﻿Ára:
4n50
forint X
Kedd
1990. július 24. Lili. évfolyam 172. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Csak nyomorenyhítés ?
Egy nagyzoló szociálpolitikát megtorpedózott a nyomor, amely semmiképpen nem eltitkolható. Széltében-hosszában terjed, „felkapaszkodik” a társadalmi ranglétrára is. Arra késztet, hogy a hajléktalanoknak menhelyt, az éheseknek ingyenkonyhát szervezzenek, a létminimumot el nem érőknek, vagy azoknak, akik a növekedő rezsivel nem tudnak megbirkózni, segélyt adjanak. Ehhez társul az új kihívás, a menekültek ellátása. Emberséggel, tisztességgel. A nyomorenyhítés foglalja el a kormányt, s a jóakaratú, segítőkész emberek szervezeteit, egyesületeit.
Az állami szociálpolitikában eközben tovább folyik a pazarlás. A költséges, rendeltetését nem teljesítő intézményekben és szervezetekben, amelyeket például a gyerek- és ifjúságvédelemre vagy öréggondozásra tartanak fent. .De nem teszik sinre az ifjú életeket, nem adnak békességet az öregeknek. Ha sok az eszkimó, és kevés a fóka, akkor egyik eszkimó a másikat akarja eltiltani a fókahústól. Felerősödik az a szociálpolitikától idegen nézet, hogy az ellátást az érdemek szerint osszák el. És egyre újabb csoportoktól vitatják el az érdemeket. A szociálpolitikában azonban a rászorultság és nem az érdem a mérvadó.
A rendszerváltás is megtorpedózta a szociálpolitikát. De a reformját nem a „változtatás a változtatásért” elvé indokolja, hanem az ellátási rendszerek csődje. A reform igénye és iránya az előbbi hatalom idején már kialakult. De .most látjuk, hogy nem törhetett át a dogmák és a jegyükben kiépült szervezetek sáncán. Ám nem egy intézménye kerülőúton mégis belopódzott a védővonalak mögé. Reform ide-oda, úgy gondolom, hogy az állam nem vonulhat ki a szociálpolitikából. A szociális ellátás nem privatizálható úgy, mint a gazdaság. (bár része van benne a magánszférának is). Az alapvető szociális szolgáltatásokat ugyan a társadalombiztosítás nyújtja, de azokért a költség-vetés kezeskedik. Egyébként az irányításnak nyitottnak, befogadó jellegűnek kell lennie. Nemcsak a kisebb költségek kedvéért. Az egyházak szociális munkáját eddig is nagyra értékelték. Néhányan azonban abban reménykedtek, hogy szociális intézményeiket a hívők pénzéből és külföldi adományokból fogják fenntartani. Erre azonban nem lehet számítani. Ily módon az egyház tulajdonába visszakerülő szociális intézmények fenntartásában** továbbra is részt kell vennie az államnak.
Egy új szociálpolitikában a non profit szervezetek is végre teret kaphatnak. Házi betegápolással, öreggondozással, gyerekfelügyelettel, -nyaraltatással és sok mással foglalkoznak. Megkaphatnák végre a kért adókedvezményt és a társadalombiztosítással is szerződhetnének, ha helyette szolgáltatnak. Mint utaltam rá, nyereséges vállalatoknak is van szerepük: nyugdíjasotthonoknak, penzióknak, fogyatékos gyerekeket fejlesztő tanfolyamoknak, stb. Ide kívánkoznak a jótékony egyesületek, az önsegítő csoportok, Falun eddig is megtörtént, hogy a szomszédok meszelték ki az egyedülálló asszony házát, hozták rendbe az udvarát. A szociális ellátásban érvényesülő munkamegosztás eleve ,..kevesebb államot feltételez.
Az új szociálpolitika alapelve a demokratizmus. Nem előírja, hanem feltárja az állampolgári szükségleteket és kielégítésükre törekszik. Nem alkalmaz egy-
azon gyógymódot különféle betegségekre, hanem mást-mást az eltérő fejlettségű településeken, a különböző társadalmi rétegekben, összetételt a családokban és élethelyzetekben. A terápiát pedig előbb megbeszéli azzal, aki kapja. Nem telepszik azokra, akiket gondoz, nem alakítja át őket élettelen bábokká, hanem erősíti ellenállóképességüket és felkelti akaratukat a kilábalásra. Miként a beteg jobban gyógyul, ha együttműködik az orvossal, akként a gondozott is túljut a krízisen, ha részt vesz saját konfliktusa megoldásában.
