﻿Mai mellékletünk: KÖNYVESHEZ
Ára:
0,50
forint
Magyar Nemzet
1990.
fingoszlns 6.
Lili. évfolyam
183. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
its einöh hatalma.
A szaúdi határom az iraki csapátok,
Peking is leállította fegyverszállításait Bagdadnak
Thatcher szorgalmazza Moszkva csatlakozását a hetek klubjához
A külpolitikai helyzet
KUVAIT ÉS SZAÜD-ARÁBIA határára figyelt aggodalommal a világ a hét végén: kiterjeszti-e Irak hadműveleteit a lerohant miniállammal szomszédos királyságra, ahol a kuvaiti uralkodó is menedéket lelt? Miközben Bagdad szombaton ismételten közölte, nem szándékozik behatolni Szaúd-Arábia területére, hírügynökségi értesülések tudni vélték, hogy az iraki csapatok a szaúdi[_ határ közvetlen közeiéig nyomultak előre. Az INA iraki hírszoFgálati iroda meg nem erősített jelentése szerint egyébként Irak vasárnap hajnalban az általa létrehozott bábkormánnyal egyeztetett menetrend alapján megkezdte alakulatainak kivonását Kuvaitból. Az Irak és Kuvait ellen elrendelt amerikai kereskedelmi embargó életbe lépésével egyidejűleg a Fehér Ház szóvivője megint egyszer leszögezte, hogy Washington továbbra is bármilyen megoldási lehetőséget nyitva hagy, beleértve a fegyveres beavatkozást is.
A hét végén nem lanyhultak a diplomáciai erőfeszítések a feszült közel-keleti helyzet enyhítésére, illetve Irak politikai és gazdasági elszigetelésére. Az Európai Közösségek 12 tagországa az iraki és a kuvaiti olajexport azonnali bojkottját határozta el szombaton, valamint döntött arról is, hogy leállítja a fegyvereladást Iraknak és felfüggeszti vele a katonai, a technológiai és a tudományos együttműködést. A tizenkettek egyúttal hatályon kívül helyezték Bagdadra nézve az EGK harmadik államok irányában érvényes általános kedvezményrendszerét. Az EK tagjai egyszersmind „megfelelő intézkedésekkel” próbálják elejét venni annak, hogy akár Irak, akár a kuvaiti „forradalmi kormány” hozzáférhessen külföldön lévő vagyonához, betéteihez és követeléseihez, s úgyanígy igyekeznek megakadályozni az új kuvaiti rezsim nemzetközi elismerését.
GORBACSOV ÉS MITTERRAND telefonon cserélt véleményt a válság legfrissebb fejleményeiről. A szovjet és a francia elnök egybehangzóan rendkívül komolynak ítélte a helyzetet, és megegyezett abban, hogy állandó kapcsolatban■ marad egymással. Közben a hét végi szövet lapok hevesen támadták Szaddám Husszeint és rendszerét.. A Szovjetszkaja Rosszija például „véreskezű diktátornak” titulálta az iraki államfőt, aki az újság szerint nemcsak a kommunistákat és politikai ellenfeleit gyilkoltatta le, hanem véres földdé változtatta Kurdisztán északi részét is. Margaret Thatcher brit miniszterelnök lerövidítette coloradói látogatását és hétfőn ismét Washingtonba készül tárgyalni Bush elnökkel. Az ENSZ New York-i székhelyén magánjellegű találkozót tartott az amerikai, a brit, francia, a kínai és a szovjet delegáció képviselője, hogy előkészítsék a Biztonsági Tanács újabb soron kívüli ülését. Kína — Irak egyik legjelentősebb fegyverellátója, az utóbbi években —, vasárnap jelentette be, hogy megszünteti a fegyverszállítást Bagdadnak. Az Iszlám Konferencia Szervezete is élesen megbélyegezte az iraki inváziót; az egyiptomi és a jemeni államfő Alexandriában vitatta meg a teendőket, a saját békéltetési törekvéseiről tett tanúbizonyságot a líbiai elnök és a PFSZ vezetője is.
