﻿Péatek
1990.
augusztus 17. Lili. évfolyam
193. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
MMiieihépesség
Az önkormányzatokról és az önkormányzati választásokról szóló törvény elfogadása után felsóhajtottak a politikusok, hiszen minden feltétele adott a rendszerváltásnak. Némelyek azt nyilatkozták: „E két törvény elfogadásával levették a nép kezéről és a nyelvéről a bilincset”, teljessé vált hát a demokrácia, hiszen szeptember végén ki-ki maga választhatja meg településének elöljáróit. Ezzel — immár véglegesen — le lehet dönteni a pártállam napjainkra igencsak omladozó bástyáit. Nincs már akadály a nép szabad választása előtt. Választók pedig van bőven, mert a monolitikus társadalmi berendezkedés lerombolása után a falvakban is sorra szerveződnek a pártok. Akár lelkesedhetünk is.
Legalábbis így látják ezt fenn, a hatalom új csúcsain. így mesélte nekem a közelmúltban egy városban élő honatya is, akit legutóbbi fálusi rokonlátogatásaikor arra biztattak rokonai: az Országház után tegyenek végre rendet a falujukban is, a régi rend urai helyett segítsék hatalomba az új szervezetek képviselőit, akik majd igazságot szolgáltatnak a sokat sínylődött, elnyomorított kistelepülések lakóinak. Végtére is így van ez rendjén, a képviselőház után a legkisebb falvakban is végre kell hajtani a hatalomváltást.
Nem tudom, hogy mit ígért rokonainak a fellelkesült honatya, félek azonban, hogy alulról nézve korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Nem csupán azért nem, mert a felülről végrehajtott rendszerváltás sosem lehet igazán szerves fejlődés eredménye, s így — mint volt erre példa az elmúlt négy évtizedben bőven —, magában hordozza annak veszélyét, hogy újra a tekintélyelvűség alapján szerveződik a magyar társadalom.
Való igaz — bár nem az ön-kormányzati törvény elfogadásával, hanem korábban '—r levették a nép nyelvéről a bilincset, így aztán a falusi emberek ma már elmondják a véleményüket is. Mégpedig a hatalomnak nem is mindig tetsző dolgokat. Meg a kételyeiket is. így azt: nemigen bíznak ott az igazi rendszerváltásban, ahol az új hatalom egyik első feladatának tekintette egy olyan megyei vezető kitüntetését, aki a korábbi rendszerben az országos nyilvánosság előtt is lejáratódott. Holott környezetében mindenki az adott megyei vezető mielőbbi felmentésében reménykedett.
Az efféle döntések igencsak megkérdőjelezik az új értékrendet, és veszélyeztetik a politika hitelességét. Mert a rendszerváltástól az egyszerű választópolgár megtisztulást és hiteles embereket vár. S nem tudom miként reagál majd a helyhatósági választásokon a szavazó polgár az egykori tanácsi osztályvezetőnek és párttagnak a jelölésére, akit — miután az említett tanácsi embert az 1985-ös amnesztia mentette meg a büntetőjogi felelősségre vonástól — még az MSZMP is kizárta tagjai közül. Az egykori osztályvezető egy új politikai szervezet jelöltjeként (pártját nem nevezem meg, mert senkinek sem kívánok ezzel hátrányt okozni) indul harcba a polgármesterségért.
De tűnődhetünk azon is, mennyiben lesz hiteles egy másik faluban most szerveződő politikai párt, melynek tagjait — országgyűlési képviselőjük buzdítására — most toborozzák, a korábbi egy párt egykori tagjainak köréből. A zömmel szakképzetlen emberek nem kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy összekacsintsanak az új hatalommal. Ahogy alig-
ha reménykedhet földijeinek nagyarányú támogatásában az az új párt színeiben induló polgármesterjelölt, áki ötvenhatban elsőként tépte szét párttagkönyvét, hogy aztán szervezője legyen az új pártnak, ahonnan köztörvényes bűncselekmény miatt zárták ki bő évtizede.
