﻿Szombat
1990.
augusztus 18. Lili. évfolyam 194. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
A Szent Sstrást-i AI In ni esz gitt*
Államalapító nagy királyunk, Szent István halálának 952. évfordulóján felemelő, ugyanakkor lélekben bensőséges ünnepségek keretében emlékezünk meg emberfeletti alakjáról és az általa alkotott műről, Magyarországról. Az első ezredforduló választás elé állította a népvándorlás késői hullámával Európába érkező népeket. Nyugaton a feudalizmus rendszere már megszilárdult, a ezzel a kalandozások ideje lejárt. Elkerülhetetlenné vált a beilleszkedés Európába. A sora különös kedvezéséiből mindenütt hatalmas uralkodó egyéniségek álltak az állam-szervezés élére. Cseh földön II. Boleszláv, Lengyelországban I. Mioiszláv, az oroszoknál Szent Vladimír és Nagy Járo-szlév. Dönteni kellett abban is, hogy a kereszténység római vagy bizánci formájához csatlakozzanak.
Istvánt kiváló reálpolitikai érzéke és bóketörekvése emeli kortársai fölé. Felismerte, hogy a Duna völgyében és a Kárpát-medencében, a Nyugat és a Kelet, az Észak és a Dél érintkező felületének ezen a legkényesebb és legérzékenyebb szféráján olyan államiságot létesítsen és szervezzen, amely szétválasztja az ellentétes hatalmi zónákat, de ugyanakkor összeköti az itt található kultúrákat. Lelki arculata szerint a Nyugathoz, vér- és idegrendszere szerint viszont a Keletihez tartozó államalakulatban találta meg a megoldást. Zseniálisan ráérzett a térség különleges egyensúlyozó szerepére, amelynek meglbolygatása feldúlja egész Európa nyugalmát is. Kortársaival ellentétben nem törekedett hódításokra, de határozottan visszaverte a fiatal állam létét fenyegető hódító szándékokat. Szükségszerűen a Kárpát-medencében jelölte ki a magyarság államát, de mivel itt más nyelvű népek is éltek, természetesnek tartotta lét- és polgárjoguk biztosítását, nemzetközileg ezt a hivatás- és küldtetéstudatot hagyta ránk.
Művének	mara dand óságá t
az intézményekkel biztosította. A személyi függőség helyébe az intézményi függőséget állította, vonatkozott ez a világi és az egyházi hatalomra egyaránt. A későbbiekben így fejlődött ki a Szent Korona tana. István koronája önállósult, csak az számított törvényes királynak, akinek fejét e korona érintette. Ebben testesült meg a hatalom folytonossága és kiterjedtsége, vele kapcsolatban fogalmazódtak meg a közjogi viszonyok.
A Szent István-i állameszme hosszú századokon keresztül olyan forrás volt, amelyből a nemzedékek egymásutánja bizton meríthetett új gondolatokat, erőt, határozottságot a függetlenség, a nemzeti szabadság védelmében. Ma is segíthet eligazodni a magyarság nemzetközi elhelyezkedéséből származó nehézségek, az érdekek ellentmondásossága közepette. És figyelmeztet, hogy az ország büntetlenül nem térhet le az alkotmányos jogállamiság útjáról.
Tavaly óta ismét megtartjuk a szent	j obb-körmenetet.
Nemzetünk és az egyetemes katolikus egyház csaknem 1000 esztendeje szent ereklyeként tiszteli első királyunk csodával határos módon épségben maradt jobb kézfejét. Hartvik legendája szerint, a szentté avatás alkalmából, 1083Jban Szent László emeltette ki Szent István tetemét a székesfehérvári sírból, ahol 45 évig pihent, s ekkor bukkantak rá • teljesen ép jobb kézfejére.
