﻿
Ára:
6,50
forint
Magyar Nemzet
Szerit
1990.
auguüztns 22.
Lili. évfolyam
190. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
JiPitiPMMiÚSÍ	Katonai és politikai egyeztetés Párizsban
Színház az egész világ? lünk inkább kórház. Sok a beteg az országban. Az orvosokra bízzák őket: az ő dolguk a gyógyítás. Az ő hibájuk, ha nincs javulás. Vállvetve szidják aZ egészségügyi ellátást. Én se dicsérem. De van mentsége. Nem az, amit orvos és nővér hangoztat, hogy azért olyan sok a betegség, mert az emberek nem vigyáznak magukra. Holott arra kellene hivatkozniuk, hogy nem az ismert kórokozók, hanem nagyrészt a társadalmi állapotok kezdik ki a népesség egészségét. Szociológusok ezt már hosszabb ideje megállapították. Lényegében az ő diagnózisuk jelezte istenigazában a szocializmusnak elnevezett kísérlet kudarcát. Jobbulás a rendszerváltást követő konszolidációtól várható. Addig azonban terjed a kór, roncsolódik az emberi szervezet. Ellenállása társadalompolitikával erősíthető: állam intézkedésekkel, öntevékeny csoportosulások bátorító szolidaritásával. A szólásmondással ellentétben, segíteni kell az embernek, hogy segítsen önmagán.
Az egészséges életmódról szóló tanácsok ugyanis bizonyos körülmények között tragikomikussá válnak. Bármily gyógyító szándék, népművelő hevület hassa is át őket. Vajon megróható-e, egy alkalmi munkás azért, mert csak este rakja meg a gyomrát? Felelősségre vonható-e a létminimum határán tengődő városlakó azért, mert nem ad elég gyümölcsöt a gyerekeinek? Illő-e sportolásra, hegymászásra biztatni a nyomortanya lakóit, bármily szükségük is volna jó levegőre? Lehet-e megannyi, a rendelőbe ideges panasszal vissza-vissza-térő betegnek, azt javasolni: kezdjen új életet, ha erre kora, műveltsége, egészségi állapota, családi körülményei, sorsa folytán nem alkalmas? A jó orvosnak mindig volt szociális érzéke, ma abból sokkal több kell. Annyi, hogy olykor elfelejtse azt, amit tanult, illetőleg megtagadja a gyógyítás sablonjait. Igaz, több munkával jár, receptírás helyett pszichoterápiával erősíteni az ellenálló képességet a sors csapásaival szemben. A küldözgetési programnak is ki kell egészülnie : a szakrendelők helyett vagy mellett figyelembe véve a család-segítő szolgálatot és más szociális ellátó intézményt is.
A társadalmi kórokozókkal szemben a szegények, az iskolázatlanok, a szakképzetlenek vannak a legkevésbé felvértezve. Ez általában egyetlen társadalmi csoport (Magyarán: nem válik el a szegénység az iskolázatlanságtól és a szakképzetlenségtől.) A hátrányos helyzetűek között van a legtöbb beteg. Ezt bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal most közreadott kötete. Címe: Az egészségi állapot társadalmi összefüggései. A tanulmány kimutatja, hogy a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek, a betanított és segédmunkások körében riasztóan sok a rossz közérzetre panaszkodó, a fogyatékos, a tartós betegségben szenvedő ember. Jóval egészségesebbek náluk a szakmunkás-képzőt, a középiskolát és az egyetemet végzettek. Ez a távolság az életkorral együtt nő és a középkorúaknái a legnagyobb. A nyugdíjasoknál azonban elhalványodnak a társadalmi különbségek. Ekkor már a biológiai okok háttérbe szorítják az egyéb rossz hatásokat. A közép- és a felsőfokú iskolát kijártak egészségi állapota hasonlít egymáshoz, ennek megfelelően a szakmunkásoké, a szellemi dolgozóké és az értelmiségieké is. bár bizonyos be-
tegségekre az egyik, bizonyosokra a másik társadalmi réteg a hajlamosabb. A nők betegebbek a férfiaknál. Talán azért, mert „szegénység, asszony a neved”. Sok lány ugyanis nem végzi el .az általános iskolát, szakképzettség nélkül áll munkába. A nyolc osztálynál kevesebbet járt férfiak 20 százaléka, a nők 10 százaléka érzi csupán egészségesnek magát.
