﻿: Magyar IScmzol
1»»0.
nngunztus 28. UH. évfolyam 2A1. szám
ALAPÍTOTTA: PETHÓ SÁNDOR
Kiválasztás
Újabb moszkvai figyelmeztetés Bagdadnak
Már csak nagy erőfeszítésekkel előzhető meg a robbanás
A gyújtogatást elítélve polgárháborús veszélytől tart a bolgár elnök
A külpolitikai helyzet
A üABOBÜ esetleges kirobbanása az Öbölben kizárólag George Bush döntésén múlik. Ezt Térik Aziz iraki Ikülügymlniszter hangoztatta a CNN amerikai televíziós társaságnak adott interjújában- Az iráki diplomata azt is közölte, hogy Irak nem (kezdeményez harci cselekményeket az amerikai csapatok ellen'. Megismételte a 'bagdadi kormány cinikus érvelését, amely szerint a visszatartott külföldiek „vendégek” Irakban- Az iráki diplomácia vezetője szerint az arab világ maga meg tudja oldani a Kuvait ügyében kialakult problémát.
Továbbra is, élénk a válság megoldását célzó diplomáciai mozgás. Husszein jordániai király Tripoliban tárgyalt, Ring (brit védelmi miniszter öbölbeli körútra indult, Bush amerikai elnök pedig telefonon tanácskozott Mubarak egyiptomi államfővel és Thatcher brit államfővel. Érdekesség, hogy a semleges Svédország kinyilvánította: Stockholm kész csapatokat küldeni az öbölbe, amennyiben az ENSZ erre kémé. A világhírügynökségek arról ,is beszámoltak, hogy az értesülések szerint Kuvaitban nő az ellenállás a megszállókkal szemben, sőt az iráki csapatök egyes térségekbe nem is tudtak behatolni. A kuvaiti külügyminiszter nyilatkozatában hangsúlyozta: ha Irak nem vonul ki, a háború elkerülhetetlen lesz. A (bagdadi álláspont változatlansága esetén a nemzetközi erőknek kell felszabadítaniuk Kuvaitot — hangoztatta Szabah el-Ahmad. A Szaúd - Arab iá bán tartózkodó kuvaiti kormány külügyminisztere közölte, hogy hamarosan látogatást tesz Moszkvában.
MUBARAK ELNÖK személyes üzenetét vitte Gorbacsovnak a szovjet fővárosba Abdel-Megid egyiptomi külügyminiszter, alkií a szovjet államfő hétfőn délután fogadott. Az 'üzenet részletei nem ismeretesek, a megfigyelőik viszont rámutattak, hogy Moszkva továbbra is igyekszik (egyfajta közvetítő szerepet játszani taz Öböl-válságban, s az arab országok nagy részében e törekvést méltányolják. Mubarak államfő egy korábbi interjújában úgy ítélte: nehéz elképzelni, hogy semmi ne történjék, miután több ország flottái és katonái jelentek meg a térségben. Az amerikai elnök aligha vonja vissza erőit anélkül, hogy célját el£j}e volna — fejtete ki Mubarak. A kairói vezető felszólította Irakot, hogy vonuljon ki Kuvaitból, ezzel mintegy mutasson példát Izraelnek, megkönnyítve ilyenformán a közel-keleti konfliktus rendezését. Mubarak bírálta Arafatot, a PFSZ elnökét, mert az egyértelműen Bagdad mellett állt ki. A palesztin politikus is talán érezheti túlzott elkötelezettségének hátrányait, hiszen az iraki fővárosban előterjesztette békejavaslatát, amelyek, vélhetően nem egészen vannak Bagdad Ínyére. Ara-fat elképzelése az, hogy arab erők váltanák fel Kuvaitban az iraki csapatokat, s fél éven belül választásokat tartanának az olajállamban. A létrejövő új politikai rendszer Monacóihoz hasonlítana, az új Kuvait félautonóm sejkség lenne. A PFSZ vezetője szerint természetesen az amerikaiaknak is távozniuk kell a térségiből.
