﻿/
Ára:
0,50
forint _L
19.90.
augusztus 24.
MII. évfolyam
198. szám
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Menthetetlen ?
„Hónapokon belül olyan jajgatás lesz a művészvilágban, hogy ahhoz foghatót még nem hallott az ország” — mondotta volt nyár elején színész barátom. Úgy vélte-véli ugyanis, hogy Magyarországon az általános gazdasági válság, az immár kézzelfogható pénzügyi és morális krízis a lehető legdurvábban csap le a kulturális életre. S mert a dolog természeténél fogva a művészek hangja messzebb jut el, mint a józsefvárosi nyugdíjasoké, őszre a sajtó már megrendítő riportokat közölhet a színházak csődjéről, a leállt filmgyártásról, vagy a fizetésképtelen könyvkiadókról.
Sajnos, lehet, hogy barátomnak igaza lesz! A politika hosszú és forró őszre számíthat, máris látszanak a parlamenti csaták körvonalai, jobbról és balról már beindították a kovácsfújtatókat, amelyek oxigént eresztenek a földtörvény parazsára. Már megkezdődött a sárdobálás a helyhatósági választások körül: a lapok kiosztattak. Lesz hát harci zaj, szenvedés, és könny bőven, s világos, hogy ilyen helyzetben már megint, ismét és sajnos törvényszerűen elterelődik a figyelem a kultúra drámájáról, amelyet az élet ír. S mert a politika ilyen helyzetben aligha foglalkozhat a kultúra agóniájával, marad a sajtó, a petíciók és tiltakozások özöne, drámai interjúk színészekkel és rendezőkkel, akik keserűen emlegetik fel, hogy ime, ismét és sokadszor: a tennivalók végtelen sorának végén újra csak a régi ismerős, a kultúra ácso-rog.
Helyzete ma már több mint válságos. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy gyors pénz-injekciók kellenének, amelyek életben tartanák, meghosszabbítva ezzel szenvedését, hanem arról, hogy egyes részei szinte menthetetlenül elhalóban vannak.
Első példaként a magyar művészet oly sokáig sikerágazatának tekinthető filmgyártás kínálkozik. Igazán ne bántódjék meg senki más, de tény, hogy a magyar kultúrát, mint európai tényezőt — talán a zenét nem számítva — ezen keresztül ismerte meg a világ. Mennyiségileg jelentéktelen volt az a húsz-egynéhány film, ami évente készült, de az exportminőségi paraméterekre általában nem lehetett panasz. Ez a filmgyártás méreteinél és orientáltságánál fogva természetesen nem lehetett nyereséges, így hát az állam — pardon, a pártállam — finanszírozta. Ugyanez történt más művészetekkel is, bár a támogatások értéke évről évre csökkent. Az utóbbi esztendőkben a piacosodási elgondolások aztán felkavartak mindent és valószínű — sőt biztos —, hogy a pénzügyi csőd a rendszerváltás nélkül is bekövetkezett volna. Most viszont a kettő egybeesik! A Mafilm anyagilag az összeomlás szélén áll, ha marad a mostani helyzet, akkor előállhat, hogy jövőre egyetlen magyar rendező sem jut hazai munkához.
Még rosszabb a helyzet a képzőművészetben, ahol immáron csaknem teljesen hiányzik az állam, mint megrendelő. Sokan azt mondják, ez nem is baj, mert legalább nem lesznek preferált művészek, akik a politika uszályába kapaszkodva szereznek pénzt és babérokat. Maradna tehát a piac, miközben a társadalom szegényedik és azok a rétegek, amelyek potenciálisan fogyasztói lehetnének a műalkotásoknak, vagy nem engedhetik meg maguknak a vásárlást, vagy semmilyen ebbéli igényük nincs. (Erről még később lesz szó.)
Néhány napja Herényi Imre egy rádióinterjúban nagyon világosan fogalmazott. A neves színházi rendező fekete-fehéren kijelentette, hogy bizony az emberiség eddigi történetében a magasabb kultúra mindig is támogatásra szorult. Akár az állam, akár a magánszemélyek, de mindig akadt mecénás. A kultúra már csak ilyen, a művészet mindig is speciális áru volt és lesz.
