﻿Játihndér
Az iraki terjeszkedés feltartóztatására
blokád elrendelését mérlegeli a Biztonsági Tanács
Amerikai csapatok érkeznek az Emírségekbe is
A külpolitikai helyzet
A HÁBORÚS KÉSZÜLŐDÉS és fenyegetőzés árnyékában nem hagynak alább a diplomáciai erőfeszítések sem az iraki—kuvaiti válság megoldására. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa konzultációkat folytatott a hét végén, s az öt állandó tag véleménye mindinkább egybecseng a tekintetben, .hogy a Bagdaddal szemben meghirdetett kereskedelmi embargónak blokád felállításával kell érvényt szerezni. Közben az egyiptomi Alexandriában Mubarak elnök a szaúdi külügyminisztert fogadta, a kairói diplomácia vezetője pedig a szovjet államfő megbízottjával találkozott. Az eszmecsere után. kifejtették: „Egyiptom és a Szovjetunió egyetértett abban, hogy a katonai összecsapást el kell kerülni”.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK folytatja katonai jelenlétének a növelését a térségben. Richard Cheney védelmi miniszter már meg is állapodott Abu-Dzabiban, hogy az Egyesült Arab Emírségekbe is vezényelnek csapatokat. Az amerikai elnök megszakította szabadságát, visszautazott Washingtonba, hogy tanácsadóival a válság legújabb fejleményeiről tanácskozzék. Amerikában, miként a többi érintett országban is, nagy fölháborodást kelt, hogy Irak az ottrekedt külföldieket a stratégiailag fontos helyekre szállítja, megelőzendő az esetleges támadást az ország ellen. Szaddám Husszein pedig újabb feltételekhez kötötte a túszok elengedését. Bush szóvivője azonban rögvest kifejtette, hogy az üzenet „semmi újdonságot sem tartalmaz”, főként azzal kapcsolatban nem, hogy Bagdad teljesíti-e a Biztonsági Tanácsnak és az Arab Ligának azt a követelését: vonja ki csapatait Kuvaitból.
MOSZKVÁBA MAGAS RANGÚ IRAKI VEZETŐ ÉRKEZETT hétfőn, Szaadun Hammadi miniszterelnök-helyettes. A Pravda pedig azt ajánlotta a kelet-európai országoknak, hogy ne egymással perlekedjenek a veszedelmes öböibeli krízis láttán, hanem erősítsék ideológia-mentes kapcsolataikat a Szovjetunióval, hiszen az onnan érkező kőolaj még mindig tonnákban, s nem csupán hordókban mérhető. A szovjet központi pártlap fölidézte a hetvenes évek tapasztalatait, amikor is a KGST-országok összehangolták tevékenységüket, s így kerülték el a komolyabb energiaválságot.
AZ ANGOL LAPOK egészen másként látják a helyzetet, másra terelik a figyelmet. Ügy vélik, hogy o háború nem kerülhető el, s igyekeznek fölkészíteni a közvéleményt a leszámolásra. A konzervatív újságok is sürgették, hogy a kormányfő haladéktalanul szakítsa meg szabadságát, és követelik a parlament összehívását, amely október végéig tartaná nyári szünetét. A The Sunday Telegraph azt tanácsolta, hogy Bush ne halogassa Irak megtámadását, mert az valószínűleg veszélyesebb, mint az azonnali lecsapás. Izraeli hírmagyarázók is úgy látják, rövidesen kirobban az összecsapás a térségben. Még nem világos, hogy Izrael részese lesz-e ennek. Edward iLuttwak, a neves amerikai stratéga, az izraeli tévében kifejtette: a Pentagon tanácsadójaként a háború gyors megkezdését javasolta a hadvezetésnek. De Izraelnek kívül kell maradnia ezen a konfliktuson, mert nem az ő érdekei forognak kockán — tette hozzá.	(B. M.)