A tartós betegségek kifejlődésében nagy a felelőssége szennyezett környezetnek, a lerobbant negyedeknek, a zsúfolt és komforthiányos lakásoknak. Versenyre kelnek velük a munkahelyi ártalmak, akár fizikaiak, akár pszichések. Nem az a baj, hogy a szegény ember nem jut orvoshoz — mert a statisztikai felvétel szerint eljut —, hanem az, hogy a gyógyítás eszköztárában nem szerepel a társadalmi károk megelőzése és kezelése. Nem is szerepelhet. Az egészségügyi ellátás ugyanis a társadalmi körülmények hatását csak részlegesen és időlegesen enyhítheti.
Megkockáztatom, hogy itt, Európa közepén az afrikai mértékű megbetegedési és halálozási arány inkább a szennyezett környezetnek, a lakásínségnek, és ínséges lakásoknak, az embertelen munkakörülményeknek és a kulturális elmaradottságnak — valamint a hátrányos helyzetek újratermelésének — tudható be, mint az egészség-ügyi éllátás gyengéinek. Feltételezem, hogy a statisztikusok közölte adatok, amelyek 1986 végéről származnak, a vizsgálat óta változtak. Több a beteg. Azóta számottevő lett a munka-nélküliség, nehéz a megélhetés és a négy évvel ezelőtt még előnyös helyzetben lévő középrétegek egy része — szakmunkás, szellemi dolgozók — leszakadt társadalmi csoportjából, és őket húzza lefelé a mélység. Talán ez a legsúlyosabb örökség, amit a mostani politikai vezetés kapott, kormánypárt és ellenzék egyaránt.
Valaha azt hittem, hogy a kilábaláshoz elég a finn példát követni. Finnországban is hasonlóak voltak ugyanis a megbetegedési és halálozási arányok, és rokonok voltak velünk az alkoholizmus terjedésében is. De nagy igényű és lényegre törő egészségügyi programokkal, népi részvétellel mintegy húsz év alatt fordulatot értek el. A finn tapasztalatok átvétele azonban nem volna elég. Át kellene venni az ottani természeti környezetet, tágas lakásokat, az elterjedt sportolást is, nem kevésbé a termelési és egyéb kultúrát, amivel gazdasági fellendülést vívtak ki. A mi startvonalunk ma hátrább van, mint az övék volt. Mikor eszmélünk rá, hogy nálunk a szociálpolitika a húzó ágazat? Hogy steril egészség-javító programok nem hatásosak az életkörülmények javítása nélkül, beleértve a lakásellátást és az egészséges környezetet is? Mikor eszmélünk rá, hogy gazdasági fejlődés nincs ép testű és lelkű, kulturált és felkészült dolgozók nélkül? Szociális háló és csomagterv legfeljebb a leszakadást állíthatja meg. A mára gondolva, az sem kevés. De ha a nemzetünk túlélte, ami volt, és túléli, ami van, akkor jövője is lesz.
Egyhamar teljes gyógyulást nem lehet ígérni, csak jobbu-lást. De hogy a beteg tegyen is valamit önmagáért, ahhoz tudatában kell lennie, hogy itt minden érte és vele történik, és észlelnie kell a társadalom embervédő mechanizmuséinak a létét és éreznie kell jótékony hatását.
Kovács Judit
Nyugat-Európa egységesen lép fel Irakkal szemben
A Biztonsági Tanács nem döntött a blokádról, Moszkva felfigyelt Bagdad kezdeményezéseire
ELNAPOLTA ÜLÉSÉT A BIZTONSÁGI TANÁCS kedden New Yorkban. A brit ENSZ-nagykövet közölte, hogy a tanácskozást később tartják meg, mert az amerikaiak által szavazásra szánt határozat sürgősségi elfogadtatása nem indokolt. Washington azt szerette volna elérni, hogy a világszervezet jóváhagyásával, akár fegyveres kényszerítő intézkedéseket is végrehajthasson — ő maga, vagy a térségben jelen levő szövetségese —, megállíthasson és átkutathasson olyan hajókat, amelyek az Irafc-ellenes szankciók megsértésével gyanúsíthatok. A Biztonsági Tanács öt állandó tagja konzultált a kérdésről, de valószínűleg nem sikerült egyetértésre jutniuk a nemzetközi katonai erők fölállításáról. Diplomáciai források szerint nincs egyezség abban sem, hogy milyen szerepet lenne hivatott játszani a BT vezérkari bizottsága.
