﻿= mm Nemzet
1990.
augusztus 10.
Lili. évfolyam
187. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
A. hadcktypátya,
A növekvő hazai munkanélküliségnek egy szeletét szeretném e cikkben érinteni. Egy kerekasztalvita adta ehhez az ösztönzést, amelynek szintén ez volt a fő témája. A résztvevők akkurátusán sorra vették, kik és honnan csúsznak le ma nálunk ebbe a kategóriába. Először a vitázók hanghordozására figyeltem fel. Az érvek és ellenérvek olyan szárazak, tudományosak voltak, mintha arról folyt volna a tanácskozás, hogyan kell a lisztharmat vagy a rágcsálók ellen védekezni. Megállapították: az ifjúságot, a pályakezdőket is egyre inkább sújtja ez a társadalmi folyamat. Számolni kell a negatív következményeivel. Így tömören, általánosságban. Aztán a vita folydogált tovább:	kik
kapjanak munkanélküli-segélyt, milyen közmunkákat indítsanak, hol szervezzenek átképző tanfolyamokat...
Kicsit rosszkedvű lettem. (Bár tudom, egyesek szerint ez ma nem dicséretes hírlapírói tulajdonság.) Ha a kerékasztalnál ültem volna, valószínű figyelmeztetem vitapartnereimet: uraim, kicsivel nagyobb figyelmet e témakörön belül az ifjúságra. Számukra a munka-nélküliség nem egyszerűen kisiklás, átmeneti gyötrelem. Rájuk nem úgy hat, mint azokra, akik már a nyugdíjkorhatár felé közelednek. Az idősebbek egy része például — az elfáradtak, a megromlott egészségűek — szinte menekülnek a korkedvezményes nyugdíjba, a le-százalékolásba. Ugyanígy lelki válság nélkül pályázzák meg a munikanélküli-segélyt, vállalják a munkanélküli státust az igénytelenek, a lumpenek, az Ilyen-olyan szenvedélybetegek, vagy akik fusizással, a hivatal elől eltitkolt vállalkozásokkal jutnak nagyobb jövedelmekhez —, hogy csak néhány kategóriát említsek. Az átirányításokkal, az átképzésekkel is a harmincon feletti rétegeken igyekeznek elsősorban segíteni a vállalatok, az intézmények.
A fiatalok számára kevesebb a kapaszkodó. Érettségi bizonyítvánnyal, vagy éppen szak-munkásoiklevéllel a zsebükben, hiába kopogtatnak a vállalatok, a szövetkezetek kapuin. Felvétel nincs, illetve a jelentkezőknek csak egy töredékét tudják fogadni. S aki szerencsés, álláshoz jut, az is legtöbbször rideg környezetbe kerül. Holott, nekik még fogni kellene a kezüket. Egyengetni első lépéseiket, támogatni beilleszkedésüket a közösségekbe. De a mai zaklatott, fortyogó világunkban — amikor mindenki a a saját maga egzisztenciájának a megszilárdításával van elfoglalva — ki törődik mások gondjaival? Hova tűntek az utánpótlást nevelő, köztiszteletben álló szakik, a tanítványok százait szárnyukra bocsátó aranykezű mesteremberek. A csőd felé menetelő, szanálásra váró számos vállalatunknak a legkisebb gondja is nagyobb annál, minthogy azzal törődjön; lesz-e elegendő szakmunkása, technikusa, mérnöke 4—5 év múlva, ha a sikeres szerkezet-váltással életben tud maradni?