Óriási tehát az új pártok felelőssége abban, hogy amikor a kampány elkezdődik, kit indítanak harcba a polgármesterségért. Különösen akkor, amikor az ország egyes vidékein egyre többen vannak olyanok, akik az egykori — jó esetben* valós — sérelmeikből próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Ennek veszélyeit aligha kell ecsetelni, hiszen nagyon sokan vannak, akik a vélt sérelmeikkel kívánják politikai karrierjüket megalapozni. És ez a veszélyesebb, mert az új rendszernek olyanok kívánják benyújtani a számlát — a jelek szerint jó eséllyel! —, akik nem az üldöztetésük, hanem alkalmatlanságuk miatt nem kerültek sem munkahelyükön, sem a helyi közéletben a hatalom közelébe.
Most viszont — amikor már semmi kockázata sincs —, falubelijeik által soha nem tapasztalt bátorsággal lépnek a közélet porondjára. A közelmúltban jártam olyan faluban, ahol az egykori MSZMP-s traktoros és szerszámkészítő — alapvető közigazgatási gyakorlat hiányában —, természetesen új mezben, és új erőként nyugodt lelkiismerettel kívánja kisöpörni a községházáról egykori elvtársát, a tanácselnöki feladatot nyugdíjasként ellátó elnököt éppúgy, mint a soha semmiféle politikai szervezethez nem tartozó, a faluban egyedül diplomával rendelkező vébé-tiitkárt.
Furcsa helyzet, akár nevethetnénk is az ilyen és ehhez hasonló példákon. Meg elintézhetnénk egy kézlegyintéssel, hogy az a párt, amelyik ilyen jelölteket indít a nemsokára kezdődő kampány során, az úgyis megbukik. A politikai veszélyek azonban ennél jóval nagyobbak. Félő ugyanis, hogy a politikától csömörlött választópolgár nem lesz hajtandó asszisztálni a már korábban lejáratott, most új mezben hatalomra áhítozó emberek politikai küzdelméhez. De azt sem tekinthetjük sokkal nagyobb politikai sikernek, ha a választó — akinek kegyeiért a kampány során mindent megtesznek majd — néhány héttel, vagy hónappal később döbben rá, hogy rászedték. Hogy a hatalomgyakorlás módszerei a korábbi évtizedekből már ismerősek. Mert — bár vitatják — tagadhatatlan, hogy újfajta kizárólagosságra törekvések jelentek meg a honi közéletben.
A parlamenti frakcióból kiszivárgó hírek szerint a koalíció pártjai biztosak abban, hogy a helyhatósági választásokon elsöprő győzelmet aratnak, s teljessé teszik a rendszerváltást. Meglehet, hogy igazuk lesz. Gyanítom azonban, hogy az igazi rendszerváltás nem következik be a helyi vezetők lecserélésével. Sőt, ahhoz még a jelenlegi tanácsi apparátus tagjainak kisöprűzése sem lesz elegendő. Az igazi rendszerváltáshoz ugyanis nem új akarnokokra van szükség, hanem olyan politikusokra, akiknek a demokrácia nem csupán választási szólam. Ha ezt a jelöltek állításakor a pártok szem elől tévesztik, aligha csodálkozhatunk majd azon, hogy tovább apad a politika iránt érzett bizalom. A választók bizalmatlansága pedig — volt rá példa elég — rendszereket képes megbuktatni.
Császár Nagy László
Bmsh elnök és Husszein király megbeszélései
A jordán uralkodó cáfolta a közvetítési találgatásokat
Genscher és Sevardnadze a 2-t 4 utolsó simításairól kezd tárgyalásokat
A külpolitikai helyzet
AZ IRAKI ELNÖK, Szaddám Husszein újabb sakklépéseit elemezte a világsajtó1, miközben folyamatosan ad tájékoztatást az öbölbeli konfliktus újabb és újabb fejleményeiről. Egyelőre úgy tűnik, még mindig a különféle diplomáciai erőfeszítések vannak napirenden, annak ellenére, hogy a vezető hírügynökségek rendre idézték Bush elnököt, aki újságíróknak éppen a diplomáciai kiút kilátástalanságait indokolta. Tette ezt akkor, amikor mindenki kíváncsian várta, vajon a jordán uralkodó milyen üzenettel érkezik Bagdadból a Fehér Házba. Közben az iraki külügyminiszter, Tarik Aziz nyilatkozatát is rendre ismételgették a rádiók: ő ugyanis azt hangsúlyozta, hogy Bagdad kész mindenféle előfeltétel nélkül tárgyalásokat kezdeni Washingtonnal.
