﻿~jjK
SS
£ .s
&5S
s
1055
Ára:
0.50
íorinl
Magyar Nemiéi
C«ül«ri£k 1990. július 36. LIVI. úvfolrau
174. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A miniszterelnök a nemzetközi stratégiáról
Magyarország pártfogolja az atlanti gondolatot mint külpolitikánk egyik elemét
A mérsékelt és drasztikus olajáremelés kivel csapnak össze az OPEC értekezletén
A külpolitikai helyzet
AZ OLAJVISZALY TOVÁBB BORZOLJA a közép-keleti kedélyeket annak ellenére, hogy az egyiptomi elnök ingadiplomáciája eredményeként állítólag Bagdad és Kuvait is jelezte: békés úton óhajtja megoldani a vitát. Nyugati hírügynökségek ugyanakkor arról is beszámoltak, hogy Szaddam Husszein iraki államfő elutasította Mubarak egyiptomi elnök közvetítési kísérletét, annak ellenére, hogy a kettőjük tárgyalásáról kiadott korábbi jelentések szerint Bagdad megígérte, nem támadja meg Kuvaitot.
A miérteket magyarázók emlékeztetnek a ma kezdődő OPEC-csúcsértekezletre, amely az elkövetkező hat hónapra hivatott megszabni a 13 tagország termelési kvótáit, valamint ennek segítségével az olajárat. Irak azért ijeszt rá Kuvaitra, hogy az úgymond ne akadékoskodjék az értekezleten, és fogadja el saját kvótájának a csökkentését, valamint az Irak által támogatott 25 dolláros hordónkénti árat. Ezt egyébként a tanácskozás színhelyén, Genfben, az előzetes egyeztető értekezleten Kuvait képviselője irreálisan magasnak nevezte.
Bagdad ugyanakkor a térség legerősebb hadseregével rendelkezve továbbra is komoly hatalmi szerepre tör, meglovagolva az amerika-ellenes hangulatot is. Kuvait kvótatúllépéseit washingtoni ösztönzé-sünek tünteti fel. A regionális hatalmi harcban Irakban vetélytársa lehet a Camp Dávidét kiheverő Egyiptom, amely mind nagyobb diplomáciai rangot vív ki magának. Ilyen helyzetben viszont Szaddam Husszein aligha hajlandó tovább növelni Kairó rangját azzal, hogy támogatja Mubarak 'békéltető akcióját. A térséghez, valamint az olajhelyzethez kapcsolódik az a bagdadi jelentés, miszerint az iraki fővárosban Szaddam Husszein fogadta az ott-tárgyaló szovjet védelmiipari minisztert. Az eszmecserékről tudósító hírügynökségek rendre emlékeztetnek arra, hogy az öböl-háború befejezését követően, a hadikiadásait továbbra is szinten tartó Irak a szovjet fegyvereknek igen jelentős vásárlója, valamint arra, hogy Belouszov miniszter olajügyekben is illetékes.
A KAMBODZSAI VÁLSÁG RENDEZÉSÉRE tett kezdeményezések ismét a vezető hírek közé kerültek azt követően, hogy Washington változtatott korábbi politikáján. Az ASEAN-külügyminiszterek dzsakartai értekezletükön éppen erre várnak magyarázatot az egyik legilletékesebbtől, James Baker külügyminisztertől, aki szerdán megkezdett ázsiai kőrútjának első állomásaként maga is bekapcsolódik a konferencia munkájába. Előzetes nyilatkozatukban a délkelet-ázsiai szervezet tagjai továbbra is fenntartják az ellenzéki, Szihanuk-íéle hármas koalíció támogatását, és bíznak abban, hogy a szembenálló felek változtatnak merev álláspontjukon. Evégett szeretnék bevonni a folyamatba Kínát és Vietnamot is, amire azért lehet némi remény, mert Peking és Hanoi éppen legutóbb jelezte óvatos békülési szándékát. Kérdés azonban, hogy a vörös khmerektől immár hivatalosan is megriadt Washington új Kambodzsa-politikája vajon az álláspontok közelítését, vagy éppen ellenkezőleg azok távolodását eredményezi majd. Maga a dzsakartai fórum a hét végén újabb résztvevőkkel szélesedik. Első ízben kapcsolódnak be a tárgyalásokba japán, ausztrál, új-zélandi, kanadai és EK-beli politikusok.