Nem a mai fiatalság sajátja, hogy illúziókkal telve teszi meg az első lépéseit az életben. Mindig és mindenütt így volt ez. Az olyan átmeneti időszakban, mint amilyenben most élünk, különösen hosszú akadálypálya leküzdése vár a fiatalra. Ha valahova sikerül leadnia a munkakönyvét, már az első lépéseknél orrba verik a tények. Az, hogy a valóság egészen más, mint ahogy elképzelte. A munkahelyeken farkastörvények uralkodnak, az érdek-összefonódások kusza hálózata létezik, és a megszokott-ság, a középszerűség igyekszik kivetni magából az egyéniséget, a sablonokba beilleszkedni nem
tudót. Megéri-e beállni a sorba? — teszi fel a kérdést sok értelmiségi fiatal és úgy érzi, túl nagy árat kell fizetnie, hogy az engedelmes, hasznos ifjú állampolgár titulusát elnyerje. Az anyagi lehetőségek a legtöbb helyen annyira sivárak, az érvényesülés útján annyi a kátyú, a rejtett akna, hogy jelentős részük — ha nincs mögöttük anyagilag szilárd családi háttér — nem érez elég erőt magában ahhoz, hogy végigjárja. „Szövetkeznék én, akár az ördöggel is — mondja az ifjú diplomás —, ha reményem lenne arra, hogy 35—40 éves koromra egy szép lakás, egy jó kocsi birtokosa lehetek. Hát most kutatóim, keresem a külföldi myn-kavállalás lehetőségeit...” A külföldi munka azonban csak egy vékony szelepe lehet a hazai foglalkoztatási feszültségek levezetésének.
Cselekvésre kell, hogy késztessen bennünket annak a felismerése is: a kallódás, a csellengés melegágya a fiatalkori bűnözésnek, a kábítószerezésnek. A fejlett, a gazdag országok is küzdenek ilyen gondokkal — vigasztalhatnám magunkat. Csakhogy az efajta deviancia kórokozói nem azonosak ott és itt. Nálunk sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a pályára állás igen mostoha körülmények között zajlik, sikerélmények helyett igen gyakran kudarcok és megaláztatások érik a fiatalokat. Egy munkanélkülivé vált ifjú agrármérnöknek még megoldás lehet, hogy saját kertészetet alapít, disznót hizlal, de mi legyen a bölcsészdiplomásokkal. A mérnökökkel, pedagógusokkal? Akikből több megyében már szintén felesleg van. Számukra a mezőgazdaság nem jelenthet perspektívát. Sem az úgynevezett közhasznú munka. S az az elképzelés is naivnak tűnik, amely a fiatalok foglalkoztatásában nagy szerepet tulajdonít a hazai autópályaépítés meggyorsításának.
Keresni kell e probléma megoldásának kulcsát. Nem vagyok e téma szakembere, de felvetem :	nem lehetne-e olyan
pénzügyi alapot létesíteni, amelyből azok a vállalatok, szövetkezetek kapnának meghatározott összeget, amelyek első munkahelyes fiatalokat vesznek fel. Ily módon néhány évig esetleg, csak feleannyiba kerülne nekik a fiatal munkaerő. A kisiparosokat és a vállalkozókat is jobban lehetne ösztönözni a fiatalok foglalkoztatására. Azok az átképző tanfolyamok is igen hasznosak, amelyek a megváltozott helyi igényekhez, illetve a várható kereslethez igazítják tematikájukat.
Azt mondjuk: nem jó az, ha a társadalmi viszonyaink formálásában, szociális alapelveink lefektetésében más országok példáját másoljuk. A vegytiszta másolás természetesen nem célszerű. Én azonban mégis szívesen látnék a gazdaságilag előttünk járók bevált gyakorlatára vonatkozó módszereket foglalkoztatási gondjaink áthidalására. Azért, hogy humánusa bbak legyenek a beilleszkedés feltételei. Azért, hogy a munkahelyeknek is legyen egyfajta fészekmelege. Azért, hogy ha az ifjúnak fel kell adni vágyait, elvetni az illúzióit, akkor legalább anyagilag kompenzáljuk az érzelmi veszteségért.
Az „emberekről való gondoskodás” kiüresedett jelszavát aligha lehet újra a falakra festeni. De az sem lehet célravezető, ha hagyjuk folyjon minden úgy, ahogyan a piaci viszonyok diktálják. Ne legyen ebben a vonatkozásban sem „sajátos magyar út”, ha az veríté-kesebb, emberkínzóbb a másutt alkalmazottnál. Inkább másoljunk.
