﻿Mai mellékletünk: MIIZSAK
Áras 0,50 fair int
Magyar Nemzet
1990.
augusztus 30.
Lili. évfolyam
20'i. szám
ALAPÍTOTTA:, PETHÖ SÁNDOR
Földhöz ragadva
A falu élvezettel hallgatta a két előadót, a két kisgazdát. Meggyőző hevülettel és nagyszámú érvvel bizonygatták igazságukat: visszaadják a földet a falu népének, gondoskodnak a termeltetésről, az értékesítésről, a parasztság jobb sorsáról. Ha hatalomra jutnak, nem lesz a gazdaságnak baja a „kommunista örökséggel”, hiszen a fél világ rajtra készen áll, a megdöntött régi hatalom helyébe lépőknek mindent megadnak a boldoguláshoz.
Ez a „mindent megadnak” kitételt igen sajátságosán értelmezte a két tavaszi agitátor, nem is okozott problémát megválaszolniuk az okvetetlenke-dő kérdését: mi lesz az ország eladósodottságával, hiszen képtelenség elvárni a Nyugattól, hogy zsebébe nyúl, s gazdasági értelemben is tiszta lappal ereszti útnak az újjászülető Magyarországot. A két politikus titokzatosan kacsintott, majd egyikük megjegyezte: várjuk csak ki a végét, nem lesz ezzel gondunk, mellénk áll a világ.
Várok. Azóta is. Hátha megérkezik az ajándék: elfelejtik a húszmilliárd dollár adósságunkat. Gazdaggá tesznek bennünket mintegy jutalmául annak, hogy bekövetkezett a rendszerváltás. De a világ gazdagabbik fele mindeddig nem sok jelét adta a jótékonykodásnak. A múlt héten, a tulajdonreform téziseinek kidolgozásával megbízott kormánybizottság egyik tagja pedig egyenesen az ellenkezőjét állította: 800 millió dollár áll bécsi és más bankokban. Áll és vár mindaddig, ameddig nem rendezzük sorainkat, nem mutatjuk meg garanciavállaló képességünket: pénzükkel akkor segítenek, ha hasznuk, nyereségük keletkezik; ha a befektetők dollárjai szaporodnak. Ez bizony nem ajándék, hanem üzlet. S nem érik be a politikai rendszerváltással, ki-bekkelik azt az időt, ami a gazdasági rendszerváltáshoz, a racionális tulajdonosi szerkezet, a vállalkozás- és befektetésbarát környezet kialakításához kell. Mert csak ékkor lesz képes az egész magyar gazdaság finanszírozni nemzetközi adósságainak visszafizetését, ekkor lesz annyi adóbevétele, hogy az államháztartását rendbe tegye, ekkor adatik meg számára, hogy a külföldi befektetők biztonságáért anyagi garanciát vállaljon. Szép summa a 800 millió dollár, csakhogy e pénznek ára van — egyetlen cent sem ajándék. A két kisgazda agitátor biankócsekkjét nincs, aki beváltsa — ugyan miért lobogtatják még ma is a falu népe előtt?
Ha nem is gazdasági sokkra, de szigorú rendteremtésre ma már vállalkozik a kormányzat: tézisfogalmazó bizottsága legalábbis ilyennek tetszik. Különben nincs esélyünk belépni a fejlett viliágnak még csak az előszobájába sem — a tulajdonreformmal, vállalkozás-élénkítéssel, privatizációval foglalkozó koncepciók talán ezért is alapoznak a rendteremtésre. Nem1 tesznek kivételt a gazdaság szereplői között: nemzeti közteherviselést sürgetnek nemre, korra, pártállásra tekintet nélkül. Erről szól például a belső adósság veszélyesen nagy mértékének csökkentése módját tartalmazó néhány passzus: ajánlják, hogy az állami vagyon új gazdáira az államadósság is szálljon át. Szó sincs itt már az osztogatásról, a természetbeni juttatásról.