Az elemzők tovább boncolgatták Szaddám Husszein iráni békeajánlatát, arra az egységes következtetésre jutva, hogy az iraki elnök egyrészt további csapatokat akar szabaddá tenni azzal, hogy a régi ellenséggel kiegyezik, másrészt ezzel együtt igyekszik egy fontos Öböl- és OPEC-hatalmat maga mellé állítani, de legalábbis nem ellenséggé tenni. Az iráni elnök üdvözölte az iraki ajánlatot, ugyanakkor azt is kijelentette, hogy nincs kapcsolat az iráni—iraki béke és a kuvaiti események között. Rafszandzsáni ismételten felszólította Ira-kot, vonja ki csapatait Kuvaitból. Eközben a fenyegetés és az óvatos békéltetés is egyszerre jelentkezik a nemzetközi politikában. Washington figyelmeztette Irakot, hogy amennyiben vegyi fegyvert alkalmazna, úgy az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot hasonló válaszlépésre. Ugyanakkor a vezető politikai hatalmak továbbra is tartózkodnak attól, hogy blokádról szóljanak, vagy túszként emlegessék saját visszatartott állampolgáraikat. Változatlanul kérdéses, hogy sikerül-e egységes arab álláspontot kialakítani. Ez ugyanis kulcsa a kérdésnek, hiszen a megosztottságot, Valamint ezzel együtt az Izrael-és Amerika-ellenességet továbbra is meglovagolhatja Szaddám Husz-szein.
Moszkva továbbra is csak az ENSZ álláspontot támogatja, és óvatosan kezeli az amerikai öbölbeli jelenlétet. A szovjet külügyi szóvivő pozitívan értékelte azt a bagdadi bejelentést, amely szerint Irak néhány napon belül megkezdi a még iráni területen állomásozó csapatainak kivonását. Az egyiptomi hírügynökség eközben arról számolt be, hogy az iraki elnök hatalmának megdöntésére szövetkező katonákat vettek őrizetbe Bagdadban. Az izraeli titkosszolgálat az iraki belső viszonyokról úgy vélekedik, hogy Szaddám Husszein bajba kerülhet, mivel a hozzá hű egységek a frontokon vannak. Csakhogy az izraeli hírszerzés azt is tudni véli, hogy az esetleges puccsista katonai körök olyan fiatal harcra éhes tisztekből állnak, amelyek még szélsőségesebb politikát folytatának, amennyiben eltávolítanák hatalmából az elnököt..
GENSCHER MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁN vélhetően tárgyalási téma lesz az öböl-helyzet. Sevardnadzévél a közös nemzetközi erőfeszítések fontosságát fogják majd hangsúlyozni, mint ezt Genscher pénteki tárgyalásai előtt a Pravdának nyilatkozta. A két külügyminiszter egyébként idén immár tizenkettedszer találkozik, és ezúttal is a fő téma a német egyesítés. Pravda-nyilatkozatában Genscher úgy vélte, szovjet kollégája joggal számíthat arra, hogy a 2+4 tárgyalások szeptember 12-én Moszkvában tartandó negyedik miniszteri tanácskozáson egyezség jöhet létre a német egyesítés külső feltételeinek végleges nemzetközi jogi szabályozásáról, miután a lényegi problémákat már a kaukázusi szovjet—nyugatnémet csúcson rendezték. Genscher nyilatkozatában egyéb iránt ismét felajánlotta országa segítségét — elsősorban szaktudását —, a szovjet szerkezetátalakítás gyorsítására, különösen a hadiipar átalakítására.	(T. J.)
Nem hozott előrelépést a Bush—Husszein találkozó
Kennebunkportból jelenti az AFP: George Bush amerikai elnök csütörtökön két és fél órát tárgyalt Husszein jordániai királlyal Maine-állambeli nyári rezidenciáján, de az első jelentésekből úgy tűnik, hogy a találkozón nem sikerült előrelépni . az öbölbeli válság rendezésében. A hasemita uralkodó újságíróknak nyilatkozva cáfolta azt a széles körben elterjedt értesülést, hogy üzenetet hozott az amerikai elnöknek Szaddám Husszein iraki
államfőtől. A király hasznosnak mondotta az amerikai elnökkel folytatott megbeszélést, amennyiben tájékozódhatott Bush nézeteiről.