Kerényi Imrének természetesen igaza van. Sehol a világon nincs olyan fejlett társadalom, amelyben ne működne az állami támogatásnak valamilyen direkt, vagy áttételes formája. Ha van belső piac, ha a felvevőkor eléggé hatalmas, akkor a támogatás kisebb, ha ez hiányzik, nagyobb. S az államon kívül ott vannak a nagy-vállalatok, a multinacionális cégek, amelyek felismerték, hogy jó hírüket előnyösen befolyásolja, ha nevük műalkotásokon keresztül is forog. És persze vannak gazdag emberek, meg tehetős középosztály, amely megszállottságból, pénz-mentésből, vagy belső szükségletből kultúrát is fogyaszt — magas színvonalon.
Nálunk ez hiányzik. A vállalatok kultúratámogatási tevékenysége minimális, mert vagy nincs rá pénzük, vagy monopolhelyzetüknél fogva nem kell a jó „image”... Középosztály nincs, illetve akik a középrétegekhez sorolhatók, azok manapság egyre kevesebbet költhetnek kultúrára. A mi gazdagjaink többsége meg csak afféle kelet-európai gazdag ... Vagyonát, amelyik sokszor korrupciós eredetű, vagy rejtegeti, vagy nagy értékű ingatlanba, gépkocsiba fekteti. Teszi ezt azért, mert Magyarországon az esetek legnagyobb részében a gazdagodás és a tőkefelhalmozódás egyáltalán nem a teljesítményekkel arányosan következett be. A zöldségesmaffia irányítói — finoman szólva — csak korrupciós intelligenciával rendelkeznek ...
Magyarország igazi drámája most az, hogy minden egyszerre látszik lerobbantnak. Vacakok a gyártmányaink, gyenge az egészségügyi ellátás, büdösek az autók, hullik a házakról a vakolat, nő a bűnözés és egyáltalán: semmire sincs elég pénz! Szegények vagyunk és kiszolgáltatottak bankoknak és politikusoknak, akiknek egyi-ke-másika bizony nem restelli ócska demagógiával elfedni saját tehetetlenségét.
Törvényszerű-e viszont, hogy lerobbant országnak csakis lerobbant kultúrája lehet? Vajon elszakítható-e a gazdasági és politikai közállapotoktól a kultúra és a művészet? A kérdés persze nyilvánvalóan akadémikus, hiszen a válasz — úgy általában — nem! Viszont nem feledhető, hogy amit egyszer a kulturális szférában hagytunk tönkremenni, azt nem lehet a majdani jobb időkben újjáépíteni! Gyárakat és lakóházakat ki lehet cserélni, de el nem készült filmeket, meg nem írt könyveket, ki nem faragott szobrokat utólag nem pótolhatunk.
Ha mostanában hangosak lesznek a művészek, akkor ezt nem a mostani kormány elleni tiltakozásnak kellene tekinteni... Ök csak azt teszik, ami a dolguk: hisznek abban, hogy a művészetektől egy kicsit jobb és szebb lesz a világ. Meg azt is hiszik, hogy jobb lelkű emberekkel könnyebb lesz elviselni mindazt, ami a következő esztendőkben reánk vár. Mi tagadás: naiv emberek. Még mindig bíznak a szellem erejében, meg abban, hogy ez előbb-utóbb sokak számára érthető lesz.
Dénes D. István
Moszkva továbbra is az embargó mellett
Óvatos szovjet magatartás a katonai kérdésben
Az NDK október 3-án akar csatlakozni az NSZK-hoz
AZ ElENK DIPLOMÁCIÁI TEVÉKENYSÉG folytatódik a Perzsa-(Arab)-öböl térségében kialakult helyzet miatt, miközben újabb amerikai hadihajók érkeztek a válságövezetbe. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja igyekszik a maga soraiban elsimítani a nézet-eltéréseket az amerikai határozattervezettel kapcsolatban. Ez lehetővé tenné az erő alkalmazását az Irakkal szembeni embargó betartatására. Az „öt nagy” mindenekelőtt saját egységét szeretné megőrizni — jelezték a diplomaták. Alighanem hosszú alkudozások során tudják majd csak megtalálni azt a mechanizmust, amely az Öböl térségében levő flották beavatkozását a Biztonsági Tanács — illetve annak Vezérkari Bizottsága — irányítása alá helyezi. Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy a lehető legnagyobb szerepet biztosítsák a bizottságnak, míg a nyugatiak tartózkodóbbak. Ha felbukkan az ENSZ égisze alatt tervezett katonai intervenció kérdése — akkor konzultációkat fogunk tartani, s ha a kérdés szavazásra kerül, akkor megvitatjuk — mondta a szovjet külügyi szóvivő. Ez az időhúzó magatartás — nyugati megfigyelők szerint — részben azzal magyarázható, hogy Moszkva igyekszik minél előbb biztonságban tudni saját állampolgárait.
