﻿0,50
forint
* m /
Haiw Nemzet
1990.
augusztus 14. Lili. évfolyam
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
JVöi dolgok
össznépi sztriptíz folyik; ki-ki levetkezi múltját; akár kecses, könnyed, akár szögletes, ügyetlen mozdulatokkal. A nézők divatosan öltözöttek, ha al-póneműjük régi gönc is. Némelyek azt kifogásolják, hogy a mutatvány piruettel és nem ön-korbácsulással végződik. Mások szerint egy bűnbánó, feloldódásért könyörgő kórus volna a látványosság méltó befejezése. Keverik a műfajokat.
Az örök kételkedő pedig megkérdezi: lehet-e megbánni azt, ami nincs? A múltat ugyanis eltörölték. Mint történeti korszakot, kiiktatták a históriából. A kudarcot vallott társadalmi kísérletet biológiai műveletként fogják fel. Jelesül: egy olyan táptalajt hoztak létre, amelyben bűnök tenyésznek. Illetőleg egy olyan társadalom-képet vázolnak fel, amelyben csak hóhérok és áldozatok voltak. Egy sematikus ábrázolatnak nincs köze az élethez. Mi köze volna az embernek egy fantomvilághoz?
Ha a történelemből egy korszakot kiradíroznak, akkor kényszerűen az azt megelőző periódushoz kapcsolódnak az emberek. A két világháború közötti időket felértékelik, hogy megtalálják azokat a szálakat, amelyek a ma előállított fonalakkal összeköthetők. A konzervativizmus részint onnan kelt át napjainkba, részint a múlt rendszer radikalizmusának az ellenhatásaként erősödött meg. A konzervatív örökségben megőrzendő értékek is vannak: például a család, és van egy erkölcsi tartás, amire nagy a szükség. De ez a családról való felfogás a társadalom felett lebeg; nem számol azzal, ami az elmúlt 45 évben történt. Lényegében a családot a nők otthontartásával akarja megmenteni, megőrizni. Az a felfogás, hogy a nő csak mint anya számít, éppen olyan elfogadhatatlan, mint az, hogy csupán keresőként érdemel elismerést. Kizárólagosság ez is, az is; a személyiséget elhanyagoló általános recept mind a kettő. Arról nem is szólva, hogy a kétkeresős család arra volt jó, hogy lenyomja a fizetéseket. Az egyenlő munkáért, egyenlő bért elve kis bért jelentett nőnél és férfinál egyaránt. (A nők hátrányáról a bérezésben ezúttal nem szólva.) A nem megfizetett munka „áldásait” még ma is élvezzük.
Az egyenjogúság sem köthető a nők két szerepéből az egyikhez; a tökéletes, gépkönyvelő érdeme nem nagyobb a jó pnyáénál. Miként nem követendő cél az sem, hogy az asszony, kiadva a lelkét, ide-oda loholjon gyermekei és munkahelye között, félmunkát végezve itt is, ott is. Attól az egyszerűsítő felfogástól, hogy az egyenjogúság a házon kívül végzett munkával azonos, a közvélemény ' eljutott az emberfeletti teljesítmény követelményééig, családban és munkahelyen egyaránt; s mikor ez tarthatatlannak bizonyult, a nők kivívták a jobb szociális ellátást. így a hároméves fizetett gyermekgondozási szabadságot, amely egy kis időre megnyugvást hozott a kereső anyáknak.
A nők házon kívüli boldogulását művelődési és politikai jogaik érvényesítése is segítette. Ily módon a kezdeti kontraszelekcióra, a felkészületlen nők kiemelésére már nem volt szükség. Ettől leginkább a rátermettek ódzkodtak, azok, akik szak-képzettséggel és diplomával vágtak neki az életnek. Bár korántsem volt egyenlő esélyük az elhelyezkedésben, az előléptetésben. S hogy volt még for-
malitás az egyenjogúság értelmezésében, azt a megelőző parlament összetétele bizonyította. Ragyogó elméjű képviselőnők szereztek elismerést, miközben néhány népviseletbe öltözött, vagy legújabb modellekben tündöklő társuk, mint dekoráció, volt csupán jelen a T. Házban.
