﻿ALAPÍTOTTA: PETHÖ SÁNDOR
il gyerekek kárára
Még a kerékasztal-tárgyalások idején közöltük az egyik szociálpolitikai szakértő javaslatát, hogy a fővárosban a szociális vagyont is védjék meg. Vállalatok és intézmények ugyanis eladják jól felszerelt gyermekintézményeiket, amelyeket a vevő irodának alakit át. Természetesen nem az óvodát teszik pénzzé, hanem a vadonatúj vagy felújított épületet. Ezt a javaslatot elfektették, egy telefonáló pedig kioktatta lapunkat, hogy a piacgazdaságban a vevő dönti el, mire használja az ingatlanát. Az ovöda helyén akár szexklubot is berendezhet. Egyéb ellenérvek: a vállalatok nem tudják fenntartani gyermekintézményeiket, egyébként sem az ő dolguk, hanem a tanácsoké. De nékik nincs pénzük az ingatlanvásárlásra. Amúgy is kevés a gyerek, elfér a kerületi óvodában. Ez utóbbi állítás felingerelt. Jártam már elaggott kerületek, hámló vakolatú házaiban, ahol egy egykori lakásban működött. A gyerekeknek se játék-, se mozgásterük. Bekerített telkeken levegőznek, motorzajban, benzingőzben. Nem volna érdemes a lerobbant óvodát bezárni, és a jól felszereltet megtartani? Állami vagyon ez is, az is. Legfőképp azt nem tudom elfogadni, hogy arra spekulálnak : nálunk örökösen kevés lesz a gyerek.
Olvasom az egyik napilapban, hogy gyerekek vakációját is megrabolták. Politikai nézet-különbségek miatt a brennber-gi üdülőtáborban turnusok maradtak ki. Az illetékesek egymásra hárítják a felelősséget. Keresik a bűnöst vagy a bűnbakot. Így akarnak politikai tőkére szert tenni. Kit érdekel, hogy a gyerekek nem nyaralnak? Egy gyerekszerető társadalomban bizonyára elhalasztanák a politikai csatározásokat az idény végéig.
Régóta mondogatják, bontóperes bírók és pszichológusok, hogy a válni készülő szülők ne vonják be gyereküket a perpatvarokba, és a házasság felbontása után ne lazítsák, akár a családból kilépő, akár a magára maradt házastárs ellen. Én azt kérem: ne vonják be politikai küzdelmekbe a kiskorút. Nem az egyes pedagógus a felelős azért, amit a múlt rendszerben tanított. Elég törést okoz nevelőnek, tanulónak az újjáértékelés, amihez nélkülözhetetlen a szülők támogatása. Elkeseredésük érthető. Ügy érzik, hogy gyerekük elvesztegette az idejét. S ha az idén végzett, hogyan pótolja majd a mulasztottakat? A szülők elkeseredettsége megnyilvánult az iskolaév végén tartott szülői értekezleteken is. De nemegyszer a gyerek is közvetítette az otthon hallott véleményeket a pedagógusnak, naiv vagy pimasz átfogalmazásban. Egy példa: a VII. általános utolsó osztályfőnöki óráján a tanár megállapította, hogy a múlt esztendőhöz képest romlott az osztály teljesítménye. Amíg beszélt, egy izgága kamasz egyre hangosabban gyalázta őt, mint ama egyetlen párt hívét. Ahogy nőtt a közbeszóló hangereje, úgy gyülemlett fel az osztályfőnök mérge. Büntetéssel fenyegetőzött, rárivallt a gyerekre, hogy küldje be a szüleit, majd kizavarta az osztályból. Az apa másnap megjelent, de nem ott, ahová hívták, hanem az igazgatónál. Mindenféle politikai váddal illette az osztályfőnököt. Az igazgató pedig nem vette védelmébe.
Másutt a szülők nem találnak meghallgatásra. Politikai megfontolásból. A második félévben például egy érettségi
előtt álló osztályban állandósultak a lyukasórák. A legtöbb zavart egy tanár keltette, aki politikai elfoglaltságára hivatkozva mellőzte az oktatást. A tanulók készüljenek fel a tankönyvből, és ő majd válaszol a kérdésekre. Erre az érettségi szünetben került sor. Hiába tették szóvá a szülők, az igazgató e tanár politikai feladatainak adott elsőbbséget.