Mit szólnak ehhez a repri-vatizálás megrögzött hívei? A tulajdonlást vegytiszta viszonyok között képzelik el továbbra is — a közterhek nem
jutnak ki a határba. Pedig a mai modern gazdaság alapjait tervezők — pártállástól ezúttal iis függetlenül — képviselik: mindennemű átalakulásnak, tulajdonszerkezet-váltás-nak a piacgazdaságra kell hangolódnia. Éppen ezért kopott el mostanra az a politikai szólam', hogy osszunk vissza mindent az egykori tulajdonosoknak, mert akkor és attól jön el a vállalkozók Kánaánja. Hál’ istennek a józanul gondolkodók a képlet fordítottját ismerik el: elobbrevaló a vállalkozói készségek kifejlesztése, jogi, közgazdasági és környezeti feltételeinek megteremtése, s a már működő, sikeres vállalkozói folyamat része lehet a tulajdon megszerzése,
Nóta bene: még ez a menete rend sem kifogástalan. A tömeg egyáltalán nem biztos, hogy akar, mer, tud vállalkozni. Félnek a saját üzemtől, még attól a változattól is, amelyikben csak tulajdonrészük van, s nekik maguknak a hagyományos bérmunkási felelősséget kell vállalniuk. Vajon mi más befolyásolná a faluhelyen élő, dolgozó milliókat? A háztáji bérlemény megvétele
—	hiszen ott termeltek eddig is — kedvükre való, de a többiben kevesen hisznek. A privatizáció téziseinek alkotói sem véletlenül keresték a köztes megoldást: a vállalkozásba adott, üzemeltetésre átadott termelő egységeket, üzleteket ma már ugyanúgy szorgalmazzák, mint magát az eladást. S ha mindkét ifél időnek utána akarja, akkor — fokozatosan
—	válik az eddig állami tulajdon magántulajdonná. A „földhöz ragadt” szemlélet ilyen megoldással sem számol: egyszerűen visszadátumozza a világot, mechanikusan visszaadja a régi jussokat.
Azután devalválja azt a kor-parancsot, amelyik a tulajdonstruktúra megújításában azt a rációt látja, hogy az új gazda kezében a mainál lényegesen hatékonyabban képes működni a vagyon. Rádöbbentek talán erre a kisgazda törvénykezők is, de politikai céljaik érdekében csak a visszaadásról rendelkeznek, arról pedig óvatosan hallgatnak, hogy a földhöz ingyen jutókra milyen közterhek — járadék, adók — várnak. Azt más törvényben kell szabályozni — mondják. Pedig az új birtokosoknak is jó tudni: a járadéknak és a többi adónak ki kell fejeznie a mainál hatékonyabb gazdálkodást.
A privatizáció kormány-szakértői — talán éppen száz napja — ugyanattól a kályhától indultak, mint a reprivatizáció hívei. De ma már az útra sem emlékeznek, nemhogy kályhára: az erkölcsi jóvátételt természetesnek tartják, de a természetbeni visszaadást immáron gazdasági nonszensz-nek tekintik. Amit vállalhatónak vélnek, az nem több, mint speciális, vásárlásra módot adó értékpapírok segítségével megejtett részleges kártalanítás. Az ország teherbíróképessége legfeljebb ennyit enged, s ezt egyetlen reálpolitikus sem von-
J össztársadalmi újrakezdés időszakát éljük — csaknem úgy, mint ’45 után: most vajon miért maradhat ki belőle a nép harmada-fele? A terhek egyformák tanyán, falun és városon, kiskertben, szántóföldön és gyárban. E századvégi újjáépítés nemcsak igazságtalan, hanem megvalósíthatatlan is lenne, ha emide ingyenosztás, amoda dupla terhelés jutna. így talán még azt is megérjük, hogy a mai reprivatizáció eredménye holnap reprivatizálásra szorul.