Keserű Ernő
Szovjet-amerikai egyetértés a/ iraki kérdésben
A Biztonsági Tanács elítélte Kúráit bekebelezését
Sokoldalú puhatolózás Kairóban, elnapolták az arab csúcsértekezletet
A külpolitikai helyzet
DIPLOMÁCIÁI ÉS KATONAI MOZGÁSOK kísérték csütörtökön is az iraki—kuvaiti válságot. Kairóban péntekre halasztották az arab csúcsértekezlet megnyitását, ahová Bagdadból is érkezett küldöttség, miniszterelnök-helyettesi szinten. A Biztonsági Tanács is konzultációkat kezdett Kuvait annektálásának az elítélésére, pénteken pedig az Európai Közösségek külügyminiszterei tanácskoznak, majd a NATO-tagállamok vitatják meg a tennivalókat. A brit kabinet válságbizottsága is ülést tartott. Margaret Thatcher érintkezésben áll Washingtonnal és Rijáddal is, miközben az amerikai és a brit egységek elfoglalják állásaikat Szaúd-Arábiában, a kuvaiti határ közelében. Anglia elsősorban vadászbombázókat küldött a térségbe, nemcsak Szaúd-Arábiába, hanem Ománba is, részben ciprusi támaszpontjairól, részben Nagy-Britanniából. Izrael közben igen éles hangon figyelmeztette Irakot, hogy megvédi magát, ha támadás érné. Az izraeli rádió jelentése szerint az ország hatóságai meghozták az amerikai csillagháborús program egyik melléktermékét, az leges iraki akció esetén. Izraelben egyébként csütörtökön kipróbálták az amerikai csillagháborús program egyik melléktermékét az Arrow légvédelmi berendezést, amely kis- és közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítésére képes. Fahd szaúd-arábiai király csütörtökön tévébeszédben erősítette meg, hogy országába amerikai és brit csapatok érkeztek. Az uralkodó követelte, hogy állítsák helyre a korábbi kuvaiti helyzetét.
MOSZKVA ELÍTÉLI KUVAIT BEKEBELEZÉSÉT, s elfogadja azt, hogy az Egyesült Államok katonai erőket telepít Szaúd-Arábiába, ezt jelentették ki szovjet külügyi források, hozzátéve, hogy a Szovjetunió egyelőre nem csatlakozik ahhoz a nemzetközi haderőhöz, amely egyrészt kialakítaná a blokádot Irak körül, másrészt megakadályozná az esetleges terjeszkedést. „A háborút követő évek során először fordul elő, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió ugyanúgy ítél meg egy fontos kérdést, az iraki agresszió kérdését”, írta a Moszkovszkije Novosztyi. A hetilap rámutat: a két nagyhatalom egyformán viszonyul egy problémához olyan térségben, amelyben korábban vetélytársak voltak. Át kell értékelni kapcsolatainkat a tudatosan totális agresszióval fenyegető rezsimekkel szemben — hangsúlyozza a lap, megtoldva azzal a gondolattal: „A két nagyhatalom egyező véleménye nagy szó, de nem elégséges. Meg kell állapodni, hogy milyen további közös fellépést igényel az együttes jó szándék. A szovjet állam kész rá, hogy vállalja a reá jutó részt” — szögezi le a lap.
KÉTELYEKKEL ÍRNAK a francia lapok a katonai megoldás lehetőségéről, s fenntartásokkal a tartós embargó kilátásairól is. A Li-bération új típusú válságról cikkezik, s megjegyzi „az öbölbeli feudális rendszer elleni nacionalista lépés népszerű az arab világban, s ez csupán az egyik adú a bagdadi diktátor kezében. Szaddám Husz-szein számítása szerint — hangzik ez a párizsi érvelés —, a szuper-hatalmak már erőtlenek, „s az amerikai csendőr is sokat vesztett eszközeiből”.	(B. M.)
Vadászgépek és bombázók Dahranban
Ötezer amerikai katona indult a válságövezetbe
A Biztonsági Tanács csütörtökön törvénytelennek minősítette Kuvait iraki bekebelezését, miközben a Kairóban tanakodó arab vezetők elnapolták a csúcsértekezletüket. Szaúd-Arábiába folyamatosan érkeznek az amerikai egységek, a brit kormány pedig a nemzetközi összefogás kiszélesítésére szólított fel. Moszkva jelezte, nem vesz részt a többnemzeti-ságű haderőben, de egyetért Washingtonnal, s csapatainak a térségbe küldésével.
New Yorkból jelenti a Reuter: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön egyhangú szavazással. törvénytelennek és meg nem történtnek minősítette Kuvait iraki bekábelezését, arra kérve a világ országait és a nemzetközi szervezeteket, hogy ne ismerjék el Bagdad lépését. Az öbölbeli válság kirobbanása óta a Biztonsági Tanács most harmadszor hozott határozatot ebben az ügyben, de ez az első eset, hogy a szavazás során teljesen egyöntetű eredmény született. A BT egyébként felszólította Bagdadot a Kuvait annektálásához vezető korábbi lépések visszavonására.