Olykor a tantestületben is politikai mezt öltenek a személyi ellentétek. Egy középkorú tanárnő elmondta, hogy a volt úttörővezető, mint veszélyeztetett terhes, váratlanul cserben hagyta az iskolát. Munkáját őrá lőcsölték, mert nincs családja. „Hálából” az új igazgató kétségbe vonta politikai megbízhatóságát, amikor egy külföldi tanulmányúiról volt szó. Régebben az volt a baj vele, hogy templomba járt. A méltánytalanságra úgy válaszolt, hogy nem ment el az iskolatáborba. Hogy a tábor rendje, a gyerekek nyaralása megsínylette, kit érdekel? Az úttörővezetőkre úgy tetszik, rájár a rúd. Egy kisvárosi pedagógus megírta nekünk, hogy bár már lemondott erről a megbízatásról, de kollégái — így a volt KISZ-titkár, és az úttörőelnökség egyik tagja —, a múlt rendszer kiszolgálójának bélyegezték, és sikerrel közbenjártak azért, hogy a legkisebb fizetésemelést kapja. Mert annak idején tiszteletdíjat vett fel, holott csak „parancsokat osztogatott és dolgoztatott, míg a többi pedagógus ingyen dolgozott”. Egyébként a volt úttörővezető elnyerte a rokonszenvemet. Azt írta: „Félévenként 20-25 programunk volt, mindegyiket megszerveztük, terveztük, értékeltük. Most ez kimaradt a gyerekek életéből...” „Nem tudom, mi a jövő gyermek-szervezetének a neve, csak jöjjön már, csak legyen” — fejezi be levelét az olvasó.
Az új tanévet nem lehet ott kezdeni, ahol az előbbit abbahagyták. A felkészülés főfeladata: nyugalmat teremteni az iskolában. Mint utaltam rá, szülők, felsőbb osztályok tanulói elvesztették bizalmukat a tudásban. Nemcsak az aggasztja őket, hogy a történelmet, a filozófiát, a magyar irodalmat át kell értékelni, hanem légióként attól félnek, hogy az oktatás nem vezet el az új társadalomba. Tanévkezdetkor bizonyára maradnak még nyitott kérdések, de a szülők, a gyerekek kételyeivel meg kell birkózni. Nem szabad magukra hagyni a tanulókat. Mint egy olvasónk írta: „A pedagógusok a gyerekekkel foglalkozzanak, és ne egymással.” A legszívesebben azt javasolnám, hogy a tantestület legyen olyan politikamentes, mint a bíróság. Ám ez túlzott kívánság. Szerényebben fogalmazva: legyen olyan elfogulatlan, miként ezt a bíróságtól várjuk.
A politika nem űzhető ki az iskolából. Ez ellen szól az ön-kormányzatok alakulása, ez ellen szólnak a távlati nevelési feladatok. A helyi társadalmak szervezésében a pedagógusoknak főszerepük lesz. De kívülről ne pártállásukat, hanem demokratikus szemléletüket vigyék az iskolába. Amely szerint minden gyerek egyenlő. Egyenlőek jogaik és kötelességeik, szüleik érdemei vagy mulasztásai nem az iskolára tartoznak. Ügy hiszem, a politika diákönkormányzatként, a pluralizmus elfogadásaként, a mások nézetei iránti kíváncsiságként és társadalomismeretként honosodik meg az iskolákban. A politikai kultúra elsajátítása is itt kezdődik.