A magyarság a szent jobbot, a szent korona mellett, mint az állam jelképét is tiszteli, hiszen ez volt az az energikus kéz, amely a Kárpát-medencében új államot, a magyarok államát építette fel, amely a keletről érkezett pogány népet bevezette Európába, de amely — szükség esetén — könyörtelenül lesújtott művének ellenségeire.
nek éppúgy jellemző vonása az erős és megingathatatlan akarat, a realitásokkal mindig számoló hatalmas szervező és alkotó erő. Apostola lett népének, de a nagy és szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is tudott lenni. Szervező géniusz, aki a pogányhitűek-kel szemben akaratát vérrel és vassas erőszakolta keresztül. Véget vetett a törzsszerkezeti
Cs. Kovács László rajza
Válságos időkben, századokon keresztül minden nemzedék a nagy király politikájából, szellemi hagyatékából igyekezett útmutatást kiolvasni a jelen tennivalóira. Ezért kérdezzük minduntalan: mit mond a ma nemzetének Szent István-i állameszme? Tanácsolja mindenekelőtt a rendkívüli érzékenységet az európai politikai realitások iránt. Arra figyelmeztet, hogy egy állam szilárdságát intézményei biztosítják.
Azt sugallja, hogy akkor cselekszünk a Szent István-i állameszme szellemében, ha higgadtan, szélsőségektől mentesen, de határozottan munkálkodunk a független nemzeti jogállam megteremtésén.
Nemzetünk, történelmének minden válságos időszakában az államalapító nagy király példájából és tanításaiból igyekezett erőt és iránymutatást keresni a jelen nehézségeinek megoldására. Vajon az idők változásával, a csaknem tíz évszázad elteltével találunk^e a mai helyzetben olyan hasonlóságokat a régmúlttal, amelyekből érvényes és értékes következteléseket, tanulságokat vonhatunk le?
Szent István Európába vezette a magyarságot s ennek egyetlen útja a kereszténység felvétele volt. Ezt ő nemcsak hitbeli kötelességének tartotta, hanem a fennmaradás egyetlen lehetőségének. A történelem ama óriásai közé tartozik, akik arra hivatottak, hogy a zavaros ősállapotból rendet, az anyagból formát, a népből nemzetet teremtsenek. Szellemében, felfogásában, cselekedeteiben igazi keresztény király volt, kegyes és jólelkű, de egyéniségé-
anarchiának, lesújtott az Árpád-házi fejedelmekkel versengő vezérekre és kemény következetességgel vezette népét a nyugati polgárosodás politikai és világnézeti intézményei felé. Ezt az ő idejében csak így lehetett megvalósítani. És Istvánnak sikerült megnyernie a játszmát. Minden tekintetben.
Idegen eszméket és intézményeket, idegen hatalmi szervezeteket ültetett át magyar talajba, de a régiből csak azt pusztította el, ami már korhadt volt és összeomlással fenyegetett. Az életerős és fejlődőképes régi szervezeteket, a magyar élet ősi formáit bölcsen megkímélte. Magyar szellemet vitt az új intézményekbe.
Ma ismét, mint már annyiszor, Európa kapujában állunk. Nem arról kell döntenünk, hogy a német vagy a bizánci császártól, illetve a római pápától kérjünk-e koronát, hanem, hogy belső állapotainkat miképp tudjuk a lehető leggyorsabban és a lehető legkevesebb fájdalommal hozzáigazítani a polgárosúlt, integrálódó Európa szigorú követelményeihez. Nem a régi rend, a Koppányak és Ajtonyok híveivel kell elsősorban megküzdenünk, hanem a magunk ósdi előítéleteivel, lompos szervezetlenségével, a mindenütt felbukkanó irigységfaktorokkal és egyéb pongyolaságainkkal.
