﻿28.
Ára:
0,50
forint
Péntek
1990.
július 27.
LEII. évfolriin
175. szánt
ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Mtesfshetö féllábaw A végcél a Csendes-óceán
Sí
m
'*y*t	k«-
X*
Ü
'ÜSS
:':3

A demokrácia kiteljesítéséneik a 'feltétele — mondják, Írják —, hogy ne csak Ország-gyűlésünk legyen idefent, hanem önkormányzatunk is odalent. Mert amíg nem választják meg a helyi parlamenteket, fél lábon áll a rendszer. Akik ezt állítják, szemellenzőt viselnék. Bizonyos irányban nem látnak. Mert nálunk nem egyedül a helyi hatalom demokráciamentes, hanem a • gazdaság is az. Ezért reszket a fél láb. Meg is roggyanhat.
Eleddig a munkavállalók jogairól nem vitázott a parlament. Bár a privatizáció a föld-tulajdon visszatérő témája volt, de inkább elvontan, általánosságban és nem abban az összefüggésben, hogy magyar állampolgárok millióinak, a munkavállalóknak és családjuknak a sorsát határozzák meg. Ezt cáfolja, hogy a parasztságra sokan hivatkoznak. Ám csak leendő földtulajdonosként emlegetik. A munkásságnak azonban nincs szószólója a parlamentben. Illetőleg minden párt vállalja a 'bérből és fizetésből élőket. Legalábbis programjában. A legnagyobb kormánypárt, a legutóbb ugyan tett egy kezdeményező lépést, kinyilvánította kapcsolatát az egyik munkástanácsi szerveződéssel.
Holott privatizációról, földtulajdonról megannyi munkavállalónak, munkásnak, alkalmazottnak, szövetkezeti tagnak volna mit mondania. Volna véleményük arról, hogy |mi legyen azzal a gazdasági szervezettel, amelyben dolgoznak. Saját munkahelyükön mondanák el gondolataikat a nyilvánosság előtt. Ha volna nyilvánosság. Ha nem olyan tájékoztatást kapnának, amely befejezett tényeket ad a tudtuk-ra. Ha nem a kényszerű körülményekre hivatkozya csikar-, nák ki a beleegyezésüket, éreztetve, hogy nincs rá szükség. Ha végigkísérhetnék a privatizáció folyamatát, talán nem vonnának le téves következtetéseket; nem utólag tartanának tiltakozó gyűlést, munka-beszüntetést. Igaz, a vezetőket is ide-oda rángatják a régi sza-bálydk, az új rendeletek, a külső hatások, amelyek váratlanul érték a vállalatot, vagy ők nem számítottak rá. A zűrzavarról nehéz informálni. A privatizálási tárgyalások is megkövetelik a titoktartást. Ha végre dűlőre jutottak — nagy merészen elvágva a gordiuszi csomót —, akkor pedig már csak a végeredményt közölhetik.
A munkavállalók jogait, érdekeit védő szervezetek csak a minap kötöttek egyezséget. Addig túl sok erőt pazaroltak egymásra. Azt bizonygatták, hogy a másik miért alkalmatlan a feladatra, miért nem érdemel bizalmat. Most szentül megfogadták, hogy egyesült erővel a dolgozókat veszik védelmükbe. Felső szintű tárgyalásokat követelnek. A szövetséggé alakult SZOT — úgy, mint eddig — a kormányt tekinti partnerének. Ez most létkérdésévé vált. A miniszterelnökkel, az illetékes miniszterrel való véleménycserétől reméli, hogy legitimmé, általánossá, elfogadottá válik. Egyébként illik szóba állni vele. Egy demokráciában a kormány nem formálhatja a saját képére a szakszervezeteket. Ez a tagság dolga! Egy szakszervezeti szövetség kormányszintű tárgyalása azért is indokolt, mert egyetlen vállalatnál jóval messzebb lát Ezért minden bérből és fizetésből élő nevében részt kérhet egy átképzési és foglalkoztatási program, egy új munkatörvény előkészületeiből. Az nem lehet vitás, hogy a piacgazdaság más munkajogi szabályozást követel, egy demokratikus rendszer pedig — az emberi méltóságra
tekintettel —, a munkavállalói jogokat is felértékeli és ösz-szeegyezteti a munkáltatói jogokkal.