Kettős stratégiával válaszolt Irak az egyre fokozódó nemzetközi nyomásra. A csapatkivonásról szóló tájékoztatással egyidejűleg Husz-szein újabb tizeriegy hadosztály felállítását rendelte el a „politikai és a katonai körülményekre” hivatkozva. A kuvaiti márionettkabinet, amelynek állítólag egyetlen tagja sem kuvaiti állampolgár, azzal fenyegette meg burkoltan a szankciókat foganatosító kormányokat, hogy Kuvaitban élő polgáraikat túszként használja fel ellenük.
HITLER ELSŐ AGRESSZIÓJÁHOZ, a Saar-vidék bekebelezéséhez hasonlítják Kuvait elözönlését a vasárnapi brit lapok, amelyek erélyes fellépést, összehangolt akciót sürgetnek Bagdaddal szemben. A The Sunday Times szerint Szaddám Husszeint csak az Egyesült Államok állíthatja meg, s emlékeztetvén a harmincas évek tanulságára, óva inti a nemzetek közösségét attól, hogy a csapatkivonásról szóló iraki ígéretet ürügyül használja a tétlenségre. A The Sunday Telegraph azt a következtetést vonja le az Öböl menti eseményekből, hogy a világ jó részét nem tette biztonságosabbá a hidegháború vége, csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió lett veszélytelenebb egymás számára. A The Observer szerint csakis Husszein bukása hozhat megkönnyebbülést a világnak, amit a gazdasági szankciók következetes véghezvitelével el is lehetne érni. A The Mail On Sunday egy amerikai professzor cikkét közli, amely egyebeik közt megállapítja: az igazi bűnösök a nyugati politikacsinálók, akik Khomeini ajatol-lah eltávolításának reményében bátorították Husszeint. Amos Perimutter rámutat, hogy az amerikai, a brit és a francia fegyverszállítmányoknak köszönhetően Iraknak van a Közel-Keleten a legerősebb hadserege, s nem volt nehéz kitalálni, hogy nem fogja nyugodtan eltűrni, ha az Öböl menti „törpék” diktálják a nemzetközi olajárakat. A Journal of Strategic Studies című szaklap szerkesztője úgy látja, oktalanság lenne feltételezni, hogy Bagdad törekvéseivel egy arab koalíció szembeszáll.	(V. L.)
Értesülések Thatcher aspeni beszédéről
A brii miniszterelnök Gorbacsov nagyobb elismerései sürgeti
Eggyel kevesebb ideiglenesség terheli és nyomasztja a múlt péntek óta az átalakuló Magyarországot. A „ki válasz-sza az elnököt?” című, össznépivé terebélyesített, majd egyéves huzakodás után, véget ért és a köztársasági elnök titulus elől eltűnhetett a már-már állandó állandóvá dermedő „ideiglenes” jelző. Megbecsülendő eredmény ez, ha más előnnyel nem járt is volna az elnökválasztás. Egy ország, egy nemzet ugyan sok mindent kibír, túlél, de az ilyen túlélésnek — tapasztalhattuk éppen eléggé és elég ideig — ára van. Nagy ára. Az átmenetiség egy 6or dologban úgyis óhatatlanul mellettünk marad még, le kell hát zárni azt, ami megnyugtatóan lezárható. Az elnökválasztás ilyen volt, ezt bizonyította Göncz Árpád fölényes többségű megválasztása, hiszen személye ellen egyetlen parlamenti párt sem emelt kifogást.
Mit használhat az elnök az országnak, de úgy is kérdezhetem, mire használhatja az ország az elnökét? A születőben levő magyar parlamentarizmus a köztársasági elnököt meglehetősen szerény közhatalmi jogosítványokkal ruházta fel. Sokan vélték, vélik úgy, hogy ezzel formális szerepre kárhoztat-ta az államfőt. Közjogi hatalma valóban nem nagy. Leginkább még az tekinthető ilyennek, hogy az általa aggályosnak Ítélt törvényt egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek, hogy az Országgyűlés akadályoztatása esetén kihirdetheti a rendkívüli állapotot, hogy törvények alkotását, népszavazás kiírását kezdeményezheti, s hogy ő a honvédség főparancsnoka.
