﻿Mai meiléldetimk: MÚZSÁK
Ára:
0,50
forint
Magyar Nemzet
1990.
augusztus 13.
Lili. évfolyam
189. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Ki less
as orvos ifjusgató ?
Rossz nyelvek szerint, a népjóléti kormányzat (amely megtévesztő neve ellenére, több minden egyéb mellett a válságos helyzetben lévő egészségügynek is legfőbb állami hivatala maradt) első intézkedései között azért szánta rá magát a tanácsok által irányított megyei és városi intézmények szervezeti átalakítására, s az ezzel járó vezetőváltásra, hogy a Róbert Károly Körúti Kórházban rendet teremthessen végre. Más szavakkal: indirekt módon közreműködhessen az ottani főigazgató főorvos elmozdításában. Ha ugyanis valamennyi, szám szerint 148 főigazgató vagy szimplán igazgató főorvos megválik hivatalától — így a leegyszerűsített feltételezés —, az esetben természetesen az angyalföldi kórház élén is várható személy-csere.
Magam nem igazán lelkesedem az ilyenfajta okoskodásokért, még ha tanúsíthatom is, hogy más mód a hatalmával jócskán visszaélő első ember kimozdítására nemigen kínálkozott az elmúlt évtizedben. Egyike vagyok azon kudarcra ítélt zsurnalisztáknak, akik drámaibbnál drámaibb históriákkal traktáltuk Róbert-ügy-ben az olvasókat, ám a mindenkori sajtóperek megnyerésén túl valamire való sikerélményben nem volt részünk. Hiába marasztalta el a KNEB, a legkiválóbb professzorokból verbuvált testület a főigazgatót, s kedvenc nőgyógyász főorvosát, hiába sürgetett eljárást a legfőbb ügyész, s jelentek meg a nyilvánosság előtt a nyomtatott sajtó hasábjain, a televízió Ablak műsorában az orvosi lelkiismeretlenség egész hátralévő életükre megrokkant kárvallottjai, az illetékes főhatóság, a Fővárosi Tanács egészségügyi főosztálya nem érezte késztetve magát érdemi intézkedésre.
A panaszok közben zúdultak a minisztériumba, ám az ottani illetékesek (fel egészen a miniszterig) sem intézkedtek, mondván, ez a főváros hatásköre, ha egyszer fővárosi intézményről van szó. Tanúsíthatom, a miniszter asszony nem egy esetben írt a Fővárosi Tanács elnökének, kérve nevezett elvtársak alkalmasságának felülvizsgálatát, ám ez valamilyen oknál fogva nem történt meg. Külső szemlélő azt gondolhatná: végül is miért ne ellenkezhetne egy tanács a magas minisztériummal? Sőt: ily módon már egyfajta önkormányzati szemlélet is érvényesült. Kétségtelen, mindkét érv helytálló lehetne, ha a Róbert-kórházban a legcsekélyebb mértékben is bármi változott volna. Éppen két hete adott hírt a Képes 7, a kiváltságok özönét élvező, fölöttébb becsvágyó nőgyógyász főorvos legújabb gondatlanságáról, amelynek két érett ikermagzat esett áldozatul.
A Fővárosi Tanács szakigazgatási szerve elkenhette a legnagyobb disznóságokat is, mintegy felbátorítva elkövetőiket még merészebb tettekre, s ugyanakkor a szakmai felügyeletet ellátó minisztérium keze mintha meg lett volna kötözve. Nyilvánvaló, hogy ilyen áldatlan helyzetben ajánlatos a szervezeti átalakítás, kivált ha az élet minden területén (többkevesebb sikerrel) ez történik.
Dicséretére váljék a népjóléti miniszternek, hogy a többször átdolgozott, s a kormányhoz már eljuttatott előterjesztésében a legnagyobb rosszindulattal sem lehet felfedezni pártérdekeket, s így gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy
bárki is mozgalmi érdemeire való tekintettel nyerje el a hőn áhított orvosigazgatói megbízatást. (Bár azt csak remélni lehet, hogy egyetlen kiváló szakembert sem mellőznek azért, mert az állampárt tagja volt.)