Husszein kijelentette. hogy tiszteletben tartja az ENSZ korlátozó rendelkezéseit,; de egyelőre nem hajlandó bezárni az aka-bai kikötőt, s kormánya még felvilágosításokat kíván kérni a világszervezettől az embargó előírásaival kapcsolatban.
Figyelmeztetés Bagdadnak
Iraki végvifegyver-támadásra Washington hasonló eszközökkel válaszol
Az egyiptomi hírügynökség Szaddám-ellcnes merényletkísérletről szerzett tudomást
Genfböl jelenti a Reuter: Az egyiptomi hírügynökség, a MÉN A jelentése szerint az elmúlt éjjel Irakban több tucat katonatisztet és kormánytisztviselőt őrizetbe vettek egy Szaddám Husszein elleni állítólagos merényletkísérlet nyomán. A hírügynökség szerint fiatal tisztekből álló csoport próbálkozott meg az összeesküvéssel, amelyben az elnök több közvetlen munkatársa is részt vett. A ME-
NA Irakból Jordániába érkezett szemtanúkra hivatkozva közölte a hírt. A MENA szerint Bagdad területén rendkívüli állapot van érvényben, a város utcáin és terein harckocsik, páncélozott csapatszállító járművek láthatók. A hadsereg alakulatai harcállásokat foglaltak el a stratégiai pontokon.
Genfben az Egyesült Államok arra figyelmeztette Irakot, hogy
vegyifegyver-támadás esetén hasonló eszközökkel végrehajtott megtorlásra kell számítania. A leszerelési konferencia amerikai küldöttségvezetője kijelentette: Washington őszintén reméli, hogy a figyelmeztetésre nincs szükség, de az utóbbi hetek fejleményei nem ezt támasztják alá. Stephen Ledogar kijelentése utalás azokra a bagdadi fenyegetőzésekre, hogy Irak minden ellene irányuló akcióra vegyifegyver-támadással fog válaszolni.
Izraeli sajtóértesülés szerint nem kívánatos személynek nyilvánították az Öböl menti arab államok a PFSZ vezetőjét. A The Jerusalem Post című angol nyelvű napilap londoni arab diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írja, hogy Jasszer Arafat Irak-párti állásfoglalásai miatt lett persona non grata a térségben. A tájékoztatás szerint a palesztin vezetőt Szaúd-Arábiában, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben és Bahreinben nem fogadják a jövőben.
Az iraki elnök újabb fenyegető üzenete
Kairóból jelenti az MTI: Röviddel az előtt, hogy Husszein jordániai király George Bush amerikai elnökkel megkezdte volna tárgyalásait a Maine állambeli Kennebunkportban, Szaddám Husszein iraki elnök durva és fenyegető hangnemű üzenetét olvasták be a bagdadi televízióban.
„Amerikaiak ezrei fognak koporsóban hazatérni”, ha az Egyesült Államok és Irak között ösz-szecsapás lesz — mondta az iraki vezető Istenhez fohászkodva, hogy elkerülje a konfrontációt. Szaddám Husszein rendre „ha-
zugnak” minősítette George Busht, aki szerinte megtévesztette az amerikai közvéleményt. „Megengedné-e nekünk, hogy azt követeljük, vonják ki erőiket az amerikai déli államokból?” — kérdezte, hogy azután kijelenthesse: Kuvaitban „mi a saját földünkön vagyunk, a kuvaitiak évezredek óta irakiak, Irak évezredek óta Zahó városától (északon) Kuvait városáig húzódik”.
Az iraki vezető szerint szóba sem jöhet a korábbi kuvaiti rendszer helyreállítása, vagy az ő' szavaival — „az olaj idióta emírjei-nek a visszatérése”.
London a Kuvaitban rekedt brit állampolgárok internálásától tart
Moszkva üdvözli az iraki-iráni megbékélést
Londonból jelenti az MTI: „Rendkívül súlyos és baljóslatú fejleménynek” nevezte William Waldegrave külügyi államminiszter csütörtökön a brit kormánynak azt az értesülését, hogy mintegy négyezer brit állampolgárt, akiket Kuvaitban ért a fejedelemség iraki elözönlése, a megszálló katonai hatóságok a főváros Regency Palace Hotel nevű szállodájához rendelték.