Az egyenjogúság újraértelmezéséhez tehát számításba kellene venni mindazt, amire a nők jutottak és nem jutottak, és választ adni arra is, hogy miért álakult ez így. Elterjedt az a nézet, hogy ez a téma nem időszerű, más csoportok, rétegek helyzete sokkal aggasztóbb, mint a nőké. Hogy, hogy nem, a nőkérdés átszövi legújabb gondjainkat is. A piacgazdaságokban a munkanélküliség egyik levezető csatornája a nők visszautalása a családba. Ez nálunk, ahol két keresőre méretezték a béreket (s ezért is alacsonyak) — nem megy. Akár a feleség, akár a férj ínarad munka nélkül, a család szegénységre ítéltetett. Üjra elhelyezkedni mégis a férfi tud inkább, szakképzettebb, mozgékonyabb lévén. Visszájáról bebizonyosodik tehát, hogy a két nemnek nem volt soha egyenlő esélye a munkaerőpiacon. A kisnyugdíjasok többsége is asz-szony, özvegyasszony. Mert a nők gyakran hosszabb életűek a férjüknél, s mert rövid ideig dolgoztak, vagy nem volt szakmájuk, s eleve keveset kerestek. Nyugdíjasként sokszor nem jut nekik a magányos emberre számított létminimum
Az alakuló társadalom három követelménye is — bár mindhárom más síkon helyezkedik el — felélénkítheti a nőkérdést.
Az egészséges nemzet, a szilárd család feltétele a több gyerek is; a polgári társadalom szerveződése nemcsak férfimunka; a gazdaság sok szakértelmet kíván. Nos, az anyát megfizetni csak a gazdaság hasznából lehet, az eredmény pedig a szaktudás és a szorgalom terméke. A megfelelő embert a megfelelő helyre szándéka esetén a nőket is számításba kell venni. Kontraszelekció valósul meg akkor is, ha ők nem versenyezhetnek egy állásért, egy beosztásért, egy vállalkozásért. A társadalmi szerveződéseknek még alig van női arcélük. A modern feminizmus mostanában tűnt fel csupán, és nem tudok arról, hogy az anyák vagy a háziasszonyok egyesületet alakítottak volna érdekeik védelmére. Sajátos női művelődési körök sem jöttek létre.
Azt hiszem, a nők visszahúzódásának a fő oka az, hogy ők is részt vesznek az össznépi ^sztriptízben. Azon tévhit jegyében, hogy az egyenjogúság a múlt rendszerhez kapcsolódik, attól tartanak, hogy ha szóba hozzák, „lebolsevistázzák” őket. Egyáltalán mit követeljenek? Megnyugtatásukra: az egyenjogúsági törekvések függetlenek p társadalmi-gazdasági rendszertől és ebben a században izmosodtak meg, értek el sikereket. A modern polgári liberalizmussal kitűnően összeegyeztethetők. Mit írjanak a zászlajukra a nők? Mindenképpen a nagyobb esélyegyenlőséget, a tanulásban és elhelyezkedésben, valamint szabad választást, hogy ők dönthessék el, kizárólag otthon, vagy házon kívül is dolgoznak. Követelhetik a korszerű szociálpolitikát, és családjogi törvénykezést, és a demokratikus családi viszonyok érvényesülését.
Kovács Judit
Kairói sajkóvéleméiiy szerint
Szaddám Husszein ajánlata a világ megtévesztését sz olgálja
Újabb külföldi erők tartanak az Öbölbe
KÉTSZER SZÓLT EGYMÁS UTÁN népéhez az iraki elnök, aki Kuvait megszállása után most először burkoltan utalt csapatai visz-szavonásának a lehetőségére is. Nem zárta ki a párbeszéd lehetőségét sem, ám feltételeket szabott: az amerikaiak vonuljanak ki az Öböl térségéből, és az őket felváltó arab erők az ENSZ ellenőrzése alatt tevékenykedjenek. Hasonlóan feltételként szabta, hogy Izrael adja fel a megszállt területeket, s Szíriának távoznia kellene Libanonból. Ez a felhívás a nemzetközi közvéleménynek szólt, amelyre sorra megérkeztek az elutasító válaszok. Szaddám Husszein azonban még egy beszédet mondott, amellyel az volt a célja, hogy vezetőik feje fölött az arab tömegeket maga mellé állítsa.
