﻿Árai:
0.50
forint
Kedd |9»«. július :h. un. évfolyam I7K. vsain
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Térof az urnától Pravda: „Spártai szocializmus"
A vita eldőlt. Pártok és neves személyiségeik jó ideig nem vitatkoznak ezután a nyilvánosság előtt arról, hogy a nép közvetlenül vagy képviselői útján válasszon magának köztársasági elnököt. A tét nem volt csekély, hiszen ki-ki tisztában volt azzal, hogy a nép által választott köztársasági elnök a néptől kapott legitimációval felruházva, még viszonylag gyenge hatalmi jogosítványokkal is gátja lehet a végrehajtóhatalom túlzott megerősödésének, nem válhat a pártok színfalak mögötti vagy előtti megegyezésének és perlekedésének eszközévé, hanem valós, tisztéhez méltó rangot tölthet be a honi közéletben.
A vita kimenetele azonban egy pillanatig sem volt kétséges, hiszen a parlament által választott elnök eskütételét sejtették a magyar^ közjogi hagyományok, az európai parlamentáris demokráciák gyakorlata, és nem utolsósorban ezt szorgalmazta a hat parlamenti pártból öt politikai szervezet. Igaz, a háromszázezer aláírás, és a két héttel ezelőtt közzétett közvélemény-kutatási adatok pillanatokra elbizonytalanítot-ták a vita résztvevői, hiszen a megkérdezettek 60-70 százaléka (pártbéli hovatartozásától függetlenül) közvetlenül kívánta megválasztani a köztársaság elnökét.
Bizonyára szerepet játszott ebben az is, hogy a honi közéletben évszázadok óta — az elmúlt négy évtizedben különösen —, mindig is meghatározó szerepe volt a tekintélyelvűségnek. A nép tehát, a közvélemény-kutatási adatok szerint maga kívánt elnököt választani. Tegnapelőtt aztán nagy hirtelen saját maga mondott le erről a jogáról, azzal, hogy a harmincfokos kánikulában a választásra jogosult polgároknak csak egyhetede járult az urnák elé.
A kövélemény-kutatási adatok ellenére előrelátható volt mindez, hiszen ezúttal elmaradt a zajos kampány, s más jellegű politikai csapdák, hangos botrányok — volt belőlük elég —, kerültek a sajtó érdeklődésének középpontjába. Előrelátható volt ez azért is, mert a kampány idején minden politikai szervezet saját szerepét játszotta. Az SZDSZ a gyors helyzetfelismerésével a népszavazás mielőbbi kiírását szorgalmazta, mert joggal bíztak abban, hogy a nyaralás a szavazásra jogosultak néhány százalékát távol tartja majd az urnáktól. A legerősebb kormányzó párt, a kezdeti zavarodottság, az időpontbeli kapkodás után, a szószegés vádját is kiállva, elfogadta a legerősebb ellenzéki szervezet érvelését. A kisgazdák pedig kimondták azt, amire az MDF a tavaly novemberi bojkottfelhívás után már nem biztathatott, hogy maradjunk távol a szavazástól.
A gazdasági gondok megoldását sürgették olyanok, akik az ülésteremben jószerivel egyetlen szót sem szóltak a gazdaságról. Ma még nem lehet tudni, hogy milyen ára lesz ennek a koalíción belül. Vezetöségválasztások után a kereszténydemokraták a legerősebb kormányzó párthoz igazodva feladták korábbi elképzelésüket, hogy párt híveik lelkiismeretére bízzák a döntést. A Fidesz önmagához híven ezúttal is következetes maradt. A szocialistákat pedig a már lassan megszokottá vált megilletődöttség jellemezte. Nem utolsósorban azért, mert amikor vállalták a kezdeményezés támogatását, a választásokhoz hasonlóan — igaz. erőtlenebbül —, elhangzott a hatalomátmentés vádja, egy
újabb antikommunista kampánytól tartva, talán maguk is elbizonytalanodtak. Habár — ezt mindenki tudja —, politikai naivitás azt feltételezni, hogy a szocialista párt jelenlegi állapotában képes a hatalom töredékének a visszaszerzésére.
A nép a saját szérepét játszva meg közömbös maradt. S talán a legfontosabb tanulsága ennek a népszavazásnak. Igaz, mondogatták, hogy a szavazásra fordítható négyszázmillió forint jó lenne vezetékes vízre, iskolára, óvodára. De az — csakúgy, mint az ősszel — demagógia, hiszen amikor a rendszerváltásra szavaztunk, akkor voksunkat adtuk a közvetlen demokrácia eme jogintézményére is. A demokráciának’ ára van, nem spórolhatjuk meg a tanulópénzt.
