﻿ALAPÍTOTTA:
DÓR
<>..10
kori n< _L
Szerda
1990.
augusztus 29.
Lili. évfolyam
202. szám
Üzleti
A diplomáciai erőfeszítések ellenére
Irak kormányzóságai
közé sorolta Kuvaitot
*
Átfogó kambodzsai rendezési tervet ki a Biztonsági Tanács
A külpolitikai helyzet
A NEMZETKÖZI PIACOK reakciója jelezte leginkább a reménykedés visszatérését; az Öböl-váliség esetleges diplomáciai rendezhetőségét. Az olaj és az arany ára esett azt követően; hogy a piacok értesültek az ENSZ főtitkárának közvetítési szándékáról, amelyet — úgy látszik egyelőre — Bagdad is elfogad. Perez de Cuellar csütörtökörj tárgyal Géniben az iraki külügyminiszterrel!, Tarilk Azizzal, akit saját bevallása szerint régóta ismer személyesen 'is. Az őt faggató újságíróknak a világszervezet vezetője elmondta, hogy akcióját ugyan saját maga kezdeményezte, de élvezi az ENSZ-tagállamak támogatását is. Perez de Cuellar annyit még elárult, hogy ha nem is derűlátó, de mindenképpen bizakodó. A „miről lehet szó” kérdésre a főtitkár azzal válaszolt, hogy először is a maga részéről a világszervezet határozatait vitatná meg, de gyakorlatilag bármiről kész beszélni. A nemzetközi sajtóelemzésekben a hírt követően is inkább az olyan tudósítások és kommentárok voltak többségben, amelyek a diplomáciai ,lehetőségék további reményére utalnak. A tárgyalások lehetséges kimenetelét illetően olyan vélemények is elhangzanak, hogy sikerül akár megegyezni is.
ÉRDEKES	ELEMZÉST	közöl az angol The	Guardian.
A londoni	napilapban	a Szovjetunió	vezető	közel-ke-
leti szakértője szerint Szaddám Húszéin három-négy héten, belüli kénytelen lesz kivonni erőit Kuvaitiból. Grigarij iBondarevszkij úgy véli, az elnöknek nem is maga a kivonulás jelent majd gondot, hanem a leendő kuvaiti államforma, így Pérez de Cuellarral vélhetően erről fog, alkudozni. A szovjet szakértő szerint Szaddám olyan formulákat fog hangoztatni, amelyek kétségkívül jól hangzanak majd bizonyos arab körökben, így ragaszkodni fog ahhoz, hogy a „nép joga saját kormányának megválasztása”, vagy, „az olaj Allah adománya a népnek, nem pedig a sejkeknek”. Így a válság kihatásait is elemző Bonda-revszlkij szerint a történték eredményeként jelentő® társadalmi, gazdasági változások várhatók a térségben; csökkenni fog a dinasztiák szerepe, számolni kell az olajjövedellmek elosztásának módosulásával is. A The Guardian cikkének ellentmond, hogy Bagdad az annektált államot saját tizenkilencedik kormányzóságának nyilvánította.
AZ ENSZ SZEREPE KEDVEZŐ értékelést kap már a szankció-szavazás miatt is, ezt tovább erősítheti a főtitkári közvetítés. Ugyancsak a világszervezet nagyobb és hatékonyabb szerepvállalását jelzi az a hír, amely szerint a Biztonsági Tanács öt állandó tagja január óta megtartott hat ülésének eredményéként átfogó kambodzsai rendezési tervet dolgozott ki. Ennek értelmében a szabad választásokat megelőzően, átmenetileg az ENSZ ellenőrzése alá vonnák a kulcsfontosságú minisztériumokat, a világszervezet felügyelné az életbe léptetett tűzszünetet, segítené magának a választásnak a megszervezését, ellenőrizné azt, és biztosítaná, hogy valamennyi vietnami katona elhagyja az országot. A megfigyelők szerint a kulcselem a Legfelső Nemzeti Tanács felállítása, amely mind a négy érdekelt felet képviselné. Vitára az összetétel^ aránya adhat okot. A vörös khmerek vélhetően azt szeretnék, ha ők, Szihanukkal és a 'harmadik ellenzéki erővel, Són Sannal,, az összetétel háromnegyedét adnák. A jelenlegi kambodzsai vezetés, Hun Sennel az élen, viszont vélhetően csak akkor adná áldását a tervre és leginkább arra, hogy a vörös khmerek is ebben szerepet kapjanak, ha a Nemzeti Tanácsot fele-fel'e alapon állítanák össze. <T. J.)'