WALDHEIM OSZTRÁK Államfő iraki utazása ugyancsak felkavarta’ a világközvéleményt. De Miohelis ölasz külügyminiszter élesen! bírálta az osztrák elnököt, aki „megtörte az Irakkal szemben kialakult nemzetközi összetartást, társul szegődött Húszéin propaganda-manővereihez”. A megfigyelőik szerint Waldheim látogatásával tovább növelheti Nyugaton saját elszigetelődését, 6 ronthatja országa bejutási esélyeit az Európai Közösségbe. A világfelháborodással ellentétben, Ausztriában érthetően másképp értékelik az elnöki utazást, hiszen Waldheim hazahozta honfitársait Bagdadból. Az osztrák fővárosban túlsúlyban van az a vélemény, hogy Waldheim útja logikus lépés volt, s elősegítheti a probléma tárgyalásos rendezését. A nyugati sajtó azonban felettébb vitatja a misszió eredményességét, Waldheim akciójával „kitáncolt a sorból”, sokan a vállalkozását „a Nyugat orrbavá-gásának” tekintik. Hazatérve, az osztrák államfő válaszolt a bírálatokra: „ha külföldön vannak is bizonyos fenntartások, akkor együtt fogunk élni velük”. Vranitzky kancellár eközben megerősítette, hogy Ausztria továbbra is aláveti magát az ENSZ által Irak ellen hozott kereskedelmi embargónak.	(P. T. R.)
üülügymlnfBT.féripmi közlemény:
Átmenetileg szünetel a kuvaiti magyar nagykövetség tevékenysége Göncz Árpád fogadta az emír megbízottig*
Azt mondja az egyik honatya — előretekintve a szeptemberi önkormányzati választásokra —, a politikai helyzet többismeretlenes egyenlethez hasonlít. Aggodalom csendült ki a hangjából. De más pántáLlásúűk is tele vannak kétellyel, bizonytalansággal. Vajon a választás eredményeképpen kiteljesedik-e majd a rendszer-váltás? A romló gazdasági helyzet vajon nem növeli-e meg a közömbösek táborát? A hivatalT bán lévő tanácsi apparátus milyen mértékben igyekszik manipulálni az állampolgárokat, hogy ne csak a valódi szakemberek, hanem a korábban „megbízhatónak” tartott, „ideológiailag képzett” elvtársak is megőrizhessék a posztjukat? A pártok marakodása, a kellően át nem gondolt törvények, rendeletek nem erősítik-e a kisemberekben azt az érzést, hogy a rendet, a nyugalmat a régi felállás inkább tudta biztosítani, mint a mostani? Az eltelt hónapok segitették-e az állampolgárok tisztánlátását, hogy melyik pártot érdemes támogatni, melyiknek a programja szolgálja egyéni érdekeiket?
Az aggályokban, a kérdésekben
—	kimondatlanul is — benne lappang: a magyar nép könnyen befolyásolható, s amilyen hamar lelkesedik, olyan gyorsan átvált kétségbeesésbe. Nemcsak tervei, vágyai valóra váltásában, de a politikában is — Széchenyit idézve:
—	szalmaláng életű a lelkesedése, s nekigyürkőzésé. S újra csak a kérdések. Vajon akarja-e olyan"1 erőteljesen a rendszerváltást, miután tapasztalja: a cél felé me- 1 netelve újabb és újabb áldozatokat kell hoznia? Vajon megkapja-e az új rezsim a helyi közéletben is az állajnpolgároktól azt a támogatást, azt a lojalitást, amely nélkül nem képes eredményesen működni? Vajon az új formák, keretek — a civil életben, a köz-igazgatásban — alkalmasak lesznek-e a vállalkozói készség erősítésére, segítik-e az egyéni ambíciók, vágyak beteljesülését? „Nagyon érdemes tanulnunk abból a történelmi tapasztalatból — olvasom egy politológus eszme-futtatását —, hogy viszonylag jó intézményeket, jogi kereteket már sikerült néhányszor létrehoznunk történelmünkben, de soha nem sikerült hosszú távon lojális állampolgárokat teremteni, akik jól érzik magukat a rendelkezésükre álló intézményes keretek között."
A helyi tanácsi választások korábban is különböztek az ország-gyűlés Iképviselő-választások tói. A központi irányelveket — hogy elsősorban a megbízhatóak, az elkötelezettek kerüljenek a választótestületekbe —, egyre nehezebben tudták érvényre juttatni. Bekerültek a tanácsokba a lakosság hangadói, a harcos lokálpatrióták, az úgynevezett szocialista vívmányokat lebecsülő izgága elemek. Olyanok, akik meg merték kérdőjelezni a párthatározatokat, kétségbe vonták egy-egy tanácsi döntés helyességét. Még akkor is kovászai voltak a helyi közéletnek, ha legtöbbször leszavazták őket.