Bush megszakította szabadságát
Washington elutasította Bagdad ajánlatát
Stratégiai pontokra szállítják a túszokat
Kellene egy jótündér! Egy jóravaló, pár(t)atlan teremtmény; egy jólelkű, a varázslás minden csínját-binját a kisujjában tudó szerzet, aki végre nem babrál ki velünk, aki nem akar átvágni bennünket a palánkon ostoba csodavárásokkal, aki nem ültet fel mindannyiunkat egytől egyig kijátszva jóhiszeműségünket, aki nem dumál lyukat a hasunkba, akinek nem dőlünk be mindhiába, hogy jópofáskodva kikosarazzon, kifosszon, kisemmizzen bennünket. Az sem akadály, ha mindentudó varázspálcája is van a mi tündérünknek, olyan, amellyel hókuszpókuszok helyett végre csodákat művelni is lehet úgy istenigazából, s csak annyit kell a körkörös és körmönfont balettmozdulatokhoz szelíden duruzsolni a régi bevált recept szerint: csiribi-csiri-bá. S akkor egyszeriben minden jóra, jobbra fordul...
Kellene végre egy jótündér itt, az Üveghegyen is túl, aki helyrepofozná az igazságot ebben a Tündérországon kívüli világban. Aki addig-addig su-hintgatná nekibátorodva a mindentudó pálcáját, míg egy csapásra rendbe tenné, amit évtizedek leforgása alatt korántsem jóakaratú emberek elbal-táztak, folyton a mi érdekeinkre hivatkozva. Aki rendet teremtene végre ebben a hetedhét országban, visszaadván az emberek méltóságérzetét, elűzve a nép rosszkedvét. Kellene egy jótündér, aki a társadalmi igazságtétel mezét magára öltve — miközben kiköszörülné az egyszerű halandók igazságérzetén esett csorbát — megdorgálná azokat, akik a „pünkösdi királyság” hosszúra nyúlt éveiben rossz fát tettek a tűzre.
Ha körülnézve szűkében vagyunk is mostanság jótündéreknek (s már hajlamosak lennénk közepesekkel vagy nyeretlen kezdőkkel is beérni), szembetűnő, hogy kisstílű, ám nagymellényű, s még mindig nagy lábon élő boszorkányokból azért bőséggel akad. A repülésszünetre kárhoztatottak kezéből kivették már ugyan a seprűt, de foggal-körömmel ragaszkodnak boszorkányos fur-fanggal megszerzett kiváltságaikhoz, amit hajlamosak mások is elirigyelni tőlük. Pedig ugyan mit ér egy boszorkány 6eprű nélkül?
Aligha vitás: akinél a seprű, azé a hatalom. De mire lehet vajon a közös nemzeti elszá-nással lefoglalt seprűket hasznosítani? Szemet szúr ugyanis az embereknek, hogy nem áll jól mindenki kezében a seprű, s van, aki bánni sem tud vele. S furdalja a kíváncsiság az ok-tondiak oldalát amiatt is, lehet-e régi lestrapált seprűvel egyáltalán valamit kezdeni.
A közhiedelem úgy tartja: új seprű jól seper. Ám tapasztalataink szerint, az erre érdemesek egyelőre még nem sokat koptatták a „tavaszi nagytakarításkor” használatba vett alkalmatosságot, pedig a közakaratnak, a közhangulatnak megfelelően ideje lenne folytatni az őszre is áthúzódó nagytakarítást, mert különben — könnyűszerrel megjósolható — sosem érünk a rendcsinálás végére. S akkor igazat kell azoknak adni, hogy meggátolhatatlanul folytatódik a hízelgők, a törleszke-dők kora. Ügy, mint eddig. Nem csoda hát, hogy azt hallom, az emberekben egyre erősebb a gyanú: Magyarországon nem rendszerváltás történt, hanem csak a hatalmi elit cserélődött ki. Sokan köntörfalazás nélkül ki is mondják, ami a szívüket nyomja, többet vártak a változásoktól. Nem a türelmetlenség sarkallja őket a szólásra, csak azt nem értik, miért nem kezdődik már valami. Méltat-
lankodásuk persze, azt is jelzi, fakadoznak már a régi, mély sebek, oldódnak az évtizedes gátlások. Mindez a közélet megtisztulásának része. Mint ahogy az is, elkerülhetetlen imáron, hogy a visszaéléseket lehetővé tevő régi, rossz törvények kiseprűzésével végre visz-szaadják az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett hitét. Mindezt csak úgy lehet elérni, ha saját maguk a saját környezetükben tapasztalhatják: valóban végbement a rendszerváltás, befellegzett a nagyratörő helyi kiskirályoknak, elszámoltatják tetteikkel a régi seprűsöket. De vajon ki fog elégtételt adni annak az öreg néninek, akit erőnek erejével láncoltak a rendőrautóhoz, ily módon remélvén jobb belátásra bírni, hogy önként mondjon le az életét jelentő tanyájáról, melyre szemet vetett pár éve Lajosmizse közelében a helyi, csupa nagykutyából verbuválódott vadásztársaság?