'Ma jár le a kuvaiti követségek kiürítésére szabott iraki határidő. Ezután már egyszerű külföldiekként fogják kezelni a diplomatákat. Iraki források bíznak abban, hogy nem lesz szükség erőszakra az „engedelmeskedni nem akaró” képviseletek ellen, de leszögezik: ha a nagykövetek mégis a Helyükön maradnak, akkor ezzel Irak szuverenitása ellen vétenek, és ez „agresszív cselekménnyel” lesz egyenlő.
OKTÓBER HARMADIKA lenne a német újraegyesítés időpontja. A keletnémet parlament tizenegy órás vita után döntött így, „a valóban történelmi esemény” dátumáról. A többpárti előterjesztést megelőzően elutasították a Keresztényszociális Uniónak az azonnali, illetve a keleti SPD-nek szeptember 15-i csatlakozást tartalmazó indítványát. Ezzel Berlinben lezárult a hetek óta zajló vita, s a politikusok végre szakmai kérdésekkel foglalkozhatnak. A döntés talán megszünteti az utóbbi hónapok bizonytalanságát, ami kedvez a további gazdasági intézkedéseknek és a tőkebefektetésnek. Ez azért is fontos, mert a teljes egyesítésére várva, az NDK gazdasága, politikai és társadalmi élete egyre súlyosabb válságba kerül. Nyugatnémet körökben egybehangzóan és megkönnyebbülten beszélnek a Népi Kamara döntéséről, miszerint az NDK már nem éri meg fennállásának 41. évfordulóját.
BUKARESTBEN nyolc hónappal a forradalom után is üresek az üzletek — ezzel kezdte elemzését Románia nemzeti ünnepén a Reuter tudósítója. Vásárlók nemigen vannak a boltokban, mert nincs mit venni. A románok szerint az élelmiszer-ellátás majdnem olyan rossz, mint a decemberi forradalom előtt volt. A polcokon néhány üveg konzervzöldség és porosodó vietnami keksz található. Közben a kormány már bejelentette, rövidesen széles körű privatizációra kerül sor, és sok állami üzletet is magánkézbe adnak. Románia vezetői tudják, hogy az államkasszából fizetett támogatások miatt teljesen irreális az egész jelenlegi árrendszer. Beindultak a vállalkozások, hogy nyomban meg is riadjanak, az új jogszabály szerint a nyereség ugyanis legfeljebb tíz százalék lehet. Eközben virágzik a feketepiac, hisz divatos rúhát, cigarettát, háztartási dolgokat az állami boltokban beszerezni nem lehet. Nem mindenki elégedetlen azonban Bukarestben. A piacon paprikát áruló kofa örül, „végre-valahára megkapja termékeinek az árát”.	(S. G.)
t:ios<>*«>« HT-mcgálInpodsí*
ENSZ-f el ügyelet alá helyezik az öbölbeli haderőket
Diplomáciai körúton a Jordán uralkodó
New Yorkból jelenti a Reuter: A Biztonsági Tanács öt állandó tagállamának állandó ENSZ-kép-viselői előzetesen megállapodtak, hogy az ENSZ felügyelete alá helyezik az Öböl térségében tartózkodó haderőket — közölte csütörtökön New Yorkban Thomas Pickering, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője. Mint mondta, az erre vonatkozó határozattervezet szövegét mindegyik állandó képviselő elküldte saját kormányának, és majd azok állásfoglalása után tart teljes ülést a BT e határozattervezet ügyében.
Bogotából jelenti a Reuter: Ja-vier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtit-kár kizárta, hogy most nemzetközi konferenciát rendezzenek az öbölbeli konfliktus megoldására, de egy későbbi időpontban elképzelhetőnek tartott egy ilyen tanácskozást.