Ezután különösen nagy szükség lesz az önkormányzatokban a saját fejüket használó emberekre. Főleg a helyi hatalom első számú irányítói, a polgármesterek kiválasztása igényel nagy körültekintést. Eddig ugyebár azt tartották jó helyi vezetőnek, aki politikailag képzett volt. A köz-igazgatás sok tisztségviselője szemináriumokon, marxista esti egyetemeken szerzett oklevelekkel takarta el szakmai képzetlenségét. Akkor azt támasztották fő követelményként: tudják levinni az irányelveket, az instrukciókat. Ónálló gondolkodást a feladatok zöme nem igényelt, a járás, a megye mindent beszabályozott. A lenn dolgozó elvtársakra csak a végrehajtás maradt. Legfeljebb az adaptálás. Szegény állampolgár soha nem tudhatta, hogy a bürokratikus, antihumá-nus ügyintézésben a közvagyon herdálásában mennyivel részesedik a helyi vezetés és mennyivel a központi Irányítás. Az alá- és fölérendelések szövevénye eltakarta a felelőssöket. A pártbizottságok rendszeresen átnyúltak a tanácstestületek feje fölött: a legfontosabb döntéseket ott hozták, legfeljebb a népszerűtlen intézkedéseket engedték át a végrehajtó bizottságnak.
Az új törvény az önkormányzati hatáskört és az államigazdasági feladatokat a legtöbb poszton elválasztja egymástól. Ennélfogva így most elsősorban gazdálkodni tudó emberek kellenek az önkormányzati testületekbe, szakigazgatási szervezetekbe. Olyanok, akik fialtatni tudják a forintot, a köz pénzét. Olyanok, akik jól sáfárkodnak a közvagyonnal:	lakásokkal, középüle-
tekkel, földterületekkel. Ésszerűen üzemeltetik az oktatási, egészségügyi, kulturális Intézményekét, költségvetési üzemeket.
Az önkormányzatok saját vagyonukkal, pénzeszközeikkel vállalkozhatnak is, hogy javíthassák a helyi lakosság életkörülményeit. A vállalkozás azonban az esetek nagy részében kockázattal is együtt jár. Ennélfogva a hozzáértés, a 'körültekintés és bizonyos óvatosság erénynek számít majd számos beosztásban, tisztségben. Minden bizonnyal néhány településen saját kárukon tanulják majd meg: a rövid távra szóló előnyökért kár volt feláldozni a hosszú távú fejlődés anyagi alapjait.
Valószínű, egyes pártoknak a választásokon nem jön be a számításuk. Mivelhogy az utóbbi hónapok fejleményei sok bizonytalansági tényezőt teremtettek. A készülő földtörvény, a vallásoktatás bevezetésének alapelvei, az infláció alaposan felkavarták a .Varosok, a községek állóvizét. Számos településen nagy indulatok feszülnek az emberekben. Az egyik helyen most látják elérkezettnek az időt, hogy menesszék a basáskodó tanácselnököt, hogy megszabaduljanak a falu, a kisváros azon klikkjeitől, akik egymás között osztották fel a jól jövedelmező beosztásokat. Másutt viszont annak érdekében szervezkednek, hogy megvédjék azokat, akik a tanácsoknál eddig is tisztességesen dolgoztak, lelkiismeretesen tevékenykedtek a köz javára. Persze, olyanok is áldozatul esnek majd a sepregetésnek, akik — legyenek bár jó szakemberek, hivatásukat szeretők —, a mellényük nem patyolat tiszta, hisz kritikátlanul kiszolgálták a bukott rezsimet. Mert van irigység is, Intrika is a világon, mert élnek közöttünk olyanok, akiket valamilyen mértékben fűt a régi sérelmek miatti megtorlás vágya. Ez is benne van a pakliban.
A közéleti arénában a meggyőző érveléseknek, az észre és az érzelmekre ható szónoklatnak egyre nagyobb lesz a szerepe. Csupán retorikai bravúrral nem lehet sok voksot szerezni. Még a kisgazdák lapja a Kis Újság is figyelmeztet: „A szónok legyen tájékozott, elöitélet-mentes és mérsékelt. A szélsőségesek, a hordószónokok, a demagógok kora ugyanis lejárt.” Az intelem helyénvaló. A cikk szerzőjének gondolom nem kell a szomszédba mennie a riasztó példákért. Bizonyítandó: egyesek ma sem tudnak úrrá lenni bundás indulataikon. A szónokok a voksszerzés reményében gyakorta megtévesztő eszmefuttatásba, múltidézésbe kezdenek és a polgár csak kapkodja a fejét: most ki az új Dózsa és ki a Koppány? Valóban jó utat választ-e a nemzet, ha azokat követi, akik „ezeréves küldetésről” beszélnek? S valóban fenyeget-e tekintélyuralom, kereszténykurzus, vagy csak kortesfogás? Úgy tűnik: az emberek többsége nem azt nézi majd, kinek milyen színű a parolija. Elsősorban a jelölt becsületességét, kitelességét teszik a mérlegre.