Csütörtökön Irak legnagyobb térségbeli ellenfele, Irán is elítélte Kuvait bekebelezését, s egy külügyminisztériumi nyilatkozat leszögezte: Teherán nem fogja eltűrni a lépést. Ugyanakkor a forradalmi gárdisták parancsnoka
még az iraki akciónál is veszélyesebbnek nevezte az amerikai erők térségbeli gyülekezését, s közölte: országa fegyveres erői nyomon követik az amerikai katonai manővereket.
Csütörtökön egyébként Irak határozatlan időre lezárta határait a külföldiek előtt. A hírt a londoni külügyminisztérium szóvivője jelentette be, mondván, hogy a döntésről maguk az iraki hatóságok tájékoztatták az Európai Közösséget. Bagdad „biztonsági okokkal” magyarázta a lépést, de konkrétumok egyelőre nem ismeretesek.
Az iraki kormány csütörtökön elrendelte, hogy az összes, Kuvait fővárosában lévő diplomáciai misszió költözzék át Bagdadba — közölte az iraki külügyminisztérium csütörtökön. A követségeknek két hetük van, hogy a személyzetet is átvigyék az iraki fővárosba.
Irak használni fogja mérges-gáz-készleteit, ha az Egyesült Államok vagy Izrael az öbölbeli válság kapcsán megtámadná őt — ezt Bagdad görögországi nagykövete jelentette ki csütörtöki athéni sajtóértekezletén. Ezzel egy időben NATO-forrásokból közölték, hogy Washington már kapcsolatba is lépett szövetségeseivel, az esetleg szükségessé váló öbölbeli amerikai katonai akció támogatására kérve őket. (Megfigyelők szerint az amerikaiak ezzel akarták nyilvánvaló-
vá tenni, hogy mivel a válság minden NATO-tagállamra hatással van, nem akarják magukra vállalni az összes felelősséget.) Az iraki invázió megvitatására egyébként pénteken ül össze Brüsszelben a NATO külügyminiszteri tanácskozása.
Az amerikai sajtóból szinte minden mást kiszorít a Szaúd-Arábiába küldött csapatok témája. Katonai forrásokra hivatkozva mind a The New York Times, mind a The Washington Post arról számolt be, hogy a következő hetekben akár az ötvenezer főt is elérheti a sivatagi királyságba küldött szárazföldi erők létszáma. A már odaérkezett amerikai alegységek egyébként szemtanúk szerint nem közvetlenül a határ mentén, hanem az ország belsőbb területein helyezkedtek el. Rijád viszont újabb harckocsi-és tüzérségi erőkkel erősítette meg a határtérségben állomásozó csapatait.
Ezzel egy időben Törökország készültségbe helyezte légierejét, és az ország nyugati részéről az Irakhoz közelebb levő déli támaszpontokra telepítette át F— 16-os és F—104-es vadászgépeit.
Baker amerikai külügyminiszter Törökországban tárgyal, ám közben sorra érkeznek a küldöttségek Kairóba, a rendkívüli arab csúcsra, amelynek megnyitását péntekre halasztották — delegátusok még egyeztetnek. Az utolsó pillanatban Irak is elküldte delegációját:	ezt Ta-ha Jaszin
Ramadan miniszterelnök-helyet-
tes vezeti, s a delegációban helyet kapott Tárik Aziz külügyminiszter is. Kuvaitot várhatóan az elűzött emír képviseli majd, szaúd-arábiai részről pedig maga Fahd király utazott az egyiptomi fővárosba.
Szerdán este érkeztek meg a szaúd-arábiai Dahran légitámaszpontra az amerikai 82. légide-szant hadosztály katonái és több F—15-ös harci gép. Közben az amerikai Fort Braggból újabb, katonákat szállító chartergépek és hadfelszerelést szállító katonai gépek indultak a sivatagi királyságba. A Pentagon közlése szerint az amerikai csapatokat vegyvédelmi felszereléssel is ellátták arra az esetre, ha Irak egy esetleges Szaúd-Arábia elleni katonai akció során vegyi fegyvereket is bevetne.