Kovács Judit
Szorwl a gazdasági blokád Irak körül
Megoszlanak a vélemények a szankciók hatásosságáról
A bonni párttalálkozó után is bizonytalan az össznémet választások időpontja
KULCS FONTOSSÁGÚ fejlemény lehet az Irakkal szembeni gazdasági embargó sikerességében, hogy kedden Ankara bejelentette: kész elzárni a Törökországon keresztülvezető iraki olajvezetéket. Mint özal kormányfő nyilatkozta, ez éves szinten kétmilliárd dolláros veszteséget jelent országának, de Ankara ennél fontosabbnak tartja az iraki agresszió megszüntetését. Megfigyelők már korábban is hangsúlyozták, hogy Törökország e lépéssel most ragyogóan példázhatná elkötelezettségét a nyugati világ irányában. Vélhetően a török döntéssel is összefügg, hogy F—111-es amerikai bombázók érkeztek Nagy^Britanniából az iraki határtól 700 kilométerre fekvő törökországi támaszpontra. Washingtoni sajtóértekezletükön Bush amerikai elnök, Thatcher brit kormányfő és Wörner, a NATO főtitkára rendkívüli jelentőségűnek minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irak-ellenes határozatát. Thatcher asszony Londonba hazatérve derűlátóan nyilatkozott, szerinte hatásosak lesznek a kényszerítő rendszabályok, ugyanis „nemzetközi elszántság” tapasztalható azok keresztülvitelében. Az amerikai fővárosban a brit kormányfő a szankciók kudarca esetén teendő lépésekről is szólt: ez a Perzsa-(Arab)-öböl haditengerészeti blokádja lehet. A nyugati államok már most növelik katonai jelenlétüket az öbölben, 31 amerikai hadihajót vezényeltek a térségbe. A The Washington Post értesülése szerint az amerikai védelmi minisztérium javasolta, hogy az öböl nemzetközi blokádjába vonják be a Szovjetuniót is. A jelentések szerint egy szovjet hajókötelék már megérkezett a Perzsa-öbölbe. Egyre több hír szól arról, hogy valótlan volt az iraki bejelentés a Kuvait-ból történő csapatkivonásokról. Az értesülések szerint kuvaiti fegyvereket szállítottak el az irakiak, egyre több iraki katona öltözik át kuvaiti egyenruhába, s tovább erősítik a stratégiai pontokat. Keddre virradóra összecsapások voltak a fővárosban a megszálló csapatok és kuvaiti egységek között.
HA SZAÜD-ARÁBIA is kész elzárni az országán keresztül vezető iraki olajvezetéket, Bagdad térdre kényszeríthető — így ítélték meg az embargó esélyeit egyes szakértők. A hírek szerint Cheney amerikai védelmi miniszter épp erről próbálta meggyőzni a szaúdi vezetőket. Közben a The Washington Post arról számolt be, hogy Húsz-, szein iraki elnök megfenyegette Szaúd-Arábiát: ha Rijád elzárja az iraki vezetéket, Irak megtámadja az országot. Bagdadban cáfolták a Post értesülését, s mint egy kormányszóvivő megjegyezte: Irak amúgy sem hiszi, hogy Szaúd-Arábia ilyen lépésre készülne. „A bojkott sikere lehetetlen Szaúd-Arábia részvétele nélkül” — állapította meg a Libération. Az egyértelmű, hogy Rijád csak akkor lesz erre hajlandó, ha szilárd amerikai katonai védőernyőt kap. Ezt legkönnyebben repülőegységek telepítésével lehetne biztosítani — vélte a párizsi lap.
A GAZDASÁGI SZAKÉRTŐK véleménye túlságosan is megoszlik arról, hogy eredményes lehet-e az Irak-ellenes gazdasági blokád. Vannak, akik úgy vélik, hogy az iraiki és a kuvaiti olaj piacról való eltűnésével a világpiaci árak magasba szökhetnek, s a fellépő infláció miatt visszaesés következhet be az amerikai gazdaságban. A szankciók világgazdasági kihatásával szokatlanul drámai hangvételű cikkben foglalkozik a Financial Times. A nagy tekintélyű gazdasági lap szerint az olajpiacot a léhető legnagyobb mértékben mentesíteni kell az öbölbeli felfordulástól, s összehangolt pénzpolitikával kell felkészülni a kedvezőtlen gazdasági hatások csökkentésére. Husszein tankjainál sokkal nagyobb károkat okozhatnak az olaj- és pénzpiacokon eluralkodó félelmek, a termelés beszűkülése az Egyesült Államokban, vagy a pénzügyi pánik Japánban. A brit lap úgy vélte: a fejlett országok 30 napos tartalékai együttesen legalább két évig elegendőek lennének a kieső iraki és kuvaiti olajexport pótlására, s kizárt, hogy eddig képes lenne kitartani Husszein a blokáddal szemben. A The Times arra is figyelmeztet, hogy az olajáremeíkedés mély recesszióba döntheti Kelet-Európát és veszélyeztetheti a gazdasági reformot az egész térségben. Egyes kelet-európai országok olajszámlái akár négyszeresére is növekedhetnek. A francia gazdasági és pénzügyi államminiszter nyugalomra intette az üzleti köröket. Bere-govoy úgy vélte, hogy a hetvenes évekhez hasonló olajválság nem következhet be.	(P. T. R.)
