﻿Ára:
6,50
forint
Magyar Nemzet
Ceitirtik
1990.
augusztus 2.
Lili. évfolyan
180. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Antall József értékelése Velencéről
Egyaránt érdekünk az európai és a regionális együttműködés
A Bajkál-tó környékén tárgyal a szovjet és az amerikai külügyminiszter
A FORRÓ NYÁRBAN kellemesen lehet eltölteni egy napot a velencei lagúnákon. — kezdték tudósításaikat a tudósítók abból az alkalomból, hogy az „ötök” tanácskozását szerdán délelőtt (Andreotti olasz miniszterelnök váratlan távol létében)’ Claudio Martelli miniszterelnök-helyettes megnyitotta San Giorgio szigetén. Velencét egyébként jelképnek is tekintik ez alkalommal, miután a város valaha a kereskedelem és a civilizáció egyik központja volt. Vezető lápok most úgy értékelik, hogy Közép ^Európa beáll Ausztria mögé az Euró-pa-közösségi tagságra várakozók sorába, s „a velencei konferencia lehetőséget adott a cseheknek, a magyaroknak és a jugoszlávöknak annak bizonyítására, hogy eltökélték magúikat az EK-integráció feltételeinek megteremtésére”. A londoni The Times szerint a Penta-gonálé-kezdeményezés Andireotti diadala, jóllehet Olaszország gazdasági érdekeltsége elenyésző a térségben. „Signor Andreotti nem számíthat rá, hogy ugyanolyan súlya legyen Közép-Európában, mint Kohl kancellárnak, de ezt a gyengeséget Európa egyik legjobb szimatú diplomatája saját előnyére fordította” — vélekedett a brit lap, s hozzáfűzte: „A velencei egyezmények azért születhettek meg olasz égisz alatt, mivel a gyöngébb nemzetek nem félnek attól, hogy olasz csatlósokká válnak. Semmi sem lehet tanulságosabb Thatcher asszonynak, mint Andreotti módszere; anélkül járt túl a németek eszén, hogy okot adott volna sértődésre.”
AZ OLASZ INDÍTÉKOKAT elemezte a Die Presse is, s a bécsi lap így fogalmazott: „Rámának azért van szüksége a Pentagonálére, mert fél, hogy a német egység megvalósulása után jelentéktelenné válhat nélküle az európai politikában, hiszen az erőtől duzzadó új Németország félresodorhatja.” A bontakozó ötoldalú együttműködést boncolgató cikk szerzőjének benyomása szerint Brüsszeltől Moszkváig kétellyel figyelik az új szövetség keletkezését. Szerinte a közös piaci központ elképedve fogadta, hogy éppen akkor adott otthont a Pentagonálé-csúcsnak Itália, amikor az Európai Közösségek elnöki tisztét is betölti. Brüsszelben attól tartanak, hogy a burjánzó Európa-politikai kezdeményezések sokasága hovatovább áttekinthetetlenné válik. A cikk megítélése szerint Moszkva is aggódik, vajon az „ötök” nem tekinthetőkbe a régi K. u. K. monarchia feltámasztását célzó kísérletnek. Az idézett The Times viszont éppen arra utal, hogy a Pentagonálé résztvevői aligha éleszthetik fel egy-csapásra a néhai Osztrák—Magyar Monarchiát, hiszen Németország tartja kezében a kezdeményezést Keleten. Alois Modk osztrák külügyminiszter, mintegy válaszolt e feltételezésre is, amikor hangsúlyozta, a Duna—Adri'a-összefogás nem léhet az egységes Németország ellensúlya; rendeltetése csupán az, hogy konkrét problémákat oldjon meg a térségben.
