﻿ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
Hajnali támadás
Irak csütörtök hajnali támadása a kis Kuvait; ellen ismételten bebizonyította, hogy mennyire törékeny megbékéléssel	kecsegtető világunk
egyensúlya. Holott se szeri, se száma azoknak a nagyhatalmi kísérleteknek, hogy türelemmel, diplomáciai tapintattal kioltsák a helyi tűzfészkeket. Éppen ezekben a napokban Baker és Sevardnadze Irkutszk-ban arról tárgyal, miként lehetne fölszámolni az afganisztáni háború 'bonyolult következményeit, Washington pedig eközben arra is hajlandó, hogy Kambodzsában megegyezéses rendezést érjenek el. Már-már azt hihettük, hogy föllélegezhetünk, amidőn ez az újabb helyi válság netán halomba dönti a reményeket.
Meg kell vallani mindazonáltal, hogy ez a korai nyugtalanító hír egyáltalán nem váratlanul érkezett. Napok óta feyvercsattogástól hangos a Perzsa-öböl térsége, az idegek pattanásig feszültek. Senki nem vette könnyelműen Bagdad fenyegetéseit, bár egyesek hajlamosak voltak csupán ijesztgetésnek tekinteni az ultimátumokat, a csapatföl vonulásokat, még mindig hinni szerették volna; az egész csupán könnyelmű diplomáciai türelemjáték. Nem zárták ki azonban,"Fogy a vége tragikus is lehet.
Sajnos, ez következett be. Csütörtök estig, amíg további fordulatról jelentések nem érkeztek, egy kis öbölmenti szuverén állam, mint ilyen, eltűnt a Föld színéről, iraki gyarmatnak tekinthető. Hiszen arról álmodni sem lehetett, hogy ellenállni tudjon nála sokszorosan hatalmasabb szomszédjának. Körülbelül egymilliós hadseregével, korszerű fölszerelésével, militarizált társadalmával Irak a Közép-Kelet legijesztőbb országa, noha csupán a közelmúltban lábalt ki, nem is egészen, hosszú és kimerítő háborújából Iránnal.
Néhány hónapja még a világ azt mérlegelte, hogyan tudna részt venni az újjáépítésben, egyaránt segíteni a sokat szenvedett Iránt és Irakot ebben a szédületes vállalkozásban. Illúzió nem volt sok, ismerve a térségben fölgyülemlett indulatokat, de a szándék tiszta és nagyvonalú. Minden érdekelt tudta, hogy kivel áll szemben, főkértt Irak esetében. Szaddam Husszein, a katonaelnök Teheránnal szemben se nem győzött, se nem vesztett, sebzett hiúsága elégtételt keresett. Előbb csupán harcias nyilatkozatokban, a belső hangulat föl-izzltásában, a vele szemben állók eltávolításával, majd mind nyugtalanítóbb cselekedetekkel is. Alig egy hete csupán, hogy a párizsi Le Monde úgy Irt róla, mint olyan monarchiáról, akit „végtelenül untat a hosszú hónapok békéje”. Nem volt nehéz erre következtetni abból, hogy a közelmúltban előbb Izraelt fenyegette meg vegyi fegyverekkel, „eltörléssel’’ riasztva a Föld színéről, majd módszeresen kirajzolódott Kuvait lerohanásának a terve.
Az ürügy erre az olajcsata volt. Bagdad harcias ura szerint a vele szomszédos kis emírség abból szerezte a gazdagságát, hogy suttyomban „lopta tőle” a vezetékeken át századunk kincsét, ebből termelt állítólag többet az OPEC által rögzített kvótáknál, és így nyomta lé az árakat. Először csak arra gyanakodtak, hogy Szaddam Husszein egyebet sem akar, mint kellő hangulatot teremteni az olajexportálók közeledő genfi értekezlete elé, rohamot indítani az áremelésért. De ha csakugyan csak ez lett volna a cél, akkor miért
vonultatott föl csapatokat Kuvait határai mentén?
A félrevezetés taktikája tökéletesen érvényesült. Bagdad Mubarak egyiptomi elnök közvetítésére még hajlandóságot mutatott az egyeztető tárgyalásokra, bár azok nem a legbiztatóbb jelekkel kezdődtek. És éppen a békítés kellős közepén egyszer csak bekövetkezett Kuvait lerohanása; szólhatunk akár hitszegésről is, A történelem nem fukarkodik a hasonló példákban, az analógiákat több hírmagyarázó már korábban is kereste, rámutatva a második világháború előtti korszakból hasonló belső és külső manőverekre.