Szerény lista, nem csoda, hogy a korábban szóba jött elnökjelöltek kevesellték is, hiszen ők funkcionáriusként, profi politikusként máshoz: hatalomhoz szoktak. Rajtuk másra szabott ruhaként lötyögött volna ez a szerep. Göncz Árpádnak viszont, testhezálló.
Az új köztársasági elnök nyilatkozatai arról árulkodnak, hogy világosan tudja: a közhatalmi eszközökön kívül másfajta hatalom is van. Ráérzett arra, mivel és miben tölthető meg tartalommal, hogyan tehető fontossá a jogilag nem nagy súlyú elnökség. A személyiség és a személyesség ereje és hatalma az, ami minden időben hőn vágyott szüksége minden népnek. Különösen az ma, amikor —, ahogy az elnök fogalmazott — holtponton, az egyik rendszerből a másikba való átbillenés előtti állapotban van a társadalom. Ehhez az átbillenéshez járulhat hozzá egy olyan ember, aki példát mutat másoknak demokratikus viselkedésből, aki fölötte áll pártérdekeknek, bizonyságát adva annak, hogy bár a modern világ igen fontos alkotóelemei a pártok, mégsem kell feloldódni és elveszni a pártoskodásban, mert léteznek magasabb szempontok is, létezik nemzeti látószög
Példát mutathat egy sor olyan dologban, amelyben fájó hiányt szenved ma a társadalom jórésze. Tisztaságban, tisztességben, szerénységben, józanságban. Példát egy kom-mercializálódó, lélek- és kultúraszegény világban a magas kultúra és a nemes lélek szépségéből, amely mentes a szno-bériától, a pöffeszkedéstől, érthető és követhető vájt és be-dugaszolód'ott fülűeknek egyaránt.
Egyszerre tisztelt és lefitymált jó császárokkal áldott meg a sors minket az elmúlt másfél évszázadban, Olyan király-főtitkár apákkal, akik olykorolykor ugyan leereszkedtek né-
pükhöz, de nem vele együtt éltek. A köztársasági elnök felnőtt és demokratikus társadalomhoz méltó értelemben lehet atyja az országnak. Olyan, akitől félni nem kell, mert nincs igazi hatalma, nem is nagyon vágyik rá, de tisztelni lehet, mert nem a jog, hanem az erkölcs adta erő parancsol neki tekintélyt. Nem ő dönt, nem ő büntet és jutalmaz, de óv a végzetes eltévelyedésektől, őrködik a törvényeknél tartósabb alapvető emberi értékek és normák betartásán, s ha mást nem, szót emel a védtelenekért. Szavainak, gesztusainak súlyát ez a tekintély adja, hatalma akkor lépi át gyönge közhatalmi jogosítványainak korlátáit, ha mögötte egy ország áll.
Így van a világ számos országában, ahol a társadalomnak módja volt megtapasztalni saját erejét, ahol az önérzet és az önbecsülés méltósága érezhető a legapróbb gesztusokban is, ahol minden igazságtalanság és disznóság ellenére az együttélés bizonyos alapvető és mélyen gyökerező normái nem sérthetek meg büntetlenül és tartósan. Az ilyen társadalmakban az úgymond, reprezentatív elnököknek igen komoly a szimbolikus szerepük. Jól látszik ez a trónját megőrző, de az uralkodásról rég leköszönt királyok és királynők esetében, akik a történelmi folytonosság, a nemzeti összetartozás és az időtálló erkölcsi normák megszemélyesítői. Tényleges politikai hatalmuk elenyésző, ám ők jelképezik az országot. Ilyen tekintély birtokosa lehetett az olasz Pertini, vagy a német Weizsücker.