ROMANTIKÁVAL FŰSZEREZTE megbeszéléseit Irkutszkban Sevardnadze és Baker. Az első, csaknem háromórás négyszemközti megbeszélést követően hajóra szálltak és a Bajkál-tó egyik festői településére utaztak. Ott tartották meg szerdai tanácskozásuk második fordulóját. A szovjet és az amerikai, külügyminiszter kiemelten foglalkozott a gazdasági együttműködés kérdéseivel, áttekintve több készülő megállapodást. A többi között e tervezetek foglalkoznak az energetikai együttműködéssel, a katasztrófa-előrejelzéssel, ,a két nagyhatalom űrkutatási programjainak az összevetésével. E mellett napirendre került a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harc, s megvitatták az új nagykövetségi épületek problémáit, valamint a New York-i és á kijevi konzulátusok megnyitását. A nagyobb fajsúlyú kérdések közé tartozik az újább csúcstalálkozó előkészítése, s a megfigyelők remélik, megegyezés születik több regionális probléma megoldásában, így az afganisztáni és a kambodzsai rendezésről, s érintik Kuba helyzetét is. Sevardnadze a találkozó előtt kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a két nagyhatalom nem dönthet az afgánok helyett, de segíthet megoldani a konfliktust. Kijelentette, Nadzsibullah kabuli elnök szabadságát tölti a Szovjetunióban. Hivatalos bejelentés szerint, egészségügyi okokból tartózkodik ott. Az AP amerikai hírügynökség viszont emlékeztet rá, hogy 1985-ben Babrak Karmai, akkori elnök, szintén váratlanul étkezett Moszkvába „gyógykezelésre”, s nem tért többet vissza. Helyébe Nadzsibullah lépett. A bizonytalanságot fokozza, hogy ismeretessé vált, távollétében alelnöke látja el ideiglenesen az államfői teendőket.	(ZS. E.)
Munkatársunk telefon Jelen lése
Az „ötök” jövőre Dubrovnikban találkoznak
Velence, augusztus 1.
Fontosnak tekintjük a regionális együttműködést, de ez nem helyettesítheti az általános közeledést Európához, s az újfajta térségbeli kapcsolatokban földrészünk jelenlegi intézményrendszereibe kell illeszkedniük — hangoztatta Antall József kormányfő az „ötök” Velencében szerdán véget ért első csúcsértekezletét kővető sajtótájékoztatón.
Meglepetéssel kezdődött szerda délelőtt San Giorgio szigetén az ötök — Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország — első csúcsértekezlete. A vendéglátó Andreotti kormányfő belpolitikai gondok
miatt nem tudott jelen lenni a találkozón, az olasz delegációt Claudio Martelli miniszterelnökhelyettes vezette. Ez a közjáték azonban nem zavarta meg a kö-zép-kelet-európai térség öt országának vezetőit abban, hogy mint a délelőtti ülést követően egybehangzóan elmondották, eredményes eszmecserét folytassanak. A megújuló Európában is újnak számító kezdeményezést előkészítő szakasza lezárult a Velencében aláírt politikai dokumentummal és a hároméves munkatervvel, valamint a helsinki folyamatban részt vevő országok vezetőihez intézett közös üzenet elfogadásával.
A kormányfők és külügyminiszterek részvételével rendezett
sajtótájékoztatón összegezték egynapos csúcstalálkozón elérteket. Martelli olasz miniszterelnök-helyettes megelégedéssel szólt arról, hogy megfigyelőként a velencei találkozón részt vettek nemzetközi politikai és gazdasági szervezetek, intézmények, többek között a Világbank, a Keleteurópai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európai Közösségek és az Európa Parlament képviselői is.
A fent említett jelenlevők felszólalása szinte alátámasztotta Antall József kormányfő értékelését, amely szerint hazánk egyaránt érdekelt a széles körű kapcsolatokban és a regionális együttműködésben, de ez utóbbi nem értelmezhető az össz-európai közeledés folyamatától való valamiféle elkülönülésként. Sőt kimondottan a már meglevő intézményekkel összefonódva, azok keretein belül kell elsősorban megvalósulniuk. Figyelmet keltett a magyar miniszterelnök megjegyzése, amely szerint hazánk javasolja, hogy az „ötök” jóindulatúan vizsgálják meg Lengyelország csatlakozási szándékát, ha Varsó részéről ilyen kérés érkezik. A magyar kormányfő egyébként ezt a kérdést a plenáris ülésen mondott rövid beszédében is érintette. Martelli miniszterelnökhelyettes egy kérdésre válaszolva kifejtette, a délelőtt folyamán ugyan szóba került a téma, de mivel ilyen jellegű lengyel hivatalos megkeresés eddig nem érkezett az ötökhöz, s mind ez idáig nem vitatták meg a közösség esetleges kibővítésének elveit, ezért döntés erről nem is születhetett. Az olasz politikus azt is elmondotta. hogy az ötoldalú együttműködés jelenlegi szakaszában elsősorban a most részt vevő államok közt kell konkretizálni a szálak szorosabbra fűzésének mikéntjét, s csak a jövőben lehet az esetleges társulási és kapcsolódási módozatok kidolgozásáról szó.