Ilyen gondolatok akkor is fölbukkannak, ha a végső percek megnyilatkozásait vesszük szem ügyre. A képmutató kijelentések azt hangoztatják, hogy külső beavatkozás nem is történt, hiszen a kuvaiti monarchiát „belső forradalmárok” döntötték meg, akik csupán segítségért esedeztek a nagy szomszédnál. Megkapták habozás, pillanatnyi gondolkodás nélkül. Függetlenül attól1, hogy a közelmúlt évtizedekben volt sok hasonló példa, akár Európa közepén is, a gyakorlott és sokat tapasztalt világ alig hisz már az ilyen változatoknak. Erről tanúskodik a mértékadó fővárosok első hivatalos és fél-hivatalos reagálása. Tapintatos és óvatos hallgatások még vannak, de olyan vélemény nem érkezett sehonnan, amely igazolná és támogatná ezt a támadást.
Ami ugyancsak érthető. Ma már egyértelmű és világos, hogy Szaddam Husszein nagy garral Izraelt fenyegette, a vele talán azonos, de inkább még erősebb katonai hatalmat, mersze azonban nem volt vele szembenézni, inkább a nagyon könnyű zsákmány tudatában a törpét rohanta le. És ez sokakat még az arab világban is gondolkodásra késztet. A korábbi iraki—iráni háború még két hagyományos ellenséget, a perzsákat és az arabokat állította szembe, ami még gerjeszthetett, ha rokonszenvet talán nem is, de vonzalmakat igen. Most azonban arab országot ért a bekebelezés, ami alkalmas arra, hogy polarizálja az amúgy is megosztott arab erőket. Hol lesz az a határ — kérdezhetik több arab országban is —, ahol ez a kendőzetlenül hegemóniára törekvő katonai hatalom megállni hajlandó?
A világot letaglózó hírre mozgásba lendült a nemzetközi diplomáciai1 gépezet. Ülésezik az ENSZ Biztonsági Tanácsa, de az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján erősen kérdéses, visszafordíthatja-e a fait ac-comptit. Ma már Bagdad az ura Kuvaitnak, és anélkül, hogy lebecsülnénk a morálisan nagyértékű elítéléseket, kérdéses, a korábbi állapotot vissza lehet-e állítani. Határozatokkal katonákat hazatérésre kényszeríteni aligha lehet. Illetve fönnáll annak a veszélye, hogy külső közbeavatkozással, amelyet jogosnak és igazoltnak lehet tekinteni, az ügy nemzetközivé szélesedik, és akkor ki tudja, hol áll meg az új közép-keleti konfliktus.
Bármilyen távol essék is tőlünk földrajzilag, Közép-Euró-pa számára is van ennek a szörnyű esetnek megszívlelendő tanulsága. Hírlapcsaták, meggondolatlan és könnyelmű uszítások nem annyira ártalmatlanok, mint első pillantásra vélnénk. Az alantas indulatok könnyen csaphatnak át nem várt, sőt, elkerülendőnek tartott fordulatokba; a gyűlölködés nem játék. Kuvait ezt véresen tapasztalhatta meg.
Várkonyl Tibor
Hat amerikai hadihajó a Perzsa-öbölben
Irak vádlottként a BT előtt Kuvait lerohanása miatt
Baker váratlan moszkvai kitérője: közös állásfoglalás készül a szovjetekkel
A külpolitikai helyzet
AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANACSA határozottan elítélte Irak Kuvait ellen csütörtökön végrehajtott agresszióját, s egyben a csapatok azonnali és feltételek nélküli visszavonására szólította fel. Hasonló szellemben foglalt állást az Irkutsakból Moszkvába visszatérő szovjet külügyminiszter is, aki beszámolt arról, hogy elutazása előtt amerikai kollégájával imég röviden szót ejtett az öbölben kirobbant konfliktusról. A CNN amerikai tévéhálózatnak adott interjújában a Pentagon képviselője úgy fogalmazott, hogy a katonai beavatkozásnak nagyon kicsi az esélye, de egyetlen amerikai tisztségviselő sem zárja ki. A Fehér Ház szerint azonban mindenképpen a viszály diplomáciai megoldása a kívánatos. .