A népszavazás tanulságait kutató megnyilvánulásokban többnyire a vádak fogalmazódnak meg: a fölöslegesen kidobott pénz, a politikai kalandor-ság, a paktum szellemében megszavazott rossZ időpont. Sokan úgy vélik, hogy a pártok pártpolitikai érdekből lejáratták a népszavazás intézményét, holott csupán ennek a-referendumnak az értelmét kérdőjelezték meg. így volt, vagy sem, ezen lehet vitatkozgatni n egy jó ideig. Ez azonban mit-sem változtat a tényeken. A nép, amelyre a honatyák egy csoportja oly nagy előszeretettel hivatkozik, ezúttal csak csekély töredékével képviseltette megát a szavazáson. Az „igen” szavazatok nyolcvanöt százalékos aránya sem jelent többet önmagánál. Vagyis annál, hogy csak azok mentek el szavazni,, akik maguk kívánnak köztársasági elnököt választani. S következtetést is legfeljebb' csak annyit lehet levonni ebből, hogy a szocialisták njeg-erősitették a választásokon szerzett legitimációjukat.
A reális politikai előfelmérést segítő „nem” szavazatok azonban éppúgy hiányoztak az urnákból, mint a szavazásra jogosultak a szavazófülkékből. Míg az „igen”-ek és „nem”-ek valós képet adhattak volna a politikai erőviszonyokról, addig a távol maradásnak a politikai megcsömörlöttség a legfőbb üzenete. Mert a polgárok mindenekelőtt életviszonyaik javítását várják, éppen amit a parlamenten kívüli pártok — nemegyszer demagóg módon — vetnek a képviselőház szemére.
Félő hát, hogy az öt párt győzelme többet jelent önmagánál, s a nehezen kezelhető keretek közé tereli az elégedetlenséget. Hiszen a képviselőházon kívül rekedt erők szívesen hangoztatják, hogy ez a parlament vitáival és veszekedéseivel politikailag közömbössé tette a népét, akinek a feje fölött döntenek az egész nemzetre tartozó kérdésekről. Való igaz, négy évtized állóvize után sok honfitársunkat meggyötörték hirtelen jött politikai változások. De a politika a nálunk fejlettebb demokráciákban is a népiesség két-három százalékának „úri mulatsága”, de gyakrabban gyötrő munkája.
Ami igencsak elgondolkodtató, hogy a beszámolók szerint hiányoztak erről a népszavazásról a fiatalább nemzedékek „igen”-jéi és ,.nem”-jei. Márpedig köztudott:	politikában
nem számíthat az tartós sikerre, aki nem tudja megszólítani a társadalom derékhadához tartozó középkorúakat és a jövőt jelentő ifjabb nemzedéket. Alighanem a tanulságok levonásánál ebből kellene elsősorban kiindulni.
Császár Nagy László
Szovjet és amerikai elemzések a Castro-rendszer kilátásairól
Moszkva és Tirana helyreállítja a diplomáeiai kapesolatokat
POLITIKÁJÁNAK ÉLETBEN TARTÁSA MIATT döntött úgy Fi-del Castro, hogy felajánlja a szabad távozást az elégedetlen kubai állampolgároknak a Karito-szigeti országból. Így' vélekedett több amerikai Kuba-elemző, miután a július 26-i havannai nemzeti, ünnepen, a Moncada-laktanya ellen 1953 nyarán végrehajtott támadás évfordulóján Castro közölte a fentieket. Akkor kijelentette: mindazok elmehetnek, akik beutazási engedélyt kapnak az Egyesült Államoktól és nyugat-európai országoktól. Meglepetésszerű javaslatát olyan politikai helyzetben tette, amikor éles szóváltásba került a spanyol kormánnyal, annak ellenére, hogy Madrid hosszú időn át Kuba legállhatatosabb nyugat-európai támogatója volt.
Douglas Payne, az egyik New York-i kutatóintézet szakértője a mostani közlés nyomán megjegyezte: az 1959-es hatalomra kerülése óta sohasem nehezedett ekkora politikai, gazdasági és nemzetközi nyomás Castróra, ezért most megpróbálja valahogy csillapítani a belső elégedetlenség növekedő hullámát. Hasonlóan fogalmazott Su-san Kaufman Purcel, a New York-i Americas Society elemzője. Szerinte Castro ezúttal megkísérli elterelni a kubaiak figyelmét az ország sokasodó problémáiról. Egy másik kutató, Mark Falcoff is úgy ítélte meg, hogy Castro igen szorult helyzetbe került. Tavaly, amikor a keiet-európai országokban sorra eltűntek a kommunista vezetők, Castro kijelentette, hogy nem akar demokratikus reformokat, és elhatárolta magát Gorbacsov peresztrojkájától. Moszkva közben értésre adta, nem hajlandó olyan gazdasági támogatást nyújtani, mint amilyen évtizedeken át felszínen tartotta a karibi sziget-országot.