A konkrét együttműködési elképzelések ismertetése előtt fontos rögzíteni hazánk álláspontját a Duna—Adria közösség kapcsolatainak politikai elveiről, amely teljesen egybecseng a Velencében aláírt dokumentummal. Antall József hangsúlyozta, hogy csak szabad és független demokratikus berendezkedésű, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokat tiszteletben tartó államok közt van értelme az ilyen térségbeli kapcsolatoknak, s e kérdésben a részt vevő országoknak nem szabad semmiféle engedményt tenniük.
Az olasz és az osztrák értékelés szinte teljesen egybevágott a magyar állásponttal; Vranitzky kancellár is hangsúlyozta például, hogy ennek az együttműködésnek nem kell olyan problémákkal foglalkoznia, amelyeket máshol — az összeurópai szervezetekben, gazdasági tömörülésekben — jobban meg tudnak oldani. Calfa csehszlovák miniszterelnök inkább a gyakorlati tervekről, a közlekedési és energetikai együttműködés jelentőségéről szólt, míg Markovics jugoszláv kormányfő röviden ecsetelte, hogy hazája is megfelel a fent említett politikai elveknek. Vranitzky kancellár egy új javaslattal is előállt a plenáris ülésen; hozzanak létre a
már meglevők mellett egy újabb albizottságot, amely megvizsgálná, miként lehetne a távoli jövőben száműzni a térségből az atomerőműveket.
Az értékelésükből kitűnt, hogy a legígéretesebb, talán a legsürgetőbb terület a közlekedési, szállítási útvonalak — a szárazföldön, vizen és levegőben egyaránt — közösen átgondolt fejlesztése. Konkrét tervek születtek megépítendő autópályákról, a korszerűsítendő vasútvonalakról, s kiemelt téma a telekommunikációs hálózatok megfelelő szintre emelése is. A nagy kérdés azonban a miből, ezzel a munkaterv csupán pársoros passzus foglalkozik, megemlítve a költségvetési és kétoldalú forrásokat, nemzetközi pénzintézetek bekapcsolását.
Antall József kormányfő hazatérőben a repülőgép fedélzetén a magyar sajtó jelenlevő képviselőinek nyilatkozva összegezte a velencei csúcstalálkozó tapasztalatait. A miniszterelnök az ötoldalú együttműködés külpolitikai alapjairól szólva elmondotta, hogy a szovjet befolyás csökkenésével, a körvonalazódó Európában, ebben a térségben olyan kapcsolatokat kell kialakítani, amely hozzájárulhat a földrész új egyensúlyához. Antall József ismételten hangoztatta, hogy ez az együttműködés nem helyettesítheti az európai integrációt, az azon belüli regionális együttműködést jelenti. Földrajzilag körülhatárolt, de a gyakorlati együttműködésbe más országok is bekapcsolódhatnak. Antall József egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy nincs ellentmondás a lengyel belépési szándék jóindulatú megvizsgálását javasló magyar vélemény és az olasz miniszterelnök-helyettes szavai közt, melyek szerint nem vetődött fel a Duna—Adria közösség kibővítésének kérdése. Hivatalosan Lengyelország ugyan nem jelentkezett, így az utóbbi megfogalmazás helyes, jelentette ki a magyar kormányfő, ám legutóbb Mazowiecki lengyel miniszterelnök Budapesten Andreotti olasz kormányfőtől, és tőlem érdeklődött a pentagonális együttműködésről. — fejtette ki Antall Jó-
A Magyar Nemzet kérdésére, hogy a velencei csúcstalálkozón megfigyelőként részt vett nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek képviselői nyilvání-tottak-e véleményt az ötoldalú együttműködés keretében született programokról, Antall József a következőket válaszolta:	„A
jelenlétük szimbólikus értékű volt. Óriási jelentőségű strukturális beruházásokról van szó, s ezek csak úgy képzelhetők el, ha a bankvilág ebben támogatást nyújt.”