A Szent István-i állameszme régi és mai útmutatását követnünk kell. S ez nem más, mint a dunai népek önállóságának és intézményesített együttműködésének gondolata, az életközösség szolgálata egy jobb jövő-
Pethő Tibor
Konzultálnak a Biztonsági Tanács tagjai
Aggodalom világszerte az Öbölnél rekedtek miatt
A berlini kormányválság nehezíti a német egyesítés előkészítését
A külpolitikai helyzet
AZ ÖBÖL-TÉRSÉGBEN rekedtek sorsa változatlanul a hazai és a nemzetközi figyelem középpontjában áll azt követően, hogy Irak lehetetlenné tette a magyar állampolgárok gyors kiutazását, s brit és amerikai útlevéllel rendelkező személyeket igyekezett összeterelni kijelölt gyülekezőhelyeken. London eleinte állampolgárait az iraki felhívás teljesítésére szólította fel, majd miután az egybesereglett négyezer britet újra szélnek eresztették, Washingtonihoz hasonlóan, minden további gyülekezési akció bojkottálására adott rádióbeli utasítást. Egyelőre még mindig csak találgatni lehet, hogy milyen céllal lassítja, illetve állította le Bagdad a külföldiek kiutazását — mindenesetre állampolgáraik érdekében az érintett kormányok vezető tisztviselői óvatosan igyekeznek fogalmazni, kerülve a kínos „túsz” szót. A brit külügyminiszter azonban keményebben szólt, amikor az iraki lépést „az útonállók korszakok óta alkalmazott taktikájának" minősítette. Olaszország az európai tizenkettek, valamint tíz másik ország nevében az ENSZ-hez fordult, a világszervezetet kérve, hogy küldjön megbízottat Bagdadba, aki segítené biztosítani az Irakban és Kuvaitiban rekedtek elengedését
A visszatartott állampolgárok sorsa miatti óvatosság nemcsak a hivatalos nyilatkozatokban mutatkozik meg. Egyelőre nem született átfogó nemzetközi döntés arra vonatkozóan, hogy ki, és milyen formában alkalmazhat katonai erőt az ENSZ által elrendelt szankciók foganatosítására. A Biztonsági Tanács öt állandó tagja ugyan tárgyalt erről a kérdésről, de egyelőre nem született határozat. Az ENSZ-fő-titkár eközben úgy nyilatkozott, hogy a világszervezet alapokmányát sérti meg az az ország, amely a BT jóváhagyása nélkül, katonai erőt alkalmaz a szankciók érvényesítésére. Ezt követően a Pentagon, bejelentette, hogy Bush elnök felhatalmazta az öbölbeli amerikai haditengerészeti erőket: tartóztassák fel az Iraknak vagy Kuvaitnak szállító, illetve onnan érkező hajókat. A közlemény azonban leszögezi; ez a lépés összhangban van az ENSZ-ihatározattal. Ilyen helyzetben mégis egyre nagyobb a veszélye a fegyveres konfrontációnak: az Egyesült Államok határozottan óhajt cselekedni, Bagdad szeretné kifejezetten iraki—amerikai konfliktusként feltüntetni a helyzetet — bízva a térségbeli szélesebb arab támogatásiban. Így egyben enyhíthet is elszigeteltségén.
A NÉMET EGYSÉGRŐL és annak összeurópai körülményeiről tárgyalt Moszkvában Genscher és Sevardnadze. Az újabb találkozót az egységfolyamat ütemének felgyorsulása tette szükségessé. Miközben a két külügyminiszter jelentős haladást ért el a német egyesítés külső feltételeinek .kidolgozásában, Bonni egyre Inkább aggasztja az NDK-beli koalíciós válság. Kohl kancellár az NDK pártjait, főleg a keleti SPD-t arra szólította fel, hogy ne gördítsenek akadályokat a német-német egyesülési szerződés elkészültének útjába. Mint ismeretes, a keletnémet Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának vezetősége úgy döntött, hogy a Kereszténydemokrata Unió „politikai tisztességtelensége” miatt, felmondja a tavasszal kötött koaliciós megállapodást. Számukra az egyesítési szerződés tervezete jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Többek közt azt kifogásolják, hogy a tervezett finanszírozási rendszerben a keleti országrész tartományai katasztrofálisan eladósodnánaik és az államszerződés „másodosztályú tagjaivá” válnak.