Colin Powel tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke Washingtonban kijelentette, hogy a Szaúd-Arábiába küldött mintegy ötezres amerikai csapatkontingens „képes Irakot elrettenteni” egy esetleges támadástól.
Madridi MTI-jelentés szerint folyamatosan szállnak le a spanyolországi közös használatú repülőterekre a hatalmas amerikai katonai szállítógépek. Csütörtöki adat szerint a C—5-ös Galaxy és a nála valamivel kisebb C— 141-es Starlifer mintájú gépekkel az első hullámban 300 amerikai katona érkezett tranzitmegállóra a torrejoni légibázisra.
Angol vélemények szerint
Kritikus negyvennyolc óra vár Szaúd-Arábiára
Párizs és Bonn óvatos
Londonból jelenti az MTI:	A
brit kabinet szűkebb válságbizottsága csütörtökön újabb tanácskozást tartott Margaret Thatcher elnökletével a Szaúd-Ará-biának ígért katonai segítségről. London konzultációkat folytat Washingtonnal és Rijáddal katonai hozzájárulásának mértékéről és természetéről. Két fregatt úton van az Arab-öbölben állandó őrszolgálatot teljesítő Amarilla-flottila megerősítésére. Egy Tornádó vadászbombázó századdal már megerősítették a ciprusi brit támaszponton állomásozó egységeket, további erősítések úton vannak.
Illetékes helyen hangsúlyozzák, hogy egyelőre nincs szó brit csapatok küldéséről, de ennek eshetőségét nem zárják ki kategorikusan.
Az ellenzéki pártok és sajtóorgánumok egyöntetűen támogatásukról biztosították a Thatcher-kormánynak azt a szerdán bejelentett döntését, hogy katonai erőkkel járul hozzá a Szaúd-Ará-biát és más öbölbeli olajállamokat fenyegető iraki agresszió kivédéséhez. Nem titkolják azonban aggodalmaikat amiatt, hogy az Egyesült Államok mellett ez ideig csak egyedül Nagy-Britan-nia kötelezte el magát a „sok-nemzetiségű erőfeszítésben” való fegyveres részvételre. Kiváltképpen az Egyiptomból és Marokkótól remélt „arab részvétel” elmaradása nyugtalanítja Londont, de alig burkolt szemrehányások hangzanak el a közel-keleti olajellátástól leginkább függő európai NATO-szövetségesek és Japán címére is.
Londonban nem látnak a Szaúd-Arábia elleni iraki támadás közvetlen veszélyére utaló jeleket, bár a következő negyvennyolc
órát kritikusnak ítélik meg. Ügy vélik, Szaddám Husszeinnek a következő két-három napban kell eldöntenie, hogy lecsap-e az ará-biai sivatagban egyelőre védtelen csalétekként kikötött „amerikai kecskére”, mielőtt a folyamatban levő amerikai erőösszpontosítás következtében megsemmisítő visszavágással kellene számolnia.
Párizsból jelenti az MTI:	A
helyzetet komolyan kell vennünk, de meg kell őriznünk hidegvérünket, jelentette ki Roland Du-mas francia külügyminiszter, Dumas közölte, hogy Franciaország „nem kapott felkérést” a részvételre a katonai akcióban Szaúd-Arábia részéről s nem szándékozik csapatokat küldeni az országba, de máris megerősítette haditengerészeti erőit a térségben s szükség esetén további hadihajókat vezényelhet a helyszín-
Dumas igen éles szavakkal ítélte el azt, hogy Irak előbb inváziót indított Kuvait ellen, majd egyszerűen annektálta az országot. „Ez felmérhetetlen követkeményekkel járó lépés” — mondotta a miniszter, aki külön aláhúzta: hosszú idő óta ez volt az első eset, hogy egy arab ország fegyverrel támadt egy másikra.
Bonni MTI-hír szerint nyugatnémet kormánykörökben csütörtökön utaltak arra, hogy a szövetségi köztársaság esetleg haditengerészeti egységet indít útnak a Perzsa-öbölbe, az Irak ellen küldött más nyugati egységek támogatására. Már maga a mérlegelés is vitát eredményezett az itteni pártok között, mivel alkotmányjogászok felfogása szerint az NSZK alaptörvényével ellentétes nyugatnémet katonai