A bábkormány kikiáltotta a ..Kuvaiti Köztársaságot"
Baker és Sevardnadze újabb kapcsolatfelvétele, szovjet hadihajók tartanak az Öböl felé
abban az esetben, ha Törökország biztonságát veszélyeztetné Irak. Az ülésről tájékoztató diplomata azt is hozzáfűzte, hogy eddig nem volt ilyen fenyegetés.
Dzsiddai tárgyalásai után kedden Alexandriába érkezett Ri-chard Cheney amerikai védelmi miniszter, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnökkel tanácskozzon Kuvait iraki lerohanásának katonai következményeiről. Ugyancsak Egyiptom nyári fővárosába érkezett az iraki rendszer második számú embere, Izzat Ibrahim alelnök.
Megkérdőjelezik az iraki és kuvaiti olaj nemzetközi embargójának hatásosságát egyes megfigyelők. Irak a nemzetközi olajértékesítőkön keresztül is képes eladni olaját, a közvetítő kereskedők pedig titokban tartják az olaj származási helyét. Ez utóbbit egyébként sem könnyű kideríteni, hiszen a szállítmányok általában több tucat kézen keresztül jutnak el a végső vásárlóhoz,
..A keddi nap folyamán egyébként további országok léptettek életbe szankciókat Irakkal és Ku-vaittal szemben. Berni jelentés szerint Svájc kereskedelmi embargót hirdet minden iraki és kuvaiti eredetű termék importjára és szállítására, befagyasztotta a kifizetéseket és a két állam Svájcban őrzött betéteit. (Kuvait-nak nettó 2,9 milliárd svájci frank értékű vagyona halmozódott fel a svájci bankokban, míg Iraknak nettó 673 millió frank vagyona van az országban). Megfigyelők szerint az intézkedés jelentős módosulása a berni politikának, ugyanis a semlegességéhez minden módon ragaszkodó Svájc korábban soha nem vett részt hasonló nemzetközi akciókban.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok folytatja konzultációit a perzsa-öbölbeli feszültség kapcsán. Jurij Cremitszkih külügyi szóvivő szerint Sevarnadze szovjet és Baker amerikai külügyminiszter hétfőn telefonbeszélgetést folytatott egymással a kuvaiti helyzetről.' A szovjet hírügynökség kedden arról számolt be, hogy Belonogov szovjet külügyminiszter-helyettes a nap folyamán Jack Matlock amerikai nagykövetet fogadta, és a két diplomata szintén az Öböl menti helyzetről tárgyalt egymással; Szovjet részről ugyanakkor elismerték, hogy két szovjet hadihajó jelenleg a Hormuzi-szoros bejárata felé halad.
Jurij Gremitszkih külügyi szóvivő keddi sajtóértekezletén jelenlegi feszült helyzetben sz kásos éS normális” intézkedésnek nevezte azt, hogy az Indiai-óceánon járőröző szovjet flotta két hajóját a Hormuzi-szoros térségébe irányították. Gremitszkih tagadta azonban, hogy a Szovjetunió öbölbeli haditengerészeti jelenlélétének jelentős növelésére készülne.
Irakban jelenleg mintegy nyolcezer, míg Kuvaitban megközelítően kilencszáz szovjet állampolgár él, akiknek a biztonságát a szovjet kormány mindenekelőtt szem előtt tartja — hangoztatta Gremitszkih. Nem volt azonban hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy Moszkva készül-e szovjet állampolgárok evakulásá-ra a két országból.
Az Irak által hatalomra juttatott kuvaiti „átmeneti” kormány kedden délután kikiáltotta a „Kuvaiti Köztársaságot". A bagdadi tévében beolvasott nyilatkozat szerint a kuvaiti monarchiát örökre eltörölték.
Szaddám Husszein iraki elnök a nap folyamán Bagdadban fogadta a kuvaiti bábkormány vezetőjét, Alaa Husszein Ali alezredest — aki kormányfő és főparancsnok egy személyben —, s biztosította őt arról, hogy „Irak szembeszáll a kuvaiti felkelés ellen irányuló minden imperialista és cionista támadással”. Közben iraki sajtójelentések arról számolnak be, hogy Irakban mintegy 4 millió ember evakuációs gyakorlatokat hajt végre.