A tervezet kollégiális vezetői testületet kíván létrehozni az érintett egészségügyi intézményekben, amelyek lényege, hogy az orvosigazgató mellett lesz egy gazdasági és egy nővérigazgató is. Ami nem túlságosan eredeti ötlet, mert hiszen ilyen hatáskörök eddig is voltak a gyógyító intézményekben, csak például a nővérigazgatót főnővérnek hívták. A három hivatás között nehéz lenne sorrendet megállapítani, mert valamennyi nélkülözhetetlen. Ha rajtam múlna, némi prioritást azért adnék a gazdasági direktornak, mert a szűkösséget mégiscsak neki kell valamilyen módon bőségre változtatnia. Mivel lényegében ezen a hölgyön, illetve úron múlik, hogy mindenki az állapotának megfelelő, korszerű ellátásban részesül-e az illető szakrendelőben vagy kórházban, ahová a saját lábán bemegy vagy ha éppenséggel a mentő behozza. És persze a nővérigazgató szerepét sem lehet eléggé hangsúlyozni.
Érv tehát szólna éppen a gazdasági és a nővérigazgatók kiválasztása mellett is, ettől függetlenül azonban a prímet a majdani legfőbb hatalmasság, az orvosigazgató viszi a hamarosan elkezdődő „választási harcban”. Tudnivaló, hogy bárki pályázhat, aki legalább tízéves szakorvosi gyakorlattal rendelkezik. De harcba indulhat egzisztenciája megújításáért a volt főigazgató is, ám az ő megbízatásához a szakorvosokkal kibővített főorvosi tanács legalább kétharmados támogatása szükségeltetik. Egy osztályvezető főorvos esetében a kinevezéshez elégséges az egyszerű többség is.
Hogy lesznek-e tumultuózus jelenetek az orvosigazgató-pá-lyázatokon, azt nehéz megjövendölni. Tény viszont, hogy a jelenlegi osztályvezető főorvosok nem törik kezüket-lá'bukat, hogy avanzsálhassanak. Mert bár a rendelettervezet szerint kinevezésük esetén továbbra is elláthatják az osztály vezetésével kapcsolatos teendőiket, tarthatnak attól (főleg, a nagyobb kórházakban), hogy végül függetlenítik őket. Márpedig vélhetően egy csak orvosigazgató jövedelme jelentős mértékben elmarad majd egy olyan orvosigazgatóétól, aki teszem azt nőgyógyász osztályvezető főorvos is, s úgy ítéli meg, hogy az igazgatás teendői mellett továbbra is vidáman praktizálhat.
Vagyis fennáll annak a szélye, hogy a legkiválóbb klinikusok, esetleg, nem ambicionálják a kórházi bársonyszéket. Ami viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy megint csak szerényebb képességű kolléga dirigál ezután is nekik. És persze az sem hagyható számításon kívül, hogy egyik-másik kifejezetten outsidernek számító volt főigazgató főorvos „érdemli” ki újra a bizalmat. Vélhetően azért is, mert erre az előkészületeket már időben megtette. Akkor pedig hiábavalónak bizonyul a népjóléti kormányzat kedvcsináló intézkedése, amelyet — hallhattuk — azért is hoz meg, mert pénzt ez idő szerint nem tud adni az egészségügy nem kevesebb, mint kétszázezer dolgozójának.
Kertész Péter I
Ilnsszem-Mzencf az embargó szorításában
Jordánia bírálja az amerikai katonai jelenlétet
Mubarak borúlátó, egyiptomi alakulatok érkeztek Szaúd-Arábiába
HA IRAK VERESÉGET SZENVEDNE, „amerikai-cionista korszak venné kezdetét, s az idegen hadseregek jelenléte miatt az arab nemzet nem szabadíthatná fel Jeruzsálemet, Mekkát és Mohamed medinai sírját” — hangoztatta vasárnapi üzenetében Szaddám Husszein elnök, arra kérvén a nőket, ne halmozzanak fel élelmiszert, és hordják tovább a ruháikat. Az iraki vezér megnyilatkozásai nem hatástalanok: a kairói arab csúcson a többség álláspontja körül kialakult laza egység máris repedezik. Az egyiptomi csapatok megindultak ugyan Szaúd-Arábiába, ám a jordán király elítélte az amerikai erők feltűnését a térségben, mintahogy más arab államokban is voltak tüntetések az idegen jelenlét ellen. A hasemita uralkodó azt hangoztatta, hogy Washingtonnak esélyt kellett volna adnia az arab közvetítési kísérleteknek. S ha nem avatkoztak volna be a konfliktusba, akkor Amman is küldött volna békefenntartó egységeket az érintett országokba. Az Izrael által megszállt területeken a palesztinok is tüntettek az iraki diktátor mellett.