A SZOVJET TÁRSADALOM LEHANGOLÓ ÁLLAPOTÁRÓL adott elemzést a szakszervezeti lap. A Trud szerint a lakosságnak csaknem harminc százaléka, 80 millió ember él a szegénységi szint alatt. A cikk megemlíti, hogy növekvő irányzatot mutat a munkahelyi balesetek száma. A Trud külön kiemeli, hogy a központi költségvetésnek mindössze 1,2 százalékát költik kulturális célokra. Ezeknek az ismeretében aligha lehet meglepő, hogy a szovjet belügyminisztérium tájékoztatása szerint az országban 117 ezer kábítószerfogyasztót tartanak nyilván, igaz a becslések több milliót emlegetnek.
A hét közepén viszont arról érkeztek jelentések, hogy engedélyezték szovjet állampolgároknak a devizaszámla-nyitást, a pénz eredetének ellenőrzése nélkül. A Reuter legfrissebb jelentése pedig arról számol be, hogy Moszkva kétmilliárd dolláros hitelgaranciát szeretne kapni a washingtoni kormánytól amerikai gabona vásárlására, de, a tengerentúli tisztségviselőkre hivatkozva teszi hozzá a Reuter, hogy ez aligha valószínű.	(T. J.)
Antall József nemzetköz* áttekintése
Kiegyensúlyozott kapcsolatrendszerre törekszik a kormány
(Tudósítónktól)
Magyarország minden tekintetben kiegyensúlyozott kapcsolatrendszerre törekszik nemzetközi tevékenységében. Vonatkozik ez Európában a német és francia orientációnkra, az angolszász világgal fejlesztendő együttműködésünkre, közel-keleti szándékainkra. Szomszédainkkal alapvető szempont a magyar nemzeti kisebbség jogainak a biztosítása, ebben a kormány nem ismer engedményt. Ezek voltak Antall József főbb megállapításai a magyar nagykövetek tanácskozá-
Nagyköveti tanácskozást hívott össze a Külügyminisztérium szerdára. a HM művelődési házába. A színházteremben összegyűltek között fölismerhetők voltak már megszokott arcok: azok az úgynevezett karrierdiplomatik, akik régebben képviselik hazánkat állomáshelyükön, és akiket az új kormányzat is megőrzött, elismerve szakmai fölkészültségüket, az országnak tett szolgálataikat, megerősítve a bizalmat tevékenységükhöz. Ott voltak ugyanakkor azok az új nagykövetek is, akiket alapos meghallgatás után az illetékes parlamenti bizottság jóváhagyott kinevezé-
sükben, és a közeljövőben készülnek majd átadni megbízóleveleiket fogadó országuk vezetőinek.
ÍJ korszak
A szerdai nagyköveti tanácskozásnak ezenkívül két szempontból volt még újdonság jellege. Jeszenszky Géza külügyminiszter megnyitójában	hangoztatta
ugyan, hogy a múltban is szokásosak voltak a hasonló természetű, évenként tartott megbeszélések, mégis először történt meg: a kormányfő maga vázolta összefüggésében a magyar külpolitika alaptételeit, és mindezt a legteljesebb nyilvánosság előtt tette, a laptudósítók meghívásával. Akár az is premierszámba megy, hogy a kormányprogram diplomáciai vonatkozásain túl Antall József ilyen átfogóan ismertette
koalíció nemzetközi törekvéseit.
A miniszterelnök bevezetőben azt hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika új korszakába lépett. Ez a megállapítás — mondotta — nem kívánja lebecsülni az eddigi eredményeket, de most Magyar-ország szuverenitásának a helyreállításáról van szó. A diplomáciát korábban a tömbpolitika határozta meg. Hazánk voltaképpen 1944. március 19-én szűnt meg szuverén ország lenni; igaz, ennek előtte is meghatározó külső körülmények érvényesültek, de azóta voltak jelen földünkön külföldi csapatok, előbb a németek, majd az oroszok.