Washington egyébként szoros kapcsolatot tart az ügyben a Szovjetunióval, amelytől James Baker Szibériában máris kérte az Iraknak szánt fegyverszállítások leállítását. Csütörtökön este az Arab-öböl felé irányították az amerikai Independence repülőgép-hordozót, amellyel együtt az övezetben az Egyesült Államoknak immár hat hadihajója tartózkodik. Izrael nem /mozgósította a haderejét, de magas fokú harckészültséget rendeltek el. A ‘helyi hírmagyarázatók rámutattak, hogy Mubarak egyiptomi elnök számára érzékeny presztízsveszteség, ami történt, mert rendkívüli erőfeszítéseket tett a vita békés rendezése végett. Egy kommentár azt fejtegette, hogy a kialakult helyzetnek végső soron van egy kedvező oldala is: a szabad világ most megismerte Szaddám Husszein igazi arcát, s komolyan veszik majd fenyegetéseit. Az izraeli rádió bagdadi születésű publicistája azt emelte ki, hogy iraki felfogás szerint Kuvait mesterséges állami képződmény, s ilyen értelemiben nem el-, hanem visszafoglalásáról van szó. A megfigyelő szerint az akcióval az iraki elnök népe rókonszenvét és iránta való szeretetét hosszú időre biztosította. Az invázió híre nyugtalanságot akozott a pénzpiacokon is; az utóbbi napok jelentős visszaesése után a dollár árfolyama emelkedni kezdett. A nyersolaj ára felszökött.
AZ ÖSSZNÉMET VÁLASZTÁSOK dolgában az NDK kormány-koalíció tagjai végre konszenzusra jutottak, s így a vonatkozó szerződést az NDK és az NSZK képviselője csütörtökön már kézjegyével is elláthatta. A berlini felek azt a formulát hagyták jóvá, amelyről a hét elején a bonni koalíció is megállapodott: a decemberben tartandó voksoláson egész Németország területére nézve az ötszázalékos szavazatküszöb lesz érvényes, s lehetőivé teszik a két országrész pártjai közötti listakapcsolást is. A berlini kormányfő kompromisz-szumnak minősítette az egyezséget, amely elősegíti a tavaszi, őszi változásokat kikényszerítő mozgalmak törvényhozásba való bejutását is. Ez utóbbiak illetékesei mindazonáltal bírálták mind a kelet-, mind a nyugatnémet kereszténydemokratákat, liberálisokaat és szociáldemokratákat, amiért egymással szövetkezve, úgymond, ki akarják szorítani az egyesülési folyamatot elindító erőket. Az NSZEP utódpártjának vezetője egyenesen azzal vádolta Bonnt, hogy mindenáron meg akarja akadályozni a PDS bekerülését az össz-német parlamentbe.
A PENTAGONALE VELENCEI TANÁCSKOZÁSÁT vegyesen értékeli a nemzetközi sajtó. A TASZSZ hírmagyarázatában megállapítja, hogy a Velencében elfogadott tervek az államközi kapcsolatok új korszakának a kezdetét jelzik. A hírügynökség szerint az ötoldalú kezdeményezés követítő szerepet óhajt betölteni a legbefolyásosabb nemzetközi szervezetek között, amelyekben tagjai részt vesznek. A TASZSZ ugyanakkor kételyeinek ad hangot az „ötök” politikai nyilatkozatának ama passzusát illetően, amely szerint az aláírók közösen szándékoznak fellépni a helsinki folyamat keretei között az etnikai kisebbségek jogainak védelmében.