A magyar kormányfő szólt arról is, hogy a csúcstalálkozó kétoldalú eszmecserékre is módot adott: tárgyalt Vranitzky osztrák kancellárral, Markovics jugoszláv miniszterelnökkel pedig megállapodás született arról, hogy az ősz folyamán Szabadkán találkoznak. A miniszterelnök közölte, hogy várhatóan szeptember második felében kerül sor római hivatalos útjára, amelyet korábban időpontegyeztetési gondok miatt halasztottak el.	Pósa	Tibor
két külügyminiszter ugyanis szerdán és csütörtökön is négy-szemközti tárgyalásokat iktatott be, s ezek bizalmas jellegét csak erősíti, hogy igen megszűrt újságírói stáb van jelen a helyszínen.
A Bajkál-tó környéki megbeszélések ott kezdődtek, ahol 1960-ban Eisenhower és Hruscsov akartak találkozni, akkor azonban az emlékezetes kémrepülő-gép-botrány meghiúsította a csúcsot. Most Sevardnadze és Baker ■ délelőtt három órán keresztül tanácskozott az irkutszki nagánvil-lában. A nyilvánosságnak szánt közlemény szerint a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörében áttekintették különböző megállapodáson aláírásának lehetőségét, így a tőkeberuházások ösztönzéséről és védelméről, a kettős adózás elkerüléséről, a kölcsönös anyagi és vagyoni követelések szabályozásáról. Vagyis olyan egyezmények körvonalait tapogatták körbe, amelyek felbátoríthatják a habozó amerikaiakat a peresztrojka gazdasági megsegítésére.
A délelőtti eszmecseréken az újabb csúcstalálkozó még nem került szóba, jóllehet a megbeszélések kezdete előtt Baker úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy bár nincs meghatározott napirend, ám igen meglepődnék, ha nem vitatnák meg az újabb időpontot és annak helyszínét. Ellenben számos további megállapodástervezet feltételeiről is szó esett; az energetika, az idegenforgalom, a lakásépítés terén, s megerősítették a szándékot, hogy a közeljövőben a két ország újabb főkonzulátust nyit egymás országaiban, New Yorkban, illetve Kijevben.
Az ugyancsak megvitatott leszerelési problémákról Baker elöljáróban mindössze annyit mondott, hogy elsősorban a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését tekintik át. A későbbi fordulókra tevődött át a regionális kérdések megvitatása, amelyről a TASZSZ mint a tárgyalások egyik központi témájáról emlékezett meg. Sevardnadze az érdeklődő újságíróknak szűkszavúan úgy nyilatkozott: az a tény, hogy Nadzsibullah afgán
?z Az AP értesülése
Moszkvai tudósítónk telexe
Sevardnadze és Baker négyszemközt egyeztet
elnök épp a Szovjetunióban pihen, „semmiféle befolyással sincs” az irkutszki eszmecserékre. Ami pedig az afgán rendezéssel kapcsolatos „új javaslatokat” illeti, „van mit megvitatnunk”, tette hozzá. Minden esetre az irkutszki egyeztetés kimenetele foglalkoztatja Kabult. Ezt jelezte az is, hogy Moszkvában Alekszander Belő-nogov külügyminiszter-helyettes szerdán fogadta Afganisztán moszkvai nagykövetét, és megvitatták a politikai rendezés „néhány aspektusát”.
Lambert Gábor
Az JVfTl jelenti: A leszerelési témák, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális kérdések négyszemközti megvitatásával folytatódtak szerda délután az irkutszki szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalások.
Eduard Sevardnadze és James Baker szovjet hivatalos közlés szerint a leszerelési kérdésekkel foglalkozva elsősorban a hadászati felező megállapodás ellenőrzésével kapcsolatos technikai jellegű részleteket vitatta meg. E megállapodás előkészítésé az irkutszki tárgyalások egyik legfőbb feladata, ettől függ ugyanis az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó létrejötte.
A kétoldalú kapcsolatokról a miniszterek az Angara partján tett séta és a k.özös horgászás során folytatták eszmecserét.