Jeszenszky Géza prágai megbeszélései
A bőst vízlépcső szövetségi szintű kérdés
Kétoldalú tárgyalások és európai keretek között kell rendezni a kisebbségek problémáját
dolgozott
A nők és a férfiak között az alapvető különbség az, hogy a férfiak nem szeretnek, a nők pedig szeretnek vásárolni. Kivéve Közép-Európa és az attól kicsit keletebbre eső régiók asszonyait, ök pontosan tudják, ami az elmúlt évtizedekben egyetlen bölcs vezetőnknek, tanítónknak, s olykor apánknak nem jutott eszébe: a gaz nyugati imperialistákat egy módon lehetett volna mó-resre tanítani és végképp eltörölni a föld színéről — azzal, ha sikerül meghonosítanunk náluk a mi országaink kereskedelmi módszereit. A sorban állást nem ismerő, a napi élelmiszert nem ökölharccal beszerző, a hiánycikkekért nem hetekig loholó edzetlen nyugati populációk szülöttei néhány hét múlva bedobták volna a törülközőt: győztetek — mondták volna —, ti erősebbek vagytok, épeszű ember ezt nem bírja ki.
Hogy mi mennyire bírtuk ki, azt majd eldöntik néhány évtized múlva a genetikusok. A fogyasztói társadalom átkaitól végképp elrettenteni nem tudott néhány milliónyi ember most mással van elfoglalva. Arra figyel, természetesen az ösztöneibe beoltott gyanakvással, hogy miként sikerül a következő nagy mérkőzés:	üzleteink
privatizálása. Amikor legelőször hírét vettük a nagy tervnek, hogy az államilag kormányozott kereskedelem életképtelenségén a magántulajdonba adással segítenek, örömkönnyeket morzsoltunk szét szemeinkben. Igen, végre, belátták, ez az egyetlen lehetséges megoldás. Ám ahogyan kezdtek körvonálázódni az erre vonatkozó program irányelvei, már megkezdődtek a tiltakozások. Egyszeribe mindenki sérelmesnek találta a tervezett megoldásokat. Akiknek volt valaha üzletük, s az államosítás meghitt perceiben megjelent náluk két keménykötésű fiú, egy mozdulattal lefoglalta a pultot, a kávédarálót, sőt, a redőnyhúzó vaskampót is, most teljesen érthetően jogorvoslatra várnak. S kérik vissza boltocskájukat, a rőfös üzletet, a vendéglőt, a gyógyszertárat, vagy amiből éppen kiebrudalták őket. Ha a parasztoknak visszaadják a földet, á valahai bolttulajdonosok is kérhetik, ami az övék.
Tiltakoznak a szerződéses üzletvezetők is a koncepció ellen — s meg meg kell hagyni, nekik is igazuk van. Ha a rendszerváltozással együtt az érvényes szerződések is fölbontat-nak, a sokszor becsapott vállalkozói réteg egyszerűen nem tud hinni semmiben. Persze nagyon nem örülnek a privatizációnak a kereskedelmi vállalatok központjaiban dolgozók, hiszen viszonylagos jó fizetésüktől és életstílusuktól kell búcsút venniük, amit pedig már nagyon megszoktak. S természetesen tiltakoznak a szakmai szakszervezetek is. A privatizációs törvénytervezet mindenre gondol, csak a dolgozó emberre nem — érvelnek —, s mi lesz o sok ezer jól képzett kereskedővel, akiket szélnek lehet ereszteni, mert nincs annyi pénzük, hogy megvegyék maguknak a boltot.
A parlamentben mérkőző honatyák is kellőképpen ösz-szevesztek az ügyön. S mert Magyarországon ma mindenből előbb-utóbb pártkérdés lesz, a privatizáció módozataiban is egymásnak ugrottak a kormányhívek és az ellenzék. Ebben semmi elítélendő nincs, hiszen ez a dolguk. Még akkor is, ha a lelkűk mélyén valószínűleg mindannyian ugyanazt szeretnék: tisztességes, emberi körülmények között hozzájutni mindazokhoz az árucikkekhez, amire éppen szükségük van. Mert akár MDF-es, akár SZDSZ-es a képviselő, ugyan-
olyan két lábon járó ember, aki a tízmilliónyi lelkes tévénéző polgár előtt elmennydörgött eszmefuttatása után hazatér, és szeretne megvacsorázni. Ha kap még olyankor valamit a boltban.