A Reuter értékelése szerint az iraki elnök határozott célja, hogy felkorbácsolja az arab nacionalizmust. Magát olyan vezetőként állítja be, aki egymagában száll szembe a Nyugattal, akárcsak három évtizeddel ezelőtt Nasszer egyiptomi elnök. A kirobbant válságban e föllépés máris hangsúlyeltolódást okozott; a legtöbb arab számára ő a merészség példája, és úgy érzik, elégtételt kapnak „a megaláztatásokért”. A brit hírügynökség fölidézi, hogy az 1973-as .háborúban az egyiptomi és szíriai erők megtörték Izrael legyőzhetetlenségéről kialakult képet; ez reményt adott az araboknak a megszállt területek visszaszerzésére, ugyanakkor az egyes országok nagy nyereséghez jutottak az olajárrobbanás révén. Ám ez egyenetlenségekhez vezetett, hiszen miközben néhány arab soha nem remélt milliókra tett szert, a többség szegény maradt, Izrael pedig Washington támogatásával erősebb, mint valaha. A megszállt területeken megkezdett engedetlenségi mozgalom nem hozott semmiféle eredményt, az Egyesült Államok pedig keveset tesz az arab—izraeli béke előmozdításáért. Ehhez járul Moszkva közeledése a Nyugathoz, ami az arabokban azt az érzést erősítette meg, hogy minden eddiginél jobban elszigetelődtek. „Az arabok Szaddámban a tettek emberét látják; évek óta az elsó olyan vezetőt, aki alakítja az eseményeket és nem csupán engedelmeskedik azoknak” fogalmazta meg egy algériai hivatalnok.
ELHÜZÖDÖ IDEG IIA BORI) R A KÉSZÜL ennek alapján a világ, még ha egyelőre nincs konkrét jele annak, hogy Irak meg akarja támadni Szaúd-Arábiát is. Megfigyelők szerint, az idegek csatáját voltaképpen Bush elnök indította el azzal, hogy fölvetette Szaddám Husszein bukásának a lehetőségét. Az amerikai elnök ugyanakkor tartós támogatást ígért Fahd szaúdi királynak. E feszültség azonban hónapokig vagy akár évekig is tarthat, mert Bush is elismerte, hogy a gazdasági szankciók és az embargók nem hozzák meg egyik napról a másikra a kívánt hatást. Az idegeket tovább feszíti az Irakban és Kuvaitban levő nyugatiak ügye: Bagdad hol leplezetten, hol pedig nyíltan beszél róla, hogy adott esetben tömegesen túszul ejti a vele szemben ellenséges országok polgárait. Az első szakítópróba mindenesetre megtörtént; a Jambu szaúdi kikötőbe érkező, iraki 155 ezer tonnás Ei Kadiszijja tankhajó üresen volt kénytelen távozni. Ez csapás lehet Bagdadra, miután a szárazföldi iraki olajvezetékek máris „eldugultak” a nemzetközi összefogás nyomán.
ÉRDEKES, ÉS HAZÁNKAT IS ÉRINTŐ összeállítást készített a francia AFP arról, hogyan hat a kelet-európai országokra az iraki válság. A bécsi gazdasági összehasonlító intézetre hivatkozva a francia hírügynökség megállapítja: az Öbölben kialakult válság a lehető legrosszabb időpontban következett be ezen országok számára, hiszen őket máris destabilizálták a piacgazdaságra való áttérés nehézségei, s az is, hogy a Szovjetunió csökkentette a nekik szánt olajat. A kedvezőtlen hatás így megkétszereződik. A mostani válság emellett érinti az Irakkal folytatott kereskedelmet, a többi között a jól jövedelmező fegyverüzletet, részben pedig alaposan megnövelik az olajszámlát, amelyet néhány ország talán nem is tud majd kifizetni. Az elrendelt embargó meghiúsítja a tartozások behajtását is, amely főleg árucsere-forgalom révén vált volna lehetségessé. A veszteségek nagyságát mutatja, hogy Bagdad mintegy 2,5 milliárd rubellel adós a Szovjetuniónak, Bulgária 1,3 milliárd dollárt hitelezett Iraknak, s íélmilliárd dollárral tartozik Varsónak. E sorban Magyarországot fenyegeti a legkisebb veszteség; Bagdadnak velünk szemben mindössze 145 millió dollár az adóssága.	(ZS. E.)
Izraeli vélemény
Alaptalan Kuvait problémáját a megszállt övezetével összevetni
A térségben, a konfliktusban érintettek és az eseményeket figyelő fővárosokban egyaránt reagáltak Szaddám Husz-szein iraki államfő úgynevezett békefeltételeire.
Egyiptomi részről visszafogott hangnemben utasították el Szaddám Husszein javaslatát a közel-keleti megszállt területek ügyének „átfogó rendezésére” — jelentette az MTI.