A munkavállalói tek, valamint az országos érdekegyeztető tanácsok azonban még nem testesítik meg a gazdasági demokráciát. Még akkor sem, ha az önkormányzatok szintjén is kialakul az érdekegyeztetés. Azt kell elérni, hogy a munkavállalóknak ott legyen beleszólásuk az ügyekbe, ahol dolgoznák. Nincs mit tartani tőlük, nem gyanúsíthatok eleve kormányellenes működéssel. Az nem vitatható, hogy egy vállalatnál az privatizál, akinek ez érdeke. De tévhit, hogy csak a vezetők láthatják hasznát, míg a dolgozók csak a munkahelyüket akarják megtartani (él tulajdonosi illúzióikat). Ezért ellenszegülnek a privatizációnak. De az ellenkezője sem igaz. Akit megtartanak és nagyobb fizetést kap, annak érdeke a privatizáció, aki utcára kerül, annak nem az.
Ha van üzemi demokrácia, akkor a dolgozók .kivívhatják a méltányosságot. Megvédhetik az elbocsátástól azokat, akik értik a dolgukat, és személyeskedés áldozatai. Egy sajtótájékoztatón úgy érveltek a munkások beleszólása mellett, hogy majd támogatást adnak a régi rendszer vezetőinek az elbocsátásához. Gondolom, a demokrácia feltétele a vélemények ütköztetése és a felelősség. Remélhetőleg a dolgozók — a saját érdekükben is — csak a rosszul felkészült, kockáztatni nem tudó, korrupt vezetőket menesztik. Bár a szélsőségektől tartani kell. A parlament előnye, hogy visszaveri a demagógiát, a túlzásokat lefaragja, a kilengéseket helyrebillenti.
Demokrácia híján azonban több gazdasági szervezetben csak az indulat beszél. Ez félelmet kelt, hangulatot ront. Ha a dolgozóknak lesz fórumuk, lesz válaszuk is. A vádaskodásra, a rémhírekre. A lényeg azöaban, hogy valódi döntési jogokat kapjanak a gazdasági szervezet minden lényeges kérdésében. Vásárolhassanak részvényeket és adott esetben megvehessék a vállalat egy elkülöníthető részét, közös tulajdonként működtetve azt.
Ügy hiszem, a dolgozók beleszólási, döntési jogaikat a munkástanács keretében érvényesíthetnék. Hogy mit, milyen mértékben, az akkor alakul ki, ha világosan elválaszthatók a szakszervezeti és a munkástanácsi hatáskörök. Egyelőre azpnban nem tanácsos azon huzakodni, hogy ki csinálja, hanem cselekedni keH.
összegezésül: a kettős hatalmat nemcsak az önkormányzatok, hanem a gazdasági szervezetek is fenntartják. Ha másként is. És komikusnak találom működötöké bekapcsolása esetén a hatalomátmentés fogalmát. E folyamatban legfeljebb állásátmentés folyik, így jut el kényelmesen néhány vezető a piacgazdaságba, ha szakértelmével, üzleti érzékével az új tulajdonosok elégedettek. A tőkés partner azonban eleve ódzkodik a régi rendszertől. Méghogy ő őrizné a hatalmát! A régi hatalom csupán — igazgatási formájában és módszereiben — az állami tulajdonban rejtőzik, amely tőkeként működésképtelen, szervezetként antidemokratikus. És politikai környezettel sincs összhangban.
Fülsértő disszonanciája kiárad a vállalati kapun, nyugtalanságot, idegenkedést kelt. Az üzemi demokrácia rendjének a megteremtése ily módon nemcsak a rendszerváltozás, hanem mindannyiunk jobb közérzetének is a feltétele. Kovics Jud|t
Kivonják Nyugat-Európából az amerikai vegyi fegyvereket
Magyar remények, szerint Bukarest talán valóra vált valamit ígéreteiből
LÉLEGZETELÁLLÍTÓ TÖRTÉNELMI FORDULATNAK nevezte a Kelet-Európábán végbement változásokat a „rab népek hetének” rendezvénysorozata alkalmából mondott beszédében az amerikai elnök. George Bush szerint elérhető közelségbe került az egységes és szabad Európa eszméjének megvalósulása — elsősorban az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei állhatatos politikájának .köszönhetően. A harminckét esztendeje évről évre megrendezett megemlékezésen Bush reményét fejezte ki, hogy ez a mementó hamarosan teljesen feleslegessé válik.