Ki az a Göncz Árpád? — kérdezték sokan még néhány hónapja is, amikor a két nagy párt megállapodott személyében: nem értelmiségi körökben, ország-világ előtt meglehetősen ismeretlen volt. Ennek ellenére éppen a már említett felismerése, hogy miként lehet hatalma egy ilyen jogkörű elnöknek, teheti alkalmassá a külföldi elődök követésére. Göncz azt is tudja, mondja, hogy erre a szerepre akadtak volna nála rátermettebb, nagyobb egyéniségek. Ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt érnek meg a külső és belső feltételek a változásra, közismert művészeti és politikusi nagyságok egész sorából lehetett volna válogatni. De a pillanat csak most jött el, amikor annak a nemzedéknek a jelesei, amely harmincnegyven évi kényszerszünet után diadalmasan visszatérhetett volna az őt megillető helyre, már nem élnek. Göncz Árpád hozzájuk hasonló, ízig-vé-rig demokratikus mentalitású, fiatalabb küzdőtársukként lép most az ő örökükbe. Az első benyomások azt jelzik, hogy a nemzet azonosulhat vele, mert ő is tud azonosulni a nemzet-
tel.	Lélekben, gondolkodásban. Arisztokratizmusnak nyoma sincs viselkedésében, de érthető és természetes bölcsességgel beszél a világ dolgairól.
Az itt és most egy megkreált magyar köztársasági elnöknek nem az a dolga, hogy kivezesse az országot a válságból, nem neki kell megvalósítania a gyakorlatban a rendszerváltozást. Fölülemelkedhet, túlláthat a pillanaton, mert nem programja, hanem szerepe van. Az elfajulást, az eldurvulást, az ellehetetlenülést meggátló szerepe. Stílust és mintát adhat. Nem nagyzolásra, dölyfös magabiztosságra, parancsolgatásra, hanem kételkedés és bizakodás ötvözésére, arra, hogy miként kell egyszerre komolyan venni és kellő távolság-tartással, iróniával szemlélni magunkat.
Javorniczky István
Londonból jelenti az MTI: Margaret Thatcher úgy véli, hogy a Szovjetunió a kapitalista világ legexkluzívabb klubja, a G—7 teljes jogú tagjává válhat; a brit kormányfő szorgalmazza, hogy, miután Moszkva azonnal csatla-
kozott Irak kuvaiti agressziójának közös nyugati elítéléséhez, hívják meg Mihail Gorbacsov szovjet államfőt a legfejlettebb ipari országok jövő évi londoni csúcsértekezletére.
A The Sunday Telegraph, a The
Sunday Times és a The Mail on Sunday egybehangzó értesülése szerint a miniszterelnök asszony eleve jelentős külpolitikai beszédként beharangozott vasárnapi (magyar idő szerint lapzártánk után) expozéjában fejti ki ezeket a gondolatokat az Egyesült Államokban, a Colorado állambeli Aspenben.
Mindhárom vasárnapi újság kiemeli: a miniszterelnök asszonynak az a meggyőződése, hogy szorosabb intézményes kapcsolatot kell teremteni a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között, és Gorbacsov nagyobb nemzetközi elismerést érdemel a Szovjetunióban kedzeményezett, illetve végrehajtott reformjai nyomán. Margaret Thatcher érvelése az, hogy Moszkva gyors csatlakozása az iraki invázióval szembeni egységes fellépésre szólító nyugati felhíváshoz, újabb bizonyítéka a szovjet magatartás alapvető változásának.
„Gorbacsov a G—7 csúcs teljes jogú részvevőiéként foglalhat
Irak, miközben csapatainak visszavonásával hitegeti a világot, minden követ igyekszik megmozgatni a szélesedő szankciókkal és az elszigetelődéssel szemben. A Bagdadban bejelentett kivonulásnak az amerikai felderítés egyelőre semmi nyomát sem látja.
A szenátus hírszerzési bizottságának elnöke vasárnap Washingtonban közölte, hogy „a tudomására jutott adatok szerint” az iraki egységek sokkal inkább alaposan beásták magukat, különösen a szaúdi határ mentén — jelentette a Reuter.