Butrosz Gáli külügyi államminiszter úgy vélte, hogy a kezdeményezés nem felel meg a múlt héten tartott rendkívüli arab csúcsértekezlet határozatának. Ez, mint emlékeztetett rá, az iraki csapatok azonnali kuvaiti távozását írja elő. (Szaddám Husszein az Izrael láltal megszállt palesztin, szíriai és libanoni, a Szíria által megszállt libanoni területek feltétel nélküli kiürítését, Irak és Irán közötti kölcsönös visszavonulást, és iraki—kuvaiti rendezést ajánlott — utóbbi konkrét tartalmát megkerülve — ENSZ-
égisz alatt. A tervet izraeli és amerikai részről elhangzása után néhány órával kategorikusan elvetették.) Butrosz Gáli megjegyezte még, hogy az Iszlám Konferencia Szervezetének, illetve az Arab Liga külügyminisztereinek közelmúltbeli értekezlete ugyancsak azonnali és feltétel nélküli iraki kivonulást követelt Kuvait-ból.
A kairói félhivatalos sajtó jóval szigorúbb az iraki elnök javaslatával szemben. Az Al-Ahbár kommentárja egyszerűen „a világ megtévesztésében” látja a kezdeményezés célját.
Kuvaiti részről értelemszerűen ugyancsak bírálják Szaddám Husszein „tervét”. Abdul-Rah-man Al-Avadi, az elűzött kuvaiti kormány Kairóban tárgyaló államminisztere megállapította, hogy az iraki javaslatban szereplő izraeli megszállás és Kuvait iraki megszállása között semmiféle összehasonlítási alap nincs. Avadi másfelől sajnálkozott a kairói arab csúcs határozatával
kapcsolatos PFSZ-álláspont fölött. (Irak mellett csak a PFSZ és Líbia utasította el egyértelmű szavazattal az arab erőket, az Öböl-térségbe küldő határozatot.)
A palesztin vezetés ellenben „pozitív és realista elemeket” tartalmazó javaslatként ítéli meg az iraki kezdeményezést. A PFSZ vezetőinek tanácskozásáról, ahol ez a vélemény megfogalmazódott, egy tuniszi sajtóközlemény tudósított hétfőn. Eszerint a palesztin vezetők „objektív megközelítést” látnak a tervben az Öböl-menti válság megoldására.
Izraelben nyugtalanságot keltett Szaddám Husszein iraki elnöknek az az erőfeszítése, hogy a konfliktusba, amely a Perzsa-(Arab)-öböl mérhetetlen olajkincsének birtoklása miatt alakult ki, Izraelt is bevonja. Husszein tudvalevőleg azt mondotta, hogy csapatai csak akkor vonulnak ki Kuvaitból, ha Izrael is kivonul a megszállt területekről. — Fel kell
készülni egy esetleges iraki támadásra — figyelmeztetett a vezérkar főnöke.
Ennek ellenére Izrael a hétfői napig nem mozgósított. A vezérkar csak annyit közölt, hogy a légierőt készültségbe helyezte.
Háborús pánik Izraelben nem érezhető, bár az utca embere kevés lehetőséget lát a helyzet konfliktus nélküli megoldására. Izraelben azt remélik, hogy Irakban erőszakos személyi változás lesz, és azt sugalmazzák, hogy akkor a többi közel-keleti féllel ki lehetne egyezni. Izrael szempontjából a fejlemények annyi pozitív tartalmat mindenesetre hordoznak, hogy a nemzetközi közvélemény nem Izraellel, hanem az olajért és az arab világ vezéri pozíciójáért folyó kérlelhetetlen harccal foglalkozik. Izrael — mutatnak rá Tel-Avivban — szívesen kimaradna egy háborús konfliktusból, de á remény reális voltát többen megkérdőjelezik.
Moszkva gondolkodik az iraki feltételeken
A Szovjetunió nem adott el rakétakilövóket Bagdadnak — mondta a szóvivő
Moszkvából jelenti az MTI: Jurij Gremitszkih, a moszkvai külügyminisztérium szóvivője hétfőn kétségbe vonta azt, hogy a Kuvaitot megszállva tartó iraki erők kivonása összekapcsolható lenne a szíriai egységeknek Libanonból, illetve az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről való egyidejű kivonásával, miként azt Szaddám Husz-szein iraki elnök követelte.