Az eddigi döntőszavú nagyhatalom — folytatta Antall József — visszavonulóban van. Ma már a magyar külpolitika nem kap „közvetítő telefonokat” Moszkvából, és nem hívhatnak be senkit a Duna-partl „Fehér Házba”. Összetört az az ideológiai abronrs is, amely a térség államait összebilincselte; minden megváltozott tehát, jóllehet az új körülmények még nem annyira rózsásak.
Elsődleges a szuverenitás
Az új helyzetben Antall József azt nevezte meg alapvető külpolitikai stratégiai célnak, hogy biztosítani kell a szuverenitás helyreállítását, a bennünket érintő kérdésekben szabadon és függetlenül dönthessünk. Ugyanakkor természetesen figyelembe kell venni az ország geopolitikai helyzetét meghatározó körülményeket. Mindazokat, amelyek biztosíthatják gazdasági és szociális problémáink megoldását. Kiemelt tényezőként említette a határainkon túl élő magyar kisebbség megítélését; ezt nem szoríthatja háttérbe semmiféle pragmatikus, gazdasági szükségszerűség. Ahol nem bánnak jól a magyar nemzetiségiekkel, azokkal az országokkal — húzta alá — nincs módunkban jó kapcsolatokat kiépíteni.
Vonatkozik ez a megítélés a nagy- és középhatalmakra is. Másokkal szemben előnyben részesítjük azokat, akik ebben megértik törekvéseinket. Példaként említette ebben az összefüggésben a kormányfő	Franciaországot,
amelynek az álláspontjában pozitív változások fedezhetők föl. Érvényes ez Mitterrand elnökre, Rocard miniszterelnökre, de ugyanígy az ellenzéki vezetőkre, Ciscard d'Estaing-re és Chiracra is. Ezt a magatartást olyan mértékben értékeljük, hogy együttműködésünket Párizzsal még intenzivebbé kívánjuk tenni. Szólt ilyen tekintben Lengyelországról is; eddig kifogásoltuk azt. hogy a korábbi kormány Erdély kérdé-
sében semleges volt, most viszont Mazowiecki miniszterelnök akceptálta szempontjainkat. „Eny-nyit jelent — mondotta Antall József — az a korábbi kijelentésem. hogy 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”
Rátérve más összefüggésekre a kormányfő azt emelte ki. hogy a magyar külpolitika kapcsolat-rendszerében a kiegyensúlyozottságra törekszik. Néha érik támadások a kormányzatot, amiért — úgymond — egyoldalúan német orientáltságú, elhanyagolja az angolszász, szovjet, arab. japán vagy más irányultságot. Antall ezt minden alapot nélkülözőnek mondotta. Más kérdés, hogy milyen sorrendet határozunk meg. ennek azonban a realitásokat kell figyelembe vennie. A múlthoz képest az eltérés abban van. hogy most új típusú kapcsolatrendszert kell kiépíteni. A magyar külpolitikát immár nem reformkommunisták határozzák meg, akik „tömbből kifelé tekintenek”. A mai magyar diplomácia azonos világnézeti alapon áll a nyugati kormányokkal.
Három üzenet
Bennünket immár — fejtette ki
-	másként fogadnak, mint elődeinket. Nagyobb fontosságot tulajdonítunk tehát az új kapcsolatoknak. mintsem egv bomlóban levő tömb tagjai volnánk. Szólt itt részletesebben a németkérdésről. megemlítve, hogy a mai vezetés még ellenzék korából Németország egysége mellett állt ki. Vitathatatlan — tette hozzá —, hogy a még mai két német állam legfontosabb gazdasági partnereink közé tartozik. „Nincs semmiféle veszélye annak — mondotta, —. hogy velünk szemben bárki is náci örökösként politizálna.”
Ezt a német irányzatot — erősítette meg — természetesen ki kell egyenlíteni, és itt húzta alá megint nyomatékosan, hogy az új kormányzat nem véletlenül tartotta elsőrendűen fontosnak a francia kapcsolatrendszert. Európának ebben a részében ugyanakkor kiegészítő elemként jelent meg az öt országnak — Itália, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia — Adria— Duna-programja, bár meg kell vallani, a közvetlen esélyek mérsékeltek. Mégis fontosnak tartjuk, mert ott van benne a NATO-tag Olaszország, a semleges Ausztria; Róma szerepe ebben a régióban hagyományos, nem hege-monikus, és fontos kiegészítő részvételhez juthat. De még akkor sincs szó arról, mintha elhanyagolnánk például a Benelux-államokat, Spanyolországot vagy Skandináviát, mindazonáltal vannak prioritások is.