Estére már végképp nem bírok az amúgy tündéri gyerekkel, ha nincs otthon az anyja. Az intő szó ellenére odáig merészkedik, hogy önfeledt örömmel nyomogatja a tévé gombjait, s hol ez, hol az tűnik fel egy villanásra véletlenszerűen a képernyőn. Vasárnap este azt halljuk: ebben az országban mindenkit ért sérelem; a kommunista rendszer összeomlása után most nemzeti közteherviselésre van szükség. Kétéves lányom nem érti. Kérdően néz rám: mit mond a bácsi? Magyarázom neki: azt jelenti, ne is számítsunk jótündérre. Vagyis (Kennedy elnök után szabadon): a hazáért mindig áldozni kell, mert különben nem jutunk semmire.
S miközben másra terelem a gyerek figyelmét, óhatatlanul eszembe jut: mást sem csináltunk a mögöttünk hagyott keserű években, mint közterhet viseltünk és áldozatokat hoztunk. Valóban szinte mindenki szenvedett, anélkül, hogy legalább a mártíromság érzete megadatott volna. Ki ad vigaszt azoknak, akik származásuk miatt nem tanulhattak tovább; akik sohasem tudtak tisztességesen elhelyezkedni; akiket mondvacsinált ürüggyel tettek ki egyik napról a másikra állásukból; akiket alakoskodó módon karhatalmi erőszakkal lakoltattak ki otthonukból; akik nem kaptak útlevelet, vagy éppenséggel látogatóba nem jöhettek haza; akiket félhülyére vertek, mert kokárdával akartak ünnepelni; akiknek betiltották kiállításaikat; akiknek nem nyomtatták ki vagy bezúzták könyveiket; akiknek sosem valósultak meg, s lettek épületté terveik; akik egy ka-nyit sem kaptak arra, hogy filmet készíthessenek; akiket leparancsoltak a színpadról, s a hallgatás rabságára ítéltek egy aczélos dörgedelemmel száműzve tehetségüket, ök a túlélők, akik legalább nem haltak bele a rendszerbe, ök azok, akik bár teli vannak várakozással, nem kergetnek álomvilágot, nem hisznek a tündérmesékben. Félrelökték, háttérbe szorították, sötétbe taszították őket: boldoguljanak boldogtalanul. Aligha van orvosság a megaláztatásra, az elrontott évekre, az elherdált reményekre, a félresiklott életre. Az ő sebükre egyetlen jótündér sem tud már gyógyírt ádni.
Reménykedni tudunk, a történelem nem ismétli önmagát. Hogy akiknél ma a seprű van, tisztában vannak vele, egyszer nekik is számot kell adniuk. Felelősségük azzal a szomorú tehertétellel is súlyosbodik, hogy a jótündérek hovatovább a mesékből is kivesznek ...
Kurcz Béla
Szaddám Husszein túszként tartja Irakban az ott rekedt külföldiek egy részét. Elsősorban az amerikaiakat és az angolokat stratégiai fontosságú helyekre szállítják. Bush megszakította szabadságát és a kialakult helyzetről tanácsadóival tárgyalt Washingtonban.
Washingtonból jelenti a Reuter: Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia azonnal elutasította Szaddám Husszein iraki elnöknek azt a vasárnapi ajánlatát, hogy az Inakban és Kuvaitban levő külföldiek elengedése fejében vonják ki az Öbölből az ott fefl-sonakozott nemzetközi haderőt és oldják fel az Irak ellen elrendelt kereskedelmi embargót.
Az amerikai elnök Kennebunk-portból Washingtonba tartó repülőgépének fedélzetén Mariin Fitzwater elnöki szóvivő kijelentette: „Úgy tűnik, most már naponta példáját kapjuk, hogy milyen nevetségesen viselkedik Irak”. — Szaddám Husszein javaslatának semmi köze a mi céljainkhoz. Semmi újdonságot nem tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy Bagdad teljesíti-e az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az Arab Ligának azt a követelését, hogy vonja ki csapatait Kuvaitból — tette hozzá.