Meglehetősen szkeptikusan vélekedik a csúcstalálkozóról az Ar-beiter Zeitung. Az osztrák napilap szerint a velencei csúcs évtizedekig mesterségesen elválasztott szomszédok huszonnégy órás csevegése volt, nem több és nem kevesebb. A .brit lapok tudósításából kitetszik, hogy London mintha gyanakvással figyelné Róma szerepét. A Financial Timés szerint a politikai deklaráció célja az volt, hogy eloszlassák a különösen Franciaországban és Nagy-Britanniában táplált erős aggodalmakat a tömörüléssel kapcsolatban, amely konszolidálás helyett inkább széttördelheti az új Európa kötelékeit. A The Daily Telegraph leszögezi: Olaszország azon mesterkedik, hogy érdekszférát teremtsen magának Kelet-Európábán. A The Times azt domborítja ki, hogy Velencében nem sikerült leküzdeni Közép-Eurór pa alapvető megosztottságát. A The Independent ellensúlyt vél felfedezni Németországgal szemben az ötoldalú kezdeményezésben. A Szabad Európa Rádió kommentárja Bécsnek az új regionális együttműködéssel szemben kifejezett tartózkodásált állította figyelmének a középpontjába. Ennek a hátterében az húzódnék meg, hogy a Közös Piachoz csatlakozni igyekvő osztrák kormány nem szeretne olyan látszatot kelteni, mintha jobban érdekelné a (közép-európai ösz-szefogás, mint a belépés az Európai Közösségbe.	(V. L.)
Irak elfoglalta Kuvaitot
Washington semmiféle megoldási lehetőséget nem zár ki
Iraki csapatok csütörtökre virradó éjszaka megtámadták Kuvaitot és néhány óra múlva bevonultak a fővárosba. A kuvaiti védelmi v minisztérium hajnalban még kiadott egy közleményt, amely szerint a támadás éjfél után 1 órakor kezdődött és az iraki csapatok az ország több pontját elfoglalták. A bagdadi vezetés kora reggel már a kuvaiti kormány megdöntéséről adott hírt.
Az AP amerikai hírügynökség kuvaiti beszámolója szerint mintegy 350 iraki páncélos tört be Kuvait hasonnevű fővárosába. Az Iraki Forradalom Parancsnokságának Tanácsa közleményében arról szól, hogy az iraki csapatok a rezsimet megdöntő kuvaiti forradalmárok megsegítésére vonultak be az országba.
A szaúd-arábiai Dzsiddában bejelentették, hogy a kuvaiti emír a Perzsa- ((Arab)-öböl térség szö-
vetséges arab államainak — Sza-úd'-Arábia,	Bahrein, Egyesült
Arab Emirátusok, Omán és Katar — vezetőivel kezd csütörtök este megbeszélést arról, hogy milyen együttes lépéssel válaszoljanak Irak agressziójára. A találkozóra várják Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt és Husszein jordán királyt is.
„Nemes arab lovag”
Bagdadból érkezett jelentések szerint egy magát „Kuvait átmeneti és szabad kormányának” nevező csoport közölte, hogy a „forradalmi erők” teljes egészében ellenőrzik a kuvaiti fővárost. Bejelentették, hogy elmozdították helyéről a kuvaiti emírt, feloszlatták a parlamentet, kijárási tilalmat rendeltek el, minden kikötőt és repülőteret lezártak. Közölték, hogy a helyzet stabilizálódása után választásokat rendeznek az országban, amelyen egy olyan, a népet képviselő testületet választanak meg, amelynek feladata lesz egyebek mellett az új kormányzási rendszer kialakítása. A csoport az ország vezetőit korrupcióval, despotizmussal és a nép elnyomásával vádolta. Közlése szerint azok az erők szálltak szembe az emírrel, amelyek ellenezték a korrupciót és az emír együttműködését az „imperialista és cionista körökkel”. Ezért fordultak „a nemes arab lovag, Szaddám Husszein elnökhöz” segítségért.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozottan elítélte Irak Kuvait ellen csütörtökön végrehajtott invázióját, s egyben a csapatok azonnali és feltételek nélküli visszavonására szólította fel.
George Bush amerikai elnök helyi idő szerint már kora reggel zárlatot rendelt el az összes iraki és kuvaiti követelésre, illetve tulajdonra. A Fehér Ház helyettes szóvivője, Román Papa-diuk elmondta, az Egyesült Államok azért zárolta a kuvaiti vagyont is, hogy elejét vegye annak, ha az iraki kormány megpróbálná megszerezni azt.
Amerikai tisztségviselők elmondása szerint az amerikai haditengerészet az Öböl felé irányította az Independence repülőgép-hordozót, fedélzetén különböző harci gépekkel. Az Independence kíséretében további őt hajó van, s az öböl térségében már hat amerikai hadihajó tartózkodik.