ELUTASÍTOTTA a TÁRGYALÁSOKAT BAGDADDAL a brit kormányfő, aki kedden sajtóértekezletet tartott. Thatcher úgy fogalmazott, hogy Szaddam Husszein asszonyok és gyermekek mögé próbál rejtőzni, élő emberi pajzsként, és tárgyalási taktikája részeként használva őket. „Mi nem fogunk ilyen tárgyalásokba bocsátkozni” — hangoztatta, miközben fölszólított a nemzetközi szolidaritás fönntartására. A miniszterelnök azt is kifejtette, hogy a brit kormány szeretné megvédeni a térség országait, el akarja távolítani az iraki támadókat Kuvaitból, s helyre kívánja állítani az elfoglalt állam függetlenségét. Bejelentette azt'is, London megfontolja, küldjön-e újabb csapatokat a régióba. „Azok, akik nem tudnak hadihajókat vagy fegyvereket átcsoportosítani, pénztámogatással járulhatnak a közös erőfeszítéshez” — hangoztatta.
A NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ kilenc tagállamának külügy- és védelmi miniszterei Párizsban találkoztak, hogy meghatározzák a tagországok kötelezettségvállalásait az öbölbeli válság megoldása érdekében. Mint a szervezet főtitkára, kifejtette, az eddiginél sokkal szorosabban kell egyeztetni az európai és az amerikai haderők cselekvését a robbanásveszélyes térségben, nem lehet ezt a feladatot teljes egészében az Egyesült Államokra hárítani. Az eszmecsere után a közös piaci külügyminiszterek is tárgyalóasztalhoz ültek, hogy számba vegyék az Irak által visszatartott külföldiek ügyének politikai hatásait.
A FRANCIA SAJTÓ azt a kérdést feszegeti, van-e még esély a közvetítésre az iraki—kuvaiti viszályban. A Le Figaro emlékeztet arra, hogy Husszein jordániai király kísérlete kudarcot vallott. Talán egy francia—német—szovjet kezdeményezésnek lehetne esélye, de ehhez si már túl késő van. A cikkíró leszögezi: a Biztonsági Tanács elítélte Irak magatartását, de a testület sokkal hatékonyabb lett volna ha a túszejtés kapcsán figyelmezteti Szaddam Husszeint: ha fenyegetését beváltja, háborús bűnösnek fogják őt tekinteni.	(B. M.)
Szaddam Husszein újabb üzenete
\ külföldiek visszatartásának célja az amerikaiak elrettentése
Mubarak isméi sürgette a békést rendezést
Bagdadból jelenti az AFP: Szaddám Husszein iraki álláipfő kedden a bagdadi televízióban felolvasott „nyílt levelében” felszólította Bush amerikai elnököt arra, hogy ha el akarja kerülni a világméretű katasztrófát, akkor törekedjen a válság békés megoldására és vegye fontolóra az iraki javaslatokat. Tárik Aziz iraki külügyminiszter, aki kedden váratlanul Jordániába látogatott, ammanl sajtóértekezletén megvádolta az Egyesült Államokat azzal, hogy háborút akar, és egyben Bagdad tárgyalási készségét hangoztatta. Tárik Aziz szavai szerint felesleges az amerikai katonai felvonulás, hiszen Irak nem akarja megtámadni Szaúd-Ará-biát és ezt kész kétoldalú alapon, vagy az Arab Liga útján szavatolni is.
Az Egyesült Államok kedden „szokásos retorikaként” elutasította a tárgyalásokra szólító iraki felhívást. Mariin Fitzwalter, a Fehér Ház szóvivője megismételte, hogy mindenfajta tárgyaláshoz az irakiaknak előbb „teljesen és feltételek nélkül ki kéll vonulniuk Kuvaitból”. A szóvivő elmondta, hogy hétfőn amerikai diplomaták 18 családtagját elengedték Irakból, de 54 amerikai sorsa továbbra is bizonytalan.