Amíg a képviselő urak egymásról és pártjaikról szedik le a keresztvizet a vita hevében, a privatizáció szép lassan magától is folyik az országban. Amolyan magyar módra. Élelmesebb kereskedelmi vállalataink már tavaly vegyes válla-latosították, káeftésítették magukat. Kiszemelték a szintén legélelmesebbek közül való érdeklődő nyugati partnert, s új jogállásra helyezkedve, új nevet adva a cégnek, átmentették saját folytonosságukat, az üzlethálózat egy részével „fizetve” érte. Honnan, honnan nem, a hirtelen nagy pénzt szerzett magyar magánvállalkozók is egyre-másra kezdték megvenni az állami vállalatoktól a veszteségesnek kikiáltott és licitre vagy eladásra bocsátott üzleteket. Ha valaki alaposan átnézné egy-egy kerületi vagy városi tanácsnál lefektetett iratokat, szép számmal találna — lehet, bújtatva —, de egyazon ember tulajdonában akár tíz üzletet is. Mint a magyar valóság megannyi területén, a kereskedelemben is azokra jár majd rá a rúd, akik viszonylag becsületesen várják a nóta végét. Ök lesznek kirúgva, elbocsátva, kisemmizve. A többiek pedig nevetnek a markukba.
Mi kell a normális kereskedelemhez? Normálisan működő ország, igazi piaccal. A boltok, kocsmák, netán gyógyszertárak magánkézbe adásával semmi sem oldódik meg, mert mögöttük nem lesz piacosított 'háttéripar. Hogy ki és mennyiért lehet tulajdonosa valamely üzletnek, az egy kérdés. A másik: mit fog árulni? Azt, amit eddig az állami üzletekben lehetett kapni? Vagy magán beszerzésből hoz eladnivalót? A csőd rémétől fenyegetett magyar ipar-vállalatok attól még nem gyártanak sem szebb, sem jobb, sem eladhatóbb termékeket, hogy ezután magánkereskedő közvetíti majd azokat a kedves vevőnek. Volt harcostársaink országaiban hasonlóak a gondok, oda sem indulnak csapatostul az új magyar üdettulaj-donosok. S mert a forint egyelőre nem jegyzett a devizák között, a feketén vett dollárokkal és márkákkal a közeljövőben sem illik komolyabb áru-beszerzéseket lebonyolítani. Akkor pedig mit tesz vevőcsalogatónak privatizált üzletébe a jövő kereskedője?
Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy kik lesznek ők? A nagypénzűek, akiknek telik megvenni milliókért a boltot? Bár a pénz eredetét csak az adóhivatalnak van joga firtatni, megkockáztatható, hogy nem minden mai milliomos szakmája a felvágott-szeletelés vagy a flekkensütés. Netán a szakmai szervezetek védettjei, a kitűnő, képzett kereskedők uralják majd a magánboltokat? Akiket mindeddig főként arról az oldalukról volt szerencsénk megismerni, hogy — tisztelet a kivételnek — unottak, utálják a vevőt, a legutóbbi ellenőrzések szerint minden harmadik vásárlót becsapnak, s száz forint helyett átlagosan százhúszat fizettetnek velünk. S akiktől eddig hiába próbáltuk kikönyörögni: legalább barátságosan mondják azt, a szót: nincs. Vagy a nyugati tőke vonul be egy emberként a pultok mögé? Nem valószínű.
Eddig még Meinl úr is — teljes határozottsággal —. csak egyetlen Csemege-ABC-áruház átalakítására mondta ki boldogító hozzájárulását...
Rácz Judit
Prágából jeleníti az MTI: A kedden, Prágában tartott csehszlovák—magyar Ikülügyiminiszte-ri tárgyalások egyik eredménye az volt, hogy megállapodtak: heteken 'belül szakértői szintű tárgyalásokat kezdenék a két ország között rendezésre váró kérdésekről. Ezt Jeszenszky Géza 'magyar Ikülügyminiszter közölte azon a nemzetközi sajtóértekezleten, amelyet vendéglátójával, Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszterrel közösen tartott a hivatalos megbeszélésék befejeztével.
Jeszenszky elmondta azt is: miközben egy sor kérdést a cseh és a szlovák kormány, illetve a magyar kormány között kell napirendre tűzni, vannak olyan ügyek is, amelyeket a magyar kormány a szlovák kormánnyal kíván megtárgyalni. — Mér a közeli hetekben igen magas szinten kívánunk tárgyalni a szlovák kormány képviselőivel, akár Budapesten, akár Pozsonyiban^— tette hozzá a magyar diplomácia irányítója.