— Moszkva nem zárkózik ugyan el annak tanulmányozásától, hogy milyen realitása lehet az iraki elnök szabta feltételek teljesítésének — jelezte Gremitszkih, de hozzáfűzte: „E feltételeket aligha lehet gyorsan és egyidejűleg teljesíteni.”
A szóvivő nem zárta ki, hogy igaznak bizonyul a hír: iraki különleges megbízott érkezik Moszkvába. — A Szovjetunió iparkodik meggyőzni Bagdadot kuvaiti behatolásának elfogadhatatlanságáról és rávenni őt a 660. számú BT-határozat végrehajtására — mondotta. Cáfolta azonban azokat a híreket, amelyek szerint Albert Makasov vezérezredest nevezték volna ki az Irakban dolgozó szovjet katonai szakemberek élére. (Az SZKP kongresszusán elmondott beszéde alapján szélsőségesen konzervatívnak tartott Makasov e hírek szerint egykor az iraki szovjet katonai attaséi hivatalban i6 dolgozott.)
Gremitszkih elmondta:	Igor
Belouszov miniszterelnök-helyet-tes vezetésével különleges tárcaközi munkabizottság foglalkozik az Irakban lévő szovjet állampolgárok biztonságának szavatolásával és a Kuvaitban lévők evakuálásával. Kuvaitból mindenekelőtt a betegeket, a nőket, a gyer-
mekeket evakuálják, s Irakból haza akarják szállítani a szovjet szakemberek családtagjait.
Gremitszkih bizonyosra vette, hogy a Szovjetunió nem adott el nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas harceszközöket Iraknak. Az Irakban és Kuvaitban lévő szovjet katonai szakemberek hadfelszerelések javításával, katonai létesítmények építésével és kiképzéssel foglalkoztak csupán, tehát nem — konkrét tervek kidolgozásában részt vevő — katonai tanácsadókként tevékenykedtek — fűzte hozzá.
A szóvivő kifejezte reményét: a Szaúd-Arábiába küldendő amerikai és arab csapatok létszáma nem fogja meghaladni az ország „elégséges védelméhez” szükséges szintet. Emlékeztetett arra, hogy James Baker amerikai külügyminiszter biztosította szovjet kollégáját, Eduard Sevardnadzét: az amerikai csapatok ideglenesen tartózkodnak Szaúd-Arábiában, kizárólag védelmi feladatokat látnak el, s „az első adandó alkalommal” ki fogják vonni őket. Moszkva egyelőre két hadihajót küldött csupán az Öbölbe.
Gremitszkih közölte, hogy Moszkva elégedetten nyugtázta az arab csúcs határozatait, és reméli: a nemzetközi szankciók hatásosnak bizonyulnak.
A szovjet külügyi szóvivő korainak ítélte a válaszadást arra a kérdésre, hogy növeli-e a Szovjetunió szabadpiaci kőolajeladásait. Személyes véleménye szerint ehhez mindenesetre előbb növelni kellene a kitermelést, be kellene pótolni a kelet-európai országokkal szembeni szállítási elmaradást, és meg kellene oldani a kőolaj piacra juttatását.
Washington légi támadásokra készül fel
A Newsweek értesülése: elnöki utasítás Szaddám Husszein destabilizálására
Washingtonból jelenti a Reuter: Az Egyesült Államok az igen modern fegyverek közé számító Patriot- és Stwjper-rakétákat és F—15E jelzésű vadászgépeket küld az Öböl térségébe — közölték az amerikai védelmi minisztérium részéről.
Megfigyelők szerint a legújabb fejlemények azt jelzik, hogy az Egyesült Államok esetleges légitámadásokra készül fel. A Stin-ger-rakéta az amerikai gyalogság legmodernebb légelhárító fegyvere. A Patriot-rakéta egy közép-és hosszú táv közötti föld—leve-
gő rakéta, amelyik a hang sebességének akár háromszorosával is képes haladni, hogy megsemmisítsen behatoló rakétákat, vagy repülőgépeket. Ez a rakéta képes „elfogni” Irak legújabb taktikai ballisztikus rakétáját is.
Az amerikai haderők felvonulásával kapcsolatban Norman Schwarzkopf tábornok, az amerikai Központi Parancsnokság vezetője közölte, hogy az egységek érkezése és felállítása a tervezettnél gyorsabban halad. A tábornok elmondta azt is, hogy az iraki erők a kuvaiti határ köz-
\