Bogotában újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a feladata a nemzetközi biztonság és béke megőrzése a Kuvait elleni iraki invázió utián kialakult helyzetben, és a testület megfelelőképpen foglalkozik a kérdéssel, így nem látja indokoltnak egv
nemzetközi konferencia összehívását.
Az AP értesülése szerint Irak képviselője Genfben, az atomsorompó szerződés érvényesülését vizsgáló nemzetközi értekezleten azzal a javaslattal állt elő csütörtökön, hogy az Öböl vidékét nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté. Az Öbölhöz vezényelt idegen erők atomfegyverekkel vannak felszerelve, s ez súlyosan veszélyezteti a térség biztonságát — hangoztatta Abdul-Rahim el-Kitol.
Az emigráns kuvaiti kormány hozzá kíván járulni anyagilag az Egyesült Államok közel-keleti szerepvállalásához, amely jelenleg napi 28 millió dollárjába kerül Washingtonnak. Szabeh el-Ahmad el-Dzsábir asz-Szabah külügyminiszter jelentette be ezt csütörtökön a szaúd-arábiai Taif-ban tartott sajtóértekezletén, de nem közölte, hogy mikor és menynyit készül fizetni a bekebelezett ország külföldre menekült kormánya. Arra azonban utalt, hogy az emigráns kormánynak módja van ezt megtenni, hiszen — mint mondta — most is rendelkezik a bekebelezett állam vagyonának nagy része felett. (Valószínűleg
küLföldi kuvaiti befektetésekre és bankszámlákra célzott.)
Irak és Irán az ÍRNA hírügynökség jelentése szerint megállapodott a hadifogolycsere felgyorsításában, és ennek szellemében csütörtökön 1500—1500 hadifoglyot hazabocsátott. A hadifogolycsere a múlt pénteken kezdődött. Eddig napi átlagban 1000— 1000 hadifoglyot engedtek szabadon a felek. A múlt héten Irak elfogadta Irán összes lényeges feltételét, hogy mihamarabb végérvényesen lezárulhasson a két ország háborúja. (1988-ban tűzszünetet kötöttek, de békeszerződés még nem jött létre.)
Irán ennek ellenére kitart Irak-ellenes álláspontja mellett a jelenlegi válságban. — Az iraki csapatokat ki kell vonni Kuvait területéről — hangsúlyozta csütörtökön Ali Akbar Hasemi Raf-szandzsani iráni államfő Teheránban a kuvaiti emigráns kormány külügyminiszterévé! folytatott megbeszélésén. A kuvaiti politikus sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy hazája Irakot támogatta Irán ellenében az 1980 és 1988 között lezajlott háborúban.
Bagdadból jelenti a DPA: Szad-dám Husszein iraki elnök csütörtökön elutasította Hoszni Mubarak egyiptomi államfő keddi felhívását, hogy a Kuvaitba vezényelt iraki csapatok visszavonásával akadályozza meg egy háború kirobbanását. A bagdadi televízióban felolvasott „nyílt levelében” Szaddám Husszein viszont felszólította Mubarakot arra, hogy csatlakozzék „az. arab nemzethez" a „hitetlenek és a korrupt rezsimek”, ellen vívott
harcban. A bagdadi vezető kijelentette, hogy egy július 9-én készült magnófelvétellel bizonyítani tudja:	a szaúdi uralkodó
„összeesküvést” sző ellene, mert ő fellép az arabok és a szegények érdekeiért és erélyesen harcol Palesztina visszahódításáért.
Kairóból jelenti az MTI: A jemeni fővárosban, Szanaában kezdett csütörtökön arab körutat Husszein jordániai király, hogy kísérletet tegyen az Öböl menti válság diplomáciai úton történő rendezésére. Előző nap közölte, hogy több arab fővárosba ellátogat — nem mondta meg, melyekbe —, mert bízik benne, hogy még mindig lehet arab megoldást találni a válságra. Ogy tudni, hogy a hasemita király Bagdadba is ellátogat. Jordánia és Jemen, ha nyíltan nem is helyeselték Kuvait iraki bekebelezését. Irak pártját fogják az Öböl menti viszályban.