Európa két felének közeledését szolgálták Mihail Gorbacsov és Giulio Andreotti moszkvai tárgyalásai is. A szovjet—olasz csúcstalálkozónak különös jelentőséget ad, hogy az Európai Közösség vezető szerveiben éppen Olaszország képviselői elnökölnek. A megbeszélések napirendjén a Szovjetunió és a Közös 'Piac kapcsolatain kívül mindenekelőtt a német egységgel és az új európai biztonsági rendszer létrehozásával összefüggő kérdések szerepeltek. Közben átfogó biztonsági intézkedésektől kísérve, az NSZK-ban megkezdődött az ott tárolt amerikai vegyi fegyverek kivonása. A német egyesülés katonai feltételeinek megteremtésére irányuló intézkedéssel párhuzamosan, intenzív egyeztetések folynak az NSZK és az NDK védelmi minisztériuma között a jövendő közös haderőről. Mint a keletnémet védelmi államtitkár a Neues Deutschlandnak adott interjújában hangsúlyozta, az NDK nem kívánja szélnek ereszteni a nemzeti néphadsereg teljes személyi állományát, és elutasítja azokat a bonni véleményeket, amelyek szerint az össznémet (Bundeswéhrben csak nagyon kevés hely jut majd az 'NDK-beli fegyveres erők tagjainak. Az egyesülésnek e vonatkozásairól is mihamarább meg kell állapodnia Bonn-nak és Berlinnek, hiszen — mint az amerikai külügyminisztérium közölte — már október 1-jén és 2-án találkoznak New Yorkban az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő- államok külügyminiszterei, hogy előkészítsék a fórum november il9-i párizsi csúcsértekezletét, amelyen aláírják a 2+4 egyezményt.
AZ OPEC MINISZTERI ÉRTEKEZLETÉNEK nyitó napján Irak megkezdte csapatainak visszavonását a Kuvaittal közös határról. A két arab ország között a viszály éppen azért .robbant ki, mert Bagdad Ku-vait szemére vetette, hogy a megegyezettnél több olajat termel és értékesít, jelentékeny veszteségeket okozva ezzel Iraknak. A kölcsönös vádaskodásokat követő katonai erődemonstrációnak az egyiptomi elnök közvetítése vetett véget, a felek ugyanis .Mubarak révén megállapodtak abban, hogy a hét végén tárgyalóasztalhoz ülnek, és megpróbálják békésen rendezni vitájukat. Az OPEC genfi értekezlete a kedvező fejlemény ellenére válságos hangulatban ült össze.
A KÉT KOREA MINISZTERELNÖKE szeptember elején találkozik Szöulban — első alkalommal a félsziget negyvenöt éves megosztottsága óta. A Kyodo hírügynökség által történelmi fontosságúnak minősített esemény célja a hivatalos közlemény szerint,, hogy felszámolják a katonai és politikai konfrontációt, előmozdítsák a sokoldalú cserét és együttműködést. Nem sikerült ugyanakkor Phenjannak és Szöulnak közös nevezőt találnia az augusztusra tervezett Korea közi össznépi felvonulást előkészítő tárgyalásokon.
A KURIL-SZIGETEK HOVATARTOZAsAT nem volt hajlandó megvitatni a japán parlament képviselőházának az elnökével Mihail Gorbacsov, mondván, számára ilyen kérdés nem létezik. Alekszandr Jakovlev, a szovjet elnök tanácsadója ugyancsak elutasítóan reagált a japán területi igény ismételt felvetésére, némiképpen árnyaltabban fogalmazva azonban finoman érzékeltette a szovjet fél kompromisz-szumkészségét. Szerinte a kétoldalú gazdasági kapcsolatok magasabb szintre emelése elősegítheti a két ország államközi viszonyának átfogó javulását, és hozzájárulhat a nézeteltérések egy részének áthidalásához is.	.	(y, l.,)
Hteagn és Szokni sai<ó<iíjfkoz<aíii|a
A román fél nem tartja időszerűnek a kolozsvári főkonznlátns megnyitását
Magyarország és 'Románia megállapodott abban, hogy a kétoldalú kapcsolatokról folytatott tárgyalásokon „konstruktív, pragmatikus magatartást tanúsítanak”, ami köznapi nyelvre lefordítva annyit tesz: Magyarország ismét megelőlegezi a bizalmat Romániának, s nem tartja kizártnak, hogy a román vezetés „belátható időn belül” talán valóra vált néhányat ígéreteiből. Ekképp összegezte az MTI annak a csütörtöki sajtótájékoztatónak a lényegét, amelyen Romulus Neagu román külügyi államtitkár és Szokai Imre magyar helyettes államtitkár / ismertette budapesti tárgyalásaik eredményeit.