Az erő alkalmazása kilátástalan
Japán és Nagy-Britannia vasárnap egyaránt szankciókat foganatosított a Kuvaitot lerohanó Irak ellen. Japán megtiltotta az iraki és a kuvaiti nyersolaj importját, s mindenféle áruexportot a két országba és felfüggesztette az Iraknak nyújtott segélyek további folyósítását. Nagy-Bptannia — az Európai Közösségek szombati felhívásával összhangban — hétfőtől ugyancsak leállította az iraki és kuvaiti nyersolaj és olajtermékek importját.
Taha Jasszin Ramadan iraki miniszterelnök-helyettes vasárnap villámlátogatást tett Ankarában és átadta Szaddám Husz-szein elnök üzenetét Turgut Ozat török kormányfőnek. Az üzenetben az iraki államfő sajtóértesülések szerint óva inti az ankarai kormányt a Törökországon átvezető két iraki kőolajvezeték lezárásától, amelynek kapacitása az iraki kőolajexportnak mintegy a fele. Egy Irak elleni esetleges blokádból így Törökország nem hagyható ki, bár a török miniszterelnök szerint George Bush amerikai elnök, akivel telefonbeszélgetést folytatott, nem kérte a vezetékek lezárását,
majd helyet a tanácskozáson, s ez esetben a Hetek — az USA, Kanada, Japán, Nagy-Britannia, Franciaorság, Olaszország és Nyugat-Németország — csoportja nyolcakká válik” — írja a The Sunday Telegraph. A The Sunday Times megjegyzi:	„A londoni
csúcs házigazdájaként Thatcher asszony elrendezheti Gorbacsov meghívását, s amennyiben ez sikerül, akkor nagyszabású politikai trófeát mutathatna fel abban az esztendőben, amely az általános választások éve lehet.”
Ügy tudják, hogy a miniszterelnök aspeni beszédében lényegében megismétli 1988-as bruge-i előadásának üzenetét: elutasítja a brit nemzeti szuverenitást veszélyeztető Európai Gazdasági és Politikai Uniót, az európai fe-deralizmust. Thatcher asszony állítólag lemondásra kényszerült kabinetminisztere, Nicholas Rid-ley nézeteivel azonos gondolatokat fejt ki — tapintatosabb formában.
Kína nem fog fegyvert eladni Iraknak — jelentette ki vasárnap a kínai külügyminisztérium szóvivője külföldi újságírók kérdésere válaszolva. A kínai kormány ezzel tudtul adta, hogy csatlakozik azokhoz az országokhoz, ame-
ui iiu ui az ivi 11.
A kínai szóvivő rámutatott, hogy miután Kína megszavazta az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a határozatot, amely elítéli Irakot a Kuvait ellen végrehajtott támadás miatt, természetes, hogy ilyen körülmények között Kína nem ad el fegyvereket Iraknak. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy korábban Kína egyebek között közép-hatótávolságú rakétákat adott el az iraki hadseregnek.
A korábbinál világosabbá és egyértelműbbé tette Peking álláspontját az iraki—kuvaiti viszály kérdésében Csien Csi-csen külügyminiszter, aki a hét végén hangoztatta: Irak és Kuvait ellentéteit konzultációk útján kell rendezni, mert az erő alkalmazása teljesen kilátástalan. Kína ezért szavazta meg a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének határozatát és támogatja a megfelelő arab nyilatkozatokat. Kína úgy véli — tette hozzá a külügyminiszter —, hogy az iraki—kuvaiti problémát az arabközi kapcsolatok keretei között kell megoldani. Megfigyelők szerint ez azt jelzi, hogy Kína nem híve a külföldi, azaz a nem arab beavatkozásnak Irak megfékezése céljából.
Husszein sógora?
Vasárnap egyébként villámlátogatásra Pekingbe érkezett Ri-chard Solomon amerikai külügyminiszter-helyettes és megvitatta kínai külügyi illetékesekkel a Kuvait ellen elkövetett iraki agresszió nyomán előállt helyzetet.
Franciaország nem tartja kizártnak, hogy teljes blokád alá helyezzék Irakot. Ezt Pierre B4-
Bagdad kész a párbeszédre a „szabad Kuvaittal”
Fokozódik Irak nemzetközi elszigeteltsége
Franciaországban a tengeri blokád eshetőségéi fontolgatják