AZ EGYIPTOMI ELNÖK a csúcs után kifejtett nézeteiben úgy nyilatkozott, hogy nem lát esélyt a békés rendezésre, a helyzet rendkívül válságos, szövevényes. Dumas francia külügyminiszter viszont azt hangoztatta, hogy „nincs ok pánikra”, az Öböl térségébe küldött flottaalakulat csupán védelmi feladatokat végez. Az óvatos párizsi magatartásnak az ellentéte viszont az angol. A brit diplomácia vezetője kifejtette, hogy a katonák mindaddig a térségben maradnak, ameddig a válság tart. A Gallup felmérése szerint a szigetország lakóinak a nyolcvanhárom százaléka helyesli a londoni lépéseket. A The Sunday Telegraph arról írt, hogy a közvélemény még jobban támogatja Thatcher kormányfőt, mint a falklandi háború idején. A lap szerint a következő általános választásokon a mérleg nyelve ismét a miniszterelnök felé billenhet.
A SZOVJETUNIÓNAK TEVÉKENYEBB RÉSZT KELL VÁLLALNIA az iraki agresszor megfékezésében — követelte a Moszkovsz-kije Novosztyi, amely elégedetlen azzal is, hogy Moszkva csupán felfüggesztette a fegyverszállításokat. A több nyelven megjelenő hetilap rendkívül élesen támadja Szaddám Husszeint, ugyanakkor üdvözli a válság kezelésében kialakuló szovjet—amerikai együttműködést. A Krasznafa Zvezda azt közli, hogy Irakban és Kuvaitban is vannak szovjet katonai szakértők — evakuálásukra egyébként válságstáb alakult Moszkvában. A szovjet hadsereg lapja adatokkal nem mutatja be a több évtizedes szovjet—iraki együttműködést, de megjegyzi, e kapcsolat nem irányult harmadik ország ellen. Mintegy mentegetőzve, a lap leszögezi: az utóbbi években „védelmi jellegű” fegyvereket szállítottak Irakba, amely máshonnan is szerzett be hadfelszerelést, méghozzá nagy mennyiségben. Az újság hozzáteszi mindehhez, hogy Kuvait is kapott légvédelmi eszközöket a Szovjetuniótól, s szovjet szakértők részt vettek a kuvaiti katonák kiképzésében, ám ennek az együttműködésnek a méretei elenyészőek voltak.
(B. M.)
„Rengeteg a tartalék”
Bagdad szerint az élelmiszer-felhalmozás veszélyezteti az összarab egységet
Az államfő közölte a kivonulás feltételeit
Szaddám Husszein iraki elnök arra szólította fel az irakiakat, hogy takarékoskodjanak az élelmiszerrel. Az ország szerinte így túlélheti az embargót. Ha vereséget szenvedne, akkor „amerikai-cionista korszak kezdődne”. Az államfő közölte, milyen feltételek esetén vonná ki csapatait Kuvaitból.
Nicosiából jelenti a Reuter: Szaddám Husszein iraki elnök vasárnap felszólította az irakiakat, hogy az ország ellen hirdetett gazdasági blokád kivédése céljából egyenek feleannyit, mini eddig, és hordják tovább ruháikat.
A bagdadi rádióban a kormányszóvivő által felolvasott üzenetben Husszein közölte: „Minden iraki család képes arra, hogy legalább egy évig ne vásároljon új ruhát, és mindenki képes felére csökkenteni élelmiszer adagját”. Husszein szerint ebben nagy szerepe lehet a nőknek, s ezért felszólította őket, hogy „csak annyi ételt készítsenek, amennyi feltétlenül szükséges”. Husszein arra is megkérte a „szent háború” női harcosait, hogy „eddigi feladataik ellátása mellett szervezzék meg a gazdasági életet is”.