A magyar és a nemzetközi sajtó képviselői kettős szereposztású előadás részesei lehettek a tájékoztatón: míg Neagu elsősorban a „gyümölcsöző” kétoldalú kapcsolatok biztató fejleményeit igyekezett kidomborítani, addig magyar tárgyalópartnere tények felsorolásával „egészítette ki” román kollégájának beszámolóját.
Neagu államtitkár úgy vélekedett : a megbeszéléseken sikerült megtalálni a magyar—román párbeszéd kulcsát, amikor kölcsönösen lemondtak arról, hogy bármiféle előfeltételhez kössék a tárgyalásokat. Szokai ugyanakkor rámutatott, hogy Magyarország számára elvi kérdés a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. .Hazánk számára e kérdésben rendezőelv a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítása, illetve az ehhez szükséges intézményrendszer megteremtése. A magyar—román kapcsolatok alakulása elválaszthatatlan attól, miként alakulnak a románjai magyarság életkörülményei. Természetesen nem a Magyar Köztársaság dolga, hogy a Romániában élő magyarok igényeit megfogalmazza, erre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hivatott. Magyarország viszont támogatja az RMDSZ igényeit. így például azt az állásfoglalást, amely szerint szükséges a magyar nyelvi oktatás teljes ver-
tikumának megteremtése. Magyarország — mondta Szokai — kész támogatást nyújtani Romániának, ha netán nehézséget okozna számára e követelés teljesítése.
A nemzetiségi ügyekkel kapcsolatban Neagu államtitkár úgy vélekedett: „Romániában korszakos módon oldották meg a nemzetiségi kérdéseket; az emberi jogok mélyülésével párhuzamosan terebélyesednek a kisebbségek jogai is, amelyek az emberi jogok elidegeníthetetlen részét képezik.” Arra a kérdésre, hogy e korszakos vívmányok közepette Románia miért nem hajlandó — magyar kérésre — egy kétoldalú nemzetiségi charta kidolgozására, Neagu azzal válaszolt: egy ilyen egyezmény akadályozná a 'helsinki folyamat, részeként kibontakozott kezdeményezéseket.
Romulus Neagu magyarországi tárgyalásainak eredményei között említette: megállapodtak a magyar kultúra bukaresti, illetve a román kultúra budapesti házának megnyitásában, novembér 2-i határidővel. Elhatározták új kulturális egyezmény megkötését, az elavult barátsági szerződés felülvizsgálatát, két évre szóló kulturális csereszerződés kimunkálását, a történészbizottság működésének „újraélesztését”, a turizmus megkönnyítését, új határátkelő-helyek megnyitását.
Szokai Imre megelégedéssel szólt arról, hogy ezekben a kér-
désekben a román fél együttműködési készséget mutatott, egyben reményét fejezte ki, hogy a kezdeményezések „belátható időn belül a gyakorlatban is megvalósulnak”. Emlékeztetett arra, hogy a múltban is voltak megállapodások, ám ezeket nem hajtották végre. Ha mégis lennének konkrét eredmények, akkor nem zárható ki, hogy a jövőben esetleg magasabb szintű találkozót is tarthatnak. Ugyanakkor megemlítette azt is, hogy a mostani tárgyalások alkalmával a román fél nem tartotta időszerűnek a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitását. Ugyancsak ez volt a válasz arra a magyar javaslatra, hogy a román kultúra ápolására hozzanak létre központot Szegeden vagy Gyulán, Romániában pedig Collegium Transsyl-vanicum néven állítsanak fel egy hasonló célú intézményt. A román elutasítás ellenére Szokai Imre nem zárta ki, hogy belátható időn belül e kérdésekben is megállapodásra juthatnak.