A szovjet hírügynökség közlése szerint a délutáni tárgyalások keretében folytatódott a regionális kérdések, mindenekelőtt a kambodzsai és az afganisztáni rendezés problémáinak megvitatása. A két külügyminiszter a problémák megoldási lehetőségeinek kimunkálásával foglalkozott, konkrét megállapodásokról egyelőre nincs hír. Baker és Sevardnadze úgy nyilatkozott, hogy bizonyos jelek a Koreai-félszigeten kialakult helyzet kölcsönösen elfogadható rendezése irányába mutatnak.
Sevardnadze este díszvacsorán látta vendégül Bakert. Az 'irkutszki külügyminiszteri italálkozó a tervek szerint a csütörtök délelőtti megbeszéléssel ér véget, majd Sevardnadze és Baker közös sajtóértekezletet tart.
Gorbacsov és Jelcin szövetkezik a reformok megvalósítására
Gorbacsov szovjet államelnök és Jelcin, az oroszországi köztársaság radikális reformer vezetője megállapodtak, hogy közös programot dolgoznak ki a Szovjetunió gazdaságának a talpra állítására — közölte az AP amerikai gazdasági hírügynökség szovjet illetékesekre hivatkozva.
A megállapodás azt jelzi, hogy az ország két legerősebb politikai tényezője megpróbálja félretenni a gazdasággal kapcsolatos ellentéteit és Gorbacsov kész radikálisabb lépésekre.
Nyikolaj Petrakov, aki Gorbacsov egyik vezető gazdasági szakértője, elmondta, hogy a program kidolgozására létrehozott bizottságnak még nincs vezetője, és túl korai lenne arról szólni, milyen gazdaságpolitikát javasol majd. Hozzátette ugyanakkor, hogy széleskörűen felhasználja majd az oroszországi köztársaság programját és tapasztalatait, ami a szovjet rádió Interfax nevű független hírszolgálata szerint gyakorlatilag a köztársaság „500 nap” elnevezésű tervének felel meg, S amelynek célja a piacgazdaságra történő átállás.
Moszkva tárgyalásokat ajánl Izraelnek
Jeruzsálemből jelenti az AP: Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter azt javasolta Dávid Levy izraeli külügyminiszternek, hogy kezdjenek tárgyalásokat a közel-keleti konfliktus rendezéséről. A hírt szerdán az izraeli külügyminisztérium egy magát megnevezni nem kívánó tisztség-viselője közölte.
Eduard Sevardnadze szóbeli üzenetét Alekszej Csesztakov adta át az izraeli diplomácia vezetőjé-
nek. (Csesztakov konzuli ügyeket lát el Izraelben.) Feltételezik, hogy a két külügyminiszter tárgyalására szeptemberben, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megnyitása idején, a világszervezet székhelyén kerülhet sor. A megbeszélésen a közel-keleti problémák mellett szóba jöhetnek a békekezdeményezések témái és a szovjet zsidóság nagyarányú izraeli bevándorlásának ügyei is.
A Phare-művelet Keretében
hazánknak két új programot indít az EK bizottsága
Moszkva, augusztus 1.
A kétoldalú kapcsolatok, valamint leszerelési kérdések álltak Eduard Sevardnadze és
James Baker Irkutszki tárgyalásai első fordulójának a középpontjában. Legalábbis a kiadott tájékoztató szerint — »
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Közösségek Bizottsága bejelentette, hogy 24 millió ECU — mintegy 29 millió dollár — értékben két új programot indít a Phare-művelet keretében Magyarország javára: az első a kutatási infrastruktúrák korszerűsítésére, a másik a kis- és közép-! vállalatok támogatására irányul.
Az Európai Közösségek a Lengyelország és Magyarország gazdasági átalakításának előmozdítására szolgáló Phare-program fi-
nanszírozására 300 millió ECU-t (mintegy 360 millió dollár) biztosított idei költségvetésében, ebből 200 milliót Lengyelország, 100-at Magyarország reformjainak előmozdítására szánnak. Ebből a keretből — beleértve a szerdai döntést — eddig 264 millió ECU talált gazdát. Ezt az összeget idén kell lehívni, és a jövő év végéig kell felhasználni. A még hátralevő 36 millió ECU rendeltetéséről az év végéig meghozzák a döntést,