Az már látszik: az ellentétes nézetek, a pártok belső villongásai erősen befolyásolják majd a választókat. Kik lesznek a győzteseik, abban nem kis szerepe lesz az egyházaknak, amelyek — deklarációik ellenére — aligha tudnak közömbösek maradni. Az előzetes lakossági szondázások mindenesetre azt támasztják alá: sokhelyütt a független, egyik pártnak sem elkötelezett jelöltek kerültek előtérbe. Már a jelöltállítás rajtjánál ajánlatos ebből levonni bizonyos következtetéseket. Akik ugyanis jól ismerik a helyi politika jelenlegi légkörét, az állampolgári vágyakat, a véleményirányító személyeket, azokat nem éri majd meglepetés.
Keserű Ernő
A Magyar Köztársaság kormánya — az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozataival összhangban és az európai együttműködés szellemében — elutasítja a Kuvait Államban működő diplomáciai képviseletek felszámolására hozott egyoldalú Iraki döntést, és úgy határozott, hogy a körülmények által szükségesnek ítélt minimális létszámmal fenntartja nagykövetségét Kuvaitban.
A Kuvait Államot megszálló iraki erők intézkedései — a közüzemi szolgáltatások megszüntetése, a nagykövetség elzárása a külvilágtól katonai blokáddal — lehetetlenné tették a nagykövetség működését, veszélyeztették a munkatársak biztonságát, és ezáltal a misszió személyzetét augusztus 26-án az épület elhagyására kényszerítették. Ebben a helyzetben a Külügyminisztérium a kuvaiti magyar nagykövetség
normális tevékenységét átmenetileg szünetelteti.
Ez a magyar lépés nem változtat az augusztus 10-i kormány-nyilatkozatban megfogalmazott magyar állásponton, amely mélységesen elítéli a Kuvait Állam ellen végrehajtott iraki agressziót, érvénytelennek és semmisnek minősíti a Kuvait bekebelezéséről szóló egyoldalú iraki döntést. A Magyar Köztársaság ezúttal is kör veteli Kuvait Állam szuverenitásának azonnali, feltétel nélküli helyreállítását.
A Külügyminisztérium felhívja az Iraki Köztársaság kormányát, hogy a nemzetközi jogi normáknak megfelelően szavatolja a diplomáciai képviseletek sérthetetlenségét, működési feltételei zavartalanságának helyreállítását,
A Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykö-
vetét változatlanul Kuvait Állam uralkodójához akkreditálja.
A Magyar Köztársaság kormánya kizárólag az iraki kormányt teszi felelőssé a kuvaiti magyar külképviselet épületeiben és vagyontárgyaiban keletkező károkért.
Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Fahad al-Ha-szavi államminisztert, a kuvaiti emír személyes megbízottját. A találkozón a kuvaiti politikus tolmácsolta kormánya köszönetét azért a következetes politikáért, amelyet Magyarország folytat az agresszió első pillanatától országa irányában. Göncz Árpád részletesen kifejtette a magyar álláspontot a közel-keleti eseményekről, arról, hogy elítéljük az agressziót, nem fogadjuk el a Kuvait bekebelezésére hozott egyoldalú iraki határozatot, s továbbra is sikra-szállunk Kuvait államiságának helyreállításáért. Erre utal az is
Moszkvából jelenti az MTI: Újabb, az eddigieknél keményebb hangvételű figyelmeztetést intézett az egykori szövetséges, Irak címére hétfőn Mihail Gorbacsov szovjet elnök Ahmed Eszmat Ab-del-Megid egyiptomi külügyminiszterrel folytatott megbeszélése során. Megismételte ugyan az elmúlt hetekben sokszor hangoztatott szovjet álláspontot, miszerint a „politikai megoldás eszköztára még nem merült ki”, most első ízben hozátette azonban, hogy „ma már maximális erőfeszítések szükségesek a robbanás elkerüléséhez”. Gorbacsov az eddiginél markánsabb összefogásra szólította fel az arab államokat az öbölbeli robbanásveszélyes helyzet megoldására.