4c
Bukarestből jelenti az MTI: Romániában továbbra is komoly erők tevékenykednek azért, hogy a Ceausescu által be nem fejezett „művet”, vagyis a nemzetiségek végleges megsemmisítését mielőbb lezártnak tekinthessék — jelentette ki Sütő András a Romániai Magyar Szó című bukaresti lapban megjelent nyilatkozatában.
Enyhült Waldheim nemzetközi elszigeteltsége?
Hármas államfői csúcs {Salzburgban
Becsből jelenti az MTI; Vác-lav Havel felszólította Közép-Európa népeit, hogy mielőbb hozzák létre a politikai, gazdasági és kulturális kötelékek olyan rendszerét, amely képes elhárítani a közös jövő minden lehetséges veszélyét. A felhívás a csehszlovák államfőnek abban a beszédében hangzott el, amelyet Salzburgban, az ünnepi játékok idei eseménysorozatának megnyitóján tartott. A másfél ezres közönség jelenlétében lezajlott nagyszabású nyitóünnepségen részt vett Kurt Waldheim osztrák és Richard von Weizsácker nyugatnémet államfő is, ott volt továbbá Franz Vranitzky kancellárral az élen az osztrák kormány több tagja.
Ezt követően Havel, Waldheim és Weizsácker részt vett azon a díszebéden, amelyet tiszteletükre a salzburgi tartományi vezetők adtak. Havel salzburgi uta-
Moszkvai cáfolat
zása és az éhből az alkalomból létrejött hármas államfői találkozó már bejelentésekor, néhány nappal ezelőtt számos országban nemtetszést keltett Waldheim személye miatt, a hitleri hadsereg tisztjeként teljesített háborús katonai szolgálatával kapcsolatos korábbi viták utóhatásaként. Mindhárom fél hangoztatta azonban, hogy a csehszlovák és a nyugatnémet államfő, aki szerdán az NSZK-beü bayreuthi zenei fesztivál megnyitásán is együtt vett részt, csak magánlátogatást tesz Salzburgban, továbbá Havel a salzburgi megnyitó beszédre már egy évvel ezelőtt vállalkozott, amikor még „csak” mint írót és polgárjogi személyiséget kértek fel erre. A találkozó létrejöttét e magánjelleg ellenére Ausztriában sokan úgy értékelik, mint Kurt Waldheim nagyfokú nemzetközi elszigeteltségének valamelyes enyhülését.
A Szovjetunió nem állomásoztál határain túl vegyi fegyvereket
Bonnból jelenti az MTI: Átfogó biztonsági intézkedésektől .kísérve megkezdődött az amerikai vegyi fegyvereknek az NSZK-ból való kivonása.
A kereken 100 000 mérgesgáz-gránátot először tehergépkocsikon a Rajna-vidék Pfalz tartománybeli Clausen támaszpontjáról az ötven kilométerre fekvő Miesauba szállítják. Onnan vasúton az északi-tengeri Nordenham kikötőjébe viszik. Ezután két különleges hajóra rakják. A veszélyes rakományt a csendes-óceáni Johnston-korallszigeten semmisítik meg.
Kedvezően értékelte az amerikai vegyi fegyverek NSZK-ból történő kivonásának csütörtöki
megkezdését Moszkvában Szta-nyiszlav Petrov vezérezredes, a szovjet vegyi alakulatok parancsnoka. A tábornok ugyanakkor cáfolta azokat a nyugati értesüléseket, amelyek szerint a Szovjetunió határain túl vegyi fegyvereket állomásoztatna: az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok kilenc raktárában mintegy 30 ezer tonnányi vegyi fegyvert tárolnának, míg a Szovjetunió határain túl összesen 32 vegyifegyver-rak-tárral rendelkeznének. Petrov minden alapot nélkülöző koholmányoknak nevezte ezeket a híreszteléseket, és hangsúlyozta hogy országa egyáltalán nem rendelkezik határain túl vegyi fegyverekkel,