Gergely László
Halálos áldozatok az örmény testeérháborában
A jereváni parlament a fegyverek beszolgáltatására szólított fel
Bush bátorítja az ENSZ-főtitkár erőfeszítéseit az Öböl-válság enyhítésére
A külpolitikai helyzet
ROSSZUL MÉRTE FEL Szaddám Húszéin — az elemzők egyöntetű véleménye szerint — a kuvaiti beavatkozás nemzetközi következményeit. Arról már eltérőek a vélemények, hogy az államfő milyen kiutat választ. Az elnöknek azt a döntését, hogy elengedik az Irakban és Kuvaitiban levő külföldi nőket és gyerekeket, szakértők úgy ítélik meg, Bagdad most első ízben adja taraújelét bizonytalanságénak. Az iraki vezető időt akar nyerni, s a túszok szabadon engedésétől azt remélte, hogy késleltethet egy nyugati katonai akciót Iraík ellen. A Reuter elemzésében azonban óva inti az érintetteket attól, hogy a nők és gyerekek azonnali elengedésében reménykedjenek, s a jelenlegi lépés mögött a következő mozgatórugókat látja: a bagdadi vezér Pér ez de Cuellar ENSZ-főtitkár és Tarik Aziz iraki külügyminiszter csütörtök-de Ammanban tervezett találkozója előtt igyekszik javítani a légkört, csökkenteni próbálja a nyugati közvélemény ellenséges magatartását, enyhíteni igyekszik rossz hírét, és azt a benyomást kelti, hogy kész a tárgyalásokra. Nem utolsósorban azonban el akarja kerülni azt a szégyenletes vádat, hogy egy állam vezetője — mint a Reuter írja — „nők szoknyája mögé bújik”. Nem szabad elfelejteni, hogy az arab világban ez a kép károsan hatna Húszéin pozíciójára.
A NYUGAT FELELŐSSÉGÉT fejtegeti, s kínos kérdéseket váltott ki Londonban az ITV kereskedelmi televízióhálózat filmriportja, amely átfogóan dokumentálta, hogy a legutóbbi inégy-öt évben miként jutott Irak a legfejlettebb nyugati haditechnikához. Megállapították, hogy az iraki hadsereg fegyverzetének a zöme a Szovjetunióból származik ugyan, de a legkorszerűbb fegyvereket Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból szerezték be. Húszéin a Nyugat kulcsfontosságú hozzájárulásával építette ki arzenálját, amely Irákot regionális szuperhatalommá tette. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és más országok katonái, akiket az Öböl-vidékre küldtek Húszéin hadseregének megfékezésére, most a Nyugattól vásárolt legkorszerűbb fegyverekkel találják szembe magukat. Szakértők emlékeztetnek rá, hogy Irak nyugati felfegyverzése az .iraki—iráni háború alatt kezdődött, amikor Irán látszott felülkerekedni. A Nyugat ékkor frakot tekintette a kisebbik rossznak, s így — az érintett kormányok szemet hunyásával — több milliárd font értékben juttatott nyugati fegyvereket Bagdadnak.
A BULGÁRIAI ÉS ROMÁNIAI fejleményeket kommentálják vezető brit lapok. „Miközben a világ az Arab-öböl körül látszik forogni — írja a The Daily Telegraph —, nem hagy alább a Kelet-Európán végigsöprő történelmi forradalmak sodrása.” Bulgáriában és Romániában súlyos zavargások robbantak ki az utóbbi napokban, s a lap szerint a két rezsim legitimitása körüli viták aláássák ezek autoritását. Bulgráiában a hatalom most az ellenzék volt vezérének a kezébe került, aki megkísérli keretek közé szorítani a népi haragot. Ami Romániát illeti, „Ion Iliescu elnök az erős|zaik alkalmazásának folytatása mellett dönthet, de jobban tenné, ha kiszélesítené rendszerének bázisát, még azon ,az áron is, |hogy elveszti a hatalmat”. A Balkánon kialakult helyzetet Magyarországgal, Csehszlovákiával, az NDK-val és Lengyelországgal összehasonlítva, a lap megállapítja, hogy ezeket az orszagökat megrázzák ugyan a gazdasági megújulással kapcsolatos súlyos gondok, de az itt hatalmon levő kormányokat „tisztességesen választották meg, és széles körű támogatást élvező döntéseket” hoznak „Nehez elképzelni, hogy Hável elnök, vagy Mazowiecki kormányfő munkasrohamcsapatokat vessen be politikai bírálóival szemben” — írja a lap. Az elégedetlenség nyilvános kifejezésének a módja, és az erre adott kormányzati válaszok világosan |mutatják azt a szakadékot, amely Románia és Kelet-Európa többi reformországa között tátong.
(S. G.)
