﻿Nélkülözhetetlen
fényűzés
A nyugati segélyválaszok előtt
moszkvai csomagtervek a gazdaság radikális átalakítására
Madrid további menekültinváziótól tart Havannában
A külpolitikai helyzet
A SZOVJET GAZDASÁG katasztrofális helyzete nem ad módot az ország politikusainak nyugodt, nyári pihenésre. Olyannyira nem, nogy — mint Nyikolaj Rizskov miniszterelnök bejelentette — már július—augusztusban jelentős intézkedéseket terveznek a szabályozott piaci gazdálkodás bevezetésére. A kormányfő által ismertetett „re-formgyorsítas" valóban lendületesnek tűnik. Egyebek közt részvénytársasággá alakítanák át az állami vállalatok jelentős részét, nőne a bérbe vehető üzemek száma. Tervezik a szolgáltatásokkal foglalkozó egységek eladását és bérbeadását, és külön szervezetet állítanak fel az állami vagyon kezelésére. Elnöki rendelettel kívánják — meg augusztusban — szabályozni a vállalkozók jogait, ugyanilyen formában vázolnák fel a tulajdonreform fő irányait is. Bár az jdén jó a gabonatermés — közölte Rizskov —, a mezőgazdaság fejlődése nem megfelelő, a gyatra élelmiszer-ellátás mellett most az országos cigarettahiány okoz gondokat. Rizskov szólt a szociális védelmi hálóról is, bejelentette, hogy állami munkaközvetítő-szolgálatot hoznak létre.
AZ ELŐBBINÉL SOKKAL radikálisabb gazdasági elképzelésekkel állt elő, mintegy válaszolva a központi kormányzat terveire, Borisz Jelcin, az orosz parlament elnöke, ötszáz napos programjában a fő hangsúlyt az erőteljes privatizálásra és a szabad árképzésre helyezte a radikális reformer. Az első száz napban megteremtenék a garanciákat a földtulajdon és a termelőeszközök birtoklására. A következő öt hónapban leépítenék a támogatásokat, és kiárusítanák a befejezetlen beruházásokat. A következő százötven napos szakaszban megszüntetnék az állami árszabályozást, szanálnák a veszteséges vállalatokat, s az utolsó száz nap alatt stabilizálnák a gazdaságot. Jelcin a központi kormány ellenőrzését csak a hadi-, az energiaipar és a közlekedés, illetve a távközlés terén tartaná fent. Az orosz parlament elnöke a Kurier osztrák lapnak adott nyilatkozatában arra szólította fel a nyugati államokat, hogy a hiteleket ne a szovjet központi kormánynak, hanem Oroszország vezetésének adják. Felhívását azzal indokolta, hogy Oroszország valódi reformok mellett foglalt állást, és ez az egész Szovjetunió demokratikus újjáéledésének biztosítéka. Oroszország a jövőben nem fog pénzt befizetni a szövetségi költségvetésbe anélkül, hogy nem tudná, mire költik. „Olyan haszontalan dolgokra, mint az űrkutatás, tőlünk egy rubelt sem kapnak” — hangoztatta Jelcin, aki követelni fogja a hadikiadások jelentős csökkentését is.
A BALTIKUMBAN a hét végén megemlékeztek arról, hogy a Szovjetunió ötven esztendeje szállta meg a három köztársaságot. Az események megítélésében lévő eltéréseket mutatja: a moszkvai lapok egy része továbbra is úgy állítja be a fél évszázada történteket, hogy a belépés a Szovjetunióba a három balti köztársaság népeinek határozata volt. A Rabocsaja Tribuna elutasítja, hogy erőszakot alkalmaztak volna a lakossággal szemben. „A Szovjetunió soha nem harcolt a balti köztársaságok ellen, nem foglalta el úgy Lettországot, Litvániát és Észtországot, ahogy Németország tette azt Lengyelországgal” — írta a moszkvai lap.