Az NSZK mértékadó körei a keletnémet belpolitikai vergődés mihamarabbi lezárását sürgetik. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egyenesen kétli, hogy egyesülési szerződésre, „tekintettel a süllyedő NDK-ban tapasztalható, fenyegető mértékben növekvő nehézségekre —, egyáltalán szükség van még”. Bonnban megoldásokat javasolnak arra az esetre is, ha a keleti SPD nem fogadná el a parlamentben az egyesülési szerződést, azaz ha az okmány nem kapná meg a kétharmados többséget. Azt tervezik, hogy ebben az esetben a bonni Bundestag az alaptörvény módosításával úgynevezett átviteli törvényt fogadna el, amely a szerződés már elkészült részeit tartalmazná, a hiányzókat pedig nyugatnémet törvényekkel egészítenék ki. A két német állam rendezett összenövése kétségessé vált: az egyesülési folyamat „a rendezett káosz” állapotába mehet át. A berlini kormány az önfeloszlatás folyamatában van, s a Süddeutsche Zeitung szerint „nincs többé ok arra, hogy legyen NDK-kormány. Csak olyan okok maradtak, amelyek sürgetik az NDK gyors csatlakozását a Szövetségi Köztársasághoz”.	(T. J.—S. G.)
Bush felhatalmazása a flottának
Tartóztassák fel az Iraknak szállító hajókat
re.
Teheránból jelenti az AFP: Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani iráni államfő pénteken üzenetben köszöntötte az iraki hadifogságból hazatérők első — ezerfős — csoportját. Teherán azonban eddig nem adta jelét annak, hogy viszonozni kívánná Bagdad gesztusát. Iránban megerősítették azt is, hogy az iraki katonák u nap folyamán Ilam tartományban visszavonultak két hadászati fontosságú magaslatról.
A Bagdaddal jó viszonyt ápoló India miniszterelnöke pénteken először foglalt állást a válság ügyében, követelve az iraki megszállók kivonulását Kuvait-ból. Ugyanezt sürgette a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú illetékese, aki az iraki Baath-párt küldöttét fogadta Pe-kingben. Kína, amely lrak egyik legfontosabb fegyverszállítója volt az Öböl-háborúban, elitélte az amerikaiak katonai beavatkozását a térségben.
Közben az Európai Közösségek „trojkája” Jordánia után Szaúd-Aráblában tett villámlátogatást.
Az olasz és az ír külügyminiszter, valamint a luxemburgi külügyi államtitkár támogatásáról biztosította Rijádot, és ígéretet tett az Irak elleni ENSZ-szank-ciók tiszteletben tartására.
Belgium pénteken két rakétás aknaszedőt és egy ellátóhajót vezényelt a Földközi-tenger keleti medencéjében, nyitva hagyva a lehetőséget arra, hogy a Nyugat-Európai Unió tanácskozása után esetleg az Öbölbe küldik a hajókat. Dánia kormánya ugyanakkor tudtul adta, hogy bérelt kereskedelmi hajókkal vesz részt az egyiptomi csapatok Szaúd -Arábiába szállításában. Sámuel Skin-ner amerikai szállítási miniszter nyilatkozata szerint az Egyesült Államok is kereskedelmi hajókat akar mozgósítani az amerikai csapatok utánpótlásának biztosítására.