Megemlítette azután Antall azokat a szemrehányásokat, mintha a kormányzat elhanyagolná az angolszász vonalat, nevezetesen az Egyesült Államokat és Nagy-Brltanniát. Ez a vád — fogalmazta meg a véleményét — téves, alaptalan és inkorrekt. Egyszerűen arról van szó, hogy ha figyelembe vesszük az adósságállományt, vagy a befektetési lehetőségeket, vannak náluk közelebb eső területek, erősebb befolyások. Mindazonáltal a mai kormányzatnak jó a viszonya nemcsak Washington és London kormányköreivel, de az ottani republikánus, illetve tory párttal is. Mellesleg
—	állapította meg — mennyire „elhanyagolt” az angolszász orientáció, arra az is lehet bizonyíték: mikor történt meg valaha is. hogy az Egyesült Államok elnö-
ke két héten belül három üzenetben is fordult magyar miniszterelnökhöz világpolitikai kérdésekben? „Mi igyekszünk az angolszászokat — mondotta a kormányfő — európai és közép-európai szerepkörre biztatni, kiegyenlítésre megnyerni.”
Atlanti gondolat
Még ebben az összefüggésben volt szó arról, hogy Budapest az atlanti gondolatot pártfogolja, Európát és Észak-Ameri-kát összefüggő térségnek tekinti. „A sokpólusú világban hiszünk"
—	így Antall. A Távol-Keletről úgy emlékezett meg, mint amely meghatározóan gazdaságpolitikai hangsúlyú, fölkelthető az érdeklődése a beruházásokban, és ez biztatóan hathat az amerikai és európai figyelemre is. A Közel-Keletről úgy beszélt, mint „nagyon kényes" térségről, hiszen itt szerepet játszik Izrael, az antiszemitizmus, az arab világ. A magyar kormány demonstrativan kiállt a holocaust, a náci eszmevilág ellen, de ez nem jelenthet egyoldalúságot sem. nem lehet elhanyagolni az arab kapcsolatokat. A Közel-Kelet már az olaj-szállítások miatt is, Európának mindig fontos kiegészítő eleme volt. A múlthoz képest azonban lehetnek hangsúlybeli különbségek; más arab országokat kívánunk preferálni, mint eddig, másokat sorolni az első helyekre. Itt említette meg Antall József, hogy Szaúd-Arábiával szeretnénk fölvenni a diplomáciai kapcsolatokat.
Beszédének következő részében a miniszterelnök az Európai Közösséggel kialakításra váró kapcsolatainkról szólt, és ennek keretében ismertette azt, amit lényegében kifejtett múlt heti brüsz-szeli tárgyalásai alkalmából. Ugyanígy foglalta össze a NATO-központban tartott tárgyalásait. Fölidézte azt is, hogy ami a tömbszemléletet illeti, a magyar kormányzat nem Kissinger álláspontjával ért egyet, sokkal közelebb áll hozzá Brzezinski fölfogása.
A Gorbaesov-allernalíva
Természetesen nagy helyet foglalt el Antall összefoglalójában a magyar—szovjet viszony. A kiegyenlített magyar külpolitikában — állapította meg — Moszkva szerepe csökkent, immár nem lehet hegemón státust biztosítani, sem eltűrni. De nem lehet leírni sem ezt a belső válsága ellenére is hatalmas eurázsiai birodalmat. Különleges figyelemmel kell követnünk mindazt, ami ott történik; vele kialakított kapcsolatainknak különös fontosságot kell tulajdonítanunk, ugyanolyant, mint nyugati orientációnknak, de ezt teljesen uj alapokra kell helyezni. Szerencsére megszűnt a korábbi legális vagy akár féllegális kontrollrendszer. Akinek ilyen külön kapcsolatai maradnának — emelte föl ismét a hangsúlyt a kormányfő — az kimerítené az alkotmányellenesség ismérvét. Ennek vége, és ezt ennek megfelelően kell kezelni. Magyar-ország ebben nem tűr el semmiféle toleranciát. Egyszersmind azonban ez nem jelentheti azt, hogy aki a Szovjetunióban tanult, ott szerzett diplomát, gyanússá válhat. Már csak azért sem. mert az mindenki másnál előbb utálta meg, amit ott tapasztalt, ha ezt néha nem vallotta is be.