Szűkszavú hírügynökségi jelentés tájékoztatott arról, hogy a hét végén Moszkvában Gorbacsov elnök ismét találkozott Prunskiene litván kormányfővel. Nem ismeretes, hogy sikerült-e haladást elérni a hivatalos párbeszéd megkezdéséről. Észt források úgy tudják, hogy a Gorbacsov mellett működő Tanácsadó Testület, a piacgazdálkodásra való átmenet mellett az új szövetségi szerződés előkészítésével is foglalkozott.
A ROMÁNIÁRÓL KIALAKULT rossz megítélés megváltoztatása a bukaresti vezetés egyik fő célja. Ezt Iliescu elnök jelentette ki, először ismerve el, hogy e kedvezőtlen képért elsősorban az országban végbement események okolhatók, nem pedig a külföld. Iliescu megvonta a választások óta eltelt időszak mérlegét, sajnálkozva állapította meg, hogy a politikai erőket társadalmi megbékélésre szólító felhívása nem talált megfelelő visszhangra. Épphogy csak elkezdődött, s máris elnapolták a Ceausescu-rendszer vezető személyiségeinek perét Bukarestben. Az RKP volt magas rangú tisztségviselői ellen népirtás a vád. A „huszonnégyek” pere hétfőn folytatódik, és várhatóan hónapokig eltart majd.
A hét végén szintén a választások utáni romániai helyzetet és saját tevékenységét értékelte a Magyar Demokrata Szövetség. Helyesnek ítélték a döntést, hogy az RMDSZ nem vesz részt a kormányzati munkában. A szövetség stratégiájáról tartott kétnapos tanácskozáson arról is szóltak, hogy gazdasági, kulturális és társadalmi téren is összehangoltabb munkára lesz szükség. Később döntenek arról, hogy mint Tőkés László korábban javasolta, tartsanak-e rendikívüli kongresszust. A Csíkszeredái tanácskozásról kiadott közlemény megemlíti, hogy a román társadalomban még vannak jelentős erők, amelyek a félelem légkörét akarják kialakítani, akadályozva ezzel a demokratizálást.	(P. T. R.)
A rendőrkordon ellenére
újabb kubaiak a spanyol követségen
Nem szeretek odafigyelni, amikor valaki a jelenlétemben olvas.
Restellem, ha látom: csak átfutja a szöveget. A tekintete önkényesen, látatlanban kurtítja meg Tolsztojt is: szavakat, fél mondatokat töröl. Átugrik jelzőket, megsemmisít árnyalatokat — amelyeken a szerző talán órák hosszat töprengett.
Ha az olvasás nem egyéb, mint az írás meghitt, alkotó műveletének fordítottja, tükörfolyamata — akkor az elmélyült azonosulás a remekművel már-már alkotóvá teszi az olvasót.
A felületes olvasás viszont: hamisítás. A partitúra csonkított, „fals” tolmácsolása. Cenzúra.
Persze, az olvasónak joga van hozzá. Azt tesz a szöveggel, amit akar. Megveszi a könyvesboltban vagy az újságosnál, hazaviszi, mint a káposztát — a többi a magánügye: megeszi nyersen, megfőzi, besavanyítja, kidobja. A szöveg köztulajdon (netán: közkincs) — de az a példánya, amelyet az olvasó megvásárol: magántulajdon.
Igaz, Hegel nem csorbul attól, hogy valaki a sarokba vágja, avagy csak minden harmadik sorát olvassa el. Hegel attól sem lesz ponyvaregényíró, ha valaki soha el nem olvassa, vagy félreérti és nagyokat ha-hotáz rajta.
Ara az mindenképpen nemzeti közszükséglet, hogy helyreállítsuk az olvasáskultúra szellemi erkölcsét. A betűk túltermelési válságában olykor több á zavar, mint a bőség. A válogatás bölcs — s talán majd új —. ismérvei nélkül bizony elveszhetünk benne.
Mi, öregek, már zavartan és műveletlenül halunk meg.