Az öbölválságtól gazdaságilag kétségtelenül legjobban sújtott Jordánia hatóságai csütörtökön nulla órától lezárták az Irakkal közös határt a Kuvaitból és Irakból menekülő emberáradat, főleg arabok, közöttük is döntően egyiptomiak elől. A határzár addig van érvényben, ameddig a Jordániában rekedt tízezrek tovább nem tudnak utazni, ez pedig az Akaba—Kairó légihíd, a kompjáratok sűrítése ellenére változatlanul akadozik. Az iraki— jordániai határállomást Rueised-ben nem zárták be, Irak felé nyitva áll és a jordániaiak számára ellenkező irányban is. A légiforgalom Bagdad és Amman között ugyancsak működik.
A Szovjetunió nem tartja időszerűnek az Irak elleni katonai lépéseket
A kuvaiti szovjet ügyvivő a helyén marad
Moszkvából jelenti az MTI: Irak megnyitotta légterét a külföldi légitársaságok járatai előtt, ígv a Kuvaitból evakuált szovjet állampolgárok utolsó csoportja, 180 fő, már repülővel térhet haza Moszkvába Bagdadból — közölte csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén Jurij Gremitszkih.
A szovjet külügyi szóvivő bejelentése szerint a kuvaiti szovjet nagykövetség ideiglenes ügyvivője a helyén maradt. Egyelőre nem tudni, mi lesz a helyzet augusztus 24. után, vagyis^ amikor lejár a követségek bezáratására adott iraki határidő — mondta Gremitszkih.
A Szovjetunió erőfeszítéseket tesz a válság rendezése érdekében, s ehhez az ENSZ biztosította kereteken kívül a kétoldalú kapcsolatók lehetőségeit is kihasználják: ezért került sor — Bagdad kérésére — az iraki különmegbízott, Szaadun Hammadi miniszterelnök-helyettes moszkvai fogadására is — jelentette ki Gremitszkih, s a hét elején lezajlott tárgyalásokról a korábbi TASZSZ-közleményeknél sokkal határozottabb, markánsabb szovjet álláspontot vázolt fel. A 'külügyi szóvivő szerint Rizskov kormányfő és Sevardnadze külügyminiszter a tárgyalásokon következetesen, szilárdan képviselte á Szovjetuniónak azt az álláspontját, hogy maradéktalanul végre kell hajtani a Biztonsági Tanács 660. számú határozatát, vagyis helyre kell állítani az iraki támadás előtti helyzetet. A szovjet fél számára „nem voltak meggyőzőek” az Irak „történelmi jogaira" vonatkozó érvelések, s a külföldi hatalmak katonai jelenléte kapcsán Moszkva úgy foglalt állást. hogy először a kiváltó okot
keli megszüntetni. Más országok állampolgárainak túszként való kezelését semmiféle érv nem igazolhatja a szovjet vélemény szerint — jelentette ki Gremitszkih.
Mint emlékezetes, a tárgyalások után a TASZSZ hírügynökségnek adott Sevardnadze-nyilatkozatban akadt egy félremagyarázható mondat, miszerint Szaddám Husszein iraki elnök kezdeményezéseiben pozitív elemeket is fel lehetne lelni. Ezt a sajtókommentárok a szovjet és az iraki álláspont közeledéseként értékelték, s Gremitszkih ezért kényszerülhetett Motszkva nézeteinek pontosabb körvonalazására.
A szóvivő bejelentette azt is, hogy Sevardnadze külügyminiszter üzenetet intézett amerikai kollégájához, James Bakerhez. Az üzenet tartalmáról nem közölt részleteket, de tájékoztatott arról is, hogy Alekszandr Belono-gov külügyminiszter-helyettes csütörtökön Jack Matlock amerikai nagykövettel tárgyalt Moszkvában a Perzsa-öbölben kialakult helyzetről, az ezzel kapcsolatos ENSZ-határozatok megvalósításáról.
Gremitszkih tájékoztatott Ban-dar Ben Szultán al-Szaud herceg csütörtökön befejeződött moszkvai látogatásáról. A rijádi különmegbízott — hazája washingtoni nagykövete — Fahd király szóbeli üzenetét továbbította az Öbölben kialakult válságról, s Sevardnadze külügyminiszterrel folytatott eszmecserét. A külügyi szóvivő szerint a csaknem hatórás tárgyalásokon a két fél nagyon is közeli álláspontot képviselt a válság kérdésében, s a politikai, békés megoldást szorgalmazták. Egy kérdésre válaszolva Gremitszkih viszont cáfolta azt, hogy a jelen-