A magyar külügyminiszter sikeresnek minősítette prágai tárgyalásait
Jeszenszky bírálta a csehszlovák sajtót
Prágából jelenti az MTI:	Je-
szenszky Géza magyar külügyminiszter szerdán Prágában akkreditált magyar újságíróknak adott nyilatkoztában újólag megerősítette azt a már korábban bejelentett szándékot, hogy Magyarország a jövő év — tehát 1991 — végéig távozni kíván a Varsói Szerződés katonai elemeiből. Ennek ismételt kinyilvánítását az tette szükségessé, hogy a keddi prágai sajtóértekezleten Jeszenszky angolul elhangzott szavait rosszul fordították cseh, majd ennek alapján magyar nyelvre: a tolmács a „jövő év” helyett „ez év”-et mondott. Ez szerepelt a CTK csehszlovák hír-ügynökség jelentésében, s megjelent több más hírügynökség és lap tudósításában is. Az MTI szövegében is a téves változat szerepelt. (Utóbb a CTK ilyen értelmű helyreigazítást tett közzé.)
Jeszenszky miniszter sajnálkozással értesült arról is, hogy Trianonnal kapcsolatos kijelentését — bár itt nem volt szó fordítási tévedésről — a csehszlovák sajtó, részben a CTK szerkesztésében kiadott beszámoló alapján, szenzációkeltésre használta fel. Arra a kérdésre adott válaszában
ugyanis, hogy Magyarország elismeri-e a trianoni szerződést, Jeszenszky felhívta a figyelmet arra a tényre: a trianoni szerződés immár nincs érvényben. Magyarország a jelenleg érvényes 1947-es szerződést ismeri el, és tartja tiszteletben — a helsinki záróokmánynak az európai határokkal kapcsolatos kitételeivel együtt, A csehszlovák sajtó zöme azonban a sokkal átfogóbb témakörben tartott sajtóértekezletről úgy Számolt be, hogy a tudósítás élére kiugratta:	„Ma-
gyarország nem ismeri el a trianoni szerződést."
Jeszenszky Géza — hazautazása előtti repülőtéri nyilatkozatában — előzetes várakozásainak megfelelően sikeresnek minősítette prágai tárgyalásait. Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszterrel természetesen csak az indítást tudták megadni ahhoz, hogy a szakértők megtárgyalhassák a két ország közötti időszerű ügyeket.
Jozef Miklosko szövetségi miniszterelnök-helyettes részéről, aki szlovák politikus, ugyancsak jó szándékot és őszinte együttműködési készséget tapasztalt a magyar külügyek irányítója. Je-
szenszky ugyanakkor ismételten hangsúlyozta: a szlovák kormány képviselőivel is mielőbb szeretne találkozni.
Jeszenszky Géza szerdán Prágában részt vett és felszólalt a kelet-európai változások témájának szentelt nemzetközi szemináriumon, amelyet az amerikai ASPEN Intézet szervezett. Itt elhangzott beszédében a nemzeti konfliktusok veszélyeit elemezte.
A történelmi háttér megvilágítása után arra a következtetésre jutót, hogy reális esély van az ilyen veszélyek feloldására — elsősorban azért, mert a problémákról immár nyíltan lehet beszélni, s a kisebbségek kiépíthetik saját szervezeteiket. A demokrácia próbaköve nem a többpárti választás, hanem a különféle (nemzeti, vallási, politikai), kisebbségekhez való viszony — jelentette ki.
Jeszenszky felhívta a figyelmet arra: a határok kiigazítása helyett immár létezik más megoldás is: nem számít utópiának a határok nyitottá tétele, a kapcsolatok — köztük a gazdasági együttműködés — fejlesztése. A volt komunista országok közös
célja, hogy csatlakozzanak Európához — mondotta a magyar külügyminiszter, és emlékeztetett arra, hogy a térségben az együttműködésnek hosszabb történelme van, mint a konfliktusoknak. Erre alapozva úgy vélekedett, hogy a 20. századot „szerencsétlen epizódnak, egyfajta aberrációnak” fogja majd tekinteni az utókor.
Az ASPEN-szeminárium szerdai tanácskozásán egyébként megjelent az éppen Szaúd-Arábiából érkező Sam Nunn, amerikai demokrata párti szenátor. Felszólalásában megosztotta a jelenlevőkkel a közép-keleti legújabb konfliktus „tűzközelében” szerzett személyes benyomásait. Jeszenszky az MTI tudósítójának elmondta: Nunn szenátor szemmel láthatólag a türelmes, hosszú távú megközelítés híve, és a harcok kiújulását elkerülő megoldásokat szorgalmazza:	Jeszenszky
egyetértőleg szólt erről a szemléletről, miként arról is, hogy Nunn elgondolása értelmében egyfajta „nemzetközi kompenzációs alapot” kellene létrehozni azon országok kárainak enyhítésére, amelyeket gazdasági szempontból különösen érzékenyen érintett a háború.