George Bush vasárnap ismét megszakította szabadságát, hogy Washingtonban tanácsadóival az öbölbeli válság legújabb fejleményeiről tárgyaljon.
Hétfőn az amerikai elnök Balti more-ban háborús veteránok előtt mondott beszédet, s hangsúlyozta, hogy az amerikaiak áldozatvállalására van szükség a válság megoldása érdekében.
Első ízben nevezte Bush a 'Kuvaitban és Irakban fogva tartott amerikaiakat túszoknak, és hangsúlyozta, 'hogy biztonságukért a bagdadi kormány a felelős.
Az iraki elnök az országában rekedt külföldi állampolgárok hozzátartozóihoz intézett nyílt levelében a következőket követelte a külföldiek elengedése fejében: az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Egyesült Államok belegyezésével grantálja, hogy az amerikai fegyveres erőket meghatározott menetrend szerint kivonják a térségből. A kivonás nem vehet több időt igénybe, mint amennyi idő alatt a csapatokat az Öbölbe vezényelték; az ENSZ Biztonsági Tanácsa biztosítsa Szaúd-Arábiát arról, hogy nemzetközi katonai akciót indít Irak ellen, ha az megtámadná Szaúd-Arábiát; Irak és Szaúd-Arábia tegyen ígéretet arra, hogy egyik sem követ el agressziót a másik ellen, és egyik
sem sérti meg a másik érdekeit; az ENSZ Biztonsági Tanácsa garantálja az egész térség biztonságát és stabilitását a korábbi iraki javaslat fő pontjainak megfelelően; ha a fenti feltételek teljesülnek, akkor a külföldiek szabadon távozhatnak Irakból.
A Biztonsági Tanács öt állandó tagja hétfőn folytatta a nem hivatalos tanácskozást az öböibeli fejleményekről. A világszervezetnél dolgozó diplomaták szerint az öt állandó tag egyre inkább hajlik arra, hogy új határozatot hozzanak Irakról, és az ENSZ alapokmányának 42. cikke alapján kimondják az Irak elleni tengeri és szárazföldi blokád létrehozását, és az erő alkalmazását.
Richard Cheijey amerikai védelmi miniszter hétfőn Abu-Dzabiban bejelentette, hogy az Egyesült Arab Emírségek vezetőivel megállapodott: oda is amerikai katonai alakulatok érkeznek a Szaúd-Arábia elleni esetleges iraki agresszió visszaverésére. Közölte, hogy már el is indultak az első amerikai alakulatok az emírségekbe. Tudomása szerint arab katonai egységek is érkeznek majd az amerikaiak mellé, de azok összetételéről és létszámáról nem tájékoztatott.
Az amerikai védelmi miniszter hétfőn Ománban tárgyalt, majd onnan utazik tovább Szaúd-Ará-biába.
A MENA egyiptomi hírügynökség szerint hétfőn újabb egyiptomi, marokkói és ománi erők érkeztek Szaúd-Arábiába. A sivatagi királyságban állomásozó egyiptomi erők parancsnoka kö-
hondonból jelenti az MTI:	A
konzervatív brit kormány — munkáspárti és a liberális parlamenti ellenzékének szilárd támogatásával — kimért nyugalommal néz szembe a brit állampolgárokat „élő pajzsként” használó Szaddám Husszein napról napra baljósabb fenyegetőzéseivel. Mar-garet Thatcher kormányfő, aki szabadságát megrövidítve vasárnap este tért vissza a fővárosba, hétfőn egész nap az Öböl-válságban legközvetlenebbül érintett minisztereivel tanácskozott. A miniszterelnök Kuvait elözönlé-se óta nem nyilatkozott az iraki agresszió leküzdésében vállalt brit katonai szerepről, jóllehet a „homokzsák” szerepre kiszemelt külföldiek csaknem fele — mintegy 4700 férfi, nő és gyermek — Nagy-Britannia állampolgára.