De ki tanítja meg a gyerekeket: hogyan, mit, milyen sorrendben olvassanak ? Tudom, az oktatás egyik fő célja éppen ez:	eligazító-rendszerező
összképet, mércét nyújtani. Csakhogy erre az iskola még nem készülhetett fel az új szellemi tumultusban. Az iskola még csak tegnapra kész. Boldog, ha valaminő általános tájékozottságot ad, kíváncsiságot ébreszt, értéKerzékenysé-get, gondolkodói, s fogalmazási készséget alakít ki. Az iskola még csak újratermeli önmagát; a tegnapi diák lesz a mai tanár —i s a holnapi feladatoknak kell megfelelnie. A megújításra szoruló egyetem végzettjének kell megújítania az iskolát. S a bután Őntelt kivételével, aki büszke arra a kevésre, amennyit a világból megértett (vagy megérteni vélt) — mindünket hiányérzet gyötör: nincs átfogó, áttekinthető képünk a világról, szüntelenül kínoznak a fehér foltok, s még jobban a szürkék és feketék.
A korábbi értelemben ma már jóformán lehetetlen művelt embernek lenni. És végül is a műveltség nemcsak könyvek, nemcsak a jól válogatott irodalom mély befogadása, továbbgondolt öröme — hanem zene, képek, szobrok, tánc, filozófia, lélektan — és ezer egyéb.
Meg aztán: az ember nemcsak olvasó lény. Életének nem az az egyetlen célja, hogy mire meghal, műveltnek mondhassa magát.
És különben is: mind több idejét emészti föl a fenntartás, a pénzkeresés, a lakásszerzés, a közlekedés, a közélet, a nyelv-tanulás. Netán a sport, a hobbi, a .szerelem ...
Kinek telik ma a műveltség nélkülözhetetlen luxusára? Kinek telik az idejéből, a pénzéből, a türelméből, a kíváncsi-
ságából? A szellemi erőnlétéből?
Föl kell adnunk tehát? Vajon tudomásul kell vennünk, hogy az egyes ember képtelen lépést tartani az értékteremtő emberiség összművének gyarapodásával, mélyülésével? Eljutottunk volna a kultúra különös válságának korába, amikor a részek gazdagodása közepette az egész (vagyis az Ember) szegényedik? Mégpedig nemcsak „relatíve”? Tehát nemcsak abban az értelemben, hogy lehető egyéni tudása egyre kevésbé képviseli az emberiség kultúráját? Kevésbé hordozza annak lényegét, mint fogta volt át a középkorban?! S szegényebb a szó súlyosabb, abszolút értelmében is — mert világképe romlandóbb, zavarosabb, ellentmondásosabb? Reménytelenül áttekinthetetlenebb?
Egy XIII. századi szerzetesnek, vagy egy XIX. századi forradalmárnak könnyebb dolga volt: azt hitte, érti a világot.
A maga módján értette is!
A bőség zavarából azonban mégsem oly nehéz kieszmélni...
A műveltségben — ellentétben a szakmai szférákkal — a „lexikális tudás” másodlagos. Mert jó része múlandóbb is.
Shakespeare, a szó közkeletű, téves értelmében egy műveletlen tökfilkó volt hozzánk kepest — mondogatjuk olykor, öngúnyos fintorral. Nemcsak azért, mert Shakespfeare-t sem olvasta. Egész kultúrája a XVI. századig terjedő korszakra korlátozódott —, arra az időtartományra, amely némelyek szerint a mai ember ismereteinek és műveltségének csak kicsiny hányadát (?) nyújtja. (És Shakespeare még egy telefonnal sem tudott volna mit kezdeni.)
Holott, persze, Shakespeare mai legtöbbünknél sokkal műveltebb volt. Mert többet, mélyebbet tudott az emberről. Irodalom, filozófia, lélektan s minden művészetek, társadalomtudományok, minden remekmű a földön: csak segédeszköz az embertanhoz. Műveltnek lenni annyi, mint ismerni önmagunkat és az embert. Hogy a lehetséges tízezer remekmű közül melyik háromezret olvassuk el ehhez — az majdnem olyan mindegy, mint az, hogy (ismétlem magam) a reggeli tornához a súlyzónk vasból, rézbő1 avagy ólomból készült. Csak az nem mindegy, hogy hányszor nyomjuk ki a súlyzót, és az milyen nehéz. Milyen szellemi erőfeszítéssel, elmélyültséggel pallérozzuk elménket és lelkünket a remekműveken.