Antall József Helsinkiben
A magyar koalíciós pártok tagjai lesznek az Európai llemokrata Szövetségnek
Szerdán Helsinkibe érkezett Antall József miniszterelnök, hogy részt vegyen az Európai Demokrata Szövetség (EDU) 13. pártvezetői konferenciáján, majd kétoldalú megbeszéléseket folytasson a finn vezetőkkel.
A kereszténydemokrata és konzervatív pártokat tömörítő európai szervezet csütörtökön kezdődő kétnapos .tanácskozásán Európa új békerendjének kialakítása lesz a ffő téma.
A konferencia első napirendi pontjaként az EDU jelenlegi 23 pártja ünnepélyesen határoz új tagok felvételéről. Az EDU tagja lesz a magyar kormánykoalíció mindhárom pártja: a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt. Antall Józsefen, az MDF elnökén kívül az eseményen részt vett a két másik magyar párt, Nagy Ferenc József,
az FKGP és Surján László, a KDNP elnöke is.
A magyar pártok mellett három csehszlovák párt felvétele várható az 1978 óta működő Európai Demokrata Szövetségibe.
A finn televíziónak megérkezésekor adott interjújában Antall József miniszterelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a konferencián hasznos megbeszéléseket folytatnák a legfőbb európai kérdésekről. A tanácslko-zás — mondta — jó alkalom lesz a különböző pártok vezetőivel, miniszterelnökikel folytatandó véleménycserére. Az európai biztonság szavatolása a kontinens szabadságának és egységének megteremtése szerepel a legfontosabb megvitatandó kérdések között — nyilatkozta Antall József.
A tanácskozást rendező Nemzeti Koalíciós Párt elnöke, Ilkka Souminen szerdán este vacsorát adott az EDU konferenciáján részt vevő pártvezetők tiszteleté-
Kijárási tilalom Örményországban
Bakuban határozatlansággal vádolják a központi kormányzatot
Moszkvából jelenti az MTI: Rendkívüli állapot bevezetéséről döntött az örmény parlament szerdán egy képviselő meggyilkolása miatt. Azerbajdzsán kormányfője szerdán közzétett nyilatkozatában az Örményországhoz fűződő politikai viszony rendezésétől tette függővé köztársasága és a szövetségi rendszer viszonyának jövőjét.
Az örményországi rendkívüli állapot kihirdetéséről ellenszavazat nélkül döntött szerdán délelőtt a jereváni parlament. Az ügy előzménye az volt, hogy szerdán reggel a parlament egyik tagja kísérőjével együtt a legnagyobb örmény fegyveres szervezet, az örmény Nemzeti Hadsereg (ÖNH) székházához érkezett, ahol tárgyalásokat akart folytatni egy viszály elsimítására. A kocsijából kilépő törvényhozót gyilkos lövés terítette le.
A merényletről a parlamentben Levon Ter-Petroszjan ör-
mény elnök számolt be. A merényletet terroristák kalandorakciójaként bélyegezték .meg. Törvényen kívül helyezték az ÖNH fegyvereseit, elrendelték a szervezet feloszlatását, a fegyverek beszolgáltatását. Emlékezetes, hogy Gorbacsov szovjet elnök erről szóló rendeletének végrehajtására éppen az örmény elnök kért korábban haladékot.
A törvényhozás döntése értelmében este tíztől reggel hatig, kijárási tilalom lép érvénybe a köztársaságban. Az ügy megvitatását a jereváni parlament napirendjére tűzte.
Levon Ter-Petroszján, az örmény parlament elnöke a szerdai rendkívül feszült helyzetben elhangzott rádióbeszédében nyugalomra szólította fel a köztársaság lakosságát. Petroszjan és helyettese szerda délután tárgyalásokat kezdett az örmény nemzeti mozgalom képviselőivel.
Az örmény parlament a rend-