A szociálpolitika nem lehet központosított: az önkormányzatokra, a helyi társadalmakra bízza, hogy saját problémáikra keressenek megoldást. Ennek is van valamelyes hagyománya. Kezdetben bármi gondjuk volt az öregeknek, akár családban, akár egyedül éltek, szociális otthonokba utalták őket. Azzal áltatták magukat, hogy az ilyen otthonok gyarapításával megteremtik az alkonyat nyugalmát. Ráeszméltek azonban, hogy sok idős ember ragaszkodik a családjához vagy otthonához. És nyugtalanná, vagy éppen apatikussá az öreggondozás egyedül üdvözítő létesítményében válnak. E felismerés hozta létre az öregek klubját, amelyek megmozgatták a tétlenségre kárhoztatottak testét, lelkét. így valósult meg a házi betegápolás ott, ahol a családtagok munkába jártak, és legutóbb az, hogy ápolhatják az idős embert a hozzátartozói is, munkaviszonyuk megszakadása nélkül. A helyi szükségletek kielégítésére szervezték a családsegítő központokat, amelyeket a nyomor uniformizált. Segélyt osztanak. A családi válságok kezelése háttérbe szorult.
Ügy hiszem azonban, hogy nem decentralizálható a szociális ellátás néhány intézménye, amelyben a gondozás nagy szaktudást követel. Központi védelmet kell nyújtani azoknak is, akiknek gyenge az érdek-érvényesítő képességük. Nyilvánvaló, hogy az alkoholisták és a kábítószeresek nem gyógyíthatók falun, és a népjóléti tárcának kell törődnie a megváltozott munkaképességűek kel, akiknek műhelyeit, szövetkezeteit még a piacgazdaság beköszöntése előtt feloszlatták. Az is félő, hogy a helyi társadalmak döntéshozóit az előítéletek vezérlik, ha cigányoknak kell segítséget nyújtani, vagy egy börtönből kikerült utógondozását megszervezni. Ilyen esetekben nem lehet kivárni a szolidaritás elterjedését. Az dekvédő szervezetekre kell támaszkodni, és ha nincsenek, marad a központi beavatkozás.
A tárcára vár a szakfelügyelet is. Magánvállalkozók esetén például a felkészültség és a működés ellenőrzése. Külföldön már megtörtént, hogy egy drága öregotthöhban megtagadták a kialkudott ellátást, és az öregeket úgy fegyelmezték, miként az a porosz iskolákban szokásos volt. De a lakók örökségére is ácsingóztak.
Értesülésem szerint a népjóléti tárca is leltároz. Áttekinti intézményeit, hálózatait és torlódó feladatait. Ez indokolt. Mert túl kell lépni azon, hogy jóformán csak az infláció részleges ellensúlyozására ügyeljen — egy szűk körben —, s úgy járjon el, mint az, aki az elharapózó tüzet egy rocska vízzel akarja megfékezni. Első feladata bizonyára a tűz lokalizálása. A nyomor enyhítésé mellett újabb társadalmi csoportok szegénységbe való zuhanásának a megakadályozása.
Kovács Judit
Csupán szakaszosan
A franciák szeretnék elhúzni csapataik kivonását az NSZK-ból
Még mindig az agrárkereskedelmen áll vagy bukik az újabb GATT -forduló sikere
A GATT-TAGORSZÁGOK kezdtek újabb egyeztető tárgyalásokat Genfben. Még egy kísérletet tesznek arra, hogy reménykeltő, előzetes megállapodástervezetet dolgozzanak ki az uruguayi forduló lezárását jelentő decemberi brüsszeli szakminiszteri értekezlet előtt. A mostani genfi megbeszélés elsősorban azért különös fontosságú, mert immár mind kevesebb az idő a több npnt száz GATT-tagállam képviselőjének arra, hogy sikeressé tegye a mostani, a nyolcadik körtárgyalást. A jelentőségét növeli az is, hogy ez az első olyan fórum, amely a vezető hetek houstoni csúcsértekezletét követi.