A nemzetközi közösség szigorúan be fogja tartani a Biztonsági Tanácsnak az Irakkal szembeni embargóra vonatkozó határozatát. Bagdadnak le kell vonnia ebből a megfelelő következtetést — mondotta Mihail Gorbacsov.
Washington, augusztus 27.
Bagdad meghátrálása első jelének tekintik Amerikában az utasítást az iraki hajóknak, hogy ne álljanak ellent a feltartóztatásnak. A kuvaiti követségről' Irakon át távozó csoportból három fiatal amerikai férfit az Iraki—török határon feltartóztattak, s ezért Washington több bagdadi diplomatát kiutasított.
Adását megszakítva, jelentette a CBS tévéhálózat hétfőn délelőtt, magyar idő szerint késő délután a Pentagonból származó hírt: Bagdad utasította tengerészeit, ne álljanak ellent az őket a blokád keretében feltartóztató amerikai és más nemzetiségű hadihajóknak. Amerikai megfigyelők tüstént Irak első komoly megingásának és ekként a válságban „dttörésne/c” minősítették a fejleményt. Már csak azért is, mert előzőleg Szaddam Husszein kivégzéssel fenyegette ilyen esetre kapitányait, és matrózait. A hír beleillett a hét elejére körvonalazódott képletbe: Bagdad kezdi érezni a köré vont kordon hatását. és keresi már a kiutat.
— mutatott rá —, hogy más országokhoz hasonlóan követségünket nem zártuk be, sőt készek vagyunk akár harmadik ország területén közvetlen kapcsolatot létesíteni Kuvaittal.
*
Bagdad az annektált Kuvaitban jogosulatlannak tartja külföldi képviseletek fenntartását, és múlt péntekig követelte a nagykövetségek bezárását. Ezt a 68, Kuvaitban képviseletet fenntartó országból csaknem harminc megtagadta, a képviseleteket azóta katonai kordon veszi körül, incidens hétfő kora estig azonban nem volt. A nagykövetségek .munkáját nehezítő intézkedések nem minden esetben azonosak, a nyugatiak képviseletének többségével szemben a svájci, a svéd, a norvég és a finn követség szinte rendesen működhetett.
Gorbacsov sürgette az egységes arab fellépést
Washingtoni tudósítónk
Bush bízik a blokád hatásában
Az egyiptomi külügyminiszterrel folytatott találkozóján Gorbacsov felhasználta az alkalmat, és tárgyalópartnerének értésére adta azt, amit a múlt héten az öbölbeli válság „frontországává” vált Szaúd-Arábia Moszkvába küldött megbízottjának is fejére olvasott: szovjet vélemény szerint az arab országoknak a mostaninál sokkal egységesebben kellene fellépniük, és aktívabban kellene politizálniuk a válság rendezése érdekében. Gorbacsov szerint az arab országoknak saját érdekük, hogy a világ számára bebizonyítsák: a sorsukat érintő kérdésekben képesek egységes döntéseket hozni, egységesen, és hatékonyan cselekedni. A közös arab álláspontra abból a gyakorlati okból is szükség volna — mondta a szovjet vezető —, mert a mai helyzetben a párbeszéd minden ésszerű csatornájának kihasználására szükség van a beláthatatlan következményekkel járó robbanás elkerülésére az Öbölben.
telexielentáse
Megteremtve a kellő erőviszonyokat az Öböl térségében —, és folytatva a fegyverek és emberek odaszállítását —, a Bush-kormány érzékelhetően magabiztosabban hajlandó esélyt adni a diplomáciának, s vele a békés megoldásnak, persze, csakis Bagdad visszakozása alapján. A ken-nebunkporti családi birtokán üdülő George Bush hétfőn telefonbeszélgetést folytatott a közvetítésre a Közel-Keletre készülő Pérez de Cuéllár ENSZ-főtitkár-ral, akinek küldetésére a kormányzat már vasárnap áldását adta, természetesen az eddigi — Bagdadot rendre egyhangúan elítélő és meghátrálásra intő — BT-határozatok érvényesítését várva tőle. Kormánytisztviselők azonban értésre adták, hogy csakis a blokáddal „harapóssá” tett gazdasági szankciók Irakot sújtó hatásától remélhető a tárgyalások sikere. Mindenesetre az amerikai flotta készen áll erővel is megállítani az iraki hajókat (különös figyelmet szentelnek most Jemennek, ahol itteni megítélés szerint, Bagdad megpróbálta megkerülni a kordont: odaküldve tartályhatjóit, hátha — az egyéb