II. Hasszán marokkói király televíziós beszédében országa készségét fejezte ki arra, hogy bármilyen közvetítésben részt vegyen, a PFSZ egyik vezetője pedig újabb arab csúcsértekezlet összehívását indítványozta.
Szaddám Husszein üzenete szerint a Kuvaitban és Irakban rekedt külföldiek visszatartásával
„nem bosszúra törekszenek, csak el akarják rettenteni az amerikai elnököt a támadástól”. Ezzel szemben Tárik Aziz azt fejtegette, hogy a nyugatiak az iraki nép „vendégei” és nem túszok, hiszen Irak nem kért értük válságdíjat. Ugyanakkor a bagdadi parlament elnöke kijelentette, Ihogy a tengeri blokád, vagy egy esetleges katonai akció „bonyolítaná” a külföldiek sorsát és a válság megoldásának egyetlen „ésszerű módja” Szaddám Husszein javaslatainak elfogadása. A bagdadi belügyminisztérium kedden azt adta tudtul, hogy halálra ítélnek mindenkit, aki a távozástól eltiltott külföldieket fogad be.
A Reuter értesülése szerint Dick Cheney amerikai védelmi miniszter „pozitívnak” minősített megbeszélést folytatott Fahd szaúdi királlyal és Szultán btn Abdel-Aziz herceggel, a királyság védelmi miniszterével. A megbeszélésen felmerült, hogy az Egyesült Államok további F—15-ös katonai repülőgépeket ad el Szaúd-Arábiának. Oheney négynapos Öböl menti körutazása utolsó állomásaként kedden Kairóba látogat, majd hazautazik Washingtonba.
Az MTI jelentette, hogy Kairóba érkezett kedd délután Richard Cheney amerikai védelmi miniszter. Érkezése után nyomban megkezdte tanácskozását egyiptomi kollégájával, Juszuf Szabri Abu Talébbal.
A The Washington Post keddi számában amerikai tisztviselőkre hivatkozva azt írta, hogy Irak átcsoportosította Kuvaitban állomásozó mintegy 160 ezer főnyi
Hazaérkeztek a magyarok Irakból és Kuvaitból
— A Magyar Köztársaság számára minden polgára élete fontos — ezen szavakkal köszöntötte a külügyminiszter a Ferihegyi repülőtéren a Kuvaitból és Irakból hazaérkezett magyar állampolgárokat, akik valamennyien egészségesen vészelték át a nem mindennapi megpróbáltatásokat. A külügyminiszter a nap folyamán azt is bejelentette: Irakban ZZ, Kuvaitban pedig 5 magyar diplomata teljesít a továbbiakban szolgálatot. Hazánk nem ismeri el a kis arab ország annektálását — ezért nem kívánjuk felszámolni kuvaiti missziónkat, ám diplomatáink élete nem forog veszélyben — hangsúlyozta Jeszenszky Géza.
(Az evakuáltak megérkezéséről szóló beszámolónk az 5. oldalon olvasható.)
csapatait, hogy védőgyűrűt alakítson ki a főváros körül. A lap szerint mindez arra enged következtetni, hogy Irak nem fogja egyykönnyen átgengedni az elfoglalt területeket.
Szintén a íleuter jelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden hajnalban, még a vita megkezdése előtt elnapolta az Egyesült Államok által kért rendkívüli ülését, amelyen a korlátozott katonai erő öbölbeli alkalmazásának engedélyezéséről lett volna szó.
A brit ENSZ-nagykövet tájékoztatása szerint az értekezletet
egy későbbi időpontban tartják majd meg, mivel az amerikaiak által szavazásra szánt' határozat sürgősségi elfigadtatása nem indokolt.
Mubarak egyiptomi államfő kedden újább felihívásban kérlelte Szaddám Husszein iraki vezetőt a válság békés rendezésére. A kairói televízió adását megszakítva ismertette Mubarak üzenetét, amelyben az arabság és az iszlám nevében óvta Szaddám Husszeint egy olyan pusztító háború kirobbanásától, „melynek csak az Isten tudja a kimenetelét”.