Az ország ellen meghirdetett gazdasági blokáddal kapcsolatban Husszein kijelentette: „Irak-
nak rengeteg tartalék áll rendelkezésére, s ezért nem érdemes egy hétnél hosszabb időre elegendő készleteket felhalmozni”. Az elnök szerint Irak így kudarcra ítélheti „az amerikai ösz-szeesküvést”, és „megvédheti magát és a nemzet becsületét”. Husszein emlékeztetett arra, hogy országa már több embargót is átvészelt: az elsőt 1972-ben, az olajipari vállalatok államosítása után, a másodikat pedig az Irán ellen vívott háború idején, amikor Irak ellenállt az ország gazdaságának gyengítését célzó minden lépésnek.
Az iraki vezetés már bejelentette, hogy halál vár az élelmiszert rejtegetőkre. A Forradalmi Parancsnokság Tanácsa által el-fogadQtt közlemény szerint ugyanis a „kereskedelmi célú” élelmiszerfelhalmozás "veszélyezteti a nemzeti érdekeket és az összarab egységet”.
Husszein kijelentette: ha Irak vereséget szenvedne, „amerikai-cionista korszak venné kezdetét, és a vallás által felhalmozott minden érték elveszne”. „Az arab nemzet elveszítené esélyét az éhségből és a szolgaságból való kilábalásra, s az idegen hadseregek jelenléte miatt nem szabadíthatná fel Jeruzsálemet, Mekkát és Mohamed medinai sírját” — hangsúlyozta az iraki vezető.
Szaddám Husszein vasárnap közölte, hogy több feltétel teljesítése esetén kész kivonni csapatait a megszállt Kuvaitból.
A bagdadi televízióban felolvasott rövid közlemény a következő követelések teljesítésétől tetté függővé a csapatkivonást: Izrael vonja ki fegyveres erőit a megszállt arab területekről; Szíria vonja ki csapatait Libanonból; Vonják vissza a külföldi haderőket az Öböl térségéből. Helyükre vezényeljenek arab békefenntartó erőket, melyek összetételéről, elhelyezéséről az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntene. Az arab erőkben egyiptomi csapatok nem vehetnének részt; oldják fel az Irak ellen elrendelt nemzetközi kereskedelmi blokádot.
Husszein feltételnek szabta azt is, hogy szülessen megegyezés Irak és Irán, valamint Irak és Kuvait korábbi vitájában.
Az iraki elnök végezetül hozzátette, hogy ha nem fogadják el kezdeményezését, országa minden erejével védekezni fog.
Izrael azonnal elutasította Husszein követelését. Jichak Sa-mír miniszterelnök közleményében „olcsó propagandának” nevezte Husszein javaslatát.
Az Egyesült Államok is kategorikusan elutasítja azokat a feltételeket, amelyeket az iraki elnök szabott csapatainak Kuvaitból való kivonásához — jelentette be vasárnap a Fehér Ház.
Az Egyesüli Államok megakadályozza az iraki áruk kijuiiaiásái az Öbölből
Washingtonból jelenti az UPI: Az Egyesült Államok eleget tesz az üldözött kuvaiti vezetés kérésének, s megakadályozza, hogy az iraki, vagy kuvaiti árukat szállító kereskedelmi hajók kijussanak az Öbölből. Ezt jelentette ki vasárnap az ABC amerikai televíziós társaság egyik műsorában James Baker amerikai külügyminiszter.
Baker, aki tudatosan kerülte a blokád szó használatát, nem részletezte, hogy miként alakítják ki a tengeri zárat Irak körül. Lehetségesnek nevezte, hogy az amerikai intézkedésekhez csatlakoznak más nemzetiségi erők is az öbölbe vezényelt külföldi haditengerészeti egységekből. „Lépéseink a körülményeknek megfelelőek lesznek” — mondta. Az amerikai külügyminiszter szerint az elüldözött kuvaiti vezetés hivatalos kérése után az ENSZ alapokmányának 51. cikke jogossá teszi a döntést.