Douglas Hurd külügyminiszter, aki múlt péntek óta naponta tart sajtóértekezletet, hétfőn is jeges nyugalommal, gondosan megválogatott szavakkal reagált Bagdad egyre hisztérikusabb hangú kirohanásaira. Közölte, hogy az értesülései szerint az iraki katonai hatóságok továobi nyolcvankét brit állampolgárt fogtak össze utcai igazoltatásokon, illetve vitték el szállodáikból. Ezzel 123-ra emelkedett az ismeretlen helyre elhurcolt britek száma, akiket — értesülések szerint — állandó mozgásban tartanak különböző katonai objektumok és létfontosságú létesítmények között.
A külügyminiszter „törvénytelennek és visszataszítónak” nevezte . a" védtelen emberekkel szemben alkalmazott eljárást, kiegészítve azt a korábbi minősí-
zölte, hogy Rijád kérésére Kairó kész újabb csapatokat küldeni.
Ezzel egyidőben az iraki hatóságok ultimátumot intéztek a Kuvaitban levő külföldi diplomatákhoz. Felszólították őket, hogy péntekig zárják be hazájuk 'kuvaiti képviseletét. A határidő lejárta után Irak p Kuvaitban levő diplomatákat „egyszerű” külföldi állampolgároknak fogja tekinteni, akiknek nem jár diplomáciai védelem — hangsúlyozta a hétfőn közzétett bagdadi közlemény. Az INA iraki hírügynökség beszámolt arról, hogy az irakiak tömegesen jelentkeznek önkéntesnek. Csak a fővárosban másfél millió ember lépett be a népi hadseregbe, amelyet az állandó hadsereg mellett Kuvait lerohanása után állítottak fel újra. (Az önkéntesekből álló népi hadsereget először az Iránnal vívott háború idején hozták létre.)
A CBS amerikai televíziós társaság értesülése szerint Irak megkezdte az amerikai állampolgárok elszállítását a stratégiai fontosságú létesítményekhez. A CBS úgy tudja, hogy legalább négy ilyen létesítményhez — egyebek mellett vegyi üzemekhez — vittek amerikaiakat. A hírt az amerikai védelmi minisztérium szóvivője nem erősítette meg. Londonban a brit külügyminisztérium azt közölte, hogy az iraki hatóságok ismeretlen helyre szállítottak újabb nyolcvankét brit állampolgárt a kuvaiti Regency Palace Szállodából. A francia külügyminisztérium hétfőn hasonló hírt közölt: e szerint további hat francia állampolgárt hurcoltak ismeretlen helyre az irakiak.
tését, amely szerint az iraki kormányzat „a törvényen kívüli zsi-ványok korszakokon át űzött taktikáját alkalmazza”.
A brit kormány továbbra is azt tanácsolja állampolgárainak, hogy ne tegyenek eleget az iraki hatóságok gyülekezésre szólító felhívásainak, maradjanak otthonaikban, ne mutatkozzanak, ám de tanúsítsanak ellenállást hatósági erőszakkal szemben. A külügyminiszter ismét megerősítette, hogy a brit diplomaták mindaddig Kuvaitban és Irakban maradnak, ameddig ez fizikailag lehetséges számukra.
Szaddám Husszein ajánlatát — a Szaúd-Arábiába küldött katonai erők visszavonását a túszokért cserében — a brit kormány egyértelműen és a leghatározottabban visszautasította.
A közvéleményben, a sajtóban és az alsóházi képviselők körében is -frősödik az a nézet, hogy a brit állampolgárok ezreit közvetlenül fenyegető veszélyek eszkalálódásával elkerülhetetlenné vált a három hónapos nyári szüneten levő parlament rendkívüli ülésének közeli összehívása.
A Financial Times hétfői vezércikkében mind a kormány, mind az ellenzék részéről indokoltnak tartja, hogy kerülni akarták a felháborodott közhangulatot tükröző, és azt óhatatlanul felfokozó parlamenti vitát, ami aligha segített volna a túszokon. A befolyásos lap úgy véli azonban, hogy „most már össze kell hívni a parlamentet, mert a helyzet túlságosan súlyosra fordult, semhogy a miniszterelnök egyedül birkózzon meg vele”,
Thatcher visszatért Londonba
A fen jegelő veszélyek miatt rendkívüli ülést fontolgat a parlament