George Bush elnök csütörtökön telefonon tárgyalt az egyiptomi elnökkel és a török államfővel is. Az utóbbi csütörtökön az iráni elnökkel is érintkezésbe lépett: az Irak veszedelmes közelsége miatt
aggódó Törökország külügyminisztere, Ali Bozer a hét végén kétnapos hivatalos látogatást tesz Teheránban a válság fejleményeinek megvitatására. Kuvait elűzött pénzügyminisztere pénteken anyagi segítséget ígért Törökországnak és Jordániának az embargó okozta veszteségeik ellensúlyozására, és felhívta az OPEC tagállamait, hogy a kieső iraki és kuvaiti olaj pótlására növeljék a kitermelést. Irak olajipari minisztere viszont hevesen bírálta Szaúd-Arábiát, amiért az OPEC értekezletének sürgős ösz-szehívását szorgalmazza, illetve megakadályozza iraki tartáiyha-jók kikötését a királyságban.
A PFSZ véleménye szerint van lehetőség a válság politikai megoldására, feltéve, hogy „megszűnik az idegen katonák csizmáinak csattogása a térségben" — jelentette ki pénteken Baszám Abu Sarif, a PFSZ VB elnökének tanácsadója. A palesztin politikus emlékeztetett arra, hogy Jasszer Arafat — a jemeni, a szudáni, a líbiai és a tunéziai elnökkel folytatott konzultációk után — sürgős üzenetben tájékoztatta a BT állandó tagjait, illetve az EK elnökségét a PFSZ békekezdeményezéséről. (Tuniszban úgy tudják, hogy Arafat a Maghreb-országok közvetítő tevékenységét ajánlotta fel.)
Izraelben különböző véleményeket hangoztatnak a fegyveres összecsapás veszélyéről. Morde-chai Gur egykori vezérkari, főnök feltételezése szerint nyilván egyik fél sem tesz olyan lépést, amellyel szándékosan konfliktust robbantana ki. Mose Arensz védelmi miniszter is reménykedve szó't arról, hogy az amerikai tengeri blokád nyomása elegendő lesz Irak megfékezésére, mindazonáltal azt mondta, hogy Izrael „háborús oknak" tekintené, ha Irak az akabai öbölben levő jordániai kikötőnél erőszakkal áttörné az amerikai blokádot. Az izraeli sajtó viszont tudni véli, hogy miután Irak nem hajlandó távozni Kuvaitból, jeruzsálemi illetékesek elkerülhetetlennek hiszik a háborút az Egyesült Államokkal. Ugyanakkor az izraeli hadsereg szóvivője kijelentette, hogy a katonai parancsnokság korántsem osztja ezt a véleményt — persze, azért felkészült minden eshetőségre.
New Yorkból jelenti a Reuter: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja csütörtökön az öbölbeli válság fejleményeiről folytatott konzultációt. De számos diplomata várakozásával ellentétben nem született döntés arról, hogy sürgősen összehívják a BT újabb ülését. Az öt állandó tag — az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és a Szovjetunió — a BT (eddig csak papíron létező) úgynevezett Vezérkari Bizottságának életre hívásáról és az ENSZ-erők lehetséges öbölbeli katonai szerepéről tárgyaltak. Döntés azonban nem született. ;
A washingtoni védelmi minisztérium péntekre virradóra bejelentette, hogy Bush elnök felhatalmazta a Perzsa (Arab)-öböl térségében cirkáló amerikai haditengerészeti erőket: tartóztassák fel az Iraknak, vagy Kuvaitnak szállító, illetve onnan érkező hajókat. Ez a lépés megfigyelők szerint gyakorlatilag blokádot jelent.
Moszkvából jelenti az MTI: Mihail Gorbacsov szovjet elnök egy pénteki beszédében hitszegés-nek nevezte Irak Kuvait elleni agresszióját, azt hangsúlyozva, hogy a támadás a nemzetközi jognak és az ENSZ alapokmányának súlyos megsértése. Moszkva fontosnak tartja a katonai akciók lehető legrövidebb időn belüli beszüntetését és a nemzetközi jogi előírások tiszteletben tartását — mondta. Mihail Gorbacsov Odesz-szában mondott beszédet az ottani katonai körzet legénységi- és tiszti állománya előtt.