzint 50 rubelért adnak kéz alatt. A legjelentősebb üdülőhelyeken, a Krím-félszigeten és Szo-csiban, még feketén sem kapni üzemanyagot. A Trud című lap óvta olvasóit attól, hogy autóval utazzanak a tengerpartra. Le-ningrádban már két hónapja adagolják a benzint.
Havanna kitervelt provokációnak minősítette a menekültügyet
Washington. Bonn r* Prága a „vádlottak” között
Havannából jelenti a Reuter: Váratlan fordulat következett be a havannai menekültügyben. A kubai televízió — korábbi menekültkérők tanúvallomásaira hivatkozva — külföldi diplomatákat vádolt azzal, hogy ők állnak a csehszlovák nagykövetségre menekült, majd onnan önként távozó tizennégy kubai állampolgár ügyének hátterében.
A televízió adásában elhangzottak szerint a tizennégy kubai ügye kitervelt provokáció volt, amelyet amerikai és nyugatnémet diplomaták ötlöttek ki és amelyet a csehszlovák nagykövetség hajtott végre. A műsorban azt sugallták, hogy kanadai diplomatáknak is közük volt az összeesküvéshez.
Az adásban megszólaltattak két kubai emberjogi vezetőt: a letartóztatásban levő Tania Diaz Castrót és Pablo Pupót, valamint három olyan személyt, aki a csehszlovák nagykövetségen kért menedéket, majd váratlanul megadták magukat a kubai hatóságoknak.
Pablo Pupo szerint a menekült-ügy gondolata Anna Evanstól, az amerika érdekképviselet beosztottjától származott. A hivatalos Havanna vádiáit erősítette meg az egyik „menedékkérő” is, aki négy társával együtt július 9-én kért befogadtatást a csehszlovák nagykövetségen. A Lazaro Angel Cabrera néven bemutatott férfi a kamerák előtt arról vallott, hogv a „provokációs tervről” Peter Schaller nyugatnémet diplomata tudott. Cabrera szerint olvao „előre kitervelt akcióról van szó. amelynek az volt a célja, hogv
konfliktusokat szítson nemzeti és nemzetközi méretekben" egyaránt.
A ..menedékkérők” ügye miatt jelentősen romlott Havanna és Prága viszonya. A spanyol nagykövetségre menekült négy kubai ügye miatt jelentős feszültségek támadtak Kuba és Spanyolország között. Madrid konzultációra haza is rendelte havannai nagykövetét.
A nem mindennapi beismerésekkel tarkított televíziós adás után az Egyesült Államok érdek-képviselete és a kanadai nagykövetség határozottan tiltakozott.
Teljes mértékben megalapozatlanok azok az állítások, amelyek szerint az NSZK kubai nagykövetségének egyik tagja Havannában kubai állampolgárokat arra bújtogatott, hogy külföldi nagy-követségeken keressenek menedéket, sőt, hogv részt vegyenek nagykövetségek elfoglalásában. Ezzel a cáfolattal reagált pénteki sajtóértekezletén Hans Schuma-cher, a bonni külügyminisztérium szóvivője a fenti állításokat tartalmazó jelentésekre.
Schumacher merő képtelenségnek és tarthatatlannak bélyegezte továbbá az olyan kijelentéseket, amelyek szerint kubai állampolgároknak pénzt ajánlottak fel a kiutazáshoz. Az NSZK kormánya a kubai kormánnyal tárgyalva soha nem hagyott kétséget aziránt, hogy mindenütt a világon, így Kubában is kiáll az emberi jogokért. Ennek megfelelően mind a kétoldalú érintkezésben, mind pedig európai partnereivel együtt a kubai kormánynál, konkrét esetekben mindenkor síkraszállt hu-