Texasiban ugyanis a vezető ipari országok állam- és kormányfői, valamint az erre hivatott szakminiszterek a kelet-európai és a Szovjetuniónak nyújtandó segélypolitika összehangolása mellett legfontosabb témaként kezelték a nemzetközi agrárkereskedelmet torzító intézkedések ügyét. 'Ráadásul, mint az ottani közös közleményből kiderült, a leginkább érintett vitapartnerek, az Egyesült Államok, Japán és az Európai Közösség képviselői, .ha a részletekben nem is, de abban megegyeztek, 'hogy mindenképpen sikeresen kell befejezni a GATT-fordulót.
Kétségtelen, hogy akikor, amikor 1986-ban az uruguayi Punta dél Estében elindították a nyolcadik menetet, a szakemberek a legfontosabbnak éppen azt tartották, 'hogy végre, több mint harmincévi szünet után, sikerült napirendre tűzni az agrárkérdést. Hamar kiderült azonban, 'hogy éppen e téma miatt ez a vita nemcsak a legnehezebb a korábbi héthez képest, hanem a világgazdáság kiegyensúlyozott fejlődésének a szempontjából az egyik legfontosabb is, és a GATT-nak, mint szervezetnék is a próbaköve lett. Az Egyesült Államok — a nagy agrárexportőr országok támogatásával — radikálisan, gyakorlatilag a nullára akarja csökkenteni a támogatások rendszerét, illetve a kereskedelmet torzító akadályokat; Japán a rizs tekintetében akar külön jogokat, és az „élelmiszer-biztonság” kérdésének a hangsúlyozásával több fejlődő ország támogatását is bírja. Az EK ugyanakkor nem akarja feladni a közös agrárpolitikát, fokozatosan szeretné csökkenteni a támogatásokat, de annak végérvényes lemondására nem hajlandó.
Kétségtelen, hogy éppen az európaiak esetében a keleti tömb mezőgazdaságilag erős országainak a csatlakozási szándéka újabb álláspont-merevítésre vezethet. Eközben a világgazdaság perifériáin levő államoknak általában véve katasztrofális következményeket hozhatna egy esetleges kudarc, amely a különféle vámháborús törekvéseket, a pro-tekcionalista törvények dömpingjét eredményezhetné.
AZ INDIAI KORMÁNYFŐ MOSZKVAI LATOGATAjSA ugyancsak nagy figyelmet kelt. Ennek az oka nem elsősorban az, hogy nyári 'holtszezon lenne a diplomáciában, hanem az, hogy vajon a Pakisztán és India között kirobbant kasmíri válságán Újdelhi maga mögött tudhatja-e azt a Moszkvát, amely évtizedek óta hagyományos szövetségese. Ugyanakkor a megváltozott nemzetközi helyzetben az új szovjet diplomácia is'kiegyensúlyozottabb gyakorlatra törekszik. Ráadásul az afganisztáni kérdésben mutatkozó áttörés miatt új távlatokat kaphat a szovjet—pakisztáni viszony is. Az általánosabb eleme az indiai kormányfő látogatásának azonban éppen az, hogy próbára tegye az új szovjet diplomáciát. Nevezetesen, hogy a kétségtelenül változóban levő moszkvai harmadikvilág-szemlélet keretében továbbra is olyan eredményt hozzon, amely megnyugtatóan hathat a fejlődő országokra, jelezve, hogy Moszkva nem fordít teljesen hátat nekik. Ezt leginkább azzal az 'Indiával üzenheti meg a szovjet Vezetés, amely mindig is vezető szerepet játszott a harmadik világ ügyeinek a képviseletében.
(T. J.)
Koalíciós szakítópróba
Berlin elhalasztotta a döntést az egyesülés Időpontjáról
Berlinből jelenti az MTI:	Az
NDK parlamentiében a vasárnap késő éjszakáig tartó ülésen sikerült elodázni a kormánykoalíció szétszakadásának veszélyét. A kereszténydemokrata miniszter-elnöknek az egykori állampárt utódszervezetének támogatásával sikerült győznie koalíciós partnerei felett.
A Lothar de Maiziere miniszterelnök vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) az NSZK-hoz való csatlakozás időpontja ügyében került ellentétbe a koalíció másik két pártjával, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal. Amennyiben a csatlakozás megelőzi a választást, nem a keletnémet, hanem a parlamentbe jutáshoz öt százalékos alsó határt állító nyugatnémet választási törvény szerint választanak decemberben az NDK-ban is. A CDU két kisebb szövetségesét ez hátrányosan érintené.