Mert persze csak remekműveken lehet és érdemes.
A ponyvaregényt hiába emelgetjük; ha százkilós, akkor is.
Aki tehát nem tudja, miféle rendszer és sorrend szerint olvasson, hogy művelt legyen — azaz képes legyen arra, hogy önmagát elhelyezze a megértett világban —, annak azt mondom: az sem baj, ha összevissza olvas. Csak: nagyon jó könyveket. És soha nem felületesen, fél mondatokat, leírásokat átugorva, törölve ...
Az egyik legműveltebb ember, akit ismerek, a magyar remekműveken kívül a Bibliát, Montaigne-t és Shakespeare-t olvasta el alaposan: azaz saját tapasztalatain s elméjén átszűrve. Esküszöm, még a mai piagyar politikai életben is jobban igazodik el, mint én. A parlamenti vitákról nem szólva ...	Bodor	Pál
A kubai hatóságok rendőrkordont vontak az NSZK és Kanada havannai nagykövetségének épülete köré, és megerősítették a spanyol misszió biztonsági őrizetét is — jelentették a hírügynökségek szemtanúkra hivatkozva.
A spanyol nagykövetség őrizetére további száz rendőrt vezényeltek ki azt követően, hogy
szombaton további nyolc kubai állampolgár hatolt be az épületbe, s ezzel tizennyolcra emelkedett a diplomáciai képviseleten menedéket kérők száma. Az épület körül százötven méteres körzetben vontak kordont, s a képviseletre csak diplomaták vagy engedéllyel rendelkező személyek léphetnek be.
Ugyancsak szemtanúk közölték
azt is. hogy az olasz misszió őrizetét is megerősítették. Olaszország havannai nagykövetségére múlt kedden négy kubai állampolgár hatolt be, hogy menedéket kérjen.
Az újabb menekültekről szóló hír hallatán Madridból haladéktalanul útnak indították az úgynevezett speciális operatív csoport (GEO) újabb, öttagú osztagát a követség biztosítása megerősítésének céljából. Mint Madridban havannai forrásokra hivatkozva közölték, Spanyolország 1 nagykövete, akinek már a múlt héten haza kellett volna térnie konzultációra, még mindig Havannában van, s állandó kapcsolatban áll a kubai hatóságokkal.
Madridban meglepetést keltett a hír, hogy a követség köré vont rendkívül szigorú kubai kordonon sikerült nyolc embernek átjutnia. Antonio Serrano de Haro nagykövet e kérdésben azonnal magyarázatot kért a kubai külügyminisztériumtól a követség külső őrzésének lazaságára. Spanyol sajtókörökben vasárnap azt találgatták, vajon a követséget kívülről biztosító fegyveres belügyi erők vajon nem szándékosan néztek-e félre, amikor a nyolc ember átmászott a követség kerítésén. Az sem titok, hogy a GEO emberei nemcsak védelmi, hanem elhárítási feladatokat is ellátnak.
A vasárnapi vezető napilapok majdnem mindegyike úgy látta, hogy a helyzet alapvetően nem romlott á menekültek számának 18-ra való emelkedésével. Jelzi ezt az, hogy nem alakult Madridban úgynevezett válságstáb. Bíztató jelnek tekintik a nagykövet
Kabulból jelenti az AFP: Na-dzsibullah afgán elnök vasárnap sajtóértekezleten jelentette be, hogy elfogadja az afganisztáni polgárháború befejezését célzó szovjet béketerv egyik leglényegesebb pontját, azaz hajlandó átengedni a védelmi és a belügyminisztérium hatalmának egy részét a kormány és a felkelők képviselőiből álló vegyes bizottságnak. Ennek feladata lenne az általános választások megszervezése.