Jeszenszky értékelése szerint a keddi tárgyalások során nem merült fel nézeteltérés a felék között. — Azt azonban tisztázni kellett, hogy a létrehozandó szakértői vegyes bizottság milyen területet öleljen fel, hogy egyes kérdések, mint például a (két országban élő nemzeti (kisebbségek
ügye, külön albizottságban kerüljenek megtárgyalásra. A dunai vízlépcső kérdésében egyetértés volt közöttünk abban, hogy ez föltétlenül szövetségi szintű kérdés, illetve azon is túlmutató, európai problematika — mondta Jeszenszky.
A magyar külügyminiszter hangot adott annak a benyomásának, hogy a kisebbségek kérdésében is egyetértés mutatkozott a két fél 'között. Eszerint párhuzamos megközelítésmódra van szükség. Egyrészt európai keretek közt, európai normák alapján kell keresni a megoldást, másrészt azonban nem szabad várni az európai Charta létrejöttéig, hanem addig is kétoldalú tárgyalásokat 'kell folytatni. Ez utóbbi vonatkozásban egyrészt Budapest és a csehszlovák szövetségi kormány, másrészt a magyar és a szlovák kormány között.
A magyar kisebbség sorsával való foglalkozás a budapesti vezetés szemszögéből nézve nem határkérdés — szögezte le nyomatékosan Jeszenszky Géza, arra a kérdésre válaszolva, hogy elismeri-e Magyarország a trianoni szerződést. A magyar külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy a trianoni szerződés immár nincs érvényben, és Magyarország az 1947-es szerződést, valamint a helsinki záróokmány azon
kitételét ismeri el és tartja tiszteletben, hogy a határokat erőszakkal nem szabad megváltoztatni.
Jeszenszky — kérdésre válaszolva — erőszakkal létrehozott és fölösleges szervezetnek minősítette a Varsói Szerződést, és megerősítette azt a szándékot, hogy Magyarország ez év végéig kilép a VSZ katonai szervezetéből. A Varsói Szerződés helyett
összeurópai biztonsági rendszert kell kialakítani — hangoztatta.
Jiri Dienstbier szintén azt emelte ki, hogy a tárgyalások során minden kérdésben egyetértésre jutottak. Hozzátette, hogy a létrehozandó szakértői vegyes bizottságnak az érdekek kölcsönös figyelembe vételével kell majd kidolgoznia ajánlásait.
Washingtoni tudósítónk tólexjeientóse
Bush tájékoztatója a törvényhozás vezetőinek
Washington, augusztus 28.
Bush elnök vagy nem hallotta a legfrissebb 'bagdadi bejelentést, vagy szándékosan nem vett róla tudomást, nem akarván előre hitelt adni a szavát annyiszor megszegő iraki vezetésnek. Az amerikai elnök szabadságát megszakítva tért vissza kedd délután (magyar idő szerint este) a fővárosba, ahol rövid megbeszélést tartva a kongresszus vezetőivel, nem sokkal lapzártánk előtt tájékoztatást adott a törvényhozás mintegy másfél száz — a kulcs'bi-zottságokhoz tartozó, és szintén vakációról visszatért — tagjainak. Az elnök bevezető nyilatkozatában, amelyet valamennyi tévéhálózat egyenesben közvetített, nem válaszolt arra a bagdadi kzölésre, hogy Irak kész szerdán elengedni a külföldi nőket és gyerekeket, akik tetszésük szerint távozhatnak külföldre, vagy maradhatnak az országban. Legfeljebb az keltett feltűnést az amerikai megfigyelőik (között, hogy George Bush meglepően visszafogottan beszélt a tévékamerák jelenlétében; arra sem reagálva, amit pár órával előzőleg Szaddám Húszéin mondott, ki „embertelennek” minősítette őt (az iraki
Irak nem hajlandó tárgyalni Kuvaitról
Párizsból jelenti a Reuter: Irak nem hajlandó tárgyalni a Nyugattal Kuvaitról, mert úgy tartja, hogy annak megszállása arab ügy
—	jelentette ki kedden a Francé Infos nevű francia rádióállomásnak az iraki tömegtájékoztatás egy magas rangú illetékese.