„Attól tartunk, hogy internálni akarják őket, valószínűleg Irakba” — mondotta a miniszter.
Elutasította az iraki hatóságoknak azt a magyarázatát, hogy a brit állampolgárok összegyűjtése a „biztonságuk védelmére” szolgáló lépés. Közölte, hogy a brit állampolgárok internálása óriási felháborodást váltana ki a szigetországban és világszerte.
Felszólította az iraki hatóságokat, hogy álljanak el tőle, ha valóban ilyen lépést terveznének.
Az Európai Közösségeket képviselő „trojka” — az olasz és az ír diplomácia vezetője és a luxemburgi külügymimsztérium államtitkára — csütörtökön Am-manban Jordánia segítségét kérte a Bagdadban és Kuvaitban rekedt nyugat-európai polgárok ki-szabadításához. A nyugatiak kiutazásának engedélyeztetésére irányuló erőfeszítések nem sok reménnyel kecsegtetnek, hiszen Irak csütörtökön elutasította a skandináv országok erre vonatkozó kérelmét, sőt azt is elrendelte, hogy a Kuvaitban rekedt több ezer amerikai és angol állampolgár egy-egy szállodában gyülekezzék. Londonban korábban azt is közölték, hogy iraki katonák kíséretében Kuvaitból Bagdadba indult egy szovjet konvojjal 118 brit diplomata és családtag. Útnak indult 375 lengyel is, sőt 13 olajmunkás már haza is érkezett Varsóba.
Pérez de Cuéllar főtitkár csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentése szerint, az ENSZ 159 tagállama közül 'eddig 31 értesítette a világszervezetet írásban arról, hogy csatlakozik az embargóhoz. A Limában tartózkodó Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár kijelentette, hogy a világszervezet alapokmányát sérti meg az az or-
szág, amely a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül katonai erőt alkalmaz az Irak elleni szankciók érvényesítésére.
Moszkvából jelenti az MTI: A szovjet külügyminisztérium pozitívan értékeli Szaddám Husszein iraki elnöknek azt a bejelentését — bármilyen körülményekkel is magyarázható —, hogy napokon belül megkezdi a még iráni területen állomásozó katonáinak kivonását és visszatér az 1975-ös iraki—iráni határmegállapodáshoz — közölte csütörtökön Jurij Gremitszkih, a moszkvai külügyminisztérium szóvivője.
A bagdadi vezető kezdeményezése — megvalósulása esetén — jelentős feszültségforrást szüntetne meg az amúgy is konfliktusok tépázta Öbölben, és megnyitja az 598. számú BT-határo-zat teljesítésének útját — idézte a szovjet külügyminisztérium állásfoglalását a szóvivő.
Gremitszkih semmiféle okot nem látott annak feltételezésére, hogy az iraki ajánlat hátráltathatná az ENSZ által elhatározott gazdasági szankciók végrehajtását. Leszögezte: a Kuvaitban 'és Irakban rekedt szovjet állampolgárok evakuálása „normális” mederben folyik, s iraki részről senki még csak nem is célzott arra, hogy a férfiak hazaszállítását megtiltanák.
Alekszandr Belonogov szovjet külügyminiszter-helyettes (aki állandó telefonkapcsolatban áll Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel), csütörtökön fogadta Irán, majd Irak moszkvai nagykövetét. Belonogov a nyugatnémet ügyvivővel is tárgyalt az öbölbeli konfliktusról, amely Sevardnadze és bonni kollégája, Hans-Dietrich Genscher pénteki eszmecseréinek napirendjén is szerepel.
A szovjet állampolgárok Kuvaitból szerdán gépkocsin útnak indult első — szovjet olajipari szakemberekből és családtagjaikból álló — 230 tagú csoportja megérkezett Bagdadba, s ugyancsak gépkocsin szándékoznak továbbutazni a jordániai fővárosba, ahol az Aeroflot repülőgépei veszik föl őket — tájékoztatott Gremitszkih és hozzáfűzte: a 122
\