A kormányerőknek és a felkelőknek kötelezniük kell magukat, hogy a szavazás előtt és alatt nem hajtanak végre katonai akciókat — tette hozzá. Minden más megoldás osak vérfürdőhöz és anarchiához vezetne — mondta az afgán elnök, megerősítve, hogy sem ő személy szerint, sem pártja nem óhajt lemondani a ha-
Varsóból jelenti az MTI: Vasárnap Varsóban, a szejm épületében találkoztak az állampolgári bizottságok képviselői, akik Lech Walesa, a Szolidaritás vezetőjének hívására gyűltek össze, hogy megvitassák e mozgalom jövőjét. Zdzislaw Najder, a Walesa személye mellett működő állam-polgári bizottság elnöke, tájékoztatta a résztvevőket: Tadeusz Ma-zowiecki miniszterelnök legnagyobb sajnálatára, megfázása miatt nem tud részt venni a tanácskozáson, míg Walesát, akinek kisebb balesete miatt még mindig gipszben van a karja, orvosai eltiltották az utazástól.
Walesa hosszú levelet intézett a tanácskozáshoz, amelyben hang-
ottani, közelebbről nem részletezett tárgyalásait.
Kormánykörökben ugyanakkor tartanak egy kiszámíthatatlan kubai lépéstől. Madridban még jól emlékeznek az 1980-as eseményekre, amikor is az akkori perui nagykövetség területére történt sorozatos menekülések miatt feldühödött kubai vezetés visszavonta a misszió őrzésére kirendelt fegyveres őrszemélyzetet. Ennek az lett a következménye, hogy három nap alatt töbö mint tízezer, hazájából távozni kívánó kubai lepte el a követség területét. Akkor 120 ember távozott az Egyesült Államokba.
Mint az El Independiente című i lap eseménybeszámolójában írta. a spanyol kormánynak emellett legfőbb aggodalma az, hogy a castroizmus esetleges bukása ne olyan traumatikus körülmények között történjen, mint ahogy az Romániában, a Ceausescu-kor-szak végnapjaiban volt tapasztalható.
Kubai források Madridban vasárnap közölték, hogy az ottani hatóságok esetleg lehetővé teszik több tucat embernek a havannai spanyol nagykövetségre való belépését.
A kubai fővárosban levő spanyol missziótól érkezett jelentések szerint a követség diplomatái aggodalommal néznek az idei hagyományos havannai karnevál elé. Az erről szóló üzenet szövege természetesen nem ismeretes, spanyol források mindössze any-nyit közöltek a sajtóval, hogy a karnelvál „még bonyolultabbá teheti a jelenlegi helyzetet”.
tatomról a választásokat megelőzően.
A Julij Voroncov szovjet ENSZ-nagykövet által előterjesztett szovjet béketerv értelmében nemzetközi felügyelet mellett szabad választásokat tartanának a polgárháború sújtotta Afganisztánban. A béketerv hírét a The New York Times című amerikai lap jelentette július 15-én, amerikai illetékesekre hivatkozva.
Az egykor Afganisztánban nagyköveti szolgálatot teljesített Voroncov terve szerint Nadzsi-bullah elnök a választási kampány idejére csak jelképes hatalmat tartana meg. A hadsereg, az oktatásügy és a tömegtájékoztatási eszközök fölötti felügyeletét át kellene engednie a választások lebonyolításával megbízott vegyes bizottságnak.
súlyozta, hogy az állampolgári bizottságok szervezetében rendet kell teremteni, hogy világosan látható legyen, ki és milyen alapon hozza a döntéseket. Csak ekkor érezhetnek felelősséget e döntésekért a mozgalom tagjai, és csak ekkor fogja megérteni és támogatni őket a társadalom.
Mint írta, örömmel látja, hogy a lengyeleknek egyre szélesebb a politikai választási lehetőségük, mivel ez a pluralista demokrácia alapja. „Néhány héttel ezelőtt kísérlet történt az állampolgári mozgalom centralizálására. Nagyon jó, hogy ebbe nem egyeztek bele. Nem szabad kierőltetni valamiféle ködös egységet. Most már minden világosabbá vált.
Nadzsibullali elfogadja a szovjet békefervet
A felkelőkkel közösen ellenőriznék a védelmi és a belügyminisztériumot
Mazowiecki és Walesa nélkül üléseztek a lengyel állampolgári bizottságok