A tényleges döntés elhalasztásával sikerült elkerülni a koalíció szétszakadásának közvetlen veszélyét. A képviselők többsége előbb elvetette a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak azt az indítványát, hogy a december másodiki össznémet voksolást megelőző napon csatlakozzon az NDK az NSZK-hoz. Majd elfogadták a CDU által beterjesztett javaslatot, amelynek értelmében a Népi Kamara megbízta elnö-
két, hogy a nyugatnémet törvény-hozás, a Bundestag elnökével hívják össze mindkét törvényhozás német egységgel foglalkozó bizottságát, és azok vitassák meg a kérdést. Egyben felszólították a berlini kormányt, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az ügyről a bonni kabinettel. A parlamenti ülés utáni megbeszélésükön a kormányban résztvevő pártok vezetői rögzítették, hogy a koalíció egyelőre marad.
Az NDK parlamentje — jóllehet az NSZK-hoz való csatlakozás ügyében a „fontolva haladás” mellett voksolt — vasárnapi maratoni ülésén számos jelentős reformintézkedést hozott, amelyek célja nemcsak az ország felemelkedése, hanem végső soron a német újraegyesítés előmozdítása.
Az éjfél után véget ért tanácskozáson újjáélesztették a tartományokat, s az erről hozott törvény értelmében október közepétől az NDK ugyanolyan szövetségi berendezkedésű állam lesz, mint az NSZK.
A törvényhozás szabad utat engedett a privatizációnak. Az egyesítés jegyében életbe léptetik a tisztességtelen versennyel kapcsolatos nyugatnémet jogszabályokat.
Végül — de nem utolsó sorban — a Népi Kamara elhatárolta magát „az eddig évtizedeken át folytatott Izrael- és cionistael-
lenes politika minden formájától” és sajnálatát fejezte ki annak bel- és külpolitikai következményei miatt.
Az NDK kormánya azzal számol, hogy hatszorosára emelkedik a munkanélküliek száma, vagyis a jelenlegi 220 ezerről 1,3 millióra növekszik.
Ezt Regine Hildebrandt munkaügyi miniszter közölte a luxemburgi rádiónak adott interjújában, amelyet a hétfői berlini lapok ismertettek. Az iparban egymillió dolgozó, a mezőgazdaságban 250 ezer termelő elbocsátására lehet számítani. Ehhez a tömeghez hozzá kell még számítani több ezer, a közigazgatásban, az építőiparban és a nagykereskedelemben dolgozó embert. A miniszter mindezek miatt a lakosság körében érezhető kétségbeesésről is szólt.
Érdekes módon Bonnban, a belnémet ügyek minisztériumában egészen .másképp látják a helyzetet. Waltér Prienitz állam-
titkár a nyugat-berlini Rias rádiónak adott nyilatkozatában úgy vélekedett: az NDK-ban a lakosság több mint 90 százaléka meg van győződve arról, hogy az ország gazdasági helyzete igen rövid idő alatt eléri majd az NSZK-beli színvonalat.
Bonnból jelenti az MTI:	Az
NSZK kormánya kész azonnal tárgyalásokat kezdeni az NDK-val arról, hogy jogilag szabályozzák az össznémet választások december 2-án való megtartását. Wolfgang Scháuble belügyminiszter hétfői sajtóértekezletén azonban a fentiekhez feltételül szabta, hogy előbb a keletnémet kormányon belül egységes felfogás alakuljon ki e kérdésben.
A miniszter bejelentette, hogy a bonni kormánykoalíció még ezen a héten megkísérli közös irányvonal kidolgozását. Az egyetértésre szükség van, mivel máskülönben ebben az évben -már nem valósulhatna meg a német egység, illetőleg nem alakulhatna meg az össznémet parlament.
Szociális és technikai okok lassítják a francia katonák távozásál az NSZK-ból
Párizsból jelenti az MTI:	Ha
az egységes német állam nem követeli meg az azonnali csapatkivonást, a Németország területén állomásozó francia egységek kivonásához legalább öt évre lesz szükség — állapítja meg a nemzetgyűlés katonai bizottsága által összeállított elemzés. A most közzétett jelentés szerint ugyanis nincsenek meg a megfelelő feltételek a hazatérő egységek — és a jelentős számú családtagok — fogadására, és a gyors kivonás „megzavarná a szárazföldi hadsereg folyamatosan megvalósuló átalakítását”.