A PRAVDA ELŐSZÖR FOGLALKOZOTT reálisan és kissé ironikusan a kubai „spártai szocializmus” jelenlegi politikájával. Elöljáróban megállapította, a Havannában jelenleg* használatos ideológiai és gazdasági receptek jó része éppen a Szovjetunióból került át, ezért a szövetséges és baráti államnak nevezett szigetország jelenlegi helyzetéért Moszkva is felelős — hangoztatja az SZKP (központi napilapja. Havannának — folytatja a Pravda — a túléléshez mindenképpen szüksége volt az Egyesült Államokkal akkov szembenálló hatalmas szövetségesre, és a gazdasági kapcsolatok nagyon is összefonódtak a politikai érdekekkel. Az Angolában és Etiópiában harcoló négyszázezer kubai sem csak a szigetország „stratégiai" érdekeit védelmezte. Ugyanakkor Havannának több kérdésben különvéleménye volt. így például Castro elítélte az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást. Kubai helyzetelemzésében a szovjet lap megjegyzi, Castro az átalakítást nem gyökeres reformokkal, hanem a hibák kiigazításával, a negatív irányzatok felszámolásával képzeli el, vagyis a központosított társadalmi rendszer megújítására tesz kísérletet. Az egy ideológia, egy párt, egy nép, egy hatalom elve viszont különösen szembeötlő most, amikor Kelet-Európábán és a Szovjetunióban is leszámoltak az egypártrendszerrel, teret engedtek a korábbi másként gondolkodóknak, és a piacgazdálkodás irányába haladnak. A Pravda cikkében utal arra is, hogy az Egyesült Államokban a Kubának nyújtott szovjet politikai és gazdasági segítséget az utolsó akadályok egyikének tekintik a kétoldalú kapcsolatok rendezésének a folyamatában.
A NAGYHATALMAK SZEREPÉT elemezte Nadzsibullah afgán elnök abban a nyilatkozatában, amelyet még a múlt héten adott a Hindustan Times című indiai lapnak. Az interjú hétfőn jelent meg, amikor viszont a rádiók már azt az értesülést sugározták, hogy az afgán államfő állítólag, váratlanul Moszkvába érkezett, többek között gyógykezelésre. Nadzsibullah az idézett cikkben úgy vélekedett, hogy a nagyhatalmak előmozdíthatják az afgánkérdés megoldását, de a békéhez való visszatérés lehetőségének á kulcsát maguk az afgánok tartják kezükben. Az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai— szovjet megállapodások így meggyorsíthatják a rendezést, de az afgánoknak elsősorban maguknak kell megoldaniuk problémáikat — fűzte hozzá a kabuli elnök. „Nekünk, afgánoknak, tárgyalnunk kell egymással, meg kell nyitni a békéhez és az újjáépítéshez Vezető utat. Ezek az erőfeszítések elvezethetnek több nemzetközi megállapodáshoz, vagy egy nemzetközi konszenzushoz, amely magában foglalja a függetlenség és a területi sérthetetlenség garanciáját." Az Afganisztánban dúló polgárháború következményeiről közölte, hogy másfél millió ember halt meg, és másfél millióan kényszerültek elmenekülni. A megfigyelők a nyilatkozat kapcsán megjegyzik, az nem sokkal előzi meg James Baker amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdai és csütörtöki találkozóját Irkutszk-ban, ahol a két nagyhatalom képviselője az afgánkérdést is megvitatja majd.	(ZS. E.)
..Olyan, mini fjjy római birodalom”
Castro egyoldalii nagyhatalmi veszélyekre figyelmeztet
dölyfe eltörpülne ahhoz képest, amit az Egyesült Államok tanúsítana a harmadik világgal szemben, ha az egyetlen meghatározó hatalommá válna" — fejteget-, te.
. Castro tartózkodott Gorbacsov bírálatától. „Nem hiszem, hogy Gorbacsov Össze akarna fogni az Egyesült Államokkal a világ többi része ellen. Nincs okom rosz-szat feltételezni róla" — mond-
i hidegháború kapcsolatok
változó természete azt jelenti, .hogy meg kell erősíteni a harmadik világ érdekeiért kiálló nemzetközi szervezeteket, az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az ej nem kötelezettek mozgalmát.
A kubai vezető ismét leszögezte, hogy sosem adja fel a szocializmus iránti elkötelezettségét. „Minél inkább jobbra tart a világ, én annál inkább balra megyek" — jelentette ki Fidel Castro az indiai televíziónak adott interjújában.
Isméi nagyköveteket rserél a Szovjetunió és Albánia
A hrgyi kii/íiíroasiijj (ok.ozalowin rsapia magára a* aj<»*
Moszkvából jelenti az MTI: A Szovjetunió és Albánia felújítja diplomáciái kapcsolatait. A hírt Moszkvában jelentették be hétfőn este. A megállapodás szerint a két ország nagykövetségei hamarosan megkezdik a tevékenységüket.