A telefoninterjúban ugyanakkor jelezte: Bagdad arra készül, hogy tárgyalásokat kezdjen Washingtonnal a Szaúd-Arábiában összevont nagyszámú amerikai katonai erőről. Kuvait ügyében viszont az a véleménye, hogy az Irak 19. tartománya, tehát nincs miről megbeszéléseket folytatni
—	szögezte le a nyilatkozó.
Bagdadból jelenti a Reuter: A
bagdadi kormány Irak „19. kormányzóságának” nyilvánította a nemrégiben elfoglalt Kuvaitot, és a kuvaiti—iraki határ mentén levő egyik területrészt Szaddám Husszein iraki államfő után nevezte el.
Az al-Dzsumhurija című iraki kormánylap kedden ismertette az erre vonatkozó két elnöki rendeletet. Kuvaitot, mint 'Irak „19. kormányzóságát” három közigazgatási egységre bontották (El-Kadzima, El-Dzsahra és En-Ni-da). Az iraki Bászra kormányzóságnak határát kitolták a 'Perzsa (Arab)-öböl irányába, ezzel is megnövelve a katonai invázió előtti iraki terület nagyságát; a Bászra kikötővároshoz csatolt kuvaiti résszel létrejött új egységet pedig Szaddám Husszein után elnevezték „Szaddamijat al-Mit-laa”-nak.
Kuvait annektálását a világ egyetlen országa sem ismerte el.
Egy Irakban visszatartott amerikai állampolgár, valószínűleg szívroham következtében, meghalt — közölte kedden az ame-
vezér megint nyugati .kényszer-vendégek jelenlétében elmélkedett egy esetleges összecsapás „gyerékáldozatairól”). Bush szót sem ejtett a bagdadi diktátor arria ajánlatáról sem, hogy ők hárman, Thatcherrel együtt „vitassák meg a helyzetet”:	Tutwiler külügyi
szóvivő előzőleg már feltette a kérdést, ugyan miről lehetne még vitatkozni, amikor több BT-hatá-rozat eldöntötte, mi a világ véleménye a válságról és felelősségről.
Bush elnök is megállapította, hogy itt szó sincs az Egyesült Államok és Irak vitájáról, hanem a világ áll szembep Bagdaddal.
Bush röviden felelevenítette az eddig történteket, és a nyilvánosság előtt csupán arra utalt sokat sejtetően, hogy „stratégiánk elemei már a helyükön”. Ezért is „beszélte rá” Bagdadot, hogy hallgasson a követelésekre, nyilván addig, amíg nem késő. Az ENSZ-főtitkárnak mindenesetre a BT-határozatok alapján kell tárgyalni Irak képviselőivel, miközben az amerikai elnök továbbra is „mélységesen aggódik” a túszokért, akikért persze „Bagdad” a felelős”.
A. J.
rikai külügyminisztérium szóvivője.
Elmondása szerint az iraki hatóságok értesítették az amerikai kormányt, hogy az ötven és hatvan év közötti férfi holttestét Bászrában őrzik. A boncolásnál amerikai szakértők is jelen lehetnek. A holttestet azután átadják az amerikai hatóságoknak.
Bagdadból jelenti az Reuter: Jelenleg 35 nagykövetség működik még Kuvaitban, azonban mind több külképviselet függeszti fel tevékenységét az iraki kényszerítő intézkedések hatására — jelentették kedden a hírügynökségek. Ezzel párhuzamosan folytatódik a Kuvaitban és Irakban tartózkodó külföldiek tömeges átáramlása a szomszédos országokba.
Keddre virradóra átjutott a török—iraki határon Törökország kuvaiti nagykövetségének hét tagja. Nincs köztük a nagykövet, annak családja és két másik dip-lomta. Ök a török hírügynökség tudomása szerint kedden hagyják el a nagykövetséget és indulnak haza.
A TASZSZ szovjet hírügynökség kedden arról számolt be, hogy 240 szovjet állampolgár érkezett vissza Irakból a Szovjetunióba. A hír szerint hétszáz további személy készül az Öböl menti országban a mielőbbi visszatérésre.
Bagdad kedden újólag cáfolta, hogy fogolyként tartaná vissza egyes nyugati országok állampolgárait. Az iraki tájékoztatási miniszter fogalmazása szerint a 13 ezer személy fogva tartásával Bagdad tisztán emberiességi célokat követ: így kívánja megakadályozni, hogy az amerikai kormányzat háborút indítson Irak ellen.
\