Bush amerikai elnök azt tervezi, hogy órákon belül csapatokat és harci repülőgépeket küld Szaúd-Arábiába az ott levő bázisok védelme érdekében egy esetleges iraki támadás esetén — jelentette a CBS amerikai televíziós társaság kedden. A program szerinti műsort megszakító kü-lönadásban a CBS Pentagon-tudósítója közölte, hogy tudomása szerint amerikai katonák és harci gépek szerdán kora reggel Szaúd-Arábiába fognak érkezni.
Husszein iraki elnök kedd este kijelentette, hogy Kuvait leroha-nása, amely véget vet „a gyarmati megosztottságnak” kemény válasz a külföldi fenyegetésekre és logikusan következik „az Irán felett aratott iraki győzelemből”. Az államfő beszédét abból az alkalomból olvasták fel a televízióban, hogy két éve, 1988. augusztus 8-án fejeződött be az iraki—iráni háború és ezt Bagdad saját „végső diadalaként” értékeli.
A Kuvait elleni támadás, „augusztus 2. erőteljes válasz volt azokra a károkra, amelyeket a külföld akart okozni Iraknak és a nemzetnek” — hangoztatta Szad-dam Husszein, aki nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a gyarmati uralom „a kisebbségnek adta a gazdagságot, a többségnek pedig a szegénységet”.
„Augusztus 2. egyben a kuvaiti lakosok küzdelmének, türelmének és kitartásának törvényes gyermeke” — jelentette ki keleties szóvirágokat nem nélkülöző beszédében Szaddám Husszein, méltatva a „szabad Kuvait ideiglenes kormányának” és lakosainak erőfeszítéseit „egyik legszentebb nemzeti kötelességük” teljesítésében.
Az áttörés elmaradása ellenére
Kohl nem adta fel az októberi választás reményét
Brüsszelből jelenti az MTI: A NATO-hoz közelálló források szerint Washington kedden Brüsz-szelben olyan értelmű tájékoztatást juttatott el szövetségeseihez, hogy folytatódnak az iraki csapatösszevonások a szaúd-arábiai határ 'közelében. A szövetségesek biztosították Törökországot, hogy amennyiben Bagdad fenyegetné biztonságát, működésbe hozzák a szövetség iszolidaritási gépezetét.
Irak előzőleg hivatalosan cáfolta, hogy Szaúd-Arábia megtámadására készül, de megfigyelők emlékeztettek arra, hogy Irak a Kuvait elleni támadás előtt is úgy nyilatkozott, hogy sohasem fogja megtámadni a szomszédos országot.
A 16 NATO-ország képviselői
egyébként arról tájékoztatták egymást, hogy semmiféle biztos hírük nincs azoknak az állampolgáraiknak a sorsáról, akiket az iraki erők vettek „pártfogásukba” Kuvaitban.
A diplomáciai forrás hírt adott arról is, hogy a NATO gazdasági osztálya elemezte az Irak elleni embargó várható hatását. A szövetség 16 országába irányult az iraki kőolajexport 65 százaléka, és ők szolgáltatták az iraki behozatal 60 százalékát — így a NATO jelentős nyomást gyakorolhat az embargóval Bagdadra.
A tagállamok állandó NATO-képviselői hétfőn biztosították Törökországot, az Irakkal szomszédos egyedüli tagállamot arról, hogy működésbe hozzák a szövetség segítségnyújtási gépezetét
Bonnból jelenti az MTI: A várakozásoknak megfelelően nem hozott áttörést a keddi bonni nyugatnémet csúcstalálkozó. Kohl kancellárnak nem sikerült meggyőznie a szociáldemokraták vezérkarét — Vogel pártelnököt és Lafontaine-t, az SPD kancellárjelöltjét — a jóval korábban tartandó választások szükségességéről. Egyetértés volt viszont közöttük abban, hogy az NDK még a választások előtt csatlakozzon az NSZK-hoz, bár az időpont kérdésében megint eltértek az
álláspontok. Az uniópártok szerint az NDK-nak közvetlenül az össznémet választások — terveik szerint október 14. — előtt kell kimondania csatlakozását s egyben megszűnését, míg az SPD legújabban a szeptember 15-i határidőt javasolja, választásokat pedig a tél elején szeretne.
A kancellári hivatalban a kora délutáni órákban megtartott eszmecserét követően Kohl, az uniópártok szövetségének, az FDP-nek képviseletében Lambsdorff pártelnök, valamint az SPD tel-