A diplomáciai kapcsolatok felújításáról a két ország tárgyaló küldöttségéi állapodtak meg az
benállásnak is. 1957-ben a szovjet kormány Albánia összes dósságát elengedte, és a szovjet beruházásokat ajándékként átadta a balkáni országnak.
A két ország viszonya a hatvanas évek elején romlott meg, miután a Szovjetunió rendezte kapcsolatait Jugoszláviával, amelyet Tirana mindig is a biztonságát veszélyeztető tényezőnek tekintett. Az albán pártvezetés 1961-
'SS SrW.fl'i'SUC ben. az Albán " Munkapárt IV. léseiken.
A második világháború után Moszkva és Tirana kapcsolatai rendkívül dinamikusan fejlődtek, lényegében a Szovjetunió teremtette meg az albán ipar alapjait. Az Albán Munkapárt a többi kelet-európai párthoz hasonlóan az SZKP-1 ismerte el a kommunista mozgalom vezetőjének. E közeledésben fontos szerepe volt az albán—jugoszláv szem-
kongresszusán nyíltan szembeszállt a szovjet párt- és állami vezetés „revizionista" vonalával. A szovjet—jugoszláv közeledést ellensúlyozandó, Albánia igen szorosra fűzte kapcsolatait Kínával. Ám a jugoszláv—kínai közeledésre válaszul Albánia fokozatosan leépítette kapcsolatait Kínával is, majd 1978-ban megszakította a párt- és állami viszonyt az ázsiai országgal. Albánia ezt követően teljesen elzárkózott a külvilágtól.
Olajvitájuk rendrs.iWröl
ma kezd tanácskozást Kuvait és Irak
Kuvait és Irak kedden tartja meg a szaúd-arábiai Dzsid-dában tervezett tanácskozását olajvitájuk és határviszályuk rendezéséről — jelentette INA iraki hírügynökség. Szaü-di források hasonlóképpen tájékoztatták a Reuter tudósítóját.
A találkozót az eredeti tervek szerint a hét végén kellett volna megtartani. Bagdadban vasárnap napközben még olyan állásfoglalás hangzott el, hogy a tárgyalásokat Kuvait hibájából meghatározatlan időre el kell halasztani. A bagdadi nyilatkozat háttere, így a Kuvaitnak felrótt felelős-
Szaddam Husszein iraki elnök vasárnap este Bagdadban Husz-szein jordániai királlyal tárgyalt, aki a jordániai miniszterelnök ammani tájékoztatója szerint közvetít a két öböl menti arab ország vitájában. Husszein király hétfőn Bagdadból Kuvaitba utazik.
A két ország viszonya azért mérgesedett el, mert Bagdad azzal vádolta Kuvaitot, hogy az őt megillelőnél több kőolaj kitermelésével leszorította az árakat é,s így pénzügyi károkat okozott Iraknak.
Líbiában képezték ki a libériái felkelők vezetőit
Továbbra is his.onylalan a belr/ei a nyugat-afrikai országban
Újdelhiből jelenti a Reuter: Fidel Castro attól tart, hogy a Szovjetunió gazdasági és politikai nehézségei az Egyesült Államok globális uralmának kialakulásához vezethetnek. A kubai állam- és pártvezető az indiai televíziónak adott hosszú interjújában beszélt erről. A két részben elhangzó interjút a Reuter hírügynökség ismertette.
„A nagyhatalmak közösen keresik a békét, ez jó. Az azonban aggaszt minket, hogy e nagyhatalmak egyike meggyengülj. Nagyon súlyos nehézségekkel birkózik és a kétpólusú világ helyett hamarosan egyközpontú jöhet létre az Egyesült Államok hegemóniája alatt. Ez szörnyű lenne, olyan mint a római birodalom. Sőt. a római birodalom
Monroviából jelenti a Reuter: Továbbra sincsenek megbízható hírek Sámuel Doe libériái elnök sorsáról, s'hasonlóképpen bizonytalan a két lázadócsoport egymás elleni harcainak kimenetele is. Prince Johnson az egyik* lázadó vezér sajtónyilatkozatából annyi mindenesetre kiderült, hogy Doe nincs a felkelők fogságában. Egyes jelentések szerint még mindig monroviai rezidenciáján tartózkodik, ahol a hozzá
hű erőkkel elsáncolta magát. Más források úgy tudják, hogy Doe-t saját katonái tartják fogva, mert félnek attól, hogy a lázadók győzelme esetén rajtuk torolják meg, ha futni engedik. Az elnök korábban már elutasította Washingtonnak azt az ajánlatát, hogy amerikai segítséggel távozzon külföldre. Vasárnap egyébként a lázadók meggyilkolták a Doe-rend-szer egyik hadügyminiszter-helyettesét.
\