A Szovjetunióval — húzta alá
—	korrekt politikai és gazdasági kapcsolatokat kell kialakítani; mi sem látunk más alternatívát Gór-
bacsovnál. Ezt követően sorra vette a közvetlenül szomszédos államokat: Csehszlovákiát, Jugoszláviát és külön kitért Romániára. A törekvésünk itt a normális államközi együttműködés, de mindennek az alapja a magyar nemzetiségűek ügyeinek a korrekt kezelése. Mindent ettől teszünk függővé, ebben nincs helye a megalkuvásnak. De nem érthetünk egyet azzal sem, hogy Romániát elszigeteljék. Bukarestnek mozgásteret kell biztosítani. Végül megemlítette, hogy Lengyelországot az elsődleges partnerek között szeretnénk tudni, az a szándékunk, hogy Varsóval a viszonyunk megkülönböztetetten jó legyen.
Bégi t‘s új arrok
Antall József ezután röviden belpolitikai kérdésekről beszélt a nagyköveteknek, főként természetesen külső vonatkozásokban. Né-hányan azt a látszatot igyekeznek kelteni — mondotta —. mintha a kormányzat instabil lenne. A koalícióban lehetnek viták, mert most nem érvényesül az élcsapatra jellemző bolsevik kohézió. és ez szokatlan a közvéleménynek. De egyáltalán nem mutatkoznak a szétesés jelei, a koalíció szilárd bázist biztosít a kormánynak. „Makkal álmodik — állapította meg —, aki azt hiszi. hogy a koalíció a szétesés határán van, aki azt hiszi, ez a kormány megbukik, csak strandkormány.” Ennek a kabinetnek szilárd parlamenti háttere van, nem olyan könnyű megbuktatni „csakis kívülről, erőszakosan, pucs-csal lehet” — jegyezte meg.
Tudják ezt az ellenzék vezetői is az éles polemizálás ellenére is; azokban a kérdésekben, amelyek az állam stabilitását érintik, nincs más alternatíva, csak ez az alkotmányos kormány. Ez felelősséget igényel, és a jövőt tekintve ezzel mindenki tisztában is van. Aki a hitelrontást veszi igénybe, az nem a kormánynak, nem a koalíciós pártoknak árt. hanem Magyarországnak. Aki pedig rontja a bizalmat Magyarország iránt főként külföldön, és ezzel visz-szariaszt esetleges beruházni kívánókat, érdeklődőket, az kártevő — jelentette ki a miniszter-elnök. Ezzel összefüggésben húzta alá, hogy egységes, lojális külszolgálatot kell megteremteni, amely híven szolgálja a mindenkori magyar kormányt.
Végül röviden jellemezte Antall a külszolgálatban végbement változásokat. Az új hatalom — szögezte le — nem tolerálhatta azokat, akik a korábbi időszakban pártpolitikát követtek. De a karrierdiplomatákat, mégha néha párttagok voltak is, szakmai feladatokat láttak el, és hűségesek maradtak az országhoz, elfogadjuk. Mellettük a külszolgálatban új arcok is fölbukkannak, akiknek a múltban nem volt alkalmuk diplomatáknak lenniük. Rossznak tartanánk — mondta Antall —, ha véd- és dacszövetségek alakulnának ki az úgynevezett amatőrökkel, a dilettánsokkal szemben, akik netán egyetemi katedráról, máshonnan vagv nyelvtudásuk miatt kerültek a posztjukra. Ne feledjék — hangsúlyozta —, ők azok, akik az új politikai hatalom törekvéseit és szándékait kifejezik. Bárki, aki most állomáshelyére megy, nem párt, de nem is kormányzati alapon kapta a megbízatását. Lojálisaknak kell lenniük a hivatalban levő magyar kormányhoz, az egységes, új magyar külszolgálathoz, „Bárhonnan jöttek is önök — fejezte be a miniszterelnök —, így fogjuk kezelni önöket."