Befagyasztott
követelések
Kuvait arra kérte az Egyesült Államokat, hogy akár katonai erővel is segítsen eltávolítani az emírségből az oda behatolt iraki egységeket.
Szaud Maszia el-Szabah nagykövet megerősítette, hogy a kuvaiti emír Szaúd-Arábiában biztonságban van és onnan irányítja az iraki invázióval szembeni ellenállást. Ennek mibenlétéről azonban nem kívánt nyilatkozni. A nagykövet washingtoni sajtó-értekezletén arra a kérdésre, hogy
Tudósítónk telexjelentése
Moszkva, augusztus 2.
Az esti tévéhíradó adásában jelentették be, hogy a Szovjetunió leállítja fegyverek és haditechnika szállítását Iraknak. Meglehetősen gyors és határozott fordulat állt be úgyszólván néhány óra alatt a moszkvai álláspontban,
segítségkérése az Egyesült Államok felé katonai jellegű-e, azt válaszolta: „Az Egyesült Államok intervenciója ebben a szakaszban rendkívül fontossággal bír.” Amerikai részről a kéréssel kapcsolatban nem hangzott el azonnal reagálás. Bush elnök korábban kijelentette, hogy semmiféle megoldási lehetőséget nem zár ki az iraki invázióval kapcsolatban.
Brüsszelben az Egyesült Államok kérte szövetségeseit, hogy teljes körű kereskedelmi és fegyverszállítási embargót léptessenek életbe Irakkal szemben és saját országaikban fagyasszák be az iraki javakat. Az Egyesült Államok részéről már közölték, hogy megtiltották az iraki olaj importját.
A brit kormány lépéseket tesz annak érdekében, hogy befagyasszák az országban levő kuvaiti követeléseket — közölte csütörtökön Douglas Hurd brit külügyminiszter. Hangsúlyozta, erre azért van szükség, hogy megakadályozzanak egy esetleges bábrezsimet a követelések lehívásában. Elmondta, hogy a kormány a kuvaiti nagykövet kérése alapján cselekedett. (Londoni szakértők szerint Kuvait .mintegy 28 milliárd dollárnyi értékben rendelkezik kötvényekkel és ingatlanokkal Nagy-Britanniában. Kuvaitnak jelentős értékei vannak svájci bankokban is, mintegy 1,75 milliárd dollár. Svájci tisztségviselők közölték, valószínűtlen, hogy azokat átadnák Iraknak, ha Bagdad azt kémé.)
A legnagyobb fenyegetés
A francia kormány, követve Washington és London példáját, szintén befagyasztja a kuvaiti követeléseket Franciaországban — közölték arab diplomáciai források.
Az arab országok közül Libanon elsőként ítélte el Irakot a katonai behatolás miatt. A líbiai kormány a szembenállás tárgyalásos rendezésére szólította fel a két országot, és egyben óva intett a külföldi beavatkozástól.
A Kuvait ellen intézett bagdadi agressziót megbélyegezte Irán is. Az erről szóló külügyi közleményt a teheráni televízióban olvasták be, egyiben arra szólították fel Irakot, hogy azonnal vonja vissza csapatait. Hozzátették, hogy az invázió utat nyithat egy nagyobb hatalom beavatkozásának a térségben. Szíria készültségbe helyezte csapatait a Kuvaitot ért támadást követően.
Izraeli részről közölték, hogy szorosan követik a kuvaiti eseményeket. Izrael szerint az iraki elnök az eddigi legnagyobb mértékben fenyegeti a közel-keleti békét.
Mose Arensz izraeli védelmi miniszter csütörtökön amerikai televíziós társaságoknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Izrael kész szembeszállni bármilyen iraki katonai fenyegetéssel, de addig semmilyen akciót nem kezd, amíg meg nem támadják. Arensz a nyilatkozatban „korunk Adolf Hitlerjének" nevezte Szaddam Husszein iraki elnököt.
hiszen az Irkutszkból visszatérő Eduard Sevardnadze a repülőtéren még igen általános formában nyilaitkozott csak meg: „Meg kell tenni mindent a konfliktus beszüntetése érdekében” — jelentette ki, hozzáfűzve, hogy nem lát olyan okot, amely ezt kizárná.
Moszkva leállítja a fegyverszállítást Bagdadnak