Mint ismeretes, a francia csapatok kivonásának lehetőségét először Francois Mitterrand elnök vetette fel egy interjújában, de Jean-Pierre Chevenement védelmi miniszter azonnal jelezte, hogy ez csupán „elgondolás”. Később maga az elnök Is helyreigazította korábbi kijelentését. A hivatalos álláspont ma az, hogy a csapat-kivonásra egyrészt csak a jelenlegi NDK területén maradó szovjet erők távozásával összhangban kerülhet sor, másrészt ezt a kérdést az új német állam és Franciaország közös megegyezésével kell majd szabályozni. A nemzet-gyűlési bizottság elemzése is a szovjet csapatkivonástól teszi függővé a francia erők távozását.
Az NSZK területén ma három francia páncélos hadosztály állomásozik, mintegy negyvenezer katonával. A családtagok és a polgári alkalmazottak további több mint negyvenezer főt jelentenek. Ezen felül Berlinben is állomásozik mintegy 2600 főnyi francia egység.
A bizottsági jelentés rámutat arra, hogy elhelyezésük ma súlyos gondot jelentene, és a francia erők létszámcsökkentését legfeljebb szakaszosan. lehet végrehajtani, részint a megfelelő feltételek létrejöttével, részint a katonai szolgálati idő csökkentésének megvalósításával, ahogy a hadseregben végrehajtják az ezzel összefüggő átszervezéseket. Jean-Pierre Chevenement védelmi miniszter a szárazföldi hadsereg létszámát összesen 35 000 fővel kívánja csökkenteni az elkövetkező néhány évben, de ezt függővé tette a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások eredményétől.
A nemzetgyűlési bizottság szerint a francia erők németországi állomásoztatásának évi plusz költsége mintegy négymilliárd frank. A szükséges épületeket az NSZK bocsátotta rendelkezésre, és tartja fenn.
Irak és Kuvail viszályáról tárgyal! a Jordániái uralkodó Kairóban
Vámunióról tárgyalnak az rszak-afrlkai országok
Kairóból jelenti a Reuter: öt órát tárgyalt hétfőn Alexandriában Husszein jordániai király Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel, illetve Tárik Aziz iraki külügyminiszterrel a KuVait és Irak között kirobbant viszályról. A tanácskozások után tartott sajtóértekezleten Husszein és vendéglátója derűlátóan nyilatkozott a vita megoldásának lehetőségeiről, de részletekbe nem bocsátko-" zott. A jordániai uralkodó és az iraki külügyminiszter elutazott Egyiptomból.
Kairóban hivatalosan még nem reagáltak a KUNA kuvaiti hír-ügynökség azon értesülésére, hogy Egyiptom négypontos tervet javasolt a válság megoldására. Eszerint a vitában álló felek «— vagyis Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek, illetve Irak — kötelezik magukat arra, hogy nem folyamodnak erőszakhoz és beszüntetik az egymás elleni sajtókampányt. Egyiptom közvetít a vitatkozók között. És végül az • érintett államok és más arab or-
szágok külügyminiszterei még a novemberben esedékes arab csúcsértekezlet előtt összeülnek Kairóban.
A Maghreb-országok csúcsértekezlete hétfőn szintén közvetítéssel bízta meg az algériai elnököt és haladéktalanul küldöttet menesztett az érintett kormányokhoz. Sedli Klibi az Arab Liga főtitkára, aki a hét végén Kuvait-ban tárgyalt, kedden Bagdadba készül.
Közben Bagdad és Kuvait ki-békítését célzó diplomáciai erőfeszítések keretében Háfez Asszad szíriai elnök a kuvaiti emír egyik miniszterét fogadta, és ebből az alkalomból sürgette, hogy az arab szolidaritás érdekében párbeszéddel oldják meg a viszályt.
A békítő erőfeszítések próbaköve az olejexportáló országok kedden kezdődő miniszteri értekezlete lesz.
Az egy héttel ezelőtt kirobbant nézeteltérés legújabb fejleménye, hogy hétfőn az iraki sajtó rendkívül heves, személyeskedő tárna-
\