Bonyolult kérdés a tengerzár megvalósítása
— hangoztatta a szövget Külügyi szóvivő
Moszkvából jelenti az MTI: Washington is belátja, hogy az Irak-ellenes tengerzár megvalósítása bonyolult kérdés, és most olyan határozat elfogadtatására törekszik a Biztonsági Tanácsban, amely kifejezetten megalapozna egy ilyen blokádot — vélte kedden Jurij Gremitszkih, a szovjet külügyminisztérium szóvivője, de elzárkózott annak latolgatásától, milyen álláspontra helyezkedik ez ügyben a szovjet ENSZ-képvi-selő.
Gremitszkih közölte: Nyikólaj Rizskor szovjet kormányfő kedden Moszkvában fogadta Szaadun Hammadi iraki miniszterelnökhelyettest, aki két ízben találkozott szovjet kollégájával, Igor Belouszovval, a Kuvaitban és Irakban rekedt szovjet állampolgárok evakuálásával foglalkozó tárcaközi bizottság elnökével, s hétfőn és kedden eszmét cserélt Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel.
A TASZSZ szerint Belouszov köszönetét mondott a szovjet állampolgárok elszállításához nyújtott bagdadi segítségért, de élénken szorgalmazta: az iraki hatóságok • nyissanak meg további evakuálási útvonalakat és — a szovjetek biztonsága mellett — más államok polgárainak biztonságát, emberi jogait is szavatolják.
Gremitszkih szerint Sevardnadze olyan „figyelemre méltó elemeket” talált Szaddám Husz-szein iraki elnök legutóbbi kezde-
ményezéséiben, mint a válság diplomáciai megoldására való készség, s annak a BT-határozatnak az elfogadása, amely előirányozza, hogy Szaúd-Arábia biztonságát nemzetközi haderő szavatolja.
Szaddám Husszein jelezte, hogy az Irakban rekedt nyugati állampolgárokat akkor engedi szabadon, ha a külföldi erőket kivonják az Öbölből, s a gazdasági szankcióktól eltekintenek. Sevardnadze rámutatott, hogy az iraki elnök kezdeményezéséiben háttérbe szorult a válság eredendő oka: Kuvait iraki megszállása. Márpedig a Szovjetunió nem ismeri el az ország Irak általi annektálását. A két szovjet hadihajó mindenesetre immár az Öblön kívül horgonyoz.
Gremitszkih lényegében más BT-tagállamok állásfoglalásával hozta összefüggésbe, hogy Moszkva milyen álláspontra helyezkedik majd az ENSZ-ben. Az amerikai javaslatot a BT-ben egyesek támogatják, mások ellenzik — állapította meg Gremitszkih, és mindenesetre cáfolta, hogy hétfőn olyan kijelentést tett volna, miszerint Moszkva hajlandó lenne részt venni nemzetközi haderőben, ha a BT ilyen értelmű határozatot hoz. (Pedig a minap Sevardnadze is célzott erre.) Gremitszkih méltatta a BT eddigi négy határozatát, s az ENSZ-beli együttműködést, s egyelőre a politikai intézkedések gyarapítását, hatékonyságuk fokozását szorgalmazta.
Az EK-külügyminiszterek elutasítják a bagdadi ultimátumot
Párizsból jelenti az MTI: Nyugat-Európa egységesen lép fel Irakkal szemben minden ellenséges cselekedet esetén — ez a közös alapgondolata annak a két nyilatkozatnak, amelyet pénteken fogadtak el Párizsban: az egyikben a „tizenkattek” élesen elítélik Bagdadot a külföldi állampolgárokkal való bánásmód miatt, és egységes ellenlépéseket helyeztek kilátásba. A másik szerint
a Nyugat-európai Unió kilenc tagállama úgy döntött, hogy az öbölbeli katonai missziókat szorosabban hangolja össze, s ehhez „ad hoc” bizottságot állít fel.
Az Európai Közösségek tizenkét tagállamának külügyminiszterei azért ültek össze ezen a napon a francia fővárosban, hogy sürgősen megtárgyalják az Irakban és Kuvaitban rekedt nyugati állampolgárok ügyét, valamint
\