Az illegalitásban működő kuvaiti rádió vasárnap azt jelentette, hogy George Bush amerikai elnök üzenetet küldött a Szaúd-Arábiába menekült Dzsábir al-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah kuvaiti emírnek. Az üzenetet John Kelly, a közel-keleti ügyekben illetékes amerikai államtitkár adta át a kuvaiti trónörökösnek, aki egyben országa miniszterelnöke is volt.
Bakert megelőzően Bush elnök kijelentette, az Egeysült Államok nem készül Szaddám Husszein iraki elnök hatalomból való eltávolítására, azonban üdvözölné, ha ezt Irak népe megtenné. Az amerikai elnök kennenbunkporti nyaralójában adott nyilatkozatában azt is közölte, hogy tanácsadóival elvben megállapodtak: megakadályozzák Irakot abban, hogy exporttermékeik elérjék rendeltetési helyüket.
Az Egyesült Államok szombaton elutasította azt az iraki kö-
vetelést, hogy helyezze át kuvaiti követségét Bagdadba. A bagdadi amerikai nagykövet tájékoztatta az iraki külügyminisztériumot, hogy Washington semmisnek és érvénytelennek tartja Kuvait Ifak általi bekebelezését.
A The New York Times védelmi minisztériumi forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az Egyesült Államok egy negyedik repülőgép-hordozót is elindít a Perzsa (Arab)-öböl térségébe. A jelentés szerint a John F. Kennedy és kísérő hajói a jövő héten indulnak el rendeltetési helyükre. A Pentagon képviselői nem erősítették meg a beszámolót. A The Washington Pósl szerint az amerikaiak „Patriot” típusú föld—levegő rakétákat is telepítenek majd Szaúd-Arábiá-ban. Ezeket a 95 kilométeres hatótávolságú fegyvereket még nem próbálták ki harci körülmények között.
Az osztrák kormány szombaton engedélyezte, hogy amerikai katonai szállítógépek átrepülhetnek a semleges Ausztria felett a Közel-Keletre vezető útjukon. Franz Vranitzky kancellár sajtónyilatkozatában közölte, hogy az engedély csak csapatszállító gépekre és a hadtápalakulatok ellátmányt szállító gépeire vonatkozik. Fegyverszállítmánnyal megrakott amerikai gépek nem használhatják Ausztria légterét — hangsúlyozta a kancellár.
Szaúd-Arábia közben azt fontolgatja, hogy hadseregébe olyan keletnémet hivatásos katonatiszteket fog toborozni, akik a német egyesítés után állás nélkül maradnak — közölte vasárnap a nagy példányszámú nyugatnémet Bild am Sonntag című lap egy szaudi tisztviselőre hivatkozva.
Az informátor elmondta, hogy Rijád nagyon komolyan veszi ezt az elképzelést, s „ha van jelentkező, annak kérvényét azonnal elküldik a szaúdi illetékeseknek”.'
Kairó nem lát reményt a válság békés megoldására
Amman élesen bírálja az arab csúcs határozatait
Kairóból jelenti az MTI: A hét végén egyre borúlátóbb hangulat uralkodott el az arab világban az iraki—kuvaiti válság békés rendezésének lehetőségét illetően.
Mubarak egyiptomi elnök — akinek országa az arab államok közül elsőként küldött csapatkontingenst az öböl térségébe, miután á nyugati erők megkezdték felsörakozásukat Szaúd-Arábiá-ban — szombaton immár „semmilyen reményt” nem látott a békés kifejletre. Előző nap —
amikor a rendkívüli arab csúcsértekezlet többségi határozata arab haderő kiküldése mellett foglalt állást — még némi reményét fejezte ki erre nézve, bár kemény szembenállást ígért bármilyen támadás esetére. Mubarak a kairói csúos után Alexandriában folytatta megbeszéléseit a szíriai, a líbiai, és az algériai elnökkel (az első támogatta a csúos határozatát, a második ellenezte, míg a harmadik tartózkodott), és Kairóba visszatérve nyilatkozott
\